Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
^MIAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VVAAAAAA Romantika ötven fokban Ülök a kocsiban, a guta kerülget. Törlőm a homlokom, pislogok és szidom a szárazságtól már nem is kék, hanem fehér színű eget és kutyául szenvedek. Előttem egy teherautóoszlop kocog, lépésben lehet csak döcögni utánuk, levegő semmi, a nap süti az ablaküveget, az autó lemezét, az agysejtjeimet: ilyen lehet a máglyahalál első, vagy inkább az utolsó előtti pillanata. Az út mentén, a szőlődombok között, az aszály idején is haragoszöld tőkesorok között nagy tábla óarany: búza. Benne téglavörös kombájn, körülötte füstarany a porfelhő. „Szép” — mormolom magamban, mármint hogy a látvány _ az, és közben előre is kandikálok, lehet-e már előzni, gyorsítani, hogy a kocsi futása keltette szél enyhítsen már valamit a torkot is eltömő melegen. A visszapillantó tükörből még felvillan egy percre az arany színű tábla, benne a téglavörös kombájn, körülötte, mint valami délibáb, a remegő sárga poron átzöldellő szőlők. Mennyivel mehet egy ilyen kombájn? öt-hat kilométer óránként? Annyi sem. Négy körül. Hajnaltól estig, harmathullásig, kicsi kis pihenőkkel állandó éber odafigyelésre késztetve, nem az emberi élet, hanem az emberi élés miatt, ami valamiképpen ugyanaz: élet. Megkoptattuk szavainkat? Hős. Hősi munka. Helytállás. Szavak, amelyeknek néha nem is érezzük igazi értelmét, pátoszát meg végképpen nem. Gyermekkoromban falun is éltem és később is úgy hozta a sorsom, dolgom,/ hogy a táj körülöttem nemcsak tájék volt, de mezőgazdaságilag megművelt, vagy megművelendő és ezért be is takarítandó földterület. Más szóval: érdeklődésem is, hivatásom is úgy hozta, hogyha csínját-bínját nem is értettem, de gondjait figyelhettem a magyar mezőgazdaságnak. Hát persze, hogy nincs romantikája a kombájnnak és persze, hogy volt romantikája a kézi aratásnak. Mert igaz ugyan, hogy a gép köny- nyebb, gyorsabb, biztosabb, de kevesebb embert mozgat, s ahol kevés az ember, ott kevés az egymáshoz való kötődés is persze. Itt és most nincsenek marokszedő lányok, nincs virtuskodás, a vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te” nem hajtja és nem állítja szembe a legényeket egymással. De hol is lennének manapság legények kaszára? öregek se nagyon. Alányúlni, Megemelni. Meghúzni. Valahogy így volt, ilyen volt a kaszálás munkaritmusa, ha dőlt volt a búza. És ritka volt az, hogy ne lett volna dőlt. Alányúlni, megemelni, meghúzni. Hajnalkor és délelőtt, és délután a negyven fokon — mert régen is .volt ám aszály, kánikula, cseppfolyós acélt csorgató nap az égen, volt bizony — és este is, a bukó nap, amikor magára húzta az alkony takaróját, még ment a munka: résziben, egészében, kom- mencióért, mikor és kinek miért, aszerint, hogy sajátja volt-e a kis föld, vagy bérese, napszámosa, részese rajta a nagy táblának. Egy hónap, két hónap, mikor mennyi, baktatott a kis paraszt, a részes arató az időjárás és a kaszája után: kezdte lent délen, valahol Baranyában és befejezte fent, Borsodban, hogy amint lehet, folytassa a csépléssel a családnak való jövő évi előteremtését. Tíz hónapig éltek ebből a két hónaoból. Tíz hónapig kellett kitartania a két hónapból, a búzából, amit részelt, amiből kenyeret lehetett sütni, lisztet őrleni a galuskához, karácsonyi kalácshoz, ocsújából csirkét nevelni, annak is a tojásából pénzelni, s mindezekből valami kis hízócskának valót vásáriam az őszi állatvásáron. Alányúlni. Megemelni. Meghúzni. Most kuplung. Motolla. Vágóéi. Ékszíj. Egy nap alatt egy hét munkáját végezve. Egy hétét? Talán kettőét is. Hol itt a romantika? Harmincöt-negyven mázsa hektáronként, ez megfelel nagyjából egy régi katasztrális holdon húsz-huszonkét mázsának. A jó gazdáé a harmadát, ha elérte annak idején. Jó esztendőben! Ha aszály volt, mint most, akkor nem volt romantika, nem voit kivagyiság, hanem éhezés volt csak, tikkadt reménytelenség és aratás helyett inkább összevakarása a száraz, asszott kalászoknak. És, uram ég, milyen gyakran is volt aszály! Hősiesség. Romantika. Helytállás. Ezek valóban szavak. A tények: egy hatalmas táblában két-három ember, ugyanannyi gép, a gép fülkéjében negyven-ötven fokos hőség, .amely elől nincs hova menni. Fojtogató por, bőrt, szemet, tüdőt szaggató por. Napfelkeltétől napnyugtáig. Ki tudja, mi a könnyebb, a mozgás a kaszával, a mozgás, amely mégis megeszik valamit a melegből, vagy a rezzenéstelen figyelés, markolása a kormánynak, az emelőszerkezet karjának, miközben hernyóként araszolva kell haladni oda-vissza-oda-vissza és megint oda és megint vissza? Lehet, hogy most meg a kaSzára esküdnek? Igaz, közben úgy suhog, zuhog a búzaszem áradata a teherautó rakterébe, mintha tűzoltók tömlőjéből víz zubogna nagy gyorsan és nagy erővel. Ami a kombájn mögött elfogy, attól oldalt megtelik az autó. Minden romantika nélkül. A visszapillantó tükörből véglegesen eltűnik e nyári táj kis, magtárt gyarapító darabja. Kipislogok az acélszürke égre és enyhülést kérek a ciklonok istenétől. Istenemre, nem magamnak. Nekik. Akik nem hősök, csak kombájnosok. lig két év telt el a közművelődési párthatározat megszületése óta, s — a sok gond mellett — máris több területen szembetűnő változások tanúi lehetünk. E változásokban jelentős szerepe van a közművelődésben érdekelt különböző szervek közötti elvi összhang és gyakorlati együttműködés javulásának is. A közművelődés egyenletes fejlődése, a határozatban kitűzött célok elérése további erőfeszítéseket, a jelenleginél is színvonalasabb irányító, szervező, ösz- szehangoló és ellenőrző munkát kíván. Ezekről a kérdésekről —- elsősorban a hatékonyabb együttműködés érdekében tett országos erőfeszítésekről — beszélgettünk Takács Kálmánnal, az Országos Közművélődési Tanács titkárával. — Mint tudjuk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának közművelődési határozata megerősítette a közművelődés sok- szektorúságát és jelentősen ki is szélesítette magát a fogalmat — kezdte Takács Kálmán. — Mindez még inkább indokolja, hogy az érdekeltek egységes koncepció alapján, ésszerű munkamegosztással és tervszerű együttműködéssel dolgozzanak. A Minisztertanács a közművelődési tevékenység irányításának összehangolására, ellenőrzésére, hatékonyságának fejlesztésére 1974 őszén létrehozta az Országos Köz- művelődési Tanácsot. Eddigi, másfél éves tevékenysége során természetesen csak kezdeti lépéseket tehetett a tanács. Teljes plénuma ez ideig öt alkalommal ült össze, és tizenegy napirendi pontot tárgyalt. Az elnökség pedig tizenkét ülésen harminckét előterjesztést vitatott meg és hozott e témákban döntéseket. — Kérem, mondjon néhány ilyen témát, példának. — A megvitatott előterjesztések között voltak a közművelődés egészét, illetve több szerv közművelődési tevékenységét érintők, mint például a közművelődési törvény és végrehajtási jogszabályának tervezete, vagy a közművelődés távlati fejlesztési tervének irányelvei. De napirendre kerültek a közművelődés-politika egyes szakterületeken történő megvalósulását értékelő, illetve néhány szerv gyakorEgyenletes fejlődés, hatékonyabb együttműködés Beszélgetés Takács Kálmánnal, az Országos Közművelődési Tanács titkárával lati közművelődési tevékenységének összehangolását célzó témák is. Például az amatőr művészeti mozgalom helyzetének értékelése és továbbfejlesztési programja, a termelő tárcák beszámoltatása a hozzájuk tartozó dolgozók művelődési lehetőségeiről és közművelődési terveikről, a rádió és a televízió távlati közművelődési terve ég így tovább. — A tanács fórumain szereplő témák közül mire hívná fel elsősorban a figyelmet? — Nehéz a választás, de feltétlenül fontosnak tartom, hogy mielőbb megismerjék a közművelődés távlati fejlesztési tervének irányelveit. Az irányelveket a Kulturális Minisztérium és az Országos Tervhivatal - dolgozta ki, s a tanács ülése után jóváhagyta a Minisztertanács is. Az irányelvek, amellett, hogy a párthatározat alapján összefoglalja a közművelődés-politika távlati, elvi célkitűzéseit, iránymutatást ad ahhoz, miként kell fejleszteni a közművelődés feltételeit, intézményrendszerét. — Az irányelvek a többi között tartalmazza a kulturális ellátás modelljét. A teljes szöveg tanulmányozására az érdekelteknek hamarosan lehetőségük lesz. Arra kérem, addig is szóljon a modell lényegesebb kérdéseiről. — A kulturális intézmények egymásra épülő, településtípusonként, hatókörében és funkciójában differenciált rendszerét nevezzük a kulturális, ellátás modelljének, miként azt az irányelvek meghatározza. Az egyes ellátási szintek egymásra épülve, egymás munkáját kiegészítve gondoskodnak az ország lakosságának1 kulturális ellátásáról. A modell egységesen orientálja a különböző típusú' települések, illetve a különféle intézmények hojsszú és középtávú fejlesztési tervének kidolgozását. Valóban csak példákat mondhatok itt, meg sem közelítve az irányelvek teljességét. A központi intézmények körében például a tömegközlekedési eszközök fejlesztése az elsődleges feladat. Cél, hogy a rádió fő műsorai az ország egész területén jól vehetők legyenek. Ugyanígy a televízió műsorainak vételi lehetőségeit is — mindkét csatornán — kielégítően meg kell teremteni egész Magyarországon. — Általában és röviden megfogalmazva, mi a középfokú, illetve az alapfokú ellátási intézmény- rendszer feladata? — A középfokú ellátás Intézményrendszere az •adott település könyvtári, művelődési otthoni, múzeumi és filmszínházi ellátása mellett folyamatosan közművelődési szolgáltatásokat nyújt a vonzáskörzetébe tartozó helyi művelődési intézményeknek, segíti munkájukat szakmailag és módszertanilag. Az aktív helyi tevékenység megteremtése tehát az elsődleges ebben az intézmény- rendszerben, s a vonzáskörzet kiszolgálása a másodlagos cél. Az alapfokú intézmények fejlesztésének fő szempontjai szerint biztosítani kell az egyenlőbb oktatási és művelődési feltételeket, a művelődés folyamatosságát. Ez legjobban a gazdaságosan építhető és működtethető, komplex — iskola, művelődési otthon, könyvtár, filmszínház, sporttelep és egyéb — intézmények létesítésével és összehangolt tevékenységével érhető fel. Mint ahogy a komplex intézmények biztosítják leginkább az oktatás és a művelődés egymásra épülését is a gyakorlatban. — Tudomásom szerint az Országos Közművelődési Tanács elnöksége már több alkalommal foglalkozott a Közművelődési Alaphoz érkezett igények elbírálásával is. Hogyan lehetne összefoglalni az ezzel kapcsolatos, eddigi tapasztalatokat? — Nem árt például ismét elmondani hogy a Közművelődési Alap fele beruházásokra, fele a művelődési tevékenység korszerű formáinak támogatására adható. Eddig a beruházások támogatására érkezett több igény. Bizonyos fokig érthető és magyarázható, hiszen a múlt esztendőben az új ötéves terv előkészületei folytak, mindenütt előtérbe került az intézményfejlesztés. A tanácsok és más szervek a most indult ötéves terv időszakára több mint három- százhatvanmillió forint támogatást kértek. Az alapnak ennél jóval kisebb a lehetősége a beruházások támogatására. Nehéz tehát dönteni, s ez is egyik oka annak, hogy a beruházások támogatására érkező _ igények elbírálása elhúzódik, öt évre összesen százötven- millió forintot tud az alap biztosítani erre a célra. De ugyanekkora a közművelődési tevékenység támogatására fordítható rész. Ám erre jóval kevesebb igény érkezett, ami arra enged kö- •vetkeztetni, hogy több helyen „elfelejtették”: a beruházáson kívül másra is kérhetnek támogatást. (Emlékeztetőül idézzük a Közművelődési Alap végrehajtási utasításának egy részletét: „Az alap céltámogatás jellegű pénzeszközeiből a közművelődési politika céljait elősegítő, elsősorban a munkásság és az ifjúság kulturális ellátásának fokozását biztosító tevékenységi formák, módszerek és megoldások kialakítására, bevezetésére és korszerűsítésére lehet kiegészítő támogatást igényelni. A támogatás legfeljebb két éven át folyósítható.” A kérdések sorolását, a feladatok részletezését természetesen sokáig folytathatnánk. A célunk csak az volt, hogy néhány példa segítségével ismételten arra a sokrétű, fontos, tervszerűséget, szervezeti és intézményi együttműködést — ugyanakkor sok helyi ötletet éfe egyéni leleményességet is —■ igénylő munkára irányítsuk a figyelmet, amelyet köz- művelődésünk eddigi egyenletes fejlődésének további biztosítása, növelése megkíván. i k