Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-10 / 136. szám

Hosszú út a sikerig Négyszemközt Utassy Józseffel A szerencsésebbek. kitérőn megtorpanások nélkül, egye nes úton robognak a sikerig A Heves megyei származású a bükkszenterzsébeti szüle­tésű Utassy József egyálta­lán nem tartozott a szeszélyes Fcr'una kegyeltjei közé. Poé távú érése, egyéni érvénvesü. lése belső kételyekkel, olykor reménytelennek tűnő próbál­kozásokkal tarkított folya­mat. . A múltat, az ifjúkori em­lékeket idézve önkéntelenül is ennél a témánál időzünk. — A költészet varázsa már általános iskolás koromban versírásra ösztönzött. Unoka­, testvéremmel azon verseng­tünk hogy megadott dallam, ra ki tud gyorsabban szöve­get költeni. Aztán jöttek az egri Dobó István Gimnázi­umban töltött középiskolás évek, ekkor írtam a legtöb­bet. túlzás nélkül mondha­tom: jó néhány kötetre valót. Érettségi után egyetemre je­lentkeztem: magyar—orosz szakra. A kudarc elkeserített, mégsem adtam fel. s újra meg újra pályáztam. Közben persze kenyérkereső foglal­kozás után néztem. Először a pétervásári OTP-fióknál hi- vatalnokoskodtam. majd a járási művelődési házhoz ke. rültem művészeti előadónak. Szóval: eléggé messze a köl­tészettől. A tépelődés idősza. ka volt ez: Kardos László professzorhoz, a neves iroda­lomtörténészhez fordultam % levélben kértem, hogy dönt­se el: vihetem-e valamire. A biztató, de mégsem egvértel. mű válasz mélypontra lendí­tett. hirtelen elhatározással megsemmisítettem összes munkámat. — Mit jelentett a minden­napi népművelői tevékeny­ség? — Vigaszt és értelmet. Ak. kor Kormos Sándor igazgató irányításával valóságos kul­turális pezsgés bontakozott ki. Minden feladatot vállal­tam. mert láttam, hogy nem hiába áldozom fel az időmet. Ma is szívesen emlékszem az első palócnapra. Nemcsak a szervezésben vettem részt. hanem en vezettem, konfe­ráltam a műsort. Végül — s ez sem véletlen — magyar- népművelés szakos hallgató­ként jutottam be a budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetemre. Itt mindent élőiről kezdtem. — A Kilencek néven em­legetett csoport tagjaként je­lentkezett első. érett művei­vel. Hogyan verbuválódott ez a társaság? — Győri Lászlóval, Kiss Benedekkel, Kovács István­nal. Konczek Józsefiéi, Me­zei/ Katalinnal. Oláh János­sal. Péntek Imrével és Rózsa Endrévé 1 az azonos sors és gondolkodás kötött össze. Az eletet, á valóságot akartuk beszabadítani a lírába. Hit­tük — egyébként ma is vall­juk —. hogy csali így kerül­hetnek igazán közel a versek az olvasókhoz. Ezt a szelle­met tökrözte közös antológi­ánk. az 1969-ben megjelent Elérhetetlen föld. Ebben az évbén került ki a nyomdá­ból első kötetem, a Tüzem, lobogóm! is. Most készül az újabb, a Csillagok árvája. — Vajon miért ez a hosz- szú szünet? — Az egyetem után három hónapig könyvtáros voltam, majd öt évig a zuglói szak­munkásképző intézetben dol­goztam nevelőtanárként. Ez a szép. de rendkívül nehéz munka úgyszólván minden szabad időmet lekötötte. Mégis sokat jelentett, mert megismertem a gyerekeket. Csak jót mondhatok róluk: megszerettettem velük az irodalmat, az olvasást. Nincs igaza azoknak, akik a diákok érdektelenségére, érzelmi kő. zömbösségére hivatkoznak Minden a tanár egyéniségén, a megközelítésen múlik. Én amit adtam, azt vissza is kaptam: megértésben, em­berségben egyaránt. 1972 óta csak írással foglalkozom, de ha hajdani tanulóimmal ta­lálkozom. mindig felelevenít­jük az egykori élményeket. Nem veszett el az a fél évti­zed. még akkor sem. ha ke­vesebb verssel jelentkeztem a folyóiratokban. A kötődés újabb szálai ösztönző erővel gazdagítottak. Egyébként is: az érlelődés sosem árt. s jobb. ha az ember továbbfej. lődést jelző alkotásokkal lép a nagyközönség elé. — Valaha a versfordítás is vonzotta, hiszen többek kö­zött ezért pályázott oros* szakra. Megvalósul-e a régi ábránd ? — Ha megkésve is. de csak lesz belőle valami. Tavaly jártam Bulgáriában, s megis­merkedtem jó néhány kitűnő költővel. Szeptembertől ugyanide utazunk — az író- szövetség megbízásából — Kiss Benedek barátommal — kollégámmal. Addig még job­ban elsajátítom a nyelvet, s azt hiszem: két hónap alatt jelentős anyagot gyűjtünk ■össze. Talán egy kötetnyi fordításra is telik belőle. — Sokan kételkednek ab. ban, hogy hiteles, a szerző egyéniségét, képességeit tük­röző műfordítások születhet­nek. Mi erről a véleménye? — Nincs igazuk. Elég csak Tóth Árpád híres Verlaine- tolmácsolását vagy Nagy László munkásságát említe­ni» Szerintem minden a idr- diiótól függ. Ha ráérez az ér­tékekre. s vissza is adja azo­kat. akkor a mű eredeti szép. ségében csillog. — Egyéb tervei? — Megpróbálkozom a no­vellával és a kisregénnyel, hiszen bizonyos élményeket csak ezekben a műfajokban ábrázolhatunk leghatásosab. ban. — Miként fogalmazná meg ars poétikáját? — Nem szeretem a nagy szavakat, a terjedelmes ki­nyilatkoztatásokat. ezért hadd válaszoljak a kérdésre következő kötetem Pohárkö­szöntő című versének egy részletével: ( „Nem iszunk csatákra csendülő pohárból. csak tiszta forrásból, csak tiszta forrásból.” Pécsi István Üttörőparadicsom Szilvásváradon (Tudósítónktól): A tanév végeztével a fü­zesabonyi járás iskoláinak úttörőcsapatai a nyári tábo­rozásokat készítik elő. Gond­jaikon. mint minden évben, most is sokát segít a járás Szilvásváradon létesült út­törőtábora amely az idén ismét megújhodva. felfrissít­ve. korszerűsítve várja a fia­talokat. A járás községeinek taná­csai, az üzemek és társadal­mi szervek közös összefogás­sal az idén jelentős összegeket áldoztak a tábor korszerűsí­tésére. A tábor meglevő köz­ponti épületét emeletráépí­téssel bővítették. így az alsó szinten korszerű konyhát, ebédlőhelyiséget, zuhanyozó­kat tudtak építeni, felül oe- dig öt szoba és két fürdő­szoba kialakítását végezték el A tábor 12 faházának 19 szobája korszerűen beren­dezve várja lakóit. Az em­Hosszú vendégszereplésre készül a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Feren- csik János vezényli a zene­kart Le Havre-ban. ahol a magyar kulturális napokon lépnek fel. november 12-én. Innen Nagy-Britanniába utaznak. November 13. és 27. között a londoni Festival Hallban és a Royal Albert fí.Mimsm 1976. június 10., csütörtök lített. öt emeleti szobát is fi­gyelembe véve, az eddigi 90- ről 120-ra bővült a tábor be­fogadóképessége. A járási úttörőelnökség elkészítette az egyes csapatok táborozási menetrendjét. Kilenc tur­nusban. több mint ezer út­törő és KISZ-fiatal tölt majd itt kellemes napokat. Június első felében a szihalmi paj- , tásolc nyitják a tábort, majd a megfelelő váltások sor­rendjében Füzesabony, Mező- szemere. Poroszló és Bese­nyőtelek úttörői követik őket. jCsereüdültetési alapon itt ' kapnak majd helyet a haj- dúszoboszlói pajtások, itt lesz a járási őrsvezetőképző tá­bor. majd végül augusztus második felében a füzesabo­nyi gimnázium KlSZ-fiatal- jai zárják a táborozások so­rát. A táborozásokon kívül a járás úttörői különféle ki- dándulások. országjáró túrák keretében ismerkednek ba_ Hallban, valamint a brit szi­get más városaiban koncer­teznek. A két londoni kon­cert szólistája Ránki Dezső és Perényi Miklós lesz. A hangversenyzenekar Spa­nyolországban folytatja tur­néját. s december 6-án tér­nek haza. A rajkózenekar Karl- Marx-Stadtban húzza a „talp alá valót” július 20—26. kö­zött. Fesztiválzenekarként működik közre a győri fil­harmonikus zenekar a bra- tisiavai nemzetközi „Inter- pódium” rendezvényein ok­tóber 14. és 18. között. zánk természeti szépségei­vel. sokan közülük pedig nyári idénymunkát vállalva hasznosítják szabad idejü­ket. Császár István Lajos, a fodrász Hány színből áll egy em­ber? Ki tudja? Legtöbbször ő maga sem. Itt van például Lajos, a fodrász, aki engem húsz éve borotvál. Kedves ember, udvarias, figyelmes. Már az első négy-öt találko­zás után kileste telkemet, be­lesett az agyamba, megismer­te szokásaimat. Azonnal kons­tatálta. hogy a szakállam visszafelé nő, hogy állam kö­rül forgók vannak és négy szemölcs nőtt az arcomra. Azt is megállapította, hogy hiú vagyok, hogy szeretem — sőt megkívánom a kiborotválást. a Pitralont és a krémet. Azt is megállapította, hogy az igé­nyeimhez viszonyítva elég fu­kar vagyok. De mindezt nem szemrehányóan, inkább meg­értőn. Akkor régen a beszélgetést a Fradival indította. S hogy nem jött be a téma. két hét alatt végigjátszotta nekem az Magyar zenekarok külföldön Múzeum - magángyűjteményből Bozsó János kecskeméti festőművész nagy értékű népművészeti, valamint egy­háztörténeti tárgyakat gyűj­tött össze pályafutása alatt, amelyek közül sokat védetté nyilvánítottak. A gyűjte­ményt a művész felajánlot­ta a városnak, amely havi életjáradékkal honorálja az értékes ajándékot. A gyűjte­ményt a közönség még az idén megtekintheti, a felújí­tott Klapka-házban. (MTl-fotó — Kozák Albert — KS.) Ma este premier Egerbe repül a (sápodár madárka A magyar reneszánsznak igencsak hullanak a virágai — ki tudja hány Corvinát ajándékoztak már el, s hány­nak kelt lába —, mikor An­gelo Beolco a mi viszonya­inknál jóval nyugodtabb pá- duai környezetében megírja a Csapodár madárkát a pat­ríciusok mulattatására. A gazdag itáliaiak tudniillik már túlságosan unták a na­gyon is szabályos — szám­talan kötöttséggel terhelt — „tudós vígjátékokat”. Ruzantét — mert kedvenc hőséről így nevezte magát az író — az élő színház iránti igény hozta felszínre. (Nem első és nem utolsó eset- a színháztörténetben.) A patríciusoknak, akik rendkí­vül kedvelték a tudós komé­diák köz játékaként előadott tréfás jeleneteket — népi ih- letettségű komédiákat írt. S bár csak öt ilyen komédiája maradt fenn, ahhoz éppen elegendő, hogy századokon át fenntartsa hírét s nevét... Nálunk igen későn — csak 1972-ben — fordították le a Csapodár madárkát, s a mis­kolci—egri színház fedezte fel elsőként. A színház mű­vészeti vezetői a következő­ket mondták a produkcióról. — A Csapodár madárka bemutatása új utakat nyitott meg színházunk előtt. Együt­tesünk néhány vállalkozó szellemű tagja kimozdult a kőszínház falai közül: felpa­kolták az újmódi komédiás­sátrat, s felkeresték — ha nem is a városokat, de azo­kat a helyeket, ahol spontán szórakozásra vágyván össze­verődik a közönség. Színházi kísérlet volt ez, s utólag már nyugodtan megállapíthatjuk — kitűnően sikerült. A fiatal rendező, Csiszár Imre —, aki a cirkusz­színház tudnivalóit a leg­jobb mestertől, Major Ta­mástól tanulta — vérbő ko­médiákat varázsolt. A nézők részesei lehetek a színház ősi és természetes örömének. — Mi a Csapodár madárka titka? Mi az a nagyon is naivnak tűnő a történetben, mely ötödfél század után is felforrósít ja a levegőt? — A felelet egyszerű. Ma­gunkra ismerünk, vagyis az örök emberre, aki bukdácsol­va, botladozva — de re­ményt soha fel nem adva — keresi boldogulását, s bol­dogságát. — Az együttes tagjai — Somló István, Blaskó Péter, Maszlag István és Csapó Já­nos — most Egerbe készül­nek. — Mintha valaki kima­radt volna? — Hát persze! Betia nél­kül nincs komédia. A kika­pós menyecske szerepét ere­detileg (a most éppen térd­műtétre készülődő) Lázár Kati játszotta; az egri kö­zönség már Meszléry Judit megformálásában látja. Ta­lán felesleged* is mondanunk, hogy milyen örömmel vállal­kozott Meszléry erre a csu­patűz szerepre. A Három nő­vér Másája után — akinek mélyen égő szenvedélyeit olykor csak parázsló tekin­tete árulta el — nagy fel- szabadulást jelent Betia, ez a szabad és szabados asz- szony, akinek életeleme a szerelem ... Nem udvarias szólamként mondjuk: a Csa­podár madárka egri bemuta­tójától sokat várunk. Első­sorban azért, mert az egri nézőket már korábban fel­készítették erre a színházi formára, stílusra. A Csapo­dár madárka bemutatóját úgy tekinthetik az egriek, mint az Agria-rendezvények folytatását... A darabot — s ez nem kis mértékben növelte érdekes­ségét — szerzője páduai nyelvjárásban írta. Marx Jó­zsef hihetetlen nyelvi lele­ménnyel ültette át magyar­ra. Természetesen nem Igye­kezett szalonképessé tenni a városi komédiát, szabadszá- júsága azonban soha nem válik fülsértőén drasztikus­sá. Bizonyára az egri közönség is felfedezi majd a produk­cióban a meglepetés erejével ható színészi teljesítménye­ket. (gyatmati) PILLANATOK összes -nagy csapat összes posztját és lehetőségét. Egy­szer. vasárnap, hátrahívott az öltözőbe, ott megkínált egy kupicával, azt mondta, név­napja van. Végleg összeba­rátkoztunk. Lajos, mint fodrász, kitűnő, szereti a munkáját, ha kiter­meli fejemet, két lépést lesz hátra, és így, madártávlatból gyönyörködik alkotásában. Soha egyetlenegyszer sem rontott el semmit, egy kar­colás nem sok, annyit mm ejtett arcomon. Tegnap meg­vágott. Rossz helyen, a szám fölött, véreztem, bugyogoit belőlem a bordó folyadék. Timsó. stift. vasklorid együt­tesen alig használtak valamit. Lajosnak remegett a szája, búbánatos volt a szeme, hal­kan annyit mondott: — Látod, idejár hozzám egy huligán, egy strici, aki elcsábította a lányomat. s nemrég otthagyta faképnél a szerencsétlent. Azóta a lá­nyom szeme dagadt a sírás­tól és a rossz életű Béla et­től függetlenül, minden reg­gel beül ide a székembe és azt mondja pimaszul. vigyo­rogva: .Fater, ugorjon a Nép­sportért. tudja, hogy anélkül unom a maga borotváját.. Ezerszer elhatároztam, hogy megvágom, elcsúfítom a gazember pofáját. De ré­méé a kezem, nem engedi a lelkem, eddig sohasem sike­rült. Tudom, ezután sem fog... És látod, akkor téged, a ba­rátomat. .. Hány színből áll egy em­ber élete? Ki tudja? Ló Odavannak a lovas álmok. A lovakat eladtuk, megettük, álmainkat ellopta az ébredés. Pedig nem is olyan régen, híres lovas nép voltunk mi. A fővárosban is. a rónákon is porzott az út hátasaink pa­tái alatt. Volt, hogy az egész ország egyszerre, egy ritmus­ban mutatta be lélegzetelál­lító akrobatikus mutatványá- it. Csüngtünk a ló oldalán. s akinek nem tetszett ez az oldal, átcsüngött a másik ol­dalra. Nehéz pillanatok vol­tak ezek. s a nehézség fo­kát. a veszélyt nem is jutal­mazta túl gazdagón az élet. Bár. ha jól emlékszem, né­hány nyugati ország a mu­tatványszámunkat egy életre le akarta kötni. Bábolnán persze nem hal­tak meg az almok, igaz is, évek óta ott teljesíti férfiúi kötelességét a nagy korok ta­núja. a nagy futamok hősé, a derék Imperial. De hát egy fecske nem csinál nyarat. Még akkor sem, ha a rezer­vátumokban őrzött. védett lovaink ára vetekszik egy- egy személygépkocsi árával. De a ló érző lény és őszin­te. az autó pedig szenvtelen, érzelmetlen lény. E néhány kusza gondolat tegnap jutott eszembe a ben­zinkútnál. Vár sok kocsi so­rára, egyszer csak föltűnik az úton három poroszkáló pa­ripa. hátukon három fiatal műmagyar. filmgyári öltö­zékben. Minden ember ki­száll kocsijából, mindenki bá­mul. a benzin-„Csapos” is abbahagyja a pénzszámolást. Az angol sportkocsi, ott a sor elején, már jóllakott szuperrel. Bőgve próbál az úttestre oldalazni. A hátsó ló fölkapja fejét, szeme tüzet szór. orrcímpái remegnek, sir. nyerít, rúg a pogány állat­isten. Húsz Centi és mcpz az ördög óvta meg a kocsit az acélpatkóktól. Áhítattal nézik az autóik- lajdónosok a döbbenetes csodát. Szótlanul bámulják a nemes paripát, mintha hűt­len ósinos feleségüket létrák egy ismeretlen férfi kar árt tovalibegni. Suha Andor i k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents