Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

A pályázat érdaki&dést keltett Üzem- és munkaszervezési törekvések a megye ipari szövetkezeteiben megrendeléseket is teljesít, ugyanekkor pedig bővíti az exportválasztékot. A gyár­tást például előre elkészített cipőtalpakkal, sarkakkal fej­leszti, s a kézi továbbításé szalagot kötött ütemű, folya­matosan mozgó berendezéssé alakítja. így az idei évre ko­rábban tervezett 40 ezer he­lyett 48 ezer pár vagy még több lábbelit gyárthat, ami — a közben jelentkező meg­takarításokat is figyelembe véve — lényegesen növeli az árbevételt és a nyereséget az exportértékesítési gondok mi­att tavaly meglehetősen irossz esztendőt zárt szövet­kezetben. ILYENFÉLÉK és hasonlóak a KISZÖV-höz érkezett pá­lyázatok, amelyek legjobbja­it — a szövetkezeti dolgozók csapat- és egyéni versenyé­nek legsikeresebb résztvevői­vel együtt — értékes jutal­makkal honorálják majd a közeljövőben, A nemes versengésnek azonban minden bizonnyal ettől több lesz a haszna: so­kat segít a mindennapi mun­kában itt is, ott is. Ami tu­lajdonképpen a cél volt. Gyónj Gyula Tízmillió ellenőr — Borsó Hollandiába.:; Csaknem 400 vagon borsót hántoltak ebben a félévben a Vetőmagtermelő és Értékesítő Vállalat káli telepén. Az üzemben megtudtuk, hogy ebből a mennyiségből csak­nem 300 vagon lehántolt késztermék külföldi exportra ke­rül. Legnagyobb vásárlójuk a lengyelek, az irakiak, a fran­ciák és a hollandok. A sárga- és a zöldborsó kamionokban, 50 kg-os csomagolásban kerül a külföldi vevőkhöz. Képünkön Kozma Györgyné és Birinyi Jánosné az automata mérlegre helyezi a borsóval teli zsákokat. (Fotó: Szántó György) 149 malom Várfák a búzát az örlőszékek r MINT KORÁBBI lapszá­munkból is ismeretes, aKI- SZÖV szakbizottsága ez év tavaszán munka- és üzem- szervezési versenyt — pá­lyázatot — hirdetett a szö­vetséghez tartozó ipari szö­vetkezetek között. Nem hol­mi „divatból”, hanem sok- ! kai inkább abból a meg- [ gondolásból, hogy hátha si- I kerül végre alaposabban ki- 1 zökkenteni a ktsz-eket a i megszokásból, s a felhívás [ az eddiginél nagyobb körül- I tekintésre, élénkebb cselek- ! vésre serkenti valamennyiü- | két. r Nos, hogy azóta néhány 1 hónap eltelt, s ez idő alatt I jócskán volt idő mérlegelni 1 a kiírást, kinek-kinek jól ! szétnéznie a „háza táján”, ' elemezni az adottságokat, a ! körülményeket, illetve fel- I mérni a lehetőségeket az ! eredményesebb gazdálkodás- ! ra, termelésre — több hely­ről megérkezett a válasz is. TIZENKÉT PÁLYAMŰ f A tagszövetkezetek több 1 mint feléből jelentkeztek a I versenyre, összesen 12 pá- I lyamunkában adtak hangot ! törekvéseiknek. T A példásan — egyik-másik f tesetben talán átlagon felüli f színvonalon — elkészített f dolgozatokba feltétlenül ér- I demes belelapozni. Olvasá- f suk közben ugyanis számos ! egészséges elképzeléssel, tö- f fekvéssel lehet találkozni. f Olyanféle igyekezet bonta- ! kozik ki a sorok közül, ami- I re oda kell figyelni. f A káli, Tarnamente Ipari ! Szövetkezet például —ame- I lyet az idei év elejétől so- ! roltak a KGM ágazatához — .1 az állami nagyiparral, egyik íj megyei nagy vállalatunkkal, | a Mátravidéki Fémművek- ! kel kíván együttműködni. ! Kápolnai telepének műanyag | üzemében tubussapkák évi | 11,6 millió forint értékű ' gyártására készül, s eközben termelési programját olyan precízen kidolgozta, hogy be­lőle a keletkező hulladék J újrahasznosítása sem hiány- 1 zik. J A GYÖNGYÖSI Agro- mechanika Szövetkezet „Ra- in-Roll” elnevezésű „esőkere­ke” gyártásának folyamat- szervezési elképzeléseit küld­te a pályázatra. Ahogyan a dolgozatból kitűnik: a mű­szaki alkotógárda a nagy reményekkel kecsegtető be­f Annak idején, amikor a me­gye több településén meg­szűnt az önálló tanács, s köz­igazgatásilag ezeket a tele­püléseket egy-egy nagyköz­séghez csatolták, élesen ve­tődött fel a kérdés: vajon nem lesznek-e mostohagyer­mekek a társközségek? Nem­csak a lakosság, de még az államigazgatási szakemberek egy része is félt ettől a „há- | zasságtól”. ! Az átszervezés óta eltelt már néhány esztendő, s az j idő azokat igazolta, akik | szorgalmazták ezt a lépést. A 1 gyakorlati élet bebizonyítot­ta, hogy a társtelepülések nem lettek a nagyközségek i alárendeltjei. S hogy ezt ma : már senki sem vitatja, abban i nagy szerepük van a társköz- ségekben működő tanácstagi ! csoportoknak. A közös taná- 1 csokhoz tartozó 23 megyei . településen ugyanis kiemelt szerepük van ezeknek a — szinte így is nevezehetnénk ; a csoportokat — „minitaná- i csóknak”, hiszen a tevékeny­ségük során nem kevesebb, mint 55 ezer ember érdek- védelmét látják el: tolmá.- csolják a helyi lakosság igé­nyeit, eljárnak az ügyeik­ben 5 ez így van rendjén. rendezések egyes; készülő al­katrészeinek, tartozékainak üzemi útját szeretné lénye­gesen lerövidíteni, s ezzel termelésüket olcsóbbá tenni. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az éssze­rűbb munkával mintegy 1,6 százalékkal lehetne növelni a szövetkezeti eredményt. EGY GÉP HÁNYSZOR Az Egri Bútoripari Szövet­kezet igyekezetét is bizo­nyos fokig hasonló indítékok mozgatják. A pályázók szám­ba vették a három főbb gyártmány alkatrészeit, ezek készítésének különböző mű­veleteit, s megfigyelték, hogy egy-egy gép hányszor vesz részt a termelési folyamat­ban. Aztán, jó felismeréssel, meghatározták a beréndezé- 1 sek legideálisabb elrendezé­sét, amely szinte teljesen ki­zárja, hogy az anyag, a munkadarab fölöslegesen mo­zogjon az üzemben, ugyan­ekkor pedig biztosítja a gé­pek célszerűbb kihasználását. Ami- természetesen javítja a munka hatékonyságát. A TARN AMÉR AI Építő- és Szakipari Szövetkezet alkotó közösségét — mint dolgoza­tából kiderül — szintén a ktsz kapacitásának jobb ki­használása foglalkoztatja. Pontosabban, nemrég létesí­tett, korszerű és^ meglehető­sen tágas üzemházuktól sze­retnének többet. Az V. öt­éves terv időszakára elkép­zelt termelésnövekedés^ 40 százalékát ugyanis a szak­ipari tevékenység fokozásá­val szeretnék biztosítani, fő­ként pedig a lakatosrészleg segítségével. Programjukban, a borsodi' állami építőkkel való együttműködés szerepel: Tarnaméráról különböző kö­tőelemeket szeretnének fo­lyamatosan szállítani a ház­gyári munkákhoz. Ha sikerül — szolidan számolva is — csaknem félmillió forintos többletnyereséget jelenthet ez 1980-ban, s fele már az idén is érződhet. NYOLCEZERREL TÖBB A Füzesabony és Vidéke Javító Szolgáltató Szövetke­zet az eddigi, csak exportra épített termelésén úgy kí­ván változtatni — pálya­munkája szerint —, hogy a külföldi szállítások mellett ezután számottevő belföldi mert ki más ismerné jobban e települések szociális, egész­ségügyi, kulturális gs kom­munális helyzetét, mint ők. Ugyanakkor ők azok, akik szervezni, mozgósítani tud­nak a közös tanácsi célok megvalósítása érdekében. A hevesi járás két nagyközségé­hez tartozó társtelepülések lakossága például az elmúlt esztendő első felében csak­nem kétmillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá az együttesen ki­dolgozott tervek megvalósítá­sához. .. A tanácstagi csoportok ak­tivitását, kezdeményezőkész­ségét feltétlenül növelné, a lakossággal való egyébként is jó kapcsolatát bővítené, ha a nagyközségi tanácsok — a megyei tanácstagi csoportok pénzügyi alapjához hasonló­an — egy bizonyos összegű keretet tartalékolnának, s a felhasználását annak a társ­községi tanácstagi csoportnak tennék lehetővé, amelyik az elmúlt évben a legeredmé­nyesebben segítette a közös tanácsi munkát, a települések fejlesztését, illetve a társköz­ségek jó összhangjának meg­teremtését. A közös tanács alá tarto­Az új búza érkezése ked­ves ünnep a malmokban, várják is szerte az ország­ban. Persze, addig sem szü­netel a munka, hiszen az őr­lés egész esztendőben tart. A felszabaduláskor kis hí­ján 2300 malom működött az országban, többségük azon­ban elavult volt, berendezé­sük elöregedett. Pedig már a múlt század végén is Ma­gyarországot „malomnagyha­talomnak” tartották; Buda­pesten dolgozták ki a ké­sőbb világszerte alkalmazott magasőrlési technológiát, itt állították össze az első hen­gerszékeket, a síkszitákat, a daratisztító gépeket. Ezeket a berendezéseket azonban hiába kerestük volna a kis malmokban. Az államosítás után elkezdődött a korszerű­sítés, s ennek útja nem az új malmok létesítése, hanem a fölösleges egységek megszün­tetése volt. (Pápateszéren például huszonhárom kis malom kerekei forogtak.) Ma 149 malom őrli a ga­bonát az országban. A buda­pesti Ferencvárosi a legna­gyobb, naponta 270 tonna lisztnek valót dolgoz fel. A zó települések jó együttmű­ködését. összhangját nem vé­letlenül hangsúlyozzák min­den alkalommal, amikor a tanácstagi csoportok munká­járól esik szó. A csoportok ugyanis a népfront helyi ak­tíváival együtt, egyre inkább a társközségek közéletének a formálóivá váltak. Annak a pezsgő közéletnek, amely­ben a települések minden lakója részt vesz: falugyűlé­seken mondják el a vélemé­nyüket, ott vannak a jövő tervezésénél és a dolgos hét­köznapokon is. Nagy szere­pük van továbbá a csoportok tagjainak abban is, hogy a társközségek lakói megértsék a településfejlesztési elképze­léseket. s önállóan rangsorol­ják az igényeiket: hová, mi­kor és mi épüljön, melyik község kapjon az egyik vagy a másik évben több pénzt ,a közös kasszából. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a cso­portmunkát végző tanácsta­gok a döntések felelősségé­nek tudatában tevékenyked­nek. S ez a közös jövőformá­lás legbiztosabb alapja. Szilvás István többség azonban ennél jóval kisebb, az átlagos teljesít­mény nem haladja meg az 55 tonnát. Gabonából az el­látás a hatvanas évek köze­pétől nem okoz gondot, szí- nűltig állnak a tárolók, és búzából mind gyakrabban jut exportra is. Néha a vi­déki malmoknak kell kisegí­teniük a fővárosiakat, s az is előfordul, hogy a győriek meg a debreceniek kérnek máshonnan segítséget. A ko­rábbi aránytalanságok azon­ban megszűnőben vannak. Már nem csupán a nagy ga­bonatermelő vidékek — Bé­kés, Szolnok és Csongrád — rendelkeznek elegendő kor­szerű malommal. Ma már csaknem minden megye ma­ga elégíti ki a lakossága igé­nyeit. A fejlődés az óriási malmok építését követeli; hamarosan új, nagyobb egy­ség áll majd az 1972-ben porrá égett miskolci malom helyén is. És építkeznek Cegléden, Mohácson, később pedig Debrecenben is. Ahogy munkához látnak az újak­ban, a környező, kedvezőtlen adottságúakban leállnak a gépek. A cél változatlan: növelni a teljesítményt, s ez egyáltalán nem nehéz az eu­rópai színvonalú technológiá­val dolgozó magyar „liszt­gyárakban”, ahol rövidesen áttérnek a három műszakra. Naponta több mint tízmil­lió ember ellenőrzi a mal­mok munkájának minőségét. Dr. Kirsch János, a Gabona Tröszt műszaki és beruházá­si főosztályának vezetője sze­rint évente 1,7 milliárd ton­na kenyérgabonát — túlnyo­mó többségében búzát — őrölnek, négy-öt fé­le finomlisztet és kétféle bú- zakenyérlisztet adnak át a Jelentős erőfeszítések tör­ténnek Heves megyében az idei ötéves tervben a szarvasmarha-állomány, ezen belül is a tehénlétszám nö­velésére. valamint a tejter­melés hozamának emelésére. A tervek szerint 1980-ra el kell érni. hogy Heves megyé­ben 26 ezer tehén legyen és az évi tejtermelés elérje a 69 ezer litert, amely megkö­zelíti a 2900 literes tehenen­ként] átlagos tejhozamot. Az elképzelések szerint a terme­sütőiparnak, illetve a keres­kedelemnek. (A rozskenyér- liszt mindössze 14 ezer ton­na.) A liszt iránt az igény év­ről évre csökken. Ügy lát­szik, nem volt hiábavaló annyit beszélni a korszerű táplálkozásról: ma már ész­revehetően kevesebb kenye­ret eszünk odahaza és a ven­déglőkben. Évente 800 ezer tonna gabona lisztjét hasz­nálják fel a sütödékben, 250 ezer tonna pedig a boltok polcaira jut — s ez keve­sebb, mint a korábbi eszten­dőkben volt. Jóllehet sem a mennyiség­gel, sem a minőséggel nem támadtak bajok, a malmok munkáját megkü­lönböztetett figyelem kíséri. A termény egy részét har­minc hatalmas gabonasiló őrzi, a tárolók tisztítják, szá­rítják, esetleg osztályozzák is a gobonát. Enyingen, Orosházán, Székesfehérváron, Csornán, Dombóváron, s több más helységben tízezer ton­násnál nagyobb vasbetonsi­lókat emeltek. Az ország legnagyobb tárolója a har­mincezer tonnás karcagi; ezt tavaly adták át. 1969 óta ki­sebb befogadóképességű fém­silókat is összeszereltek, ezekből több mint ötven van az országban. Az előrelépés azt kívánta, hogy a tároló és a malom közel legyen, mert a technológia is egymáshoz kapcsolja őket. A lisztet ma még túlnyomórészt kézi erő­vel zsákolják, csomagolják, a jövő azonban a tartályko­csis szállításé, az automata csomagolásé. Megkezdődött az aratás, az aranyló gabonatáblák jó ter­mést ígérnek, a malmok pe­dig finom fehér lisztet. Pintér Dezső lőszövetkezeti szektor szar­vasmarha- és tehénállo­mánya növekszik majd a leggyorsabban, s ehhez a meglevő férőhelyek teljes ki­használását is feltétetlezve. további 2600 új hely megépí­tésére lesz szükség az elkö­vetkezendő években. Az el­képzelés az, hogy ezt a szá­mot négy-öt szakosított tej­termelő tehenészeti telep megépítésével lehet biztosíta­ni. Tanácstagi csoportban... Több telén, töli tej - a termeíííszsvelkezeieiből m EVESBEN NEVEZETES NAPPAL, as csillagászati nyár első nap­jával kezdődött az elmúlt hét, és az időjárás is ennek megfelelően alakult: forró hétfő követte a vasárnapi ká­nikulát, s azóta sincsenek fűtési gondjaink — állandó­sult a meleg idő. Ezek után némi kis kajánsággal esetleg arra gondolhatnánk, hogy az bizony nagyon jó, hogy ál­landósult, mert kell a me­leg a növényeknek, hadd ér­jen csak a paprika, a para­dicsom — és az uborka. Megyénk eseményei azon­ban ékesszólóan cáfolják a ki nem mondott kajánko­dást, mintha most valamifé­le uborkaszezon lenne. Mi I több, érdekes és izgalmas eseménnyel kezdődött a hét, a parádfürdői nemzetközi orvoskonferenciával. A kon­ferencia a gyomorfekély gyógyításának kérdéseivel foglalkozott, és mi sem jel­lemzőbb az iránta megnyil­vánult érdeklődésre, mint hogy 15 ország legkiválóbb orvosprofesszorai vettek részt rajta, és számoltak be a gyó­gyítómunkában elért ered­ményekről. MÉG JAVÁBAN tartottak; az előadások és a korreferá­tumok Parádfürdön, amikor kedden délelőtt Egerben meg­kezdődött a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülé­se. A napirenden ezúttal olyan kérdés szerepelt, amely többé vagy kevésbé minden­kit érint — ez pedig a köz­lekedés helyzete a megye- székhelyen. Ez a helyzet közismerten rossz, ilyenkor pedig, a nyári hónapokban, csúcsforgalmi időszakban né­ha egyszerűen lehetetlen. Mit kell, mit tudunk tenni, mi­lyen lehetőségeink vannak közlekedésünk jobbá tételé­re? — ezekről tárgyaltak me­gyénk vezetői. Ami pedig a vb-ülés eredményét illeti, azt elégedetten fogadhatja a vá­ros lakossága, hiszen a re­ális helyzet felmérését reális tervek készítése követte, me­lyek megvalósulása megold­ja majd Eger közlekedési gondjait. Hatvanból MHSZ aktivaér« tekezletről érkezett hír a hét elején, s ezen az elmúlt négy esztendő eredményeiről szá­moltak be. Ezekről röviden csak annyit, hogy a klubok jól dolgoztak, s erre a jövő­ben még jobb lehetőségeik lesznek. Minderre persze azt is mondhatnánk, hogy jó, jó, de azért ez mégsem valami izgalmas újság. Nos, ha iz­galom kell, az is akadt bő­ven a héten, méghozzá a Ho Si Minh Tanárképző Főis­kolán, ahol megkezdődtek a felvételi vizsgák. Azoknak, akik most a kapuban állnak, és nincs más vágyuk, mint hogy bejussanak, bizonyára kevés nyugalom jutott ezen a héten. Annál is inkább, mert az a bizonyos nagyka­pu csak minden harmadik jelentkező előtt nyílik meg.., IDŐSZERŰ kérdésekről ta­nácskoztak a hét közepén Eger, Gyöngyös és Hatvan városok tanácsai, s ezeken a közlekedés kérdéseiről, illet­ve a nyári tűzvédelem fel­adatairól hoztak döntéseket Ez utóbbi annál is inkább nagyon fontos, mert rövide­sen megkezdődik nemcsak egy hét, de talán az egész év egyik legizgalmasabb prog­ramja, az aratás. Választ ka­punk a kérdésre: hogyan ve­tettünk? (ku—ti) 1976. június 27., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents