Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-04 / 131. szám
Hatékonyság II. Ráfordítás—hozamarány A lakosság 50;2 százaléka városlakóA TEJ, A KENYÉR a szövet a költségek szempontjából ugyanolyan termék, mint a fémmegmunkáló gép, az elektronikus vezérlőberendezés. Közös vonásuk, hogy előállításuk költségekkel jár, az anyag, a munkabér éppúgy forintokat emészt fel, mint a termék készítését megelőző kutatási tevékenység, a gyártáshoz szükséges energia s így tovább. A legutóbbi években a szocialista iparban a teljes termelési költség 66—67 százalékát tette ki az anyagok értéke. Tételezzük fel, hogy sikerül egy százalékkal mérsékelni az anyagfelhasználást. Ez pénzben számolva 3,5—4 milliárd forinttal apasztaná a kiadásokat! Jogos a közbevetés, ami az olvasóból kikívánkozik: az lenne a cél, hogy abszolút értelemben csökkenjenek a termelési költségek? Ez is szükséges, bizonyos területeken ez az elsődleges, általában viszont az, hogy az úgynevezett fajlagos költségek, tehát a termékegységre jutó ráfordítások kisebbedje- nek. A társadalombiztosítási járulék, az illetmény adó és sok más teher, meglehetősen stabil tényezője a költségnek, ám erre hivatkozva senki sem állíthatja, hogy nincs mód a kiadások mérséklésére. Ez utóbbira kézenfekvő lehetőségeket kínálnak például a nagy sorozatok. Ilyen esetben ugyanis korszerű — termelékeny — gépeket, berendezéseket működtethetnek, alkalmazhatják az építőszekrény elvet, fokozhatják a dolgozók begyakorlottságát, termékek nagyobb tömegére oszthatják el az ún. állandó vagy rezsiköltségeket stb. Ez történik a közúti járműgyártásban, s azon belül az autóbusz-termelésben. Lényegesen nőtt a késztermék mennyisége — 1970: 5983, 1975: 10 696 darab autóbusz —, bővült — tavaly 9065 darab — az export, s eközben a fajlagos ráfordítások csökkentek, holott az áru használati értéke nagyobb lett. Ma az ipar egy hónap alatt termel annyit, mint a felszabadulás előtt egy egész esztendőben, de a mennyiségen túl a másfajta jellemzők szinte összehasonlíthatatlanok. Az alapvetően megváltozott gyártási körülmények, termékek miatt semmiféle alapja nincs az olyasfajta okoskodásnak, hogy mi volt „olcsó” és „drága” akkor és most, bár vannak, akik szívesen bocsátkoznak ilyesfajta eszmefuttatásba. Ez vezet azután ahhoz a tévhithez, hogy úgy fejlődne igazán a termelés, ha minden és folyamatosan egyre olcsóbb lenne... A ráfordítás nem abszolút mérce, s ezért az adott gyártási feltételek és a tényleges bevételi eredmények viszonyaként vizsgálható csupán. Ahhoz, hogy a termelő mérsékelje — akár abszolút, akár fajlagos — költségeit, az értékelemzéstől a normaóra-szükséglet vizsgálatán át az anyaghelyettesítésig, az élőmunkaigényig, mindenfajta módszert és eszközt használnia kell. Idén a kohó- és gépipar vállalatai 310—320 millió forint értékű energiát kívánnak megtakarítani ún. energiakímélő eljárások bevezetésével, az energiafelhasználási normák körének kiterjesztésével. Csupán belemarkoltunk a lehetőségek zsákjába, de a találomra kiemelt esetek is bizonyító erejűek. Holott rejt e zsák az említetteknél nagyobb* dolgokat is, így sok más mellett a miniatürizálást. Ez csökkenti a termék anyag- és energiafelhasználási igényét, súlyát — ami a szállításnál, tárolásnál korántsem mellékes —, beépítési térfogatát — gondoljunk csak a nyomtatott . áramkörökre —, s mindezt egycsapásra. ÖT ÉV ALATT hazánkban megkétszereződött az izzólámpagyártás, s ma munkanaponként egymillió darab hagyja el a gyártószalagokat. Gazdaságos termék, a ráfordítás és a hozam — akár csak a fénycsövek esetében — olyan arányú, hogy a kohó- és gépipari tárca legjövedelmezőbb termékeinek-so- rába tartozik. Holott a termelő nagy összegeket költött kutatásokra, a gyártó- berendezések korszerűsítésére, ám ezzel párhuzamosan növekedett a termelékenység, csökkent a fajlagos anyag- szükséglet és normaidő, fokozódott a termék használati ’ értéke. Folyamatos elemzés tartja számon a költségeket és a hozamokat, s ez az állandó figyelem ad magyarázatot az eredményekre. Igaz, a termékek nagy többségének gyártási körülményei, értékesítési lehetőségei, s költségei nem hasonlíthatók az izzólámpa-termeléshez. A módszer azonban bárhol alkalmazható. Ennek utánzását ugyanis nem tiltja semmiféle — példánk esetében a Tungsram — védjegy. A Miskóc-nemzetség egykori tulajdona, a török és a Habsburg-ellenes szabadság- mozgalmak bástyája, a század elejétől iparosodó Miskolc lakossága elérte a 200 ezer főt. Az 1944. december 3-án felszabadult, akkor 65 ezer lakosú város gyors ütemű fejlődésével az ország nehézipari bázisává alakult. Hasonlóan gyors a növekedés hazánk más. iparilag fontos körzeteiben is. Magyarország 10 572 000 lakosának 50,2 százaléka városokban él, az összlakosság 19,2 százaléka pedig a fővárosban. 1941-ben a népesség 38. 1960-ban 44,2 * százaléka volt városlakó. A felszabadulás után alakult új városok szoros kapcsolatban álltak a vidék iparosításával. Bányák, üzemek, erőművek építése új munkaerő foglalkoztatását követelte. így kis településekből új szocialista iparvárosok jöttek létre. Több mint egymilliárd forint értékű felesleges készlet yár gazdára HéLföföl újabb Interker börze 27 istenmezeji asszony levele Becsapva érzik magukat „Tisztelt Szerkesztőség! Községünkbe, Istenmezejére 1975. júliusában küldöttek érkeztek Budapestről, a Gumiipari Szövetkezettől és úgy határoztak, hogy a volt bányász kultúrházban ékszíjgyártó üzemet létesítenek. A községi tanács hirdetésére 69-en — többségében családos anyák — jelentkeztünk munkára. Fel is vettek valamennyiünket, majd közölték velünk, hogy a háromhetes betanulási időt a szövetkezet lőrinci üzemében kell elölte, nünk. Igaz. hogy hajnal fél négy órakor kellett kelnünk és csak délután négy órára értünk haza, de örülve a majdani itthoni munka- lehetőségnek, vállaltuk a napi 160 kilométeres utazgatást is. Örömünk sajnos, nem tartott sokáig. A helyzet ugyanis úgy alakult, hogy az istenmezeji üzemben már csak azoknak adnak munkát, akik minden hónap ban két hétig a lőrinci üzembe is lejárnak dolgozni. Becsapva érezzük magunkat, hiszen nekünk azt ígérték, hogy itthon. Istenmezején dolgozhatunk majd. Hiába panaszkodunk, hiába érdeklődünk, a hangulat rossz, a létszám napról napra csökken, a 69-ből már csak 25-en vagyunk itt. Igaz. hogy csal• egyszerű falusi asszonyok vagyunk, de annyit azért megérdemeltünk volna, hogy emberhez méltóan bánjánál; velünk. Ha tehetnek valamit érdekünkben, nagyon kérjük segítsenek.” ★ A 27 istenmezeji asszony által írt keserű hangú levélre elsőként a szövetkezet pesti központjában szerettünk volna választ kapni. Sajnos, nem sikerült, mivel — ahogyan informáltak ben. nünket — „időközben a szövetkezetben fúzió történt, a volt elnök megbetegedett, az ■új gazdasági vezetés pedig iskolában van”. Végül is az istenmezeji községi tanácson tudtuk meg. hogy már nem kell lejárniuk Lőrincibe — a döntésről nem tudni, hogy végleges-e vagy ideiglenes —. de az asszonyok változatlanul panaszkodnak. Az üzemben valóban tapasztalni a bizonytalanságot. a dolgozók kedvüket szegték, az „alapítók” többsége nem kis csaló, dással már búcsút is vett a nagy dírrel-dúrral beharangozott ékszíjüzemtől. Hogy végül is mi lesz a sorsa a szóban forgó üzemnek. azt nem sikerül kinyomozni. Azt viszont pontosan STRANDON? Parkban, esetleg egy csendes szobában? Hasalva vagy törökülésben? Hajnalban, vagy éjféltájban? Hol „és hogyan lehet a legeredményesebben tanulni? Ez az egyik legizgalmasabb kér. dés most a tizennyolc-tizenkilenc évesek korosztályában. Hiszen már csak egy bő hét. s itt az első nagy vizsga, az érettségi. Egri, Rákóczi úti Fiúkollégium. A hetven negyedikes mellett, még másik 250 elsős, másodikos, harmadikos, — gondtalan, s ezért bizony gyakran zajos fiatalember otthona. Az érettségizők közül még sokan a kollégium, ban maradtak a fölkészülés idejére. — Nekünk már jobban megy a közös tanulás, hiszen megszoktuk négy év alatt — gondja Szerencsi Bertalan, aki Borsodnádasdról került az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolába. Bercinek egyébként kiváló jegyei bizonyítják hogy ha akar. valóban teljesen el tud merülni a tankönyvekben. — De különben is — egészíti ki a választ —. a ne gyedikeseknek számtalan lehetőségük van a csendes, magányos helyekre félrevonulni. Ilyen a tévészoba, a korrepetáló, a társalgó. a pmgpongterem. vagy akár a tudjuk: a szövetkezet nem azért kapott üzemalapítási engedélyt Heves megye vezetőitől. hogy ilyen hangulatot keltsen a közsében. És azon sem lehet vita. hogy az asszonyok nem Lőrinciben, hanem Istenmezején vállaltak munkát. Ideje lenne tehát. hogy a szövetkezet vezetői őszintén szót váltsanak az istenmezejiekkel. Mert az ékszíjüzem dolgozói ma is becsapva érzik magukat... zuhanyozó. Ott biztosan nem zavarnak senkit. Persze kell is ez az elkülönült nyugalom, mert a fiúknak van miből készülni. A kötelező magyaron és matematikán kívül még ott az anyagismeret, és az elég „ci- kis” műszer és automatika tantárgy. — Még szerencse, hogy az írásbeli felvételiken már túl vagyok. A Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára jelen !. keztem. matematikából és fizikából kellett „írni”. De hát van elég ezen kívül is. Nyolcvan témakör, százhatvan tétel június 14-ig ... — Bizony gyákran van szükség úgynevezett konzultációkra — szól Jcözbe egv ..péterkei” fiatalember. Molnár László. — Ez rendszerint úgy zajlik te. hogy hatan. nyolcán összegyűlünk valafnelyik hálóban, aztán: Na. lássuk, ki mire emlékszik! Ha bolondozva, tréfál kozva is. de csak kisütjük a dolgokat. A műsor vége persze mindig az, hogy valaki elrikkantja magát. Gyerünk fiúk a városba! Az Országos Piackutató Intézet 30 nagyvállalat és 14 ipari szövetkezet részvételével június 7—18. között rendezi az idei második Interker börzét az Építők Szak- szervezetének Székhazában. A kéthetes börzén több mint egymilliárd forint értékű, nálunk felesleges készletet — köztük vaskohászati anyagokat, gépeket és műszereket, alkatrészeket, szerszámokat, festékeket, vegyi- és műanyagokat — kínálnak a vállalatok, szövetkezetek. Az Országos Piackutató Intézet tájékoztatója beszámol arról, hogy tíz éve szervezték meg a yállalatok keresletéről és kínálatáról tájékoztató Interker szolgálatot, amely szakosított kiadványokban adott információkat. Egy évvel ezelőtt rendezték meg a felesleges készleteiket eladásra ajánló, s a beszerzési nehézségekkel küzdő gazdálkodási szervek első EZ TULAJDONKÉPPEN azt jelenti, hogy elindulnak a fiúk „fejet szellőztetni”. Mint mondják, ilyenkor legjobb beülni a moziba, vagy egy presszóba, és valami egészen másra gondolni. De hát... Laci tömött szatyrot mutat. — A tételek. Enélkül nem megyek sehová... hátha eszembe jut valamilyen kérdés. amit a legjobb azonnal megnézni. És különben is. nagyon megnyugtat az a tudat, hogy bármelyik pillanatban leülhetek tanulni. — Nagyon izgultok? — Szó sincs róla — rázzák határozottan a lejüket. — Ha valaki végigtanulta a négy évet, akkor nincs mitől tartania. Ez a véleménye Vincze Ju„ liannqriak és Takács Katalinnak is. Ök az egri Dobó Gimnázium diákjai. — Azt hiszem, mi már ko.. rántsem vesszük annyira tra. gikusan ezt a vizsgát, mint a hajdani diákok — mondja Kati. A tanárok ma már egyáltalán nem mumusok, sőt! Az a jó, hogy nem hagy. közvetlen találkozóját, a börzét, amelyen annak idején a 200 milliós kínálatból 60 millió forint értékű talált új gazdára. Az őszi akcióban már százmillió forintos forgalmat Két héttel a tisztújító küldöttközgyűlés előtt, az OKISZ őszi kongresszusának előkészületei jegyében csütörtökön sajtótájékoztatót tartottak a HISZÖV-ben. A népművészet és háziipar jelenéről, jövőjéről szólva elmondották, hogy 60 vidéki és 12 fővárosi szövetkezet 40 ezer dolgozója foglalkozik az évszázados hagyományokon alapuló, nemzeti kultúrérté- ket jelentő, a modern ember környezetét is szépítő népi díszítőművészet és háziipar művelésével. Közülük 36 000- ren nők, az összlétszámból 24 000-ren bedolgozók. Teljenak egyedül a tételekkel ; szünetben sem. Hiszen a Dobóban is. majdnem minden tantárgyból van felvételi, vagy érettségi előkészítő, csak győzzön az ember hetente kétszer, háromszor eljárni. Meg aztán ... nekünk nem jelent az érettségi olyan nagy szavakat, mint az élet kapuja, vagy a felnőttkor küszöbe, mert legtöbben továbbtanulunk, s így volta- képpen ez. csak egy közbülső lépcsőfoknak számít, s nem végcélnak. Én például Szegedre készülök a jogra, s abban a pillanatban, hogy túl vagyok az érettségin, máris nekiülhetek a felvételi tárgyakat tanulni. Magyar, történelem reggeltől estig ... — A módszerek? — Rengeteg van — kezd hozza a szakszerű fölsoroláshoz azonnal a verpeléti kislány. Juli. Lehet egy nap csak egy tárgyat tanulni, lehet mindegyikbe bele-bele- nézni. van. aki tételenként ismétel, van, aki a vizsga előtt lapozza újra végig a könyveket. Aztán a felelettervhez lehet oldalakat írni — roppant bonyolítottak le, az idei első tavaszi börzén pedig 75 vállalat és szövetkezet több mint 200 millió forint értékű olyan elfekvő anyagot értékesített, amelyet másutt jól tudtak használni. (MTI) sítményük értéke évente mintegy 2,5 milliárd forint, ebből 750 millió forint az export, a tőkés kivitel értéke megközelíti az 500 millió forintot. A megbecsült értékek megújításán, s a még kallódók felkutatásán 51 népművészet mestere és 394 népi iparművész munkálkodik, kutatók, tudósok közreműködésével. Népi iparművészeti tanács a TIT-tel karöltve, a nép- művészeti akadémia keretében az ország legjelesebb néprajzosainak bevonásával biztosítja a népművészek rendszeres továbbképzését. részletesen és alaposan — és lehet csak egy-két vázlatpontot megjelölni. ÉS MINDEZT lehet csendesen, vagy hangosan csinálni. Nekem szerencsém van, az albérletben csak hárman lakunk, két másik gimnazistával. így azt. hogy miként készülünk, az döntheti el. ki mitől tart a legjobban. Én például attól félek, hogy bár sok mindent megtanultam, az izgalom miatt majd mégsem tudom szépen, szabatosan kifejezni magam. A szobatársam viszont a váratlan kérdésektől retteg. Jól összetalálkoztunk. mert így mind a kettőnknek megfelel. hogy délelőttönként beszélgetve vesszük át a tételeket... Passzát. antipasszát. parasztlázadások. József Attila versei... Néha csak úgy zeng a ház, amikor elkezdjük egymást kikérdezni. — Hát még, amikor nekifog énekelni... — ugratja Kati Julit. — Juli ugyanis óvónőképzőbe jelentkezett, ahol azt mondták: hogy van mit. javítani a hallásán. — Igen. egy újabb nagy drukk — sóhajt a kislány. De hát addig még meg kell mászni ezt a bizonyos közbülső léocsöfokot is. Németi Zsuzsa — koós— Egy közbülső lépcsőfok Érettségi, érettségi! A népművészet és a háziipar jövője t
