Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-25 / 175. szám

Ä mezőgazdaságra

figyel az ország

ELLENTMONDÁSOSÁN HANGZIK, de igaz: nem jó dolog, ha az egész ország a mezőgazdaságra figyel. Ez ugyanis olyan esetekben következik be. amikor valamiből hiány van vagy valami nagyobb veszély fenyeget.

Most az egész ország a mezőgazdaságra figyel. Mégpedig az előbb felsorolt mindkét okból. A munkaerőhiány és a rossz tavasz miatt nem kielégítő a zöldségellátás, egyes időszakokban az árak a csillagokig szöknek, de általában is lényegesen magasabb az árszínvonal, mint tavaly. Ugyanakkor pedig már több mint egy hónapja sanyargatja negyedszázada nem tapasztalt aszály földjeinket. Most már a mezőgazdaságra 'igyel a munkás, az orvos és a tisztviselő is. ami — ilyen ■ örülmények között — nem i dolog.

Pártunk is felfigyelt a ki- . lakúit különleges helyzetre, és szerdán a Magyar Szocia- sta Munkáspárt Központi bizottsága tekintette át a me- őgazdasági termelés és a Gőzellátás időszerű kérdése- t.

Akit hivatása, munkája a mezőgazdasághoz köt, annak elégtétel, hogy a KB is megállapította: az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek idejében. jól hajtották végre eddigi feladataikat. Átmeneti visszaesés után gyarapodik az állatállomány, fokozódik a hús- és tejtermelés. Az aszály ellenére viszonylag jó gabonatermés várható. Ez persze nem csupán a mezőgazdaság dolgozóinak érdeme. Ha ma nem kell félnünk az 1952-ben bekövetkezett katasztrófa megismétlődésétől, az nem csupán a mezőgazdasági dolgozók szorgalmának és szakértelmének eredménye, de annak a temérdek erőfeszítésnek a beteljesülése is. amelyet munkásosztályunk, pártunk és államunk végzett a korszerű mezőgazdaság megteremtése érdekében.

A nehézségeket lebecsülni persze nem szabad. A kettős — tavaszi és nyári — csapás mindenképpen nyomot hagy az 1976-os esztendő

tervteljesítésében, történetében.

A KB állásfoglalásában éppen az a nagyon figyelemre méltó, hogy rendkívül tömören összefoglalja a helyzetet és a tennivalókat, mégpedig nem csupán a mezőgazdaság vonatkozásában; Hangsúlyozza. hogy ..a nehézségek leküzdéséhez széles körű társadalmi összefogás is szükséges”.

MI A TEENDŐ? Személyes helytállás és kollektív magatartás. Pillanatnyilag az aratás dandárjában tartunk és helyenként már volt némi csapadék. A mezőgazdasági üzemek legfontosabb feladata most az, hogy feszített tempóban, és a legkisebb veszteséggel fejezzék be a gabona aratását. Mert nem tudjuk még. mi lesz a kukoricával, nem tudjuk milyen abrak takarmány-pótlásra lesz szükség. Kell tehát minden szem búza, be kell takarítani és megbízhatóan tárolni.

Nélkülözhetetlen azonban a kollektív magatartás is. Ma is van számos olyan mező- gazdasági üzemünk, amely az aszályt úgyszólván meg sem érzi. a megyehatárokon belül nem fenyegetik takarmány- gondok. Azonban ezekben a gazdaságokban is múlhatatlanul fontos, hogy minden takarmányozásra alkalmas terményt és mellékterméket megmentsenek, biztonságosan tároljanak. Mert egyrészt nem tudni, milyen lesz a következő esztendő — a tartalékra odahaza is szükség lehet. Azt viszont máris tudjuk, hogy bőven lesznek tö- megtakarmány-hiányos gazdaságok. tehát a megmentett érték, ha nem is odahaza, de a közelebbi vagy távolabbi szomszédoknál súlyos veszteségek elhárítását szolgálhatja.

NAGYJÁBÓL HASONLÓ A HELYZET a másodvetésekkel, Az eső ma- még- nem elégséges^ Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Egy azonban kétségtelén: ha a másodvetés magja már a talajban várja az esőt, akkor azzal napokat, heteket nyerhetünk. Igaz, száraz talajba vetni kockázat, de a kollektív érdek kívánja meg a kockázat vállalását.

Innen tovább tágíthatjuk a kört. A felvásárlás — minden használható termék felvásárlása — már nem csupán mezőgazdasági ügy nem supán a főhivatású mező- azdasági termelők ügye. Nagyon kell például a zöldség. Lehet, hogy a felvásárló és forgalmazó szervezetek egy- egy felkínált tételt fanyalogva fogadnak, mert a minőség nem a legkiválóbb. Akkor is kötelességük, hogy átvegyék. mert az ellátás nem zavartalan. Ez azonban nem csupán vállalati kérdés. Az a kistermelő — vasutas, tisztviselő vagy ipari dolgozó —, akinek kertjében egy-egy ' parcella több termést adott, mint ami odahaza szküséges, esetleg arra gondolhat, hogy a többlettel nem érdemes elballagni az átvevőhelyre. Most . érdemes! Meyt. amit egy mozdulattal ki lehet dobni a portán vagy. a telken, az a nagy vérkeringésbe kerülve és összegeződve. gondokat enyhíthet.

A mezőgazdaság gondjai azonban a teljes kört tekintve is, társadalmi gondok. Az ipar felelőssége, hogy legyen —elegendő üzemanyag, vegyszer és alkatrész az erőltetett tempójú mezőgazdasági értékmentéshez és értékteremtéshez. Pártbizottságok és hatóságok feladata, hogy felelősségükre ébresszék a mező- gazdasági üzemek vezetőit. Ugyanakkor azonban rendszerünk minden őszinte hívének feladata, hogy agitáció- val vagy csak egy elejtett szóval, de 'akadályozza meg. hogy tájékozatlan emberek az objektív nehézségekért is a mezőgazdaság dolgozóit tegyék felelőssé.

MÉG A GONDOK KÖZEPÉN VAGYUNK, de már

most le kell vonnunk a távolabbi tanulságokat. Nagyon jól kell bánni a -földdel: előreláthatóan kell kihasználni az öntözési lehetőségeket, le kell küzdenünk krónikus elmaradásunkat a rét- és legelőgazdálkodásban, tömegtakarmányokból tartalékokat kell képeznünk ahhoz, hogy hasonló helyzetekben a jö- > vőben zavartalanabbul helytállhassunk.

íYiT.ríea.le.i Róla

Csiga" ház nem csigaház

Körkép a beruházásokról

Nem késnek az építők

Már elkészült a leendő rendelőintézet alagsora; ugyanezt készítik el még az idén a kórházszámy alatt is.

(Fotó: Perl Márton)

Épül Eger új kórháza. Generálkivitelező a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. Idén januárban kezdtek a munkához, s a tervek szerint 1979. június 30-ig kell levonulniuk, hogy , befejezve átadják helyüket a másik generálvállalkozónak, a Medicor Műveknek.

Ehhez a rövidke informá- cióho.z hozzátartozik még az is, hogy egy épületre szóló ilyen nagy beruházáson még nem dolgoztak az állami építők. Köztudomású a vállalat nehéz anyagi helyzete és a gépesítettségének viszonylag alacsony fólia, ezt azonban egyelőre nem sínyli meg a megyeszékhely számára rendkívül fontos beruházás; az építés üteme jó, nincs lemaradás a munkában. Pedig már a kezdeti' szakaszban is akadtak rendkívüli feladatok bőven: mint azt Tóth Imre építésvezető elmondta, hat Siemens-kúttal szivattyúzzák a vizet a leendő épület alól. Az alagsor öt és fél méter mélyen van a talajszint alatt, s a patak partján itt már jelentkezik a talajvíz. Különleges szigetelésre volt szükség, s ezt alvállalkozó híján maguk végezték. A beruházás lebonyolítója, a Heves megyei Beruházási Vállalat szerint is jó minőségben.

A terep rendezése után 34 ezer köbméter földet kellett teherautókra rakni, g ezt követték az alapozás munkái. Az idén nyolcezer köbméter betont építenek be az épület alagsorába, a vasbetonszerkezeteket különös gonddal kell elkészíteni a szigetelés fölött.

Egy ilyen nagy munka —1 ha az ütemet tartani akarják — megfelelő műszaki felkészültséget, jó ipari hátteret kíván. Erről Mányoki Pétert, a létesítményi főmérnököt kérdeztük. ,

— Az északi lakótelepen létrehozott , betonüzemünk óránként 30—35 köbméter beton elkészítésére képes. Ugyancsak itt szerelik a vas- szerkezetek egy részét és a zsaluzatokat is itt készítik elő. Körülbelül hatvan ember dolgozik a kórház építkezésén a helyszínen, de legalább ugyanennyien vannak, akik az előkészítő munkákat

végzik. Ez a létszám állandóan biztosított, ha hiányoznának, inkább átcsoportosítunk ide munkaerőt. A kórház építését mi olyan feladatnak tartjuk, amely rangot adhat a vállalatnak, ha jól dolgozunk.

— Persze, a műszaki fel- készültségünkről már nemcsak jókat mondhatunk. A beton szállításához menet közben forgó mixerkocsik kellenek, s nekünk nincs ilyen. Korábban már rendeltünk ilyen kocsikat, de senki nem tudja, mikor érkeznek meg. Szerencsénkre, a tanácsi építőipari vállalat kölcsönadta egyik kocsiját. De ez is csak egy. s nekünk három kellene. Ugyanez a helyzet a daruval is. Nagy teljesítményű darura lenne szükségünk a harminc méter széles épülethez, nágy súlyú elemek beemeléséhez, de a tervező által előírt „Edil- mac” típusú darut nem tudjuk megszerezni. Mindezek persze nem most okoznak gondot, de a következő hónapokban bizony befolyásolhatják az építés ütemét.

A nehézségekről beszélt Kukolya József műszaki osztályvezető is, aki elmondta, hogy az importkorlátozás miatt több tervezett külföldi anyag szállítása vált kétségessé. A födém hegesztett műanyagburkolata, az álmennyezet,1 s a külső, homlokzat-burkolóanyag okoz most fejtörést, hiszen akármivel pótolni sem lehet.

Ezek az akadályok később valóban veszélyeztethetik a mostani lendület folytatását. Ezért kértük erről Hadházi Szabolcsnak, a beruházási vállalatnál az építkezésért felelős osztály vezetőjének véleményét is.

— Az alvállalkozó, az Országos Szakipari Vállalat a tavasszal értesített minket ezekről a gondokról. Vállalatunk azóta már intézkedett az importkorlátozás feloldásáról, s várhatóan sikerül megoldást találni. Az álmennyezet ugyanis pótolható más anyaggal anélkül, hogy áttervezés lenne szükséges, a másik két anyagnál pedig megkaphatjuk a korlátozás alóli feloldást.

— Amikor a beruházás

költségei iránt érdeklődtünk az építőktől, nem tudtak pontos választ adni. Miért?

— Az előkészítés óta árváltozások történtek. A tervezőtől már megrendeltük az új árterveket, várhatóan hamarosan elkészülnek a munkával. Ezek s még néhány más — nem az építők hibájából — közbe jött nehézség, ha gondokat okoz is, de reméljük, késést nem..;

Hekeli Sáodot

A gyermekélelmezésről

A megoldások lehetséges utjai

Egy ház felépítése nem kis feladatot jelent. Ki kell jelölni az építendő ház helyét, el kell végezni a szükséges statikai vizsgálatokat,, meg kell tervezni, be kell szerezni a különféle engedélyeket, esetleg kölcsönt is fel kell venni, és nem utolsósorban fel. is kell építeni —, hogy csak néhány tennivalót soroljunk fel a millió közül.

Három és fél évvel ezelőtt tisztában volt ezzel a Mátra- vidéki Fémmüveknek az a 16 dolgozója is, aki annak idején bekapcsolódott a gyár által szervezett munkáslakásépítési akcióba, bízván abban, hogy szép, kényelmes, egészséges otthonhoz jutnak majd Sírokban. Tudták, hogy az építkezés nem könnyű feladat, különösen akkor, ha nem csupán egyetlen családi házat, hanem egy tizenhat lakásos épületet kell felépíteni. Arra azonban semmiképpen nem gondoltak, hogy a három és fél év elteltével csak a ház alapjaiban „gyönyörködhetnek” még, és nem a kész lakásokban. Pedig most csupán ennyi a látnivaló. De hogy egyáltalán mikor lesz kész az épület — meg mindig nem tudják, bár legszívesebben már hónapokkal ezelőtt elfoglalták volna új „birodalmukat” —, ha módjuk lett volna rá.

Hogy hol, mikor, s miért akadt el a tizenhat lakásos ház építésének ügye? — arra bizonyára lehetne támpontokat találni a különböző jegyzőkönyvekben, emlékeztetőkben — csakhogy a tizenhat családot korántsem az ügy során felgyülemlett akták, hanem a lakások érdeklik. Aktában lakni ugyanis — legyenek azok még oly vaskosak is —, aligha lehet. De otthonuk építése most ismét holtpontra jutott, mert néhány héttel ezelőtt, — az alapok lerakása után — az építők, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói elvonultak és a lakók azóta is hiába várják az újabb munkások feltűnését.

Közben pedig a gyár ismét akciót hirdetett meg, melynek során újabb tizenhat család jelentette be igényét a korszerű, kényelmes lakásokra. Igaz, hogy nem valami nagy bizalommal, hiszen az „elődök” tapasztalatai nem nagyon sarkallnak senkit a túlzott optimizmusra. De ők még bíznak benne, hogy három és fél év múltával nem csupán az alapokban gyönyörködhetnek.

Azt, hogy valakinek — aki vagy albérletben lakik, vagy a szülői háznál él ideiglenesen — mit jelent az új lakás, aligha szükséges hangsúlyozni. Az is érthető, hogy a gyár — nem sajnálva a jelentős anyagi támogatást sem — szintén szeretné, ha dolgozói kulturált körülmények között élhetnének. Másrészt, mert a sirokiak is munkaerő- hiánnyal küzdenek, szeretnék, ha a fiatal szakmunkásaik nem költöznének máshová, hanem a gyárhoz kötődnének. S ehhez az egyik lehetőség a munkáslakásépítési akció.

Éppen ezért érthetetlen, hogy az előkészítés, az ügyintézés érthetetlenül lassú és bürokratikus, az építkezés pedig enyhén szólva is, csigalassú tempóban halad. Pedig „zöld utat”, kellene adni ennek és a más ehhez hasonló akcióknak, hiszen munkáslakásokról, munkáscsaládokról van szó.

Kaposi Levente

2.

Nem egyszerű a dolog, A népi ellenőrök felelősségteljesen igyekeztek feltárni, hogyan is állunk a gyermekek intézményes étkeztetésével. Tették ezt azért, mert számtalan figyelmeztető jel — többek közt a gyermekek fejlődése — arra engedett következtetni, hogy itt nem megy minden a rendjén. Nem a fontosságának megfelelően kezelik ezt a dolgot. S tették azért is, mert az első vizsgálatot nem követte lényeges változás. Hogy menynyire nem, arra a legélesebb példa a Hatvani Városi Tanács művelődésügyi osztályának válasza a vizsgálati anyagra: „Felügyeletünk a hozzátartozó intézményeknél megvizsgálta a gyermekélelmezés helyzetét, rendben és megfelelő körülmények között működőknek értékelte. A szakigazgatási szerbek a felnőttétkeztetés számát, az étkezés igénybevételének jogosultságát is felülvizsgálták, s ennek alapján a kiadott engedélyeket sehol nem vonták, vagy vonatták vissza”. Abban a városban ilyen elégedettek, ahol a gyermekélelmezésben egyetlen helyen sincs szakképzett élelmezésvezető, vizsgázott szakács, ahol negyvenhat gyereket a felnőttek miatt utasítottak el.

Sajnos, sehol sem történt javulás a konyhák korszerűsítésében, új gépek beszerzésében, de még olyan apróságban sem, mint az evőeszközök kicserélése. Gyöngyösön például alumínium kanállal esznek a gyerekek, mert „nincs pénz másmilyenre”. Szűkre szabottak a helyi keretek és sok helyen az a vélemény, hogy a helyi tanácsok nem is tehetnek semmit. Nem tudják például megoldani a 26 ezer forintos hűtőláda beszerzését, nem futja rá a költségvetésből. Vajon csakugyan nem? Talán megszívlelendő a NEB egyik tagjának véleménye: „felül kellene vizsgálni a költségvetéseket, s ha a rangsorolásban a gyermekélelmezés nem az utolsó helyen állna, bizonyára kerülne pénz a beszerzésre”.

Nagyon sok gondot okoz mindenütt, különösen aj kisebb létszámú óvodáknál, bölcsődéknél, napköziknél s zöldségféle, a tej beszerzése. A kis mennyiség lehetetlenné teszi a nagykereskedelmi megrendelést. Városokban közös beszerzés, közös tárolás a megoldás útja. S a közös beszerzés még külön pénzbe sem kerül. A községekben pedig járható lenne az az út, hogy a helyi termelőszövetkezet lássa el a gyermekintézményeket. Példa is van rá. Tarnazsadány- ban a helyi termelőszövetkezet biztosítja nyáron és őszszel a zöldségfélét, a tejet, húszszázalékos árengedménynyel. A nagyrédei termelőszövetkezet egyik vezetője

felajánlotta, ha az óvodák, bölcsődék, napközik beszerzik a hűtőládákat, hetenként kétszer szállíthatnak mirelit készítményeket. Az áruszállítás útjába bekapcsolnák az óvodákat is. És vajon más termelőszövetkezetek nem tehetnék ugyanezt?

A NEB javaslatai között hosszabb távra szerepel a három városban egy-egy közös konyha létesítése. Ez pénzkérdés is, de az már nem, hogy első ütemként, szakképzett élelmezésvezető útján dolgozzák ki az összes gyermekélelmezési konyha részére a megfelelő étlapterveket. ICözpóntosítással a szakemberhiányon is segíteni lehet. Nagyon alaposan meg kell nézni mindenütt azt is, kik és hányán esznek a gyermekélelmezési konyhákon. Számtalan helyen ugyanabban a konyhában főznek az óvoda és az öregek napközije részére, s nem is vitatható ezeken a helyeken: nem a gyermekeknek megfelelő étrend alakult ki. Talán, ha mindenütt az 1—6 éves korú gyermekeknek megfelelő étlapot állítanák össze, nem is lenne olyan nagy igény a felnőttek részéről. Igaz, van a dolognak egy másik része is. A pedagógus is jogosult üzemi étkeztetésre. De vajon ezt csak az óvodákban, napközikben lehet megoldani? A nagyobb községekben szinte mindenütt van az áfésznek vendéglője. Mindenütt adott a lehetőség előfizetéses rendszer alapján, üzemi étkeztetésre. És ezzel együtt felvetődik egy másik dolog is. Sok helyen akad — különösen a községekben — szabad kapacitás, ahol elláthatnák az iskolás napköziket. Nagyrédén például teljesen kihasználatlanul áll az áfész-vendéglő konyhája, és ugyanakkor a napközis konyha túlterhelt.

Az iskolás gyermekek tekintélyes része jelenleg előfizetéses rendszerrel étkezik a vendéglőben: különösen Egerben és Gyöngyösön. A téli hónapokban, amikor az idegenforgalom csökken, és az egyes konyhák nincsenek kihasználva, bevétel szempontjából sem rossz a vendéglátóiparnak ez az étkeztetés. Ha ez így igaz, vajon nem lehetne ezekben a hónapokban a heti étrendet úgy összeállítani, hogy az jobban megfeleljen a 10—15 éves „vendégek4’ igényeinek, korának? Annál is inkább fontolóra kellene ezt venni, mert a lakótelepeken a túlzsúfolt iskolák, napközik mellett szinte ez az egyetlen megoldás kínálkozik szülőknek és gyermekeknek egyaránt.

A vizsgálat anyagából, a tapasztalatokból, s a javaslatokból kiderül egész sor esetben : eredményes intézkedésekkel, pénz nélkül is lehetne többre haladni. De az sem mellékes, hogy a pénzügyi keretek felülvizsgálásával, a költségvetések átcsoportosításával lehetőség nyílna a fejlesztésre.

De hogy javítani kell, és sürgősen, az senki előtt sem lehet vitás.

Deák Rózsi