Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-12 / 138. szám

Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Példás együttműködés Moszkvában transzparensek éltetik a szovjet és az/indiai nép barátságát, s Indira Gandhi miniszter­elnök-asszony életnagyságú képei jelzik: a két állam vezetőinek Csúcstalálkozóját kiemelkedő fontosságú­nak tartják a szovjet államférfiak, az egész szovjet közvélemény. Az is erre utal, hogy pénteken a Kreml­ben Leonyid Brezsnyev és az indi'ai kormányfő írta alá a barátság és az együttműködés további fejlesz­téséről szóló kétoldalú nyilatkozatot. Ezzel lezárult a héten kezdődött, baráti és szívé­lyes légkörű szovjet—indiai tárgyalások sorozata. Je­lentősége kétségkívül túlnő még a két ország hosz- szú-hosszú határain is, s nem túlzás azt állítani, hogy egész Ázsia jövője szempontjából mérföldkőnek szá­mit. A két ország és a két nép együttműködése im­már hagyományosnak mondható. Barátsági és együtt­működési szerződés foglalja keretbe, szabja meg a di­namikus és folyamatos fejlődést. Tegyük mindjárt hozzá: ez a zavartalan együttműködés a kölcsönös előnyökön alapul, s eredményeit mindkét fél elisme­réssel emlegette. ' Az SZKP KB főtitkára pohárköszöntőjében éppen ezt a tényezőt emelte ki, hangsúlyozta, milyen fontos és megtisztelő szerep hárul Indiára az európaihoz ha­sonló, ázsiai biztonsági rendszer megteremtésének szorgalmazásában. Ezzel összefüggésben Indira Gan­dhi pénteki sajtókonferenciáján elmondta: India szük­ségesnek tartja, hogy az Indiai-óceán a béke és az együttműködés övezetévé váljék. S abban is egyetért,! a szovjet és az indiai kormányzat, hogy az ázsiai biz­tonság erősítése céljából fokozni kell a térség minden országának stabilitását, függetlenségét és gazdasági erejét. Európa már példát mutatott: amit a két- és sokoldalú alapon fejlesztett együttműködésben a mi kontinensünk az enyhülés jóvoltából elért, az — ha máról holnapra nem is — Ázsiában is megvalósít­ható. A szovjet és az indiai vezetők rendszeres, közvet­len eszmecseréje híven tükrözi azt a barátságot és szo­lidaritást, amely a Szovjetunió politikáját a gazda­ságilag elmaradott országokkal szemben meghatároz­za. Egyszersmind azt is híven kifejezésre juttatja, hogy két különböző társadalmi és gazdasági beren­dezkedésű állam, ha még oly hatalmas, mint a Szov­jetunió és India, a béke a haladás és a műszaki-tu­dományos fellendülés céljából megtálálja a közös ne­vezőt. Jelentős eredményekkel — egy közös politikai nyilatko­zat és két megállapodás alá­írásával — zárultak pénte­ken délben a szövetségi fő­városban a lengyel—nyugat­német hivatalos tárgyalások. A politikai nyilakozatot — amely a lengyel—nyugatné­met kapcsolatok fejlesztését irányozza elő — Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első tikára és Helmut Schmidt szövetségi kancellár írta alá. A közös nyilatkozatban a felek megállapították, hogy az 1970-ben megkötött len­gyel—nyugatnémet szerződés „úttörő jelentőségű” volt, és megteremtette az alapot a kapcsolatok fejlesztéséhez a jószomszédság és az alkotó együttműködés szellemében. A tavaly októberben megkö­tött . és nemrég életbelépett újabb megállapodások pedig biztosították a feltételeket e kapcsolatok teljes rendezésé­hez és minden irányú fejlesz­téséhez. „Mindkét fél meg­győződése, hogy ez a törté­nelmi folyamat a két állam és nép javát és Európában a békés fejlődést szolgálja”. A nyilatkozatban a felek egybehangzóan Európa törté­nelmének fontos eseménye­ként méltatták az európai biztonsági értekezletet és rá­mutattak, hogy az értekezlet záróokmányában rögzített határozatok és célok megmu­tatják az európai biztonság, béke és az átfogó, egyenjogú együttműködés tartós szava­tolásának útját. Kifejezték eltökéltségüket, hogy „aktí­van vesznek részt a Helsin­kiben elfogadott célok eléré­sére irányuló további erőfe­szítésekben és az együttmű­ködésnek az európai kapcso­latok minden szintjén való fejlesztésében. Mindkét fél megállapítja, hogy továbbra is síkra kell szállni az eny­hülési folyamat elmélyíté­séért és szüntelen fejleszté­séért. E folyamatnak tartós USA és Mexikó Sokasodnak az ütközési pontok HAVANNA: Henry Kissinger amerikai külügyminiszter csütörtökön este, — magyar idő szerint pénteken hajnalban — há­romnapos hivatalos látoga­tásra Mexikó városba érke­zett. Előzőleg Santiago de Chilében, — ahol részt vett az Amerikai Államok Szer­vezete (AÁSZ) közgyűlésén, — elutazásakor kijelentette „a legcsodálatosabb közgyű­lés volt, amelyen valaha is részt vettem”, Biztosította kollegáit, hogy Washington továbbra is vállalja az AÁSZ költségvetésének kétharma­dát, de „hatékonyabban, csz- szehangoltabban és megér­tőbben” kell dolgozni. Kissinger pénteken délelőtt a turisztikai hírességű can- cun szigetre utazott, ahol megbeszélést folytat Alfonso Garcia Robles, mexikói kül­ügyminiszterrel. Mivel Mexi­kó — tiltakozásul a chilei terror ellen — nem vett részt az amerikai tanácsko­záson, Kissinger tájékoztatja kollégáját az AÁSZ közgyű­lésének munkájáról. Az amerikai diplomácia vezető­je tervek szerint találkozik Luis Echeverria elnökkel is. Mint megfigyelők rámutat­nak, az Egyesült Államok és Mexikó között sokasodnak az ütköző pontok. (MTI) 'WWWWWWWS wws/wwv I Osszkínai laktanya 3. A „parányi csavarok” országa A pekingi vezetők tudatát­alakító tevékenységének cél­ja: a kínaiak százmillióinak maoizálúsa. Ezeknek olyan embereknek kell lenniük, akiknek nincs saját gondola­tuk, mert Mao Ce-tung gon­dolkodik helyettük. Egyéni érdekek nélküli embereknek kell lenniük, mivel csupán Mao Ce-tung csoportjának vannak érdekei. Hogyan képzelik el a mao­isták az ilyen emberekből álló társadalmat? Ez a tár­sadalom egyelőre még nem létezik, de Mao Ce-tung szá­mos megnyilatkozásából és csoportjának a gyakorlat­ban végrehajtandó törekvé­seiből ítélve, kibontakoznak előttünk a kínai társadalmi rendszer maoista eszményé­nek vonásai­A társadalom lényegét, amely felé Mao Ce-tung tö- . rekszik, egy szóban megha­tározva talán az lenne a leg­pontosabb, ha „kaszárnya­kommunizmusnak” nevez­nénk. Ezt a terminust használta Marx és Engels több mint száz évvel ezelőtt az anar­chisták reakciós elméletének jellemzésére. Amit most Mao Ce-tung saját kinyilatkozta­tásának tüntet fel', Marx és Engels már akkor leleplezte, mint „ostobaságot vagy al­jasságot” Az anarchisták olyan tár­sadalom megteremtésére szólítottak fel, amely a „ter­meljünk minél többet, fo­gyasszunk minél keveseb­bet” elvre épül. Sokat dol­gozni, keveset fogyasztani. Születésétől kezdve az ember egész életét be kell oszta­ni : nevelését, termelő tevé­kenységét, pihenését — mindezt szabályozni és ellen­őrizni kell. Később a „ka­1976. június ÍZ., szombat szárnyakommunizmust” Trockij próbálta feléleszteni. Trockij a munka militarizá- lásának eszméjét hirdette, hogy minden munkás kato­nának érezze magát. A Mao Ce-tung által hirdetett esz­mék között könnyen fellelhe­tő az anarchizmus és a troc- kizmus számot tétele. Mao Ce-tung csoportja arra szólít fel, hogy „tanulni kell a hadseregtől” és megkísérli az egész népet katonává, az egész országot egyetlen — Mao parancsai szerint élő — kolosszális kaszárnyává vál­toztatni. A „termeljünk többet, fo­gyasszunk kevesebbet” anar­chista jelmondatot szóról szóra megismételték Kíná­ban, sőt, még tovább is fejlesztették. A dolgozóknak az anyagi helyzet megjavítá­sára vonatkozó követeléseit a maoisták ellenforradalmi ökonomizmusnak, „a forra­dalom hátához szorított tőr­nek” tekintik. Egy másik vonás, amely Mao Ce-tungot közel viszi az anarchistákhoz: a kultú­ra, az ismeretek iránti ellen­szenv- A vezérnek való vak engedelmességre épülő „ka- szárnyakommunizmus” el­utasítja a valódi ismereteket. A „kaszárnyakommunizmus” társadalmának eszményi tag­ja nemcsak az anyagilag, hanem egyszersmind a szel­lemileg is szegény, a termé­szetes érzelmeket és szük­ségleteket nem ismerő em­ber. A mai Kínában az az esz­ményi ember, aki megfelel a vezetőség támasztotta köve­telményeknek, hajlandó le­mondani minden egyéni tö­rekvéséről. A pekingi propa­gandisták leborátóriumában igen egyszerű recept alapján még a „modelljét” is elkészí­tették a „Mao-korszak hősé­nek”. Ez a „hős” azért szüle­tik, él, dolgozik és hal meg, hogy tanulmányozza és meg­valósítsa Mao Ce-tung esz­méit Miért van szükség manap­ság ilyen hősökre? A kínai lapokban 15 esztendővel eze­lőtt még csak röpke említést sem lehetett találni olyan hűséges Mao-tanítványról, mint például Lej Feng, no­ha Mao-kultusz akkor is volt és évről évre erősödött. Akkoriban, az első ötéves terv éveiben az újságok iga­zi hősökről, az új szocialista Kína embereiről írtak. Ök voltak az új üzemek és utak építői, a mezőgazdaság' élen­járói, a termelés ésszerűsítői és újítói. Az ország nem azért ismerte meg a legjob­bak nevét, mert mindenkinél jobban ismerték Mao eszmé­it, hanem azért, mert min­denkinél jobban dolgoztak a haza javára. Más célok álltak az ország előtt, más érdekeknek élt a nép. Akkor a célokat a KKP VIII. kongresszusának doku­mentumai határozták meg, azok a célok feleltek még a nép érdekeinek, a nép közül kerültek ki a szocializmus szülte hősök. S közöttük egy sem akadt olyan, aki Mao műveinek tanulmányozása miatt vált híressé, vagy aki Mao „parányi csavarjának” nevezte volna magút­Mao Ce-tung és csoportja megfélemlíti az önállóan gondolkodó, elemző embere­ket, akik meg tudják külön­böztetni az igazságot a ko­holmánytól, a marxizmust a paródiájától. Éppen ezért fabrikálták össze a maoisták a csupán saját képzeletükben létező ember, a „parányi csavar” harmis képét. A sajtó és a rádió kampányt indított a „parányi csavarok” propa­gálására. A maoisták azt ál­lították, hogy az iparban és a mezőgazdaságban létrejöt­tek a „parányi csavarok” mintaszerű telepei. A tacsaji népi kommuna és a tácsini olajkitermelő helyek azért jók a pekingi vezetőség szá­mára, mert gyakorlatilag mentesítik az államot a mun­kások és parasztok ellátásá­nak minden gondjától. A ta- csini kőolaj-kitermelő helye­ken a „parányi csavarok” maguk ássák földkunyhóikat, maguk művelik meg konyha­kertjeiket, s ráadásul még kőolajat is termelnek. Ta- csajban a paraszti „parányi csavarok” szintén semmit sem követelnek az államtól, csupán munkájuk termékeit adják át neki. Ez az eszmény, amelynek Mao és csoportja az egész országot szeretné alárendelni. Annak idején Marx, En­gels, Lenin munkáikban megteremtették a szocialista társadalom emberének voná­sait, a legjobb emberi tulaj­donságokat testesítve meg benne. Elgondolásuk szerint ennek mélyen eszmei, a kommunizmus eszményei­hez hű harcos embernek, egyszersmind teremtő ember­nek kell lennie, mert terem­tés nélkül, szabad alkotó munka nélkül nem lehet szo­cializmus. A szocialista em­ber szabad szellemű, nem is­meri az élő vagy holt bálvá­nyok előtti meghunyászka- uást, derék hazafi és prole­tár internacionalista. Olyan ember, aki gazdagabbá térté magát az emberiség tapasz talatainak ismeretével, ma­gas kulturális szinten álló ember. De sehol, a marxiz­mus—leninizmus klassziku­sainak száz meg száz munká­ja közül egyikben sem talál­ható említés arról, hogy a szocialista társadalom állam­polgára „a vezérhez hűséges parányi csavar”­Mao Ce-tung megpróbálja letéríteni Kínát a szocializ­mus útjáról a „kaszárnya- kommunizmus” reakciós utó­piájának irányába. A törté­nelemben azonban nincs hát­ramenet. A kínai nép, amely a szocializmus zászlaja alatt jutott el a forradalma győ­zelméig és ismerte meg a szabad szocialista társada­lom első gyümölcseit, nem fogja megengedni, hogy né­mán forgó-tűrő „parányi csa­varokká” tegyék. — Vége — L. Kjuzadzsjan, a történelemtudományok doktora (APN — KS) és átfogó jelleget kell adni”. A két fél hitet tett a nyi­latkozatban a nemzetközi le­szerelési törekvések mellett, méltatta a fegyverkezési hajsza megszüntetésére irá­nyuló erőfeszítések jelentő­ségét. Kifejezte törekvését arra, hogy „céltudatosan megvalósítsa és kiszélesítse” a már megkötött szerződése­ket és „további megállapo­dásokat kössön” Fontos feladatnak tekinti az általános és teljes lesze­relés megvalósítását haté­kony nemzetközi ellenőrzés mellett, mind a nukleáris mind a hagyományos fegy­verek szintjén. Kinyilvání­tották eltökéltségüket, hogy különösen figyelmet szentél­ynek a kétoldalú gazdasági kapcsolatok bővítésének, az ipari együttműködés fokozá­sának Ebben az összefüggés­ben szükségesnek tartják, hogy „a két ország kereske­delmi mérlege — a kereske­delmi volumen magas szín­vonalának megőrzése mellett — ismét egyenletesebben alakuljon. Törekednek a Né­met Szövetségi Köztársaság­ba irányuló lengyel kivitel további növelésére, valamint a vállalati kooperáció még kihasználatlan lehetőségei­nek kiaknázására és harma­dik, piacokon az együttmű­ködés kiépítésére. A nyilatkozattal kapcsola­tos közlemény végül beje­lenti, hogy a LEMP KB első titkára hivatalos látogatásra hívta meg Lengyelországba Helmut Schmidt kancellárt. A nyugatnémet kormányfő a meghívást köszönettel elfo­gadta. NQTO-légierők hadgyakorlata •­. BONN: Befejeződött a NATO há­romnapos Crak Force—76 el­nevezésű hadgyakorlata. A gyakorlaton a NATO légi­egységei vetlek részt., A nyu­gatnémet hadügyminisztéri­um közlése szerint az volt a cél, hogy felmérjék: mi­lyen készültségben van a NATO légigreje Európa köz­ponti részén. Az USA-beavat kozás ellen Henry Winston, az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának országos elnöke, és Gus Hall, a párt főtitkára az amerikai elnökhöz küldött táviratukban hangsúlyozták, hogy az Egyesült Államok beavatkozása az olaszországi választási kampányba világ­méretű botránnyá vált. En­nek a beavatkozásnak leg­újabb megnyilvánulása egy nem hivatalos tanács alakítá­sa volt, amely John Connally egykori pénzügyminiszter ve­zetésével alakult, azzal a cél­lal, hogy megfélemlítsék és az olasz választókat is arra késztessék: ne szavazzanak a kommunista párt jelöltje­ire. Henry Winston és Gus Hall hangsúlyozták annak szükségességét, hogy haladék­talanul meg kell szűntetni az amerikai külügyminisz­térium, a CIA és más szö­vetségi hivatalok minden­fajta nyílt, vagy titkos be­avatkozását gz olaszországi választásokba) Képek Angolából A FAPLA egyik különlegesen kiképzett alakulatának vizsga-hadgyakorlata Fővárosi utcakép: Luanda, rua do Brasil Közlekedési rendőr Luandában az ország fővárosában (MTI fotók — Balló György fely. — KS) Lengyelország — NSZK iiereli is SolinJdf nyilofSiozofot írt öli

Next

/
Thumbnails
Contents