Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-23 / 147. szám

Kamarazenekari fesztivál - Veszprémben AZ UTÓBBI ÉVEKBEN jes-itóen elszaporodott fesz­ül valóknak, nagyszabású ren- j dezvényeknek a közelmúlt­ban központi határozattal szabtak gátat. A rendcsiná­lás egyúttal azt is jelenti, hogy a zöld utat kapott ren­dezvények — amelyek már eddig rangot vívtak ki ma­guknak — valóban nagyobb perspektívához jutottak. Etek közé tartozik a veszprémi kamarazenekari fesztiválok sorozata, me­lyekből az idén már a hato­dikat rendezték meg a du­nántúli városban. A szak­emberek jól tudják. hogy zenei életünk hangszeres ré­sze fejlődésében elmaradt at­tól, amit például a dalos­mozgalomban tapasztalha­tunk. A Muzsika című lap­ban már-már drámai hangon folyik a vita a vonósután­pótlás olyan . mérvű hiányá­ról, hogy ez már-már leg­jobb zenekaraink színvonalát veszélyezteti. A veszprémi fesztivál töb­bek között ezeken a gondo­20.00: A FÉLELEM FALAI MÖGÖTT DOKUMENTUMFILM KÍNÁRÓL Nem mindennapi vállalko­zás eredményeként „A féle­lem falai mögött” címmel ke­rül a nézők elé a Szovjet Te­levízió alkotása, amely rit­kán, vagy eddig még soha­sem. lá'uút felvételek,, ripor­tok segítségével ad számot az ázsiai, birodalom elmúlt ne­ts. Sajnos, ez a reményem nem vált be. Egy ideig ugyan ör­vendetes módon emelkedtek a pénzkivételei, már több mint két hónapja azonban a legteljesebb csődöt tapasz­talom. Már nem is tudom, mit gondoljak a dologról: maga egy visszeső becsületes ember; vagy talán a lány­ban van a hiba, tisztessége­sebb, mint eredetileg hittem. Ez utóbbi körülmény nagy csalódás lenne számomra, úgy látszik, a nőkben soha­sem szabad bízni­Villányi itt elhallgatott, és kérdőleg nézett Remetére. De miután választ nem ka­pott, így folytatta: — Most pedig rátérek, mi­ért van szükségünk arra, hogy a vállalatot alkalmazotti részről nagyobb összegű megkárosítás érje. Amint tudja, az üzlet jól megy, hi­szen alig győzzük a munkát. Fejlődnünk kellene minden irányban, bővíteni elsősorban a gyártelepet, kiépíteni el­adási szervezetünket, a sze­mélyzet létszámát gyarapíta­ni, tisztességesebb fizetése­ket adni és Isten tudja még mennyi megoldatlan feladat vár ránk ezen a téren. De, sajnos, az igazgatóság keze kötve van. Amint maga is jól tudja, részvényeink több­sége idegen kezekben van, a részvényesek pedig minden ésszerű újítástól irtóznak. Csupa nagyszakállú, konzer­vatív marhával van dolgunk, akik az igazgatóság minden fejlesztési szándékát lesza­vazzák. Ezen csak úgy segít­hetnénk, ha a részvénytöbb- ségei megszerezzük. De bo­giján? A papírjaink szilár­dak, névértékefi felüli árfo­lyamon se kaphatók. Nem faárad más hátra, mint a vállalat hírnevét — ha ez ál­OäMMs léte, június 23., szerda kon is enyhíteni próbál. Aki meghallgatta a részt vevő nyolc együttes — Baja, Eger, Tatabánya, Nyíregyháza, Bé­késcsaba, Óbuda, Kecskemét és Veszprém kamarazeneka­rának — produkcióját, nagy- nagy örömmel könyvelhette el: az itt hallott amatőr muzsikusok többségükben fia­talok és sok jelentős ígérete van köztük a magyar zenei életnek. A rendezvényt kö­vető szakmai értékelésen a zsűri — élén — Farkas Fe­renc Kossuth-díjas zeneszer­zővel — igen sok szépet mondott az ott elhangzot­takról. Nem kevésbé fontos azon­ban, hogy a kamarazenekari fesztivál az alkotóművészek számára is rangos fórummá nőtte ki magát. A rendező bizottság neves zeneszerző­ket kért fel, hogy a részt vevő együttesek számára komponáljanak új műveket. Sugár Rezső, Soproni József, Vántus István, Bozay Attila, Kocsár Miklós, Bogár István egy-egy műve ősbemutató­gyedszázadának históriájá­ról, fontosabb politikai ese­ményeiről, feleletet keresve az elmúlt évek drámai for­dulataira ... A részben eredeti kínai té­véanyagon, részben pedig a szovjet tévések filmbeszá­molóin alapuló összeállítás felvillantja a maoista rezsim belső válságának okait. Megszólalnak többek kö­zött olyan művészek és poli­tikusok is, akik menedékjo­got kértek a Szovjetunióban, megtagadva a hazatérést... Bizonyára sok néző számá­ra jelent újdonságot a film­nek az a része, amelyik a „kulturális forradalom” ku­lisszái mögé kalauzol. Az ötven perces produkció ugyanakkor feleletet keres arra is, mi a magyarázata annak, hogy a jelenlegi kínai politika szélsőséges ■ szovjet­ellenes erőkkel kíván szövet­kezni. dozattal jár is — átmenetileg megrontani, lejáratni. — Kezdem érteni — mor­mogta Remete bámulva­— Ha kipattan rólunk egy sikkasztási botrány — foly­tatta Villányi —, a mi mara­di részvényeseink egész biz­tosan meg fognak ijedni. Ugyanakkor az igazgatósági tagok a birtokukban levő ér­tékpapírokat piacra dobják. Természetes, hogy vevőre ilyen körülmények között nem találhatunk majd. El­lenben a hirtelen kínálattal még jobban aláássuk a rész­vényesek bizalmát, úgyhogy ők is igyekezni fognak a tu­lajdonukban levő értékpapí­roktól minden elfogadható áron szabadulni. Mi a rész­vényeket megbízottaink út­ján a tőzsdén felvásároljuk, a kínálatot azonnal beszün­tetjük, és az így megszerzett majoritás birtokában azután nyugodtan hozzáláthatunk a terveink megvalósításá­hoz ... Mi a véleménye? Remete megtörülte verej­tékező homlokát. — Az ötletet magát kitűnő­nek találom — mondta. — Csakhogy ez a tranzakció az én testemen keresztül bonyo­lódna le, igazgató úr... Villányi hidegen nézett rá: — Ne használjon ilyen nagy szavakat, kérem■ Maga sik­kasztott, a felelősiéget ezért vállalnia kell. Itt csak arról van szó, hogy igénybe vesz- szük a segítségét annyiban, hogy az eddig elvont összeg zezet pengőre kiegészíttes­:.k. Ezzel széniben, név sze­inti feljelentést maga ellen ként el is hangzott Veszp­rémben, nagy közönségsiker­rel. Az elmondottakból az is következik, hogy a fesztivál fő profilja a modem '■kom­pozíciók bemutatása lett. A felsoroltakon kívül is jó né­hány XX. századi darab zen- dült meg a megyei művelő­dési központ nagytermében, segítve a közönség ismerke­dését a mai művészettel. MIT JELENT A ZENEKA­ROK SZÁMARA e műveket játszani, azt felmérni is alig lehet. Á nehéz zenedarabok eljátszása olyan többletmun­kát, szakmai fejlődést köve­tel meg a muzsikusoktól, amely az együttes egész munkájában is kamatozik, nyolc zenekar figyelembevé­telével pedig már valóban az egész hangszeres zene nye­reségéről beszélhetünk. S minden bizonnyal a szerző­ket is inspirálja az a tudat, hogy nem az asztalfióknak dolgoznak, hanem meghatá­rozott együttesek számára. A szerzők és előadók között ki­alakuló jó kapcsolat pedig további alkotó együttműkö­dés forrása lehet. A modern zene előretöré­se nem jelenti azt, mintha a régebbi művek hiányoznának a repertoárból. Szinte min­den zenekar hozott Veszp­rémbe barokk muzsikát is. A megbeszélésen a feszti­vál jövőjével kapcsolatban is fontos javaslatok hang­zottak el. Szóba került pél­dául: hosszabb időtartammal rendezik meg a fesztivált, hogy még több együttes részt vehessen azon. Megvi­tattak a résztvevők lényeges szerzői jogi problémákat is, s nagy hangsúlyt kapott a kérdés: hogyan lehetne az amatőr zenekarokat az eddi­ginél jobban ellátni művek­kel, kottákkal. A VI. ORSZÁGOS kamara- zenekari fesztivál művészeti életünknek olyan rangos fó­ruma lett, amely az egész szakma figyelmét megérdem­li. ’ Czingráber János nem teszünk, csupán beje­lentjük a rendőrségen, hogy tízezer pengős hiányra buk­kantunk. Az ügy természete­sen bekerül az újságokba is, ezt a részvénykínálattal kap­csolatban így kívánják az ér­dekeink is. Azt hiszem, két- három nap alatt mindent le­bonyolíthatunk, még mielőtt a könyvszakértők vizsgálat alá vennék az üzleti könyve­inket. Amint erre már nem egy példa volt, a rendőrségen azután bejelentjük, hogy ká­rosodás nem történt, csupán könyvelési hiba vezetett félre bennünket. így szokott ez történni olyan esetekben, amikor a megtéyedt alkalma­zott a munkaadó kárát a bün­tetés elkerülése céljából meg­téríti. Minthogy pedig a hi­ányt maga nekünk visszafize­ti, a feljelentést mi is visz- szavonjuk. Remete megrémült. — Hogyan téríthetem visz- sza a pénzt? — kérdezte. — Száz-százhúsz pengő minden vagyonom. — Maga a pénzt nekünk visszafizeti — ismételte Vil­lányi. — Helyesebben nem maga, hanem a családja• — Nincs családom. Csak az édesanyám él, akiről én gon­doskodom. A rokonaim sze­gények. Amerikában él egy nagybátyám, tíz-tizenöt pen­gőt kell küldenem neki ha­vonta. Villányi igazgató nem vesztette el a hidegvérét: — Ez engem nem érdekel. A pénzt nekünk meg kell kapnunk, mindkettőnk érdé­V’i'oaaa Ki SREGÍNV Aggtelek Az ország egyik leglátogatottabb tája Aggtelek és kuiuyéke. A festői vidéket turisták ezrei keresik fel már most, a szezon elején. (MTI fotó — Bisztray Károly felvétele — KS) Befejeződött az 1526-os tömegsírok feltárása a mohácsi csatatéren A mohácsi csatatéren, Sá­torhely közelében, befejező­dött az 1526-os tömegsírok feltárása és a régészeti mun­ka befejeztével — az eredeti tervnek megfelelően — visz- szahantolták őket. A sírok­ban a török elleni honvédő ütközet magyar hősei nyűg­kében. Az összeget névleg a hozzátartozói térítik meg, a valóságban azonban a rejtett tartalékainkból vonjuk majd el. Szóval, a titkos zsebünk­ből kivesszük, és a nyílt zse­bünkbe betesszük a pénzt. Ér­ti már? Remete tisztelettel vegyes félelemérzéssel meresztette szemét főnöké rezzenéstelen arcába. — Ez még nem minden — folytatta Villányi. — A bot­rány kipattanásakor maga szanatóriumba vonul, hogy a túlfeszített munkában kime­rült idegzetét rendbehozassa. Ez egy szokásos óvatossági intézkedés. Pénze lesz rá, hi­szen még fel kell kezelnie ötezeregyszáz-huszonkét pen­gőt, és az ügy érdekében ki­fejtett szolgálatai fejében ezt is megtarthatja. Remete szolgálatkészen meghajolt: — Parancsára, igazgató úr. — Még mindig nem va­gyunk készen. Minthogy a betegszabadságról nem óhajt majd visszatérni, működési bizonyítványt állítunk ki a számára, amely szerint a vál­lalattól saját kérelmére, őszinte sajnálatunkra távo­zik. A sajnálat annál őszin­tébb lesz részünkről, mivel ez nekünk végeredményben tízezer pengőnkbe kerül. A törvényes felmondási időre eső járulékait szintén meg­kapja, hiszen anélkül nem lenne szabályszerű. az elinté­zés, márpedig a legkisebb gyanús momentumot is el kell kerülnünk. — Remete újból megha­jolt: — Ahogy parancsolja, igazgató úr. — Várjon. Mindezek Után még marad egy igen fontos tennivalója, amiről sohase szabad majd megfeledkeznie. — Mit kell tennem, ké­rem? — Hallgatni. A legtelje­sebb diißkreciö kölcsönös ér­dekünk. Ért engem, ugye­bár? szanak. A temetkező helyre földmunkák során bukkan­tak a téli-tavaszi hónapok­ban. Itt épül ugyanis a tör­ténelmi emlékhely, amelyet a „mohácsi vész” 450. évfor­dulója alkalmából a hősök tiszteletére emelnek. — Tökéletesen, igazgató úr. Csak egyet nem értek. Ha szabad megkérdeznem, ho­gyan tetszett rájönni a pénz­tárhiányra? Tudtommal dur­va hibát sohasem követtem el. — Sőt. Ha illik ezért egy­általán megdicsérni, azt kell mondanom, hogy nagyon is ügyesen csinálta. Valamit azonban számításon kívül hagyott. — Mit, kérem? ­— A közgazdasági pályá­mat magam is mint vállalati pénztáros kezdtem — felelte Villányi. És finom, alig észrevehe­tő mosoly suhant át az ar­cán. HETEDIK FEJEZET — Nem tartja fölöttébb különösnek, Szedlgcsek úr, hogy a Remete hirtelen meg­betegedésével egyidejűleg a direktor úr a pénztári köny­veket bekérette magához? Ezt a nem egészen ártatlan célzatú kérdést Teri kisasz- szony tette föl a POLYPHON Rt. segédkönyvelőjének. Szedlacsek Lénárd mélabú- san legyintett csuklóig tin­tás kezével. — Könnyű Remetének — sóhajtott. — Ő az igazgató úr bizalmasa, ő megenged­heti magának, hogy beteg le­gyen. Bezzeg én mióta kín­lódom a polipjaimmal... — Hát miért nem véteti ki őket? — szólt közbe Nusi részvéttel. — Hát van nekem időm minden hónapban kórházban feküdni? Az orrpolip hívatla­nul is visszatér. Ha módom volna rá, saját külön polip­klinikát rendeztetnék be ma­gamnak. Hisz valóságos ak­várium az orrom, polip, polip után nő benne... — Nekem sehogy se tet­szik az a dolog — tért vissza a megszakadt témára a titkár­nő. — Magának mi a véle­ménye, Erőss úr? (Folytatjuk) Maráz Borbála régésznek, a pécsi Janus Pannonius Múzeum osztályvezetőjének irányításával két hónapig dolgoztak a szakemberek a tömegsírok feltárásán. A ki­takart csonthalmokat — ke­gyeleti okokból — nem boly­gatták meg. Valamennyit do­kumentálták: lerajzolták és lefényképezték, s rögzítették az adataikat. Ezt követően finom sárga homokkal töltöt­ték fel a gödröket, ily módon jól beágyazták a csontokat és elejét vették a további pusztulásuknak. 3-as és a 4- es számú tömegsír sza­bályszerűen megásott — tég­lalap alakú — temetőhely, az 5- ös számú viszont sza­bálytalan alakú, feltehetően sáncárok vagy ágyúállás le­hetett eredetileg. A három sírban együttesen 800—900 hősi halált halt magyar ka­tona pihen. A sátorhelyi tö­megsírok Papp László felte­vését támogatják, miszerint a magyar sereg szekértábora állhatott ezen a helyen, s a tábor védelmében elesett harcosok nyugszanak itt. Bi­zonyos, hogy elkeseredett csata és iszonyú öldöklés folyt, hiszen alig másfél ezer négyzetméternyi területen fekszik az öt tömegsír. A történelmi hagyomány szerint az augusztus 29-én lezajlott ütközet magyar ha- lottait a siklósi nagyasz- szony, Perényiné Kanizsai Dorottya temettette el a jobbágyaival. A tömegsírok mindegyike — sietős munka képét mutatta. Ennek egy­részt az lehetett az oka, hogy a környéken még tö­rök martalócok portyáztak, másrészt az, hogy a nyár vé­gi nagy melegben oszlásnak indultak a hullák és ember­telen munkát jelentett az összehordásuk, elföldelésük. Egyetlen tetemet sem helyez­tek szabályosan a sírokba, ezért alakultak ki a döbbe­netes látványt nyújtó kusza csonthalmok. A sietség mi­att nem is ástak mély göd­röket, így a tetemek három­hat rétegben fekszenek egy­más felett. A török fosztoga­tása következtében igen sze­gényes a tárgyi lelet, főleg fém ruhakapcsok, csatok és veretek kerültek napvilágra. A sátorhelyi tömegsírokat méltó módon megjelölik, s ezek állnak majd a történel­mi emlékpark középpontjá­ban. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents