Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-13 / 164. szám
KAGYLÓFARM Ritkán találkozunk hazánkban a kagylókkal, de nem is sokat törődünk velük, akár valamely vízfenéken, akár konzervdobozban, a csemegeboltban találkozunk velük. Pedig az állatvilágnak érdekes csoportját képezik; a tudomány több mint 20 ezer fajukat ismeri. Más országokban azonban nagy megbecsülésnek örvendenek, kiváló tápláléknak tartják, igaz, hogy inkább a tengerben élő kagylókat. A tengerparti országokban, Európában az Északi-tenger, az Atlantióceán, a Földközi-tenger partjain fogyasztják a legnagyobb mennyiségben. Húsa igen értékes, ásványi anyagokon lüvül A-, B-, Cés D-vitaminokat és sok fehérjét tartalmaz. Franciaországban évente 50 ezer tonna kagylót fogyasztanak, amelyben az elég jelentős importált mennyiség is benne van. A kagylót vagy gyűjtik a tengerben, vagy tenyésztik. Gyűjtése a sekély vizű tengerek ún. kagylópadjain történik, ahol hihetetlen mennyiségben tenyésznek, néha négyzetméterenként kétezer példány is található, mintegy 30 cm vastag réteget alkotva. Ma Hollandiában tenyésztik a legtöbb kagylót, ami azt jelenti, hogy a tengeri „farm”-okon mesterségesen telepítik és gondozzák őket Újabban Mexikóban is nagy súlyt helyeznek a kagyló tenyésztésre. Az óceáni halászat kutatóközpontjának egyik fontos témája a legkeresettebb rák- és kagylófélék tenyésztése és halászata. Azt akarják megállapítani, hogy melyek azok a mesterséges körülmények, amelyek a kedvelt csemegének számító állatok számára biztosítják a szaporodáshoz szükséges biológiai feltételeket. Képünkön a kutatóintézet biológusa igen keresett kagylót tart a kezében. Ebből a kagylóból 7 faj ismeretes, amelyek különböző nagyságúak, súlyúak és héjuk is más-más színű. A legkeresettebbek a zöld és kék héjúak. Harmincévesek az általános iskolák AZ ELET ROHANÁSÁBAN, így iskolai év végén illő, hogy megálljunk egy pillanatra, hogy visszaemlékezzünk szocialista oktatásügyünk egyik alappillérének, az általános iskolák létrehozásának harmincadik évfordulóján. A Vallás -és Közoktatás- ügyi Minisztérium egyik legalapvetőbb rendelete 1946 nyarán látott napvilágot. A szakminisztérium úgy intézkedett, hogy ahol erre a lehetőségek megvannak, ott ■fel kell állítani az általános iskola első négy osztályát. Ügy szólt a rendelkezés, hogy a további osztályok beindítására pedig majd folyamatosan a következő esztendőkben kell sort keríteni. Joggal merülhet fel a kiváncsi kérdés, milyen körülmények között született meg az eszme, — hisz, ki emlékszik már e távoli események apróbb részleteire... Áz Ideiglenes Nemzeti Kormány a hazai általános iskolák felállítását már egy esztendővel annak előtte elrendelte, 1945. évi augusztus 16-án kibocsátott rendeletével. De a felszabadulás utáni időszak rendkívül ellentmondásos és tengernyi visz- szahúzó erő közepette funkcionáló életében csak 1945- ben jelenhetett meg a miniszterelnökség 6650. számú rendelete az általános iskolák felállítási kötelezettségéről. A korábbi hazai iskola- rendszerben hat elemi osztály működött, s a továbbtanulni szándékozók a negyedik elvégzése után gimnáziumba, kereskedelmibe, vagy éppen polgári iskolába iratkozhattak be. A polgári iskolának talán valamikor a felállításuk táján volt valamelyes létjogosultsága, de később az oktatás egy vakvágányának bizonyult, s a legtöbbször kereskedelmi vagy ipari pályára lépők előtt minden továbbtanulás útját elvágta. A vitathatatlanul vérbelien forradalmi elhatározásnak azokban az első időkben tengernyi volt az ellensége. Üton-útfélen azt hallhatta az ember, hogy az addigi komoly gimnáziumi tanulmányok első négy osztályát általános iskolává „fokozzák le”, s ennek a tanulóifjúság súlyos kárát fogja vailani. Mások a polgári iskola megszüntetése felett hullattak könnyet. AZ ALTALANOS ISKOLA gondolatát a felszabadulás után elsőnek a Magyar Kommunista Párt vetette fel! Egy párthatározatnak megfelelően a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak javasolta az új iskolatípus felállításának a gondolatát, melynek valóra váltásával, —- írták a kommunisták — „a demokratikus szellemű magyar közoktatás alapjait lerakhatjuk.” A Magyar Kommunista Párt nemes hagyományok szellemében járt el, amikor napirendre tűzte az új iskolatípus kialakításának a szükségességét. Ugyanis már a Tanácsköztársaság alatt megszületett az általános iskola típusa. A második világháború utolján, 1943-ban Ortutay Gyula, a későbbi Vallás- és. Közoktatásügyi Minisztérium vezetője, egy alapvető jelentőségű tanulmánycikkében felvetette ismét az ingyenes, kötelező és általános iskolatípus kialakítását. Arra már mindenki, öreg és fiatal egyaránt emlékezik, hogy az iskolák államosítása után bontakoztathatta ki tanügyi kormányzatunk az általános iskolát igazi valójában. Ez a mindenképpen demokratikus iskolatípus ugyan sok-sok buktató és reform útját járta meg, de hiánytalanul beváltotta azokat a reményeket, melyekkel az úttörő elődök azt megálmodva, útjára bocsátották. De nem mondhatjuk el, hogy harminc hosszú esztendő múltán sincs gond az általános iskolák háza táján. Maradéktalanul végre kell hajtani a tankötelezettségről szóló törvényt! Nem mehetünk el hányaveti módon amellett a kárhozatos jelenség mellett, hogy — bár óriási mértékben megjavult e téren a helyzet, de — még mindig sok, viszonylag sok azoknak a fiúknak és leányoknak a száma, akik nem fejezik be a nyolc általános iskolai tanulmányaikat, noha ezt törvény írja elő! V A MÁSIK KULCSFELADAT, mely még megoldásra vár, a különböző általános iskolák nemegyszer számottevő színvonalbeli különbségeinek a mielőbbi eltüntetése. Nem mehetünk el szó nélkül amellett a jelenség mellett, hogy a belvárosi iskolák színvonala lényegesen magasabb, mint a távoli külvárosoké, vagy éppen mint a távoli falvaké. Nem szabad elfelednünk, hogy az onnan továbbtanulók részére igen jelentékeny problémákat nemegyszer behozhatatlan hátrányt hoz ez a még fe'l-felbukkanó hiányosság. Megnyugtató módon rendezésre vár még az általános iskolák pedagógushiányának a mielőbbi orvoslása, felszámolása is. Nem csupán a sok képesítés nélküli pedagógusra célzunk itt, de arra is. hogy tanárképző főiskoláinkról kikerülők egy része nem vállalja a tanító, oktató és emberformáló szerepet. Semmi kétségünk nem lehet azonban abban, hogy kormányzatunk mindent el fog követni a jövőben is, hogy a lehetőségek keretei között minél előbb felszámolja a hazai általános iskolák gépezetében még itt-ott fel-felbukkanó hiányosságokat, hogy 1919 Tanácsköztársaságának méhében fogant, s a II. világháború pokla után végre valósággá érlelt általános iskolák padjaiból világnézetileg kipallérozottabb, korszerű általános műveltséggel felruházott, s falun és városon egyforma tudással rendelkező fiúk és leányok lépjenek be az életbe, melyet részükre minden költői túl* zás nélkül bízvást írhatunk E-vel. Sugár István II földrengések előrejelzése Katasztrofális méretű pusztításokat, ezernél is több halottat okozott az észak-oiasz- országi földrengéssorozat. A trieszti földrengéskutató intézet szakemberei szerint a földlökések a San Simeon- hegy alatt, mintegy 20 kilométeres mélységben kezdődtek. A mozgások fokozatosan közeledtek a felszínhez, vízszintes és függőleges irányba is hatva. Az Udine környéki falvak tragédiájában két tényező játszott fontos szerepet. Az egyik, hogy az első, enyhébb földlökés és a katasztrofális erejű második között egy óra telt el (az első május 6-án 20 óra 59 perckor, a második 21 óra 24 másodperckor következett be). A második pedig az, hogy a katasztrófa akkor történt, amikor a lakosság munkája befejeztével házába tért, sokan le is feküdtek. A földrengések olyan természeti katasztrófák, amelyek óriási károkat okoznak az emberiségnek. (A legutóbbi nagy földrengésnek Guatemalában például több mint húszezer áldozata és mintegy 80 000 sebesültje volt, az anyagi károkat szinte fel sem lehetett mérni.) A hírügynökségek statisztikát készítettek századunk legnagyobb, legjelentősebb kárt okozó, legtöbb emberéletet követelő földrengéseiről. Századunk elejétől 1975-ig több mint 650 000-ren estek áldozatul a földmozgásoknak. A legnagyobbak: az olaszországi Messina Regio di Calabriban, 1908-ban (82 ezer halott); a kínai Kansu- Sans-hiban, 1920-ban (120 ezer halott); a tokiói yoko- hamai földrengés 1923-ban (143 000); a quettai (Pakisztán) — katasztrófa 1935-ben (35 000) az agadiri (Marokkó) földmozgások 1960-ban (15 OOO); és napjainkhoz közelebb Khorassanában (Irán), 1968-ban (12 000); Amacas- ban (Peru) 1970-ben (54 000); és ezelőtt négy évvél Nicaragua fővárosában, Mana- guában (10 000 halott). A földrengés kétségtelen az egyik legnagyobb természeti csapás, amelynek nem sikerült az ellenszerét megtalálni. Mi okozza? A tények azt mutatják, hogy elsősorban Földünknek az úgynevezett aktív övezetében jönnek létre, amely ugyanazon fokok által meg. határozott sávban Közép- Amerikától egészen Japánig érinti a kontinensek különböző országait. Ebben az övezetben erősebbek a Föld belső életét jellemző jelenségek. Feltételezések szerint a földfelszíntől számított 50— 200 kilométer mélységben, az úgynevezett asztenoszfé- rában az anyag egy része olvadt állapotban van, ezen lebeg, a felszíni formáktól függően, a 10—50 kilométer vastagságú földréteg. Ennek a rétegnek a vízszintes kiterjedése, a kiegyenlítődést célzó erők okozzák azokat a tektonikai mozgásokat, amelyek olyan katasztrofális eredményekkel járnak a felszínen. Ez — ha a legmeg- alapozottabbak közé is tartozik — csupán egyik feltevés a sok közül, a földren gések természetének teljes ismeretéig még hosszú az út Ami azt is jelenti, hogy az emberiség okozati — az oko kát megszüntető — kezeléssel egyelőre nem rendelkezhet. Ez a megállapítás azon ban nem egyenlő a teljes védtelenséggel. Ha a földrengéseket nem is lehet megálllítani, ha nem is lehet gócpontjaikat megszűri tetni, jelezni azért már lehet őket. És nem csupán abban a stádiumban, amikora katasztrófa már elkerülhetetlen. Ha ugyanis sikerül megállapítani, milyen területet érint a földrengés, milyen időközökben, akkor a veszélyeztetett' időpontban a lakosságot el lehet szállítani. Hogyan lehet előrejelezni a szeizmikus mozgásokat? Szovjet és jugoszláv szakemberek megfigyelése, hogy nagyobb arányú mozgások előtt a hévizek rádióaktivitása fokozódik. Japánban létezik egy begóniaféleség, amely a földrengés előtt néhány nappal bontja ki szirmait ... Hosszú lenne itt és most felsorolni mindazokat a megfigyeléseket, azokat a tapasztalatokat, amelyek különösen az utóbbi; évtizedekben halmozódtak fel. Nemzetközi tudományos szervezetek is létesültek a geofizikai jelenségek vizsgálatára, évekig tartó kutatóprogramok során vizsgálva a földmozgásokat. Az emberiség nem ül karba tett kézzel az egyik legnagyobb természeti csapás előtt, sajnos, azonban nem mindig sikerül is tennie valami érdemlegeset. Mert tény az, hogy a földrengések leggyakrabban a gazdaságilag elmaradt országokat sújtják, hisz az építkezések alacsony színvonala, a sezrvezetlenség, az egészségügyi ellátás hiánya nagyobb mértékben fokozza a természeti csapások által okozott károkat. Japánban, ahol évente több száz földrengés rázza meg ezt vagy azt a sziget- csoportot, már a magas épületek is alig szenvednek kárt... Fantáziadús tervek születtek és születnek a földlökések megakadályozására: ellenőrzött atomrobbantásokkal megszüntetni a kéregfeszültséget, mély szondák ásásával hideg vízzel hűteni a forró rétegeket stb. Ezek azonban csak elképzelhetők, de még elméletileg sem kivitelezhetek. A védekezés reális módja csak az előrejelzés lehet. És ennek alapján a megelőző biztonsági intézkedések a veszélyeztetett országokban. Ezek azonban olyan kérdések, amelyek nem a földfelszín alatt, hanem fölötte dőlnek el. —z —r Előrebocsátom, hogy sport- rajongó vagyok. Naponta végigböngészem az újságok sportrovatát, és ha Szepesinek csak a hangját meghallom a rádióban, máris kiver a hideg verejték. Szeretek izgulni. Örömmel tölt el, ha valaki nagyobbat ugrik, mint amennyi kitelik tőle, sőt, még azt is érdeklődéssel olvasom, ha egy-egy kedvenc futballistám lábsérüléséből felépülve újból pályára lép, hogy ismét lerúgható legyen. Mondom, mindez érdekel, meghallgatom, elolvasom, élvezem. De nemrégiben olyasmit olvastam az egyik újság sportrovatában, amit már az én öreg sportrajongó lelkem is túlzásnak tart. A rövid, de annál izgalmasabb hír azt hozta tudomásomra, hogy az ifjú úszónő „vakbélműtétre kórházba vonult", s hogy ez idő alatt se maradjon el iskolai tanulmányaiban, a leánygimnázium igazgatója egy jeles tanulót bízott meg azzal, hogy az ifjú úszónőt délutánonként meglátogassa. Bevallom, első érzésem a hír elolvasásakor, az irigység volt. Milyen jó is egy ilyen fiatal úszóleánynak, aki középiskolás lévén, lehet vagy tizenhat esztendős. Istenem, milyen jó neki! Persze, nem az a jó, hogy vakbélgyulladása van szegénykének mert az nem kellemes dolog. De ha már van, legalább megtudja az egész ország, hogy kórházba vonult és hogy tanulmányainak zavartalan folytatásáról is történt gondoskodás ... Más, közönséges, földi halandó, ha megbetegszik, egyszerűen bemegy a kórházba, bekotródik, ki a fene törődik vele. Ám a mi ifjú úszónőnk az egész ország közvéleménye előtt „bevonul” a kórházba. Ezt irigylem tőle a legjobban, ezt a „vonulást!’ El is képzeltem magamnak, hogyan is történhetett ez: a tizenhat éves úszóleányka, a lelkes csodálok sorfala között vonult királynői tartással, hosszú uszályát két kis edző vitte utána, míg előtte két apródruhás jeles tanuló loholt, és hosszú fanfárokon fújta Newton binomiális tételét ... De gyönyörű lehetett! Ilyen élményben nekem például sohasem lehet részem. És sohasem fogok országos érdeklődés mellett kórházba vonulni... Miért? Mert lassan úszom. Aki öt perc alatt úszik kétszáz métert, az jobban teszi, ha befogja a száját és nem irigykedik. Inkább vegyen úszóleckéket. Jók voltak még: Arisztotelész, Nagy Sándor, Madách Imre. KOSSUTH 8.25 Egy sárközi nótafa 8.35 Titkon innen — titkon tv' 9.05 Olasz muzsika 10.05 Gyermekeknek 10.44 Pol-beat 10.54 A magyar—finn barátsá hete 11.09 Komlóssy Erzsébet és Faragó András énekel 11.40 A fáraó 12.35 Melódiákoktól 13.10 Törvénykönyv 14.02 Ezeregy délután 14.47 Éneklő Ifjúság 15.10 Ravel-művek 15.44 Magyarán szólva. .. 16.05 Harsán a kürtszó! 16.35 SibeliuS-művek 17.05 Kelet—nyugati kereskedelem 17.30 Népi muzsika 18.00 A Szabó család 19.15 A zongoraművészet első aranykora 20.05 A Mars megisemrésének történetéből 20.33 Nóták 21.05 Húszas stúdió 22.20 Dzsesszfelvételek 22.41 Meditáció 22.51 Bruckner: V. szimfónia PETŐFI 8.05 Madrigálok 8.33 Slágermúzeum 9.13 A szakszervezet tárgyalta 9.33 Derűre is derű 11.55 Látószög 12.00 Nóták 12.33 Arcképek a lengyel irodalomból 12.50 Hangszerszólók 13.35 Bélyeggyűjtők ötperce 13.33 Polkák 14.00 Kettőtől hatig... 18.00 Szórakoztató zene Bclgrádból 18.33 Betyárdalok 19.16 Mit olvashatunk a Béke és szocializmus c. folyóiratban? 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 Kalevala (Finn népi eposz) 21.31 A madarász (Rádióváltozat) 23.35 Népi zene MAGYAR 17.35 Sakk-matt 17.55 Ipari kaleidoszkóp 18.35 Játék a betűkkel 19.20 Tévétorna 19.30 Tv-híradó 20.00 A jaguár világa (Kisfilm) 20.25 És most. . . ! (Olasz rövidfilm) 20.45 Az elefánt (NSZK rövidfilm) 20.50 Séta (Magyar rövid 21.05 Egy indiai falu (Dók.-film) 21.25 Lássuk a zenét s22.25 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.00 Vendégünk volt: Jelena Obrazcova 20.30 Trisztán (Dráma) Közben: 21.15 Tv-híradó 2. EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-331 du. fél 4 fél 6 és 8 órakor Minden bizonyíték ellent szól Szovjet bűnügyi film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) du. fél 4 fél 6 és fél 8 órakor Apacsok Színes szinkronizált NDK- film EGRI KERT: Este 8 órakor Én és a tábornok GY0NGYÖSI PUSKIN: Fehér Agyar visszatér GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Bob herceg GYÖNGYÖSI KERT: Szabotázs a föld alatt s HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Vigyázat, vadnyugat! HATVANI KOSSUTH: Folytassa Kleó FÜZESABONY: Fegyverek Prágában É
