Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
A mongol párt kongresszusa után mjo ntsanuon. emsoosrw A z elmúlt napokban a Nagy Népi Hurál (a parlament) üléstermének padsoraiban a Mongol Népi Forradalmi iPárt XVII. kongresszusának küldöttei között a csikósok, (juhászok, gulyások mellett foglalt helyet Csojzsil és Ulzij- bajbar Diesel-mozdonyvezető, Sirendib, a Tudományos Akadémia elnöke, Ganzsur, az ulánbátori távfűtőmű lakatosa. Az akadémiai elnök kivételével ezek a nevek — legalább is a külföldi olvasónak — semmit sem mondanak. Ám a mellettük álló foglalkozás-megjelölések már magukban is érzékeltetik azt a korszakalkotó változást, amelyen Mongólia ez elmúlt fél évszázadban átment. Valóban korszakalkotó: az ázsiai ország a feudalizmusból lépett át közvetlenül a szocializmus korába. Az 1920-as évek elején, a népi forradalom idején az analfabéta nomád pásztorok földjén azt sem tudták, hogy mi fán terem a vasút, a fémmegmunkálás, a tudomány (ha csak a buddhista lámák „tudományát” nem számítjuk). A naturális gazdálkodás közepette még a kézműipar is csak nyomokban volt felfedezhető. A Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusán tartott beszámolójában pedig Jumzsagijn Cedenbal, a Központi Bizottság első titkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke már a bányaipar, a belterjesedé mezőgazdaság, a paneles lakásépítés, a mindenkire kiterjedő nyolcosztályos Iskolai oktatás eredményeiről, feladatairól adhatott számot a tanácskozás 813 küldöttének és a világ 59 marxista—leninista pártja, nemzeti felszabadító mozgalma képviselőinek. Az Ázsia szívében elterülő ország életének gyökeres megváltoztatásában — a mongol nép elhatározásán, akaratán, munkáján kívül — döntő szerepe volt és van a Szovjetuniónak és a szocialista közösség többi tagjának. Erre a tényezőre támaszkodva tűzhették ki a mongol kommunisták azt a célt, amelyet a központi bizottság beszámolójában Jumzsagijn Cedenbal úgy fogalmazott meg, hogy a „Mongol Népköztársaságnak, mint az egységes szocialista világrendszer elszakíthatatlan részének gyorsított ütemben kell fejlődnie és viszonylagos elmaradottsága ellenére a testvéri szocialista országokkal többé vagy kevésbé, egyidőben kell a kommunizmus építésének útjára lépnie” Merész terv? „Minden túlzás és udvariaskodás nélkül megállapíthatjuk — jelentette ki Biszku Béla, az MNFP XVII. kongresz- szusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetője —, hogy mindaz, amit a kongresszuson a Központi Bizottság beszámolójában és a küldöttek felszólalásaiban eddig hallottunk, a mongol kommunisták reális szemléletét, marxista—leninista igényességét tükrözte”. Biszku Béla e szavai egyébként az Ulánbátor mellett, Szonginóban nemrégiben üzembe helyezett biokombinát dolgozóinak barátsági gyűlésén hangzottak el. Nem véletlen, hogy az MSZMP delegációját éppen ebbe az üzembe hívták meg. A vállalat ugyanis hazánk segítségével épült, és máig is dolgoznak ott magyar szakemberek. Ugyanígy megtalálhatók a népi mongóliában a csehszlovák, a lengyel, a bolgár és más létesítmények, nem is szólva a szovjet műszaki segítséggel, a Szovjetunió hiteléből, vagy ajándékaként épült korszerű ipari, mezőgazdasági, közlekedési, kulturális intéz- rtíényekről. Az óriási kiterjedésű ország nagy mennyiségben sejtett ásványi kincseinek feltárásán a KGST-országok komplex expedíciója dolgozik. A gazdaságilag előrébb tartó szocialista országok fejlesztési üteménél jóval gyorsabb fejlesztési ütemet kongresszus határozata értelmében az ipari termelés a mostani ötéves tervben 60—65 százalékkal növekszik (egyebek között éppen a Szovjetunió és a többi KGST-cxnszág testvéri segítsége teszi lehetővé). A szoros együttműködés, az egyetértés —és ezt a MNFP ■XVÍI. kongresszusa ismételten megerősítette — természetesen nem csak a gazdaságra terjed ki. A tanácskozáson hangzott beszámolók, felszólalások világosan tükrözték, hogy a mongol kommunisták szovjet, magyar, NDK-beli elvtársaikkal, a nemzetközi kommunista mozgalommal azonos módon ítélik meg az európai enyhülés, a leszerelés, a közel- keleti válság, az ázsiai biztonság problémáit. Az ázsiai földrészen kialakult helyzetről — érthető módon — viszonylag több szó esett az ulánbátori kongresszuson. Kínával és a pekingi vezetéssel kapcsolatban a mongol kommunisták legfelső fóruma úgy foglalt állást, hogy Mongólia továbbra is igyekszik normalizálni kapcsolatait a szomszédos nagyhatalommal, élesen elítéli azonban a maoizmust. A Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusán felvázolt út nem könnyű, de valós feladatokat tűz a szocializmust építő mongol nép elé. XXVII, évfolyam, 145. szám 1976. június 20., vasárnap Elutazott Budapestről a Francia Kommunista Fárt küldöttsége a A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására 1976. június 16—19. között látogatást tett hazánkban a Francia Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Gaston Plissonnier a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára vezetett. A küldöttség tagjai voltak: Guy Hermier, a politikai bizottság tagja, Marie —Therese Goutmann, a központi bizottság tagja, a szenátus kommunista csoportjának elnöke, Jacques Denis, a központi bizottság tagja és Martin Vériét, a központi bizottság munkatársa. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A francia testvérpárt képviselői megbeszélést folytattak az MSZMP tárgyaló csoportjával, amelynek vezetője Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, tagjai: Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, dr. Berecz János, a KB Külügyi Osztályánál?; vezetője, és Horn Gyula, a KB osztályvezető- helyettese voltak. Itt-tartózkodása során a francia kommunisták küldöttsége látogatást tett az MSZMP XIV. kerületi bizottságán. Az MSZMP Központi Bizottságának székházában a nyílt és baráti légkörben lezajlott megbeszélések során az MSZMP és az FKP képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik és pártjaik helyzetéről. Széles körű eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet, és a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseiről. Megvizsgálták azokat a szükséges lépéseket, amelyek lehetővé teszik a két párt kö- zötti gyümölcsöző együttműködés továbbfejlesztését.. A francia testvérpárt küldöttsége szombaton elutazott Budapestről. A huszonnyolcadik tanév Ma érkezik haza Moügiliábél a magyar nárlkiildöttséa Szombaton délelőtt elutazott Ulánbátorból az MSZMP delegációja, amely részt vett a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusán. A delegációt Biszku Béla, az MSZMP PB tagja, a KB tálkára vezette. A magyar vendégeket az ulánbátori repülőtéren D. Mo- lomzsanc, a MNFP Politikai Bizottságának tagja, a kb titkára, T. Ragcsa, a pb. tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese a Mongol— Magyar Gazdasági és Műszaki Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság társelnöke és más mongol vezető személyiségek búcsúztatták. A delegáció ma, vasárnar éskezik vissza Budapestre. V Büszkén tekintünk főiskolánkra” Tanáravatás Egerben Szokatlanul zsúfolt volt szombaton az egri Gárdonyi Géza Színház. Ünnepélyes izgalom hullámzott a nézőtéren, ahol szülők, tanárok és a főiskola végzős hallgatói foglaltak helyet. Fent a színpadon pedig a főiskola tanácsa és a vendégek, köztük Vaskó Mihály, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Kiss Sándor, a megyei KISZ-bizottság első titkára, Szalay István, a megyei tanács általános elnökhelyettese, de megtisztelte a tanévzáró ünnepséget Nguyen Manh Cam. a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, és eljöttek a főiskola budapesti tagozatának képviselői is. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanácsának nyilvános tanáravató ünnepi ülését dr. Szűcs László főigazgató nyitotta meg, majd a tanév munkáját ■ értékelve többek között elmondotta, hogy 1140 nappali és 1752 levelező hallgató tanult az intézmény húsz tanszékén. A főiskola hallgatói nagyszerű eredményeket értek el az országos tudományos találkozókon, művészeti és sportvetélkedőkön, minősítő versenyeken. A most befejezett tanévben tovább erősödött a tanulmányi fegyelem, dicséretes az ifjúsági szervezet felelős önkormányzata, kiegyensúlyozott és nyugodt az immár naggyá nőtt egri főiskola politikai, társadalmi, oktató-nevelő és tudományos élete. — Aki itt ma dolgozni, tanulni, alkotni és sok munka közepette ugyan, de kiegyensúlyozottan élni akar, az ma ezt jobban és színvonalasabban teheti, mint főiskolánk történetében bármikor — Vágó Judit és Duricskó Dóra orosz—angol szakos hallgatók az államvizsga előtti izgalom perceiben Krajcsovics Csaba átveszi a diplomát (Szántó György felvételei) mondotta többek között a főigazgató, majd a főiskola végzős hallgatóihoz, a 306 új általános iskolai szaktanárhoz szólott. A pedagóguspálya a közélet fórumain folyik. a gyermekek, a szülők, a magyar társadalom közösségének nyilvánossága előtt. És ezért ez a munWa, ez a hivatás értelemszerűen és tartalmilag is szolgálat. Szolgálat akkor is, ha most néhá- Inyuknok, mint kezdő értelmiségi embereknek főleg családi kötöttségek miatt a kezdet, az elhelyezkedés ebben a pillanatban még nem teljesen megoldott, hogy a szolgálat teljesítése várat magára. De mindannyian tudjuk, hogy a pedagóguspálya szolgálata azoknak a jó és közismert célkitűzéseknek, amelyek a szocializmus építésére irányulnak. Szolgálata azoknak az eszméknek, amelyekkel a tudomány birtokában, a pedagógia segítségével a szakmai tudás elsajátíttatása mellett a szocialista hazafi- ság és a proletár nemzetköziség eszmeiségét mélyítik el tanítványaikban. Szolgálatról beszélek és nem szolgalelkűségről. vagyis arról, hogy ezt a hivatást természetesen végezve, a gyermeket és az embert szeretve tegyék kedvesebbé és tartalmassá. Vidámmá és felszabadultan emberivé minden erejükkel, mert csak felszabadult lélekkel dolgozó és értelmesen tevékenykedő ember tudja a szolgálatot lélekemelő és gazdagító munkában feloldani. Különben csak keserű szívű, éretlen és értelmetlen, kiszikkadt és cinikus munkavállaló lesz az ember — bármilyen beosztásban is éljen. Dr. Szűcs László a vietnami ösztöndíjasokhoz is szólott ünnepi beszédében- Harmadik alkalom ugyanis, hogy vietnami és magyar nyelven kiállított tanári diplomát adnak át a főiskolán. Ezután következett az ünnepélyes kézfogás és a 306 diploma — köztük négy vörös diploma — átadása. A diplomaátadás ünnepélyes percei után az ifjú tanárok nevében Kovács Zsuzsanna mondott köszönetét mindazért, amit az elmúlt négy esztendőben nyújtott a főiskola, annak tanári kara és maga a város, amely szélesre tárva kapuit, a kultúra, a művelődés lehetőségeit, befogadta a tanári pályára készülő első éves hallgatókat. — Jelképesen továbbra is az egri főiskola hallgatói maradunk, s útbaigazításért, tanácsokért, mindig visszatérünk tanárainkhoz. Ügy akarunk dolgozni, munkálkodni. hogy ne csak mi tekintsünk büszkén főiskolánkra, hanem a tanárok is büszkék lehessenek miránk, volt hallgatóikra — hangzott az őszinte vallomás. Az ünnepi tanácsülés befejezéseképpen átadták as alapítványokat, a különböző pályamunkák díjait, majd dr. Szűcs László elismerő szavakkal méltatta a négy nyugállományba vonuló főiskola! tanár — dr. Bihari József, dr. Mátrai Tibor, dr. Légrá- dy Gyula és dr. Annási Ferenc — több évtizedes áldozatos munkásságát. ímj
