Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-12 / 138. szám
Színházi magatartás I. Bérlők és Az egri színház pénztárosa gyakran kitehetné a telt házat jelző táblácskát, hiszen fiókjaiból elfogytak a jegyek. A kedves néző. aki szerette volna megtekinteni az előadást. csalódottan távozik, noha bent a nézőtéren nagyon is 50k az üres hely, olykor még fél ház. sőt negyed ház sincs a „telt ház” mögött. Nem egri jelenség ez. országos inkább:/ a színházak biztonságra törekszenek, szigorú tervszerűséget diktálnak. s még a szezonkezdés előtt eladják a bérleteket, így biztosítván a könyvelés bevételi rovatát. S e bevétel alapján a színházak évről évre teljesítik pénzügyi terveiket, mi, krónikások pedig lelkendezve adiuk hírül, hogy emelkedett a nézők száma. Pedig nem mindig a nézők. csupán az eladott bérletek száma mutat emelkedést. Nem minden jegy mögött áll fedezet, nem minden eladott bérletből lesz közönség. Ezekkel a tényekkel, a bérletezési rendszer ellentmondásaival előbb-utóbb szembe kell nézniük a színházaknak. A jelenlegi bérletezési rendszerrel ugyanis becsapjuk magunkat: a művészetet. a közönséget, s nem kevésbé a kultúrpolitikát, amelyet a színháznak is képviselnie. megvalósítania kell. SIKER, PAPIKON „Különös épület a színház — írta Kárpáti Aurél. — Egyik végén van a pénztár, másikon a színpad. Ezt akár jelképnek vehetjük. Üzlettel kezdődik és művészettel végződik, ami nem is a legrosszabb eset.” Igaz. a jeles színikritikus még 1940-ben fogalmazta meg ezt a bölcselkedést, mégsem érdektelen felidézni. Már csak azért sem. mert a színház bejáratánál ma is ott a pénztár, csak éppen nem kapja meg rangját, funkcióját. A nézők leszoktak a jegyváltásról. a színház műsora, a bér- letezés szigorú rendje leszoktatta a közönséget arról, hogy jegyet váltson-egy-egy előadásra'. * — __ X pénztár üzleti jellege persze ma már nem olyanformán érvényesül, mint régen. A színház biztonságát jelentős állami dotáció segíti, amelyet tulajdonképpen kiegészít a túlbiztosított bérleti rendszer. Mégpedig olyan bérleti rendszer, amely rejtett formában egy második állami dotációt jelent. Ebben az évadban több mint négy és fél ezer bérletet adott el az egri színház. 130 előadás bérletes, papírforma szerint tehát a siker biztosított. Még meg sem kezdődött a színi évad, de az eladott bérletekből 22.00: BLACK COMEDY TÉVÉJÁTÉK A mű címe magyarul: Játék a sötétben. Peter Shaffer eredetileg színpadi játéknak írta művét. A furcsa vígjátékot évekkel ezelőtt nagy sikerrel játszották színházaink. Most a televízió stúdiójában újították fel a mulatságos történetet, amely „kivilágított sötétben” játszódik. Illetve hol világosban, hol sötétben. Csakhogy a játékban akkor van sötét, amikor kigyúlnak a reflektorok — és viszont. . Szereplők: Csongrádi Kati, Psota Irén, Szalay Edit, Tahi Tóth László, Lőte Attila. OtüMkM 1916. június 12., szombat már szinte előre elkönyvelhetők a pénzügyi eredmények. amelyek ilyenformán Egerben is túlságosan megnyugtatják a színház vezetőit. akik szinte kockázatmentesen. biztosra mennek, legfeljebb csak egy-egy betegség zavarhatja meg az évad előfe kialakított rendjét. Ez a kockázatmentes magabiztosság olyan gyakorlathoz vezet, amely egyre kevésbé veszi figyelembe a közönség igényét. Márpedig igaz és érvényes az agyoncsépelt mondás, miszerint a közönséget nem lehet leváltani. Még akkor sem lehet, ha olykor „éretlennek” mondják, s az igénytelenség vádjával illetik a színházi szakemberek. A közönség persze nem éretlen. nem igénytelen, csak egyszerűen nem szereti az unalmas színházat. s különösen nem. ha őt. mint olyan társszerzőt, akiért az előadás van. egyszerűen kihagyják a számításból. ISMERETLEN A BUKÁS Márpedig olykor kihagyják. Csak a példaként említem Serfőző Simon Rémhírvivők című drámáját, amelyet Miskolcon kísérletező szándékkal, nyolcvan személyes stúdióban mutattak be. s néhány előadás után csendben levettek műsorról. Ugyanezt a drámát Egerben, már cseppet sem kísérleti jel. leggel. nagyszínpadon játszották, bérletben. Vajon ki tartja számon, hogy a közönség tulajdonképpen megbuktatta ezt a drámát? Hogy a bérletesek többsége nem nézte meg, sokan pedig a szünetben távoztak nagy sietve. A statisztika a bevételt, az eladott jegyek számát rögzíti és nem a jelenlevő közönséget regisztrálja. A számok szerint persze nem bukott meg a Rémhírvivők, sőt mondhatnám azt is: sikert aratott. S különben is. hogyan bukhat meg egy darab — az évad bármelyik bemutatója —. amelynek 14 előadásából 12 bérletes? S e- hogy! A mai színházi tervezés éppen a túlzott bérle- tezés jóvoltából nem ismeri a bukást, hiszen még a teljes érdektelenség láttán sem veszik le műsorról a darabot. Nem is vehetik, mert csaknem valamennyi előadásukat bérletben játsszák. Nem tudja kihasználni a színház az igazi átütő sikert sem. Hiába érdeklődik a közönség, a darab elbírna ugyan még néhány előadást. de a bérletezés béklyójában le kell venni műsorról, mert ott áll már a következő bemutató. Régen egy-egy új premieren mindig az volt a kérdés: vajon hány előadást bír ki a bemutató? Manapság ez nem kérdés. A színház vezetői már az évad elején megmondják: minden darab pontosan annyi előadást ér el. amennyit terveztek rá. Nem többet, s nem kevesebbet. Ilyen körülmények között cseppet sem meglepő hogy Egerben például szilveszteri hangulatban játszották az Optimista tragédiát. A „telt házas”, diákbérletes előadáson csak nagyon kevesen ül. tek, január 1-én pedig, amikor bérletszünetben játszották volna, közönség hiányában elmaradt az előadás. S a közönségnek van igaza, mert újév napján nem Vis- nyevszkij forradalmi drámáját kell játszani a színházban. hanem valami mást, a hangulathoz illőt. Csehov Három nővéréből pedig nem szabad 14 előadást tervezni, míg a vidám, zenés Börtön- karrierből pedig csak 13-at. S mindezt azon az alapon, hogy az előadásokat előre eladták a bérlőknek. RANGOT A PÉNZTÁRNAK! Hogy a bérlők valóban ott ülnek-e az előadásokon, arra már alig figyel valaki, legfeljebb a színészek keseregnek az üres széksorok láttán, de ilyen figyelmeztető rubrika nem szerepel a pénztár- könyvben. Pedig el kell jutni a felismeréshez: a bevétel egymagában cseppet sem megnyugtató, az eladott bérletek számával nem mérhető egy színházi produkció sikere. A bérletezés rendszerét persze 'kár lenne kidobni az ablakon. Tartani kell belőle, ami jó és elhagyni mindazt, ami elavult, ami korlátok közé szorítja a műsorrendet, s üres nézőteret eredményez akkor is. amikor telt házat mutat a pénztár. Igaz, a bérletes törzsvendégnek számít a színházban, ahol állandó hellyel várják az előadásokon. Csakhogy nem minden bérletes jár színházba. A bérletek jelentős részét ugyanis az üzemek, a vállalatok vásárolják meg a szocialista brigádjaik, dolgozóik részére. Ez az a bizonyos második dotáció, s az ily módon megvásárolt bérletek helye bizony olykor üresen ásíto- zik a nézőtéren. Nem az a baj, hogy az üzemek színházra költik kulturális alapjuk egy részét, de annak mértéke és főleg az elosztás módja már vitatható. Mert akire csak úgy „rásóznak” egy-egy bérletet vagy néhány ingyenjegyet. nem biztos, hogy el is megy az előadásra. Bárhogy is örülünk annak, hogy emelkedik az eladott bérletek száma, rá kell jönni. hogy itt a kevesebb több lenne. Vissza kellene adni a pénztár rangját, odaszoktatni a közönséget, hogy saját pénzéért válthasson jegyet. Ha akar. ha jót hallott az előadásról. Ha tetszik neki a műsor, ha kedvenceit láthatja a színpadon, ahonnét róla és érte szól a játék. A színházi magatartásnak persze van másik oldala is: a színpad, a bemutató. A cikk befejező része erről szól. Márkusz László A hengerezés története Egy földbirtokosnak volt négy gonosz fia. Egyszer a szomszédos földműves szegény paraszt elment a föld- birtokoshoz panaszkodni a négy fiúra. így szólt: — Tisztelt uram, önnek nagyon rendes fiai vannak, de tegnap, hogyan is eshetett, az ön fiai kárt okoztak a gabonavetésemben: a friss hajtásokat összetaposták, ugráltak, labdáztak, játszadoztak rajta. — Ne siránkozzék itt nekem, — mondta pökhendi hányavetiséggel a földbirtokos és zsebébe nyúlt, — itt van, fogja ezt az 500 frankot és menjen dolgára. A szegény paraszt meg volt elégedve az összeggel és eltávozott. Néhány hét múlva azonban újra megjelent. — Na, mi leli már megint? — ripakodott rá a földbirtokos. — Most már más ügyben j jöttem volna, vagyis abban 1 az ügyben, tisztelt uram, csakhogy nagyot változott a dolog. Visszahoztam az 500 frankot. Ahol az ön fiai játszadoztak, a friss hajtások újra kiegyenesedtek. Meglepte a földbirtokost az őszinte szó. Kinyitotta arany kazettáját, kivett belőle egy újabb 500 frankost és átnyújtotta e szavakkal: — Becsületes, nyílt őszinteségéért fogadja el tőlem ezt a másik 500 frankot és hasznosítsa mindkettőt. A szegény paraszt boldogan eltávozott. Ám néhány hónap múlva jelentkezett ismét a földbirtokosnál: Magyar operaművészek a Covent Gardenban London kulturális életének ezekben a napokban van bizonyos magyar aktualitása. A Covent Garden Operaház egy évvel az Erkel színházbeli bemutató után műsorára tűzte Verdi korai operáját, A lombardokat. Á londoni Covent Garden színpadán Mikó András kitűnő rendezésében kerül színre az opera. A dalmű ja-* varészt állóképekből tevődik össze, ezért Forray Gábor díszlettervező olyan látványos megoldást alkalmaz, hogy a háttérfüggönyre középkori és korai reneszánsz festményeket vetít. A jelmezterveket Makai Péter készítette. Giseida szerepében Sass Sylvia mutatkozott be, s mint a Times kritikusa megállapítja: „Akárcsak tavaly ősszel Glasgowban, Desde- mona szerepében, most is kitűnt elbűvölően lágy, máskor erőteljesen kifejező és gazdag énekével, amely meghódította a közönséget”. Másutt Ronald Cricton írja: „A művésznő nagy hatást gyakorolt finomfonatú tónusaival, a lágy és tiszta felső hangokkal. Semmi kétség — írja — még sokkal többet fogunk hallani- róla”. Sass Sylvia partnerei Jósé Carreras és Nikola Ghiuselev. Az előadást, akárcsak Pesten, Lamberto Gardelli vezényli, akinek egyénisége különös csillogást kölcsönöz az előadásnak. Képünkön: Sass Sylvia. (MTI Fotó — KS) Új törvényerejű rendelet a könyvtárak feladatairól Űj törvényerejű rendelet szabályozza, a könyvtárak feladatait, tevékenységét. A szocialista magyar könyvtárügy első nagy összegzése, az 1956. évi 5. számú törvény- erejű rendelet megalkotása óta húsz év telt el. A rohamos fejlődés miatt szükségessé vált az új könyvtári alapjogszabályok kidolgozása, a könyvtári és tájékoztatási szakemberek közreműködésével elkészült az új törvény- erejű rendelet tervezete, amelyet az Elnöki Tanács május 28-án elfogadott. A kormány már korábban elfogadta a terv végrehajtásáról intézkedő minisztertanácsi rendelet tervezetét. A két jogszabály azt a követelményt támasztja a könyvtárak iránt, hogy a közművelődési, szakmai és tudományos értékű kiadványok fokozott gyűjtésével és rendelkezésére bocsátásával, ezenkívül a könyvtári szolgáltatások körének bővítésével és korszerűsítésével mozdították elő a lakosság általános és szakmai művelődését, támogassák a kutatófejlesztő tevékenységet; a hazai könyvtárak egyetlen, egységes könyvtári rendszert alkossanak. Az új jogszabályok elősegítik a könyvtári rendszer demokratikusabbá válását: bővítik a nyilvános könyvtárak körét, hogy a magyar- országi lakosok — bárhol is élnek — megtalálják a szükséges kiadványokat. Jogszabályba foglalták a nemzeti— Tisztelt uram, ezúttal egy igen nagy kéréssel jöttem önhöz. Arra kérem, hogy ősszel, közvetlenül az őszi vetés után engedje át a négy fiát a vetésemre játszadozni. Mert azon a helyen, ahol jelentettem, hogy kárt okoztak tavasszal, megháromszorozódott a termés. Rájöttem, hogy miért: azért mert az elvetett magot meg kell döngölni, sőt, amikor kikelt, akkor is, és nem hogy ártana ez neki, hanem használ. Éppen ezért utólagos engedel- mével már csináltam is az 1 000 frank ajándékán egy súlyos, gördülő hengert, amit ha ráhelyezek a vetésre, végighúzom rajta, ha kell, napokig is több ezer hektár földön és ez megtapossa a magot a földben. A földbirtokos elment a szegény parasztember földjére, meggyőződött róla, hogy igazat mondott, lemásoltatta a hengert és a saját földjén is használta. A bourgogne-i legenda szerint ez a vetőmag hengere- zésének igaz története. Georges Duhameltől fordította: Dénes Géza 1 ségi lakosság anyanyelvű könyvtári ellátását, nagyobb lehetőséget biztosítanak a szakemberek könyvtári ellátására és tájékoztatására. A Magyar Közlöny június 7-i száma közli a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a könyvtárakról szóló új törvényerejű rendeletét, amely a könyvtár feladataként írja elő: működjék közre az általános művelődési igények állandó fejlesztésében és kielégítésében, a szocialista tartalmú általános művelődés terjesztésében és gyarapításában, a szocialista világnézet, életmód és ízlés fejlesztésében, az általános,. a szakmai, a politikai, és a világnézeti tájékozódásban, valamint a szabad idő hasznos eltöltésének megszervezésében. Vegyen részt a termelési, kutatási, fejlesztési, tervezési, közművelődési, oktató—nevető, valamint az igazgatási tevékenység szakirodalmi igényeinek kielégítésében. A könyvtár szolgáltatásai: a könyvtári anyagok helybeni használata, könyvtárközi kölcsönzés, bibliográfiai, szak- irodalmi tájékozódás. A könyvtári szolgáltatások biztosítására a könyvtár tervszerűen tájékozódik az igények iránt, együttműködik más könyvtárakkal, nyilvántartja és feldolgozza a könyvtári állományt, részt vesz a kiadványak nemzetközi cseréjében. A könyvtár állományát —i állapítja meg a tvr. — védelemben kell részesíteni. A lakóhelyen a közművelődési és az iskolai könyvtár fenntartása a tanács hatáskörébe tartozik. A munkahelyen a közművelődési könyvtári szolgáltatások feltételeit a szakszervezet, a szövetkezet, a helyi tanács, vagy az oktatási intézmény biztosítja. Emelkedik a továbbtanulók száma Nő az érdeklődés a szakmunkásképzők iránt Száztizenöt-ezer nyoladikos tanuló fejezte be az idén az általános iskolát. Az egyete. mi számítóközpont most elkészült összefoglalója arról tanúskodik, hogy a továbbta. tanulásra jelentkezők száma évről évre emelkedik. Az idén már az arány: 94,6 százalék. a korábbihoz hasonlóan változatlanul magasabb a középiskolába jelentkezettek aránya a szakmunkás- képzőkbe jelentkezetteknél. Ennek ellenére nő az érdeklődés a szakmunkásképzők iránt, tavaly a továbbtanulók 42,5. az idén 44,2 százaléka jelentkezett szakmun. kástanulónak. Az egész országban mindössze 6251 nyolcadikos nem kívánt továbbtanulni. Ezeknek mintegy 80 százaléka községi általános iskolákban fejezte be tanulmányait. Az idén a 23 900 gimnáziumi helyre 20 900-an. a 28 200 szakközépiskolai helyre vi_ szont 33,5 ezren jelentkeztek. A gimnáziumokba jelent, kezőknek több mint 63 százaléka. a szakközépiskolákba jelentkezőknek 54 százaléka, a szakmunkásképzőkbe jelentkezőknek pedig 34,5 százaléka leány. A leányok közül minden ötödik egészség- ügyi vagy óvónői középiskolában kíván továbbta nulni. Az óvónői szakközépiskolák iránt évről évre nő az érdeklődés. az idei jelentkezés két és félszerese a tavalyinak. A gimnáziumok lassanként „elnőiesednek”, az ide jelentkezőknek alig több mint 13 százaléka fiú. A jelenlegi 59 százaléknál magasabb lehetne a fiúk aránya a szakmunkásképzőkben is. A szakmunkásképzőbe a városi iskolákból csaknem 19 ezer. a községi iskolákból 32 ezer általános iskolai tanuló jelentkezett. A továbtanulóknak mintegy 30 százaléka kért kollégiumi elhelyezést. A demográfiai hullám kö. vetkeztében az utóbbi öt évben egyenletesen csökkent az általános iskolát elvégzők száma, öt év alatt 23 ezerrel. ,A középiskolába jelentkezettek aránya viszont öt százalékkal emelkedett. A továbtanulási igény általában arányban van a főváros. illetve a megyék lélekszámúval. A legtöbben. 14 300-an, a fővárosban kívánnak továbbtanulni, és megközelíti a tízezret Bor- sod-Abaúj-Zemplén és Pest megyében is a jelentkezettek száma. A gimnázium és a szakközépiskola sorrendben a fővárosban. Borsod-Abaúj Zemplén. Pest és Szabolcs- Szatmár megyében a legnépszerűbb iskolatípus. szak- V munkásképzőbe Pest. Borsod- Abaúj-Zemplén és Szabolcs- Szatmár megyében jelentkeztek a legtöbben, a főváros itt csak a negyedik helyet foglalja el. i
