Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-12 / 111. szám

Befejezte munkáját a KISZ IX. kongresszus« (Folytatás az 1. oldalról.) zetőinek a kongresszuson el­hangzott hozzászólásaiért. Az elismerés szavaival szólt a nyugati országokban a tő­kés világban nehéz körül­mények között dolgozó har­cukat sok-sok áldozattal ví­vó testvérszervezetekről, amelyek a hazájuk haladá­sáért folytatott társadalmi küzdelmekben fontos fel­adatot vállalnak. Munkáju­kat nagy figyelemmel kísér­jük, s állasfoglalásunk egy­értelmű : szolidárisak va­gyunk felelősségteljes har­cukkal, amelyhez további si­kereket kívánunk. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy a -proletár internacionalizmus erős szálai kötnek össze ben­nünket, kapcsolatainkban mindig ezt érvényesítettük és fogjuk Is érvényesíteni — mondotta. vettük és kértük pártunk se­gítségét, tudományos elemzé­seit, ugyanúgy a népfront­szervek, a szakszervezetek al­kotó hozzászólásait. Felhasz­náltuk az idősebb elvtársak, a KISZ volt vezetőinek vé­leményét és tapasztalatait is. Így a vitára bocsátott doku­mentumok már eleve nagyon sok ember véleményét, tár­sadalmunk közös állásfoglalá­sát tükrözte A következő időszak mun­kát meghatározó tennivalói­val kapcsolatban dr. Maró- thy László rámutatott: munkánkat úgy szeret­nénk végezni a későbbi­ekben, hogy nagyon szo­ros, erős együttműködést alakítsunk ki mindazok­kal, akiket szándékuk, szívük és munkájuk a fiatalokhoz köt. szervezetekben éppúgy, mint a kongresszuson — jelenlétük forradalmi tapasztalataik, életbölcsességük előreviszi ügyünket. Ugyanilyen elis­merés illeti a KISZ egykori vezetőit is, akiknek — a szi­lárd alapok lerakásával — szintén nagy részük van szö­vetségünk mai eredményei­ben. Végezetül a KISZ-munka módszereiről szólt. Aláhúzta: a határozatokat, fontosabb döntéseket mindig széles kö­rű, demokratikus társadalmi vitának kell megelőznie, mert szövetségünk nem száz, két­száz vagy ezer emberé, ha­nem 800 ezeré, és az egyes ifjúkommunisták akkor érzik magukénak maradéktalanul, ha munkájához, terveihez va­lamennyien hozzászólhatnak. Ezzel összefüggésben nagy nyomatékkai beszélt az egyén és a közösség viszonyáról. Legyünk tudatában annak — mondotta —, hogy szövetsé­günk elképzelésekkel, tervek­kel, vágyakkal, alkotó aka­rattal rendelkező fiatalokból áll. Befejezésül idézte az egyik küldött szavait: az a kongresszus eredményes, amely nem ér véget a zár­szóval. Dr. Maróthy László nagy tapssal fogadott szavai után határozathozatal következett. a kongresszus résztvevői egy­hangúlag elfogadták a köz­ponti bizottság beszámolóját, a központi pénzügyi ellenőr­ző bizottság jelentését­Ugyancsak egyhangúlag fo­gadták el a küldöttek a KISZ IX. kongresszusának határo­zatát, amelyben a „forradal­mi feladatunk és történelmi felelősségünk a fejlett szocia­lista társadalom építése” jel­szóval mozgósítja az ifjúsá­got: becsülettel, legjobb ké­pességei szerint álljon helyt a munkában, a tanulásban és a haza védelmében. A kongresszus elfogadta a szövetség szervezeti szabály­zatának módosítására tett ja­vaslatot, s a KISZ IX. kong­resszusának a magyar ifjú­sághoz szóló felhívását. Felhívás a magyar ifjúsághoz ffcsti iitHIi Á KISZ kongresszusának harmadik napján Polinszky Károly, oktatási miniszter is felszólalt (MTI fotó — Friedmann Endre — KS) — Külföldi vendégeink láthatták, hogy nálunk a magyar nemzeti zászló büsz­kén lobog, é történelmünk századait szemlélve is nyu­godtan mondhatjuk, hogy igazán büszkén az utóbbi 31 esztendőben loboghatott. Ba­?■; rátáink, elvtársaink azonban azt is észrevehették, hogy ? »nemzeti lobogónk mellől se- holsem hiányzott, közös ügyünk jelképe: a nemzet­közi munkásmozgalom vörös zászlaja. Szeretnénk, ha tu­datában lennének: számunkra a nemzeti ügy és a közös ügy egy­formán fontos, ezt elve­ink szigorú törvényei ír­ják elő, ennek szellemé­ben cselekedtünk és ez­után is így teszünk. — A kongresszus nagysze­rű alkalmul szolgált, hogy méltóan emlékezzünk meg a hitleri fasizmus feletti győ­zelem 31. évfordulójáról, és azokról akiknek ebben a győzelemben legnagyobb a részük, a szovjet katonákról. Tisztelettel ápoljuk — nem­zeti és nemzetközi ünnepein­ken kegyelettel megkoszorúz­. zük — a szovjet hősök emlék­műveit, van azonban egy nagy közös emlékművünk: ez a szocialista Magyarország- Amikor a győzelem évfordu­lójára emlékezünk, e hely­ről is hitte) valljuk, hogy mi . ezután is mindent megte­szünk e nagy közös emlékmű további építése, gyarapítása érdekében — mondotta. Dr. Maróthy László a to- - vábbiakban méltatta a ple­náris üléseken és a szekciók tanácskozásain elhangzott hozzászólásokat, s örömmel nyugtázta, hogy nemcsak a kongresszusi teremben, a kül­döttektől, hanem máshonnan, „kívülről is” elhangzottak „hozzászólások”, őszinte kö- ' szünetet mondott a Madách Színház magas színvonalú, lelkesítő előadásáért, a nép­stadionbeli sportestért, ame­lyek a fiatal művészek és az élsportolók alkotó, cselekvő „velünk együtt gondolkodó” , részvételének jelei voltak. A KISZ-kb első titkára ezt kö­vetően a kongresszust előké­szítő munka elismeréseként szólt arról, hogy a négynapos tanácskozást az előterjesztett dokumentumokkal való teljes egyetértés jellemezte. — Ez annak is köszönhető — mondotta —, hogy a doku­mentumtervezetek kidolgozá­sánál szövetségünk tagjainak véleményén kívül igénybe A KISZ feladatait elemez­ve, nagy elismeréssel szólt azokról a szülőkről, akik fiai­kat és leányaikat kommunis­tának nevelték és nevelik. Nincs mód arra, hogy vala­mennyiüknek kitüntetést nyújtsunk át, de fogadják el kongresszusunk tiszteletét, köszönetét — mondotta- Sze­retet és tisztelet illeti a kong­resszuson részt vett munkás- mozgalmi veteránokat, akik — és ez külön öröm számunk­ra — valamennyien jól érez­ték magukat körünkben. Meghívásuk nem pusztán ud­variasság volt. Ügy gondol­juk, hogy szövetségünk vala­mennyi fórumán — az alap­„Mi, a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusának küldöttei hozzátok fordulunk: a KISZ tagjaihoz és minden ifjú társukhoz — hangzik a fel­hívás. Embert próbáló, or­szágos feladatok várnak ránk. Közös, nagy munkára hívunk benneteket; a fejlett szocialista társadalom építé­sére, amely közös boldogu­lásunkat, gazdagodásunkat, képességeink és tehetségünk kibontakoztatásának lehető­ségét kínálja, s amely —ép­pen ezért — közös forradal­mi feladatunk, együttes tör­ténelmi felelősségünk. Kongresszusunk alkalom volt további tennivalóink ki­jelölésére. Mi nemcsak szö­vetségünk tagjaiért érezzük magunkat felelősnek, hanem mindazokért, akik együtt gondolkodnak, cselekednek velünk, és akiket hívunk és várunk sorainkba. Azért dol­gozunk, hogy pártunk prog­ramját magáénak vallja és vállalja minden magyar fia­tal. A táradalom megkülön­böztetett figyelmet fordít ránk, fiatalokra. Bizalmat és lehetőséget, támogatást és kedvezményeket kapunk. Vi­szonzásul azt várja tőlünk az ország, hogy becsülettel teljesítsük kötelességeinket, és felelősséggel éljünk joga­inkkal. Adjuk képességeink és tudásunk legjavát! A mi társadalmunk a munka társadalma. Nálunk a tisztességgel végzett munka állampolgári kötelesség. Ér­tékmérőnk, hogy milyen részt vállalunk a társada­lom építéséből, mit teszünk áz ország asztalára. Az V. ötéves terv felada­tainak végrehajtásához a népgazdaság tervszerű, üte­mes fejlesztéséhez a gazdál­kodás hatékonyságának nö­veléséhez szükség van az ifjúság tudására és lendüle­tére. Ezek a feladatok vala­mennyiünktől jobb munkát, fegyelmet, ésszerűséget és okos takarékosságot, a tudo­mányos kutatás és a műsza­ki fejlesztés eredményeinek gyors és rugalmas alkalma­zását, alkotó kedvünk és életrevaló ötleteink kibonta­koztatását várják. Számítunk rátok a munka­helyeken, az iskolákban, az élet minden területén.. várunk benneteket a KISZ- építkezéseken és a védnök­ségeken, ahol új, fontos lé­tesítmények születésének, korszerű módszerek beveze­tésének részesei és tanúi le­hettek. Együtt leszünk ezen­túl is a brigádokban és a szakmai versenyeken, a kommunista műszakokon és a környezetszépítő társadal­mi munkában, a kirándulá­sokon és a klubokban, az újítók között és az építőtá­borokban. Az épülő, fejlett szocialista társadalomnak szüksége van minden fiatal eszére és szí­vére, munkájára és önmű­velő akaratára, az ország és a nagyvilág eseményei iránti komoly érdeklődésre. A kor, amelyben élünk, valameny- nyiünktől alaposabb politi­kai, általános és szakmai műveltséget igényel. A tudo­mány és a technika fejlődé­se nem enged egy percnyi megállást sem. Ma már nincs és nem is lehet befe­jezett tudás! Aki pontot tesz a tanulás végére, nem tud lépést tartani a növekvő követelményekkel. De nem eíég csak önmagunkkal tö­rődnünk! Nem engedhetjük meg. hogy a szemünk láttá­ra mások lemaradjanak, még az általános iskolát se fejez­zék be. Segítenünk kell tár­sainkat, hogy megismerjék és megértsék a természetet, a társadalmat, a világ ese­ményeit. Várunk titeket rendezvé­nyeinkre és programjainkra, komoly vitáinkra és vidám összejöveteleinkre. Nyitva áll előttetek az ifjúsági vitakör, amely segít eligazodnotok szűkebb és tágabb környeze­tetek kisebb és nagyobb kér­déseiben. Ezernyi lehetőséget nyújt számunkra a közművelődés. Legyünk együtt a klubok­ban, a könyvtárakban, a művelődési házakban, a mú­zeumokban és a táncházak forgatagában, a színházak nézőterén, vagy az alkotó­művészek beszélgetésein. Éljünk egészségesebben, sportoljunk többet, eddzük magunkat. Ismerjük meg szülőhazánkat, járjuk a ter­mészetet. Testben és szellem­ben egyaránt erősnek, egész­ségesnek kell lennünk, mert csak így tudunk igazán ele­get tenni feladatainknak. I Vállaljuk közösen a mun­kát azért, hogy egyre több közoktatási és közművelődé­si, sportolási lehetőséget nyújtó, gyermekeknek épülő intézmény szülessen. Népünkért, hazánkért tesszük a dolgunkat. A Szov­jetunióval és a szocialista közösség többi országával Munkatársunk telefonjeientése Küldötteink között. Kew délután 4 óra: Lassan befejeződik a KISZ IX. kongresszusának zárt ülése, közeledik a zárszó ideje. A meghívottak a kül­földi delegációk tagjai, va­lamint a helyszínről tudósí­tó újságírók az eltelt négy nap eseményeit összegezik. . Arról a komoly és felelős­ségteljes munkáról esik szó mindenütt, amelyet a kül­döttek végeztek a mostani tanácskozás során. Még néhány óra és kiürül­nek a termek, az Építek Ró­zsa Ferenc Székházának nagytermében kialszanak a fényszórók, megszűnik a te­lexgépek monoton kopogása, befejeződik az ifjúkommu­nisták tanácskozása. De nem fejeződik be a munka, hi­szen ez alatt a négy nap alatt új célok, új feladatok fogalmazódtak meg. És kü­lönben is — mondta az egyik felszólaló küldött —, az olyan kongresszus, az ered­ményes, amely nem fejező­dik be a zárszóval... A zárt ülés ideje, ez a né­hány szabad óra a legalkal­masabb arra, hogy az újság­írók találkozzanak a külföl­di delegációk vezetőivel. Mirta Roza, Rodriguez Alon­so, a Kubai Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bizottságának tagja, a kubai delegáció vezetője, az egyik legnépszerűbb személyisé;?. Érthető a tudósítók érdek lődése, hiszen köztudott, hogy 1978-ban Kubában rendezik meg a XI. Világif­júsági Találkozót. — A kubai V1T a világ haladó, forradalmi és de­mokratikus ifjúságának, di­ákjainak a seregszemléje lesz. Amerika szabad föld­jén úgy fogadjuk majd a vi­lág ifjúságát, hogy ezzel is kifejezzük: a találkozó a bé­kéért harcoló nemzetközi if­júság óriási összefogása lesz. Fidel Castro ezt úgy fogal­mazta meg, hogy a jövő tel­jes egészében az ifjúságé, s a szocializmusé ... Ha már az előbb a szabad órákról tettem említést, hadd ejtsek néhány szót a szünetek hangulatáról. A küldöttek egy része a fény­képekkel illusztrált króni­kák előtt szemlélődik, má­sok az ismerősöket keresik. Odébb hirtelen vakító fény árad szét, interjút készíte­nek a televízió munkatársai. A véletlen különös játéka, hogy ebben a zsongó, nyüzs­gő tömegben két Szekeres összetalálkozott. Az egyik, Dóra, a Heves megyei Nyomda Vállalat kéziszedő­je, a másik István, a Magyar Néphadsereg főhadnagya, Veszprém megyei küldött. A „névrokoni” beszélgetés után a viszontlátást fogadva kö­szönnek el egymástól. A He­ves megyei csoport tagjai pedig csak nagysokára értik meg, hogy miként is került a küldöttük blúzára a név­tábla: Szekeres István. A magas, szőke szemüve­ges fiú névtábláján viszont ez áll: Vermes Albán. Ami­kor reggel a földszinti tár­salgóteremben összefutunk, az olimpiai kerettag egri úszó már túl van az edzés­adagján. — Most nem sokat úsztam — mondja —, „csak” 5 600 métert. A felkészülést, az edzést a kongresszus idejére sem hagyom abba, legfel­jebb korábban kelek, mint a többiek. Jól érzem itt ma­gam, tetszik az itteni munka, örültem Bene Béláné hozzá­szólásának, mert a sportról beszélt. Ha én kaptam volna szót, még azt is elmondtam volna, hogy jó kezdeménye­zés a sportolók KlSZ-alap- szervezetének a létrehozása a nagyobb klubbokban. Ed­dig ugyanis mi, a sportolók nem tartoztunk sehová, sem a munkahelyi, sem pedig az iskolai alapszervezethez. Még néhány óra és befe­jezi a tanácskozását az ifjú­kommunisták kongresszusa. Milyen volt, kinek mit adott, mit jelentett? Lévai Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezető­je: — Sok-sok ötletet, komoly, megfontolandó javaslatot adó kongresszus volt ez. Sze­retnék még néhány ilyen lel­kes ifjúsági tanácskozáson részt venni. Kalina István,, a megyei pártbizottság munkatársa, ifjúságpolitikai felelős: — Annak idején sokat „kiszeztem”, de kongresszus­ra soha nem jutottam el. A mostanin részt venni, nagy élmény volt. Különösen tet­szett, ahogy a külföldi ifjú­sági szervezetek képviselői a nemzetközi internaciona­lizmusról, a békéről beszél­tek. Nemes Péter, a Magyar Úttörő Szövetség titkára: — Ez a kongresszus nyílt és őszinte volt, egyben fel­adatmeghatározó, s újszerű is. A Kongresszusi Ifjúsági Park programja például a kongresszusok történetében egyedülálló... Kiss Sándor, a KISZ He^ vés megyei Bizottságának el­ső titkára: — Fiatalos, jó program jel­lemezte az ifjúkommunis­ták IX. kongresszusát. Ez nem csupán egy, hanem há­rom nemzedék találkozója is volt, érett, komoly feladat- meghatározás. Kedd délután, a kongresz- szus utolsó néhány órája. Állok a félig nyitott telefon- fülke előtt, s a vonalra vá­rok. Mellettem táskamagnót hallgat a fiatalok egy cso­portja. Kádár János beszé­dét pergeti az orsó. Egy mondat megüti a fülemet, gyorsan felírom: „A jövő biztató, az út nyitva áll, mindenki előtt, idősek, fia­talok együtt formáljuk a jö­vőt .. Arrébb, néhány méternyi­re a sajtófülkétől erről, a jövőről énekel a kongresz- szus... Szilvás István vállvetve küzdünk az embe­riség haladásáért, a szocia­lizmus világméretű győzel­méért. Szolidaritásunk eddig is nagyszerű tettekben nyil­vánult meg vietnami és chilei testvéreinkkel, a fa­sizmus, az elnyomás ellen küzdőkkel eddig is együtt dobbant a szívünk. A jövő­ben sem kímélhetjük erőn­ket erkölcsi és anyagi támo­gatásukban, ha internacio­nalista kötelességeink telje­sítéséről van szó. A mai kor lányai és fiai, a holnap felnőttjei, ország­építői vagyunk, akiknek gondolkodásában és tettei­ben, családi és társadalmi életében már egy új évez­rednek, egy fejlettebb tár­sadalomnak kell felsejlenie. Értelmes életet akarunk, amelyet áthat a közösségért érzett felelősség, a szocia­lista emberség, a szókimondó őszinteség, a tudatos tenni- akarás, az öntudatos közéle- tiség, a szavak és tettek egysége. Aki ma épít, holnap is tudhatja — s büszkén szá­mon tartja — melyik tégla őrzi az ő kezenyomát, hol van az a munka, amivel, ha bármilyen kicsit is, mara­dandót alkotott. Gyertek velünk! Dolgoz­zunk, alkossunk együtt, né­pünk és hazánk javára! Érőnk, tudásunk, tehetsé­günk legjavát adva, vegyünk részt a Magyar Szocialista. Munkáspárt XI. kongresszu­sán elfogadott forradalmi program megvalósításában, a fejlett szocialista társadalomi építésének munkájában, jö­vőnk formálásában!” A tanácskozás szünetében ár. Maróthy László találko­zott a munkásmozgalom ve­teránjaival. A kongresszus délután zárt ülésen tanács­kozott. A KISZ XI. kongresszu­sa zárt ülésen megválasztot­ta a 105 tagú központi bi­zottságot, valamint a 17 ta­gú központi pénzügyi ellen­őrző bizottságot. Ezt köve­tően a KISZ központi bizott­sága és a központi pénzügyi ellenőrző bizottsága megtar­totta első ülését. A központi bizottság első ülésén meg­választotta a 17 tagú inté­ző bizottságot és a 10 tagú titkárságot. A központi bizottság első titkára — jelentették be a választást követő plenáris ülésen — ismét dr. Maróthy László. A központi bizottság tit­kára: Barabás János, Bor­bély Gábor, Deák Gábor, Fejti György, dr. Nagy Sán­dor, és Pásztor Gabriella. Rajtuk kívül a titkárság tag­ja lett még: Boros Béla, Szabó János és Szűcs István- né. Az intéző bizottság tagjai: Barabás János, Benczkó Béla, Borbély Gábor, Boros Béla, Csákvári Józsefné, Deák Gá­bor, Fejti György, Juscsák György, Kis lmréné, dr. Ma­róthy László, dr. Nagy Sán­dor, Pál László, Pásztor Gabriella, Szabó János, Szűcs Istvánná, Szűcs György, és dr. Vastagh Pál. Megtartotta első ülését a központi pénz­ügyi ellenőrző bizottság is: megválasztotta elnökének dr. Szilágyi Lászlót, titkárának pedig Kollarik Istvánt. A központi bizottság tiszt­ségében megerősítette Szabó Jánost, a Magyar Ifjúság fő- szerkesztőjét. A KISZ IX. kongresszusá­nak tanácskozása a DÍVSZ* induló eléneklésével ért vé­gei. 1976. május 12., szerda *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents