Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-26 / 150. szám
w AJfUMÜH 21.40: ÉLNI Az Élni — Kuroszava egyik leg.jelentősebb filmje — állapítja meg Gregor-Patalas filmtörténete, s az 1952-ben forgatott drámai történet valóban rá is szolgál a szigorú filmtörténészek dicséretére. A főleg históriai kalandfilmjeiből megismert kiváló japán rendező ezúttal nagyon is hétköznapi történetet dolgoz fel, amely látszólag távol áll korábban megismert alkotásai világától. A film főhőse egy szürke, unalmas életet élő tisztviselő, aki a maga sivár életmódjával képtelen felismerni a gyorsan szálló évek szépségeit, amíg egyik napon nem észleli magán az aggasztó kór tüneteit. Orvoshoz megy. de még mielőtt bejutna, egyik várakozótól megtudja, felesleges szakemberhez fordulnia. gyógyíthatatlan. S eztán. immár a szakember lesújtó diagnózisával is szembenézve. rádöbben, hogy napjai meg vannak számlálva... Kuroszava líraian, minden didaktika nélkül ábrázolja az egyszerű, nagyon is elementáris igazságokat hirdető drámát — és tesz hitet a tartalmas élet értelme mellett. HOLTBIZTOS TIPP Angol film A krimi akkor jó, ha végigizguljuk. Azért is népszerű műfaj, mert rohanó korunk minden izgalma mellett még ez is kell, még ez is tud szórakoztatni minket. Az igazán jó krimi — mint ez a film is — nemcsak izgalmat, szórakozást nyújthat azzal, ahogyan bemutatja a lóversenyek gyanús fel-, fél-, és alvilágát, hanem azt a többletet is adhatja, amire a néző mindig is kíváncsi: ho-, gyan jutnak el az emberek addig a pontig, hogy gátlástalanul állnak egy sötét cél szolgálatába? Nem szeretnénk messzebbre menni e krimi kapcsán erkölcsi értékítéletek levonásában, mint amennyire a -téma alkalmat szolgáltat, mégis kétségtelen: riasztónak tűnik az a bűnözési szervezettség, amellyel szembe kell szállnia annak, aki az angol társadalomban az érdek által agyonfedett igazságot meg akarja találni. No. persze, a krimi is azért krimi, hogy támadjon égy ilyen mindenre elszánt fickó. Ö még azt is vállalja, azt a nem kis hátrányt, hogy gyanúba keveredik éppen amiatt a tét miatt és éppen azon az oldalon, amely ellen felvette a küzdelmet. A krimi — mondhatnánk — fejtörősdi, a néző is izgatottan tippel, kik és hogyan forgatják ezt a dzsun- gelnek tűnő társadalmi masinériát. Kemény kalapos urak, jól nyírt zsokék és körülöttük a pénz, a lányok és az asszonyok pörögnek, lépnek, ellenlépnek, pöröghetnek, léphetnek. .ellenléphetnek, mert valahol okosan és szigorúan feltételezetten egy vakon engedelmeskedő sise- rehad áll. amely bármelyik Pihenö vasutasok Hét család - egy turnusban Négy főszezonnal ezelőtt, 1972-ben nyitotta meg kapuit a pihenni, üdülni vágyó vasutas dolgozók előtt a MÁV mátraderecskei üdülője. Igaz, nem nagy az egész, csupán egyetlen épület, de aki egyszer itt-töltött néhány napot az ízlésesen berendezett, kényelmes üdülőben, az mindig visszavágyik a mátrai községbe. Mint Vaspál Zoltánná, az egyik gondnok mondta, az ország minden részéből érkeznek a szobafoglalási igények. Erről egyébként a vendégkönyv is tanúskodik: Debrecenből. Szegedről. Szolnokról, Salgótarjánból. Tápiósülyről, Adács- ról, Szönyből — és ki tudná még felsorolni, hogy honnan voltak már itt ez alatt a négy év alatt. Az üdülőben nyaranta egy hetet tölthetnek el az igénylők. főként a családos vasutasok. Egyszerre hét családot tudnak elhelyezni, hozzávetőlegesen 22—25 főt. Télen kéthetes turnusokban pihenhetnek itt a MÁV dolgozói. Az érdeklődés természetesen a nyári szezon ^ iránt nagyobb: az üdülő tőszomszédságában van a híres gyógyvizű strand, amely nemcsak az idősebbeknek, hanem a fiataloknak is felüdülést nyújt. Amikor arra jártunk, az üdülő szinte minden vendége a hűsítő — s gyógyító — vízben lubie költ. Azért a pihenőház árnyékos teraszán is üldögéltek néhányan. őket — Peják Zoltánná hatvani vasúti dol(Fotó: Szántó György) gozó családját és a jugoszláviai rokonokat — kaptuk lencsevégre. pillanatban elvégzi a leg szennyesebb munkát is. Annyira nem ismerjük az angol bűnözés méreteit, hogy ennek a kriminek, a Nemzeti Díj lefutásáért folyó nagy küzdelemnek tétjét, tradícióit a londoni alvilági és üzleti élet kérdésességével ösz- szevethessük. Egy azonban bizonyos: ez a regényből készült film olyan szemléletet vall, amely nyíltan kimondja, hogy az angol átlagpolgár csak a pénznek engedelmeskedik, de annak nagyon. Laura, a krimi egyik kulcs- szereplője például megsértődik azon, hogy egy rendőr a magánéletéről, a szerelmi kapcsolatáról mer kérdést feltenni nyomozás közben. Minden krimiben, úgy ebben is, azt tartjuk a legreálisabb és a legizgalmasabb kényszerképzetnek, hogy a társadalomban van egy vak erő, a bűncselekmények konok és megingathatatlan végrehajtó-szervezete, amely minden erkölcsi és egyéb gát nélkül, magas szintű szervezettséggel lép be a küzdelembe ott, akkor és úgy, ahogyan. amikor és ahol a gazda parancsolja. És. hogy kik lehetnek ebben a több szintes küzdelemben a gazdák: a társadalmi ranglétra csaknem minden foka számításba jöhet, mert az egyetlen szentség uralkodik, majdnem kizárólagos okossággal és fenséggel: a pénz. Nem hiszem, hogy néhány naív túlzása ellenére ez a film ezt az akaratlan tanulságot ne úgy mondotta volna el, hogy a nézők ne tanakodnának: kinek jó ez így?, meddig mehet ez így?, kell-e ez az őrületes hajsza a pénz után, amikor úgy is, így is véget ér a küzdelem és nem is megdicsőüléssel? Vagy ez a krimimisztifikáció azért kell, hogy a nem létező grállovagokban higy- gyen az átlagember, vagy hogy misztériumokba, titokzatosságba burkoltan megjelenhessék egy sűrű. agyonsűrített társadalom. amely könyörtelen és önmaga legelemibb érdekeit sem tiszteli már? Ilyen kérdéseket ébresztett ez a film. amely nyilván atmoszférájával. hőseivel késztetett elgondolkodásra. A filmet Tony Richardson mesterien rendezte. Freddie Cooper képei remek színekkel virulnak, John Addison zenéje még az úgynevezett komolyabb zene híveit is elszórakoztatja. Scott Antony szuperhősnek csinos is. erőszakos is, Judi Dench és Penny pedig két asszony, akik ellenfelek és barátok tudnak lenni a közös szerelemben. Igaz ez? Jó szórakozás! (farkas) Tíz nap Mátrafüreden Tábor a könyv körül Sátrak nincsenek, de lehet, hogy a 33 kisdiák egy része inkább azokat választaná. mint a kényelmes diákotthont. Mégis tábor ez, ahonnan még a „csapatzászló” sem hiányzik. A fehér selymet a mátrafüredi iskola és diákotthon bejáratánál igyekszik meglebbenteni a gyenge mátrai szél. A redők közé bújó feliratot azonban csak akkor lehet elolvasni, ha kifeszítjük a selymet. Művelődési tábor, 1976. Mátrafüred. Erről van hát szó. Mondják, mind a három csoport ugyanazzal a színpadi jelenettel készül a búcsúestre. Hadd mérjék össze maguk is a képességeiket, hadd tanuljanak egymástól is, ha van mit. Ahová benyitunk, abban a teremben Varga Csaba irányítja a gyerekek felkészülését. Ügy próba a próba, ha az ismétlés formálja a szereplők játékát. Ahogy most is történik, de nagyoskodó fontoskodás nélkül, rövid kis megjegyzések kíséretében, amelyek mind egyetlen célt szolgálnak; játszani, játszani, felszabadultan. jókedvvel, gyerekes vidámsággal. A jelenet nem könnyű szövegű. Kiss Anna műve, sok benne a jelkép, bár csak olyan szerepek várnak megfogalmazásra, mint a Fabábu, a Madárijesztő, a Verébcsapat. az Almacsősz, a Három hegy és a Szél, aztán a Levelek és a Visszhang. Mintha mi sem lenne egyszerűbb a tizenegy éves gyerekek számára, mint ezeknek a mesei szereplőknek a „bőrébe” belébújni. — Egyszer megkérdezték egy külföldi tv-adásban Weöres Sándort, érti-e minden versének minden sorát ő maga is? Azt válaszolta, ha ez a közvetlen fogalmi tartalomra vonatkozik, talán nincs is szükség arra. hogy a versből mindenki mindent értsen. Érezni kell. a képeit kell érteni. Ezt már a próba után mondta Varga Csaba, kérdésünkre válaszolva. És itt jutottunk el a tábor lényegéhez is. Bekukkantottunk egy nagy- csoportos foglalkozásra is. Mindenki ott ült a teremben, még a felnőttek is. Ordasi Péter. kecskeméti zenetanár „beszélgetett” a gyerekekkel sok-sok zene és ének közbeiktatásával. Arra most kár lenne időt fecsérelni, hogy a foglalkozás módszertani erősségeit vázoljuk fel. Értő pedagógus tudatos munkája folyt ebben az egy órában úgy, hogy a gyerekek ráérezzenek a zene élményére, a zene sajátságára, egyetemességére. Persze, nem hiányozhattak a tantárgyi elnevezések sem. egy csomó fogalom abból a bizonyos tantervi anyagból. De nem tanítás folyt itt. — Azt szeretnénk elérni, hogy ezek a gyerekek életük részeként fogadják el és igényeljék a zenét. Hogy van közöttük botfülű is. fahangú is, az mellékes. Attól még élvezhetik a zenét azon a fokon, ahová el tudnak jutni egyéni képességeik alapján — a szünetben fogalmazta így meg Ordasi Péter. A kép azonban csak altkor lesz még teljesebb, ha rögtön idézem a zenei foglalkozás utáni percek eseményeit. — Honnan tetszett jönni? — fordult hátra az előttem ülő buksi fejű srác. — Tessék nézni, ezt én csináltam. Ez egy távcső, amivel a csillagos eget lehet vizsgálni. Kaptunk hozzá mindenféle anyagot, három lencsét is, és magunknak kellett az egészet megcsinálnunk. Hány- szoros nagyítás is? Harminckétszeres. Az egészet én csináltam. A siker öröme lobogtatta a szavait ★ — Kiválasztottunk harminchárom gyereket? Igen. Zseniket akarunk képezni? Ha nem is így. de vállaljuk a szándékot: tehetséges gyerekeket nevelni. Érezzék, hogy bennük több van, különben miért akarnának eljutni valahová? — Nem valami elleniskola ez a tábor, de igyekszünk többet adni a gyerekeknek, mint amennyit az iskolában kaphatnak. Ott a tanterv a lényeg, ott tantervi anyagokban gondolkoznak. mi szeretnénk elérni, hogy sokoldalúak legyenek, a személyiségük bontakozzék ki, érdeklődjenek. legyenek nyíltak a tudásra, az ismeretekre, az őket körülvevő világra. — A kezdő sebességet szeretnénk nekik megadni. Igen. ez a jó kifejezés. Most tizennégy éves korukig találkozunk velük nyaranta a táborban. év közben a klub- foglalkozásokon, de az is lehet, hogy még azután is figyelemmel kísérjük útjukat. OMImm 1076. június 26., szombat 9. Az expénztáros befejezte a mondanivalóját. — All right! — mondta Adorján vezérigazgató széles mosollyal, s minthogy ezzel az angol szókincse kimerült, magyarul folytatta: — A tranzakció sikeres lebonyolítása után ön megkapja. a kért tízezer pengős tiszteletdíjat, az aligazgatói állásra való meghívását pedig már a holnap délelőtti postával kézhez veszi. — Köszönöm, vezérigazgató úr. — A pénz felöl teljesen nyugodt lehet, hiszen ki lennénk szolgáltatva önnek, az adott esetben pedig a diszkréció nagyon fontos. Csak azt nem tudom még, hogy ki fogja vállalni a sikkasztó szerepét? Remete biztatóan mosolygott: — Erre is gondoltam, kérem. Véletlenül van a „Vi- tá”-nál egy ismerősöm. Ru- zicska Edéről beszélek, ő talán alkalmas lesz erre a kényes feladatra. — Ruzicska, Ruzicska... — törte a fejét Adorján. — Aha, tudom már, arról a kis raktárnokról beszél. De hiszen az olyan ügyefogyott, gyámoltalan ember... Ki hinné el arról, hogy sikkasztott? — Ne feledje el, vezérigazgató úr, hogy rendszerint azok követik el az ilyen visz- szaéléseket, akikről a külsejük után senki se tételezne fel rosszat. Hiszen egy brivipAAA k<SR.ecteMv * ganti kinézésű emberre nem is szoktak értékeket bízni. — Ez igaz — mondta Adorján. — Tehát Ruzicska kap ötezer pengőt, és később majd áthelyezzük valamelyik másik telepünkre. De ha mégse vállalná? Remete Géza rejtelmesen mosolygott. — Akkor majd én beszélek vele — felelte. Szinte biztosra veszem, hogy sikerül rávennem a dologra. — Rendben van. A megbeszélt ezer pengő előlegről csekket is elfogad, ugyebár? A közelben feltűnt Homol- káné szikár, kellemetlen alakja. — Ha minden jól megy — folytatta Adorján, miközben a kiállított csekket átnyújtotta —, már tavasszal hozzáfogunk a legégetőbb feladatok megvalósításához. Elsősorban a gyártelepet kell modernizálni és bővíteni. Sajnos, a téglakartell magatartása nem nagyon kedvez most az építkezési lehetőségeknek. — Apropó, téglakartell — kapcsolódott be a társalgásba a maga módján Homolká- né.— Magam is ismerek egy érdekes lányszöktetési esetet. Madridban történt, és annak idején nagy port vert fel az amúgy is száraz, esőt- len Spanyolországban ... Az igazgató főorvos csaknem magán kívül volt. — Hallatlan! — dühöngött. — Ez kész bortány, uraim! Még nem volt rá példa, hogy valaki délelőtt felvétesse magát hatheti kúrára és aztán se szó, se beszéd, délután már elhagyja az intézetet. Es pont egy vezérigazgató legyen képes ilyenre, aki nem is alkudott a kezelési költségekből... — Inkább alkudott volna — vélekedett az alorvos. — Talán a diétánál történt valami hiba — firtatta a főorvos. — Nem tudja, kolléga úr, nem feledkeztek meg véletlenül az ebédjénél a krumplipüréről ? ■— Szó sincs róla, főorvos úr, A beteg megkapta a krumplipürét. Mondhatnám, főleg csakis krumplipürét kapott. — Most már aztán végleg nem értem — fejezte be a vitát fejcsóválva a főorvos, aki a gyomorbetegek étrendjében a burgonyapürének a szokottnál is döntőbb jelentőséget tulajdonított. A sors azonban úgy akarta, hogy aznap még egy alattomos támadás induljon a Zugliget Szanatórium eladdig kifogástalan jó hírneve ellen. Az újabb támadó — ki hitte volna?! — a jámbor Pecsenye bácsi volt. Az öreg ugyanis ezen a nem szép napon végre ráeszmélt arra, hogy állapota a hosszas és odaadó (ő adta oda a pénzét) ápolás ellenére semmit se javult, ezzel szemben a kiérdemesült éjjeliőrök spórkasszájában elhelyezett pénzecskéje tetemesen megfogyatkozott. Nagy mérgesen beállított az irodába, és a számláját kérte. Nem azért, hogy kifizesse, hanem azért, hogy a végösszeg várható magasságából indokolt elkeseredése számára még fokozott tápot meríthessen. Ez már több volt annál, mint amennyit egy hírnévre kényes magánszanatórium igazgató főorvosa úgy is mint igazgató és úgy is, mint főorvos elviselhet. (Befejező rész következik) Érdekes lenne. mondjuJ: húszéves korukban megnézni, hová jutottak el. Mi lett belőlük? — Ilyen még nem volt, mint ami most itt. Mátrafüreden történik. 1972-től szerveztünk olvasótáborokat Felsőtárkányban is. de azok csak egy találkozás erejéig léteztek. Ez a több éves folyamat teljesen új dolog. Amikor Baranyi Imre, a városi könyvtár vezetője annak idején elhatározta. a KISZ felhívásának megfelelően megszervezi Gyöngyösön is a művelődési tábort, még nem is sejtette, mennyi gondot vett a nyakába. — Mi ezt a munkát kedvtelésből csináljuk, többen csak a szabad idejűből, ezért is vesszük olyan halálosan komolyan. Az országban már hetven ilyen tábor van, illetve: annyi tábort szerveztek az idén, de ez a mátrafüredi más. hiszen évekig foglalkozik ugyanazzal a 33 gyerekkel. Tavaly már módszertani könyve is megjelent ennek a táborozási formának. — Arra gondoltam, milyetí volt az én gyermekkorom — magyarázza az eredendő okot Varga Csaba. — Ezért jutottam el oda, hogy a hátrányos kulturális helyzetben levő gyerekeknek meg kell köny- nyítenünk az emberré válás útját. Amit teszünk, az elválaszthatatlan a párt művelődéspolitikai határozatától, az a KISZ jóváhagyásával történik. Igenis, keressük a tehetséges gyerekeket, igenis, a tehetséges gyerekekkel akarunk törődni. Annyit még ehhez, hogy a% a bizonyos „isteni szikra” ómnak idején éppen Varga Csabának, a fiatal írónak az agyából pattant ki. Lezajlott az első szülői értekezlet is. Itt mondták el az anyükák és az apukák, hogy bizonyos kétségekkel eresztették el a csemetéjüket, de a táborban szerzett élményeik alapján már egészen más lett a véleményük. Jó lenne, hangoztatták, ha a csoportvezetők év közben ia felkeresnék a gyerekeket a szülői házban, és lehetőleg úgy. hogy házastársukkal együtt érkeznének, beszélgetni is, barátkozni is. Így változott meg a bizonytalanság nyomasztó érzése, és lett belőle felszabadult öröm. A gyerekek jó helyen vannak a füredi táborban, sok mindenről hallanak itt és sok mindennel foglalkoznak, úgy is, hogy ezt a sok mindent bizonyos mértékig maguk csinálják, készítik, alakítják, rajzolják, jelenítik meg, formálják ki. — Az első délután együtt mentünk ki felfedező útra a környékre. Kerestünk magunknak egy kis tisztást, és azt mondtuk: ez a mi tisztásunk. Ez a mi csoportunké. Így fogtunk hozzá a kis közösség kialakításához, mivel a gyerekeknek látniuk kell. hogy az életben csak együtt, közösségben képesek bármit megoldani, magukban semmire sem mennek. A táborban a gyöngyösi hét iskolából hosszú vizsgálódás után választották ki a 33 gyereket. Az iskolák igazgatói, osztályfőnökei hetven kisdiákot javasoltak az ötök- dik osztályosok közül. Aztán kialakult a tíz nap menetrendje is. Az egyes csoportok élére Varga Csaba író. dr. Bánlaky Pál szociológus és Zombori Ottó csillagász került. A tábor vendégei voltak, akik maguk is bekapcsolódtak a munkába: Kass János grafikus. Ordasi Péter karnagy. Hám László fafaragó, dr. Jelinek Zsuzsa és dr. Bekecs János gyermekorvos. Varga András muzeológus és Czakó Gábor író. G. Molnár Ferenc
