Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-24 / 148. szám

I Mal regény színpadon Az Állami Déryné Színház június 25-én mutatja be Jó­kai Anna Tartozik és köve­tel című regényének színpadi változatát Űjházasok címmel. (A regényt a szerző írta szín­padra.) Rendező: Petrik Jó­zsef. Képünkön: Koldus Nagy László, Zubor Ágnes. (MTI-fotó — Horváth Éva) Háromszoros túljelentkezés Felvételi vizsgák az egri főiskolán Ma délelőtt — az egri Ho Si Minh Tanárképző Főisko­lán — megkezdődnek a fel­vételi vizsgák. A jelentkezők — a nappali és a levelező ta­NDK-ba utaztak Vidróczkiék Tegnap délután a Feri­hegyről indult az a repülő­gép, amely a gyöngyösi Vid- róczki Népi Együttes 20 ta­gú csoportját is vitte az NDK-ba. A gyöngyösiek Wer- ningerode-ban lépnek fel első Ízben. 26-án este az ottani Hazai napok című rendez­vényen. Műsorukon szerepel többek között a Vasvári ver- bunk és friss, a Ritka és sű­rű tempó, a Mélykereki tap- sos, a Palóctáncok és a Bagi táncok. Az együttesnek ezek az úgynevezett sikerszámai, ezért is mutatják be ezeket az NDK-beli közönségnek. A továbbiakban még Magde­burg körzetében szerepelnek majd három alkalommal. Az együttessel utazott Fe­jes János, a gyöngyösi városi művelődésügyi osztály veze­tője. Az együttes művészeti vezetője Zeltner Imre. a ze­nei vezetője Schubert Hen­rik. gozatra pályázók egyaránt — ekkor készítik el központi tételek alapján magyarból, oroszból, történelemből és angolból írásbeli dolgozatai­kat. Június 25-én. pénteken földrajzból, mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatokból, pedagógiából és kémiából írásbeliznek a jelentkezők. Ezzel párhuzamosan folyik a gyakorlati vizsga testnevelés­ből és rajzból. Június 26-án. szombaton reggel kezdődnek a szóbelik, amelyek július 4-ig tartanak. A tanári pálya iránt vál­tozatlan az érdeklődés, hi­21.40; Színházi Album Az 1975—76-os színházi évadot búcsúztatja ezúttal a Színházi Album. Olyan elő­adások részletei kerülnek szén az idén is csaknem ezer fiatal kérte felvételét a főis­kolára. A túljelentkezés több mint háromszoros. Néhány szakpár különösen kedvelt. Magyar-történelem szakra tízszer, magyar-angolra hét­szer. biológia-mezőgazdasági ismeretekre és gyakorlatokra, biológia-testnevelésre, föld­rajz-testnevelésre ötször-hat- szor annyian jelentkeztek, mint amennyit felvehetnek. A korábbi évekhez hason­lóan, most is igen kevesen választották a matematika­műszaki ismeretek, a mate­matika-rajz szakpárosítást. képernyőre, — melyeket egy­aránt lelkesen fogadott a nagyközönség, s a kritika is. Epizódok villannak fel a bu­dapesti Nemzeti Színház két nagy sikerű műsorából, a Csongor és Tündéből, vala­mint Szabó Magda Az a szép, fényes nap című történelmi drámájából, s ott lehetünk Szolnokon is, ahol Shakes­peare Makrancos hölgy című komédiáját adják. Az adás nem vállalkozik a most vé­get érő színházi év mérlegé­nek elkészítésére, ez még túl korai lenne, de ugyanakkor foglalkozik már az idei sza­badtéri évad előkészületeivel is. A műsor arra is választ ad, mit láthat az idén nyáron a színházkedvelő közönség. vipÁM KlSR.eGtNV 7. — A kurtaksát kissé ma­gasnak találom — felelte szórakozottan a főköny­velő, aki a reggeli postával két prospektust kapott Abbáziából, és most ezeknek a tanulmányozásába volt belemerülve. , Ennél többet aztán nem is volt hajlandó a Remete betegsége felől táplált véle­ményéből nyilvánítani. Teri kisasszony azért nem hagyta könnyen elaludni az ügyet. — Valami történt, az bi­zonyos — mondta. — Meglát­ják. valami kerül a dologból. A magam részéről roppantul kíváncsi vagyok, igazán sze­retnék egy-két nappal már idősebb lenni. Ez annál különösebb kí­vánság volt a részéről, mivel Teri kisasszonynak szemmel, láthatólag semmi szüksége nem volt már arra. hogy a napjai múlását siettesse. Nusinak nem esett jól a távollevő kolléga szapulása. — Ugyan. Tériké — mond. a —. nem szabad mindjárt olyan gyanakvónak lenni. A héten láttam egy filmet, ab­ban szerepelt egy szimpati­kus fiatal banktitkár, akit lo­pással vádoltak. A családja kitagadta, sőt már a meny­ruiémm J576. június 24.. csOtörtav asszonya is otthagyta, a pi­szok ... Egyedül én nem hit­tem a rágalomnak, és a vé­gén ki is derült a szegény fiú ártatlansága. Nagyon szép film volt... — Jó. jó. angyalom — rep- likázott a titkárnő. — Én kí­vánom is, hogy a Remete Géza esetében is így legyen. De más a mozi és más a való­ság ... — Az bizfos — helyeselt Szedlacsek. — Hiába, az élet olyan, mint a petrezselyem... — Miért? — kérdezte Nusi gyanútlanul. A gyermeteg lelkületű 'se­gédkönyvelő elvigyorodott: — Azf nem tudom. A ha­sonlat másik felét már elfe­lejtettem ... És boldog volt. hogy jám­bor együgyűségének megint léprement valaki. NYOLCADIK FEJEZET A Zugliget Szanatórium nem tartozott a főváros leg­látogatottabb gyógyintézetei közé, pedig a vezetőség igazán mindent megtett a betegek kényelméért. Nyilván a be­tegek érdekét szolgálta az is. hogy a kis magánszanatóri­um orvosi kara a ter­mészetgyógyászok ma még nem eléggé népes cso­portjába tartozott. Így aztán, habár a borsos ápolási díjakban a gyógyszerek ára is bennfoglaltatott, itt kizá­rólag vizet, levegőt, piócát és diétát rendeltek. Ez végered. ményben hatékonyan hozzá­járult a betegek állapotának gyors javulásához, hiszen ele­ve kizárta az esetleges gyógy­szermérgezés lehetőségét, ami más gyógyintézetekben or­vosságcsere vagy túladagolás következtében könnyen meg- eshetik. Azaz mégis, hogy egészen hűek legyünk a törté­neti igazsághoz, túladagolás egyetlenegy esetben itt is elő. fordult. Egy magas vérnyo­másos hentesárugyárost any- nyira teleragasztottak na­Horton a közművelődésért Hajlamosak vagyunk két­kedéssel fogadni az ilyen ki­jelentő mondatokat: itt és itt tartunk az emberek mű­veltségének növelésében. Az­tán jönnek még ehhez a két­ségtelenül mutatós adatok, amelyek erőteljes érveknek tetszenek a megállapítás iga­zának hangsúlyozásában. Valószínű, hogy az embe­rek, az ember műveltségét abszolút érvényes mérték- egységgel nem lehet jelezni. De viszonyítani kell a ta­pasztalati úton elért megál­lapításokat egy korábbi szinthez vagy egy későbbi el­érendő cél határmezsgyéjé­hez. Amikor a gyöngyösi járási pártbizottság agitációs és propagandabizottsága véle­ményt akart formálni a Hor­ton folyó közművelődési te­vékenység eredményességé­ről, hatékonyságáról, ugyan­ezt a módszert használta. Mást nem tehetett. * Ahogy ilyenkor szokás, a községi végrehajtó bizottság nevében a tanács elnöke, Székelyfi István állította ösz- sze az írásbeli jelentést. És ahogy ilyenkor szokás, a je­lentés bőséges és statisztikai adatokra épített következte­téseket sorolt fel, újabb kö­vetelményeket fogalmazptt meg, elismert és hangsúlyo­zott sikereket, de nem rej­tett véka alá hiányosságokat sem. Nagyon hatásos környezet­nek bizonyult a tanácsko­zás színhelyéül kiválasztott könyvtár. Az ódon épület megifjításával tágas, szel- lős, de stílusos termeket si­került kialakítani, amire méltán büszkék a hortiak. Ez a hangulatos belső tér emocionálisan befolyásolta az eszmecsere résztvevőit. Mégsem valamiféle váll­veregető és barátian megér­tő magatartás uralkodott el, a szó igazi értelmében vett vitának a szele is megcsapta a könyvespolcok között ülő­ket. A kérdés pedig, amely megkavarta a levegőt, úgy körvonalazható, hogy meny­nyire kell a községi tanács­nak gazdaként kezelnie a helybeliek közművelődésének formálását? Lehet-e csupán a „partvonal mentén” szurkol­ni a népművelés hivatott kis csapatának, avagy a gazda jogán és okán „fújni kell a sípot” is időnként. Bizonyára nemcsak helyi, horti specialitás a nem elég határozott állásfoglalás eb­ben az ügyben. Ahogy ar­ról is szó eshet más közsé­gekben is, hogy a lakosság műveltségének fokozásáért csak a pedagógus tevékeny­kedjék-e, ez valamiféle pe- dagógussajátság-e, vagy ki kell venniük ebből a fel­adatból a részüket mind­azoknak, akik értelmiséginek számítanak egy-egy helység­ben, tehát szellemi dolgozók. Tehát van mit átadniuk má­soknak, mivel magasabb képzettséggel, egyetemmel, főiskolával rendelkeznek. Ez a kérdés lényegében régen eldöntött, mivel az utóbbi években a falusi kö­rülmények is nagyot változ­tak. Kevés olyan község van mifelénk, ahol a fő erőket a pedagógusok csapata teszi ki. A mezőgazdasági és ipari üzemek, szövetkezetek, az orvoskörzetek kialakítása, működése a szellemi foglal­kozásúak számát is megnö­velte. Őket bevonni a kö­zösség művelésébe lehetőség is, de kötelesség is. Követel­mény, hogy a közművelődés sajátos területeihez a meg­felelő szakmai felkészültsé­gű személy kapcsolódjék. * Hortnak sajátos helyzete van, de egyáltalán nem kivé­teles. A jól gazdálkodó me­zőgazdasági szövetkezet mel­lett egy jelentős ipari üzem, a MEZŐGÉP gyáregysége is működik itt, ahogy a fo­gyasztási és takarékszövet­kezet is, és már formálódik a gázlefejtő állomás is. Az­tán vannak szép számmal olyanok, akik a fővárosba járnak ipari üzemekbe. Nem „dinnyés falu” már Hort, nem ez adja a karak­terét, ha a tény maga nem is mellékes csupán, hiszen évente elég tetemes meny- nyiségű családot érint a fur­csa vándorlás: kora tavasz­tól késő őszig idegenben, a zord hónapokban pedig itt­hon. A kérdés mindjárt az: mi történik és mi történjék a dinnyésekkel? Nyilvánvaló, a téli időszak, a népművelés intenzív szakasza az, amely építhet ezekre a furcsa no­mádokra. A lényeg: Hort is sok ág­gal támaszkodik a sokágú életre. Van tehát honnan verbuválni a népművelőket is a népművelési, a közmű­velődési munkához. Igen ám, mondják, de honnan vegvünk ehhez nénzt? Ingyen senki sem dolgozik, mert nem szellemi ínség- munkára van szükségünk, ha­nem hatékony, erőteljes köz­reműködésre. Nem szívesség­ből tett tessék-lássék jó cse­lekedetekre, hanem a hévvel és odaadással folytatott is­meretnyújtásra. Mondjuk, és igaz is: a közművelődés nem mérhető árucikként forinttal. De a közművelődési intézmények véges számú pénzmennyisé­gekkel rendelkeznek, tehát „gazdálkodniuk” kell — fur­csa ez így, de igaz — a kultúrával. Gondoljunk azonban arra, hogy tíz- és tízezer forint „fekszik” a Horton működő különböző üzemek és szö­vetkezetek kulturális rova­tán. Kinek van joga ezeknek a forintoknak az útját figye­lemmel kísérni? Tehet-e a községi tanács olyan lépést, hogy a különböző kasszák­ban levő forintokat a közös cél érdekében egy marokba fogja? Rendelet nincs, csak ajáná lás van, amit vagy elfogadr nak az érintettek, vagy nem. Sokszor nem is a szándékon múlik, hanem a kacifántos pénzügyi elszámolások me­revségén. Nem tudják el­könyvelni, ha „idegennek^ adják át a pénzt. Amíg nem lesz országos érvényű rendelkezés, a fő­könyvelők még a legszebb feladatok várható nagy si­kerének reményében sem kockáztatják a fegyelmit. És ebben nekik is igazuk van. De legalább az önkéntes­ség szintjén előguruló forin­tokért hívja össze a községi tanács az érintett gazdasági vezetőket, és értsen velük szót. Nem jó az, ha ilyen ügyben valaki odaszalad akár az egyik, akár a másik üzem igazgatójához, elnöké­hez, hogy gyorsan nyomjon neki a markába, mondjuk, nyolcszáz forintot, mérténél, kül megáll minden. A módját is meg kell ad­ni, „hadisarcként” aligha le­het kivetni és behajtani köz- művelődési hozzájáruláso­kat. ír Idézhettünk volna statisz­tikai adatokat most esőstől. Hányán, végezték el a külön­böző tanfolyamokat, hányán látogatják évente a mozit, a Déryné Színházat, hányán tanultak felnőtt fejjel az ál­talános iskolában, mennyi pénzt költenek évente köny­vekre, hány olvasója van a könyvtárnak, hogyan válto­zott a számuk annak meg­felelően, milyen volt a könyvtár kívülről és belül­ről. És így tovább, és így to­vább. A hortiaknak sok szép statisztikai adatsor ad jó bi­zonyítványt az eddigi tevé­kenységükért. A számok azonban csak azoknak „szólalnak meg”, akik az ő nyelvükön beszél­nek. A mögöttük meghúzódj tény a lényeges: fejlődés, elő-J rehaladás, győzködés, sike­rek és kudarcok, örömteli percek és dühvei feszített órák, gátlások és tehetetlen­ségek: mind a közművelődé­si fáradozás velejárói Horton is. A hajóanyag-raktárukat a további startokhoz bizonyára az a vita töltötte fel, amely a kendőzés látszathumanitása nélkül nevezett meg szemé­lyeket, intézményeket, ható­ságokat. Hangoztatva felelős­ségüket és tennivalóikat a további eredmények elérésé­ért. ír Mi értelme van annak, kér­dezhetjük, hogy egy bízott, ság beleolvasgat egy több oldalas jelentésbe, számokat hasonlítgat össze, időt és energiát fordít ilyen „bürok­ratikus” eljárásra? Ha csak a jelentésért ön­magáért tenné mindezt, na­gyon fölösleges dolgot mű­velne. De ezen a tanácsko­záson is elhangzott néhány, személyre szóló követelmény, megjelöltek néhány olyan lépcsőfokot, amelyet nem le­het kihasvni a feljebb m. tásra valót törekvés során. Ténylegesen tettek egyet és mást az eredményesebb köz- művelődésért. G Molnár Ferenc u dállyal, hogy a szegény em­ber máról holnapra, mond­hatni minden habozás nélkül, rajtaütésszerűen vészes vér. szegénységbe esett; olyannyi­ra. hogy ijesztően megfo­gyatkozott vörös vérsejtjei­nek sürgős pótlása céljából nemcsak erélyes levegő- és napkúrára, de — horribile dictu! — külön májkúrára is kellett fogni. (A májat a be­teg a «aj át üzeméből hozat­ta.) A vizsgálat megállapítot­ta. hogy a hibát a házigyógy­szertárban követték el. amennyiben a rövidlátó, de hiú patikuskisasszony a bel. gyógyász szakorvos receptjé. re tévedésből nagyobb dózist szolgáltatott ki a vérszomjas állatkákból. A gondatlan gyógyszerésznőt két dioptriá­ra ítélték, szarukerettel sú­lyosbítva, de ezenfelül a re­ceptírást az igazgató főorvos azóta kizárólag magának tar­totta fenn. minthogy ő a hi­vatása ellenére aránylag ol­vasható kézírással dicseked­hetett. Az újításnak meg is lett az eredménye: azóta nemcsak a költséges piócák, de még a lényegesen olcsób­ban beszerezhető ibolyántúli sugarak adagolása se veszé­lyeztette többé a betegek lá­badozását. Remete Géza már hatodik napja tartózkodott ebben a nyugalmas kis szanatórium­ban. Lassanként összeismer­kedett a többi ápolttal, akik közül a legtöbbnek az volt a fő baja. hogy komolyabb el­foglaltság hiányában bősége, sen ráért önmagával foglal­kozni. Andorka nyugalma­zott vasúti főfelügyelő példá­ul. aki májbetegséggel, epe­kővel. szívzavarokkal és — last but not least — idült vesezsugorral vétette fel ma­gát. s nagy gyöngeségében rendszerint az ágyat őrizte, amikor megkapta a Conti­nental Export—Import Rész­vénytársaság expresszlevelét. amelyben az előkelő szállít­mányozási vállalat tarifaosz­tálya élére hívta meg a de­rék fuvarozási szakférfiút, a nagybeteg öregúr haladékta­lanul kiíratta magát, és olyan frisseséggel távozott, hogy még a bőröndjeit is minden­áron maga akarta a rá vá­rakozó kocsihoz lecipelni. Akadtak azért persze ko­molyabb betegek is. A legne­hezebb. legreménytelenebb eset kétségkívül Pecsenye bá­csi volt. Az öreg negyven esztendőt szolgált egy Pest környéki fatelepen éjjeliőrt minőségben. Vakulástól látá­sig dolgozott — ahogy ő ma­ga szokta mondogatni. Most. hogy nyugállományba került és megtakarított vagyonká­jából végre rendes nappali életet élhetett volna, csak­úgy, mint más ember, nem tudott szabadulni a négy év­tizedes fordított életmód kel­lemetlen utókövetkezményei­től: nappal aludt, mint az a bizonyos bunda, éjszakán­ként pedig álmatlanul kóbo­rolt kint a szabadban. (Folytatjuk) \ 4 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents