Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-05 / 105. szám

20.10: ANDERLECHT— WEST HAM UNITED labdarúgó KEK-döntő. Á labdarúgás rajongóinak szerez örömet ezzel a közve­títéssel a televízió. A Kupa­győztesek Kupáját Brüsz- szelben játssza a belga Anderlecht és az angol West Ham United csapata. Mind­két fél megbízható, jó erőn- létű játékosokat sorakoztat fel — de mivel Brüsszelben játszanak, a belga csapat van előnyben. Amikor a döntő színhelyét kijelölték, még nem volt ismert, hogy mely csapatok szerepelnek. A televíziós közvetítést 23 európai ország veszi át és az egyik kanadai tévétársaság is. A Magyar Televízió élő­ben — egyenes adásban — közvetíti a mérkőzést, a ri­porter Szőnyi János. 1978—79-től: Matematikaoktatás, új tanterv szériát Egy kísérlet sikerrel befe­jeződött. Az Oktatási Mi­nisztériumban a közelmúlt­ban megszületett a döntés, amelynek értelmében az 1978—79-es tanévig az ország valamennyi általános isko­lájában bevezetik az új ma­tematikatanítást. A gyere­kek fogalomalkotásának, gondolkodásának fejlesztését munkáltatással, cselekedte- téssel kell megalapozni már egészen kis korban — ez a didaktikai alapelv a kiindu­lópontja az általános iskolai új matematikaoktatásnak. Az új tanterv kidolgozását és általánossá tételét alapvető­en az tette szükségessé, hogy a hagyományos számtan- és mértanoktatás a vártnál ke­vésbé eredményes. Ma az ál­talános iskolából kikerülők zöme nem rendelkezik olyan matematikai ismeretekkel, képességekkel, amelyekre pedig feltétlenül szükség len­ne a mindennapi munkában. A megújítás szükségességét az is jelzi, hogy a gyerekek — kevés kivételtől eltekint­ve — nem szeretik vagy nem eléggé szeretik a számtant, a számtanórát. A komplex matematika- tanítási kísérlet az Országos Pedagógiai Intézet matema­tikai tanszékének irányítá­sával 1963 szeptemberében indult, és az évek folyamán mind szélesebb körben foly­tatódott. 1974-ben jelent 4 Béke és Szocializmus f • uj szama í „A párttal, a néppel, a népért” a címe annak az in­terjúnak, amelyet a szer­kesztőség képviselője Kato­na István elvtárssal, az MSZMP KB tagjával, a Nép- szabadság főszerkesztőjével készített. Katona elvtárs részletesen ismerteti, mi­lyen szerepe van a lapnak a párt tömegkapcsolatainak szélesítésében, milyen eszkö­zökkel erősíti a párt eszmei­politikai nevelőmunkáját, miképpen segíti a pártszer­vezeteket a fejlett szocializ­mus építésével kapcsolatos bonyolult feladatok megol­dásában, hogyan ápolja és erősíti kapcsolatait az olva­sókkal. * A Béke és Szocializmus képviseletében háromtagú küldöttség vett részt az SZKP XXV. kongresszusán. A küldöttség tagjai a kong­resszus befejezése után azon melegében papírra vetették véleményüket. írásuk nem értékelő, elemző beszámoló, hanem vallomás arról, mit láttak és hallottak ezekben a napokban, miről beszélget­tek a tanácskozás szünetei­ben a küldöttekkel, a test­vérpártok képviselőivel. A folyóirat szerkesztősége interjút készített Luigi Lon- góval, az Olasz Kommunista Párt elnökével „A reakció és a hatalom között” című könyvéről. Az interjúban Longo elvtárs ismerteti, ho­gyan oldotta meg az OKPaz illegalitás körülményei kö­zött a fasiszta diktatúra ei­lend harc bonyolult felada­tait, milyen vonások jelle­mezték akkor a pártot, vála­szol arra a kérdésre is, ho­gyan döntötte el a történe­lem azt a régi vitát, hogy a marxistáknak „csinálniuk kell-e a történelmet”, mi­lyen szerepet játszik az in­ternacionalizmus a párt ar­culatának formálásában, ha­zai és nemzetközi tekinté­lyének megszilárdításában. Gus Hall, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjá­nak főtitkára „A barométer borús időt jelez” című cik­kében a 200. évforduló kap­csán azt vizsgálja, milyen perspektívái vannak az amerikai kapitalizmusnak, s megállapítja, hogy a baromé­ter viharos szeleket és for­radalmi változásokat jelez. Banyaműzeum tesz Megkezdődött a várpalotai Thury-vár helyreállítása. A rflt MtmnitSn 1976. máin» restaurálás alatt álló nyuga­ti szárnyban, a Várpalotai Szénbányák Vállalat fenn­állásának 100 éves jubileu- mi ünnepségére, még az idén megnyílik a bányamúzeum. (MTI fotó — ■zsás Sándor íelv. — XS) meg a miniszteri utasítás az ideiglenes matematika­tanterv fokozatos bevezeté­séről. Ennek értelmében 1974 szeptemberében az or­szág általános iskolái 1. és 5. osztályainak mintegy 7,5 százalékában kezdődött meg a matematika tanítása. A most folyó tanévben az első osztályos tanulók 15 száza­léka — mintegy 25 000 gye­rek —, az 5. osztályos ta­nulóknak pedig 16 százalé­ka — körülbelül 21 000 gye­rek — tanul az új tanterv szerint. A megyei művelődésügyi osztályok, illetve a főváros művelődésügyi főosztálya a helyi körülmények és adott­ságok gondos mérlegelésével ezekben a napokban készí­tették el a bevezetés továb­bi ütemtervét. Az, új tanterv a rendkívül széles körű felmérések, a ta­pasztalatok szerint megfelel a mai kor követelményeinek. Kedvezően befolyásolja a tanulók aktivitását. A tan­tervi anyag korszerűsítésé­vel egyidejűleg korszerűsöd­tek a tanítási és a tanulási módszerek is. A tanulók té­vedését például semmikép­pen sem követheti retorzió, ugyanakkor az elkövetett hi­ba sem maradhat kijavítás nélkül. Az új tanterv általános bevezetésében összesen mint­egy 29 ezer tanító és körül­belül 8 ezer felső tagozatos matematikatanár érdekelt. Felkészítésük terv szerint folyik, majd az elkövetkező időszakban kiteljesedik a megyei továbbképzési kabi­netek ilyen irányú tevékeny­sége is. A szakemberek kü­lön figyelmet fordítanak az összevont osztályú tanuló- csoportokban működő neve­lők felkészítésére, valamint az iskolákon, pedagógusokon keresztül a szülők tájékoz­tatására. Biztosítottak az új mate­matikaoktatás tárgyi felté­telei is. Az Oktatási Minisz­térium által kötelezően elő­írt három alapvető tanulói eszközzel — a lyukas táblá­val, a színes rudak készleté­vel, valamint a logikai kész­lettel — már eddig is sike­rült az iskolákat időben el­látni. Ősbemutató: Ruttkai, Bessenyei, Darvas — Egerben A Megyei Művelődési Köz­pont által szervezett előadó- művészek-sorozat első estje­ként kapta a közönség Ko­csis István egyfelvonásos, kétszemélyes drámáját, Tár­lat az utcán-t és Deák Tamás felvonásnyi monológját, a Gyóntatószéket. A közönség- siker Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc és Darvas Iván él­ményt adó játékából követ­kezett. Kocsis István Vincent Gogh és Paul Gauguin lelki- ismereti vívódását, egy tér­ben és időben erősen elvo­natkoztatott pontra teszi. Vincent Gogh, sok erőlködés, sikertelenség és nélkülözés nyomására, az utcán árulja, értékükhöz képest csaknem fillérekért képeit a mit sem értő embereknek. Ezt a meg- alázódást szégyenli a büszke, de ezzel együtt nyomorgó Gauguin. Természetesen, mi sem érthetőbb ennél, hogy Gogh nem érthet a köznapi emberek nyelvén, ő „az el­égés előtti utolsó pillanat csodáját” keresi a tárgyak­ban, a világban az emberek­ben és önmagában. Darvas ezt a monológnak tűnő, szerkesztésében mégis párbeszédre sikerült vívódást úgy éli, úgy hajszolja végig, hogy elhisszük neki: ő nem akar szabadulni Európától, ő itt akarja kivárni az idők tel­jességét, amíg elérkezik az a pillanat, hogy őt is megértik. Bessenyei Ferenc a nagy művész alázatával segíti ezt a van Gogh-i vallomást. Ö az a Paul, aki még meg is toldaná az igazságról szóló álmokat, a szépségnek min­dent eldöntő uralmát várja, elébe is megy a trópusra ve­zérlő álommal. Addig is, az étel, a leves helyett adja lá­zas, álmodó, álmodozó, hívó és a mindenséget szóban és festésben meggyőzni akaró barátságát. Az ő lelkiismerete higgadtabb, több erő is van benne, bár ezt az írói képze­let szűkmarkúan tárja elénk. Deák Tamás írása, a Gyón­tatószék is a lelkiismeret- vizsgálat monológja. Éppen úgy, mint Kocsis István já­tékának, a magányos em­ber a hőse. A sorsával, a bű­KOVÁCS JÁNOS: Vidróczkiékkal Törökországban n. Minden az üzlet Hosszú, szinte véget érni nem akaró utazásunk a zord hegyek között nehéz, fárad­ságos volt. így érkeztünk meg fellépésünk színhelyére, Erzurum városába. A Kulturális Kapcsolatok Intézete és a török partner három fellépést rögzített szerződésében, de a vendég­látó plusz előadást, úgyne­vezett matinét is közbeiktat­tak. Erzurumban, a DADAS 873 főt befogadó mozijában — amely egyben színház is — lép’ett fel az együttes. Amikor hosszadalmas és többször félreértett magya­rázkodás után bejutottunk a moziterembe, a táncosok el­szomorodva látták a beton­színpadot, amely a kinn tar­tózkodásunk utólsó napjai­ban bekövetkezett enyhe időben az olvadó hólétől be is ázott. A csoport nagy lel­kesedéssel készült erre a találkozóra. A legjobban si­került számaikból állítottak össze vidám, sziporkázó mű­sort. A gond éppen ebben volt, ugyanis a számok kö­zött át kellett öltözniük. Ezt a vendéglátók sehogy sem tudták megérteni. Azt java­solták, hogy valamennyi tán­cot járják egy ruhában, le­gyen az a lakodalmi tánc vagy a pásztorbotoló, vagy a palóctánc. A két szűk öltözőben zsú­folódtak össze az ünnepi program szereplői, a Stúdió Isztambul énekesei, az an- tepi és a silifkai táncosok Számunkra eléggé szokat­lan volt az egész műsor megszerkesztése, vezetése. A programok általában este fél nyolckor kezdődtek, ame­lyek két tízperces szünettel éjfél-egy óráig tartottak. A Vidróczki együttest a, má­sodik műsorblokkba helyez­ték el. A nézőközönség sze­líd, keleti békességben élte az előadások alatt is társa­dalmi életét. Falatoztak, be­szélgettek, vagy ha éppen túl nyűgös volt a gyermek, az anyja megszoptatta. Más­képpen valóban nehéz lett volna „elviselni” az öt és fél-hatórás műsorokat. Az előadások jegyei többe kerültek, mint az ankarai operaház belépői. A rendez­vények kiemelkedő szerepét mutatta az is, hogy az^ első úgynevezett protokollelőadá- son a város atyái mellett megjelent a város szülötte, Rifki Danisman úr, Török­ország kulturális minisztere is. A vendéglátóink már Isztambulba érkezésünk al­kalmával jelezték, hogy a miniszter találkozni kíván a gyöngyösi együttessel. A túl­zottan sűrű program miatt sajnos, a találkozás elma­radt. Legnagyobb sajnálatunk­ra sem a miniszterrel, de a város vezetőivel sem tud­tunk eszmecserét folytatni, amelyre azért is nagy szük­ség lett volna, hogy a nyá­ron Magyarországra érkéz török kultúrcsoporttal m i ” tudjunk ismerkedni. A tö­Darvas Iván és Bessenyei Ferenc ‘ (Fotó: Szántó György) névéi, az átkával, a végig nem elemzett bűntudatával magára maradó emberrel tö­rődik ő is, mert az életben akadhatnak elintézetlen tet­tek, pillanatok, amik vissza­visszajárnak, kísértenek és amik esetleg halálra is őröl­nek bennünket. A Kocsis István által szerkesztett „mű' vész-probléma” és a Gyónta­tószék lelkiállapota nagyon szorosan összefüggnek, mint­egy ráirányítják a figyelmet arra a vizsgálódásra, amely a lélek körül sohasem ha­szontalan. Az író által válasz­tott forma most még külsőd­leges hatásokat is keres, de a lényeg, a hangsúly a vizs­gálódáson van. Nem tudnám eldönteni, ez a „gyónás”, ez a töprengés jól végiggondolt-e, kell-e ez a keresettnek tűnő párhuzam az öngyilkossággal, s ha kell, így kell-e, ahogyan ez a fiá­ért aggódó anya visszagondol az ő tizenhét éves egykori lo­vagjára. Ruttkai Éva végig­térdelve ezt a negyvenperc­nyi vallomást, az átélés ma­gas hőfokán, néha minket is ,kizökkentve a vallomás foj­togató légköréből, néha a töprengés nagy-nagy szoron­gásáig visz fel, míg végül a befejezés színpadi. Ez a „nincs válasz, nincs válasz, nincs válasz” hamleti meg- hökkentéssel zárja az él­ményt, pedig az író nem az­zal a szándékkal löki a gyóntatószékbe az asszony! hőst, hogy az meghátráljon. A választ önmagában kell megkeresnie ennek a Ruttkai által oly jól érzékelt és érzé- kített asszonynak. S szinte kérdezzük: mit tu­dott volna csinálni ebből a témából Ruttkai Éva, ha az írónak van mersze kibontani az asszonyi és anyai jellemet, egészen a cselekvésig. Mert ha a szerelmes asszony nem is, de az anya bizonyára el­jut, el tud jutni ilyen esetben a cselekvésig, vagy legalább­is a tett lehetőségének a vé­giggondolásáig. S mintha Ruttkai Éva ezt a lehetőséget is érzékeltette volna. Egyéni­sége több, mint amennyit az író megírt neki és játéka is mélyebbre igyekezett, mint az érzelmes felszín. ______ Így is, ezért is élmény volt a három kitűnő színész sze­replése, a budapesti Irodalmi Színpad ősbemutatónak szá­mító vendégjátéka, amelyet nagy érdeklődéssel és elis­meréssel kísért a színház közönsége. Farkas András rök vendégek valószínű, hogy a nyáron megyénkbe is ellátogatnak, fellépnek Gyöngyösön és az Agria 76’ programjaiban is. A nézők nyíltszíni tapssal köszöntötték a táncosok pro­dukcióit. Sokat jelentett azoknak az egyszerű embe­reknek a véleménye, akik már a második nap műsora után szerte a városban meg­ismerték az együttes tagjait, barátsággal, szeretettel vet­ték körül őket. A kérésünkre létrehozott beszélgetés résztvevői a DADAS vezetői közül kerül­tek ki, akiknek 'nem kevés gondot okoztunk a figyelme­sen összeállított ajándékcso­magjainkkal. Az igazsághoz tartozik, hogy a nagy ké­szülődésben elfelejtettük Al­lah tiltó parancsolatait és a díszes dobozba csomagolt Egri Bikavért, Egri Leány­kát a legnagyobb természe­tességgel nyújtottuk át de­rék házigazdáinknak. A bú­csúfellépésen azért ők is ajándékokkal kedveskedtek a csoportnak. Nem sok időt töltöttünk ebben a 160 ezer lakosú vá­rosban, Erzurumban, de né­mi bepillantást mégis kap­hattunk az ország életéből. Annak az országnak az éle­téből, amelynek egykori ve­zetője, Kemal Atatürk, a függetlenné váló török föld, a köztársaság ügyeit magá­val Leninnel próbálta egyez- unió 8 millió dolláros fej­lesztési kölcsönt nyújtott az tetni. 1934-ben a Szovjet­országnak, hogy a szegényes iparban gyorsabb legyen a fellendülés. 1935-ben a török nemzetgyűlés új választójogi törvényt fogadott el, amely­nek értelmében minden 22 életévét betöltött személy, akár férfi, akár nő, válasz­tásra jogosult. Az új tör­vény alapján rendezett 1935 'vi általános választásokon t-Lási jelentőségű esemény örtént: 18 női képviselőt választottak a parlamentbe. Ez a formai és jogi lépés azonban csak kezdete volta nők egyenjogúsításának. Ott távol, Anatólia belsejében, az asszony még mindig a dolgozó, családfenntartó erőt jelenti. Az utcákon még min­dig sok a lefátyolozott arcú, törökös viseletben járó, sie­tő nő, akiknek a férfiakkal közös helyiségbe nem illik bemenniük. A munkanélküliek ezrei járják az országot vállukra vetett ásóval, lapáttal, s hangos kiáltásokkal keresnek munkát. A főleg NSZK-ban, Ausztriában dolgozó vendég- munkások összegyűjtenek va­lamicskét, kocsit vesznek rajta. Hazatérnek és taxis­ként keresik a kenyeret. A nagy munkanélküliség „után­pótlásaként” jelentkezik az évi 2—2,7 százalékos szapo­rulat, amely annyit jelent, hogy az ország lakossága évente egymillióval növek­szik. Törökország 1952-ben csat­lakozott a NATO-hoz. Az amerikai NATO-támaszpon- tok eleinte csökkentették a munkaerőgondokat, az áru­ellátást, mert a támaszpon­tok környékének lakosai munkát tudtak vállalni az építkezésnél, a konyhánál, a szemétszállításnál. A kato­nák csempészárui fellendí­tették a helyi kereskedel­met. Az állam vezetői leg­utóbbi döntéseikben szabá­lyozták az amerikai támasz­pontok katonáinak mozgás­körletét. Csak zárt egysé­gekben hagyhatják el a tá­maszpontokat és mint az el­múlt napok történelméhez tartozik, igyekeznek alapo­san megcsapolni az ameri; kai katonai költségvetést. Minden üzlet, mindenből igyekeznek pénzt csinálni. Akinek ez sikerült, az előbb­re lépett a ranglétrán. Jut neki európai ruhára és ha lenyugszik Allah szent nap- ia, megkóstolhatja az áhí- zsos ízű pálinkát, a rákit la. (F olytatjuk.j 4

Next

/
Thumbnails
Contents