Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

Az első egri május elseje 188Ö-ET írunk, amikor a függetlenségi, negyvennyol­cas EGER című lap április 29-i szamában a következő bír jelenik meg: Munkás­ünnep Május elsején, csü­törtökön délután 2 órakor összejövetel a Petőfi nyári mulatóban. Eger munkásai! Elvtársak! Ti május elsejét azzal a renddel és azzal a komoly méltóságai fogjátok megünnepelni, amely a nem­zetközi proletariátust a fel- szabadulás felé folytatott út­ján lelkesíti, ezen világtör­ténelmi eseményű tüntetés­nél az egri nevet fényesen lássál: ragyogni, mutassátok meg, hogy önállóságra, sza­badságra érett népként fog­ja magát minden egyes mun­kás viselni. Ezt a rendező bi­zottság elvárja mindenkitől. Éljen a vasárnapi munka- szünet! Éljen a 8 órai mun­kaidő! Éljen a munkás né­pek összetartó szövetkezete! — Az április 7-én tartott népgyűlés által választott Rendezőség. Kedvezőtlen idő esetén az „Aranyszőlőben” tartandó. A hírt a lap a következő megjegyzéssel adja Közzé: „Kár, hogy a plakáton nem gyönyörködhetünk a „Nemzetközi proletariátus” következő felkiáltásaiban: Éljen a munkaidő íelényire- szállítása s a munkabér meg­duplázása! Mert hát ez illek a „Nemzetközi proletárok­hoz”. Különben, hogy kikből áll Egerben ez a nemzetközi proletárokat május 1-re, te­hát csütörtöki rendes mun­kanapra összehívó rendező­ség, nem tudjuk, de azt hisz- szük, tudja a rendőrség s ez elég arra, hogy elejét vegye emez értelmetlen demonstrá­cióból könnyen származható visszaéléseknek, s botrá­nyoknak. A CIKK HANGJÁRA a munkásság magatartása ad­ta meg a választ, úgy, hogy az újság kénytelen volt meg­dicsérni a májusi ünnep résztvevőit. A lap május 6-i száma meglepően részletes beszámolót közöl az ®lső eg­ri május elseje lefolyásáról. Szóról szóra így: „Az általános munkás- mozgalom híre városunkba is eljutott s ebből kifolyólag a május 1-re tervezett mun­kásünnep a Petőfi csárdában megtartatott. Miután az ün­nepséggel egybekötött mun­kásgyűlés megtartását az e célra alakult rendezőség a hatóságnak eleve bejelentet­te s azt engedélyezte, a köz­rend érdekében rendőrsé­günk megfelelő praeventí- vákról gondoskodott, mely egyszersmind a katonai ze­nekar szokásos riadójára is kiterjedt, itt azonban a munkáselem még oly meny- nyiségben sem volt látha­tó, mint más alkalommal. A gyűlésen a rendőri ható­ság részéről Horváth Béla rendőr-kapitány volt jelen. Itt örömmel jegyezhetjük meg, hogy munkásaink ma­guk hatottak oda, miszerint rendőri beavatkozásra szük­ség egyáltalán ne legyen, amennyiben nemcsak a ki­vonulás, hanem a gyűlés le­folyása is a legmintaszerűbb rendben ment végbe. Munkásaink délután '2 óra tájban kezdtek gyülekezni az úgynevezett Hóhérpart melletti térségen (ma az egervári állomás környéke) szinte élvezet volt nézni az erős, jól fejlett mészáros és kovácslegényeket, hente­seket, kéményseprőket stb., mindmegannyi fiatal mun­kaerőket. A rendező bizott­ság tagjait piros s fehér szalagjelvény és nemzeti színű karöv különböztette meg a többitől. Volt több nemzeti színű zászlójuk, s egy hatalmas vérpiros lo­bogójuk is „Éljen az általá­nos munkásszövetkezet” fel­irattal, mely az e célra ké­szített munkászászlót jelké­pezte. Innen indult meg a mintegy 300 fóré rúgó csa­pat — köztük számos nő is —. élen a rendező bizottság­gal és Balogh Gábor zene­iSMmsm &076. májas 1*. szísSfflteató karával, mely a Rákóczi- indulót játszotta, legpéldá- sabb rendben a Petőfibe mentek, melynek tetejére egy hófehér lobogó volt ki­tűzve. (Hol lehetett a Pe­tőfi-csárda? Talán a mai tihaméri állomás környékén, ahol később a Fekete sas cí­mű csárda volt.) Midőn ki­értek, a rendőrfelügyelő fel­hívta a huszonötös bizottság tagjait, hogy figyelmeztes­sék a szónokokat, miszerint kizárólag a tárgynál ma­radjanak és hassanak oda, hogy különösen az éjjeli ha­zavonulás alkalmával a vá­rosban semmiféle rendzava­rás elő ne forduljon, mint­hogy ezért a felelősséget ők vállalták. Ennek megtörtén­te után az összes jelenlevők a piros munkás-zászlót za­jos éljenzések között meg­koszorúzták, ezután a gyű­lés megkezdődött. LEGELŐSZÖR IS Szabó Sándor bizottsági elnök lé­pett az emelvényre s a meg­jelent elvtársakat és elv­társnőket üdvözölve a gyű­lést megnyitotta, egyidejű­leg tudtul adta, hogy , a gyűlés alatt a hatóságot Horváth Béla r. kapitány fogja képviselni, öt követ­te Lesti Sándor szabó ipa­ros, aki a következő határo­zati javaslatot olvasta fel: „Az 1890. május 1-én Egerben a tanácskozó mun­kásgyűlés egyetértve a pá­rizsi munkáskongresszus ha­tározataival, kimondja, mi­szerint a normális munka­nap — az ipar jogos érde­keinek megóvása mellett — törvényesen 8 órában álla­pítható meg, kimondja a munkásgyűlés továbbá azt is, hogy a nemzeti és nem­zetközi munkásvédelemnek a párizsi kongresszuson f kife­jezett követelései a mun­kálkodó népre nézve élet­kérdést képeznek, miért is a törvényhozáshoz fordul, hogy ezen követelések ér­vényesíttessenek. A gyűlés elnöksége meg- bízatik, hogy a most hozott határozati javaslatot a pá­rizsi munkáskongresszus megfelelő határozatainak melléklésével a magyar or­szággyűlés képviselőházának benyújtsa.” — Szónok ezen határozatot a párizsi kong­resszus határozataival együtt elfogadásra ajánlja. A kong­resszus határozatainak egyes pontjait a munkások lelke­sen megéljenezték. a határozat főbb pontjai a következők: I. Hatályos munkás-véd- törvényhozás alkotása min­den modern termelésű ál­lam számára elodázhatatla­mil szükséges. Alapelvül te­kintik: a) A napi 8 órai leghosz szab munkaidő követelése. b) Tizennégy éven aluli gyermekeknek a munkától való eltiltása. 14—18 éves munkásoknál a munkaidő maximuma csak napi 6 óra lehet. c) Az éjjeli munka eltil­tása, kivételt csak azon iparágak képezhetnek, me­lyek természetüknél fogva a megszakítást nem tűrhetik. d) A női munkás eltiltá­sa oly iparágaknál, melyek a nők testi szervezetére rossz befolyással bírnak. e) Az éjjeli munka eltil­tása 18 éven aluli férfi és női munkásoknál. f) Hetenként egyszer meg­szakítás nélkül 36 órai mun­kaszünet engedélyezése. g) Eltiltása ázoknak az iparágaknak, melyek a mun­kások egészségére károsak. h) Az állami gyárfelügye­let szervezésének követelése, külön gyárfelügyelők alkal­mazása állami fizetéssel, ezek fele a munkások által választassák. II. Mindezen rendszabá­lyok nemzetközi szerződések által való biztosítása. A határozati javaslat fel­olvasása után újból Szabó Sándor beszélt a munkának a tőkéhez való viszonyáról, majd ismét Lesti Sándor szólalt fel egy munkás ön­képzőkör felállítása mellett. INDÍTVÁNYÁT, valamint a kongresszusi pontokat a gyülekezet egyhangúlag el­fogadta, mire Lesti Sándor még egy alkalmi költeményt szavalt el, s ezzel a mun­kásgyűlés lelkejs éljenzések között körülbelül fél 7 óra tájban minden baj nélkül feloszlott. Kevéssel utána megkezdődött a tánc, s leg- fesztelenebbül folyt egész a késő éjjeli órákig. A rend­őrségtől nyert értesülés sze­rint a csárdából való haza­vonulás a legnagyobb rend­ben történt, úgyszintén a városban sem fordult elő kihágás, vagy egyéb rend­zavarás, s így munkásaink értelmes, józan voltuknak ez által is fényesen adtak kifejezést.” Eddig a részletes beszá­moló. Ennél részletesebben nem is tudhattuk meg, ho­gyan zajlott le ezelőtt 86 esztendővel, az első májusi munkásünnep, s hogyan je­lent meg Eger utcáin első ízben a nemzetközi mun­kásmozgalom „vérpiros” lo­bogója. Dr. Kapor Elemér EGER, 1976. MÁJUS ELSEJE A hatvani konzervgyár legjobbja: Az Eötvös brigád A ban szőr Hatvani Konzervgyár- az idén adták ki elő- a „Vállalat kiváló szo­cialista brigádja” címet. Ha lehet így fogalmazni: nagy volt a tolongás a kitüntető oklevélért, hiszen a szak- szervezeti bizottságnak majdnem kilencven mun­káscsoportból kellett vá­lasztania. S ezek között több is akadt, amelyik nem egyszer szerzett már arany­koszorút. Mégis úgy érez­zük, hogy — túl immár a hivatalos ünnepségen — senki sem kételkedik az Eötvös brigádnak jutott di­csőség jogosságában. Mert végül hozzájuk került az ok­levél, a prémium, a juta- üomszabadság, éspedig ti­zenhárom szorgos, példás esztendő eredményei alap­ján. Természetesen kiváncsi az ember, hogy a siker első pillanataiban ők maguk, a műszerészbrigád tagjai mit éreznek döntően fontos té­nyezőnek a kivívott győze­lemben? Azt hiszem, Kris- tyán István közelítette meg legpontosabban a lényeget, amikor így fogalmazott: Mi nyolcán jóformán az álta­lános iskola padjától együtt vagyunk jóban-rosszban, üzemben és azon kívül, is­merjük még egymás gondo­latait is... önképzés mindéit időben Az iskolából hozott barát­ság, a munkapadok mellett tovább erősödött szaktársi kapcsolat azonban nem min­den. A termelési feladatok céljainak helyes értékelésé­hez. a műhelygondok hasz­nos irányba vezető megoldá­sához több kell ennél. Éspe­dig eszmei azonosulás, poli­tikai tisztánlátás, aminek ugyanúgy van oktatási fóru­ma. mint az alapműveltség, vagy a szakmai tudás meg­szerzésének ! S ha sorra vesszük a bri­gád tagjait, csak bizonysá­got nyerünk okfejtésünkre. Ketten elvégezték a marxis­ta esti egyetemet* hárman most sajátítják el a közép­fokú politikai ismereteket, második esztendeje vala­mennyien hallgatói a szak- szervezeti bizottság munkás- akadémiájának, különböző párt- és szakszervezeti funk­ciókban tanfolyamokat hall­gatnak, lakóhelyükön szer­vezői a népfrontmozgalom­nak. vagy éppen azért járnak előadásokra, hogy az utcabi­zottságban vállait feladatuk­nak eleget tehessenek. Sze- liczki József személyében pe­dig olyan munkástársat tud­hatnak maguk között, aki tagja a megyei párt-végre­hajtóbizottságnak. s ott szer­zett gyakorlati tapasztalatait, politikai vitakészségét, éles­látását igyekszik • mindenkor a brigád javára, eredmé­nyességének fokozására hasznosítani. Ügy is mond­hatjuk ezt: az Eötvös brigád él az önképzés minden lehe­tőségével. s szerzett ismere­teit mindenkor a köz javára fordítja. Huszonhat újítás Hogy mennyire jő nyomon járunk, bizonyítja például az a huszonöt újítás, amit az utolsó néhány esztendőben dolgoztak ki, honosítottak meg. S a brigád kiváló kö­zösségi szellemének javára írható, hogy egyetlen elfoga­dott. bevezetett újítást sem tulajdonít senki a magáénak. Ezzel kapcsolatban Sáfrán Nők — acélkék egyenruhában I« — Naponta kétszer tettem meg az utat a Csillaghegy­től a búvóhelyig. Ebédet hordtam a férjemnek és a barátainak. Azon a délutá­non is éppen menni akar­tam. kezemben az ételhor­dóval. amikor üzenet jött: — Ne gyere! — Hirtelen olyan aggodalom fogott el, hogy mégis elindultam. Az­zal nyugtattam magam, hogy ugyan ki merne kezet emel­ni egy héthónapos, várandós kismamára. Az utcákon lö­völdöztek, a falhoz tapadva lassan haladtam előre. Egy fegyveres férfi észrevett és utánam eredt. Futni kezd­tem, de nem sokáig bírtam, összeestem. A kórházban tértem magamhoz, ágyam­nál fiatal szovjet katona állt. Kedvesen rám mosolygott és csak annyit mondott: — Ha- rasó gyévocska. harasó! — azán elment. Csak később tudtam meg, hogy ő men- az életében. Klavasch Józsefné. az egri telefonközpont műszerésze emlékszik így az 1856-os ne­héz napokról, mert az a né­hány nap fontos dátum lett az életében. — Akkor határoztam el, hogy az R-csoportosokkaL a munkásőrök elődeivel tartok. Az ellenforradalom után 1957-ben, a munkásőrség megalakulásakor, a kórház­ban töltöttem ki a jelentke­zési lapot. Ha jól tudom, a csoportban én voltam egye­dül nő. Azt hiszem, kezdet­ben a társaim nem tekintet­tek egyenrangú partnernek, nehezen tudták elképzelni, hogy a gyengébb nem is éppen úgy eleget tud tenni a kiképzési feladatoknak, mint a férfiak. Ez engem nagyon bántott, bizonyítani akartam. Aztán az egyik lö­vészeten elért jó eredmé­nyemmel sikerült is kihar­colnom a férfiak elismerését. És ami akkor sokszor meg­lepett, ma már természetes számomra: a fegyelmezés, a kemény, szigorú hangnem a kiképzéseken, a gyakorlato­kon. Való igaz, néha jól­esett volna egy kis előzé­kenység, de tudom, hogy gránátok és élesre töltött fegyverek társaságában ez veszélyes lett volna. Hadd tegyem hozzá, hogy egészen más. oldottabb, barátibb a hangulat a közös kirándulá­sok alkalmával. Ilyenkor még virág is előkerül vala­honnan. Már lassan tizenki­lenc éve vagyok munkásőr, Budapesten kezdtem és 1973 óta Egerben szolgálok. Van faároro nagylányom, rengete­get segítenek, sohasem duz­zognak. ha szüleiknek — mert a férjem is munkásőr — szolgálatba kell menniük. Elvégeznek otthon minden munkát, együtt tanulnak. Remélem, hogy egyszer va- lamelyikőjük átveszi majd tőlem a fegyvert. A múlt év április 4-én nagy meglepe­tés ért: kitüntettek az eddi­gi munkámért. Sokan kér­dezgetik tőlem, hogy bí­rom-e még? Erre mindig azt felelem, hogy majd a ne­gyedszázados évfordulón megmondom.. „ Rács Éva Visontán dolgo­zik. a Thorez Külfejtéses Bányaüzem raktárosa. Ott­honosan mozog az ezerféle szerszámot, alkatrészt rejtő polcok között. — A munkatársam beteg lett. most mindent én csiná­lok. Itt ugyanis raktáros nél­kül megáll az élet — mond­ja. miközben leemel a polc­ról egy ötkilós kalapácsot. — Nefticsak ehhez a mun­kakörhöz kellett hozzáed­ződnöm. hanem ezekhez a nehéz szerszámokhoz is. Elő­zőleg a csarnokban dolgoz­tam, marós szakmában; le­het. hogy néhány hét múlva újra esztergálok. Azt is sze­retem csinálni, mert férfias tevékenység és érdekes is, amint a rideg anyag külön­féle alkatrésszé formálódik. Éva a helyi KISZ- és a pártszervezet javaslatára egy évvel ezelőtt nyert felvételt a munkásőrség soraiba. •— Bevallom, itt benn az üzemben és otthon, a fa­lumban is sokan mondták, hogy nem lányoknak való el­foglaltság ez. Én mégis bol­dogan csinálom és nem bán­tam meg, hogy csatlakoztam a barátnőnkhöz. aki az acél­kék egyenruhások közé hí­vott. Nagy emberformáló erőt érzek ebben a kis közösség­ben. fegyelemre, következe­tességre nevel. És természe­tesen van benne romantika is, egy-egy nehéz, egyedül eltöltött éjszakai szolgálatra gondolok. A gyakorlatok mi­att kevesebbet járok moziba, szórakozni, s ugyancsak be kell osztanom az időmet. Ha van néhány szabad órám. szívesen maradok egyedül egy-egy jó könyv társaságá­ban. Még nem gondolkoz­tam azon. hogy meddig le­szek munkásőr. De nincs is időm sokat töprengeni ezen, hiszen gyakorlat gyakorlatot követ, alig fejeződik be aki­képzés, már jön is a követ­kező tanfolyam. Szeretem csinálni, örömet lelek benne, és — azt hiszem — ez a lé­nyeg, nem...? Szül© Rita János jegyezte meg találóan: Lehet, hogy az alapötlet mondjuk Süli Zolitól, Fehér Jóskától. Kovács Tamástól, vagy Furucz Lacitól szárma­zik. de mire testet ölt, mire technikai formát nyer, akko­rára mindannyian adunk hozzá valamit. Tehát az elő- főzőhöz szerkesztett hőfok- szabályzó éppen úgy közös teremtményünk, mint mond­juk a súly szerinti paradi­csomsűrítmény töltő! Az Eötvös brigád újításai egyébként több szempontból hasznára vannak a gyárnak és az egész iparágnak. Nyers­anyagot. energiát takaríta­nak meg. máshol a kézierőt teszik feleslegessé, vagy a pénzkiadást csökkentik. A zöldborsóra sokáig kéz­zel öntötték a cukorral, tar­tósítóval dúsított lét. s gya­korta több ment az üveg mellé, mint bele. Mint Far­kas József mondja: ez már a múlt! A töltősorhoz olyan szelepet szerkesztettek, ami az üvegek pontos telítéséhez szükséges lémennyiséget ada­golja, túlfolyás nélkül. Vagy: a brigád ötletes munkájaként most már teljes automatakor szállítja pürésítésre a para­dicsomlevet, aminek kezelé­séhez a korábbi 10—15 mun­kás helyett egy is elegendő. Joggal örült hát az újítás­nak a gyárvezetőség, amely szezon idején általában mun­kaerőhiánnyal küzd. Mindig kéznél A győztes brigád rangjá­nak megszerzésénél egyéb­ként döntő szempontnak bi­zonyult, hogy Sáfrán Jáno- sék a műszerészműhely fel­adatait túlóra igénybevétele nélkül oldják meg, pedig kü­lönösen karbantartás idején nagy itt a hajtás. Átlagkere­setük ennek ellenére 3200 fo­rint körül mozog, amivel elé­gedettek, hiszen a példás munka jutalmazására igen­csak talál lehetőséget az üzem. Tegyük mindehhez: as Eötvös brigád tagjai semmi­féle társadalmi akciótól nem idegenkednek, gyáron belül is kéznél vannak, bármilyen kérésnek, pártmegbízatás­nak, szakszervezeti igénynek kell eleget tenniük. A kis társaság lelke volt a városi KISZ-bizottság által szerve­zett kommunista műszaknak nemrégiben. Fát ültettek, parkosítottak a gyár előtti téren, ök készítették az üze- ,met kicsinyben bemutató tűzrendészed terepasztalt, ami olyan szép sikert ara­tott egy országos kiállításon. Most pedig éppen azon tö­rik a fejüket, hogyan épít­sék meg szabad idejükben a gyár rádióstúdióját, amely­nek műszaki berendezését 70 ezer forintért vásárolták, s rövidesen a termeléssel, kü­lönböző mozgalmi munká­val összefüggő ismertetése­ket közli a műhelyek dolgo­zóival. És ide kívánkozik még egy megjegyzés! Szeliczki Jó- zsefék a főszezonban, hét­köznap vagy vasárnap, ott segítik a termelést, ahol a legszükségesebb. Nem frá­zis: valóban a közös érdek, a munkasiker hajtja őicet. Ami természetesen biztos megélhetésük, családi békes­ségük alapja, de mégsem annyira általános vezérfona­la még életünknek, ahogyan megkívántatik... Moldvay GySaS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents