Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

Űi

bölcsödé

Egerben

[ Egerben, a Csebokszári-la- kótelepen, nemrégiben adták ßt az új. 60 személyes bölcsödét, amely máris szűknek . bizonyult, hiszen bár eddig is százhárom csemetének adtak helyet, a kapukat még egyre ostromolják ß jelentkezők.

Képeink az új Bornemisz- sza Gergely bölcsődében készültek. Első: Hátha még a csúszka alatt víz is volna! Jobbra: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...!

(Fotó: Szántó György)

ff:r' fj- "ro>r''r

Középiskolai kísérlet

Kvantummechanika: sokak számára ez a szó valami borzongással vegyes riadalmat okoz, hiszen sejteni sem képesek, mi húzódik meg a fogalom mögött.

— Én nagyon szeretem, és engem nagyon érdekel — hallhattuk Csernus Sándortól, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium I. d. ősz» tályának tanulójától. — Izgalmas, érdekes, ennek a kedvéért vállalkoztam a kísérletre magam is.

Tessék, ezt mondta a kvantummechanikáról egy tizenhat éves gyöngyösi diák.

★

Az ország legkülönbözőbb helyeiről, összesen tizenhét osztályból érkezett háromhárom tagú küldöttség Gyöngyösre, akik valamennyien részt vesznek annak a középiskolai tanulmányi kísérletnek a munkájában, amely sok újat és érdekeset hoz.

Az első osztályban új tantárgyat vezettek be a kísérlet keretében, amelynek a neve: anyagszerkezet. Átvette a biológia és a kémia helyét. De nemcsak egyszerű összevonásról van szó, annál sokkal többről. Ha a hivatalos megjelölést használjuk: a természettudományok egybehangolt tanítása — ez nem sokat mond.

— Meg kell tanulni kérdezni a gyerekeket — magyarázta tovább a lényeget Kiss Lajos, a gyöngyösi gimnázium tanára. — Miután az osztálynak csak az egyik fele vesz részt a kísérletben, a másik fele pedig a hagyományos tárgyak anyagát tanulja, időnként szinte „szégyellem”, menynyire helytelen dolgokat is kénytelenek vagyunk tanítani, tanulni. Esetenként ezért vannak gátlásaim az órán.

Emlékezzünk csak: meg kell tanulni kérdezni. Óriási dolog ez, hiszen a természetet is meg kell tanulni kérdezni. Ha jól kérdezzük, kiderül, egy sor olyan dolog is van, amire eddig nem is gondoltunk. Ha a gyerek is megtanulja kérdezni a természettudományok tárgyköreit. nagyon meglepő eredményekhez juthat el.

Űj megállapítások, új ösz- szefüggések. új gondolkodás- mód: valahogy így lehet összegezni ennek a mostani kísérletnek az eredményét, célját, legfőbb szándékát.

Ez a gyöngyösi volt az első alkalom, amikor a kísérletben részt vevő osztályok háromtagú csapatai versenyre keltek egymással.

— Eddig is voltak tanulmányi versenyek, de ez az első olyan, amikor nem egy tárgyból, hanem többől kell a tanulónak bizonyítania. Négyes tételcsoportokat kaptak, mindig választhattak ezek közül, ami nem tetszett belőle, azt visszaadfajiamig

IIPK. július 16., péntek

hatták. De ugyanabból a tárgykörből csak egyszer adhattak vissza tételt. Mi előre elképzeltük magunknak azt, hogy lesznek nehezebb és lesznek könnyebb tételek. Hogy ezeknek a tételeknek milyen nehézségi fokai voltak, hadd említsem meg, egyetemi tanárokkal oldattuk meg előzőleg a tételeket. Még nekik is fejtörést okozott néhány tétel. Mégis előfordult, hogy a nehéznek tartott kérdéseket megtartották a gyerekek, a könnyebbnek elképzelteket pedig visz- szaadták.

— Hogyan minősíthetjük ezt a magas követelményt?

— Emlékeztetek arra, hogy a kísérletre önként jelentkeztek a gyerekek. Csak a legjobbak jöhettek számításba. Igenis, válogatott fiatalok ezek, tehetségesek. Itt van közöttük a Csernus Sa~ nyi. Öt feltétlenül ki kell emelnem. Számos országban külön foglalkoznak a tehetséges fiatalokkal, miért ne tehetnénk ezt mi is. Érdekünk a tehetségek ápolása.

Mindezt Marx György akadémikus mondta el, aki a kísérletek szellemi atyja.

Arra a kérdésünkre, vajon a mostanihoz hasonló, több napos tanulmányi versenyt megismétlik-e a jövőben is. ezt válaszolta:

— Ha találunk olyan kedves házigazdára, mint amilyen Gyöngyös, szívesen megismételjük.

★

Az út Gyöngyösre úgy vezetett el,' hogy a szaklapban olvastak a gimnázium tanárai a kísérletről, köztük Tóth Sándor igazgatóhelyettes, aki ugyan a matematikával foglalkozik, de Kiss Lajost sem kellett biztatni. Találtak patrónust is, Ujj Jánost, valamint Tóth Esztert, az egyetem gyakorló gimnáziumának, illetve az Országos Pedagógiai Intézetnek munkatársa személyében, akik közvetítették a gyöngyösiek kérését. Így kapcsolódhattak be a kísérletbe.

— Üjra meg kell tanulnom az anyagot — hallottuk Kiss Lajostól. — Először átgondolom az egészet, aztán órákra beosztom, de a tanítás előtti napon még harmadszor is előveszem, és még ilyenkor is módosítok rajta. Nyaranként tanfolyamon veszek részt, mindazokkal a tanártársaimmal együtt, akik bekapcsolódtak ebbe a kísérletbe. Ott ismerkedünk a feladattal. Havonta pedig rendszeres megbeszéléseket tartunk, tisztázunk nyitott kérdéseket, tapasztalatokat értékelünk.

Tehát a tanár is tanulja az új tantárgyat, méghozzá nem is kevés ideig. Miért teszi ezt? Kötelező előírása számára?

— Teljesen önkéntes. Érdekel bennünket az új. Nem mondom, nem minden itteni kollégám egyformán lelkesedik érte. de legfeljebb annyit mondanak csuoán, óvatoskodva: majd meglátjuk. Biztos vaevok benne hogy az eredmények őket is magukkal ragadják majd. Ennek n mostani kísérletnek az alapján az 1980-as tantervbe már bizonyos

részletek a mi eredményeinkből beépülnek majd.

★

— Korábban orvosnak készültem, de most már csak a biológia és kémia érdekel — magyarázta vonzalmát Csernus Sándor. — A gyöngyöspatai általános iskolában tanultam, ott alakult ki bennem ez a vonzalom. Még nem tudom, mi lesz belőlem. Szeretnék eljutni az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, utána pedig kutatói munkát szeretnék végezni.

Társa Kürti Bálint, aki szintén a gyöngyösi gimnázium I. d. osztályát végezte el. Ö Ecsédről jött a Berze Nagy János Gimnáziumba.

— Engem főként a fizika, ezen belül is a magfizika érdekel — halljuk tőle. — Még nem döntöttem, milyen pályán dolgozom majd, de én is az egyetemre szeretnék. eljutni. Engem is nagyon leköt ez az új tantárgy és szívesen kísérletezek, főként ilyen kísérleteket végzek örömmel, amik az új tantárgyban szerepelnek.

íme, ők ketten a mintegy

félszáz „kísérleti diák” közül.

úr

Rövid időn belül ez a mostani a második alkalom, amikpr Gyöngyössel összefüggésben arról számolhatunk be, hogy valami pezsgés kezdődött el ebben a Mátra alji városban. Mind a két alkalommal tehetséges fiatalokkal való foglalkozásról közölhettük megállapításainkat.

Mind a két alkalommal

helyi kezdeményezés táplálta a közreműködők és a szervezők lelkesedését, tenni akarását. Nem valami rendelkezést hajtottak végre, hanem a közművelődési feladatok végrehajtásáért tettek egyet és mást. A tehetséges fiatalok tehetségének kibontakozásáért mozdultak meg. Értékeket hoztak felszínre, értékeket őriznek meg és a következő időkben is arra törekszenek, hogy ezek az értékek minél teljesebben bontakozhassanak ki.

így váltódik át Gyöngyösön a pártunk közművelődési politikája mindennapi gyakorlatra, tenni akaró pedagógusok, népművelők lelkes és önkéntes munkája nyomán.

G. Molnár Ferenc

Az udvariasság nem kötelező

Tulajdonképpen úgy lenne helyes, ha az udvariasság magától értetődő, természetes tulajdonságunk lenne és nem kellene sehol előírni, vagy kötelezővé tenni. Az élet azonban sajnos Némelykor azt bizonyítja, hogy a kötelező udvariasság kihangsúlyozására is szükség van.

— Hol? i

— Mindenekelőtt a munkahelyeken. Sőt! Különös hangsúllyal némely munkahelyre. Elsősorban ott, ahol beteg em-. berek fordulnak meg, üzletekben, ahol pénzért vásárolhat, sőt válogathat a kedves vevő, hogy csak egyet-kettőt említsünk.

Első színhely egy vidéki ABC-áruház, ahol az udvariasság mellett ráadásul még az áruellátás is csapnivaló.

— Fogkrémet kérek.

— Csak Blendi gyerekfogkrém kapható.

— Egyéb fogkrém mikor lesz?

— Ettől könnyebbet kérdezzen. Nyilván akkor lesz más-; fajta fogkrém, ha majd hoznak másikat.

A kedves vevő arcát látni kell. Erőlteti ugyan magára az üdülőben összegyűjtött nyugalmat, de azért a szája szélét rágja.

— Kér akkor Blendit, vagy nem kér?

— Nem kérek! De már megbocsásson, milyen hang ea egy eladó részéről?

Erre azonban elszabadul a pokol. Most már hárman is kiabálnak.

— Maguknak könnyű! Csak nyaralnak itt, meg váló-] gatnak.

— Miért? Maga még nem nyaralt? t

— A jövő héten megyek a Balatonhoz, ha tudni akarjad

Az ember ilyen jelenet után kíváncsi lesz, ugyan milyen a helyzet a maszek bazáros bódéjában. Udvariasabb-e ott a kiszolgálás?

Idős nő a kiszolgáló. Fülledtség, kibírhatatlan mele# Nagyobbacska fiú érkezik.

— Lehet-e pingponglabdát kapni?

— Kell egy zsákkal?

— És tollast? j

— Az nincs!

— Kérek tizenhárom pingponglabdát.

— Babonás vagy ? i

A fiú egy szót sem szól, csak amikor az eladó elfordulj

mutatja a barátjának, hogy „gipsz”, ,

— Itt vannak a labdák.

— Mennyit fizetek?

, — Háromhúsz darabja.

A fiú felkapja a vizet:

— A tizenháromért mennyit tízetek?

— Nem tudod kiszámolni?

— Nem én vagyok a boltos, — szájaskodik a gyedek.'

Ha nem látom, nem hinném. Papír, ceruza, Körülményes számítgatás következik, míg végül is a két srác hahó-; tázva elvonul a színhelyről.

Vi i Szalay István

1.

A táj kikéi a reggeli párákból. A távoli dombok tövén egy-egy falu fészekalj- nyi házai.. Amott messzebb a város kapaszkodik a dombok lankáira.

A rónaságot csatorna szeli ketté. Léniával húzott vonala mintha azért lenne fűzfákkal kitűzdelve, hogy meg lehessen találni a tengeri sárga táblái közt, a búzatarló szemet vibráltató_ szürke messzeségeiben, a répa buja levélerdeje alatt.

Vannak, akik még emlékeznek, mikor a láp virága tenyészett itt, sás, káka és zsombék, és sűrű ringó náderdők a vadvizeken, és néhány göcsörtös ficfa, mely megkapaszkodók a szárazulaton. A gyerek meséből ismeri, a javabeli elékotor egy-egy illanó képet, a nádat megzörrentő kígyókról, a mezítelen talpat kedvelő piócáról, ritka madarakról és mesés rejtekeikről. Az öre- gebbje, ki élte azt a régi világot, őrzi csökönnyel. míg el nem viszi a sírba. Ma is azt mondogatja, mint aki már nem is tud mást: „Kár volt a vizeket elrontani.” _ S a messzi holtágakra jár vízi szerszámaival.

De a legtöbb úgy jár-kel err.e, mint öröktől való ró- naságon. Eszébe se jut már, hogy másképp is volt.

Abban az időben az urak nagy kölcsönöket vettek fel. Abból építették Lillafüredet,

meg a földjeiket is megszaporították. Az angol pénzből. A szegény embernek meg az angol pénz azt hozta, hogy az a kis megélhetése is elveszett, ami a mocsarasokból került, térült. Mert a láp mindig adott valamit a szegényember asztalára. A varsákban reggelre ott volt a csík, a nádak tövén a vízimadarak tojása, a vizek tetején úszott a gesztenye ízű súlyom, s a piócáért fényes, csengő pénzeket adtak a patikák. A nád, a fűz, a gyékény kézre adta az iparmunkát, s a vityillóhoz való anyagot, s tenyérnyi kövér füvön megvethette lábát a tehén.

Ebből semmizték ki a szegényembert, mert a víz helyén is az urak földjei lettek volna, ha a víz ott nem lett volna. Hát most már meg is lettek nekik azok a földek. Jog szerint is, meg pénz szerint is. amit bele ők vertek.

Mekkora fölfordulás, nép- vándorlás volt erre akkor! Hemzsegett a nép, feketél- lett, akár a föld, mit e sok ember feltúrt. Nyikorogtak a talicskák, messzire hangzott sírós éneklésük, s a hosszan vonuló sorok: akár a csökönyös végtelenséggel vándorló hangyák. A távoli állomásra különvonatok érkeztek az Alföldről, hozták a kubikosokat, s este égtek az apró vacsoratüzek, fényük a vizeken repkedett. A magaslatokat mindenütt megszállta a fekete hadinép, sátortáborait ott felverte, nádból, gyékényből, fűzgallyakból, sárral megtapasztva. Egész utcák, falvak keletkeztek; a sárga, csúszós kalyibák tetejében a nád kalásza lengett, mint pogány lófarokjelvény.

Kis János ott ácsorgott a többi közt. Tán húszán, tán harmincán ácsorogtak.

Arra jött az írnok. Szürke ragián ja a vállára vetve. Hullámosított haja is hátra csapva a fején, panyókafor- mán, mint a kabátja. Sárga haja volt és sárga bőrkesztyű a kezében.

— Mi lesz már, írnok úr, gyünnek-e már az urak?

Az írnok beállt a félcipőjével a harmatos fűbe. az emberek közé. Mutatta, hogy nem kerüli a szegényebb osztályokat.

— Ha én azt tudnám — mondta titokzatosan. Fiatal volt még. alig pelyhes az álla. Szerette magát fontossá tenni, de nem volt még gyakorlata a tartózkodásban. Érdeklődéssel fia’’"'te hát az ácsorgókat. — Felvételre várnak? Ejnye, szegény emberek!

Együttérzőn intett a fejével. Nemet intett. Benne a beavatottak fontoskodása.

Egv cieánykéoű. rosszul be- retvált alak letette a kártyát. s me’lé vágta a kalapját is.

— De az úristenit, azt tudják a papok prédikálni, hogy bő legyék a gyerekáldás, majd ád enniük az úristen.

akar az ég madarainak. De hun az az úristen?

— Ejnye, bátyám! — Az írnok elszomorodott. Nem akarják, hogy jóba legyen a néppel. Pedig ő hogy szeretne. — Ilyen bolseviki beszédekért be is csukhatják bátyámat. Ha meghallja valaki

— Sose fájják a feje én- miattam a fiatalúrnak — mondta a füstösképű. S ahogyan zsíros kalapját fejére visszahelyezte, e mozdulatából sütött a megvetés.

Mikor az írnok elment, va-' laki azt mondta:

— Szegényember gyereke vöna ez is. Jól kirafinírozó- dott.

— Szegényember gyereki- bői lesz a legjobb hajtó.

Odébb a kubikosok talicskái nyikorogtak a pallókon fel meg le. A szakadt ingből kibukott a megfeszített izom. Felfele teli földdel kellett tolni, lefele szaladt üresen.

— Na mit mond a talicska?

— Mit mond?

— Felfele azt mondja: fiúról fiúra.

Mert a fiú örökli az apja talicskáját.

— S lefele?

— Nyolcvan krajcár, nyolcvan krajcár.

Fürgén mondják a kerekek a keresetet.

Abbahagyták a nevetést és fölálltak. Jött a bricska. Az igazgató főmérnök úr jött a bricskán. Elhaladt az emberek mellett, a levett kalapok mellett. Nem vette észre a levett kalapokat, a levett kalapok oldalán az embereket. Elment és megállt a kubikmunkánál. A karját megemelte kissé. Furcsa volt, hogy mozdulatot tett, mert az arca kőből volt, s azon semmi se mozdult. A bricskáról nem szállt le, a vízmesterrel rövid szót váltott.

(Folytatjuk) j