Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-17 / 168. szám
pm A Minisztertanács tárgyalta A munkaerő-gazdálkodás feladatai A MUNKAÜGYI SZAKEMBEREK körében jól ismertek a következő adatok: 1980-ig a munkaképes korú népesség körülbelül 40 000- rel csökken, a népgazdasági terv viszont azzal számol, hogy körülbelül 60 000-rel növekszik a foglalkoztatottak száma. A nyilvánvaló ellentmondásból viszont nem következik szükségképpen — mint ezt sokan vélnék — a tervezők hozzá nem értése. Bármilyen furcsán hangzik is — különösen azok számára, akik évek óta mást sem olvasnak, hallanak, mint az általános munkaerőhiány miatti kesergése- ket, Magyarországon még mindig van szabad munkaerő és nem is kevés. Igaz: a férfiak foglalkoztatása már régen elérte a lehetséges maximumot. De még ma is körülbelül 450 ezer nő dolgozik a háztartásokban, a kisegítő, illetve a háztáji gazdaságokban. Egy részük — és a számítások szerint nem is kis részük — munkát vállalna, ha ezzel nem kellene vállalniuk sok esetben a lakó- és munkahely közötti ingázást. Vagyis: ha a jórészt községekben élő és ma is szabad munkaerőként számon tartható nők a lakóhelyükön, vagy annak közvetlen kör nyékén találhatnának munkaalkalmat. Persze, arról nem lehet szó, hogy minden községben gazdaságosan működő munkahelyeket létesítsenek. De az ésszerűen szervezett és megosztott ipari vonzáskörzetek kialakításával megoldható lenne a kijelölt lakó- és munkahelyek egymáshoz közelítése. És ha ez további szociális intézkedésekkel párosulna (amelyek révén csökkennének a nők háztartási munkából adódó terhei),. valamint ha gondoskodnának e jórészt szakképzetlen tartaléksereg szakmai képzéséről, akkor körülbelül 80—100 000 fővel bővülhetne a foglalkoztatottak jelenlegi száma. Mindez persze egyelőre csak lehetőség. A következő öt évben alig kihasználható lehetőség. Ám nem ártana már most öt évnél némileg előre gondolni. ADDIG IS VANNAK egyéb és gyorsabban megoldható munkaerő-gazdálkodási tennivalók. Sokat beszélünk a gazdaság szerkezetének átalakulásáról, s tükröződik ez a foglalkoztatottak - munkahelyek ' szerinti megoszlásában is, A mező- gazdaságban dolgozók száma tovább csökken, de az ipari létszám már jóval kisebb mértékben emelkedik, mint korábban. Viszont kiugró létszámnövekedéssel lehet és kell számolni a szolgáltató ágazatokban. Mindenütt meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a felszabaduló — vagy a gazdaságosabb foglalkoztatás érdekében felszabadítható — létszámot a gazdasági elképzeléseknek megfelelően kell átcsoportosítani. Adott esetben a vállalatok a munkahelyeken belül, de szükség esetén - a vállalatok, sőt az ágazatok között is. Voltaképpen nincs másról szó, mint a munkaerő spontán mozgásának, gazdaságilag károsnak ítélhető fluktuációjának befolyásolásáról, a népgazdasági érdekeknek megfelelően. A szakemberek persze jól tudják, hogy minden ilyen intézkedésnél messzemenően figyelembe kell venni, hogy emberekről van szó, akiket nem lehet úgy mozgatni, mint például az anyagokat, a gépeket. Figyelembe kell venni az egyéni törekvéseKassáinak as árokparton Tatai Sándor kiskörei termelőszövetkezeti tag már jó előre gondol. Kaszálja a búzatáblákat elválasztó árok partján a íitVtU hogy télen a háztáji állatállomány jó szénához jusson. (Itató: Perl Márton) két és terveket, az egyéni érdekeket és ezeket a társa dalmi, a gazdasági érdekekkel összehangolva - kell a mainál tervszerűbb foglalkoztatáspolitikát kialakítani. Mit sem érnek azonban a központi elképzelések és in tézkedések, ha közben nem sikerül javítani a munkaerővel kapcsolatos tervezőmunkát. Gondoljuk csak meg: a jelenlegi ötéves tervidőszakra az iparvállalatok összesen 75 000-res létszámnövekedést terveztek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a vállalati tervek irreálisak, nemcsak azért, mert a népgazdasági terv mindössze 15 000-res ipa- ,ri létszámnövekedéssel 'számol, hanem azért is, mert — és kiderült ez a bevezetőben közölt adatokból is — egyszerűen nincs ennyi szabad ' munkaerő. Azzal pedig végképp le kell számolni, hogy majd egymástól csíbátgatják a munkahelyek az embereket. Remélhetően a felelősségteljesebb munkaügyi tervezést segíti majd elő az is, hogy a megyei tanácsok és az ágazati irányító intézmények fontossági sorrendbe rakják a: létszámigényeket, meghatározzák, hogy melyek azok a vállalatok, amelyek gyarapíthatják a létszámot, melyeknek kell változatlan létszámmal dolgozniuk és hol kell majd jelentős létszám- csökkentést végrehájtani, éppen a dinamikusan fejlődő vállalatok munkaerőigényeinek kielégítése miatt. MINDEKÖZBEN PERSZE születhetnek népszerűtlen, nem mindenki számára kedvező intézkedések is. De senki ne feledje: ha az elmúlt évtizedben nagyobb előrelátással és felelősségteljesebben bántunk volna a legfontosabb termelési tényezővel, a munkaerővel, akkor ma, ha nem is gond nélkül, de lényegesen könnyebb helyzetben lehetnének a vállalatok. Vértes Csaba Szilvásvárad ma és holnap Akárki érkezik a községbe, nem távozik csalódottan. A történelem iránt érdeklődőt megigézi az istállóskői- ősemberbarlang, a Gerenna- vár mondákkal fűszerezett históriája, bepillanthat a hazai vasgyártás és kohászat, a vashámorok krónikájába. A néprajz kedvelője megcsodálhatja a palócság egyik ágának, a barkóknak díszítőművészetét. Az építész elidőzik a műemlékeknél, a kerek templomnál, a SZOT- üdülővé átalakított hajdani grófi kastélynál. A természetrajongó bebarangolhatja a festői Bükk-fennsíkot, megnézheti a Szalajka- völgyben a Fátyol-vízesést, a lovassport megszállottja viszont a helyi állami gazdaság lipicai ménesét. Természetes, hogy ez a változatos kínálat egyre több turistát vonz. Idegenforgalmi, idényben — különösképp a hétvégeken — legalább 6— 7000 vendég utazik ide. A közkedvelt erdei vasút évente mintegy 150—200 000 embert szállít. Nem véletlen, hogy az 1026/1971-es kormányrendelet nemzetközi jelentőségű üdülőhellyé minősítette Szilvásváradot. Rang ez a javából. Más kérdés viszont az, hogy a fogadtatás megfelel-e ennek a színvonalnak. akinek nincs beutalója, aki csak két-három napot óhajt a festői vidéken tölteni. Igénybe , veheti a fizető- vendég-szólgálat szobáit. Mindössze tizenkettőt! Nem kell bizonygatni, hogy ez nagyon kevés... Hiába keresi az ízléses elárusítóhelyeket, ahol élelmiszert,. zöldséget, italokat, üdvözlőlapokat vásárolhat. Ebédelni szeretne? Nos, szombat és vasárnap zsúfolt mind a Szalajka vendéglő, mind a Lipicai étterem. Ha esténként a község utcáit rója, bosszankodhat az idejétmúlt közvilágítás . miatt, hiszen a főútvonalakat kivéve mindenütt villany- körték pislákolnak. o. Mondjuk meg nyíltan: aligha! Kevés a szálláshely. Az Ózdi Kohászati Üzemek turistaszállója hatvanhárom, a SZOT-gyermeküdülő nyolcvanöt, az állami gazdaság hetvenhárom, a bánkúti turistaház nyolcvanöt pihenni vágyót vár éjszakánként. Nyaranta a SZOT kempingjében százhatvan, az OKÜ gyermeküdülőjében nyolcvanötén, a Borsodnádasdi Lemezgyáréban harmincán, a füzesabonyiak úttörőtáborában kílencvenen húzódhatnak meg. De mit tegyen az, aki egyik cégnél sem dolgozik, Szerencsére a közel- és a távolabbi jövő viszonylag gyors fejlődést ígér, s a gyarapodásnak legalább annyira örülnek a helybeliek, mint az ide látogatók. A korszerű, a nemzetközi versenyekre is alkalmas lovaspályát július 31-én és augusztus elsején avatják. A négy és fél millió forintba kerülő létesítmény építését elsősorban az állami gazdaság vezetői szorgalmazták, s országos központjuk támogatásával jórészt saját erőből finanszírozták a költségek jó részét. Megnyitották a reggel öttől este kilencig nyitva tartó pecsenye-, hurka- és kolbászsütőt. A Bélapátfalvi ÁFÉSZ két pavilonjában élelmiszert és italféleségeket árusít. A gazdaság még ebben az évben felújítja a Lipicai éttermet. Megkezdik a fedett lovarda alapozását. Ez nagyszerű lehetőséget kínál a híres spanyol iskola hagyományainak felelevenítéséhez. Itt mezőgazdasági gépbemutatókat, folklórműsorokat rendezhetnek, telente viszont a jégsport híveit fogadhatják. Az országszerte kuriózumnak számító vállalkozáshoz „Oda mentünk, ahol szükség volt ránk” — Több mint húsz éve, pontosabban 1952-ben történt, nem . sokkal azután, hogy megszereztem a vasesztergályos szakmunkásbizonyítványt: összehívott bennünket, fiatalokat a DISZ. A Bervában dolgoztunk. Amolyan toborzásféle volt ez, hogy „vár benneteket a néphadsereg, a határőrség” stb. Néhány egri fiúval már döntöttünk is, és egy hét múlva bevonultunk Pécsre. A következő esztendőben a lövész tiszti iskolán már őrmester és szakaszparancsnok lettem. Újabb egy év Kiskunhaláson és — újabb toborzás, ezúttal a belügy- től. Mondták, nagy szükség van ott is a fiatalokra. A kérdés, hogy „menjek?” és a válasz: „miért ne?” között nem sok idő telt el. Lehet, hogy ma ez furcsán hangzik, de így igaz: oda mentünk, ahol éreztük, hogy szükség yan ránk. 1954-ben szereltem le, s két hétre rá már rendőr voltam az egri városi kapitányság közrenvédel- mi alosztályán. Kovács László rendőr százados egy pillanatra elgondolkodik. Gyűjti az emlékeket, s ez így nem is könnyű, amikor hirtelen kell előszedni a tárházból egy kíváncsi újságíró sürgető kérdéseire. — Igen, szinte romantikus időszak volt ez. Nem fogytunk ki a kérdésekből, szabad időben is bennmaradtunk, lestük, mit tesznek, mit mondanak az idősebbek. — Az első komoly, igazán rendőri munka? — Komoly? — elmosolyodik. — Ja igen... A városi tanács épületében volt egy vendéglő, ahol hatalmas tömegverekedés támadt. Természetesen rendet csináltunk. Szóval — ez volt a kezdet... Aztán sokféle szolgálatot láttam el az objektumőrségtől a kapuőrségig. Voltam úgynevezett mozgó őrszem, később járőrvezető, majd a mai körzeti megbízotti intézmény „ősénél” mint területfelelős dolgoztam. S mellette különböző szakmai tanfolyamok, iskolák, a rendőrtiszti akadémiáig. Egyébként én voltam 1957-ben Gyöngyösön az első körzeti megbízott. — Felnéz : — Hát igen, elég hosz- szú az út Hevesig, de így, utólag nem tűnik annak. S egyre jobban megszerettem a rendőri munkát. 1968. szeptemberétől vezeti a hevesi járási rendőrkapitányság bűnügyi alosztályát. — Nem osztályozom az embereket, szerintem nincs a laikusok által sokat hangoztatott vészjósló határ. A helyi intézkedés, a megelőzés az elsődleges, ez a legfonto- sabbí de a legnehezebb is. Senki sem születik bűnözőnek; a környezet a befolyásoló — tehát elsősorban a környezet alakulását kell figyelni, arra kell hatni. Aztán itt ■ vannak az úgynevezett körülményék; azt mondja a gazdasági vezető, hogy ha valami baj történik, majd fizeti az Állami Biztosító, s egyébként is: olcsóbb egy idős éjjeliőrt foglalkoztatni, mint beszerelni valamilyen költséges biztosító berendezést ... A javaslatainkat természetesen megköszönik — teszi hozzá kissé szomorú mosollyal. Az utóbbi időben a járásban érezhetően csökken a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. — Az a jó, ha lekötik őket, megfelelő, érdekes programmal. A szabad idő kihasználásával kapcsolatban . annyi minden elhangzott már.. De ki és hol csinálja? Mert ez már nem rendőri feladat. — Erről jut eszembe rendőr szabad ideje ... — Na, ez már más, de persze nem könnyű kérdés. Természetesen akad szabad idő, ha minden kötelezettséget letudtam. Ugyanis a hi vatásom mellett elnöke vagyok az 5. számú általános iskola szülői munkaközösségének, foglalkozom az ifjú gárdával, megválasztottak a pártalapszervezetünk titkárá nak, tagja vagyok a járási labdarúgó szövetségnek és a járási úttörőelnökségnek ... — Elégedett? — Igen. Van egy szép új lakásom, nemrégen kaptam. Feleségemmel és két gyermekemmel olyan harmóniában élünk, amely sokat segít a munkámban. Szinte napról napra tapasztalhatom, hogyan fejlődik a nagyközség. Munka meg van bőven, talál az ember — ha nem akar, akkor is ... A legfontosabb azonban, hogy szeretem az embereket, s jó értük dolgozni. Kátai Gábor 1,3 millió forint támogatást szavazott meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Még az idén tető alá keiül — ez is. a gazdaság kezdeményezése — a kilencvenhá- rom személyes motel, amelyet jövőre 'már birtokba vehetnek a turisták. Kell is ez, mert a változatos program — kocsis és lovas csillagtúrákat, télen szánkázásokat szerveznek — egyre több szórakozni vágyót vonz majd. . A Mátra—Eger—Nyugatbükki Intéző Bizottság ebben az évben 506 000 forintot adott a tanácsnak.. Ebből parkírozót építenek a lovaspálya elé, padokat, szeméttárolókat vásárolnak, járdásí- tanak. Szerencsére nincsenek egyedül. A Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a Szalai- ka-völgy szépítésére vállalkozott. A Horotna-völgy irányában meghosszabbítják egy két kilométeres szakasszal a kisvasutat, a munkálatokkal még az ötödik ötéves terv során végeznek. Hazai és külföldi anyaggal bővül az erdei múzeum. Újdonság lesz az élő.vad-be- mutató: a látogatók eredeti környezetben figyelhetik meg a muflonokat, a szarvasokat és az őzeket. A nagyméretű akváriumban a pisztrángokat tekinthetik meg az érdeklődők. Feltárják, s a nagy- közönség számára hozzáférhetővé formálják a Mária- vasércbányát. SSzilMegoldásra várnak vásvárad mai gondjai. A községnek csak egyhar- mada közművesített. Ezt is csak úgy érték el, hogy ösz- szefogtak a helybéli üzemek, s tizennégymillió forintot áldoztak erre a célra. Kellene egy egészségügyi kombinát, egy közművelődési központ, s természetesen szállodák, turistaházak, éttermek. elárusítóhelyek. A Várostervezési Tudományos Intézet elkészítette a húsz-huszonöt évre szóló ösz- szevont rendezési tervet, ezt május havi ülésén elfogadta a községi tanács. Tallózzunk most a jobbnál jobb elképzelésekben! A faluban kétszázötven, Bánkúton százszemélyes szálloda, mindkét helyen kétszáz-kétszáz vendégnek pihenést biztosító turistaszálló épül. Az idényjellegű üdültetést szolgálja — kétszáz-, kétszáz ember számára —a kemping- és a kulcsosház; Gyarapodik a fizetővendégszolgálat szobáinak száma is. Nyolc tan- és egy tornateremmel bővül az iskola, s ha ez megvalósul, akkor ide járhatnak majd a nagy- visnyói felső tagozatosok. Terveznek egy hetvenöt gyermeknek otthont adó óvodát, s egy huszonkilenc apróságot fogadó bölcsődét. A köz- művelődési centrumban kap helyet a pártszervezet, a könyvtár, a klub, a kiállítóterem. Az egészségügyi központban lesz az orvosi váró, a fog-, a gyermekorvosi szakrendelő, .az anya- és csecsemővédő. Kijelölték a vendéglátó létesítmények — az étterempresszó, a kisvendéglő, az önkiszolgáló büfé —, valamint az állandó és alkalmi elárusítópavilonok helyét. Ez persze csak elképzelés, valóra váltásához tízmilliók kellenének. A tanács pénztárcájából erre semmiképp se futja. Kell az állami támogatás, a mecénások segítsége, s az, hogy a vendéglátóipari és a kereskedelmi cégek fantáziát lássanak a szilvásváradi beruházásokban. A turistát ugyanis vonzza a változatos program, s a kulturált ellátás. Nem fukarkodik, szívesen fizet a színvonalas szolgáltatásokért. Pécsi István 1976. július 17„ szómba,.
