Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-31 / 180. szám

Pénzt vagy életet! Amerikai film A film felépítése látszó­lag egy pillanatért történik, az izgalom „mindössze” any- nyi, hogy a zsarolás értelmes volt-e, vagy hiábavaló esz­telen kaland. S miközben a zsaroló hosszú monológja tönkre akarja tenni idegein­ket — mert hisz ezért men­tünk a moziba! —, feltárul előttünk az alvilág egy ki­csiny, de annál félelmete­sebb szelvénye. Azt ugyan nem tudjuk meg, milyen cselszövések által sikerült a viszonylag nagy testű szer­kezeteket a luxushajóra jut­tatni, de felderítik a tenni­valók szálait, kinek és mi­ért kell megmozdulnia, mi­lyen irányban kell az esetet göngyölítenie a Scotland Vard-nak, a hajóstársaság­nak és a kormánytisztvise­lőnek. Módunkban áll látni, hogyan csapnak össze néze­tek és meggondolások, érde­kek és politika. Annak a megállapításáig is eljutunk, hogy ezek az üzletemberek és kormánytisztviselők mi­lyen jól vasaltak és jólöltö- zöttek, mennyire higgadtak és szilárdak; csak egy em­ber izgatott, a hajóstársaság tulajdonosa, aki fizetni akar, mert tudja, mit jelent egy robbanás a gőzösön és az ő üzletében. Mondhatnánk azt is, hogy a film témája a napilapok hasábjairól szaladt fel a cel­luloidszalagra, mert manap­ság a világban annyian és annyiféle okból zsarolnak; annyian és olykor egészen reménytelenül keresik azt a célt, ami gyorsan boldoggá és megelégedetté tehetné őket. Itt van most és ezen a filmen a bombagyártó, aki kitűnő és ravasz elektro­mérnök, olyan konstruktőr, aki tudásával és képzeleté­vel a közjó javára is mun­kálkodhatna, de nem teszi, mert valahol, a második vi­lágháború táján lemerült az alvilágba, ahonnan — úgy látszik — nem lehet tisztes­séggel visszatérni a köznapi emberek közé. A film pergése közben még elgondolkozunk azokon a jópofaságokon is, amiket a hős, Falion mondogat, mi­közben bajlódik azzal a szer­kezettel, amiből mi úgysem értünk semmit. Hiszen az átlagember, a néző éppen a ravaszságot nem képes fel­fogni egy ilyen szerkezetben, a teljes veszélyt nem érzé­kelheti akármilyen képi elő­adásban sem, amelyért a film csodasága és rejtélye hozza az izgalmat, a kalan­dot. Az is meglep minket, mi­lyen szépen és sztoikus nyu­galommal vall szerelmet a mackósán bohém férfi idő­sebb feleségének, miközben derűsen elmélkedik az azon­nali halál lehetőségéről. Az­tán még az is elkeveredik a tudatunkban, a képek között, mint egészen el nem hanya­golható gondolat, hogyan akadhat ezeknek az embe­reknek kedvük a hajón, a halálfélelemben a tánchoz és a maszkarádéhoz, amikor azt mondják nekik, hogy esetleg egy-két óra múlva felrobbanhatnak. (Igaz, nem ismerjük a skót whisky nagyban fogyasztásának ha­tását!) Aztán itt van ez az Omar Sharif, olyan délceg és határozott színész, mintha rajta múlna ez a titok, és csak neki lenne mindenki felelős. Igaz is, ő játssza a kapitányt. A film Richard Lester rendezői munkája. Vágta a snitteket, keverte a helyszí­neket és a színekét; Gerry Fisher, az operatőr bravúros felvételeket készített a tűz­szerészek megérkezéséről, Ken Thorne remek zenei egyveleget szolgáltat ehhez az apró és színtelen kaland­oz, amiben talán az az ér- ekes, hogy a filmesek az idők változása folytán már Amerikában is inkább áttér­tek a lovagló cowboyokról, a lövöldöző legényekről a modernebb témákra. Csak hát a témaváltás önmagában még nem jelent művészetet. Richard Harris, David Hem. mings, Caroline Mortimer, Ian Holm, Mark Bums jó színészek és bizonyítanák, hogy mindig is az ember a fontos akármilyen témában. A technikát így nem lehet szentté avatni. Ennyire nem, még akkor sem, ha az a technika az alvilágból való! (farkas) A tavalyinál ©OO-zal több Huszonkétezer állás közül választhatnak a friss diplomások Wartburgból — hobbyautő Dongó Imre győri szakközépiskolai tanár két év alatt egy régi Wartburg alkatrészeinek felhasználásával, újszerű karosszériájú hobbyautót készített. Az ülések mögött helyezte el a motort, a jármű hátsókerék-meghajtású. t (MTI fotó — Matusz Károly felvétele — KS) I Zenés filmek Hollywoodból — Török vígjáték Új külföldi filmeket vásároltunk Gazdag „zsákmánnyal” tértek meg a magyar film­átvevők a cannes-i. illetve a taskenti nemzetközi film­fesztiválról. A földközi-tenger-parti seregszemléről tíz filmet vettünk át hazai forgalma­zásra. Várhatóan nagy sike­re lesz a Hollywood, Holly­wood című összeállításnak, amely a harmincas évek legjobb amerikai zenés film­jeinek részleteit sorakoztat­ja egymás mellé. Többek között Greta Garbo, Judy Garland, Bing Grosby, Frank Sinatra és mások énekelnek, táncolnak benne. Megvásárolták Ingmar Bergman Szemtől szembe című legújabb filmjét is, amely egy pszichiáternő ma­gánéletének és hivatásának összeegyeztetéséért folyta­tott küzdelmét tárja feL BEFEJEZŐ RÉSa , Aztán a fölhajított fát egy­szer csak hiába várták visz- í sza. Keresztben feküdt az I ágak között, mintha maga j, is odanőtt volna. Nemsoká- t ra még két vörös háncsú \ meggyhusánggal szaporodott i meg a diófa, í Imrének jutott eszébe* f — Leim a nyári konyhá­ig nál lesz egy pár féltégla. Azzal kéne utánuk lőni! A ház csöndes volt Le­hullott róla a felnőttek szi­gorú tekintete. Erre a dél­utánra ősi lényegéhez vált hasonlóvá mindem búvó­hely vagy eszköz lett, hogy a képzelet föloldja a rossz yarázs alól. Fölhajítottáfi az első fél-; léglát Diót nem ért de egyik fiatal ágat elroppan- | Jotta. Pipu bólintott! | — Mindjárt más, ha van \ egy kis sodrása! ' _ I Döngették a diófát. Szí- 1 lánkosan pattogott a hán- ! csa, roppantak a gallyak, itt-ott dió is hullott köz­ben, de alig volt már érde- ' kés. A tégladarabok pörög- ' ve vágódtak a korona sű­rűjébe, s félelmetes, merev zuhanással érkeztek vissza. — Vigyázz! Megy! — ennyit kiáltottak csak, s ki-ki ugrott hátra. Célzás nélkül, föl a ma­fíkemism 1976. július 31., szombat 1942-ben Párizsban játszó­dik az angol Joseph Losey munkája, a Klein úr. A fő­szereplő Alain Delon. Car­los Saura alkotása A nevelj hollót, a nagyváros házai közé beékelt öreg villa két lakójáról, a kislányról és nagyanyjáról szól. A fasisz­ta Spanyolországot ábrázol­ja a tehetséges filmrendező legfrissebb művében realis­ta eszközökkel, kritikai hangvétellel. Róma pere­mén, a Vatikán mellett el­terülő nyomornegyedben játszódik Ettore Scola Csú­fak, Koszosok, gonoszok cí­mű alkotása. A XIX. szá­zad nagypolgári világának felbomlását követi nyomon Luchino Visconti Az ártat­lan című utolsó munkája. A feudális korszak eltű­néséről, az új kor, a szocia­gasba, aztán nyújtott nyak­kal lesték, hol ér földet. — Mint az aknavető — magyarázta Imre. — Az sem távolságra, hanem ma­gasságra való. Egyik tégladarab Ildi elé vágódott. A kislány ijedten hátrált. — Hülyék1 Mit csináltok? Senki sem hederített rá. A játékból dühös hajsza lett. Három vad, ide-oda szökdellő alak a féltéglák időzített jégverésében. Ki­csapta homlokukat a verí­ték, az elhajított bombák súlya izmukba merevült, de nem bírták már abbahagy­ni az ostromot. Föllázadt törpék, amint bosszút állnak az óriáson, mert magasba nőtt. Ildi idegenül bámulta őket. Lassan elhúzódott, ar­cát elgörbítette a félelem. És mégsem tudott szólni. A másik, a harmadik diófára gondolt, pár mértemyivel lizmus ígéretéről szól Ber­nardo Bertolucci Novocentro (1900) című filmje. Nagy sikert aratott Karlovy Vary- ban is Casetti „A vörös pla­kát” című filmje, az idei Jean Vigo-díj kitüntetettje. A film, amely az ellenállás korszakát idézi, emléket ál­lít azoknak a magyaroknak is, akik részt vettek Párizs­ban a fasiszta terror elleni küzdelemben. A taskenti filmfesztivá­lon járt magyar szakembe­rek az itt vetített filmek legjobbjait már korábban átvették hazai bemutatásra. Így többek között A fehér hajó, A parázsló évek kró­nikája stb. mellett, most egy mai témájú török vígjátékot hoztak magukkal, ,,A mi családunk” címűt. (MTI) árréb, amelyek kívül marad­ták a csatatéren. Mert ki­sebbek? Homályosan átde­rengett benne a sors sejtel­me, s az is, hogy nem se­gíthet Akkor jött az a tég­la. Kiszökött a függőleges irányból, íve elhajlott mesz- sze a korona mellett. Ildi összekapta magát, érezte, amint elzúg, s valahonnan a háta mögül fölrikácsolt a rémítő torokhang. De csak egy másodpercre. Utána lúd- bőrző csend. Lefutott a Hajlaton. Álig Ötmétemyire megpillantotta a saláták mellett kinyúlt ka­kast. Nyaka elejtve, egy ha­lom összeesett toll az egész. Lecsukódott a szemhéja. Most először látta iszonya­tosnak ő is. Aztán előbukkant a lejtőn ä három fiú. Mintha meg­nőnének, szemközt a lefelé hajló nappal. Már ők is ész­revették. Ott állták körülöt­te. Ildi egyikről a másikra A tavalyinál mintegy hat­százzal több, 13 969 hallgató fejezte be tanulmányait az idén a felsőoktatási intéz­mények nappali tagozatán. Az utóbbi években mind több fiatal köt a különböző munkahelyekkel társadalmi ösztöndíj-szerződést. Az idén 2700, a tavalyinál mint­egy hatszázötvennel több társadalmi ösztöndíjas és 450 külföldi ösztöndíjas vég­zett. A társadalmi ösztöndí­jasok számának növekedése azért is örvendetes, mert többségüket vidéki, kisebb településen levő vállalat, gazdasági intézmény támo­gatta négy-öt éven át. Oda mennek dolgozni, nekik te­hát nincs gondjuk az elhe­lyezkedéssel. Nem gond a munkaválla­lás a többi, pontosan 10 809 pályakezdőnek sem, szá­mukra ugyanis az üzemek, vállalatok, szövetkezetek, intézmények összesen 22190 állásra írtak ki pályázatot. Az elhelyezkedési lehetőség pillantott. Hirtelen hasonló­vá vált a három arc. Ildi elrekedt a szorongás­tól: — Mi lesz itt, ha nagy­mama meglátja... Imre a merev tollcsomó fölé hajolt. Valami kifejez- hetetlenül lényeges veszett ki a kakasból. Beletompult agya a rettenetes különb­ségbe. Lassan visszafordult, ugyanazt a fölfedezést keres­te a többiek arcán. Pipu kitolta hasát, rábö­kött a döglött madárra: — Most legalább fölébe írhatod, hogy Lipót! Imre odalépett hozzá, megmarkolta ingét. — Kuss. <— Mit akarsz ‘tőlem, én..'. — Azt mondtam, kuss. — Az ingről lepattant egy gomb, Pipu behúzta nyakát, s hunyt szemmel várta a lezúduló pofont. A pillanat kieresztett. Imre hangját hallotta tagoltan: — Én dobtam agyon. Most pedig mehetsz haza. — Elengedte, s mert a köpcös fiú még mindig nem mozdult, ráki­áltott: — Nem értetted? Eredj! Pipu elindult a lépcsőkön. Egyenletes lépteiben érző­dött a megsüketült ámulat. Már csak a törzsét látták, aztán derékig, nyakig nyel­te el a domboldal. — Most mi lesz? — szó­lalt meg suttogva Ildi. — Semmi. — De az nem lehet — találta meg a hangját Jan­csi. tehát több mint 205 százalé­kos. A pedagógusok nélkül számolt 7500 friss diplomás­nak több mint 15 000 állást .hirdettek meg. Különösen feltűnő, hogy vidéki nagyüzemekhez, vál­lalatokhoz, gazdaságokhoz alig pályázott olyan fiatal, aki a kutatóihunkában már bizonyos jártasságot szer­zett, arra megfelelően kép­zett. Örvendetes viszont, hogy évről évre mind több vidéki munkahely tüntet fel pályázati kiírásában lakásle­hetőséget, és más kedvez­ményt. Néhány, különösen kere­sett szakmában azonban a vidéki, helyenként a főváro­sinál is jobb lehetőségek sem vonzzák a pályakezdő­ket. A tudományegyeteme­ken az idén például megkö­zelítően 300 matematikus, fizikus, vegyész, geológus, geofizikus és biológus vég­zett. Nekik hirdették meg a legkevesebb — 177 — mun­Imre parancsolóan vállára tette kezét: — Az én dolgom. A kislány leguggolt, hogy fölemelje a kakast. Az előbb még semmi nyomot nem fe­dezett föl, most egyszerre merő vér lett a keze. Un­dorodva visszapottyantotta, s egyre gyorsuló iramban el­tűnt az ágyások közt. Hosz- szú árnyék húzódott utána. Jancsi megkérdezte: — Miért vállaltad? — Így egyszerűbb, nem? •— Imre mosolya mintha szürke acélhálón keresztül érkezne. Jancsi megrázta a fejét: — Nem fogadom el. Meg­mondom nagyanyádnak. — Hülye vagy. — Jobb, ha ez a répaorrú trombitálja ki? — Szétverem a fejét. — Ildi is tudja. — Rosszul tudja. A ka­kast egy tégla vágta agyon, értetted? Jancsi elrántotta vállát Imre keze alól. Ügy álltak szemben, mint az ellensé­gek. Lassan lesütötte sze­mét. Érezte, ő a gyengébb. — Elmegyek — nyögte ki végre. Elindult a lépcsőkön, amerre az előbb Pipu ka­csázott végig. Lenn, a kerítés aljában megállt, de nem nézett visz- sza. Ügy akarta elvinni ma­gában a kertet a kakas hul­lájával, hogy már tudta: háta mögött a szégyen vág­ja be a kaput. kahelyet. A jelekből egyér* telműen következtetve azon-* ban egyiküknek sem lehe­tett, nem volt elhelyezkedé­si gondja, az állásoknál ugyanis mindössze a feléra pályáztak. A legnagyobb érdektelen­ség műszaki területen nyil­vánult meg. A műszaki egyetemek 1338 pályázatra jogosult friss diplomását 2600 munkahely várja. Júli­us elejéig a hallgatók tíz százaléka mutatott csupán némi érdeklődést irántuk, és 5 százalékuk helyezkedett eh Az építész, építő, gépész és közlekedési, valamint a mis­kolci bánya- és kohómérnö­ki karon egy hallgató sem pályázott a felmérés idő­pontjáig. Nem sokkal kü­lönbözik a helyzet a műsza­ki főiskolán és főiskolai ka-; rokon sem. Nagy az igény közgazdá­szok iránt: a 421 hallgató több mint 1900 állás közül választhat. A tavalyinál százzal több, összesen 3703 pedagógus végzett az idén a felsőokta­tási intézmények nappali tagozatán, ebből 400 társa­dalmi ösztöndíjasként. A pályázatra jogosult 3311 kez­dő pedagógusnak több mint 7100 állást hirdettek meg. (A fővárosban a tavalyinál kevesebbet.) Pályázati jo­gával mintegy 64 százalékuk élt, zömmel iskolai munkát vállalt. Ennél az aránynál lényegesen, jobb — 81,6 szá­zalékos — az arány a taní­tóknál és valamivel jobb — 67,7 százalékos — a tanár­képző főiskolákon végzet­teknél. A bölcsészet- és ter­mészettudományi karokon végzők állásvállalási gond­jai a múlthoz képest nem csökkentek, többségük az idén is a főváros és néhány nagyobb város középisko­láiban szeretne dolgozni. Az idén is fellelhető el­lentmondások igazolják, hogy nagyon időszerű volt a kormány közelmúltban hozott határozata a pálya­kezdők elhelyezkedésének tervszerűbb irányításáról. A kormányhatározat január 1-től lép érvénybe, és jövő­re a friss diplomások elhe­lyezkedése a népgazdasági és az egyéni érdekeknek jobban megfelelő lesz. (MTI) V10OR MIKLÓS I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents