Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-10 / 162. szám

© r I g VTLÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXVII. évfolyam, 162. szám ARA: 80 FILLÉR 1976. július 10., szombat Losonczi Pál fogadta vendégünket Befejeződtek a magyar —belga tárgyalások Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken az Országházban fogadta Renaat Van Elslandc, belga külügyminisztert Közlemény a KCSf XXX. ülésszakáról A Lázár György vezette küldöttség hazaérkezett Berlinből Berlinben pénteken aláírták a KGST XXX. ülésszaka tanácskozásának jegyzőkönyvét. Képünk: a magyar küldöttség vezetője, Lázár György miniszterelnök aláírja az okmányt. (Népújság telefotó — Pl—MTI—KS) Pénteken a Külügyminisz­tériumban befejeződtek Pú­ja Frigyes külügyminiszter és Renaat Van Elslande bel­ga külügyminiszter tárgya­lásai. Budapesten pénteken ma­gyar—belga konzuli egyez­mény aláírására került sor. Az egyezményt magyar rész­ről Púja Frigyes külügymi­niszter, belga részről Renaat Van Elslande külügyminisz­ter írta alá. Renaat Van Elslande, a Belga Királyság külügymi­nisztere pénteken ■ ebédet adott Púja -Frigye^ külügy­miniszter tiszteletére a Du­na Interkontinental Szálló­ban. Pénteken délelőtt Berlin­ben megtartotta befejező ple­náris ülését a KGST XXX. jubileumi ülésszaka. A Hotel Stadt Berlin dísztermében le­zajlott záróülésen a tagálla­mok küldöttségvezetői aláír­ták a tanácskozás jegyző­könyvét, amely az elhangzott beszámolókat, előterjesztése­ket, valamint a velük kap­csolatban hozott határozato­kat foglalja magában. Jóvá­hagyták a tanácskozásról ki­adott közleményt is, ame­lyet pénteken este hoztak nyilvánosságra. Nyolc KGST- tagállam képviselői a záró­ülésen aláírták egy új közös kutató intézmény, a rend­szerelemzési és irányítástu­dományi nemzetközi intézet létrehozásáról kötött egyez­ményt. Az ülés zárszavát Horst Sindermann, az NDK mi­niszterelnöke mondta el,' A tanácskozásról kiadott közleményben olvashattuk többek között, hogy az ülés­szak kifejezte szilárd meg­győződését, hogy a KGST- tagállamok — megvalósítva a Komplex Program végre­hajtásának' meggyorsítására kitűzött intézkedéseket — új, nagy sikereket érnek el a társadalmi-gazdasági fejlődés a kölcsönös együttműködés további bővítése és elmélyí­tése terén az egyenjogú, testvéri államok közötti kap­csolatok szocialista elvei alapján. EZ elősegíti a szo­cialista országok összeforrott- ságának további erősödését, népeiknek a megbonthatatlan barátság és a szocialista in­ternacionalizmus szellemében történő nevelését. Ezzel je­lentősen hozzájárulnak a szo­cialista rendszer fölényének bizonyításához, a béke és a társadalmi haladás ügyéhez az egész világon. A . XXX. ülésszak munká­ja a barátság, az elvtársi együttműködés és a megvita­tott kérdésekben a teljes né­zetazonosság légkörében zaj­lott le. Közlemény jelent meg ar­ról, hogy Berlinben ülést tar­tott a KGST VB, amelyen az állandó KGST-képviselők, miniszterhelyettesek vettek részt. A végrehajtó bizott­ság ülésén az elnöki tisztet Olszewski, a Lengyel Nép- köztársaság minisztertanácsá­nak elnökhelyettese töltötte be. A végrehajtó bizottság ha­tározatokat hozott a tanács 30. ülésszakán kitűzött fel­adatok megvalósítására. Meg­erősítette a tanács titkársá­gának az 1975,-i költségveté­si terv teljesítéséről szóló je­lentését. Pénteken délután Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára, a KGST-tanácsülés színhe­lyéül szolgáló nagyszállóban nemzetközi sajtóértekezleten adott tájékoztatást a három­napos tanácskozás munkájá­ról és a KGST tevékenysé­gének időszerű kérdéseiről. ★ Pénteken hazaérkezett Ber­linből a magyar delegáció, amely a KGST XXX. ülés­szakán vett részt. A küldött­séget Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja vezette. A delegá­ció tagjai voltak: Huszár István, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Po­litikai Bizottság tagjai, dr. Szekér Gyula miniszterelnök­helyettes, hazánk állandó KGST-képviselője, Rödönyi Károly közlekedés- és posta­ügyi miniszter, Marjai Jó­zsef külügyminisztériumi ál­lamtitkár, dr. Szita János miniszterhelyettes, a Nem­zetközi Gazdasági Kapcsola­tok titkárságának vezetője és Meisel Sándor, a Magyar Népköztársaság állandó KGST-képviselőjének helyet­tese.­Beérett a búza a Tisza mentén Csuvas, csehszlovák, lengyel és NDK-beli főiskolások Egerben A Tisza menti földeken be­érett a búza, megkezdődött a kenyérgabona aratása. A kiskörei Vörös Hajnal Ter­melőszövetkezet tábláin meg­indultak a kombájnok, hogy betakarítsák a termést. A hetekig tartó rekkenő hőség barnára színezte a Tisza- háton húzódó táblákat, ez a szín azonban megtévesztő. Sok helyütt még mindig éretlenek a szemek, és ami­re kevesen gondolnak; az ál­landó harminc fokon felüli hőség ellenére üzemeltetni kell a szárítót, mivel a sze­mek víztartalma még min­dig nagyon magas. A termelőszövetkezet tör­ténetében az eddigi legna- gjfűcb területről, 1220 hek­tárról takarítják be az idén a termést, amely várhatóan jóval felülmúlja a tavalyi átlagot. Az elmúlt eszten­dőben 26 mázsás hektáran- kénti búzaterméssel tudott számot adni a közös gazda­ság. A hét közepén learatott első szikes tábla termése el­érte a 35 mázsát, s a jobb minőségű földeken 45 má­zsás termést becsültek a szakemberek, közvetlenül az aratás megkezdése előtt. . Az eddig learatott búza minősége jó, igazi jó ter­més ígérkezik, s Kiskörén úgy számolnak a gazdaság vezetői, hogy a gabona ter­ven felül plusz kétmilliót hozhat a közösségnek. (Fotó: Perl Márton) Különös gondot fordítanak az idén a szalma bálázására, értékesítésére. A bálázott szalma után ugyanis nagy a kereslet az exportpiacon. Egy mázsa szalmáért 120— 140 forintot kap a gazdaság. Újdonság az is, hogy az idén nem mennyiségi köve­telmények alapján írták ki Kiskörén a kombájnosok ver­senyét. Ebben az esztendő­ben nem az lesz a legjobb kombájnos, aki a legtöbb gabonát levágta, hanem az, aki a legkevesebb szemvesz­teséggel dolgozott, legtisztább volt a gabonája és egyen­letes, rövid tarlót hagyott maga után a Tisza menti táblákon. Megnyílt a nemzetközi építőtábor Hatéves múltra tekint visz- sza az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola KISZ-bi- zottságának és a Csuvas Állami Uljanov Egyetem Komszomol-szervezetének testvérkapcsolata. Mint eddig minden nyá­ron — az idén is — sor ke­rül a két intézmény ifjúsági szervezetének épuőtábori cseréjére. Heves megyéből 20 főis­kolás pénteken utazott el Csuvasiába, ahol három hé­ten át a Csebokszári Trak­torgyár építkezésén dolgoz­nak. Az építőtáborozók prog­ramját kulturális és sport­rendezvények teszik változa­tosabbá, a munka befejezé­sével pedig egyhetes ország­járáson vesznek majd részt. Az építőtábori csere kere­tében ma érkezik meg Eger­be Csehszlovákiából a besz­tercebányai Pedagógiai Fő­iskola 20 hallgatója, s ugyan­csak húsz fiatalt fogadnak holnap a Csuvas Állami Ul­janov Egyetemről. A nyár folyamán jönnek még főis­kolások, egyetemisták Len­gyelországból, valamint a Német Demokratikus Köz­társaságból is, akik a nem­zetközi építőtábor tagjaiként az egri északi városrész épít­kezésein dolgoznak. MINDENÜTT RACIONÁLISAN KJ em kell azt statiszti­• ’ kailag hosszasan bi­zonygatni, hogy Magyaror­szágon jelenleg és még hosz- szú ideig nem növelhető számottevően a foglalkozta­tottak száma, hogy végleg lezárult az a körülbelül más­fél évtizedes időszak, ami­kor a nemzeti jövedelem nö­vekedésének körülbelül egy- hatoda a létszámemelésből származott. Az iskolákból kikerülő fiatalok jószerével még a nyugállományba vo­nulókat sem pótolhatják, szabad munkaerő gyakorla­tilag nincs, le kell tehát mondani minden fajta lét­számbővítésről. Olyannyira, hogy például az iparnak — amely az elmúlt évtizedek­ben a legnagyobb létszám­felhasználó volt — meg kell barátkoznia azzal a gondo­lattal, hogy a foglalkoztatot­tak egy részét átengedje a szolgáltató üzemeknek. Mindez persze aggodalom­ra is adhatna okot, netán bizonyos fokú kétségbeesés­re is, ám ne feledjük: len­ne honnan és lenne hogyan növelni a munkaerőhiány miatt kevés munkaidő-ala­pot. Ennek lehetőségeit a legkülönbözőbb vizsgálatok, elemzések taglalják, ame­lyek közös mondanivalója: a meglevő munkaerőt jóval ész­szerűbben lehet és kell fog­lalkoztatni. Mert bár a mun­kaerőhiány nem új keletű jelenség (az ipari centru­mok éppen e gond enyhíté­sére kezdték a 60-as évek elején a vidéki ipartelepí­tést), a gond racionális meg­oldásáért eddig még nem so­kat tettünk. Maradva az ipartelepítés példájánál: 1960 és 1970 kö­zött Bács megyében 28, So­mogybán 17, Szabolcs-Szat- márban 8 budapesti székhe­lyű ipartelep létesült, sor­rendben 10 ezer, 5400 és 3 ezer fő létszámnövekedéssel. Az ipartelepítés szempont­jából általában ügyes húzás volt, hogy a megyék erőtel­jesen fejlesztették a tanácsi ipart, majd az így létreho­zott „ipari magokat” több­nyire minisztériumi vállala­toknak adták át. A megol­dás nem volt rossz üzlet a telepítő vállalatok számára sem, hiszen a meglevő kis üzemek átvétele és bővítése mindig olcsóbb volt, mint a „zöldmezős” beruházással végrehajtott ipartelepítés. Ol­csóbb, de egyúttal gondter­hesebb is: az efféle iparte­lepítés többnyire az elavult technika konzerválását je­lentette, hiszen a sietősen szaporított kisüzemeket ál­talában a nagyvállalatoktól átvett öreg gépekkel, eszkö­zökkel szerelték fel. A másik gond: nem alakult ki az egy­máshoz kapcsolódó, kooperá­ló iparágak koncentrált tele­pítése, így a specializált ter­melési körzetekből származó előnyöket a megyék nem­igen tudták kiaknázni. Ahol szabad munkaerő volt, oda ipart telepítettek. Pedig a termelési körzetek ésszerűbb kialakításának, a specializá- ciónak kézenfekvő előnyei vannak: a gazdaságosan ki­használható kooperációs le­hetőségek, a szállítási költ­ségek csökkentése, vagy ép­pen megtakarítása, a szak­munkások olcsóbb és jobb kiképzésé (közös tanműhe­lyek stb. révén), az üzemek közötti esetleges munkaerő­átcsoportosítás lehetősége. Vagyis mindazok az előnyök, amelyek a nagyobb ipari agglomerációban eleve adot­tak. KA indebből következik az 1 1 aktuális tennivaló: ezeket a kis, gyakran manu­fakturális körülmények kö­zött dolgozó üzemecskéket a gazdaságosság követelményei szerint kell átszervezni. Ez persze nem egyszerű fel­adat. Nemcsak azért, mert a gazdaságos termékszerkezet kialakítása sem csupán vál­lalati elhatározás kérdése, hanem megannyi egyéb fel­tétel függvénye, de azért is, mert a meglevő iparszerke­zet átformálása ma már lé­nyegesen bonyolultabb, költ­ségesebb — politikailag is problematikusabb — feladat, mint a soron következő te­lepítések helyes megválasztá­sa. i (V. CsJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents