Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-08 / 134. szám
\ XXI. varsói nemzetközi könyvvásár A lengyel és magyar könyvkiadók együttműködése Péter: A feladat című tévéjátéka. A kissé vontatottan indított — nehéz az ilyen témában az expozíció, hogy közérthető legyen mindaz, ami nélkül az író képtelen dolgozni: a technika is —, majd az ügyesen felpergetett cselekménysor odafigyelésre késztet. Zsoldos Péter alighanem a magyar scifi-iroda- lom egyik legreprezentánsabb alakjává nőtte ki magát — csak úgy mellékesen, hiszen fő élete és területe a zene —, s aki olvassa és olvasta rebajnok is megtudja azt, amit a néző az elején már tud: ki a gyilkos? Peter Falk jó színészi játéka az ügyes fogás, hogy a néző nem a gyilkos kiléte miatt, hanem az igazságszolgáltatás győzelméért szurkol — joggal indokolja a hadnagy létét és sikerét a magyar televízió képernyőjén is. Azt azért nem árt hozzáfűzni a sikerhez, csak úgy mellékesen, hogy Columbo hadnagy hazájában a kisember igazságosztója is egyben. Columbo nem is egyszerűen csak hadnagy, hanem hadnagyi rangú zsilip, amelyen ke resztül le lehet ereszteni a társadalmi igazságok miatt felgyülemlő és robbanni bármikor kész energiákat. Columbo „áldozatai” mindig a felső tízezer világából valók és sohasem a kisemberekéből. A kisembert a hadnagy képviseli, aki igazságot oszt. Mert az igazság, Columbo- módon legalábbis, lám mindig a kisember oldalán van Amerikában. Ügy bizony. Jelenet „A feladat" című tévéjáték első részéből. A Kultúra az idei vásáron 1000-nél több könyvet és publikációt állított ki a leg» (Fotó: Interpress — KS) csináltak belőle egy elismerésre méltó szuperprodukciót. Elkészült a szovjet filmváltozat is, tömeg jeleneteiben talán nem annyira lenyűgöző — értve alatta a mindenáron látványosságra való törekvés hiányát is persze —, de a regény ihletéhez lényegesen közelebb állóbb és ezért hitelesebb adaptációban. Ezt mutatta be a televízió is már, és most a negyedik változat. A tulajdonképpeni és az igazán televízióra készült. Mit lehetett megtudni az első rész után a még következő tizenkilenc előtt? Azt máris kétségtelenül, hogy a főszereplők kiválasztása sikeresnek mondható. Hogy a szinkron jól simul a jellemekhez és a színészi alkatokhoz. Hogy intimebb, ka- maraszerűbb, képernyőre komponáltabb Jack Pulman és John Davies Háború és békéje — ami korántsem jelent szegényességet, csak szerénységet. És még egyet máris meg lehetett tudni: „névnap” sikert hozott. A nézők várják a folytatást. A FELADAT Ismét egy folytatás. de csak három részből. Zsoldos A Művelődési Központ fotóklubja az idén is megrendezte Egerben a hagyományokkal rendelkező tavaszi tárlatát. Az idén nem a főiskola és a bazilika közötti parkban, ahol a környezet is hangolt a műélvezetre, hanem a Széchenyi utcán, abban az öbölszerű kis parki bemélyedésben, amit nagy jóakarattal lehet csak kiállítást befogadó „zöld, zárt egységnek” minősítenünk. A nappali zajban, ahogyan a városon átzúgó forgalom itt végigcsörömpöl, nem sok nyugalom adódik itt a szemlélődésre. Ezt érezhették a kiállitók, mert az Ady Kollégium felé eső oldalra helyezték fel a fotókat. És mintha nem is nagy kedvvel fogtak volna ez alkalommal a munkához ezek a rendezők. Az eddigi tárlatokon nyolcvan-százhúsz felvétel, téma előtt vándorolhatott végig- a néző; most jóval kevesebben és jóval keveseb'f}immsőí l 1916. június 8„ kedd gényeit, megkockáztathatja nemzetközi mezőnyt is ismerve, hogy ott sem az utolsók közül való. Nem a technika ragadja magával, hanem az ember új viszonya a scifi ma még jövő, holnap talán már nagyon is jelenvaló világában. Az ember, mint etikus lény, mint társadalmi lény. Nem a gépek, a reaktorok, az áramkörök felől közelíti meg az emberi történéseket, hanem azokat mintegy reális díszletként felhasználva, az emberből kiindulva vizsgálja a majdani nagyon is lehetséges világot. Egy olyat is, amely antropo- morf ugyan, de távoli naprendszerek tájairól való. Várjuk meg a végét. De nem csalódtunk az elejében sem. HADNAGYI RANGÚ ZSILIP Columbo hadnagy — mindenki tudja — megtorpan még az ajtó előtt, mielőtt elhagyná a szobát és még tesz egy közömbös megjegyzést. Mindenki tudja, hogy a megjegyzés csak közömbösnek tűnik, de valójában az egy újabb lépcsőfok ahhoz, hogy a kissé ütött-kopott igazságbet nyújtanak. Hiányzanak nevek és fotók, akiket és amiket frisseségük és érdekességük miatt az évek során megszerettünk. Most inkább csak egy klubtag mutatja be egyéniségét, felfogását, sajátosságait igazán: Puskás Anikó, aki fürge riporteri szemmel nézvén a világot, néhány olyan arcot is megörökített és úgy, hogy a nézelődő visz- szafordul hozzájuk. Molnár István is csak éppenhogy ízelítőt ad abból a világból, amiben ő elsétálgatni szokott. Dolmányos László, Adamik Miklós mellett egy-két fotó pestiektől, akik erre jártak táborozni, élményt gyűjteni — és aztán csak az emlék. Emlék arról, hogy erre a kiállításra a Heves megyei és az egri fotósok eddig mindig jelentős számban és jelentős értékű anyaggal vonultak fel és hogy erre a szakmai felvonulásra meghívták a szomszéd megyéket is. Ez egyszer: a mennyiségileg több valóban is több lett volna. Így most van szabad tér — az is kicsiny — kicsiny és sovány kiállítással. A szándékhoz képest nagyon kevés! (/. *.) Helyszíni közvetités. A Népstadionból. Jelesen az- UEFA döntőjéről. Múltkoriban más nemzetközi mérkőzés alkalmából. És mindig és mindenkor hirdetést is közvetít, hol akarva, hol akaratlanul a kamera. Akarva: a szünet előtt vagy utána; akaralanul: követi a pálya eseményeit. A hirdetés jó és szükséges dolog. Felhívja a figyelmet itthon és külföldön — gondoljunk az Eurovízió és az Intervizió átvételeire — olyan termékeire a magyar gazdaságnak, amelyet érdemes megvenni itthon és külföldön. így például a magyar Herz és Pick szalámira. Erre gyakran felhívja a figyelmemet a hirdetés. Sokkal gyakrabban, mint ahogyan kapni lehet. Akkor miért hirdeti nekem? Vagy csak cukkol ez a hirdetés? A mérkőzés nem elég, ráadásnak ott a Pick szalámi, ami ott van, de a boltban nincs. 1:0 ellenem! — Senki se tudta. A te Zsigád terjesztette hálából az ingyen ebédekért. — A Zsiga nem kapott nálatok ingyen ebédet. A Zsiga nagyon is megszolgálta azt a kis szilvás gombócot. Nem tudom, kitől tanultál volna németül. — Németül? Nohiszen, németül. Azt a németórát Zsiga csali úgy kitalálta, hogy velem lehessen. — Veled? Mikor nekem volt a gyűrűs vőlegényem? — Mert azt hitte, nálad több a hozomány. Szegény apád olyan nagyon adta az előkelőt. — Szóval a Zsiga szerinted egy hozományvadász volt? — Hozományvadász? Ugyan, miket találsz ki? Egy éhenkórász volt szegény, aki soha életében nem lakott jól a saját asztalánál. Nálatok meg az a nagy terítés, da- masztok, szalvétagyűrűk, mit tudom én... amiket anyád a francia regényekben olvasott. Először mindenki bedűlt az előkelőségnek, szegény Zsiga is. Aztán már nem lehetett visszatáncolni. — Mitől? — Hogy mitől? — Mitől visszatáncolni? különfélébb témakörökből Május harmadik hetében Varsó az egész világ kiadói találkozójának helye volt: a hagyományos nemzetközi könyvvásáron 30 országból 2 ezer cég mutatta be kiadói termését. A magyar kiadványokat három standon mutatta be az Akadémiai Kiadó. A kiállított magyar könyvek közül a látogatók különös érdeklődéssel lapozták a színes albumokat, művészeti publikációkat, úti- és kisszó- tárakat. Természetesen nagy figyelemben részesültek a tudományos szakkiadványok is. — Az eljegyzéstől. Mikor már megvolt az ünnepélyes lánykérés. Panaszkodott is nekem szegény Zsiga... — Neked? — Nekem bizony, a német- órákon. Mert én voltam neki a lelki felüdülés. — Mi voltál te neki? — A lelki felüdülés. Azt mondta szegény, maga, Aranka drága, maga az én lelki felüdülésem. — Aranka drága? mondta neked? — Ezt is mondta. — Ezt, és még mit? — Hajaj. — Hogyhogy hajaj? — Minek ezeket a régi dolgokat? — Te kezdted el a régi dolgokat. És ha már egyszer elkezdted ... aki át mond, mondjon bét is. — Ezzel meg mire célzol? — Nem céloztam semmire. Ez csak egy mondás. — Ismerem az ilyen mondásokat. Miért nem azt mondtad, hogy te se vagy jobb a Deákné vásznánál. Az is egy mondás. — Éppen mondhattam volna. Nagyon is mondhattam volna. Csak én nem akarok minden szavammal sértegetni, mint egyesek. — Egyesek, vagyis én. A varsói nemzetközi könyvvásár nem csupán rangos esemény Lengyelország kulturális életében; számottevő kereskedelmi sikereket is hozott a lengyel könyvkiadóknak és exportőröknek, valamint a külföldi kiadó- vállalatok képviselőinek is. A lengyel kiadók által elért kereskedelmi forgalom nagyobb volt a tavalyinál; 15 millió zlotyt tesz ki. Érdekes szerződést írtak alá a lengyel és magyar kiadók művészeti művek sorozatkiadására — lengyel és magyar nyelven. A szerződés megvalósításának határideje — Nem én mondtam. — Szóval én sértegetek, én előhozom a régi dolgokat, én ilyen vagyok, meg olyan vagyok. Pedig csak azt próbáltam megmagyarázni neked, hogy az IJK-központ a nyolc kerületben van, a volt Schön- feld-féle tánciskolával szemben. De minek is magyarázom, mindig olyan nehéz- fejű voltál. — Mi voltam én? — Nehézfejű voltál. Szegény Zsiga is mondta. — Hogy én nehézfejü vagyok? — Hogy neked annyit kell magyarázni. A legegyszerűbb dolgokat se érted. — Terád meg azt mondta, hogy pletykás vagy. Kevered, a kártyát. — Hát ilyet aztán nem mondhatott. Ilyet egyáltalán nem mondhatott. Ha én kibírtam negyven évig... — Mit bírtál negyven évig? — Ha én kibírtam negyven évig, hogy semmit se áruljak el neked, hogy ne áruljam el neked, hogy sose szeretett szegény. Egy percig se kellettél neki. — Hát a levelek? — A levelek? — Igen, a szerelmes levelek. Akár meg is mutathatom. Itt őrzöm a felső fiókban. Tessék. Itt vannak. Tessék, gyönyörködj csak a hazugságaidban. Hogy nem kellettem neki. „Drága szerelmes menyasszonyom!" Tessék, nem kellettem neki. „Azt a hajfürtöt azóta is magamnál tartom, még éjszaka is velem van ...” Ehhez szóljál, még éjszaka is. — Képmutató. — Miért képmutató? Szerelmes. — Szerelmes! Nekem is írt leveleket. — Neked is? — Te, ez a szegény Zsiga... — Én is azt hittenx. 1980. A sorozat első kötete Lengyelországban jelenik meg Munkácsy Mihály művészetéről. Magyarországon viszont kiadják az El Grecó- ról és Tadeusz Kulisiewicz- ről szóló albumokat. Rövidesen megjelenik lengyel nyelven a „Magyar Anjou-legen-] dárium”, valamint Szántó Tibor „A betű” című könyvének bővített és átdolgozott második kiadása. A magyal? könyvkiadók két lengyel gyerekkönyvet vettek meg. Közös kiadásban megjelenik a nagy sikernek örvendő új magyar—lengyel és lengyel—; magyar utiszótár. — Egyszerre kettőnknek, .i — Egyszerre. — Te, ez a szegény Zsiga.» — Ne mondd ki. — Ez egy szélhámos volt. — Akkor a Cellért Nelly is igaz. — Hát tudod. — És akkor mit sajnáljuk mi ezt a szélhámost? Szegény Zsiga így, szegény Zsiga úgy. — Igazán szegény volt. — És olyan éhes... — Mindig éhes... Szegény. — Most már persze nem éhes — sóhajtott Aranka. — Kanadában? — mondta Etus. — Nem azért ment oda, hogy éhezzen. Tavaly kivitette a húgát az egész családjával. Tejben, vajban fürdette őket három hétig. — De ő nem jön. — Nem ér rá. Ott van neki az a nagy iroda. — Hát persze. — Azt mondják, az amerikaiak mind ilyen elfoglaltak. A Kellner suszter lánya is micsoda nagy partit csinált odakint. — A Böske? — Nem, a Sári. Aki veled járt iskolába. — Neki volt a lakkcipője? — Sevró. A Böskének volt a sevró cipője. — Amit az apja hozott Prágából. — Bécsből. — Te, Aranka! — Na? — Most már ne is menj abba a központba. — Ne menjek? — Késő van. A tisztviselők ilyenkor hazamennek. — Négy óra. — Látod, négy óra. Megisszuk a kávét. — Idd csak meg egyedül. Nekem is van otthon. Vettem tíz deka kalácsot vacsorára. (Folytatjuk^ Szabadtér - fotókiállítással Gyurkó Géza Fenákel Judit: Negyedszer is élményt ígér Sokan kiszámolták mái mennyi is a mennyi? Miko: ér véget Tolsztoj regényének, a Háború és békének angol tévésorozata a magyar televízióban. És sokan kajánul meg is jegyezhették már magukban, lám, milyen okosan elintézte nyári gondját a televízió, nem lehet a szemére vetni, holmi uborkaszezonbeli igénytelenséget. Mert a Háború és béke ama klasszikusok közé tartozik, amely mindig biztos kasszasiker, niég akkor is, ha immáron negyedszer láthatja a regény olvasta után a vizuális élményre is áhítozó néző. Elkészítették az amerikaiak, 4
