Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-17 / 142. szám
Egy új évad - nehézségekkel Porond i színpadon A Csapodéi1 madárka bemutatója Egerben Csapó János, a megcsalt férj, és Maszlag István a büszke hódító A fenébe is: nem tudnám elmondani, ha rákérdeznének, miről szól a Csapodár madárka, — ez a megmaított ötödfél százados vásári komédia. Valami szerelmi háromszög — ha jól emlékszem. A fiatal katona, az öregedő, butácska és lankadt tüzű férj, meg természetesen a kikapós menyecske, aki ha jól kikapna a férjétől és mindent meg is kapna, nem lenne kikapós. Bugyuta, ősi emberi, naiv történet. És végignevettem. Pardon: röhögtem is helyen- kint. Először óvatosan körülpislogva a nézőtéren, figyelve nevet-e más is, közben észrevéve, hogy más is körülpislog, nevethet-e azokon a bemondásokon, a néha bizony nagyon is egyértelmű gesztusokon, amelyeket ugyan — bizonyisten így van — megszoktunk a mindennapi életben, de színpadon, ugye ilyen nyilvánosan, hát az mégis egészen más. Egyszóval jó mulatság volt ennek a szókimondó csapodár madárkának a sorsa, amelynek mint mondtam és írtam volt, nem is tudom, hogy mi a története. Ha van, ürügy inkább csak az egész, hogy a színészek játszanak. Játszhassanak. A legősibb értelemben véve. Vagy legalábbis a legreneszánszabb — bocsánat a kifacsart szóért — értelemben, bohóckodva fintort vágni a nagyérdemű közönségnek, ülepet mutatni a világnak, ha már a világ volt olyan szemtelen, hogy az üle- pét mutogatta, kitombolni a jókedvet, levezetni a felgyűlt energiákat, bukfencezni is, ha a kedv és a játék úgy hozza, vagy hangosan bőgni a színpadon, ha a játék kedve ezt kívánja. Angelo Beolco, írói álnéven, Ruzante olyan vásári játékot írt annak idején, amely csak vékonykái de erős fonal volt, semmi több. De arra aztán rá lehetett aggatni mégis minden vaskos cicomát, hogy messziről úgy tessék, nagy dolgok születtek és készülnek a vásári porondon és már az önmagában is remek egy tréfa, hogy voltaképpen semmi sem készült. Fél évezred után. Marx József bravúros, nyelvi akrobatikának is beillő fordításában került színpadra, azaz, hogy porondra a Csapodár madárka. Csiszár Imre vidám, pergő, de a színház falai miatt kissé megtorpanó bátorságú és ötletű rendezése — még jobban, merészebben be lehetett volna vonni a játékba a nézőt, a nézőteret — nem is annyira a lenyűgöző tempó miatt volt figyelemre méltó, hanem azért a készségéért — váljék ez színészei becsületére is — ahogyan meg tudta őrizni az előadást a trivialitástól. A fenségest, a nevetségestől egy hajszál választja el, — így igaz. De úgy igaz, hogy a vaskosságot is csak egy hajszál, vagy még inkább a borotva éle választja csak el ízléstelenségtől, a merész, a realisztikus pikantériát sem több a triviálistól. Az előadást a szemforgatók ne nézzék meg, mert végig- fulladozzák az állandóan lenyelni kényszerült nevetéstől. De aki szereti a játékot és nem riad vissza a harsány nevetéstől, a szókimondástól, a népi humor nem fintorgók szalonjába való ki, — és bemondásaitól, — az pompásan érzi magát a Csapodár madár csapkodásai közben. Fő része van mindebben Csapó Jánosnak, aki a játékon belül is egy külön, de nem elkülönült játékot játszik el, ha kell akrobatikus ügyességgel, remek komédi- ázó kedvvel és helyenként szíven ütő, tragikus mélységeket is felvillantva a szerelméért és a szerelemért sopánkodó öreg férj alakjában. Későn érő színész az utóbbi években szerepről szerepre mindig figyelemre méltót alkotó Csapó János? Talán inkább későn, de azért még nagyon is időben felfedezett! Méltó társa a mókában, az elszabadult és felszabadult, de ízléssel mégis fékentartott játékban Blaskó Péter, a tempót, mértéket jól megérző .. .és az ágyról ágyra szálló Csapodár madárka, Betia — Meszléry Judit (Fotó: Veres Attila) fiatal tisztet alakító Maszlag István, és a figurájában telitalálat Somló István. Betia, a kikapós menyecske Meszléry Judit jóvoltából térült, fordult, serdült, perdült férfitől férfiig, a színpadon. Talán kezdetben még nem igazán felszabadultan és elszabadulta^ talán még Csehov drámáinak fegyelme kissé visszafogta játékát. Ám élvezetes és érdekes volt figyelni. hogyan ragadja magával képről képre a játék ferge- tege egészen a fergeteges játékig 'Meszléry Betiáját. Az egri Gárdonyi Géza Színház ezzel a bemutatóval búcsúzott az idei évadjától és közönségétől. Ám méltóságteljes búcsú volt ez, sőt... De pokolba a méltóságteljességgel, ha vidáman „énekel”, ha suhogó ívben, merészen röppen fülről fülbe az a csapodár madárka! Gyurkő Géza A június havi műsor plakátjai már kint láthatók Gyöngyös forgalmasabb közterületein. Aki kíváncsi rá, megnézheti, mit láthat a szabadtéri színpadon az új évad első hónapjában. A nyár azonban legalább három hónap. Ennyi időre megtervezni és lekötni programot, nem könnyű munka. Egyáltalán, mit lehet és hogyan lehet tervezni a szabadtéri színpadra? ir A múlt emlékképeinek felidézésében a nosztalgia mindig erős összetevő. Amikor a gyöngyösiek ezt hallják: szabadtéri színpad, legalább két dolog jut azonnal az eszükbe, főként az idősebbeknek Az egyik: annak idején hány napot töltöttek el a méreteiben is nagyszerű játékszín megalkotásában, a másik pedig: hány és hány parádés előadást láthattak itt, hogyan készült a város minden rendű és rangú polgára egy-egy nyári évadra, hogyan vették számba egymást az emberek a nézőtéren, kíváncsiak lévén mindig arra, melyik sorban ül az igazgató, a párttitkár, az osztályvezető és> a fődiszpécser. Ott illett lenni az előadáson mindenkinek, aki adott magára valamit. Aztán elkoptak ezek az előadások. Jött egy-két rosz- szul sikerült színházi est. az időjárás is próbára tette a nézőket, aztán lassan, minden megváltozott. Azt mondja erre Szívós József, a művelődési ház igazgatója, a szabadtéri színpad főfelelőse, hogy azóta megváltozott életünk is, a körülményeink is megváltoztak. És amikor két szót rak egymás után, az autót és a tv-t, a vitatkozó- kedvünk egyszerre alábbhagy, mert igaz, nagyon igaz, hogy a két technikai eszköz olykor teljesen birtokába is kerít embereket és családokat, elrabolja őket minden „mástól”. Hogy mennyire jó ez vagy mennyire nem, most ne merüljünk el ennek vitatásába. A tény az tény. * Júniusban az első szabadtéri est komoly zenét kínált Gyöngyösnek, mindjárt a hónap elején. Az Egri Szimfonikusok és Kocsis Zoltán ígért élvezetes félórákat a klasszikusok kedvelőinek. Egy kicsit sem volt optimista a művelődési ház igazgatója ennek a műsornak a várható vonzását boncolgatva. Aztán Nyári kabaré, következett a programban Kabos és Kibédy nevével fémjelezve. Majd a hónapot a Sy- rius együttes zárta a maga beat-koncertjével. Amikor a júliusi programot is le akartuk jegyezni, meg kellett állítani a toliunkat. Ilyen nincs, kaptuk a nagyon rövid választ. Úgy volt, hogy lesz műsor júliusban is, aztán mégsem lesz, mert... De ezt hagyjuk későbbre. , Augusztusban az aranyokleveles pávakörök, majd a helybeli Vidróczki és Muzsikus Céh lépnek színpadra, hogy a debreceniek Rigolet- tójának és az Apostol együttes zenészeinek adják át helyüket, több napos pihenők közbeiktatásával. Ennyi és nem több a gyöngyösi szabadtéri színpad nyári programja. Nem éppen semmi, tegyük hozzá alig titkolt csipkelődéssel. * Kell-e nekünk szabadtéri színpad, fogalmazzuk meg a szokatlan kérdést szemrebbenés nélkül. Mielőtt válaszolnánk, azért néhány dolgot említsünk fel. Az anyagiak. Csupán az, hogy a szabadtéri színpad ne pusztuljon el, hogy puszta léte fennmaradjon, évente mintegy százezer forintot emészt fel. Az idén százötvenezret fizettek ki azért, hogy a széksorok közét gyojn- talanítsák, hogy a nézőteret kaviccsal beborítsák és a szegélyt kiépítsék. Jövőre a színpad deszkáit kell kicserélni, mert hiába szedik fel azokat minden ősszel, az idő csak elpusztítja a faanyagot. Ez újabb másfél százezret visz majd el. A nézőtéren összesen ezer ember ülhet. Ha telt ház van, akkor a bevétel húszezer forint. Egy-egy előadásért elkérnek a színházak ugyanennyit. A szolnokiak csak harmincezerért hozták volna el a Varázskeringőt. És még nincs villany, nincs takarító, jegyszedő, nyomda, engedélyezési költség és még egy sor egyéb nincs benne ebben az összegben. Tehát ahány előadás, annyi ráfizetés. Érdemes? A könnyűzenei hangversenyek utón van egyedül maradvány a pénztári elszámolás után. Jó, ezek is a köz- művelődési munka részei. Ha nem is a gerincét adják a kulturális tevékenységünknek. De hát csak erre építem egy művelődési intézményt? Ez nem megy. A miskolci színház egyszé- rűen „nem tudta megoldani" hogy Gyöngyöst beszorítsa a nyári programjába. Ékelődjünk, mosolyogjunk vagy bosszankodjunk ezen? Júliusra tehát semmi sem jutott. A terv fuccsba ment. ★ A kultúrát nem lehet csal: a kiadások oldaláról értékelni: jóvedelmező-e vagy sem. Az is igaz, hogy a fenntartó szervnek, a városi tanácsnak, sok-sok tízezer forintját viszi el a szabadtéri színpad. És az eredmény? Ha egy operett megy, akkor elővételbe a szocialista brigádoknak el lehet adni a fél házat, a másik félnek a fele elmegy esetleg egyéni jegy- vásárlások útján, de telt ház még soha nem volt, a gyöngyösi szüret kivételével. A város polgárai, lakói nagyon büszkék szabadtéri színpadjukra. Sok ezer ember munkája építette azt fel. Kényesek is arra, hogy a nyári hónapokban legyen műsor a szabadtéren. Aztán mintha ennyivel meg is elégednélek „Nem törik magukat a nézőtérre”, hogy körmönfontan foglalkozzunk. Valahogy úgy vannak vele, hogy jólesik a városi leltárból kipipálni: lám, nekünk ez is van, ezzel sem büszkélkedhet minden város, és már le is tudták az egészet. Hogy hányán ülnek a nézőtéren, az már nem „össztársadalmi ügy”. •fr MátrafBrednek is van egy kamara-szabadtérije. Ott ösz- szesen két és fél száz ember ülhet a színpaddal szemben. Merészség lenne azt állítani, hogy ezt az intézményt aztán alaposan kihasználtuk az utóbbi időkben. Most történik majd valami, ha nem is a legtökéletesebb megoldás. De akad néhány lelkes ember, a gyöngyösi művészeti csoportok, akik minden vasárnap délután 5- től egyórás műsort adnak a füredieknek. A SZOT üdültetési igazgatósága is serkenti ezt a törekvést, mert neki sem mindegy, hogy a beutaltak hogyan töltik el idejüket. ■ Ez a példa is azt bizonyítja, hogy nem a helybeli, intézkedésre jogosult személyek hangulatán múlik bármi is. Anélkül, hogy mentegetni akarnánk akár a város vezető testületét, akár a művelődési ház szakmai vezetését, el kell ismernünk, ők mindent megtesznek, amit tehetnek. Anyagi áldozatokat sem kímélnek, talán még a realitás határán túl sem. És ebből az alaphelyzetből nem is lehet más tanulságot levonni, mint azt: egy-egy előadás 100—150 nézőjéért aligha érdemes egy ilyen szabadtéri színpadot, mint amilyen a gyöngyösi, ekkora anyagi áldozatok árán átmenteni egyik évről a másikra. Szembe kellene nézni a tényekkel: vagy tudunk olyan produkciókat megfizetni, amelyek maguk toborozzák a közönséget, vagy vonjuk le a megfelelő tanulságot. Mert senki se lepődjék meg azon. hogy kevésbé neves vagy egészen névtelen művészekért nem törik magukat a gyöngyösiek. Arra pedig aligha alapozhatnak a gyöngyösi népművelők, hogy akár a szegedi játékokkal, akár a margitszigeti színpaddal versenyre kelhetnének. Talán még valami hasznos együttműködés látszana a legjobb megoldásnak, a Moziüzemi Vállalattal, az OfU- val, vagy valamelyik feszü- válrendező szervvel, . amely meg tudná tölteni a meglevő keretet érdekes, vonzó rangos produkcióval. Ha pedig ez nem megy, akkor 1’ kell vonni a megfelelő tanú ságót.-METSS /'“(Oeevc víd^aa k<SR.ect'c.N'/ * ELSŐ FEJEZET 1935 júniusában vagyunk... A POLYPHON Hanglemez, gyár Részvénytársaság Bécsi utcai irodáiban csak vontatottan folyt a munka. Nem mintha dolog nem lett volna bőven. A POLYPHON Rt. jól menő középvállalat volt. két vidéki utazó-üzletszerzővel és — Villányi ügyvezető igazgató urat is beleszámítva —• tizennégy főnyi tisztviselőgárdával. Normális körülmények között mind buzgó hivatalnok volt. de ezen a nyár eleji délelőttön sehogy se tudtak beletalálni s megszokott munkatempóba. Valami kellemes feszültség volt a levegőben, ami nyugtalansággal és várakozásteljes izgalommal töltötte el a kedélyeket. De ezen igazán nem lehet fennakadni, ha meggondolja az ember, hogy a vállalatnál megkezdődtek a nyári szabadságolások és Erőss főkönyvelő úr. a szabadságlista boldog első he. lyezettje. holnap reggel. a menetrendszerű gyorsvonattal háromheti üdülésre Bala- tonföldvárra utazik. Erőss Viktor — ki tudja, hányadszor már reggel óta — letette kezéből a tollat. — Kolléga úr — fordult oda Remetéhez, a pénztároshoz —, maga ismeri Földvárt? OMiémM — Ismerem. — Mondja: ha megérkezem, hova szálljak? — Szálljon magába, és kezdjen már dolgozni — válaszolta mogorván Remete, és ő maga is hozzálátott az előtte fekvő pénztárkönyv számoszlopainak összegezéséhez. ★ Amint már mondottuk, a POLYPHON Hanglemezgyár emberei kötelességtudó adminisztrátorok voltak. De valamennyiük között Remete Géza volt a legszorgalmasabb. Reggel nyolckor már sikkasztott. Remete nem tartozott a nagystílű emberek közé. A sikkasztásai sem lépték túl a szolid polgári mértéket, mert habár rendszeresen és szívósan. esztendők óta sikkasztott már. mindig csak szerény összegek tűntek el a kezén. Mint a legtöbb olyan embernek, aki alapjában vé. ve tisztességesnek születik és csak a kényszerítő körűimé, nyék hatása alatt követ el ballépést, gyakori lelkiisme- retfúrdalásai voltak. Ilyenkor azzal igyekezett megnyugtatni magát, hogv egy harmincöt éves pe-.; fiatalem. bernek. akinek kulturális igényei is vannak, és aki özvegy édesanyját is eltartja, havi kétszázötven fixből lehetetlen megélnie; az a hatvan-nyolcvan pengő tehát, amit hozzásikkaszt, nem más mint egy kissé önkényes, de tagadhatatlanul jól megérdemelt fizetéskiegészítés. Kétszázötven fixből csakugyan nehéz kijönni, ha kár. tyázik is az ember. És ki nem kártyázik. Elvégre, ha valaki nem iszik, nem dohányzik, és a nők után se futkos, valami szórakozást csak megengedhet magának. Remete ugyan alkalmilag nem vetette meg az italt, amellett erőnsen dohányzott és a nő. két se nézte rossz szemmel, de ha egy fiatal férfinak ennyi érzéke van az élet örömei iránt, pont a kártyáról mondjon le?... Remete Géza tehát kártyázott. Persze, mint mindent, ezt is csak szolidan, mondhatni filléres alapon művelte. így történt aztán, hogy amikor két évvel ezelőtt egy este kivételesen nyolc pengő körüli összeget veszített, ezzel a kijelentés, sei hagyta ott a partnereit: — Vesszek meg, ha még egyszer leülök veletek a kártyaasztalhoz! És Remete nem az az ember volt. aki csak úgy játszik a szavával. Utána új partnereket keresett, és azóta kizárólag állva kártyázott. MÁSODIK FEJEZET Kedves Kollégáim, szabadságom második hetében végre időm nyílik arra is. hogy életjelt adjak magamról. Olyan jól érzem itt magam, annyi a szórakozási lehetőség, hogy nem csoda, ha alig jut idő egy rövid levél megírására is. Kora reggel már a strandon vagyok, késő éjszakáig pedig a Kupaszálló teraszán élvezzük a zenét és a táncot. Csak az rontja meg néha a hangulatot. hogy az ember az idő múlására gondol. Csak enyhe undorral tudok az otthoni robotmunkára gondolni, ilyenkor látja igazán az ember. hogy egyéb is van az életben, nemcsak a szörnyű kettős könyvelés meg mérlegkészítés. Kívánom, hogy hasonlóan jól töltsék majd a szabadságukat. és a viszontlátásig szívélyes üdvözletemet küldöm Ismeretlenül is sok üdvözlet. Pál Pá! Vera Manci Karola Mélyen tisztelt Igazgató Űr! Szabadságom második hetében tiszteletteljes üdvözletemet küldöm a Balatonról. Hála Istennek, gyorsan telik az idő, mert hiába, a magamfajta dolgozó ember csak a megszokott munkájában érzi jól magát. Ha a törvény nem írná elő és pláne a a szerve. cetemnek nem volna szüksége némi pihenésre, a legszívesebben ki se venném a szabadságomat. Mondanom se kell talán, hogy az itteni léha szórakozások engem nem érdekelnek, az ilyesmi alól teljesen kivonom magamat, és a reám váró komoly munkára való tekintettel kizárólag a pihenésnek szentelem minden időmet. A mielőbbi viszontlátási vagyok készséges tisztelettel: Erőss Viktor Ha a fenti két levél borítékját szórakozottságból ösz. sze nem cseréli barátunk, aki mérlegképes könyvelő létére képtelen volt mérlegelni a vele már nem egyszer megesett hasonló apró tévedések esetleges következményeit, a levelek minden utórezgés nélkül papírkosárba kerültek volna. így azonban Villányi igazgató úr bekérette magához Rémetét. IMS. június 17.» csütörtök Zróss (Folytatjuk) Síofnár Fémár
