Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-24 / 174. szám

K^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/saaaaaa/ Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Bunkerpszichózis HÍRÜGYNÖKSÉGI JELENTÉSEK SZERINT a Dél-afrikai Köztársaság hatóságai futószalagon hoz­zák az intézkedéseket az újabb zavargások megaka­dályozására. „Soweto nem ismétlődhet meg!” — adta ki a jelszót Johannes Ealthazar Vorster miniszterel­nök. A hatalmas belső erőszakszervezet a szokásosnál is „éberebb”. Az afrikaiak úgynevezett normális kö­rülmények között is csak különleges engedéllyel utazhatnak ugyan az ország egyik részéből a másikba, pillanatnyilag azzal sem. A nagyvárosok fehér körzeteiben feltűnő színes- bőrűek máskor is el lehettek készülve arra, hogy marcona fegyveresek igazoltatják őket. Most azonban szabályos, zárt katonai-rendőr kordon veszi körül Johannesburg, Pretoria, Durban és más metropolisok afrikai gettónegyedeit. James Kruger rendőrminiszter felhívott egy pre­toriai telefonszámot a minap, utána a hadsereg és a rendőrség különhálózatán végigszáguld ott az utasí­tás: korlátozás nélkül alkalmazandó a „belbiztonsági törvény”. Magyarul ez annyit jelent, hogy a „normá­lisnál” is sokkal gyakoribbak lesznek a bíróság kikap­csolásával foganatosított tömeges, meghatározatlan időre szóló őrizetbevételek. CSAKHOGY MINDEZ NEM ELŐSZÖR TÖRTÉNIK! Néhány esztendővel ezelőtt, amikor egy másik johan­nesburgi előváros, Sharpeville poklában robbant a keserűség, a rendőrség ugyanis »őrtűzzel válaszolt, ugyanígy mentek a körtelefonok, ugyanígy zárultak be a kordonok, ugyanígy csaholtak a „bantuvadász” farkaskutyák. A kormány akkor is kiadta a jelszót: soha többé Sharpevillet! És mégis robbant az új Shar- peville — ezúttal Sowetónak hívják. Vorster és legjobb barátja, az ország második embere, Hendrik van der Bergh tábornok, a BŐS nevű titkosszolgálat főnöke nemrég újra kijelentette: ..Ha egész Afrikában megszűnik a fehéruralom, a Dél­afrikai Köztársaság akkor is bunker marad, amely ja végsőkig ellenáll”. Vorstert és Berghet a második világháború alatt kénytelenek voltak letartóztatni az angolok, mert egy Ossewa Brandwacht nevű terrorszervezet tagjaiként •nácibarát tevékenységet folytattak. Most érkezett a ’'ír. hogy ugyanez a szervezet felgyújtotta a Beel nevű myhén ellenzéki lap szerkesztőségét. MINDEZT, A GYÚJTOGATÁSTÓL a bunker- oszichozisig, sőt a valóságos bunkerig egyszer már kipróbálta egy Vönsterénél sokkal erősebb fajüldöző -ezsim. A valóságos bunker ma történelmi kuriózum — a pszichózis azonban a jelek szerint még nem min­denütt az. Szadat beszéde Anvar Szadat egyiptomi elnök a monarchia megdön­tésének 24. évfordulója al­kalmából beszédet mondott a parlament két háza és az Arab Szocialista Unió Köz­ponti Bizottsága előtt. Csak- nek háromórás beszédében többször is kijelentette, hogy Egyiptom „kész támogatást nyújtani” a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezetnek, s felszólította Szíriát, hogy vonja ki csapatait Libanon­ból. Hangoztatta, hogy a szí riai csapatokat az Arab Li­ga békefenntartó egységeivel kell helyettesíteni. Egyiptom hajlandó fegyverekkel és fel­szerelésekkel ellátni az arab­közi békefenntartó osztago­kat — mondotta, majd han­goztatta : a szembenálló fe lek között ütköző övezete­ket kel1 létrehozni, mert így lehetséges lenne a további vérontások megakadályozá sa. Szadat közölte, hogy Egyip­tom, Szudán és Szaúd-Ará bia közös katonai tervek megvalósításán dolgozik. E tervek életbe léptetése ered ményeként a három ország „fontos katonai hatalommá” válik. Az egyiptomi elnök éles kirohanásokat intézett Kad­hafi líbiai elnök ellen és is­mét azzal vádolta, hogy sze­repet játszott a Nimeri szu- dáni elnök ellen nemrég megkísérelt államcsínyben. Tömegtüntetés Párizsban A KGST és Mexikó együttműködése Ion Perpegel, a KGST tit­kárhelyettese és V. F. Olea, Mexikó szovjetunióbeli nagy­követe pénteken Moszkvában kicserélte a KGST és Mexi­kó együttműködési megálla­podása jóváhagyásának ok­mányait. Az együttműködé­si megállapodást 1975. au­gusztus 13-án írták alá és a jóváhagyásról szóló okmá­nyok kicserélésétől számí­tott 30 nap múlva lép élet­be. A Francia Kommunista Párt felhívására Párizs és külvárosainak dolgozói hatalmas tö­megtüntetésen tiltakoztak a Puerto Rieó-i döntés ellen, a népek szuverenitásának védel­mében: megbélyegezték az Olaszország ellen intézett négyhatalmi fenyegetést, amely a francia baloldal ellen is irányul. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Agostinho Neto Havannában Castro fogadta az angolai államfőt Fort Péter, az MTI tudó­sítója jelenti: Agostinho Neto, az Ango­lai Népi Köztársaság elnöke, az Angolai Népi Felszabadí- tási Mozgalom vezetője és kísérete egyhetes hivatalos kubai látogatásra Havanná­ba érkezett. Az angolai államfőt a Havanna mellett levő Jose Marti nemzetközi repülőté­ren Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első tit­kára, az ország miniszterel­nöke, Osvaldo Darticos ál­lamfő, Raul Castro, a mi­niszterelnök első helyettese, valamint a kubai kormány és a kommunista párt más magas rangú vezetői fogad­ták. Anti monopolista küzdelem- Berlin után TALÁLÓ ÉS DRÁMAI erejű pillanatképet vázolt íel az európai országok kom­munista és munkáspártjai­nak dokumentuma a föld­rész, a tőkés Európa hely­zetéről is. Tömör és lényeg­re törő megállapítás: az eu­rópai földrész kapitalista ál­lamaiban a munkásosztály harcával párhuzamosan fej­lődik a többi monopólium- ellenes erő küzdelme. A harc a monopolkapitalista uralom alapjai ellen irányul. Az egyetértés, monopóli­umellenes küzdelem céljai­ban e harc együttes megví­vásának jelentősége felbe­csülhetetlen. A monopóliu­mok — mindenekelőtt a „nemzetek felettiek”, az úgy­nevezett multinacionális egyesülések ma nagyobb sze­repet töltenek be a tőkés­világban, mint bármikor. Pierre Baghi, a Vas- és Fém­ipari Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetségének titká­ra mondotta el nemrégiben: a multinacionális vállalatok ma a vas- és fémipar igen nagy részét tartják kezük­ben különösen Nyugat-Eu- rópan. e vállalatok több­sége amerikai tulajdonban van. illetve washingtoni ér­dekeket képvisel. A nyugat­európai számítógépgyártás például több mint 85 száza­lékában amerikai multina- cionr"' vállalatok ellenőr­zése ■ ’ - n áll, de igen jelen­tős az ilyen vállalatok ha­tása a kohászatban, a gép­gyártásban, a repülőgépipar­ban is. A MONOPÓLIUMOK sem­mibe veszik az államok szu­verenitását, azoknak az ál­lamoknak nemzeti érdekeit, QJföműt H7ti július 24.. szombat amelyekben működnek. Szin­te korlátlan anyagi eszkö­zök segítségével igyekeznek maguknak alárendelni az ál­lamgépezetet, hogy fokoz­hassák a kizsákmányolást, hogy a válság terheit teljes egészében a munkásosztály­ra és más dolgozó rétegekre háríthassák át. Ugyanakkor csökkentik a beruházásokat a sok munkást foglalkozta­tó hagyományos iparágak­ban, sőt üzemeiket folyama­tosan felszámolják és átte­lepítik azokba az országok­ba, ahol a munkaerő ol­csóbb, így a profit nagyobb. A hetvenes évek nyugat­európai politikai botrány- krónikája elválaszthatatlan a mammutvállalatok tevé­kenységétől. Olaszországban kéz a kézben dolgoztak a nemzetek feletti trösztök és az Amerikai Központi Hír­szerző Hivatal: politikusokat vettek, vagy buktattak meg, lapokat finanszíroztak, ké­szenléti terveket kovácsoltak különféle — előre nem lát­ható — „veszélyhelyzetek­re”. A fegyverkezésben érde­kelt nagy monopóliumok szorosan összefonódtak a hadügyminisztériumokkal, a vezérkarokkal, s azokkal a tömegtájékoztató eszközök­kel. amelyek — nem tudván szabadulni a hidegháborús beidegződésektől — egy ha­mis veszélyérzet ébren tar­tására szakosodtak. A hadi­ipari monopóliumok nem­csak azzal foglalkoznak, hogy a vesztegetés és a korrup­ció eszközeivel (emlékezzünk a Lockheed-botrányra!) a maguk pusztító eszközeit tukmálják rá a néha vona­kodó nyugat-európai kormá- nvokra. Többnyire a „tör­vény” keretein belül ma­radnak s kiharcolják, hogy a nyugat-európai fegyveres erők arzenálját a legkor­szerűbb fegyverfaitákkal egé­szítsék ki. Ez különlegesen veszélyes. Olyan időszakban, amikor a fegyverkezési haj­sza „minőségi robbanást” ért el: a „körhinta” forgása valóban szédítő. Előfordul, hogy azalatt, amíg egy új fegyvert vagy harci eszközt . kikísérleteznek és alkalmas­sá tesznek a tömeggyártás­ra, a szóban forgó eszköz reménytelenül elavul. A stockholmi Békeintézet leg­utóbbi fegyverkezési és le­szerelési évkönyvében ol­vashatjuk, hogy egy 1946-i amerikai vadászrepülőgép (F —84 típusú) prototípusának előállítási költsége még „csak” 3,4 millió dollár volt; egy nemrég elkészült F—15- ös vadászgép prototípusáé már 66,3 millió dollár. Más szakértői megállapítások sze­rint 1976-ra 1945-höz képest egy tengeralattjáró gyártási költsége több mint negyven- szeresére emelkedett. A FEGYVERKEZÉSI VER­SENY fenntartásában érde­kelt körök megtalálhatók a bécsi tárgyalások előrehala­dásának lassítása mögött: általában azon NATO-törek- vések hátterében, amelyek­kel igyekeznek megakadá­lyozni, hogy a politikai eny­hülést katonai détente (a fe­szültség csökkentése) egé­szítse ki. Márpedig nyilván­való: két ellentétes irányú folyamat — a politikai fe­szültség csökkenése és a fegyverkezési verseny kiter­jesztése — nem folyhat hosszú ideig párhuzamosan. Közgazdászok rámutatnak, hogy a multinacionális vál­lalatok gyakran azzal nehe­zítik meg egyes iparágak helyzetét, hogy tőkéjüket a gyors visszatérülést, magas profitot kínáló ágazatokban helyezik el; például a nuk­leáris iparban, ahol egyéb­ként szállításaik jó része fa­siszta jellegű országokba — például Dél-Afrikába — irá­nyul. A jobboldali „tekin­télyuralmi” vagy éppen a fasiszta jellegű rezsimeket egyébként is kedvelik a mul­tinacionális vállalatok urai. Elegendő emlékeztetni Chile példájára, ahol az ITT kart karba öltve a CIA-val ké­szítette elő a talajt a törvé­nyes Allende-kormány meg­döntéséhez. S ha valaki ne­tán azt mondaná, hogy ilyen módszerek Európában nem alkalmazhatók, azt hadd emlékeztessük Spanyolor­szágra, ahol a „bunker” cso­portját, amely a Franco nél­küli francoizmus túlélésének biztosításán fáradozik, min­den eszközzel támogatják a nemzetközi konzorciumok. Testvérpártjaink a föld­rész nyugati felében nem állanak egyedül. Antimono- polista küzdelmükben, a strukturális, igazi átalakulá­sokért vívott harcukban tá­maszkodhatnak cselekvő szo­lidaritásunkra, s annak a példának erejére is, ame­lyet Európa szocialista fele szolgáltat. Ahogy Kádár Já­nos elvtárs mondotta Ber­linben: „A Magyar Szocia­lista Munkáspárt teljes mér­tékben szolidáris a kapita­lista országokban harcoló kommunistákkal, az összes demokratikus erőkkel, üd­vözli sikereiket, támogatja küzdelmüket a társadalmi haladás, a szocializmus irá­nyába mulató mélyreható változásokért.” EURÓPA SZOCIALISTA ORSZÁGAIBAN — amelyek­nek különösen nagy a fele­lősségük a földrész jövőjé­ért — s a tőkés Európa ál­lamaiban a kommunista és munkáspártok közös célért küzdenek: azért, hogy e kon­tinens valóban a népek ha­zája legyen, ahol egy nép­ről, a nép helyett nem dönt­hetnek azok, akik csak egy vezérelvet — a profitot — ismernek. Vajda Péter Az elnököt látogatására elkísérte az MPLÄ Politikai Bizottságának több tagja. A küldöttségben több minisz­ter, közöttük Carlos Rochas tervezés- és pénzügyminisz­ter, továbbá az angolai népi felszabadító hadsereg több magas rangú tisztje kapott helyet. A kubai sajtó kiemelt he­lyen foglalkozik Agostinho Neto látogatásával. Hangsú­lyozza azokat a közös voná­sokat, amelyek a gyarmato­sítás elleni harc és a szuve­renitásért és függetlenségért folytatott küzdelem terén kötik össze a két népei. Az angolai államfő meg­beszéléseket folytat a kubai vezetőkkel, tárgyal a Kubai KP első titkárával, Fidel Castróval. A két vezető egyébként nem először ta­lálkozik: ez év márciusában a guineai fővárosban Fidel Castro ottani látogatása ide­jén már tárgyalt Agostinho Netóval. Itália nem gyarmata a külföldi / hatalmaknak Az Olasz Kommunista Párt erőteljesen tiltakozott az Egyesült Államok, az NSZK, Franciaország és Nagy-Britannia döntése el­len, amellyel megfosztanák Olaszországot a gazdasági és pénzügyi segélytől abban az esetben, ha az OKP kép­viselői is részt vennének a kormányban. , Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt új főtitkára a francia szocialisták napi­lapjának, a I/Unité-nek adott nyilatkozatában kije-. lentétte: „A riyúgat-európai kormányoknak Olaszország­gal szemben tanúsított ma­gatartása a XIX. század gya­korlatára emlékeztet. Itália azonban nem gyarmata a külföldi hatalmaknak, még abban az esetben sem, ha azok szövetségesei és bará­tai országunknak.” Robbanás Lisszabonban LISSZABON: Nagy erejű pokolgép rob­bant pénteken délután a portugál NDK baráti társa­ság lisszaboni irodáiban. A merénylet emberáldozatot nem követelt, de jelentős károkat okozott. Néhány napon belül ez volt a harmadik terrorcse- lemény a portugál főváros­ban, az úgynevezett „Ango- la-házat” robbantották fel, majd a mozambiki légitársa­ság irodáját. Lisszabonban emlékeztetnek arra is, hogy áprilisban egy hasonló me­rénylet a kubai nagykövet­ség két munkatársának éle­tét követelte. Nyugati hírügynökségek úgy vélekednek, hogy a ter­rorkampány értelmi szerzői feltehetőleg a volt portugál gyarmatokról hazaköltözött jobboldali portugál telepe­sek között keresendők. Kisiklott Svájcban a Riviera-expressz Svájcban kisiklott az Olaszország felöl közlekedő Rivlera- expressz. A katasztrófa a Simplon-alagúí kijáratának elha­gyása után következett be, egyelőre ismeretlen okokból. Az első jelentések szerint a szerencsétlenségnek négy halálos és sok sebesült áldozata van. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents