Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-16 / 141. szám
Demokratikus eszmecsere A párt iránt érzett felelősséggel MEGYÉNK pártalapszervezeteiben befejeződtek a párttagsági könyvek cseréjével kapcsolatos egyéni beszélgetések. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a demokratikus eszmecsere a pártélet kiemelkedő eseménye volt, hiszen megyénk üzemi, intézményi, hivatali és körzeti alapszervezeteiben mintegy 24 ezer kommunista mondott véleményt pártunk politikájáról, a pártbizottságok, az a lapszervezetek és a pártcsoportok munkájáról és nem utolsó sorban arról, hogy a kommunisták mit tettek és mit tehetnek a párt politikájának még következetesebb valóra váltásáért. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy valóban demokratikus eszmecseréknek bizonyultak a beszélgetések. Mind a ; kommunisták, mind a beszélgető csoportok tagjai a párt iránt érzett felelősséggel, az egymás iránti kölcsönös bizalom és tiszteletadás talaján szóltak napjaink legfontosabb kérdéseiről, feladatairól — akár a párt egészére vonatkoztatva észrevételeiket, akár az alapszervezeti munkára, vagy éppenséggel a pártmegbízatások teljesítésére. Az őszinte, de tegyük hozzá rögtön, hogy az eredmények elismerése mellett S gondokat, problémákat is feltáró beszélgetések egyértelműen bizonyították, hogy a párttagság döntő többsége megértette e demokratikus eszmecsere jelentőségét, fontosságát. A beszélgetések után az alapszervezetek megtartották az értékelő taggyűléseket is, — melyeken összegezték, elemezték az egyéni beszélgetések tapasztalatait, és természetesen ennek alapján meghatározták az elkövetkezendő hónapok feladatait is. Nagy körültekintéssel minősítették1 és. erősítették meg 1 ezeken a taggyűléseken a párttagok által elmondott ’<; véleményeket, javaslatokat, mondtak véleményt a párt- munkáróí, de az üzemek, intézmények munkájáról, gondjairól is. Mind a beszélgetések, mind az értékelő taggyűlések során megfogalmazódott, hogy a kommunisták egyetértenek pártunk politikájával, sőt az egyetértésen túlmenően azon dolgoznak, hogy a párt határozatai, minél jobban megvalósuljanak. Nem külső szemlélői, hanem aktív, cselekvő részesei voltak eddig is a pártmunkának, de a jövőben még inkább azok kívánnak lenni. A PART POLITIKÁJÁT, a párttagság egészét érintő kérdéseken túlmenően természetesen igen sok szó esett a kisebb közösségek — az alapszervezet, a pártcsoport, az üzem, a hivatal munkájáról is. Igen sok értékelő taggyűlésen szóltak a kommunisták a termelést akadályozó tényezőkről, felvetették a hiányosságokat és hangsúlyozták, hogy a jövőben még inkább szükségessé válik a gazdasági munka fokozottabb pártellenőrzése. Nagyon sok javaslat elhangzott arra vonatkozóan, hogy a gazdasági munka színvonalát miként lehetne még tovább emelni. Szinte minden értékelő taggyűlés foglalkozott a párttagság eszmei felkészültségével, színvonalával, a pártfegyelem kérdéseivel, a pártdemokrácia érvényesülését elősegítő, vagy éppen akadályozó tényezőkkel. Értékelték az alapszervezeti munka színvonalát, s rámutattak a kommunisták arra is, hogy a színvonalat miért szükséges és miként lehet még tovább emelni. Nagyon sok szó esett a pártcsoportok munkájáról, valamint a pártmegbízatások teljesítéséről is. Megfogalmazódott az a vélemény, diógy a párttagok nagy többsége igényli a pártmegbízatást és szívesen végre is hajtja azt. De az is szóba került, hogy a pártmunka konkrét, körülhatárolható legyen — mert csak így lehet valóban végre is hajtani. Természetesen mindarra még csak utalni sem nagyon lehet, amit megyénk 24 ezer kommunistája a beszélgetések és a taggyűlések során elmondott, felvetett. Annyi azonban mégis elmondható, hogy egyértelmű igényként fogalmazódott meg mindenhol a pártmunka színvonalának további emelése, a párt politikájának még következetesebb érvényesítése. S éppen ebből következik az is, hogy a párttagsági könyvek cseréjével kapcsolatos munka az egyéni beszélgetések befejeztével, az értékelő taggyűlések megtartásával még korántsem ért véget. Sőt talán azt is el lehet mondani, hogy a munka zöme még hátra van. Hiszen éppen az elhangzott észrevételek, javaslatok alapján minden pártcsoport, alapszervezet — és természetesen a felsőbb pártszervek is — kidolgozta, vagy kidolgozza munkaprogramját, amelyet meg kell valósítani, végre szükséges hajtani. S nem kis feladat ez, hiszen mint ahogy megyénk egyik üzemi pártbizottságának titkára mondta: a párttagok nem csupán hónapokra, hanem évekre ellátták őket munícióval. S bizonyára így van ez mindenütt. AZT IS FONTOS azonban megemlíteni, hogy a tag- könyvcserével kapcsolatos beszélgetések, értékelő taggyűlések de általában a megélénkült pártélet kapcsán a kommunisták eszmei, politikai, cselekvési egysége még tovább erősödött — s ez nyilvánvalóan kedvezőbb légkört, lehetőséget is teremt a megnövekedett feladatok valóra váltásához. Kaposi Levente 6500 lakásl adtak át május végéig Gyorsjelentés az építésügyi ágazat öthavi tervének teljesítéséről Az építésügyi ágazat kivitelező szervezetei az év első öt hónapjában — az ÉVM- ben készített gyorsjelentés szerint — mintegy 300 millió 'fórint értékű' munkával nagyobb építési feladatot teljesítettek, ' mint a múlt_ év azonos időszakában. Az ágazat legnagyobb volumenét képviselő ÉVM-vállalatok kétszer gyorsabb ütemben növelték termelésüket, mint az egész építőipar, amit elsősorban hatékonyabb munkával, a termelékenység emelésével alapoztak meg. A kivitelező szervezetek az idei tervükben előirányzott 44 400 lakásból május végéig 6 488 új otthont adtak ál, s ebből ötezret az ÉVM-válla- latok. A munka ütemével azonban nem lehetnek elégedettek, s figyelmeztető jel az is, hogy a jelenleg épülő lakások száma csaknem 5 ezerrel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Az igazi építési szezon, a nyár megfelelő kihasználásával azonban még elkerülhetik a munka minő ségét is rontó év végi hajrát. Ezúttal az építőipari szövetkezetek a korábbinál jóval egyenletesebben szervezték munkájukat. Az első öt hó' napban éves lakásátadási tér' vük 16,7 százalékát teljesítették, ami azért említésre méltó, mert egy évvel ezelőtt ez az arány mindössze 9,4 százalék volt. Az építőanyag- és szerkezetgyártó iparágak ebben az öt hónapban nagyobb ütemben bővítették termelésüket, mint az építőipar, s így kedvező feltételeket teremtettek az anyagellátás javítására. Érezhetően javította az ellátást az új Beremendi Cement és Mészmű termelése, így ebben az időszakban mintegy 330 ezer tonnával több házai cementet kaptak az építők, mint a múlt év azonos időszakában. A nyergesújfalui eternitgyár jelentős fejlesztésének eredményeként több mint kétszeresére nőtt az azbesztcement hullámlemez termelése. Több mint 30 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit az égetett mész, az azbesztcement lefolyócső és a húzott síküveg termelése is. Nemcsak akarnak, tudnak Is Irány a világpiac Exporltervek a Finomszere’vénygyárban Közismert, hogy megyénk egyik legnagyobb exportáló vállalata az egri Finomsze- relvénygyár. A huszonöt éves vállalat főbb termékei nemcsak itthon, hanem az egyre igényesebb külföldi piacokon is állják a versenyt a leg- jobbakkal. Mindezt ékesen bizonyítják a következő számok is: a III. ötéves tervben a gyár exportja még „csak” 290 millió forint volt, az elmúlt tervidőszakban viszont már 750 milliós exportforgalmat bonyolítottak le. Ezen belül 2,1 millióról 9,7 millió dollárra növelte tőkés exportját a IV. ötéves tervben. Hasonlóan dinamikus növekedést ígér a vállalat V. ötéves terve is. amelyről Kócza Imrével, a vállalat vezérigazgatójával beszélgettünk. Márka a kompresszor és a pneumatika — Sok éves hagyománya van gyárunkban — kezdte a beszélgetést a vezérigazgató — a kompresszor gyártásának. Terveink szerint az idén mintegy 1,8 millió dollár értékben 90 ezret exportálunk. 1980 végére szeretnénk eljutni a 150 ezerig, amelynek értéke 3 millió 200 ezer dollár. — Hol vannak a nagyobb és stabilabb piacaik? — Olaszországban. Svédországban. Kuwaitban. Jordániában és egyre komolyabban érdeklődnek a görögök és a törökök is. — Bizonyára nem veszi ünneprontásnak. ha szóvá tesz- szük — annak idején különben is írt róla lapunk —, hogy a szóban forgó terméküket egy időben több jogos kifogás érte külföldi partnerek részéről. — Ahogy mondani szoktuk: a tandíjat nekünk is meg kellett fizetni. Ma mái nem is sajnáljuk, mert tanultunk hibáinkból, a mércét magasabbra tettük, és olyan műszaki fejlesztéseket hajtottunk végre, amelyek eredményeként kompresszo. raink minden tekintetben megfelelnek a jogos elvárásoknak. Sőt: kollektívánk ma már azon munkálkodik, hogy a jelenleginél is magasabb színvonalon tudjuk termékeinket gyártani. — Jövőre lesz tíz éve, hogy együttműködési szerződést kötöttek a világhírű svéd Mechman céggel. Ahogyan mondotta: kilenc év alatt több mint 35 millió svéd korona'értékű pneumatikát exportáltak. De mit ígér a folytatás? — Svéd partnerünk rövidesen egy újabb hengercsaLovak a Hortobágyon Iád gyártását kezdi el — az 1600-ast —, s a közös' érdekek alapján megosztjuk egymás között a gyártást és az értékesítést. A svédek tér. melnek a skandináv és a japán, mi pedig a nyugat-európai piacokra. Ha minden úgy lesz. ahogy szeretnénk, akkor az említett termék idei 2,7 millió forintos exportját 1980-ra 31,5 millióra emeljük. Csak hitellel lehet — Többet és jobbat is akarnak tehát. De ehhez, mármint a termelés növelését biztosító fejlesztésekhez kiadásokra, vagyis pénzre is szükség lesz. — Mégpedig nem is kevésre. — S meg is van a szükséges összeg? — Tulajdonképpen meg. csak egyelőre még nem rendelkezünk fölötte. Vállalatunk ugyanis részt vesz a Pénzügyminisztérium pályázatán. amely mint ismeretes, bérpreferenciával, hitellel és adókedvezménnyel támogatja a tőkés exportot. Mi a kompresszor és a pneumatika fejlesztéséhez kértünk támogatást. — Hány millió forintot? — össszességében 128 milliót. — Milyenek a kilátások? — Végleges döntés még nincs, de mint a napokban értesültünk, a Magyar Nemzeti Banktól, terveinket reálisnak tartják. kérelmünk teljesítésének nem igen lesz akadálya. — Tételezzük fel — egyben reméljük is —, hogy megkap-, ják a kért 128 milliót. Önök mit ígérnek érte? — Lényegében azt. hogy az V. ötéves terv végére a már meglevő tőkés exportunkat több mint 230 millió forint értékbéh tüdjuk' bővífeni. Azt hiszem, hogy a népgazdaság és a vállalat is jól jár. — Mire telik a 128 millióból? — Egyrészt korszerűsítjük azokat az üzemeinket. amelyekben az említett termékeket gyártjuk, másrészt felújítjuk és bővítjük gépparkunkat is. Úgy tervezzük. hogy a szükséges fejlesztéseket már ez év szeptemberében megkezdjük és két év múlva be is fejezzük. A meglevő kollektívává! — Egy-egy fejlesztéssel kapcsolatosan már nemcsak azt kell mérlegelni, hogy meglesz-e hozzá a szükséges pénz, hanem azt is, hogy igényel-e új munkaerőt? S ha igen. honnan lehet ezt biztosítani? — Ezzel is számolunk. Szeretnénk — természetesen szívesen áldozunk is rá —. ha ipari tanulóink többsége a szakma megszerzése után is nálunk maradna. Az Egerben rendezett jubileumi kiállításunkra a város valamennyi középiskoláját meghívtuk, re. méljük, sok fiatal megszerette az egri Finomszerelvény- gyárat. Egerben azonban mindezek ellenére sem látunk lehetőséget a létszám növelésére. Hevesen viszont igen. Ugyancsak terveink között szerepel a célgépgyártás további fejlesztése — tavaly több mint 660 dolgozó munkáját váltottuk ki hasonló gépekkel — és természetesen minden területen tovább kívánjuk növelni a vállalati munka hatékonyságát. Nem lesz könnyű, de nem is tartjuk lehetetlennek. Annál is inkább optimisták vagyunk, mert az elmúlt években célkitűzéseink többsége a gyakorlat. a tettek próbatételét is kiállták. Hisszük hogy ezután is. Koős József Zagyvaszántó, Márkáz, Hatvan; Csépi ik a borsót, molyfertőzés és gyom ellen védekeznek a földeken A Hortobágyi Állami Gazdaság ménese (MTI fotó — Balogh P. László) Melegre fordult, napsütéses időben virágzó mák-táblák mellett fut kocsink Zagyvaszántóra, ahol az egyesült termelőszövetkezet központját találni. Innen egy ugrás a határ, a közel 1300 hektárnyi kalászos, amely eléggé megsínylette a hűvös éjszakákat, s a nappali hőséget. A változékony időjárás szárba- induláskor érte a gabonát, emiatt meglehetősen alacsony, ami nehezíti majd a betakarítást is. Ha különösebb nem jön közbe, július első napjaiban — árpájuk nem lévén — búzával kezdik az aratást a Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben. A jelentős munkálatra a gépműhely kellően felkészítette tucatnyi kombájnjukat, s vettek hozzá még egyet a Német Demokratikus Köztársaságból, nehogy fennakadás legyen a begyűjtésben. Ami a zöldséget illeti, néhány napja megkezdődött a borsó cséplése, húsz hektárnyival már végeztek. Naponta többször fordulnak a konténeres teherkocsik Lőrinci, Apc, Zagyvaszántó és a Hatvani Konzervgyár között friss borsóval megrakodva. A hatvani Lenin Termelő- szövetkezet vezetősége az egész határt bejárta, hogy pontos képet kapjon a növénytermesztési ágazat jelenlegi helyzetéről. A látottak alapján kialakult vélemény: fokozni kell a növény - védelmet, pótló vegyszerezésre van szükség, mert a korábbi hatását csökkentette a közbejött esőzés. Mintegy 600 hektárnyi kukoricáról 300 hektár cukorrépáról van szó elsősorban, s ha a megduplázott munka többletkiadással is jár, a cél érdekében most el kell végezni földi gépekkel. Sikeres befejezése azt jelentheti, hogy a cukorrépa hozza a tervezett hektáronkénti 400 mázsás átlagot, s a kukorica is 55 mázsával fizet. A közös gazdaság 1100 hektárnyi kenyérgabonája különben szintén szépen fejlődik. Nagyjából megfelelő a szemképződés. Ha valami különösebb elemi kár közbe nem jön, búzából szintén a tervezett eredménnyel zárulhat a betakarítás, A markazi Mátravölgye Termelőszövetkezetnek egészen mások a gazdálkodási feltételei. Termésszerkezetében a gyümölcs, valamint a szőlő uralkodik. Utóbbiból 209 hektár művelése jelenti pillanatnyilag a legtöbb gondot és feladatot. Folyik a törzsek dörzsölése, a hajtások válogatása, vagyis a zöldmunka. S közben, három helikopteres permetezést követően, már harmadszor mennek földi gépekkel is a szőlősorokba. mert molyfertőzést észleltek a gazdaság szakemberei. Márpedig annak, elejét kell venni, ha bő termést, jó bort akar a termelőszövetkezet. (moldvay) kéflWSM fi 1976. június 16., szerda
