Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-08 / 134. szám

*Ä^WV^AAA^^VWVSAAAA.<VVVVVWVWSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi Hétfő esti külpolitikai kommentárunk; Varsói vendég Bonnban jÜNIUS 8-TÖL 12-IG, négy napon át a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos vendége Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Ütját rendkívül jól előkészí­tett és nagyon időszerű látogatásnak tekinthetjük. Két szörnyű világháború tanúsítja, hogy a világ- béke igen jelentős mértékben az európai békétől függ. Történelmi tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy kon­tinensünk légkörének lényeges eleme a lengyel—nyu­gatnémet viszony. Ma már lassan iskolai tananyag, hogy a Helsinki felé vezető út egyik legfontosabb ál­lomása Varsó és Bonn kapcsolatainak rendezése volt. Nemcsak mi tudjuk ezt, hanem a hidegháború hívei is. Aligha véletlen, hogy a jobboldali ellenzék egyik kedvenc témája volt — és maradt — a lengyel— NSZK-i jó viszony támadása és a kapcsolatok további fejlődésének megakadályozása. Franz Josef Strauss és tábora nem is olyan régen próbálta megtorpedózni a két állam közötti szerződés ratifikálását a nyugatné­met felsőházban, a Bunhdesratban — sikertelenül. AZ EGÉSZ ÖRVENDETES FOLYAMAT, Gierek útja, hosszú távú előkészítésének tekinthető. Volt azon­ban közvetlen előkészítés is: a múlt héten Bonnban tárgyalt Olszewski lengyel miniszterelnök-helyettes, aki partnerével, Friedrichs gazdasági miniszterrel ko­moly nagyságrendű kooperációs terveket vitatott meg és akit Schmidt kancellár is fogadott. Hála a Lengyel Népköztársaság dinamikus fejlődé­sének, ma a gazdasági kapcsolatok fejlesztése Bonn számára is fontos érdek. A gazdasági, a kulturális és egyéb kapcsolatok szélesítésének egyaránt alapja a politikai jó viszony megőrzése és továbbfejlesztése. Ez Gierek látogatásának legfőbb célja, ami nemcsak két­oldalú, a két államot érintő, hanem egyetemes érdek. „A tőkés országok irányában folytatott politi­kánkban továbbra is az a küzdelem volt és marad a legfontosabb, amely a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdításáért, a tartós békéért, az új vi­lágháború veszélyének csökkentéséért, távlatokban pe­dig kiküszöböléséért folyik” — jelentette ki Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán. AZ INTERPRESS LENGYEL SAJTÓIRODA Ed­ward Gierek bonni látogatásának elemzésekor nem vé­letlenül választotta éppen ezt az idézetet, a politikai háttér, az elvi alapok e kristálytiszta megfogalmazását, (KS) ^VWS/SAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AA/WWNAAAAA/WNAA/WWWWVWSA/WWV^ Portugál akció egység a kommunistákkal? Kormányválság Franciaországban? Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára a parlamentben kijelentette: a kommunista képviselők ké­szek aktív lépéseket tenni a politikai és a gazdasági élet, a társadalmi kapcsolatok és a kultúra demokratizálá­sáért. A portugál kommunis­ták következetesen fellépnek az alkotmányban meghirde­„A forradalmi kormány fokozatosan visszahívja An­golából azokat a kubai csa­patokat, amelyeket a múlt év novemberében küldött oda a törvényes angolai kor­mány kérésére. De továbbra is megad minden támogatást az ango­lai hadsereg megerősítésé­hez, hazája védelmi képessé­gének növeléséhez” — hang­súlyozta Fidel Castro mi­niszterelnök, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára. Va­sárnap este a belügyminisz- térium megalakulásának 15. évfordulója alkalmából Ha­vannában rendezett közpon­ti ünnepségen Fidel Castro megismételte: az angolai népnek nyújtott kubai in­ternacionalista támogatás a katonai segítségről fokozato­san áttevődik a gazdasági térre és az élet más terüle­teire. „A kubai forradalom a szocialista közösség támoga­Ernesto Meló Antunes por­tugál külügyminiszter hétfőn rövid párizsi tartózkodás után hazautazott Lisszabon­ba. A francia fővárosban az AFP tudósítójának adott in­terjújában kiemelte a szov­jetunióbeli látogatásának tett demokrácia elveinek vé­delmében. A Portugál Kommunista Párt kész szövetségre lépni és együttműködni valameny- nyi olyan erővel, amely fel­adatául tűzte ki, hogy jólé­tet, békét, nemzetközi függet­lenséget, szabadságot és de­mokráciát biztosítson a por­tásával nemcsak megerősö­dött — mondotta Castro —, hanem már arra is képes, hogy más országoknak nyújtson támogatást”. A miniszterelnök kiemelte, hogy az amerikai földrészen az imperializmus első nagy veresége a kubai forradalom győzelme volt. Beszédében kitért azokra a CIA által szervezett és pénzelt szabo­tázs cselekményekre, gyil­kossági kísérletekre, ame­lyeknek célja a kubai forra­dalmi folyamat megbénítá­sa volt. A kubai ENSZ-kép- viselet ellen vasárnap vég­rehajtott újabb dinamitos merényletre utalva rámuta­tott. hogy ez volt a 200. olyan akció, amelyet a legutóbbi 17 év alatt a kubai külképvise­letek ellen követtek el. Fidel Castro nyomatékosan rámutatott, hogy Kuba so­hasem válaszolt a terrorra terrorral, mert ez nem egye­zik forradalmi elveivel­igen barátságos légkörét. A portugál külügyminisz­ter hangsúlyozta, hogy orszá­ga számára gazdasági szem­pontból nagyon fontos a szo­cialista országokhoz fűződő kapcsolatok bővítése és el­mélyítése. tugál népnek — hangsúlyoz­ta Alvaro Cunhal. A portugál haladó sajtó megállapítja: a szocialista párt széles köreiben erősö­dik a törekvés a kommunis­tákkal való akcióegységre, különösképpen az április 25-i forradalom demokra­tikus vívmányai közös vé­delmének ügyében. Jobboldali elemek a parla­ment épülete előtt rátámad­tak a kommunista képvise­lőkre, a közelben tartózkodó járókelők azonban vissza­verték a hetvenkedő suhan- cok támadását. Az akció kez­deményezőjét a rendőrség le­tartóztatta. Marcos elutazott Ferdinand Marcos, a Fü- löp-szigetek elnöke hétfőn Taskentből, az Üzbég SZSZK fővárosából hazautazott. A Fülöp-szigetek elnöke a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a szovjet kormány meg­hívására hivatalos látogatá­son tartózkodott a Szovjet­unióban. A leningrádi katonai kör­zet csapatai június 14. és 18. között Petrozavodszk, Szesz- troreck és Viborg körzetében hadgyakorlatot tartanak. A hadgyakorlaton résztvevők száma mintegy 25 ezer em­ber. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentuma előírásai­val összhangban a szovjet fél május 24-én meghívta a had­Giscard d’ Estaing francia elnök és Chirac miniszterel­nök befejezte kétnapos négy- szemközti megbeszélését egy dél-franciaországi elnöki re­zidencián, miközben szapo­rodnak az elnök és gaulleista szövetségesei közötti viszály­ról szóló híresztelések. Meg nem erősített jelentések sze­rint Chirac, az UDR vezére a lemondást fontolgatja, ami kormányválsághoz vezetne. A gaulleisták 170 mandá­tummal rendelkeznek a nem­zetgyűlésben a kormánytöbb­ség 290 képviselői helye kö­zül, és támogatásuk az elnök számára alapvető jelentősé­gű. Már a múlt héten felszín­re kerültek a nézeteltérések, amikor az UDR képviselői nem fogadták el Giscard d’ Estaing új adótörvény-ter­vezetét. Az ellentéteket csak tovább szította az elnök megváltozott hadügyi poli­tikája, törekvése a NATO- hoz fűződő kapcsolatok szo­rosabbá tételére, ami ellen­tétben áll a néhai De Gaulle tábornok elveivel. gyakorlatra a tanácskozáson részt vett néhány északnyu­gat-európai állam megfigye­lőjét. A meghívást az NDK- nak, Norvégiának, Lengyel- országnak, Finnországnak és Svédországnak küldték el. A meghívásokat elfogadták, s ezek az országok beleegyez­tek abba, hogy megfigyelő­ket küldjenek a hadgyakor­latra. (MTD ■ Fidel Castro ai angolai hadsereg megerősítéséről Antunes hazautazott Idegen megfigyelők, szovjet hadgyakorlaton szívélyes, de ízig-vérig ke­„Hz athéni Akropoliszról való térképes útmutató” 6. Néna, teljes nevén Néna Papakonstantinu felszállt a buszra és potom ötven drach­máért, csak miattunk, ma­gyarokért, kik oly annyira a szívéhez nőttek, s kiknek országában töltötte hajdan­volt gyermekkorát — úristen, mikor lehetett az? — egy szóval, potom ötven drach­máért osztogatni kezdte „Az athéni Akropoliszról való térképes útmutató”-t. A könyvet ő írta, aki civilben műtörténész és idegenvezető, tolmács és valóban igaz gö­rög patrióta, ö, aki csak eb­ben az autóbuszban elsózott kétezer-ötszáz drachma értékű könyvecskét. A könyv, hiába, művészettörténész írta, ada­taiban nyilván tökéletes, kon­zekvenciájában naiv és tör­téneteiben olyan magyarta­lan, amilyen csak nálunk le­het például egy eredeti gö­rög prospektus az esetleg ide tévedő görög turisták számára. Megvettük. És megvették nyilván mindazok a turisták, naivak és lelkesek az Akropolisz iránt, akik Japánból vagy Kanadából, Angliából vagy éppen Latin-Amerikából ér­keztek ide Athénba, illető­leg az Akropoliszra. Vagy ötven nyelven jelent meg ez a kis színes izé, amely a gyanútlan idegennek csak neki szánt meghittséget, Né­na Papakonstantinu részére pedig az igencsak tisztes plusz jövedelmet hozza. Amikor Periklészt, az Ak­ropolisz tulajdonképpeni &Mwisw 137ti. június 8., kedd megteremtőjét felelősségre vonták az athéniak, hogy hosszú évek óta milyen ren­geteg pénzbe kerül ez a vá­ros polgárságának, állítólag a nagy államférfi a követke­ző bölcs és megnyugtató ki­jelentést tette: .. .ebből év­ezredekig fogtok élni, athé­niak! Lehet, hogy Nénára és a kiadványára gondolt? Az öreg hölgy alakja — hogy is mondjam — tipikus. Az idegenforgalomból élő, Néna a görög múltba réved reskedóalkatú és az idege­nekkel kapcsolatot tartó gö­rög lelkes és hűséges társ ha­zája kincseinek megmutatá­sában és nagyvonalúan csa­lafinta üzletember a keres­kedelmi „kapcsolatokban”. Kicsiben és nagyban. Itt van ez az öregasszony, aki meg­etette az egész magyar tu­ristacsoportot és megeteti majd, mint ahogyan már megetette eddig is a japánt és az NSZK-bélit is, meg még ki tudja hány nációbé­lit — kész történelmi anek­dotafa. Remek humorú, izgé- kony-mozgékony, szakmája mély tárgyi tudásával felvér­tezve, de történelmi patrio­tizmusában sajátos módon nacionalista. Az Akropoliszon, amely most olyan, mint egy zsib­vásár, s ahol az emberektől szinte nem látni a köveket, e zsivajtól meg messze me­nekül a történelmi áhítat, ily szavakkal csalogatja azt visz- sza Néna: „Ne érezzék ma­gukat itt idegennek. Ez a maguké is. Mert mindaz, ami görög, az az emberiségé, mert mindaz, ami emberi, az in­nen származott...” Igaz ez a megállapítás? Igen is, meg nem is. Ügy, ahogyan Néna Papakonstantinu lelkesíti ma­gát újabb és újabb idegenfor­galmi tettekre, semmiképpen sem. Az való igaz megint, hogy Athénban nem érzLma­gát idegennek az idegen már az első órák után sem, s az is igaz, hogy bár az Akropo­lisz szó szerint is fenségesen néz le az alatta nyüzsgő, oly sokat szenvedett, de mára vi­lágvárossá nőtt Athénra, va­lahogy ismert és otthonos környezete lesz a kövek közt bukdácsolóknak. Mert a gö­rög szellem át-, meg áthatja a mai modern civilizációt is. És ez kétségtelen. De a tör­ténelemből és az emberiség történetéből kitörölni mind­azt, ami Mykéne előtt volt, s mindazt, ami a görögség határain túl történt, az saj­nálni valóan naiv dolog. Athénban való tartózkodá­sunk alatt járt Tito a görög fővárosban, mint köztudott, a balkáni béke kérdései kö­zepette, szót ejtvén a török —görög kapcsolatokról is. A jugoszláv államfő feleségének tolmácsa — Néna volt. Ma­gától értetődő könnyedséggel mozgott a képernyőn, kerül­getnie kellett szinte a ka­merának, hogy ne őt láttas­sa mindig. A világ nemcsak a görög múltból, de a görög jelenből is áll. A sztrájkoló görög munkásokból is, a meg­oldatlan ciprusi kérdésből is, a fejletlen Ipar miatti mun­kanélküliségből is. Athén az egyetlen város talán a vilá­gon, ahol több is a laká/s, mint amennyit a városlakók lélekszáma megkövetelne — mégis igen nagy a lakásgond. Üresek a lakások a csillagá­szati összegű lakbér miatt. Athén kibírta önmagát: év­ezredeken keresztül. Kibírta ellenségeit is. És kibírta, elbírta jóakaróit is. Minden bizonnyal megbirkózik a je­len és a holnap gondjaival is. amelyből itt fenn, az Akropo­liszon, nem sok látszik. Mint­ha ez a „görög csoda” csak azért állna itt hófehér nagy- szerűségében a vakító kék ég alatt, hogy elterelje a tekin­tetet a múlt felé a jelentől és a jövőtől. „Egyetlen izmust ismerek — lelkesedett világpolgári szinten az önmagának hirde­tett elvéért Néna — és ezt az egyet tisztelem: a turiz­must.” Megkapó és meghök­kentő egyszerűség. És ag­gasztó naivitás is. Mintha a turizmus független lenne, mint izmus a kapitalizmus­tól, a szocializmustól, e két izmus harcától, viszonyá­tól. Este, vagy hogy inkább éj­szaka, bandukolunk a kivilá­gított Akropolisz oldalában, a mindig fülsértőén és gyak­ran erőltetetten vidám Pla­tán, ezen a tenyérnyi helyen tucatnyi vendéglőt és zene­kart felsorakoztató mulató zsibvásáron. Aki itt görög, az fiatal férfi. Életerős és élete erejét abból meríti, hogy hív, könyörög, csalogat: az ő gaz­dája üzletébe térjek be egy pohárka görög borra. Nem is igaz, hogy ezek az idegenfor­galomból élnek. Abból vege­tálnak. A büszke Akropolisz, a nagy Periklész összesen há­rom évtizedes korának cso­dálatos alkotása az embert dicsőíti és tetteit hirdeti év­ezredeken át. Mit tud mon­dani a későbbi koroknak majd a mai Athénról és polgárairól? De ennek taglalása már túlhaladná egy turistr . íröl szóló jegyzet kereteit és le­hetőségeit. Ezt hagyjuk meg a külpolitikusoknak. Meg az athéniaknak. Az igaziaknak. Káliméra, Hellas! Jó na­pot, Görögország. Vagy hogy inkább most már: ■‘’jcrorit- 'átásra. Vége. Gyuikó Géza v ■ix&.ís&St 'l'ill ''III' iiiiii'i i miiiiii w ............. i mii A világ egyik legismertebb műemléke, az Akroporlisz Athén felett. (A szerző felvétele;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents