Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-26 / 150. szám
1 Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) szak gazdaságfejlesztő intézkedései azt igénylik, hogy az általános iskolát végzetteknek legalább 50 százalékát a szakmunkásképzésbe iskolázzák be. Feladataink sikeres végrehajtása érdekében továbbra is érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a szakmai képzés viszonylag széles alapismeretekre épüljön, s csak olyan munkatevékenységek szerveződjenek szakmává, amelyek valóban kielégítik a szakmunka fogalmát. ' Az V. ötéves tervidőszak második felében az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban is általánossá válik majd a szakmunkásképzés. Az Oktatási Minisztérium — mint a közismereti tantárgyak gazdája — 1978- tól korszerűsített tananyagokat vezet be a tantárgyak oktatásához. Ezek segítik a műveltség gyarapítását és a marxista nevelés eredményességét. Folytatjuk az intézmény- hálózat fejlesztését, de emellett szeretnénk előtérbe állítani a fejlesztés minőségi Eperjesi Iván képviselő felszólalása Bevezetőben a fiatal képviselő elmondotta, hogy Heves megye, amely a felszabadulás után lépett az ipari fejlődés útjára, ma már jelentős iparral rendelkezik. A lakosság egyre növekvő hányada él á városokban, arányuk a felső és a középfokú központokban 33 százalékról 36 százalékra növekedett. Ez a tény magával hozta a foglalkoztatás színvonalának növekedését is. A mezőgazdaságban a tervezettet meghaladóan. ötezerrel csökkent " a foglalkoztatottak száma, viszont a nem mezőgazdasági ágakban 12 ezerrel többen dolgoznak. Jelenleg a szakmunkásképzésbe beiskolázhatok aránya csaknem 50 százalékos. A későbbiekben a képviselő arról beszélt, hogy a megye ipara a foglalkoztatottság jelenlegi szintjénél több lehetőséget nyújt, ezért növelni kell a szakmunkás- képzés arányát és színvonalát. A lehetőség adott, hiszen az V, ötéves terv időszakában 9 ezer szakmunkás képzésére nyílik lehetőség. A feladat érdekében nagy gondot fordítunk a vállalatok és iskolák közötti együttműködés szélesítésére és: hasznosítására a szakmunkásképzés érdekében. Megyénkben több olyan üzem van. — folytatta Eperjesi Iván —. ahol nagyon jól lehetne alkalmazni női munkaerőt, sajnos azonban ennek több akadálya van. Az egyik és legfontosabb véleményem Kádár János Gyurkó László íróval cs Király István akadémikussal a tanácskozás szünetében (Fotó: Szebelédy Géza — MTI—KS) nyeljük a tisztelt képviselő elvtársak közreműködését, cselekvő támogatását is. Kérem a tisztelt ország- gyűlést, a beszámolómat fogadja el. den területen tudnak pedagógusaink helyes és a célnak megfelelő tanácsokat adni a pályaválasztás előtt álló általános vagy középiskolás fiataloknak. Igen lényeges — hangsúlyozta a képviselő —, hogy időben kerüljön felmérésre az általános és középiskolások szakmatanulási szándéka, hajlandósága, így még időben lehet segíteni, tanácsot adni a helyes pályaválasztáshoz . Ehhez kapcsolódik a képviselő tapasztalata, amelyet a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkájával kapcsolatban észlelt: egyes iskolák nem veszik komolyan az intézet tevékenységét. nem élnek segíteni akarásukkal. ■— XJgy érzem — folytatta Eperjesi Iván a továbbiakban —, hogy a szakmunkásképző intézeteknek még mindig nincs meg a megfelelő társadalmi rangjuk. Nem értem például, hogy mi indokolja: amíg a gimnáziumot végzett fiatalok tisztiiskolára jelentkezhetnek. addig a szakmunkásképző iskolát végzett fiatalok csak a tiszthelyettesi iskolára kérhetik felvételüket, jóllehet műszaki képzettségük magasabb, egyéb tantárgyakból pedig közel azonos. Nem indul-e eleve kisebbségi érzéssel az ilyen fiatal adott esetben katonai pályára? ta alapján — a Minisztertanács adhat engedélyt. Az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtása a munkaügyi tevékenység területén is a céloknak megfelelően alakul. A munkaerő-gazdálkodás javítása érdekében elhatározott intézkedések végrehajtása programszerűen folyik, azokat az érintettek nagy része megértéssel fogadta. A minisztériumok, a fővárosi és a megyei tanácsok valamint a vállalatok és intézmények többsége biztosítja a határozatok következetes végrehajtását. A tanácsok munkájában — a jobb munkaerő-gazdálkodás kialakítása érdekében — erősödött az önálló kezdeményezés. A munkaerő-elosztást bér- politikai intézkedésekkel is igyekeztünk befolyásolni. 1976. január 1-ével felemeltük az óvodai és bölcsődei dolgozók, majd ezt követően a papíriparban folyamatos munkarendben és három műszakban dolgozók bérét. Ennek hatására a gyermek- intézményekben csökkent a betöltetlen állások száma, a papíriparban pedig mérséklődött a létszámcsökkenés, sőt egyes gyáregységekben emelkedett a létszám. ‘ A munkaerőhelyzet feszültségeinek feloldásához, a szükségletek és források összhangjának megteremtéséhez nem elegendőek az eddig megtett intézkedések — folytatta a miniszter. A továbbiakban a munkaerőgazdálkodás valamennyi elemét, eszközét jobban összehangolva kell működtetni. Mindenekelőtt a munkaerő-szükségletek ésszerű csökkentését kell elősegíteni. Ennek /— a céltudatos műszaki fejlesztés mellett — legfőbb feltétele a munkaidőalap jobb kihasználása. Eszközei pedig: az üzem- és munkaszervezés rendszeresebbé, általánosabbá tétele. A norma-munka megjavítása, . az ésszerű munkarendek kialakítása, az ezekre vonatkozó' előírások következetes megtartása, a munka- fegyelem megszilárdítása. A munkaidő jobb kihasználását hatékonyan segíti a megfontolt, céltudatos vállalati bérpolitika, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítása, elsősorban a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozó munkások munkájának megkönnyítése. Mindezt az irányítás és a -gazdálkodás minden szintjén összehangolt, egységes szemlélettel és cselekvési akarattal lehet megoldani. Alapvető feltétel, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények az V. ötéves tervidőszak munkaerő-igényét egyeztessék az ágazati, területi elképzelésekkel, a mennyiségi és a szakképzési lehetőségekkel. További erőfeszítéseket kell tenni a még háztartásban levő, munkaképes korú nők bevonására a társadalmilag szervezett munkába. Folytatni kell azokat a kísérleteket, amelyek egyrészt — a gyermekgondozási segély alapvető funkciójának fenntartása mellett — esetleg részmunkavállalást biztosítanak az édesanyáknak; másrészt, lehetővé teszik, hogy a gondozási szabadságról munkába visszatérők újra teljes értékű munkát végezhessenek. Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultak munkában maradását ösztönző rendszer hatásosabb alkalmazására, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére. Mindenképpen indokolt, hogy a vállalatok felülvizsgálják fejlesztési elképzeléseiket, és a munkaerőt felszabadító, illetve pótló beruházásokat részesítsék előnyben. Szükség van az irányítás és gazdálkodás jelentős munkaerőt lekötő ügyvitelének korszerűsítésére is. Egyszerűbbé kell tenni a nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszereket, biztosítva ugyanakkor a gazda- vezetéséhez és a munkafolyamatok irányításához szükséges információt. Korszerűsíteni kell majd az alapbér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon a magasabb szakmai képzettség, a nehéz fizikai munka, a kedvezőtlen körülmények között végzett munka és a nagyobb felelősség. Rendezni kell a több műszakban, a folytonos üzemi munkarendben foglalkoztatottak műszákpótlékát. A munka hatékonyságának növelése, az eredményes munkaerő-gazdálkodás attól is függ, hogy a dolgozók, közöttük is elsősorban a szakmunkások munkája, milyen szakmai képzettségen alapul. Fejlődésünk mai szakaszában fl szakmai képzés és továbbképzés jelentősége igen nagy. Ez jutott kifejezésre akkor, amikor a szakmunkásképzésről 1989- ben az országgyűlés önálló törvényt alkotott. Jóllehet, most a törvény adta feladatok végrehajtásáról szólok, úgy gondolom, mégsem elegendő csupán az utolsó néhány év eredményeit méltatni. Az egész folyamatot kell látnunk, s abban is azt, hogy a 25 éves szocialista szakmunkásképzés megállta a helyét és döntő szerepet játszott az elért eredményekben. Az elmúlt hét esztendő tapasztalatai alapján jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy — az 1972. évi oktatáspolitikai . határozat nyomán meggyorsított folyamattal — a törvényben és végrehajtási szabályaiban foglalt feladatokat időarányosan teljesítettük. A IV. ötéves tervidőszakban a szakmunkásképző intézmények 328 ezer fiatalt és 76 ezer felnőttet — összesen 404 ezer főt — képeztek ki szakmunkássá. Nagy többségükkel a vállalatok is elégedettek. A korszerű igényeknek megfelelően — megszüntetve a felesleges túlszakosodást — egyes szakmákat összevontunk és új szakmákat alakítottunk ki. Javultak az oktatás személyi és tárgyi feltételei. Mind színvonalban, mind számszerűen fejlődött a pedagógusellátottság. Közel 600 féle szakkönyv jelent meg• A IV. ötéves tervidőszakban felépült 44 iskola, 33 iskolai tanműhely, 34 kollégium és sok új vállalati tanműhely. Számos iskolában a fiatalok igényeit jól szolgáló művelődési, sportolási létesítmények is épültek. A mai szakmunkásképzés megalapozottabb és nagyobb szakmai, elméleti felkészültségre építi a szakma gyakorlatát, mint a régebbi. Az oktatás-képzés folyamatát az iskola és a vállalat szoros együttműködésben, azonos alapelv és tanterv érvényesítésével 1 szervezi. Ez lehetővé teszi, hogy a kiképzett szakmunkás az üzemi gyakorlatban jól igazodjon a változó körülményekhez és1 követelményekhez. A szakmunkás-bizonyítvány birtokában további 3 éves tanulással a szakközép- iskolában megszerezhető a középiskolái végzettség. Iskoláink igyekeznek — nem is eredménytelenül — felébreszteni és fokozni a fiatalok továbbtanulási kedvét. Sokan tanulnak, ez jó ígéret a jövő számára. Létrehoztuk a felnőtt munkások továbbképzési rendszerét is, amely központi irányítás mellett a vállalatok kezelésében működik. 1972-től közel félmillió munkás vett részt szakmai továbbképzésben. Sok felnőtt munkás egészítette ki végzettségét nyolc általánosra• Kedves elvtársak! A pályaválasztási tevékenység szervezésénél, a kollégiumi helyek biztosításánál és az ösztöndíjak mértékének megállapításánál egyaránt arra kell törekednünk, hogy mind több tanulót képezhessünk a hiányszakmákban is. Emellett a szükséglet jobb kielégítése érdekében bővíteni kell a felnőttképzést is. Az elkövetkezendő idő( Munkatársunk telefon jelentése): Miután lediktáltam a tegnapi tudósításomat, képviselőink gondoskodtak arról, hogy ez egyben ne jelentsen valamilyen munkaidővéget is. Vaskó Mihály a pénzügyminiszteri expozé tárgyilagosságát, mérséklő hangvételét, realitását elemezte, kiemelve, hogy mindez jó alap a gazdasági fejlődéshez, a javulás fokoizásához. Szabó Imre a mezőgazdaságot érintő kedvező megállapításokért lelkesedett. Sas Kálmán pedig az építési határidők betartását célzó új rendeletet dicsérte. — Jó az is — folytatta az egri járási képviselő —. hogy csökkent mértékben tervezzük az úgynevezett mérleghiányt. Még jobb lesz majd, ha ezt egyáltalán nem kell terveznünkI Ehhez a gazdasági, kereskedelmi egyensúly megteremtése igen szükséges. ★ Nem akarok újat mondani, de a második nap is annyira érdekes és izgalmas volt, mint az első. Erről beszélt Fodor Istvánná képviselő iss a szünetben. Azt kérdeztem tőle. hogy a három közül melyik napirendhez szólt volna hozzá a legszívesebben? — Szívügyünk mindegyik téma. nehéz lenne választani, hogy melyikhez szólnék hozzá. A tavalyi zárszámadás az összes tanulságával alapot tényezőit. Erre akarjuk továbbképezni a pedagógusokat, és ennek szolgálatába kívánjuk állítani a tudományos kutatást is. Dolgozó népünk támogatja a párt politikáját, egyetért az V. ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célokkal, növekvő aktivitással vesz részt azok megvalósításában. Az 1976- év eddigi eredményei biztatóak. Az emberek tevékeny részt kérnek a gazdasági célok kialakításában és döntő részük van azok megvalósításában. Ezért az intézkedéseknek, azok végrehajtási módszereinek a jövőben is olyanoknak kell lenniük, hogy a társadalmi érdek érvényesülése mellett mindig figyelembe vegyék a dolgozók, a dolgozó kollektívák érdekeit is. Valamennyiünknek tenni kell azért, hogy egységes felfogáson alapuló cselekvés és fegyelmezett munka folyjék. Ehhez kérjük a pártszervezetek, a szakszervezetek, az ifjúsági és tömegszervezetek aktív segítségét és igészerint az a helytelen társadalmi szemlélet, hogy a nő nem való ipari pályára. A gyakorlat azonban mást bizonyít, hiszen akad több olyan ipari munkakör, ahol a nők adottságaiknál precizitásuknál, türelmüknél fogva előnyben vannak a férfiakkal szemben. A fiatal képviselő hangsúlyozta: — Magam is forgácsoló szakmunkás vagyok, és ezért saját tapasztalatom alapján cáfolhatom azt a nagyon káros nézetet, hogy a nőkből éppen olyan jó ipari munkás nem lehet, mint a férfiakból. Vannak is — csak a számuk kevés. Részben a munkaerőgondok. részben a lányok beiskolázásával kapcsolatos problémák miatt szükséges a lányok továbbtanulásával külön is foglalkozni. Eperjesi Iván elmondotta, hogy a megye területén az erdészeti szakközépiskola kivételével valamennyi gimnáziumi. szakközépiskolai és természetesen iparitanuló-in- tézeti osztályba jelentkezhetnek. ennek ellenére igen alacsony az arányuk az ipari és a mezőgazdasági szakközép- iskolákban. Az elmúlt évi felmérések alapján több mint 1500 harmadikos diák tanult a megye 12 középiskolájában. Közülük 129-nek volt a szándéka szakmát tanulni. Ezek szerint tehát igen fontos feladat már az általános iskolákban a helyes szakmaválasztásra nevelni a gyerekeket. Sajnos, még nem minadott a mának és egy kicsit a jövőnek is. Az élelmezési törvény első és egyedülálló társadalmunkban (az újságíró megjegyzi, hogy ezt a törvényt először 1972. október 10-én dr. Révai Zoltán, Győr-Sopron megyei képviselő szorgalmazta!), s megszületését a fokozott társadalmi igény is indokolta. Ha felszólalnék, területemnek, a Mátra vidékének a gondjait említeném. Egyetértek a Pest megyei képviselőtársam gondolatával. aki elsősorban a hazai fogyasztók érdekében beszélt. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez a törvény — ha jól hajtjuk végre — külföldre is elviszi jő hírünket. És a harmadik téma, a munkaerő-gazdálkodás. Olt voltam az ipari bizottság ülésén, ahol hetven kérdés, illetve felszólalás hangzott el a napirenddel kapcsolatban. Már ez a tény is fémjelzi, hogy mennyire fontos, égető problémáról volt és van szó. Az igény: hatékonyság. munkaerő, munka- fegyelem — nem jelszó. Mindez feladat és sürgősen végre keli hajtanunk a társadalom érdekében. Ha nem is szólaltam föl, de mindhárom törvényjavaslatot örömmel megszavaztam. ★ A folyosón Komjáthy Aladárral és Nagy Mártával beszélgettünk a déli szünetben. A selypi medence képviselője elégedett. — A selypi cementgyár az- besztcsőüzeme számára sikerült olyan sablont beszereznünk, amely például segít végre Lőrinci vízellátásának a javításában. Az ilyen „kis örömök” is széppé teszik a képviselői munkát. Az élelmiszerekről szóló törvénnyel kapcsolatban hivatásomnál fogva elsősorban a szociál- etikai problémák foglalkozz tatnak. Az egyház is igyekszik a saját területén és a saját eszközeivel harcolni a káros jelenségek, például az alkoholizmus ellen... Nagy Márta a munkaügyi miniszter beszámolójával kapcsolatban nyilatkozik: — Szerintem a munkahely iránti hűség igen fontos kérdés — mondja. — Itt vannak például az ipari tanulók. Megtanulják az üzemben a szakmát, a szerződésnek eleget téve, ledolgozzák a két évet. aztán — elmennek. Az első időre olyan kedvezBefejezésül Eperjesi Iván a KISZ és az üzemek lehetőségeiről beszélt. Elmondotta, hogy az ifjúsági szövetség már igen sok segítséget adott a népgazdaságnak, számtalan jó kezdeményezés bizonyítja ezt. Az üzemekre nagy feladat hárul a szakmájukat tanuló és a szakmát szerető fiatalok megtartásában, to-' vábbképzésében, hiszen az iskolák naprakész szakembere^ két nem tudnak adni. Az iskola a szakmai alapot adja» amit a. gyakorlatban, az üzemben kell továbbfejleszteni, s nem mindegy, hogy milyen segítségét kap az a fiatal az üzemtől, illetve az adott területen dolgozó kollektívától'. Ennek a feladatnak a megoldásához széles körű társadalmi segítségre van szükség. ‘ — Ma is. ezelőtt is sokat beszéltünk a munkaerőgondokról: á szakmunkásképzésről. Meggyőződésem, hogy rövid ideig még beszélhetünk róla. de utána már tennünk kell, határozottan, következetesen —■- és vttnden szinten! Csak így lehet megoldani a népgazdaság növekvő gondjait — fejezte be felszólalását Eperjesi Iván. A délután folyamán több felszólaló .fejtette ki véleményét a munkaerő-gazdálkodásunkról és a szakmunkás- képzésről. Az elhangzottakat Karakas László munkaügyi miniszter foglalta össze és válaszolt a kérdésekre. A munkaügyi miniszter beszámolóját a munkaerőgazdálkodás időszerű kérdéseiről és a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény végrehajtásáról az elhangzottakat figyelembe véve az országgyűlés elfogadta- Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka befejeződött. ményt kapnak, mintha 100 százalékos normát teljesítenének, pedig a szakmát ilyen fokon plusz időbe kerül elsajátítani. Amikor a két év letelt. csökken a pénz. hiszen, még-valóban nem tudnak egy jól kvalifikált szakmunkás szintjén termelni. Így aztán elmennek. A jó ígéret perszé. hogy mindenkire hatással van. Mit érünk el így? ... Gondolkodnunk kell a mindenki számára kedvező megoldáson és minél hamarabb dűlőre kell jutnunk'. (Miközben a tudósításomat diktálom, hallom a hangszóróból, hogy Eperjesi Iván képviselőnk felszólalása szép sikert aratott.) ★ A nyári ülésszaknak vége. Két törvény született, s ami már régen nem volt:!- a legfelső törvényhozó testület, az országgyűlés minisztériumot számoltatott be, jelenleg a munkaügyi tárcát, a munkaerő-gazdálkodás témaköréből. Nem az újdonságot hangsúlyozza a krónikás ekkor, hanem az országgyűlés munkájának egyre sokrétűbb és így egyre demokratikusabb voltát. Kátai Gábor tßjwjjim-Q 1976. június 26., szombat 'J >
