Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

Az antik kontytól a Sassoonig Antik frizurák A frizuradivat őskoráról, az utókor számára, az an­tik görög szobrok adnak hirt. Az asszonyok már ak­koriban nagy figyelmet for­dítottak hajviseletükre. Ha­jukat kontyba fonták, vagy hátul szalaggal átkötötték. Később Róma diktálta a di­vatos hajviseletet, az ebből az időből fennmaradt asz- szony-portrék ma is elkáp­ráztatnak a hajdíszek soka­ságával. Sajátos „frizura divatlap” az ókori érmék, a császár­nők arcmásaival, vagy a ró­mai múzeumok szoborter­mei, ahol megcsodálhatjuk például Titusz császár leá­nyának, Júliának apró gyű­rűkbe göndörített hajreme­két, vagy Lucius Verus csá­szár feleségének, Lucillának márvány hajdíszét. Erről a szoborról a márvány haj- díszt, mint parókát le lehe­tett emelni, vagyis, a divat változásait követve cserél­hető a hajkorona. A hajviseletnek, mint az öltözködésünknek is, minden korban más volt a divatja. Tudunk arról, hogy négy­ezer évvel ezelőtt Egyip­tomban a nők már festették a hajukat. Hennával vörös­re színezték, ahogyan később a velencei asszonyok is ked­velték a hennázott hajat. (Tizian festményei örökítet­ték meg az egyébként a bar­nás-fekete hajú dámákat vörösre színezett hajjal, in­nen ered a Tizian-vörös el­nevezés.) A római nők a szőke hajszínért rajongtak és művészi módon értettek a hajfestéshez. A hajviselet divatja a XVII—XVIII. században Franciaországban érte el tob­zódásának tetejét: sem előt­te, sem azóta olyan fantasz­tikus frizurakölteményeket nem viseltek, mint akkori­ban a francia udvar hölgyei. A több emeletes hajdísz feltalálása a szépséges Mme Fontanges nevéhez fűződik. Ö volt az, aki egy fontai- nableau-i vadászat során szétzilált hajfürtjeit szalag­gal konytba kötötte. Ez az udvar dámáinak körében olyan sikert aratott, hogy másnap már minden hölgy ilyen frizurát követelt fod­rászától. Valóságos versen­gés indult azért, hogy ki­nek a frizurája búbosabb, magasabb. Tjgy tűnt, a höl­gyek és a fodrászok lelemé­nyessége nem ismer lehetet­lent. A fejtetőre sárgaréz drótból készült vázat he­lyeztek, erre fonták rá, il­lesztették, kötözték, tornyoz­ták fel a hajat. A haj köré pedig különféle díszeket, szobrocskákat ültettek. Volt olyan dáma, akinél a sárga­réz váz három emeletre ta­gozódott, s egész életrajzát a fején viselte. Cartres herceg­nőről jegyezték fel, hogy fri­zurája szemléltetőn mutatta érzelmi világát, és önéle c- rajzát. Látható volt közé­pen egy csecsemőt ringató dajka, utalással újszülött fiacskájára, ettől jobbra a hercegnő kedves madara, a papagáj csipegetett egy szem cseresznyét. Balra másik eg­zotikus kedvence, a kis né­ger inas kapott helyet. A fodrász a gyengéd ötletet az­zá’ bot”' férfihai­tincseket is belefont a mű­be, mégpedig a hercegi hölgy férjének, apjának és apósá­nak fürtjeit, így szimboli­zálva az illlető uraságokkal való érzelmi kapcsolatot. Saint Simon herceg nem­régiben magyarul is megje­lent Emlékirataiban olvas­ható, hogy a bolondos divat­nak Adalaida Paleotti — Charles Talbot angol diplo­mata és államférfi felesége — vetett véget, amikor a francia udvarba érkezve szerfelett nevetségesnek ta­lálta a hölgyek hajviseletét. Adalaida Paleotti — aki ha­ját simán a füle mögé fé­sülte — egyik napról a má­sikra divatot csinált. Amit XIV. Lajos nem tudott meg­oldani, mert ő is utálta ud­varhölgyeinek frizuráját, megtette a külhoni asszony ízlése, példája. De ahogyan eltűnt a réz­vázas hajtéboly, úgy került előtérbe a haj púder. Divat­ba jött a keményítőből őrölt rizsporral beszórt hófehér haj, s ezzel a divattal elein­te mindenki elégedett volt. A fiatalokat nem öregítet­te, az idősebb hölgyeket pe­dig fiatalította. De mert a fehér haj sápasztotta az arc­színt, rákaptak a hölgyek az arcpír használatára. A XVI. századhoz fűződik a paróka feltalálása is. Eu­rópában a történészek fel­jegyzése szerint a kopasz III. Henrik francia, majd rövid ideig lengyel király viselt először parókát. Tu­catnyi fiatal lány levágott haját használták fel az ál­hajhoz. A férfiak a XVII. század közepén eldobták vi­seletűkből a kerek spanyol- gallért, amely akadályozta, hogy hajukat hosszúra nö­vesszék. Most a férfiak ver­sengtek azért, hogy kinek hosszabb és csigásabb a ha­ja. Rövidesen vendéghajjal kellett pótolni a fürtöket. A hölgyek ragaszkodtak ugyan saját hajukhoz, de ez nem mentette meg őket attól, hogy kitalálják a kontyhoz a vendéghaj divatját. A té­bolyult hajdíszeknek, a még bolondosabb kalapdivatnak azután a francia forradalom vetett véget. A XX. században a nők számára megnyíltak a férfi­pályák, a sportok, s a cél­szerűség nemcsak az öltöz­ködésben, a hajviseletben is tért hódított. Az 1920-as évek elején terjedt el a rö­vid haj, a bubifrizura. Az­óta is hol hosszabb, hol rö- videbb hajat viselnek a nők — néha még kontyot is fé­sűiteknek, vagy rövid időre behódolnak a parókadivat­nak — de mindenképpen győzött az egészséges, selyem tapintású, természetes haj. A legfrissebb frizuradivat számos lehetőséget nyújt ah­hoz, hogy mindenki kivá­lassza, hogy a félhosszú, lá­gyan hullámos, vagy Sassoon- eljárással rövidre vágott ap- ródfrizura, vagy a csigákba csavarodó, borzas hatású haj­viselet előnyös-e a számára. Az, hogy hetenként, kétheten­ként fodrászhoz járunk, hoz­zátartozik a mai dolgozó asszony jó közérzetéhez, jól- ápoltságához. Potoczky Júlia Század eleji frizuradivat (Rajzok: Fodor Eta) Humorszolgálat PARDI ANNA: — Miért van bekötve a szemed? — A szomszédasszony meg­sértett egy kötőtűvel. — Véletlenül? — Nem. A kulcslyukon ke­resztül. O — Az orvostudomány sze­rint az alkohol nem gyógyít­ja az influenzát. — Lehet, de az orvostu­domány sem! O — Néhány napja nagyon fáj a fejem. Mit gondolsz, mitől lehet? — Nem tudom, nekem mindig a gyomrom fáj, ha üres... O — Butaság ilyen szép idő­ben otthon ülni. — Igazad van, gyere men­jünk moziba. O — Mivel foglalkozol? — Vadászkutyát árulok. — Hány kutyád van? — Csak egy, de az mindig visszajön hozzám. O Rettenetesen rossz darabot adnak a színházban. A fel­vonás végén mindenki fü­tyül, csak egy ember tapsol. A szomszédja megkérdi: — Hogy tud tapsolni en­nek a rémes darabnak? — Sajnos, nem tudok fü­tyülni. O A tengerész panasza: — Azért lettem tengerész, hogy világot lássak, s végül egy tengeralattjáróra kerül­tem! O Egy külföldi Splitben a napsütötte tengerparton né­zegeti a térképet, majd egy helyi lakoshoz fordul: — Tessék mondani, merre van itt észak? — Észak?! Ilyen napsütés­ben? Mi itt azt sem tudjuk, hogy van észak. — Ivan, hallottál engem a rádióban? — Szerepeltél? — Igen. — És melyik adásban? — A meccsen. Én is ordí­tottam, hogy „hajrá!” Emberi boldogság Mint fogoly tartja kezében a napsugár egy darabját, az emlékezet s a remény e légnemű halmazállapotát; térdig a horzsolást Idéző anyagokban, derékig a derekat meghajlító terekben, tekintetig a tekintetet elhomályosító könnyekben: S mégis van benne valami, ami gyönyörű és ép, ami tökéletesen szabad: a szívverés, az érverés, a rejtett áram, a rejtett gondolat, a dobogó ásvány, a távoli tejút, s a testmeleg mindennapiság, a megsejtett testvériség, s az elviselt magány, a legelfutóbb percek, s a legállandóbb szerelem, az egyszerű, nyilvánvaló dolgok, s a nagyszerű igézetek, a porló semmi, s a kiharcolt való, a szeretetdiktálta abszolutumok, s az abszolutdiktálta realitások. Véri oltok Ketten beszélgetnek. A fiú: 1 — Drágám, hol fogsz vár­ni vasárnap 10 árakor? A lány: — Az anyakönyvvezető előtt, esküvői, ruhában. A fiú: — Ne ott. Biztosan tudom, hogy megint közbejön vala­mi. A lány: ' — Már hatodszor? Dr. Robert C. Shaler, a pittsburgi törvényszéki ve­gyészeti intézet munkatársa bejelentette, hogy olyan mód­szert dolgozott ki, amelynek segítségével több hónapos, akár kisebb pénzérme nagyságú vérfolt alapján kiderít­hető a vér tulajdonosának neme, faja és a gyógyszerek, amelyeket fogyasztani szokott. Igazságügyi szakemberek véleménye szerint a talál­mány rendkívüli jelentőségű azoknak a nyomozóknak a számára, akik a tetteseket a helyszínen hagyott vémyo- mok alapján kívánják azonosítani­Shaler kutatásait csaknem 118 ezer dollárnyi összeg­gel támogatták a hivatalos szervek. A bűnügyi nyomozók számára az egyik legfontosabb kulcs a vérfolt lehet, s a vérfolt pontos elemzése jelentő sen előbbre viszi a tettes utáni kutatást — mondotta egy bűnügyi szakértő. Shaler módszere magába foglalja a női és férfi nemi hormonok arányának feltárását a vérben. Ha nagy a tesztoszteron aránya, valószínű, hogy a vérfolt férfitól, ha pedig az esztradiol aránya magas, akkor, hogy nőtől szár­mazik. Shaler kifejlesztette azt a módszert is, amelynek se­gítségével a vérfolt „tulajdonosának” faja állapítható meg. A Peptudase—A nevű enzim három meghatározott formá­ja közül egy csakis fehér bőrű személyektől származó vér­foltokban fordulhat elő. Shaler kimutatta ugyanezt az en­zimet a cseppfolyós és megszáradt ondóban is, ami erősza­kos nemi közösülési esetekben nyújthat segítséget a rend­őrség számára. A tudós előzetes beszámolója szerint megvan a mód arra is, hogy egyötöd vércseppnyi mennyiségben kimutas­sák a vér „tulajdonosának” gyógyszer-, vagy kábítószer­fogyasztási szokásait. Kimutatható a vérfoltban a mor­fium, a barbdturátok, a marihuana jelenléte. „Bizonyos jellemzők elszigetelése segítségével elmé­letileg közölhetjük a nyomozóval, hogy fehér, sárga, vagy fekete bőrű ember után kutasson, hogy a szóban forgó személy nő-e, vagy férfi, s hogy valamilyen gyógyszert orvosegészségügyi Okokból szed-e, vagy kábítószerfogyasz­tó — mondotta a tudós. — Ez felbecsülhetetlen értékű in­formáció a nyomozók számára.” PÁRIZS: A házasságközvetí- tő-irodában a háza­sulandó fiatalember­nek megmutatják egy sereg menyasszony­jelölt fényképét. A tisztviselő látja, hogy a fiatalembernek egyik sem tetszik kü­lönösebben, ezért újabb ajánlattal szol­gál: — No lám, van itt még egy lány, aki­nek kereken másfél millió frank a hozo­mánya. — Rendben van, uram, de mutassa meg a fényképét is. — Az olyan ügyfe­lektől, akiknek a ho­zománya több mint ötszázezer frank, fényképet nem szok­tunk kérni!... ZÜRICH: Az absztrakt festő panaszkodik kollégá­jának, hogy a hölgy, akinek legutóbb meg­festette a portréját, arra kéri, változtas­sa meg a szeme szí­nét. — Mi sem köny- nyebb ennél — vála­szolja a kolléga. — Csakhogy fogal­mam sincs, hova festettem a szemét... BELGRAD: A tévészerelő kis­fia bőgve jön haza a játszótérről. Ijedten kérdezi meg az édes­anyja : — Mi történt ve­led? — Semmi, mama. Csak egy méh rá­szállt a kezemre, és az egyik végén nem volt szigetelve ... LONDON: A Scotland Yar­don a' nyomozó je­lenti a felügyelőnek: — Uram, a felesé­gemnek kislánya szü­letett! — Well. S kire gyanakszik? — kérdi elmerengve a fel­ügyelő. BUKAREST: — Mircea! Tegnaj: amikor hazajöttél, félig be voltál rúg­va. Magyarázatot kö­vetelek, miért? — Nem volt nálam több pénz — feleli a férj. BECS: A férj és felesége a színház előcsarno­kában beszélget az előadás szünetében. Egy közismert szép­asszony megy el mellettük. A férj fel­sóhajt: — Micsoda ragyo­gó nő! Vajon hány éves lehet? — Fogalmam sincs — szólal meg a fele­ség —, egy azonban bizonyos: több, mint amennyi!... NEW YORK: — Maga miért ül, hapsikám? — kérdi az egyik rab a má­siktől. — Tulajdonképpen semmiért, öcsi — fe­leli a cellatárs. — Dühös voltam egy barátomra, és nem nyújtottam neki ke­zet. — Érthetetlen! És hol történt az eset? — A cirkusz ku­polájában, a trapé­zon ... BERLIN: — Képzeld, Uhl- mann húszezer már­kát nyert a lottón! S épp az esküvőjét követő napon! — Szegény Uhl- mann! Mindig bal- szerencsés ember volt... SZÓFIA: — Hallom, Ata- nasz, hogy haragban vagy a feleségeddel. Mi történt? — Képzeld, a fele­ségem egy felbontat­lan levelet talált az íróasztalomban, amit még ő küldött ne- • kém lánykorában. L. Zs. Moríium Az ópium fehér, kristályos tömegű alkaloidját nevezi meg a címbeli szóalak. Por vagy tabletta formájában fáj­dalomcsillapító, nyugtató, al­tató gyógyszerként is hasz­nálják. A megnevezés szó­családjának legismertebb formái ma már szinte köz­szóvá váltak. A morfium, morfin, morfinista, morfi­nizmus szóalakokkal igen gyakran találkozhatunk szó­ban és írásban egyaránt. Csaknem valamennyi euró­pai nyelvben nyelvi szerep­hez jutott. A magyarító buz­galom az 1800-as évek ele­jén a szunyasztdék szót aján­lotta helyette. Jó, hogy nem honosodott meg! A megnevezés alapja a gö­rög Morpheusz, a latin Mor­phins tulajdonnév. Az al­vás, az álom istenének nevét jól ismerték azok, akik a morfium szakszót megalkot­ták. Csorba Győző Devecseri Gábornak, a görög versek fordítójának emlékére írt költeményében sem véletle­nül emlegeti a görög álomis­ten nevét: „S jaj! gondolni sem mertem arra, hogy csak IMorpheusz marad a görög világból,/s vesz karjára, sze­gényt, ha nem bírod már” (Csorba: El-nem-küldhető levél). Szerte Európában is­mert volt ez a szólás: Mor­pheusz karjaiba dől. Babits versében már ilyen alakban jelentkezi ez a nyelvi forma: „ .. ,s Morpheus karjai közt/ íriszről álmodom” (Babits: Himnusz íriszhez). A morfium versbeli szó­ként is gyakran szerephez jut. Fogalmi tartalmával, ki­fejező stílusértékével és han­gulati hatásával egyaránt al­kalmas a megfelelő versbeli beszédhelyzet ábrázolására Ezt bizonyítják Kosztolányi • versrészletei is: „Fejember fölcikáznak/a morfium arany villámai” (Csöndélet a kór­házban). — „A morfium az örök éjszaka” (Mérgek litá­niája). Mint kifejező stílus­eszköz jelentkezik a morfium szóalak ezekben a versmon­datokban : „Nem morfium., más kábulat játszik/vízizenét a terheseknek” (Gergely Ág­nes: Klinikán). — „Várta a morfium suhogó nyugalmát” (Kalász Márton: Emléked). — „Az ihlet, mint a morfium/ műtét előtt a beteget,/bódít, szelídíti kínom:/csontig ma­gamba metszhetek” (Váci'Mi­hály: A szent epilepszia). A közvetlenül németből át­vett morfin szóalak, illető­leg a latinosítás eredménye­ként formálódó morfinista megnevezés is fel-feltűnik egy-egy versrészletben: „Al­vó szememben ült a morfin./ széttágította kereken” (Szabó Magda: Bárány). — ..Négy­kézláb járt a mór finist a, és álmodott” (Gergely Ágnes: Nárciszok). A nyelvi formák­kal feleslegesen finomkodók­nak szánt fric:kában sza­vunk két alakja is szerepet vállal: ..Ne mondd te: morfi- nista./'Mondd inkább franciá- san/mondd finoman -Jmorphi- nomane!” (Kosztolányi: Fi­nomkodás). Or. Bake* ’ézscl ^W/WAAAAAAiWSAAAAAAVAAAAAlWVW /VW/i/VWWM’ « « é A XVII—XVIII. század francia hajviselete

Next

/
Thumbnails
Contents