Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

Filmművészeti értelmező kisszótár FILMKRITIKUS az egyetlen ember, akinek erőfeszítése révén minden­ki — a szerzőt is beleértve — igyekszik megérteni, tu­lajdonképpen miről is szól a film. FILMRENDEZŐ — a legfontosabb személy a film megalkotásánál, az egész forgatócsoport egyet­len tagja, aki úgy tesz, mint­ha tudná, miről szól a ké­szülőiéiben lévő film. A FILM MÉLYSÉGES RÉTEGE — oly mélység, ahová az emberi értelem már nem ér el. GONDOLATI FILM — oly film, amelyben a mű­vészi alkotás idejétmúlt kel­lékeit— a témát, a jelleme­ket, az emberi cselekedete­ket —• a szerző mélyenszán- tó elmefuttatása helyettesí- th amely csupán a távoli jö­vő mozinézői számára ért­hető. FARKAS ANDRÁS: Egy pillanat az éjszaka előtt Hallani kellene illő, Éjjeli álmok iramló, Lelkesedő közeledtét, Zöld levelekre a szellő Asszony! sóhajokat rak, S innen az izgalom is már, Fújna a tűzre a vágy is, Mert jön az éj, s tüzesebb lesz, Nappali gondolatoktól Megszabadulva igyekszünk Máshol jutni, az égig, Csillagokig kitneresztjük Lelki valónk s szemeinket, Már nem is értjük a vonzást, Hogy hova szállhat a lélek, Honnan a balga reménység, Fák közein les az árnyék, Hallgat, a csacska madár is Még valamit kitalálhat, Alma felén-negyedén túl Ébred, a párja se érti. Mért, mit akarhat, a hangot Hallja, a hangot a szívből, S az dobog is, dobog egyre. KARACSONDI IMRE: Arcodra fagyok sugaras nyárban vízzé olvadok fagyélű télben jéggé fagyok sugaras nyárban kíván az arcod fagyélű télben bírod a fagyot nem olvaszt le már se nyár se tél kövület ver bennünk igát s ha az út végetér... nem olvaszt le már se nyár se tél NYERGES ANDRÁS: Verses napló í. Már értem. Sosem az a baj, hogy úgy éltek, ahogyan éltek. Csakis abból támad zavar, <s e zavar valamit takar), ha szavaitok mögé nézek. 2. Való világra éhezem. Pótszerből van már, elegem. Elegem van. hát ne legyen! (Fájna végül így érni véget, s nem amiért élek, avégett). Flepni... (?!) A címbeli szót eleinte csak az argóban, a zsargon­ban és a bizalmasabb nyelvi közlésekben használták. Szó­táraink is az alacsony stílus­értékű minősítéssel szokták illetni. Akkor miért írunk most róla? Elsősorban azért mert újabban elég gyakran jut nyelvi szerephez szóban és írásban egyaránt. Szócsa­ládja is egyre bővülőben. Is­mertebbek ezek a formák: flepni, flepnis, flepni-ügyek, bolti-flepni stb. Idegen eredetű szóalak: a németből került nyelvünk­be, s hangalakjával ebbe a szósorba illeszkedik bele: flékni, kaszni, glokni, ka- lucsni, cakni, zokni stb. A jassznyelvben, az argó­ban két szóalakkal, a flep­ni és flekni szavakkal nevez­ték meg ezeket a fogalmi értékeket: bárca, igazolvány, igazolóirat. A flepnis, flek- nis minősítésnek valamikor a bárcás szóalak volt a ro­kon értelmű párja. Ma elsősorban ezekben a beszédhelyzetekben jut nyel­vi szerephez: flepnis beteg, flepnije van, flepnit, azaz igazoló iratot hord magánál az idegbeteg ember. A bolti- flepnit jó megőrizni. Gyako­riak a bíróságon a flepni- ügyek is: csak azért peres­kednek, hogy igazolóiratuk legyen valamilyen üggyel, hiányossággal, intézkedéssel kapcsolatban. Ha van bíró­sági flepni, akkor fizetnek pl. kártérítést stb. Az ún. no­tórius, belég-gyűjtőket el­ítélő kritikával flepnis-ügy­intézőknek is nevezik. Az sem véletlen, hogy a flepni szó és származékai már versbeli szerephez is jutnak. Gyakran egy-egy versrészletben a klucsszó szerepét vállalják magukra, és sajátos stílusértékükben képteremtő erejükkel az ol­vasót szabadabb és meré­szebb képzettársításokra is ösztönzik. Ennek bizonyítá­sára idézzük ezeket a vers­részleteket: „Még egyelőre kalapban járok, / két ottfe­lejtett boltiflepnivel” (Tan- dori Dezső: Kondor Bélá­nak.) Csanády János a Ma­gány című költeményében a versbeli beszédhelyzethez is jól alkalmazkodik a flepnis szóalak: „Elől megyek, jó céltáblaként / a strikhelő alakoknak, a flepniseknek”. Dr. Bakó: "l'zsef GONDOLKODÓ SZÍNÉSZ (VAGY EGYÉNISÉG- SZÍNÉSZ) — olyan színész, aki nem alázza meg magát azzal, hogy átlényegül azzá a sze­méllyé, akit alakít, hanem mindig, minden szerepben önmaga marad. Csak nem híztam!? (Fotó: Camera Press) Kismamáknak nagymamáknak - nyárra A csecsemő játszóhelye Ha a csecsemő már jól másiik (3/4—1 éves kor között), nyáron legjobb játszóhely számára a füves kert, a homo­kozó, és éveken át az is marad. A játszóhely legyen a kert olyan helyén, amely reggel kap napot, hogy a fű, a homok felszikkadjon. Késő délelőtt a játszóhely már lehetőleg árnyékban legyen. Nem baj, hogy hepehupás a talaja, attól csali ügyesedik a csecsemő. Puszta földre ne tegyük a csecsemőt! Füvesítsük be a kertben a játszóteret. Az udvaron is befüvesíthetünk 5x5, 5x6 méternyi területet; ha kevés hely áll rendelkezésre, ennyi is elég a csecsemőnek, csak kerítsük körül, külön­ben nem marad ott. A füves helyen is tegyük pokrócra a csecsemőt. De nem baj, ha le is mászik róla. Ne tegyük kavicsos helyre, nehogy a gyerek lenyelje a kavicsot. A mászkáló, totyogó gyermek sokat esik, s ha kavicsos a talaj, könnyebben sérül meg. A legjobb játék a homok és a homokozó-játékszerek. Vigyázzunk, ne vegyünk éles szélű formákat, vagy lapá­tot a csecsemőnek. Jobb a szálkamentes fajáték, vagy a nem törékeny műanyagjáték. Nemegyszer tapasztaljuk, hogy a csecsemő eszi a ho­mokot. Ha tiszta a homok, ez nem árt. A homokot minden este lapátoljuk fel és öntözzük meg alaposan. Így tisztul. Vigyázni kell, hogy kutya, macska — számos betegség terjesztője — ne mehessen bele a csecsemő homokjába. Ezért éjszakára fedjük le. A füvet is este öntözzük, amikor a gyermek már aludni ment. A játszóterek homokjában, ahol sok különböző korú gyermek játszik, ne tegyük be a csecsemőt; oda csak akkor mehet a gyermek, ha már elég értelmes ahhoz, hogy ne feküdjön, csak üljön a homokban és megértse, hogy ho­mokos kezét nem szabad szájba venni. Biztosítsunk akkor is megfelelő felszerelést és helyet a csecsemőnek, ha napközben bölcsődében van. A nap egy részét otthon tölti, ünnepnapon, vasárnap otthon van, az anyjának is rossz, de a csecsemőnek különösen, ha nincs megfelelő helye a családi otthonban. Tanuljon-e a gyermek ? Ebben a kérdésben nagyon megoszlik a szülők felfo­gása. Van, aki agyongyötri kisiskolását, oldalszámra má­soltatja véle az érdektelen, unalmas szövegeket, olvastatja az elmúlt tanév olvasókönyvéből, számolnak is, vagyis folytatni akarja az iskolai munkát, vajmi kevés hozzáér­téssel. A másik véglet — ilyen a nagyobb rész — az utolsó tanítási napon becsukott tollat ki sem nyitja szeptemberig, az első tanítási napig. Az biztos, hogy a nyári szünidő a pihenés ideje, de az is igaz, hogy ha egy első osztályos tanuló június 8. és szeptember 2. között egy betűt sem ír le, akkor a még alig elsajátított készséget, az írást, teljesen elfelejti. Ha nem olvas csaknem 3 hónapig, akkor még a betűket is összecseréli. Oktatásunk irányító szervei a szülők segít­ségére siettek a VAKÁCIÓ című kiadványokkal, amelyek az I., a II. és a III. osztályt végzettek számára készültek. Szép, színes és olcsón megvásárolható füzetek ezek, ké­pekkel, okoskodtató, rejtvényszerű, játékos feladatokkal tele, amelyek megoldásához írni, olvasni, számolni és raj­zolni kell a gyermeknek. Az I., II., III. osztályt végzett tanulók számára ajánljuk, hogy vegyék meg a megfelelő kiadványt és apránként haladjanak a megoldásokkal a szünidő alatt. Emellett adjunk még könyvet a gyermek kezébe, olvasson verset, mesét. Kedves gondolat a „Nyári napló” írása. A kisebbek naponta egy, a nagyobbak több mondattal lejegyzik a nap legérdekesebb eseményét. Láttam ötletes, kis rajzokkal illusztrált naplókat, amelyek biztosan kedves emlékei író­juknak. „ . A nagyobbaknál (IV. osztálytól felfelé) nem kell felni, hogy elfelejtenek írni vagy olvasni, mégis jobb, ha szóra­kozva gyakorolják. Ök is írhatnak naplót, már tartalma­sabban, hosszabban, mint a kicsik. Ezzel gyakorolják az írást, a fogalmazást és a helyesírást is. A nagyobbak ol­vasását is szorgalmazzuk. Minden kornak megvan a maga speciális irodalmi érdeklődése. A mesék után általában az indiánkönyvek szeretető következik. Nem baj ez, még ha kislányról van is szó. Fontos, hogy szeresse meg az olva­sást, és később is jó barátja legyen a könyv. Jó, ha a na­gyok nyáron elolvassák a következő tanév kötelező olvas­mányait DR. GERGELY KAROLYNÉ Miért van a hajóknak női nevük ? ja.}, de finom (Zeit im Bild) ják védeni azt. És, ami még lényege­sebb: a specialisták szakmájukon belül is specializálódtak. Jel­szavuk: megfelelő környezethez a meg­felelő szennyezést. Mert ti, majdani fiatal környezetvédel­mi diplomások, még mindig csak úgy ál­talában fogjátok vé­deni a környezetet a diploma beírása és előírásai szerint. Míg az autodidakta, az őstehetségű környe­zetszennyezők a ma­guk egy-egy speciá­lis területén viszik meg-megújuló dia­dalra és csak átme­neti vereségekre a szennyezés koránt­sem újkori, de a legújabb korban ki­dolgozott ezernyi le­hetőségét ... — Ó, én arra min­dig vigyázok, hogy az autóbusz, melyet vezetek, úgy húzza maga után a fekete csíkot, mint a szu­perszonikus vadász­gép ott fenn a kék égben azt a fehéret... Istenem, hogy milyen szén is és mily'’ büdös is... És te‘ szik tudni, alig ke' valamit elállítani r porlasztón... Uram, én a specialistája vagyok ennek — ma­gyarázta a művész ihletettségével Berta­lan, Bertalan, a QW 234567 hely­rajzi számú szö­vetkezeti autóbusz berepülő pilótája ... — ... és hapsikám, amikor az ember jobb kézzel... nem csavarint... nem ... maga mögé hajlít egy fiatal fát.,. egy fi­nom kis csukló moz­dulat és reccs ... volt, nincs fa ... Tudja, hosszú mand- ‘ró, én már ott tar­tok, hogy öt fa öt mozdulat... A ha­vernak még ismétel­nie kell néha, de már ő is jól halad — lelkesedett be Patymeg Alfonzka, tizenkilenc éves ma­gánzó, miközben be­hunyta a szemét, hogy tisztábban hall­ja, amit hallani vél: hogyan reccsen sur­rogó nyöszörgéssel egy fiatal fa, derék­ba... — ...zutty bele.' Ennyi az egész. Egy] kis klór, egy kis fe­nol, hozzáteszünk] még némi kék festé- < két, meg három un­cia cinóbert... és] meg kell dögleni a< röhögéstől, ahogyan < jönnek fel a halak...] Mintha gyorslift hoz-] ná fel őket... Uram,] már ott tartok, hogy] mindössze öt másod­perc tévedéssel mon­dom meg, hogy mi-] lyen szennyvízkeve•] réktől, milyen gyor-í san és milyen hal-] fajta érkezik fel a] viz színére... A ha-] sával felfelé, persze] — dörzsölte össze a] szakértő megelégedé­sével a kezét Urba-< novics Tihamér vegy-] kikészítő és vízfestő] mester... Most hallottamA hogy egyik kullúrhá-S zunkban megalakult a] Víz-, Légkör- és Me- zöszennyezők Barátii Köre és azt is, hogy] a kör, miután tudo­mására jutott a kör­nyezetvédő specialis­ták képzésének az] idegesítő híre, szóval,] hogy a kör tanfolya­mokat szervez máj1] a környezetszennye­zés érdekében. Meg­értették, hogy lépést] kell tartani a korral] és kórral. Már ké-j szül értekezéseik] színhelyére a figyel-] meztető tábla: Gondolj embertár­saidra, túl sok köz­tük még az egészsé-] ges! (egri) Amikor James Cook visszatért Angliába első eredményes felfe­dező útjáról, az angol királyi házban is ünnepélyesen fogadták. Cook, aki 1759-től állt az angol királyi haditengerészet szolgála­tában, nem győzött válaszolni a királyi család tagjainak érdek­lődő kérdéseire. A királynő még arra is kíváncsi volt, miért van az, hogy a legtöbb hajónak női neve van. A világutazó Cook udvarias meghajlás kíséretében válaszolt: „Felség, ha tudná, milyen nehéz egy ilyen hajót minden időjárási viszontagság közepette kormányozni, bizo­nyára azonnal megértené!’* i \ Specialisták Sokfajta specialis­ta van. Felsoroljam? Nem sorolom. Most eggyel több lesz, mégpediglen, mint jól értesült lapomból ol­vastam, a környezet- védelmi. Amelynek, illetőleg akinek a képzését nem közép- iskolás fokon már meg is kezdték. El­tűnődöm az emberi­ség fejlődésén, s e fejlődés újabb és ily jelentős állomásán: megkezdjük a kör­nyezetvédelmi specia­listák képzését. És majdan, öt év múl­va, amikor az első kiképzett környezet­specialisták kilépnek az egyetem kapuján a benzingőzös utcá­ra, ahol nincs te­nyérnyi zöld hely a nagy határ mezőben, mert nincs, mert ki hallott városban me­zőt és mezőn zöldet, nos majd öt esztendő múltán éppen úgy nem fogják tudni azt, amit most sem tudnak. Nevezetesen csakis azért lehettek környezetvédelmi specialisták, mert annyi nagy és jeles ellen előd törte az ágakat az erdőkben, hogy sövény és ös­vény legyen belőlük, kik mind a környe­zetszennyezés specia­listáinak vallhatták és vallhatják magu­kat. Autodidakták ők. önképzők. De szak­májukat mesteri, sőt speciális fokon tud­ják, oly szinten ké­pesek a környezetei szennyezni, amHyen szinten belátható időn belül egyetemi képességgel sem tud­WA^AAAAAAAAAAVWWW

Next

/
Thumbnails
Contents