Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

Házi szabás-varrás Blúz-alapszabásminta Ezt a derékszabásminta-alapot variáljuk, módosítjuk , később minden ruha és blúz készítésénél. Mindig a cso- . magolópapír szélénél indulunk el. Az alsó szélétől fölfelé I mérjük" az eleje hosszát (A—B-ig), rá — B—C-ig — 7 j centit (nagyobb nyakbőségnél 8 centit). A papír oldalától i (az A—C vonal C pontjától) kb 30 centis derékszöget ( rajzolunk, erre mérjük a C—D távolságot, azaz 6 centit. I D—E-ig 14 centi, E-től derékszögű vonal lefelé, rámérünk E—F-ig 6 centit. D—F-et összekötjük, és kész a váll vonal; öblös körívet rajzolunk B—D között, kész a nyakkivágás. A D—F távolságot megfelezzük, G-vel jelöljük, innen függőlegest bocsátunk lefelé szaggatott vonallal, rámér­jük a mellmagasságot (G—H-ig). H-tól vízszinteset raj­zolunk szaggatott vonallal (nehogy tévedésből kivágjuk, a segédvonalakat ajánlatos szaggatottan meghúzni,, ettől az I ponttól bemérünk 10 és 1/2 centit (a melltávolság felét, erősebbek Í1 centit). Alul az A ponttól bemérünk 1 10 Centit, 'ettől a'J ponttól centit (nagyobb -mellbő­ségnél 6-ot), K-val jelöljük. A derékbőség negyedéből kivonunk 10 centit (mert ezt már rámértük az A—J-re), ezt a maradékot mérjük a K—L-re. L-től derékszög fölfelé, rámérünk 2—3 centit (erősebbek 3-at), M-el jelöljük. M—P-ig: oldalhossz plusz 2—4 centi (erősebb mellbőségűek 4-et, ebből lesz az ol­dalsó mell varrás). F—P között rajzoljuk ki a karöltőt, válltól egy darabig nagyjából függőlegesen, majd kikere- kítve. P—N-ig 5 centi, N—O-ig 2—4 centi (mellvarráshoz). P—U-ig mellbőség negyede plusz 2 centi. Kivágjuk, ma­gunkhoz illesztve megpróbáljuk, ha kell, nyakkivágásnál, oldal-mellvarrásnál-karöltőnél korrigáljuk. Következik a háta. A—G-ig háta hossza plusz 2 centi. C-től derékszögű vonalat húzunk az A—C vonalra. C—D- ig 6 centi, B—D között kirajzoljuk a nyakkivágást. D—E- ig 14 centi, E-től derékszöget rajzolunk a C—E vonalra lefelé, E—F-ig 4 centi. D—E-t összekötjük. B—H-ig 10 centi, H—G-ig háta szélessége fele. A—N-ig 8 centi, N— M-ig 3 centi, M—I-ig 12 centi, O—I-ig 11 centi, összeköt­jük a bevarrás vonalát (N—I—M). M—J-ig derékbőség negyede mínusz 8 centi, J—K-ig 2 centi, K—L-ig oldal­hossza, P—L-ig mellbőség negyede. E—L között kirajzol­juk a karöltőt, amely hátul sokkal kevésbé gömbölyű. Kivágjuk, felpróbáljuk, kijavítjuk, ellenőrizzük, egyenlő hosszú-e a két oldalhossz (betűzött mell varrással), a két [ vállméret, ha nem, korrigáljuk. Készítsük el egy blúz alapszabásmintáját is. Egy má­sik csomagolópapírra ráfektetjük az előbbi ruhafelsőréisz- eleje mintát, a papír aljától 15 centire (A—R), az M—S szintén 15 centi, R—S: csípőbőség negyede, de ezúttal a derékvonaltól 15 centi mélységben mért csípőbőségé! R— T: 10 centi, T—J—K-t összekötjük. A hátát is egy új cso­magolópapír aljától 15 centire másoljuk át' (A—R-ig 15 centi), K—S-ig 15 centi,' R—T-ig 10 centi, R—S-ig csípő­bőség negyede plusz 2 centi (ezúttal deréktői 15 centire mért csípőbőségé — a 2 centi vékonyabbaknak fölösleges, ez próbánál kiderül; ha nem kell, levágjuk). Akinek leküzdhetetlen varrhatnékja támad, nekieshet — de inkább várja meg a következő fejezetet, amelyben néhány blúz rajzát is bemutatva tanulhatja meg az elké­szítését. P. G. (KÖVETKEZIK: UJJATLAN BLÚZ-VARlAClÖK) Madame-átlagosság A ravasz elektronika meg­állapította, . hogy az. átlagos francia nő 28 éves, 157,5 cen­timéter magas, 58,9 kiló a sú" lya és közepes nagyságú vá­rosban lakik. Középfokú vég­zettsége van, sötétvörös a haja és sötét a szeme s íme az erdemény: több millió lyukkártya átnézése után a komputer valamely Jeanette Avelange adatait kereste ki, akit a lehető legjellemzőbb francia nőnek kiáltott ki. De sajnos az átlagos fran­cia nőben minden ritka mó­don középszerűnek bizonyult és egyetlen kiemelkedő tu­lajdonsága az, hogy eszmé­nyien belefér a statisztikai sé" mákba. Madame' Avelange nem tudott válaszolni a vi­lág legfontosabb eseményeit érintő egyáltalán nem bo­nyolult kérdésekre. Egyértel­műen viszonyul a környeze­téhez (.,Az embereknek jók­nak kell lenniük”), egyértel­mű hozzáállása a politiká­hoz („Vajon a politikusok nem tudnának valami mással foglalkozni?”), és egyértelmű véleménye országa gazdasá­gi nehézségeiről'is („Minden­kinek többet kell fizetni és akkor a háziasszony köny- nyebben kijönne a pénz­ből”). Ilyen módon a statisz­tikailag átlagos Madame Franciaország számára min­den világos — a vele való beszélgetés a felfedezésekre éhes emberekből csak ásítást válthat ki. Az ezredes vizsgáztatja a fiatal tisztet: — Az ön szakaszát min­denfelől körülvette az ellen­ség. Milyen parancsot ad? — Térdre, fiúk: imádkoz­zatok! ★ A tisztviselő így magya­rázkodik az igazgató előtt: — A kérvényemben csak azért kértem, hogy csök­kentse a fizetésemet, hogy az igazgató úr fogadjon. Másként bezzeg sohasem ke­rülhettem volna a szeme elé. Valójában azt szeretném, ha emelnék a fizetésemet! ★ A temetés után a gyászo­lók közül egy férfi igy szól a bánatos özvegyhez: — Az ön férje, drága asz- szonyom, csodálatos ember volt! — Elhiszem önnek, elhi­szem — bólintott az öz­vegy. — Sajnos azonban ne­kem nem volt módom arra, hogy közelebbről megismer­kedjem vele... — Hogy lehet ez? — Tudja, kérem, a mi családunk olyan népes és a mai árak olyan magasak, hogy szegénykémnek négy állást kellett vállalnia! ★ Az agglegény Ericsson há­zasságközvetítő irodához for­dult, amely elektronikus szá­mítógép- segítségével válo­gatja ki a leendő házasfele­ket. — Azt szeretném, hogy a feleségem középmagas ter­metű, rokonszenves teremtés legyen, imádja a halászatot és ne zavarjon az örökös fecsegésével — közölte Ericsson kívánságait az ada­tokat lyukkártyára feljegyző alkalmazottal. Az alkalmazott beillesztet­te a lyukkártyát a gépbe, és az a következő választ dob­ta ki: — Igyekezzék megismer­kedni egy nőstény pingvin­nél! Importhumor KAROLYI AMY: Ácsmunka Micsoda szelíd kopácsolás . micsoda csengés, aritmiás szarufa, szelemen mint régi érmeken bámészkodom el a neveteken úszik az égen hajó törzse rácsos gerincből bújnak feli egek mögöttük cg a nyári mennyezet épülő házon tetőszerkezet LepkeievéS Azt hittem levél. Tovarepült. Lepke. Azt hittem lepke. Reám szállott. Levél. Fonat Kosaras fonatú kusza fakoronák fonatos koronák kusza fakosarak koronás fonatú kosaras kusza fák fafonatü kusza kosaras koronák WEÖRES SÁNDOR: Vörösmarty:- „kalmár — fejedelem tudós — szerelmes” témájára Mint kagyló két feie zárulni eggyé, te és én, vagy maradni két barát, külön hajók másféle zászlaját lengetni szélbp vászon-lengeteggé, vagy inni szent magánosság borát, az emberek szemében nőni heggyé, vagy párban tűrni törpeség sarát, mint kagyló két fele zárulni eggyé, magányban átváltozni hadsereggé megismételve Isten ostorát tört nép hátán magasztosulni keggyé, te és én, vagy maradni két barát, mint kagyló két fele zárulni eggyé. SIMÁI MIHÁLY: Tűnődő Virágot is viszek neki, még nem tudom milyet.. Beszélek róla másnak is, még nem tudom kinek... Egész nap érte ballagok, még nem tudom hová... A csöndben róla hallgatok, soká... soká... soká... Van-e kábítószer a csomagban? (Fotó: Vie Nuove) Barátom, a Pacolai Miután Pacolaival vérszerződést kötöt­tünk, bejöttünk hát a Vereckei-szoroson, hogy testvériesen, a köztünk lévő mély és megbonthatatlan •barátság szelle­mében és értelmé­ben először is meg­osszuk a húst, amit idáig a nyereg alatt puhítottunk, aztán azt a darabka zöld sí­kot — azokkal a hi- mi-humi kis dom­bokkal — amit két nagyobbacska patak metszett átlósan. De az is lehet, hogy ke­resztbe. — Barátom vagy? — kérdeztem újfent a biztonság kedvéért Pacolait. —• Természetesen! — válaszolta —, hi­szen ittam a véred­ből, te meg az enyémből — indokol­ta barátságunk pe­csétjét, majd egy kis időre elváltunk. ö síugrott kalandozni egy kicsit valamerre nyugati irányba, én meg azalatt itthon, a kanyargó patakok csücskébe építettem homokvárakat kő­sziklára. Éppen egy ilyen váracskát fa- lazgattam óvatos uj­jakkal, amikor oda­jött hozzám Szvatop­luk, letérdelt elém és könnyes szemek­kel így kezdett el kö­nyörögni: — Kajevác ... Ka- jevác, békülj ki Pa­colaival ... Ne legye­tek haragban... Kö­nyörgöm. ne tegyé­tek. Mi értelme, hogy éppen ti legye­tek egymással ha­ragban? — Kivel vagyok TWWVWWVWVVV.,riiVV-^'VS«-»*-»'»-»'>*AJWtAAA/\AA/WVWWwVVWl<WWWwWwlWVWVVWVVVWVWWWV\/\» ta az ujjából, hogy\ én nem szeretem Pa­colait, akivel vérszer­ződés köt össze, de\ hát a tudósok maj-j dán úgyis kiderítik, í hogy a vér összeté tele megváltozik az', emberben. Időnkint.', Időről időre. Telje-', sen. Jó, megbocsátok', a Pacolainak —' mondtam kegyesen, aztán rémülten kap­tam a fejemhez: mi', a fenét bocsássák', meg, amikor nem isj haragszom erre a \ Pacolaira, akit a fe­ne ott egyen meg,', nyugaton, ahol van. Ha belegondolok,', hogy mennyi bajt,', gondot okozott már', nekem ez a Pacolai,! hog;) képes lett vol-\ na a saját vérét ki­csalni a serlegből,', mert hogy ö vérsze­gény ... Szegény', Szvatopluk, itt sír', nekem, térden állva' sír, míg ez a Pacolai', nyugaton kóborol, én', meg nem tudok meg-', bocsátani neki, mert< nem haragszom rá.. Annyira nem harag-', szom rá, hogy már', az dühítő, és annyi-' ra dühös is vagyok' rá emiatt, hogy) eszem ágában sincs, megbocsátani. Undo­rító fráter ez a Pa­colai. Fúj! — pöktem< a vízbe és szégyen­kezve kellett megái-' lapítanom, Szvatop-i luknak volt igaza: képmutató vagyok.' Nem tudok és nemi is akarok megbocsá­tani az átkozottnak!) én haragban? — ámultam el Szvatop­luk érthetetlen kö­nyörgésén. — Kivel, kivel? Még tetteted is ma­gad? Legalább valid be őszintén, hogy te nem szereted a Pa­colait... A nyílt be­széd sokat segít egy­más álláspontjainak jobb megismerésében — rimánkodott Szva­topluk, meg-megtép- ve gyérlő üstökét. — Szvatopluk, ne hülyéskedj... Paco­laival vérszerződést kötöttünk, barátok vagyunk, közösek a céljaink és a felada­taink. Mi bajom is lehetne vele? Nyu­godj meg, nemhogy haragudnék Pacolai­ra, de kimondottan szeretem is ... Vilá­gos? — Neked! Neked világos az, hogyan vezess félre engem — állt fel sértődöt­ten Szvatopluk. — De a tömegeket nem vezetheted félre. Min­denki beszéli, hogy haragban vagy Pa­colaival, hogy nem kedveled Pacolait és akkor én idejövök, térdre borulok előt­ted, s úgy kérlek, szeresd azt a Paco­lait, te meg nem átallod azt hazudni hogy szereted. Pedig nem is szereted, ha­nem kimondottan gyűlölöd. Igenis ki­mondom: gyűlölöd! Igenis kimondom: gyűlölöd! — bökött rám vádló ujjakkal Szvatopluk, s anél­kül, hogy szóhoz en­gedett volna jutni, még egyszer sírva fakadt, térdre hullt, könyörgésre nyújtot­ta a kezét, aztán fel­pattant és elrohant. Hülye! Még hogy én miért haragszom vér- szerződéses barátom­ra, a Pacolaira. Ha­ragszik a fene. Mit lehet haragudni erre a Pacolaira, akiből én csináltam kalan­dozót is. Nevetséges. Még hogy én és ő. Még hogy ő és én — dohogtam magamban és újfent munkához láttam, építgettem to­vább homokváracs- káimat a sziklákra. Mert hogy minden­ki beszéli. Azért is jött ide. Az tény persze, hogy Szva- toplúk nem szívhat­(egri) cfomftt AAAA-WWWWSAAA/WWiAAAAAAA Egyszeregy...?! Megtanultuk kisiskolás ko­runkban, hogy egyszer egy az egy. Annyira bemagoltuk, hogy szinte fújtuk az egy­szeregyet. Kétféle helyesírá­si forma: eltérő mondaniva­ló, jelentéstartalom. Az egy­beírt változat főnévi érték­ben nevezi meg a szorzótáb­lát: az egytől tízig, illetőleg az egytől százig terjedő egész számok szorzatait tartal­mazó táblázatot. Illett meg­tanulni: az ismeretekbe be- lenövés első követelménye volt mindenki számára. Nem véletlen tehát az sem, hogy a kis és a nagy egyszeregy, mint nyelvi forma sajátos szerepet vállalt népünk szó­lásaiban is. Ebben a rövid közleményünkben egyrészt azt mutatjuk meg, hogy az eredeti alapjelentésen túl milyen átvitt értelemben és stilisztikai értékben , vállal szerepet az egyszeregy szólá­sainkban. 'Másrészt arról szó­lunk, hogy költőink is fel­használják verseikben. A leggyakoribb szólásfor­mák ezek: Úgy tudja, mint az egyszeregyet; Ügy megy, mint az egyszeregy; Világos, mint az egyszeregy; Könnyű, mint az egyszeregy. A felso­rakoztatott szólásformák szellemes és közérthető ha­sonlattal nevezik meg ezeket az el vontabb fogalmakat: nagyon könnyű; teljesen nyilvánvaló. magától értető­dő, alaposan tud valamit stb. A nép száján gyakran meg­fogalmazódott a szólásnak ez a tréfás alakváltozata is: Vitte az egyszeregyet. Arra az emberre mondták, aki odébb állt, eltávozott, várat­lanul eltűnt, elhordta az ir­háját. Igen változatos nyelvi, po­étikai szerepet vállal szólá­sunk a verses alkotásokban is. Elsősorban a népi életböl­csességet megfogalmazó használati értékében, alapje­lentésében. Ezt példázza ez a versrészlet: „Világos ez, mint volt az egyszeregy" (Bé‘ nyei: Harminc év). Egy-egy versrészletben a költő szelle­mes, ötletes gondolatait erő­sítő stíluseszköznek bizonyul a szólás, ugyanakkar játékos rímpárok kialakítására is al- . kalmas nyelvi eszköz: Köny- nyű, mint vers, ami rímre megy, / és egyszerű, mint az egyszeregy” (Babits Mihály: Őszinteség). — ,.Élet-élet van csak egy: / milyen suta egy­szeregy" (Weöres Sándor: Estétől reggelig). Merészebb és szabadabb képzeteket sza­badít fel szólásunk ezekben a versbeli szerepekben: „Egyszeregy az mindig egy — / akármit tudsz, egyre - megy” (Hegedűs Géza: Csend és játék). — „Istenül újból az egyszeregy” (Orbán Ottó: Zsákmány). — „És minden reggel / arra ébredek: / Egy­szer egy az egy” (Dalos György: Morbus logicus). Dr. Bakos József ^^WWWVWWVWVWW^A/WWWVWWWWWVWWW

Next

/
Thumbnails
Contents