Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

Egy jelenet a mind érdekesebbé váló NDK tévésoro­zatból, a Stülpner legenda c. Hímből. Hököm Színház Meglehetősen ritka vendég a Magyar Televízióban Ka­rinthy Frigyes. Ha találko­zunk vele, gyakran bizony az sem ő, csupán egy-egy brilliáns ötletének utóérzése — finoman kifejezve — más, mai szerző munkájában. „Így írt ö” — mondhatnánk erre kissé persziflálva egyik iro­dalmi remeklését, de a régi ötletek újraérzése helyett, szívesebben látnánk „élő­eleven”, Karinthy Frigyest,, mint őt utánzó epigonokat.1 Jogosan teheti fel most a kérdést az olvasó: mi lelte e sorok íróját? Miért azon most sopánkodni, hogy nincs Karinthy, amikor éppen volt: péntek este Hököm Színház címmel — 1957-ben jelentek meg gyűjteményes kötetben először a szerző színpadi darabjai — ezzel a címmel — válogatást adott a televízió a Karinthy-féle színház darabjaiból. Nos, éppen ezért a sopán- kodás! Mert nem tetszett. Mert lélektelennek érző­dött, fáradtnak és vonta- tottnak, túlságosan intellek­tuálisra hangoltnák. Valaho- gyon úgy jártunk ezzel az estével, mint éppen Karin­thy remekmívű írásának Ba­rabása: külön-külön minden másképpen hangzott a meg- feszíttetése tárgyában tartott közfelkiáltású népszavazás­kor, mint összhangban. Meg­feszítették! Külön-külön, ön­magában véve nem lehetett jelentősebb kifogás egyetlen jelenet, dramatizáció miatt sem. Még akkor sem, ha A hang monológját nem éppen erőltetettségtől mentesen ol­dották fel cselekménnyé a képernyő számára, ha Az ember és a szék interpretá­lásában ebben az esetben semmi jelentősége sem volt Siemion Vojcieh lengyel szí­nész közreműködésének. Ká­ba y Barna rendezése túlsá­gosan is hívségesen adaptál^ ta Karinthyt a képernyőre, s ez a hűség az immár klasz- szikus humorista — és még mi minden más! — világá­hoz lett végtére is hűtlen. Egyetlen jelenet emelke­dett ki a Karinthyhoz sajnos hűtlen monotóniából, a Dip­lomata és a katona. Garas Dezső és Tahi Tóth László kettősében' kegyetlen, torz fintor ez, leleplező erejű fin­tor. A jelenet és a játék mindennél jobban bevilágí­tott Karinthy Frigyes sajátos világának mélységes huma­nizmusába. A bibliai Űr, egyetlen igazért megmentet­te volna — úgymond — So- domát és Gomorát a pusztu­lástól ... A Diplomata és a katona ez a bizonyos egy „igaz” ember volt, amiért végtére is érdemesnek tűnt végigülni a Hököm Színhá­zat — a televízió előtt. Gyurkő Géza A harmadik határ 1939. szeptember elsején a németek lerohanták és rövid idő alatt elözönlötték egész Lengyelországot. A vér áz­tatta földről, a végső pusz­tulás elől seregestől, nagy csoportokban menekültek az emberek, a katonák és a polgári lakosság. A menekü­lőket Magyarország befogad­ta. Hányán voltak? Negy­ven-, ötven- vagy hatvanez­ren? Pontos számadat nin­csen erre. Igen sokan talál­tak új otthgnra, ideiglene­sen vagy végérvényesen, ma­gyar földön. Táboruk volt Egerben, Mezőkövesd és Fü­zesabony körzetében, Hat­vanban. Hevesben sokan őriznek személyes emlékeket a menekült lengyelekről. Korántsem véletlen Inát az az érdeklődés, amely a ma­gyar—lengyel együttműkö­désben készült filmsorozat, A harmadik határ adásait kísérte nyolc héten át. Sok érdekes része volt ennek a sorozatnak, egészében azon­ban nem mondható sikerült­nek. A nyolcrészes film arra vállalkozott, hogy a lengyel futárszolgálat hősies, heroi­kus küzdelmeinek, a futár- szolgálatban részt vevő bátor embereknek állítson emléket, hiteles képet adva a játék­film eszközeivel is a kor drámai feszültséggel terhes napjairól, a világháború bal­jós kezdetétől a győzelmes befejezésig. A filmsorozat hőse egy Za­kopanéi fiatal hegyimentö, 22.05 KOROK, VERSEK A magyar irodalom remekmű­veit bemutató, magyarázó soro­1976. június 1., kedd zat ezúttal a reformkor nagy költőiének, Vörösmarty Mihály­nak ,,Szózat” című versét elem­zi Az 1832/36-i országgyűlés után az uralkodó újból az el­nyomás, a terror eszközeihez folyamodott. A haladó erők szervezkedésétől rettegő reakció börtönbe záratta Kossuth Lajost és az országgyűlési ifjak közül többel, így Wesselényi Miklóst is hazaárulás! perbe fogták. Az el­nyomásnak ezekre a tetteire vá­laszolt a hazához és a néphez való rendületlen hűség legha­talmasabb lírai megnyilatkozása — a Szózat. A rendületlen ha­zaszeretet parancsát megfogal­mazó vers a jelenért és a jövő­ért munkálkodó tettrekész ha- zafiságra buzdít. Hatása és ta­nítása — mely szerint a legszebb hitvallás: haza, s emberiség — napjainkig élő, eleven. (KS) Bukowían. Számtalan veszé­lyes helyzetbe sodródik, de végül mindig teljesíti a vál­lalt feladatot: fontos hír­anyagot, pénzt és embereket juttat el a magyarországi központ utasítására a lengyel ellenállási mozgalom részére. A forgatókönyvet Adam Bah- daj személyében az az em­ber írta, aki a Magyaror­szágon működő lengyel fu­társzolgálat vezetője veit. Nem lehet tehát kétségen, hogy a film valóban meg­történt eseményeken alapul. A Bukowiant megszemélye­sítő Andrzej Wasilewichnek mégis sok erőfeszítésre volt szüksége, hogy ezeket az ese­ményeket elhitesse. Csak a harci jelenetekben volt elfo­gadható, s ezek közül is a sorozat legutolsó részének fegyveres epizódjaiban. Andrzej Wasilewichnek na­gyon szegényes az arcmimi­kája. Ugyanazzal az arcki­fejezéssel szorítja magához a szerelmi jelenetekben Káldy Nórát és bontja ki könnyű blúzának leple alól a Boskát alakító Zofia Saretov keblét, amilyen arccal a géppisztoly fémagyát szorítja a vállgód- rébe. „Rossz bőrben vagy” — mondja egy alkalommal Bos- ka Bukowiannak, mikor az újra találkozik vele a ki tud­ja hányadszori tátrai hegy­mászás után. S a nézőnek mosolyognia kell, hiszen a kamera közelképben az egészségtől szinte kicsattanó Andrzej Wasilewichet mu­tatja. A sorozat 5. része nagy drámai lehetőséget ígért. Ná­ci provokátornak vélik aBo- leró-bárban Mrowca után érdeklődő csinos nőt, Mártát, s csak későn, amikor már lelövik, derül ki, hogy ő is a lengyel ellenállás egyik fon­tos, üzenetet, információt ho­zó futárja. A drámai lehető­ség, sajnos, minden hihető­ség nélkül elsikkadt. Mindenért kárpótolta azon­ban a nézőket a sorozat utol­só része — a Leszámolás. Ebben a részben is legmeg­rázóbb volt a templomban a náciktól lemészárolt esküvői gyülekezet látványa, a parti­zánok küzdelméről felvett képsorok. Ilyen lehetett vol­na az egész sorozat — tö­mör, önmagában is egész, így azonban a lengyel me­nekültek sorsának bemutatá­sa újabb adósságtörlesztésre vár. Pataky Dezső (Befejező rész.) Az ügy akkor komplikáló- dott, amikor kibékültem a feleségemmel. Erre sem emlékszem már pontosan hogyan történt. Egyszer csak megindult a duma, mintha előtte semmi se lett volna. Közben valami rajzfilm hangoskodott a té­vében. a vacsora is elég jó volt. szóval, mit szépítsem, gyenge az ember, meg fele­dékeny. meg gyáva, meg semmi... Persze erre logikusan kö­vetkezett, hogy újra használ­tam a gép medencéit, betáp­láltam az infokat a kibékü­lésről. mert ugye kíváncsi voltam a véleményére. Kihez fordulhat az ember ilyen ügyben? Ki tud ilyenkor vá­laszolni? Nagyon meglepett, amikor bizonyossá vált előttem, hogy a komputer nem akart bein­dulni. Gondoltam, még fá­radt vagy rossz a közérzete, frontátvonulás is volt azok­ban a napokban és kulminált az influenzajárvány. Később mégis elindult, de nem a kér­déseimre válaszolt. hanem élesen zümmögő hangon fe­leselt a zü-zü-zü helyett, már inkább az élesebb zi-zi- zi-t lehetett érteni. Erről az élesen zizegő hangról nevez­tem el akkor a gépet Zizi- nek. amit abba se hagyott egészen addig, míg a homlo­A PALACKPOSTA — Lendvai György rádiójátéka — a lelkiismeret lázadása. A fiúk igazán akkor válnak felnőttekké a gyerekekből, amikor elveszítik apjukat, és többnyire akkor teszik fel a kérdést, megtettek-e értülj mindent életük nehéz órái­ban (ami persze, őket sem fogja elkerülni. Ez az engesz- telés. az ötvenezer forintos gránit síremlék a Farkasréti temetőben, egy névvel és két évszámmal, lehet, hogy pilla­natnyilag megnyugtatja a menő főmérnök fiú lelkiis­meretét, de továbbra is nyug­talanítja a hallgatót. Mi itt a kérdés? Gálos Zoltán, a nyíregyhá­zi Finommechanikai Művek főmérnöke családi házzal, tiszafüredi nyaralóval, nyu­gati gépkocsival, három ta­karékbetétkönyvvel egy ka­maszkori sérelmecske miatt tizenöt éven át nem kereste fel Pesten élő édesapját, aki pedig üzent neki. de a ví­zen úszó palackot kényelme­sebb volt nem észrevenni: „Aztán egyszercsak meglátsz egy palackot himbálózni a vízen, játékos kedvvel kiha­lászod. hát üzenet van ben­ne. Egy másik ember, egy másfajta élet üzen.” Hajótö­rés, lakatlan sziget, gombos­tűből eszkábált horog, pál- malevélkunyhó, skorpiók, mérgeskígyók. sárgaláz. Mentsetek meg, még néhány hétig kihúzom!” Megnézed a dátumot, aztán a térképet s tudod, hogy nem érhetsz már oda. Mindenhez késő. Az ég beborul, a tengerből delfinek helyett szörnyek dugják ki a fejüket, a lelki­ismeret szörnyei” — mondja a fiú egy vallomásos éjsza­kán a második feleségének. Ildinek. Pedig Gálos István, a gégerákban elhunyt iroda­lomtanár megérdemelte vol­na a fiúi tiszteletet, mert bé_ kességes és nagytudású em­ber volt, csakhát nyugdíjas korában nem akart salátát kát meg nem simogattam. A légkondicionálót is bekap­csoltam, és hogy a kedvében járjak, óránként legalább annyi pihenőt adtam neki, mint mondjuk, míg egy há­ziasszony megteázik. Zizi egyébként a legjobb típusok egyikéhez tartozott, kecses volt. friss alumíniumillatú és finoman kezelhető... De bármit is tettem. Zizi már nem kedvelt úgy. mint azelőtt, és ha magamról kér­deztem, időnként olyan véle­ményeket dobált ki magából, hogy füllentek, könnyelműs- ködök és elfogult vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy lassan egyre kevesebb tekintélyem van a gép előtt. Bizonyos ügyekben kicsinyesnek és ne­vetségesnek minősített. Meg. zavarodtam és félni kezd­tem. .. arra gondoltam, mit tudhat még rólam ez a gép. míg én róla valójában még azt se tudom, hogy hol talál­hatók jelrendszerében a tit­kok parcellái. Ügy ültem ott, mint elveszett emberek a ku­tatólaboratóriumban. .. Mi­kor végül is közölnöm kel­lett volna az információkat, hogy miért békültünk ki. de az eredmény, amit felesé­gemről kihozott, újra és új­ra negatív volt. Én pedig is­mét és ismét új infokat prog­ramoztam be, abban a re- mélyben. hátha végül mégis tűrhető anyagot kapok ne­jemről. Nem kaptam. Vala. kapálni és rózsát nemesíteni. Három könyv, Babits Mihály összes versei. Shakespeare drámák, a Kháron ladikján, egy hűséges diáklány (afféle pótszer) és néhány szép afo­rizma maradt utána: „A vi- ' lág sora az. hogy a gyerek el­szakadjon szüleitől. A gyere­keket nem azért hozzuk a világra, hogy hálásak legye­nek. hanem, hogy emberek legyenek.” „Nem az érthe. tétlenség sok a világban, csak mi vagyunk kevesek hozzá”, egy szép Szentgyörgyi Albert idézet a gyerekek dolgozat­füzetének első oldalán arról, hogy mire való az ember fe­je és mitől jók a könyvtá­rak. „Pista bácsit mindenki szerette. Nyugodt volt és de­rűs. Soha nem panaszkodott. Egy jókedvű beteg az orvos öröme” — mondta róla a nő­vér. Komor és szomorú rádió­dráma ez. jól pergő jelene­tekkel és párbeszédekkel, melyeket csak felerősítenek a rádióadta lehetőségek, a féloldalas beszélgetőfüzet tö­redezett mondatai, a telefon- beszélgetések. a gyorsan vál­tozó színek, a kórterem. a nyíregyházi család; otthon, az albérlet, az utca síkja és a koporsóra hulló rögök. A szerző ismeri a hangjáték törvényszerűségeit. S talán a beszélgetőfüzet monológjai, a bőbesfcédű főbérlő (Hauser- né) locsogása fogta vissza a dráma hullámzását. A leg­jobban megformált alakok, Mónika — Jani Ildikó. Ildi — Pápay Erzsi, Anna nővér — Földi Teri és Barlay Gusztáv kitűnő rendezése hoztak közel a hallgatóhoz egy elfelejtett tanítást az apa és fiú kapcsolatáról, O O O VISSZAHALLGATVA a dráma és az elmúlt hónapok mit változott ugyan a kép, de egészében nagyon pocsék maradt. Zizi memóriaegysé­gei sohasem működtek igen kitűnően. Különösen emiatt aggód­tam és sejtelmeim sajnos még rosszabbakra fordultak. Néhány nap múlva ugyanis meglepetéssel tapasztaltam, hogy Zizi új variációkat do­bál ki magából. Azt állítot. ta, hogy nejemnek külön út­jai vannak. Ügy tettem, mintha ez nem érekelne. Er­ről úgy értesült, hogy más­nap nejem gyengéd oldalá­ról alkotott infoimat progra­moztam a hálózatába. Nuk­leáris méretű hülyeséget csi­náltam, mert ettől dühroha­mot kapott, rájött a szív nél­küli szívbaj. Nyíltan félté- kenységi jelenetet rendezett. Amikor hozzáértem, komoly áramütéssel válazsolt, és fej­magasságban szikrákat röpí­tett felém. Csak úgy tudtam lecsillapítani hogy tíz percig zenei elemeket tápláltam Zi- zibe. Ez valahogy megnyug­tatta, de viszonyunk akkor már nagyon kiéleződött. Ma­gam is ott tartottam, hogy legszívesebben egy mened­zsert kerestem volna zűrös ügyeim intézésére. Nem volt mit tennem, ab­ba kellett hagynom magán­életem programozását. De ez már annyit ért, mint a szín­házi látcső a csillagvizsgáló­ban. Zizi ettől a csendtől ugyanis teljesen megkukuit. Nem volt hajlandó addig más munkába kezdeni, míg nem közöltem vele, mivel töl­töttem előző estémet. Időnként semmitmondó dolgokat közöltem vele, csak­hogy elüssem a dolgot. Zizi eszén sajnos nem tudtam túl­járni. Nyilvánvaló lett, hogy visszaéltem saját erőviszo­néhány rádiójátékénak száj lagjait, egyéni és közösségi tragédiák képei bomlanak föl a hallgató előtt. Mintha a klasszikussá vált Játék a veszéllyel eszmeisége állan­dósult volna a hangjáték-iro- dalomban (A Közkívánatra műsorában hallhattuk) éspe­dig az. hogy a rádió a fe­kete-fehér. a sötétség-vilá­gosság. a látás-vakság kife­jezési eszköze. Hiányzik a derűs hang a játékokból, az élet napos oldala, a fonák­ságok derűje, hiányzik a víg­játék. Hermann István Írja a „Megjegyzések hangjátékokj ról” című tanulmányában (RTV Szemle): „Egyesek sze-' rint ennek az az oka. hogy a színházi és irodalmi szakma valahogy lebecsüli a vígjátéj kot és ha valaki megír egtf tragédiát, attól becsülete lesz. viszont, ha komédiára vállalkozik, legott veszít aa írói renoméból... Tényle­gesen létezik egy bizonyos belső szakmai sznobizmus és sokan vállalják Arisztoteléss tévedését, mely szerint fenn- költebb lelkek tragédiát, míg az alacsonyabbrendűek víg­játékot írnak.” Az utóbbi hónapok hang- játék-irodalmában alig talál az ember vígjátékot (kivétel a Portások és a Kacsasüli tízkor — Szakonyi Károly és Vészi Endre művei), pedig minden műfaj tükrözi egy adott történelmi-társadalmi pillanat életérzését és han- gulatát. A hang játékíró is csak azt fejelheti ki, ami kora. dehát minden tragi­kus rádió- és újsághír ellené­re rengeteg fonák pillanata van a mindennapoknak. A kabaré közéleti publicisztika^ fontos, és jó, hogy van. da nem pótolja egy szépirodal­mi műfaj művészi élmény# adó varázsát. Ebergenyi Tibor nyaimmal. Válasz helyet# ugyanis megjósolta nekem, hazugságaim következmé­nyeit. Választanom kellett. Há­zasságomat csak úgy tudtam megmenteni, hogy felmond- tam. Nem vagyok katona, és így sajnos nem tanulmányoz­tam a vereség tudományát. Ezek után természetes, hogy az ilyen helyzetben tanácsta­lan voltam. Legfeljebb any- nyit tudtam, hogy Bagolyfal- vára is elmentem volna, csak megszabaduljak onnan. Álla­potom egyre romlott. Ha tü­körbe néztem, magamon lát­tam, hogy bizonytalan va­gyok, mint szimbólum a köl­teményben. .. Zizit is erősen megviselte az ügy. Szakításunk után hal­lottam, hogy még sokáig sú­lyos üzemzavarai voltaki De én is elátkoztam azt a per­cet, amikor Zizivel kezdtem, mert olyan jo állásom alig­ha lesz még egyszer. Később mégis Zizinek lett igaza, már annyiban, hogy felesé­gemtől elváltam. Nagy űr keletkezett körülöttem,' de hiába, így történt. Az űr azért van, hogy beleférjünk. Az új komputeres azonban jól bevált. És neki azért is könnyebb, mert még nőtlen. Zizi is kihevert engem. Sőt, amikor az új fiú beprogra­mozta saját információit ar­ról, hogyan csalta meg a ba­rátnőjét, mert kíváncsi volt, hogy ezek után milyen esé­lyei maradnak nála, Zizi már tudta, hogy ismét van keresni valója. Szóval neki még voltak esélyei. Tudta, a fiú elindult azon az úton, amelyen el lehet jutni hoz­zá. És hátha egyszer valaki# meg lehet tartani. KEREKES IMRE:

Next

/
Thumbnails
Contents