Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-24 / 174. szám
K^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/saaaaaa/ Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Bunkerpszichózis HÍRÜGYNÖKSÉGI JELENTÉSEK SZERINT a Dél-afrikai Köztársaság hatóságai futószalagon hozzák az intézkedéseket az újabb zavargások megakadályozására. „Soweto nem ismétlődhet meg!” — adta ki a jelszót Johannes Ealthazar Vorster miniszterelnök. A hatalmas belső erőszakszervezet a szokásosnál is „éberebb”. Az afrikaiak úgynevezett normális körülmények között is csak különleges engedéllyel utazhatnak ugyan az ország egyik részéből a másikba, pillanatnyilag azzal sem. A nagyvárosok fehér körzeteiben feltűnő színes- bőrűek máskor is el lehettek készülve arra, hogy marcona fegyveresek igazoltatják őket. Most azonban szabályos, zárt katonai-rendőr kordon veszi körül Johannesburg, Pretoria, Durban és más metropolisok afrikai gettónegyedeit. James Kruger rendőrminiszter felhívott egy pretoriai telefonszámot a minap, utána a hadsereg és a rendőrség különhálózatán végigszáguld ott az utasítás: korlátozás nélkül alkalmazandó a „belbiztonsági törvény”. Magyarul ez annyit jelent, hogy a „normálisnál” is sokkal gyakoribbak lesznek a bíróság kikapcsolásával foganatosított tömeges, meghatározatlan időre szóló őrizetbevételek. CSAKHOGY MINDEZ NEM ELŐSZÖR TÖRTÉNIK! Néhány esztendővel ezelőtt, amikor egy másik johannesburgi előváros, Sharpeville poklában robbant a keserűség, a rendőrség ugyanis »őrtűzzel válaszolt, ugyanígy mentek a körtelefonok, ugyanígy zárultak be a kordonok, ugyanígy csaholtak a „bantuvadász” farkaskutyák. A kormány akkor is kiadta a jelszót: soha többé Sharpevillet! És mégis robbant az új Shar- peville — ezúttal Sowetónak hívják. Vorster és legjobb barátja, az ország második embere, Hendrik van der Bergh tábornok, a BŐS nevű titkosszolgálat főnöke nemrég újra kijelentette: ..Ha egész Afrikában megszűnik a fehéruralom, a Délafrikai Köztársaság akkor is bunker marad, amely ja végsőkig ellenáll”. Vorstert és Berghet a második világháború alatt kénytelenek voltak letartóztatni az angolok, mert egy Ossewa Brandwacht nevű terrorszervezet tagjaiként •nácibarát tevékenységet folytattak. Most érkezett a ’'ír. hogy ugyanez a szervezet felgyújtotta a Beel nevű myhén ellenzéki lap szerkesztőségét. MINDEZT, A GYÚJTOGATÁSTÓL a bunker- oszichozisig, sőt a valóságos bunkerig egyszer már kipróbálta egy Vönsterénél sokkal erősebb fajüldöző -ezsim. A valóságos bunker ma történelmi kuriózum — a pszichózis azonban a jelek szerint még nem mindenütt az. Szadat beszéde Anvar Szadat egyiptomi elnök a monarchia megdöntésének 24. évfordulója alkalmából beszédet mondott a parlament két háza és az Arab Szocialista Unió Központi Bizottsága előtt. Csak- nek háromórás beszédében többször is kijelentette, hogy Egyiptom „kész támogatást nyújtani” a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezetnek, s felszólította Szíriát, hogy vonja ki csapatait Libanonból. Hangoztatta, hogy a szí riai csapatokat az Arab Liga békefenntartó egységeivel kell helyettesíteni. Egyiptom hajlandó fegyverekkel és felszerelésekkel ellátni az arabközi békefenntartó osztagokat — mondotta, majd hangoztatta : a szembenálló fe lek között ütköző övezeteket kel1 létrehozni, mert így lehetséges lenne a további vérontások megakadályozá sa. Szadat közölte, hogy Egyiptom, Szudán és Szaúd-Ará bia közös katonai tervek megvalósításán dolgozik. E tervek életbe léptetése ered ményeként a három ország „fontos katonai hatalommá” válik. Az egyiptomi elnök éles kirohanásokat intézett Kadhafi líbiai elnök ellen és ismét azzal vádolta, hogy szerepet játszott a Nimeri szu- dáni elnök ellen nemrég megkísérelt államcsínyben. Tömegtüntetés Párizsban A KGST és Mexikó együttműködése Ion Perpegel, a KGST titkárhelyettese és V. F. Olea, Mexikó szovjetunióbeli nagykövete pénteken Moszkvában kicserélte a KGST és Mexikó együttműködési megállapodása jóváhagyásának okmányait. Az együttműködési megállapodást 1975. augusztus 13-án írták alá és a jóváhagyásról szóló okmányok kicserélésétől számított 30 nap múlva lép életbe. A Francia Kommunista Párt felhívására Párizs és külvárosainak dolgozói hatalmas tömegtüntetésen tiltakoztak a Puerto Rieó-i döntés ellen, a népek szuverenitásának védelmében: megbélyegezték az Olaszország ellen intézett négyhatalmi fenyegetést, amely a francia baloldal ellen is irányul. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Agostinho Neto Havannában Castro fogadta az angolai államfőt Fort Péter, az MTI tudósítója jelenti: Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke, az Angolai Népi Felszabadí- tási Mozgalom vezetője és kísérete egyhetes hivatalos kubai látogatásra Havannába érkezett. Az angolai államfőt a Havanna mellett levő Jose Marti nemzetközi repülőtéren Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, az ország miniszterelnöke, Osvaldo Darticos államfő, Raul Castro, a miniszterelnök első helyettese, valamint a kubai kormány és a kommunista párt más magas rangú vezetői fogadták. Anti monopolista küzdelem- Berlin után TALÁLÓ ÉS DRÁMAI erejű pillanatképet vázolt íel az európai országok kommunista és munkáspártjainak dokumentuma a földrész, a tőkés Európa helyzetéről is. Tömör és lényegre törő megállapítás: az európai földrész kapitalista államaiban a munkásosztály harcával párhuzamosan fejlődik a többi monopólium- ellenes erő küzdelme. A harc a monopolkapitalista uralom alapjai ellen irányul. Az egyetértés, monopóliumellenes küzdelem céljaiban e harc együttes megvívásának jelentősége felbecsülhetetlen. A monopóliumok — mindenekelőtt a „nemzetek felettiek”, az úgynevezett multinacionális egyesülések ma nagyobb szerepet töltenek be a tőkésvilágban, mint bármikor. Pierre Baghi, a Vas- és Fémipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének titkára mondotta el nemrégiben: a multinacionális vállalatok ma a vas- és fémipar igen nagy részét tartják kezükben különösen Nyugat-Eu- rópan. e vállalatok többsége amerikai tulajdonban van. illetve washingtoni érdekeket képvisel. A nyugateurópai számítógépgyártás például több mint 85 százalékában amerikai multina- cionr"' vállalatok ellenőrzése ■ ’ - n áll, de igen jelentős az ilyen vállalatok hatása a kohászatban, a gépgyártásban, a repülőgépiparban is. A MONOPÓLIUMOK semmibe veszik az államok szuverenitását, azoknak az államoknak nemzeti érdekeit, QJföműt H7ti július 24.. szombat amelyekben működnek. Szinte korlátlan anyagi eszközök segítségével igyekeznek maguknak alárendelni az államgépezetet, hogy fokozhassák a kizsákmányolást, hogy a válság terheit teljes egészében a munkásosztályra és más dolgozó rétegekre háríthassák át. Ugyanakkor csökkentik a beruházásokat a sok munkást foglalkoztató hagyományos iparágakban, sőt üzemeiket folyamatosan felszámolják és áttelepítik azokba az országokba, ahol a munkaerő olcsóbb, így a profit nagyobb. A hetvenes évek nyugateurópai politikai botrány- krónikája elválaszthatatlan a mammutvállalatok tevékenységétől. Olaszországban kéz a kézben dolgoztak a nemzetek feletti trösztök és az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal: politikusokat vettek, vagy buktattak meg, lapokat finanszíroztak, készenléti terveket kovácsoltak különféle — előre nem látható — „veszélyhelyzetekre”. A fegyverkezésben érdekelt nagy monopóliumok szorosan összefonódtak a hadügyminisztériumokkal, a vezérkarokkal, s azokkal a tömegtájékoztató eszközökkel. amelyek — nem tudván szabadulni a hidegháborús beidegződésektől — egy hamis veszélyérzet ébren tartására szakosodtak. A hadiipari monopóliumok nemcsak azzal foglalkoznak, hogy a vesztegetés és a korrupció eszközeivel (emlékezzünk a Lockheed-botrányra!) a maguk pusztító eszközeit tukmálják rá a néha vonakodó nyugat-európai kormá- nvokra. Többnyire a „törvény” keretein belül maradnak s kiharcolják, hogy a nyugat-európai fegyveres erők arzenálját a legkorszerűbb fegyverfaitákkal egészítsék ki. Ez különlegesen veszélyes. Olyan időszakban, amikor a fegyverkezési hajsza „minőségi robbanást” ért el: a „körhinta” forgása valóban szédítő. Előfordul, hogy azalatt, amíg egy új fegyvert vagy harci eszközt . kikísérleteznek és alkalmassá tesznek a tömeggyártásra, a szóban forgó eszköz reménytelenül elavul. A stockholmi Békeintézet legutóbbi fegyverkezési és leszerelési évkönyvében olvashatjuk, hogy egy 1946-i amerikai vadászrepülőgép (F —84 típusú) prototípusának előállítási költsége még „csak” 3,4 millió dollár volt; egy nemrég elkészült F—15- ös vadászgép prototípusáé már 66,3 millió dollár. Más szakértői megállapítások szerint 1976-ra 1945-höz képest egy tengeralattjáró gyártási költsége több mint negyven- szeresére emelkedett. A FEGYVERKEZÉSI VERSENY fenntartásában érdekelt körök megtalálhatók a bécsi tárgyalások előrehaladásának lassítása mögött: általában azon NATO-törek- vések hátterében, amelyekkel igyekeznek megakadályozni, hogy a politikai enyhülést katonai détente (a feszültség csökkentése) egészítse ki. Márpedig nyilvánvaló: két ellentétes irányú folyamat — a politikai feszültség csökkenése és a fegyverkezési verseny kiterjesztése — nem folyhat hosszú ideig párhuzamosan. Közgazdászok rámutatnak, hogy a multinacionális vállalatok gyakran azzal nehezítik meg egyes iparágak helyzetét, hogy tőkéjüket a gyors visszatérülést, magas profitot kínáló ágazatokban helyezik el; például a nukleáris iparban, ahol egyébként szállításaik jó része fasiszta jellegű országokba — például Dél-Afrikába — irányul. A jobboldali „tekintélyuralmi” vagy éppen a fasiszta jellegű rezsimeket egyébként is kedvelik a multinacionális vállalatok urai. Elegendő emlékeztetni Chile példájára, ahol az ITT kart karba öltve a CIA-val készítette elő a talajt a törvényes Allende-kormány megdöntéséhez. S ha valaki netán azt mondaná, hogy ilyen módszerek Európában nem alkalmazhatók, azt hadd emlékeztessük Spanyolországra, ahol a „bunker” csoportját, amely a Franco nélküli francoizmus túlélésének biztosításán fáradozik, minden eszközzel támogatják a nemzetközi konzorciumok. Testvérpártjaink a földrész nyugati felében nem állanak egyedül. Antimono- polista küzdelmükben, a strukturális, igazi átalakulásokért vívott harcukban támaszkodhatnak cselekvő szolidaritásunkra, s annak a példának erejére is, amelyet Európa szocialista fele szolgáltat. Ahogy Kádár János elvtárs mondotta Berlinben: „A Magyar Szocialista Munkáspárt teljes mértékben szolidáris a kapitalista országokban harcoló kommunistákkal, az összes demokratikus erőkkel, üdvözli sikereiket, támogatja küzdelmüket a társadalmi haladás, a szocializmus irányába mulató mélyreható változásokért.” EURÓPA SZOCIALISTA ORSZÁGAIBAN — amelyeknek különösen nagy a felelősségük a földrész jövőjéért — s a tőkés Európa államaiban a kommunista és munkáspártok közös célért küzdenek: azért, hogy e kontinens valóban a népek hazája legyen, ahol egy népről, a nép helyett nem dönthetnek azok, akik csak egy vezérelvet — a profitot — ismernek. Vajda Péter Az elnököt látogatására elkísérte az MPLÄ Politikai Bizottságának több tagja. A küldöttségben több miniszter, közöttük Carlos Rochas tervezés- és pénzügyminiszter, továbbá az angolai népi felszabadító hadsereg több magas rangú tisztje kapott helyet. A kubai sajtó kiemelt helyen foglalkozik Agostinho Neto látogatásával. Hangsúlyozza azokat a közös vonásokat, amelyek a gyarmatosítás elleni harc és a szuverenitásért és függetlenségért folytatott küzdelem terén kötik össze a két népei. Az angolai államfő megbeszéléseket folytat a kubai vezetőkkel, tárgyal a Kubai KP első titkárával, Fidel Castróval. A két vezető egyébként nem először találkozik: ez év márciusában a guineai fővárosban Fidel Castro ottani látogatása idején már tárgyalt Agostinho Netóval. Itália nem gyarmata a külföldi / hatalmaknak Az Olasz Kommunista Párt erőteljesen tiltakozott az Egyesült Államok, az NSZK, Franciaország és Nagy-Britannia döntése ellen, amellyel megfosztanák Olaszországot a gazdasági és pénzügyi segélytől abban az esetben, ha az OKP képviselői is részt vennének a kormányban. , Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt új főtitkára a francia szocialisták napilapjának, a I/Unité-nek adott nyilatkozatában kije-. lentétte: „A riyúgat-európai kormányoknak Olaszországgal szemben tanúsított magatartása a XIX. század gyakorlatára emlékeztet. Itália azonban nem gyarmata a külföldi hatalmaknak, még abban az esetben sem, ha azok szövetségesei és barátai országunknak.” Robbanás Lisszabonban LISSZABON: Nagy erejű pokolgép robbant pénteken délután a portugál NDK baráti társaság lisszaboni irodáiban. A merénylet emberáldozatot nem követelt, de jelentős károkat okozott. Néhány napon belül ez volt a harmadik terrorcse- lemény a portugál fővárosban, az úgynevezett „Ango- la-házat” robbantották fel, majd a mozambiki légitársaság irodáját. Lisszabonban emlékeztetnek arra is, hogy áprilisban egy hasonló merénylet a kubai nagykövetség két munkatársának életét követelte. Nyugati hírügynökségek úgy vélekednek, hogy a terrorkampány értelmi szerzői feltehetőleg a volt portugál gyarmatokról hazaköltözött jobboldali portugál telepesek között keresendők. Kisiklott Svájcban a Riviera-expressz Svájcban kisiklott az Olaszország felöl közlekedő Rivlera- expressz. A katasztrófa a Simplon-alagúí kijáratának elhagyása után következett be, egyelőre ismeretlen okokból. Az első jelentések szerint a szerencsétlenségnek négy halálos és sok sebesült áldozata van. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS)
