Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-07 / 107. szám
Arcunk a tükörben RETICLE SZÁNDÉK s akarat, kétfajta magatartás tusakodik bennünk. Nem a bibliabeli jó és gonosz, hanem a nyughatatlan s a könnyen beletörődő. Az igazat százszor megrágó s a hamisra gyorsan bólintó. A dolgát hévvel tevő, s a kötelességét ímmel-ámmal teljesítő. A jónál is jobbat akaró, s a gyatrát természetesnek tartó. A nagy, közös érdekek tiszta szívű őre, s az, ki legyint, mint semmiségre, a magáért-tör- tetésre. Hol meghúzódik egyik mögött a másik, hol egyszerre mutatkoznak. Van, hogy kibékíthetetlen ellenfeleknek tűnnek, s azután összeborulnak, mintha testvérek lennének. A társadalmi változások hordozója az ember, de melyik kerekedik felül a kettő közül? Az-e, aki képes félretolni egyéni érdekeit, hogy előnyt adjon másokénak, vagy az, akinek mindig és mindenben a saját ügye a fontos, a többi előtt álló? Felelhetünk erre is, arra is igennel. Nem azért, mert az igazság arcvonásai kivehetetlenek, hanem mert e vonások folyamatosan átrajzolódnak. Vonzóra és taszítóra, komorra s mosolygósra. Holnapot építeni annyi, mint mássá tenni magunkat. Csakhogy ez nem megy parancsszóra, s az elhatározás sem elegendő. Maroknyi mindennel szemben állót, törvényt semmiben nem tisztelőt, magát társadalmon kívülre helyeJól honosodnak a külföldi szarvasmarhafajták Az ötödik ötéves terv időszakában tovább növekszik a tej- és tejtermék-fogyasztás; ehhez a mezőgazdasági üzemekben és a háztáji gazdaságokban mintegy 22— 24 százalékkal fokozzák a tejtermelést. Ezt — a tartási és takarmányozási technológia korszerűsítése mellett — azokkal a nagyreményű új fajtákkal akarják elérni, amelyeket az 1972. évi kormányprogram megvalósítása során, a kiemelkedően jó te- nyészanyaggal rendelkező országokból importáltak. Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség központi állományvizsgálata szerint a külföldi fajták jól érzik magukat a hazai üzemekben, az állatokban meglévő ganeti- kai képességek a gyakorlatban realizálódnak, ami azt is bizonyítja, hogy a fogadásukról, tartásukról, takarmányozásukról a legtöbb üzemben körültekintően gondoskodtak. Az eddigiek szerint minden remény megvan arra, hogy ezek a fajták hamarosan végérvényesen „feliratkoznak” a hazánkban honos tejelő szarvasmarhák sorába. Az elmúlt években mintegy 13—14 ezer tenyészüszőt hoztak be külföldről. Az állatok törzskönyvi ellenőrzésre kerültek, ami azt jelenti, hogy szigorú program szerint ellenőrizték teljesítményüket. A hazánkban honos és törzskönyvileg ellenőrzött magyartarka állomány 43 000 állata a második tejleadási szakaszban 2963 liter tejet adott, a harmadikban pedig 3200 litert, s a tej zsírtartalma 3,8 százalék volt. Jól vizsgázott a telepeken a holland vöröstarka lapálymarha, 4600 literes eredménnyel 3,7 százalékos zsír- tartalmú tejjel és eredményesek voltak azok a keresztezések is, amelyekkel a magyartarka állomány tejelőképességét igyekszenek javítani külföldi fajtákkal, főleg a Holstein-Frizzel; a keresztezett állomány 4000—5000 literes tejleadást produkált két laktációban, ami a genetikusok korábbi számításait igazolja. Az összesítésnél 35 gazdaság adatait vették alapul. Az országban különben 26 „tiszta vérű” Holstein-Friz tényé szét működik, s négy üzemben gondoskodnak a holland vöröstarka lapály meghonosításáról. zőt leszámítva valamennyi emberben ott a tisztesség, a becsület. Az egyikben több, a másikban kevesebb, ahogyan alkata, neveltetése, környezete, gondolkodása szüli s táplálja. S mivel a munka, az értelmes cselekvés, a jobbító szándék nem egyik, hanem alapvető jellemzője s mércéje az emberi értékeknek, a tisztesség, a becsület legfőbb talaja sem lehet más, csak ez. Okosabbak s tehetősebbek vagyunk elődeinknél, mert amit ránkhagytak, azt a tudomány, a technika nagy seregnyi vívmányával gyarapítottuk. Űj felfedezésekre jutottunk, s feltaláltunk képtelenségnek tartott dolgokat. A szabadság fogalmához el- téphetetlenül hozzáfűztük az internacionalizmust, a humanitáshoz a szolidaritást, a béke óhajához a békéért való küzdést, a munkához a tudatosságot, az országhoz a miénk birtokos névmást. Ennek általános, tehát meghatározó érvényét nem vonja kétségbe senki sem, ám miféle önáltatásként hihetnők, hogy mindenkor s a társadalmat alkotó egyedek mindegyikében ez s csakis ez van jelen?! Ott van bizony ezek mellett, s olykor fölébük kerekedve a köz iránti közömbösség, az összegező célokkal szembeni restség, a cselekedeteket másokra hagyó tunyaság. Aki kiemelkedik társai közül, az sem teszi dolgát örökösen hibátlanul, s még kevésbé tökéletesen. Hogyan várhatná el bárki ezt az átlagtól?! A mérnök elnagyolt rajza, a dudva lepte föld, a selejthalomra lökött termék, a pecsétéit az embernél fontosabbnak tartó tisztviselő, a csak jogokat ismerő állampolgár ma még nem szabályt erősítő kivétel, de vigyázzunk, nem is szabály! Hanem tükre egy változó társadalom kisebb s nagyobb ellentmondásainak, megjelenítője annak az emberi egyenetlenségnek, mely mindannyiunkban meglelhető. SZAVAINK SZÁRNYÁN könnyen repülünk előre, ám lassabban mozdul lábunk. Olykor megoldottnak véljük azt, ami még elvégzésre vár, mert türelmetlenül kívánjuk a jobbat, szebbet, emberibbet, de el-elfeledjük, hogy e sietség elsősorban nem mások noszogatása, hanem a magunk ösztökélése. Tiszta, másokat s bennünket egyaránt szolgáló tettekre, példaadásra, társadalmat és egyént összeforrasztó cselekedetekre. A maga helyén minden ember fontos, csupán testmagasságban vannak kicsik és nagyok. Amúgy képletesen kicsivé — ahogyan naggyá! — mi tesszük magunkat. Akkor, ha el sem kezdjük, vagy könnyen föladjuk a küzdést, ha beletörődünk abba, hogy ami kikerül kezünk alól, az silány, semmit nem ér, senkinek nem használ. Van, hogy beletörődünk. Fejünket elfordítva tűrjük a pazarlást, s magunk is pocsékolunk. Elfogadjuk az el- fogadhatatlant, fontossá emeljük a lényegtelent, s a sor végére lökjük azt, ami döntő. Hol azért, mert így kényelmesebbnek látszik, hol mert kedvünket szegik, mert mások is ezt csinálják. Azután föltámad bennünk a gazda indulata, jogérzése, s elkezdjük csapkodni az asztalt, hogy ez így tovább nem mehet. S megmutatjuk, mit tudunk, mi telik tőlünk, ha akarjuk, mi mindenre vagyunk képesek. Nagyszájú, mindenből viccet csináló legények festenek csodálatot az idősebbek arcára, amikor fele idő alatt, mint ahogy a program előírja, megcsinálják a nagyjavítást. A kedvetlen, fásult nevelő fölfedezi a gyermekszemekből visszacsillanó kíváncsiságot, ismeretéhséget, s egyszeriben röstelli legutóbbi heteit, a lélektelenül ledarált tananyagot. Az örökös fegyel- mezetlenkedőt ráncba szedi — mert így fogadja be — a brigád, s a mérnök, aki unt rutinnal tervezett, egyszer- csak rálel a nagy betűs Feladatra, mely fölössé teszi az órát, összemos nappalt és éjjelt. Ilyenek vagyunk. Bevallva magunknak, vagy csak sejtve, két arc néz a tükörből ránk. Erényeink és gyengeségeink ülnek ki e két arcra, s akkor sem tűnnek el, ha behunyjuk egyik vagy mindkét szemünket. Együtt, erényeinkkel és gyengéinkkel vagyunk igaziak, emberek, valónkat megmutatok. Most is, amikor a munkát, a teremtést köszöntjük, ünnepeljük, amikor közösségek és egyének a társadalmi elismerést megtestesítő kitüntetést vették, veszik át, a jutalmat, mert úgy cselekedtek, úgy dolgoztak, hogy elsősorban saját gyengéiket gyűrték le, magukkal küzdöttek meg. Ez sikereik magyarázata, alapja, s forrása is, a jövőt tekintve. Sok mindent elértünk. SOK MINDENT KELL még elérnünk. Mészáros Ottó Utón a félmillióhoz A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárában 1975-ben nagyarányú rekonstrukció kezdődött, melynek célja a kerékpár, illetve alkatrészgyártás megduplázása. A tervezett évi 500—600 ezer kerékpár gyártásához 3S0 új nagy teljesítményű gépet helyeznek üzembe. Képünk a kerékpárüzemben készült, ahol máris könnyebben megy a munka az új küllőfűző. és kerékccntírozó gépeken. (MTI Fotó — Fehér József — KS) Jó fajták, magas színvonalú gépesítés Megbecsült növényünk a kukorica Napjainkban nemzetközileg is növekszik a kukorica jelentősége. Ennek az a magyarázata, hogy kedvező éghajlati és talajviszonyok között a takarmánygabonák közül a legtöbb tápértékét adja. , A kukorica amellett hogy fontos ipari nyersanyag, szerepe van a modern élelmezésben is. A belőle készült keményítőt félkész, vagy kész élelmiszerekbe keverik. 13 ezer hektáron, i porszemen Nem csoda tehát, hogy hazánkban a búza mellett a kukoricatermelés meghatározó jellegű. Vetésterülete a IV. ötéves tervben Heves megyében meghaladta a 35 ezer hektárt. Ezzel szorosan felzárkózott a kenyérgabona mellé. Tavaly a nagyüzemekben 21 ezer hektáron termelték ezt az értékes növényt, a többit pedig háztájiban, illetve kisgazdaságokban. A termelésben minőségi változást jelentett az iparszerű gazdálkodás térhódítása. 1975-ben megyénkben 13 ezer hektáron a bábolnai és a nádudvari rendszerben termelték a kukoricát gazdaságaink. A bábolnaiba a Füzesabonyi Állami Gazdaság és a. helyi Petőfi Termelőszövetkezet, továbbá az andor- naktályai és a viszneki szövetkezet, a nádudvari rendszerbe pedig 15 gazdaság kapcsolódott be. Az eredmény sem maradt el, hiszen amire még nem volt példa, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet 66,4, a horti és az andornaktályai 64,2 és a hatvani 64,1 mázsás átlagot ért el hektáranként. Ez is bizonyítja az iparszerű termelés előnyeit. Az idén 36 ezer 300 hektáron vetnek kukoricát nagyüzemeink, melynek kétharmada már a földekben van. A magvak az előző évihez képest jobb minőségű, elmunkált talajba kerültek. Az indulás tehát kedvezőbb a korábbinál. Az iparszerű termeléshez a már említett gazdaságok mellett most tavasszal a gyöngyösiek és a karácsondiak is csatlakoztak. A cél nem a túlzott terület- növelés, hanem inkább a hozamok emelése. Az V. ötéves tervben ugyanis közös gazdaságaink az 50 mázsás átlagot kívánják elérni kukoricából. Jobb alapokkal KISZ-kongresszusi küldöttünk: Balázs Ernő A futballt a mozgalomra cserélte: a GYESE focistája most szabad idejét közös programok, feladatok szervezésével, irányításával tölti el. Persze, a sport azért nem került háttérbe; a Thor ez Kül- fejtéses Bányaüzem Gagarin nevét viselő KlSZ-alapszer- vezete a fiatalok szinte minden sportversenyén elviszi a pálmát. Ennek az alapszervezetnek a titkára Balázs Ernő. — A villanyszerelőműhelyben dolgozunk — mondja bemutatkozásképpen —, a karbantartó napokon mi hozzuk rendbe a szalagpályákat, gépeket. Állandóan délelőtti műszakba járunk, így aztán délután van alkalom együtt lenni, közös programokat szervezni. A hét végi kirándulásaink sikerültek eddig a legjobban, a tavalyi Lajos- házán rendezett akadályver - senyes túránkat például ezután minden évben megszervezzük. Most került volna sor éppen az ideire, de a kongresszus miatt egy kicsit későbbre halászijuk. — Csak fiúk vesznek részt ezeken a közös délutánokon? — Dehogy. Igaz, a mi alapszervezetünkben csak négy lány van a 65 tag között, de nemrégiben megállapodtunk a hivatali alapszervezettel, hogy egymást látjuk vendégül ilyen alkalmakkor. Ott aztán akadnak lányok, szép számmal. Balázs Ernőnek a Mátraalji Szénbányák KISZ-es kollektívája szavazott bizalmat, s küldte , el a kongresszusra. Űtravalóul egy sor javaslatot is kapott; továbbítsa őket a mozgalom legmagasabb fórumán. — Az Ifjúsági szocialista brigádokról akarok beszélni, ha szót kapok. Nálunk sok jó tapasztalatot lehetett összer gyűjteni, 45 ifjúsági brigádban nyolcszázan dolgoznak a vállalatnál. Jók ezek a közösségek, tagjaik között hasonló az érdeklődés, a gondok, s ezeket nyíltabban meg is beszélik egymás között. Aztán meg arról is szeretnék szólni, hogyan lehetne tovább fejleszteni az ifjúsági radarakciót. Nálunk különösen fontos ez, hiszen az üzem nagy területen dolgozik, anyagok, alkatrészek veszhetnek kárba, kallódhatnak el, ha nem vesszük észre és nem tesszük szóvá a hibákat. — Én 1970 óta dolgozom itt, a bányaüzemnél. Villany- szerelő a szakmám, most járok a gimnázium második osztályába, később szeretnék technikus minősítő vizsgát tenni. Gyöngyösön munkásla- kás-akcióban segített a vállalat lakáshoz jutni. Ennyit magamról. De ehelyett azt kellene inkább megemlíteni, hogy a mi alapszervezetünk felhívásához csatlakozva társadalmi munkán vesznek részt a fiatalok a gyöngyösi művelődési ház építésénél. Mi háromszáz órát ajánlottunk fel, de annyi a jelentkező, hogy sokkal több lesz, ha csak egy nap megyünk is ki... (hekeli) Ennek megvan a lehetősége, hiszen már az idén a tavalyi 41,9 mázsa helyett 44,5 mázást irányoztak elő. Ehhez fontos, hogy üzemeink szigorú munkaszervezéssel betartsák a technológiai előírásokat. A kukorica a magas hozamokhoz sok tápanyagot igényel. Néhány közös gazdaságban mégis a rosszul értelmezett takarékosság miatt a tervezettnél kevesebb műtrágyát szórtak a földekre. így nagyobb eredményekre nem is számíthatnak. A kukorica amellett, hogy fontos hazai nyersanyag, jelentős exportcikk is. Heves megyében tavaly U ezer 400 vagonnal termett ebből <t növényből, melynek egy részét az üzemek saját állatállományuk takarmányozására használták fel. Jutott belőle vetőmagnak is, valamint a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat is jelentős mennyiséget vásárolt fel. A január 1-én életbe lépett új közgazdasági szabályozók ösztönzik a termelést. Á korábbi 257 forintról az idén 275 forintra emelték a kukorica felvásárlási árát, ami előnyösen hat a gazdálkodásra. A várható kedvező termésre számítva a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 3100 vagon kukoricát vásárol fel a nagyüzemektől. Nagyobb gondot a háztájira Szövetkezeteink a következő öt esztendőben nagyobb gondot fordítanak a háztáji kukoricatermesztés fejlesztésére. A kisgazdaságokban 1976-ban 13 ezer 500 hektáron vetettek kukoricát. Ez a területi nagyság 1980-ig mérsékelten csökken, mivel a termelőszövetkezeti tagok száma is kevesebb lesz a közös gazdaságokban és a háztájiban. Ennek ellenére a következő öt esztendőben is lesz jövője a kukoricának mind a nagy-, mind pedig a kisüzemekben. Miután a kenyér- gabona mellett a legjobban gépesített növény, ezért termelése perspektivikus. Magyarország kiváló hibridfajtákkal rendelkezik, amelyek biológiailag nagyon jó termő alapot biztosítanak. Az ehhez kapcsolódó gépi termelés, az okszerű tápanyaggazdálkodás, valamint az egytemek és kutató intézetek folyamatos szaktanácsadása biztosíték a magas színvonalú eredmények eléréséhez. Mentusz Károly A szarvasmarha-tenyésztés helyzete Megyei tanácskozás Kálban A Minisztertanács által meghirdetett szarvasmarhaprogram megyei tapasztalatait értékelték csütörtökön délelőtt Kálban a községi pártszékházban összegyűlt szakemberek. A megyei tanács, az Agrártudományi Egyesület és a területi szövetség által rendezett tanácskozást lnklovics József, a helyi Károlyi Mihály Termelőszövetkezet elnöke nyitotta meg. Ezután Csík József, a Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség osztályvezetője tartott előadást a szarvasmarha-tenyésztés helyzetéről és feladatairól. Az előadást követő vitában felszólalt Szabó Ágoston, a pélyi Tisza- mente Termelőszövetkezet elnöke és dr. hammel András, a nagyrédei szövetkezet főállattenyésztője. Mindketten közös gazdaságuk szarvasmarha-tenyésztéséről adtak számot. A tanácskozás Tompa Vilmosnak, a Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség igazgatóhelyettesének zárszavával ért véget 1976. május 7., péntek
