Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
Ä profil maradt, a gazda változott Hz ÉUliP tönkrement, «■ IflZlÜH* reménykedik Félidőben a Kossuth adó sserelése Mint ismeretes, Solt mellett épül az új 2000 kW-os új Kossuth adó. A csaknem 300 méter magas adótorony szerelését a szovjet szerelők márciusban kezdték meg, és jelenleg a toronymagasság felénél tartanak. Képünkön az adóépület, jobboldalt a háttérben az adótorony. (MTI fotó — Mező Sándor) Július 11: Vasutasnap ’ Kezdetben volt az ÉVIÉP. Országos szervek, országos érvényű rendeletekkel és sok-sok millió forintért alapították. Székhelyet Egerben kapott, munkája több megye" re is kiterjedt. Amíg volt. Mármint munkája. Mert a legnagyobb baj azzal kezdődött — ahogyan a vizsgálatok is megállapították —, hogy a nagy reményekkel induló vállalat nem kapott * elég munkát, mert a tervezett közműfejlesztések jó részét az üzemek és a tanácsok is kihúzták a terveikből. Mindezt egy jó adag belső szervezetlenséggel maguk az ÉVIÉP-esek is meg- toldották. így aztán nem csoda, hogy a vállalat szinte példa néküli gyorsasággal tönkrement és szanálni kellett. Szanálták is, az egykori cég most a VIZÉP, vagyis a Budapesti Vízügyi Építő Vállalat egri főépítésvezetőségeként végzi munkáját. Király Mihály Budapestről került a főépítésvezetőség élére. — A profil mradt, csak a gazda s a vezetők egy része cserélődött ki — mondja a fiatal szakember. — S van munkájuk is7 — Van. Idei tervünk mintegy 130 millió forint értékű termelést irányoz elő. Ez lényegében leköti kapacitásunkat. — Hol, merre dolgoznak, s mit építenek? ) — Kiskörén a Tisza II. víz" lépcsőn, mi építjük a mátrai regionális vízmüvet, az egri szennyvíztisztító telepet és Mezőkövesd vízhálózatát is. Ezenkívül a főépítés-vezetőség készíti a bélapátfalvi új cementgyár vízhálózatát is. — Ezeket a beruházásokat ( lényegében örökölték az ÉVIÉP-től. — Igen, és ez bizony újabb gondokat is jelentett. Mert egy megkezdett beruházást' 'átvenni és továbbfolytatni, korántsem könnyű. Különösen, ha azt is figyelembe vesz- szük, hogy a bélapátfalvi kivételével az idén át kell adni az említett beruházásokat. — És át is adják? „Nagy célok, megvalósítható tervek nélkül nincs alkotó, örömteli élet.” Maró- thy László mondotta ezt a legutóbbi KlSZ-kongresszu- son. S aki nem magának élő, nemcsak magának kaparó ember, rábólint: így igaz! Közéjük tartozik ifjú Horváth Sándor is. Mások mondják persze róla. Vezetők, munkatársak. Ismervén lo- bogását, lelkiismeretességét, s a nyers aszkézist, ahogyan önmagával és beosztottjaival szemben viseltetik. Kitől örökölte a tenni- akarás, a nagyot bírás olt- hatatlan vágyát? Honnan a föld és a természet szerelme benne? Nem kell messzire lépnünk. Hatvantól mindössze hét kilométer Csány, ahol tanyasi környezetben fölcseperedett, ahonnan gimnázi- - umba, később egyetemre járt. S éppen az ősszel lesz tíz esztendeje, hogy Gödöllőn kezébe adták a diplomát. Azóta szolgálója az életnek, a haladásnak, a megvalósításra váró nagyszerű céloknak Hatvanban. Okokat keresve Alacsony, barna férfi. Kicsit borzas, kicsit nyúzott. Mint aki örökké ég. A beszélgetéstől is tart. Csak akkor gyúlnak ki szemei, amikor a hivatástudatot emlegetem. — Igen, a mozgás, a fejlődés, a biológia. Eeggeltől estig a szabad ég alatt. Etet- ■ 'ti, itatni a földet. Keresni — Remélem, igen. Lehetőséghez mérten minderít elkövetünk, hogy sikerüljön. — Jelenleg hány dolgozója van a főépítés-vezetőségnek? — Négyszáz munkás, 40 alkalmazott s körülbelül ugyanennyi műszaki. — Ezek szerint sokan elmentek a régiek közül? — Ilyen esetben ez így szoi- kott lenni. A bizalom megcsappan, a dolgozók közül sokan továbbállnak. Vannak, akiket sajnálunk, de vannak, akiket nem. Őszintén meg kell mondani, hogy a kezdéskor nem valami jó volt a hangulat. S ezen nem is csodálkozhatunk. Szerencsére már túl vagyunk rajta, kezd összerázódni a gárda. Gondjaink azonban még most is bőven vannak. — Például? — Hát, hogy csak mást ne említsek: nincs jól megoldva dolgozóink szállítása, és az elszállásolásuk sem. Hogy honnan lesz rá pénzünk, azt még pillanatnyilag nem tudjuk, de megoldást mindenképpen kell találni. És nem is sokára. Jóindulatból nincs hiány, de ez kevés. Ami több mint vigasz: vállalatunk is egyetért velünk és azon fáradozik, hogy mérhetően javuljanak dolgozóink élet- és munkakörülményei. Vala- menniyen megérdemlik. L- Hogyan értékelhető a főépítés-vezetőség első féléves munkája, tevékenysége? A kérdésre Eleméri József. a Budapesti Vízügyi Építő Vállalat termelési osztályvezetője válaszolt. — összességében eleget tett kapott feladatainak. Egy félév ahhoz persze kevés, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le, de amit eddig csináltak azt egyetértéssel, hozzáértéssel végezték el. Az csak természetes, hogy a vállalat is megkülönböztetett figyelmet fordít munkájukra. Ezért vagyok most én is Egerben, tegnap pedig a munkahelyeket látogattuk meg. a változás, az új és új jelenségek okait. Csak ez köt le engem, ebben látok fantáziát. Hogy megtalálom-e? Sokszor nem. Vagy éppen kételkednek az én teóriámban ... Emlegetjük például a répát, a nitrogént, a cukrot együttesen, egymással összefüggésben. Sokan vitatkoznak velem, mégis azt mondom: több és több nitrogént a növénynek. Ebben az istentelen meleg nyárban csak úgy tudom életben1 tartani a cukorrépát, ha nem fukarkodom a vegyszerrel. A talajban lévő szemernyi nedvesség általa érvényesül, s fejleszti a répát. Ha most adom oda, nem csökkenti ősszel a cukortartalmat. Akkorára eltűnik a nitrogén, ott lesz helyette a víz. Tavaly volt olyan táblánk a Lenin Termelőszövetkezetben, amelyikről hektáronként 650 mázsát takarítottunk be, s tizenöt százalék felett volt a cukortartalma... Varázslat? Nincs ilyen. Csak tudományos előkészítés. A talaj és a növényfajta gondos vizsgálata nyomán kiszámítottam, hogy százezres tőszámnál kevés a javasolt 140 kiló hatóanyag, legalább 200 kilónyi kell egy hektárra. S nem merev ez a következtetés. Sok körülményt a nitrogénhez keverek! Klíma és ta'aíszerkeret Itt állt először munkába. —• Ha szabad így fogalmazni: az egri VIZÉP milyen lappal indult? Állnia kell az ÉVIÉP adósságait? — Nem. Az anyagi terheket illetően tiszta lappal indult a főépítés-vezetőség. Ez persze egyben figyelmeztető is, mert ha nem megy a termelés, akkor bizony ismét baj lehet. — A volt ÉVIÉP maga is sok hibát követett el, de az is az igazsághoz tartozik. amit cikkünkben már említettünk, hogy gyakran kellett munka után szaladgálnia. Mert mire megszervezték a vállalatot a tervezett beruházások egy része kimaradt a tervekből. Ez nem fenyegeti a VIZÉP-et? — Ezzel kapcsolatosan én annyit tudok elmondani, hogy vállalatunk első számú politikai, gazdasági vezetői már tájékoztatták Heves megye és Éger város párt- és állami vezetőit a vállalat célkitűzéseiről, s egyben támogatást is kértek és kaptak is a főépítés-vezetőség munkájának segítéséhez. Ez mindenképpen biztató és lelkesítő is. Most arra lenne mielőbb szükség, hogy vállalatunk, illetve a főépítésvezetőség mielőbb megtudja — ahogyan történt már ez Borsod, Fejér megyében és Budapesten is —, hogy az elkövetkezendő években milyen fejlesztéseket kell itt Heves megyében megvalósítania. Mert ehhez kell méretezni többek között a gépparkot. a létszámot is. A szóbeli tájékoztatókból, információkból egyértelműen az derült ki, hogy munka, feladat lesz. Akkor pedig nagyobb baj nem lehet. Optimizmusunkat többek között erre is alapozzuk, mert azt már az eltelt félév alatt is bebizonyította a VIZÉP Heves megyei gárdája, hogy tud dolgozni és munkájára is szükség van. Hisszük, hogy a jövőben is így lesz. Koós József Itt akar maradni, amíg szükség lesz rá. Póz nélkül, természetesen mondja, s rögtön indokol. — Igazán nagyot, igazán örömtelit alkotni csak úgy lehet, ha azonosul az ember a környezetével. Ha mindenről halálosan pontos ismeretei vannak. Ha minden jellemző mögött látja az okokat. Ehhez idő kell. Idő és lehetőség. S hogy tudjunk élni vele ... Hát ezt tesszük. Illetve ezt is! Nagyon sokat kísérletezünk. ■ Eredménnyel. Növények térállása, sűrűsége, a vetés módja, miegymás ... Bebizonyítottuk például, hogy Hatvanban búzát vetni 320 kilogramm alatt nem szabad. Talajszerkezet? Inkább a klíma. Nagy a páraszegénység a közeli dombvonulat miatt. Az eredmény? Négy év óta nem fordult elő közös gazdaságunkban, hogy a búzát tavasszal ki kellett szántani, vagy szükség lett volna fe- lülvetésre. Hal esztendővel ezelőtt még hatszáz .hektárt vetettünk újra. Érzi a jelentőségét? Különben második diplomámhoz is a környezet tanulmányozása nyomán jutottam néhány hete. Hatvan egyik érdekes határrésze, a Delelő talajtani eredményeit összegeztem szakdolgozatomban. Arra a megállapításra jutottam, amit kétszáz esztendős dokumentumok erősítenek: ezen a Negyedszázada hagyomány, hogy a hivatásukat kiemelkedően ellátó vasutasokat köszönti az ország, azokat a dolgozókat, akik biztosítják az egész országot átfogó szállítási nagyüzem zavartalan működését. A nehézségek ellenére évek óta szállítási rekordokat állítanak fel avasutasok: a múlt évben például három és félszer annyi árut szállítottak el, mint az első vasutasnap évében, 1950-ben. Az ünnepen a vasutasok számba veszik eddigi eredményeiket, megbeszélik az áru- és személyszállítás további teendőit, amelyek pontos végrehajtásával, fegyelmezett szolgálattal igyekeznek továbbra is kiérdemelni a lakosság megbecsülését. A vasutasnapi ünnepségrészen csak takarmánynak- valót szabad termeszteni. Álláspontom különben találkozik a szövetkezet vezetőségének elképzelésével, itt teremtjük meg a szarvasmarha-tenyészet takarmánybázisát ! Varsói feleség Akit visznek az álmok, könnyen talajt veszít. Horváth Sándor mögött is sokszor elhangzik: nagyra tartja magát, félvállról veszi, lekezeli munkatársait, kísérleteibe temetkezik, csak répában és búzában gondolkodik ... Bennünk pedig egy másik gyanú: gyermek, asz- szony sínyli e teremtő lobo- gást. — Kicsit kötéltánc, amit ilyen hajtásban csinál az ember. Mondhatnám, hogy veszélyes vállalkozás. Nehéz mindenre, mindenkire figyelni. Mindent akarni. Eredményt és népszerűséget. Ezen nem vitatkozom. Mint ahogyan a mozgalmi munkától való visszahúzódásomat sem menthetem mással, mint hogy teljesen magába olvaszt a többért, a szebbért való közvetlen küzdelem. Eddig látok. De ezt tiszta szívvel csinálom, s nem csusorozat ezúttal örvendetes eseménnyel kezdődik: csütörtökön felavatják a MÄV Kórház új, korszerű rendelőintézetét. Megnyitják a vasutas képzőművészek hagyományos ünnepi tárlatát, jármű- és gépkiállításra engednek bepillantást az érdeklődőknek a korszerűsödő vasút életébe, fejlődő technikájába. Az ünnep alkalmából, ugyancsak a hagyományoknak megfelelően, kitüntetik a vasutasok legjobbjait, s felavatják a különböző szolgálati helyek leendő vezetőit, az új vasutas tiszteket. A vasutasünnep vasárnap a budapesti Szőnyi úti sporttelepen egész napos sport- és kulturális műsorral zárul. (MTI) pán magamért... A család? Abban nagyon nagy szerencsém van. A feleségem varsói lány, akivel Gödöllőn ismerkedtem meg. Szintén mezőgazdász, állattenyésztő. És hozzátehetem, hogy hivatását épp úgy szereti, mint én. Pillanatnyilag nem élhet neki, mert ott a kis srác, Árpi, alig négyévesen, óvoda nélkül. Azt kell ellátnia. Meg a Vas Gereben utcai házat, ahol a fácántól a japán tyúkig minden lelhető. Nyu- lat is nevel legalább hetvenet. De hát elemében akkor lesz, ha szerzett tudását jobban gyümölcsöztetheti. Itt a közösben, vagy bármerre, ahol a szakembernek becsülete van. Persze nem a diploma jogán, hanem ami mögöttes. Az ismeret és a lélek, ezek szövetsége, mely nélkül minden csak favágás ... Akkor tán jut időm, hogy hidat szélesítsek az emberekhez, S megnyomjam jobban az ifjúsági szervezet szekerét. . Pillanatnyilag nem tehetem. A teljesítőképességnek határai vannak ... ★ Azt a hidat és szekeret remélve jegyeztük le ifjú Horváth Sándor vallomásszerű monológját. Kicsit példaként, kicsit emlékeztetőnek. A még teljesebb ember reményében. MoWvay Oyőz@ Nyugdíjba — vagy sem? Három napig tanácskoztak hazánkban a szocialista országok szakszervezeti központjainak társadalombiztosítási vezetői. Legidőszerűbb közös szociálpolitikai gondjainkat — rehabilitációt, nyugdíjas kérdéseket — tűzve napirendre. „A nyugdíjasok munkába bevonásának hatékonysága, anyagi, erkölcsi ösztönzői” című napirendi pont különösen méltán tart igényt figyelemre. Hiszen ahogyan az előadó, N. Trofimjuk, a szovjet társadalombiztosítási vezető szakember hangsúlyozta — a nyugdíjasokkal való törődés társadalmi, gazdasági jelentőségű. A nyugdíjasok munkára ösztönzésének időszerűségét társadalmi és egyéni szempontok egyaránt aláhúzzák. Indokolja egyrészt a szocialista országokra általában jellemző munkaerőhiány, másrészt az aktivitás fontos élettani, életmeghosszabbítő szerepe. Az idős korúak helyzetének javítása — a konferencia tanúsága szerint — azonos célja valamennyi szocialista országnak. Érthető tehát, az utóbbi években gyakorlattá vált a szocialista országokban, hogy bizonyos munkakörökben a teljes nyugdíj folyósítása mellett dolgozhatnak az emberek. Más módon szolgálja a célt a továbfadolgozrísra ösztönző nyugdíjpótlék, amely országonként eltérő mértékben növeli a nyugdíjat. Magyarországon — köztudomásúan — évi 3—7, Bulgáriában 6, Csehszlovákiában 7. százalékkal. A Szovjetunióban anyagi kedvezményekkel és erkölcsi elismeréssel befolyásolják az aktivitást, a termelésben való részvétel folyamatosságát. Az idén nyugdíjba vonulóknak például több mint 60 százaléka tovább dolgozik. A módszerek tehát változatosak. Ide sorolható a szocialista országokban' mind szélesebb körű „bedolgozás”, vagy az NDK-ban gyakorolt jövedelemadó-kedvezmény, a Lengyelországban meghonosított elsőbbség a szanatóriumi beutalóhoz, a Szovjetunióban , rendszeresített munkaidő-kedvezmény és pótszabadság. És hogy mennyire egybevágóan egyéni és .társadalmi érdek a nyugdíjasok termelő munkája, arra jellemző a konferencián elhangzott hazai példa: Magyarországon’ tavaly 45,1 millió forint ösztönző nyugdíjpótlékot állapítottak meg, ami személyenként havi 248 forint pluszt jelent. A mérleg másik oldalán pedig több mint 3 milliárd forint értékű termelési érték mutatkozik. L. M. ■ Kötél tánc 1 i
