Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
Unatkozik a gyerek E lőfordul bizony, hogy a szülő kezdi számolni a napokat: meddig tart még a vakáció, mikor megy végre a gyerek rokonokhoz vagy táborba, vagy — legjobb esetben — a családdal együtt nyaralni, mert most, a vakáció delelőjén, csäk nyűgösködik, unatkozik. Kis ideig jól esik a kötetlenség, hogy nem kell időre iskolába menni és nincs lecke másnapra, de aztán szétporlad az idő, kihull a gyerek kezéből. A barátok is nyaralnak valahol, de olykor semmivel sem jobb, ha azok is idehaza vannak, mert akkor együtt unatkoznak .a gyerekek, átragad a tétlenség egyikről a másikra. Mit tegyen a gyerek a szünetben, ha már nem élvezet, hanem nyűg a semmittevés? Hasznosítja az idejét, lehet mondani, igen ám, de hogyan? Sétáljon, menjen kirándulni (de ekkora melegben?), vagy úszni (ha van hová, s nem veszélytelen). S aztán? Ezidén a szünidő elején egy régóta vajúdó kérdés újra-fölvetésével a gyerekek időtöltése, mi több: művelődése mintha ismét az érdeklődés fénykörébe került volna. A MOKÉP és az úttörőszövetség gyermek- és ifjúsági film szemlét rendezett Zánkán, s a szemle befejezéséül vitát is a gyer- mekfilmek égető problémáiról. Akad már a műsoron gyermekfilm, ez tagadhatatlan. sokkal több. mint mondjuk tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A vitán azonban szó esett firról is, hogy csakugyan Jók-e ezek, csakugyan ezeket, nézik-e a gyerekek. Alapos fi gyanú, hogy ha nézik is gyerekek a gyerekfilmeket, tnég többször néznek meg „ál-gyermekfilmeket”. Korhatár nélkül megtekinthető filmeket, és olyanokat, ame lyeket eleve csak az őnáluk Idősebbeknek ajánlanak. Kétségkívül szerepel a műsoron jp néhány igazán felnőttfilm, amelyet a gyerek nem értene meg, ha beülne is a moziba, unatkoznék, esetlég bosszankodna. De miért nem gondoljuk végig, hogyan hat a gyerekekre sok-sok film. amelyet gyakran „épp ez való neki” minősítéssel kínálunk, például egy sor kalandos-háborús történet? Hiszen a gyerek még nem ismeri a harcok és küzdelmek hátterét, igazi okát, amit különben a filmek jó része ismertnek tételez fel? S ha csak az izgalmat önmagáért élvezi, ez nem szoktatja-e le őt az elmélyültebb ábrázolás kedveléséről? A szünidőre sok könyv jelenik meg gyerekeknek, s ez így helyes. A könyv több, mint unaloműző, ráadásul igazán nincs kötve az időjáráshoz. Olvasni lehet reggel és napközben, árnyékban és esőben, olvasni lehet még a strandon is, ha ügyesen tartja valaki a könyvet. Gyermekkönyvben, jó gyermekkönyvben nincs hiány — legfeljebb az a baj, hogy ezek a kisebb korú — az általános iskolát épp csak megkezdett — gyerekeknek valók, hat-nyolc, legjobb esetben tízéveseknek. Ök viszont többé-kevésbé nehezen olvasnak, segíteni kellene nekik, például a verseket fölolvasni. Nagyobb gyerekek már maguk is szívesen olvasnak, ha van mit. Ennek a korcsoportnak azonban már valamivel nehezebb megfelelő olvasnivalót találni. A „klasszikus” gyermekolvasmányok — • indiánkönyvek, kalandos történetek —egyikmásika hasonló problémákat rejt, mint a filmek: a felszínes ábrázolás nem épít utat az irodalom élvezetéhez. Az ifjúsági regények legjobbjai beillenek felnőttkönyvnek is, az átlagtermés azonban sem a gyerekek tetszését nem nyeri meg igazán, művészeti mércével pedig nehezen mérhető. M ondhatná az olvasó, 1 1 hogy ez nem az ő dolga: az gondolkodjék el ezen, az vonja le a következtetéseket, aki ifjúsági könyvet ír, gyermekfilmet rendez, vagy vásárol. Részben igaz, mégis van ennek családi vonatkozása is. Hiszen a gyermek érdeklődése, művelődése, műélvezete, időbeosztása egy kicsit tükre a felnőtt érdeklődésének, művelődésének, műélvezetének, időbeosztásának is. Ha a szülő unatkozik szabad idejében, miért is ne tegye ezt a gyereke? Ha a szülő megelégszik irodalomban, moziban, színházban, tv-ben a felszínes, üres „művekkel”, miért törne többre a gyerek? Zay László Tizenhét országból Külföldi és hazai újságok az egri hírlapolvasóban Az országban az elsők között hozták létre a hírlapolvasót Egerben, a szakszervezeti székház régi, Széchenyi utcai épületében. Azután a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa új épületet kapott, és a hírlapolvasó átmenetileg megszűnt. Tavaly újra megszervezték az SZMT-könyvtár e speciális szolgáltatását, amely egyelőre „albérletben”, a szakszervezeti könyvtárépületben kapott helyet. Az olvasókat gazdag választék fogadja: tizenhét ország 220 féle újságja és folyóirata böngészhető itt, ebből negyvenhat a külföldi lap. A jelentősebb kiadmányokat beköttetik, így több évre visszamenőleg olvashatók. Mint Korsós László. az SZMT könyvtárának helyettes vezetője elmondta, bárki ingyenesen forgathatja a különféle lapokat, nemcsak a szakszervezeti tagok A tervek szerint még ebben az évadban átadásra kerül egy nagyobb, korszerűbb újságolvasó pavilon a Gró- nay utcai lakótömbben. Az SZMT könyvtárának munkatársai érdekes rendezvényeket terveznek itt, többek között szerkesztőségi ankétokat újságírók meghívásával, író— olvasó találkozókat, sajtóbemutatókat. Több nyelven beszélnek Főiskolások építőtábora Egerben Egy hete nyílt meg Egerben a főiskolások nemzetközi építőtábora. Jelenleg csuvas és szlovák főiskolások dolgoznak közösen a Lajosvárosi-lakótelep építkezésén a házigazda egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola hallgatóival. A háromhetes munka után kiránduláson vesznek részt Budapesten és a Balatonnál. A fiúk természetesen a dolog nehezebb végét fogják, amit fenti felvételünk is bizonyít. Ha a hangulat is jó, nem lehet kétség az eredmény felöl (jobbra) Doppingszer gyermekeknek — Szüleid mivel foglalkoznak? — Apám kőműves. Most éppen Besten dolgozik. Busz hordja őket Hatvanból. Elég jól keres. Havonta megvan neki az ötezer forintja. Anyám az itthoni munkát látja el, meg aztán csirkét nevel a piacra. — Szép ez a ház. — Két esztendeje költöztünk bele. Üj, mint a többi a strand környékén. A mi munkánk siettette, meg a rokonságé. Azelőtt elég mostoha körülmények között laktunk. — Ha szükséged van pénzre, kihez fordulsz? — Amíg tart az iskola, apám minden héten a zsebembe nyom egy ötvenest. Abból olykor könyvre is futja. Gyűjtöm őket, a sajátomat szeretném olvasni. Másra nem költők. Néha bemegyünk a srácokkal a Búzavirágba egy kólára. Nyaranta különben dolgozom néhány hetet, és a kereset megy a takarékba. Gimnázium után szeretnék végre külföldre utazni, van rá hétezer forintom .. ★ Azt hiszem, B. Feri esetében olyan fiatallal találkoztunk, aki normális viszonyok közepette készül az életre. Jó rendű volt a gimnáziumban, ClMmüsm 1976. július ia, vasárnap sokat segít öccsén, kimaradni nem szeret, ártatlan szenvedélye csak a foci, amit szívesen elnéznek otthon, hiszen hajdan édesapja is kergette a bőrgolyót. R. András már elgondolkoztat. — Mennyiért vetted a farmert? — Nyolcszáz. De ez márkás. Szegedről, a jugó piacról való. Csak el ne kiabálja Tiltják. — Szüleid, testvéreid? — Apám él. Alkalmi munkákat vállal. Most egy fuvarossal jár. Húgom, öcsém van még. Általánosba járnak. Alig várom, hogy megléphessek hazulról. Egy év múlva lakatosszakma van a kezemben. Akkor aztán huss! Magam lábára állok. Nem bírom a molesztálást, meg a rokonokat. Folyton szutyongat- nak, hogy többet törődjek Pannával, Pityuval. Aztán olyan a lakás, mint egy disznóól. Azt is én tartsam rendben? — Főzés, mosás? — Panna. De csak nyáron. Nagyon jó paprikást, meg bablevest csinál, pedig alig tizenhárom esztendős. Ha iskola van, bent esznek a napköziben, apám úton, én meg valamelyik vendéglőben. Étlapról. Lemegy utána a fröccs is! — Sokba kerülhet. Honnan veszed rá a pénzt? — Apámtól. Egyszer adja, máskor elveszem. Leginkább ha részegen jön haza, s azt se tudja, mennyit fizetett neki a fuvaros. A farmerravalót így hoztam össze. Sz. Laciról azt mondják, hogy édesapja az egyik legjobban kereső műszaki ember Hatvanban. Anyja orvosként praktizál. Lakásukat értékes képek díszítik, van színes televíziójuk, ezerkötetes könyvtáruk, s a Mátrában egy kis nyaraló. Laci egyke, most lesz nyolcadikos. Egyébként mindig tiszta, jól öltözött. Pedig szülei keveset vannak otthon. — Kicsi koromtól rászoktattak, hogy rendben tartsam magamat. — Zsebpénzt adnak? Vagy kérsz, ha kell valamire? — Olyankor kérek, amikor tanuláshoz szükséges dolgokról van szó. Meg ha kirándulunk, vagy megtetszik egy értékesebb bélyegsorozat. Persze nem mindig kapok. Esetleg feltételhez kötik. Télen például olajbeszerző vagyok, nyáron a nagytakarítást csinálom végig, azonkívül két négyesnél több nem lehet a bizonyítványomban. Ha ez megy, akkor van zsebpénzem. — S mire fordítod? — Moziba nem szeretek menni, mert a legjobb filmet is tönkreteszi az első so-j rok közönsége. Uvöltenek, vihognak, disznólkodnak. Inkább hangversenyre, ritkán színházba járok. És hát ebből mennek ki a nem várt, kisebb iskolai kiadások. Meg a bélyeg! Tizenegy albumot megtöltenek. Három arc, háromféle mentalitás. Persze a családi otthon is úgyanennyiféle. Az új-hatvani kőműves fia rendszeresen kapja a zsebpénzt, nyári munkát inkább pasz- szióból vállal. A részeges alkalmi munkás gyermeke szabadulna környezetétől, fényre vágyik, de a minimális szórakozáshoz apja meglopá- sa révén jut. A mérnök ötször megnézi, mire ad Lacinak, s közben gondol arra is, hogy a juttatás valamiféle tevékenységet honoráljon. Próbáltam a szülőket szóra bírni. B. anyuka: Kérem, mi mindent megteszünk a gyerekért. Férjem jól kereső munkásember, azt mondja, dukál az a pár százas a csemetének. Hogy valamit tegyen itthon? Akkor mi marad nekem? R. Géza: Uram, öt éve hagyott itt az asszony. Amióta eltemettük, nem találom a helyemet. A gyerekről pedig csak gondoskodni kell. Otthagytam a cukorgyárat, mert így többet keresek. Iszom, persze, hogy iszom. Mindenütt kínálnak. Aztán a fuvaros gazda is rendszerint meginvitál. Saját zsebből kevés megy italra. Elviszi a lakás, a három gyerek. Bandinak elég rossz a természete. Eleinte dugdos- tam én gubával, pláne ha nagyobb lóvét lehetett szakítani, de nem érdemli. Higgye el, inkább a klozetba dobom, mint neki! Sz. Istvánná: Volna miből, mégse ajnároztuk túlzottan Lacit, így vagyunk a zsebpénzzel is. Valamit valamiért. Ismerje meg a pénz értékét, hogy becsülni tudja munkánkat, s az ő érte hozott áldozatot. ★ S most nézzük a hivatásos nevelő szemével a problémakört. Aki összegez: Tőzsér Ferenc szakközépiskolai tanár. — Szünetekben, szakköri foglalkozásokon tűnik ki leginkább, hogy mit hoztak magukkal hazulról a gyerekek. Értem ezt az otthon levegőjére, a szülői józanságra, szellemi és anyagi mértéktartásra. Sokszor elszomorít, hogy tisztességes munkások, tisztviselők mennyire helytelenül fogják fel szerepüket, kötelességüket. Kivagyiságból, mutogatásból ráakasztanak fiukra, lányukra mindent. Zsebpénzzel tömik, hogy köl- tekezhessék. Holott ez a módszer óhatatlanul ferde vágányra fogja terelni az iskolából kikerülő fiatalok életét. Elvesztik valóságérzéküket, kihal belőlük a szülők iránti igaz tisztelet, a dolgos kéz és a munka becsülete. Ki mennyit érdemel! Én ezt az elvet vallom. Tehát úgy adjak többet és többet a gyereknek, hogy célt valósítson meg, dolgozzon a többért. Legyen az zsebpénz vagy bármi anyagi jó. S még így is mércét állítanék. Valami szintet. Amit nem lépek túl, éppen fiam, lányom jövendője miatt. Mert könnyű a sok jót, szépet megszokni. De ki biztosítja ugyanezt, ha nem lesz fogódzó, vagy netán a remények félig teljesülnek az életben? Rögtön ott a törés, a csalódás, a megha- sonlás... A szülő úgy doppingoljon, hogy ez a szer tartássá, erővé váljék gyermekében! Moldvay Győző .. .persze az ablaktisztítás sem a legkönnyebb munka... (Szántó György felvételei)
