Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
Három kívánság LI ol volt, hol nem volt, *• elég az, hogy volt egyszer egy szegény ember meg annak a felesége- Fiatalok voltak, gyerekük se volt még, szerették egymást, megértették egymást, de a nagy szegénység miatt egyszeregyszer azért összezördültek. ! Na elég, egyszer az asszony előbb került haza a mezőről, mint a férje, és azon főtt nagyon a feje, mit készítsen vacsorára Megcsinálta a tüzet, mást nem tudott, egy kis leveshez tett föl vizet. Arra gondolt közben, hogy miért is olyan szegények, hogy miért nem tudja egyszer meglepni az urát egy jó vacsorával. ' Amint ezt gondolta, hallott válami suhanást maga mellett. hát egy tündér száll eléje. Meg volt bizony illetődve a szegény kis asszony, most látott először tündért. Az pedig meg is szólalt, azt mondta: — Na, nem bánom, te szegény asszony, legyen három kívánságod, majd meglátom, mennyi eszed lesz magadhoz. — Azzal el is tűnt, ahogyan jött, a tündér. Hát az asszony hitt is meg nem is a szemének és a fülének, de azért az első kívánság már megszületett a fejében. Egy szál kolbászt kívánt azzal, hogy úgyse lesz belőle semmi. De abban a pillanatban már szállt is le a kéményből egy lábas, benne a szép szál kolbász- Oda kellett csak tenni a tűz fölé a lábast, volt abban zsír is bőven. Mikor beállított az ember, volt száj tátás, mert már tele volt a konyha jó szagokkal. Amikor az asszony elmondta, mi történt, hát mindjárt elkezdtek tanakodni, mi legyen még a két kívánság. Az ember lovat, tinót, malacot akart, az asz- szony meg mást, nem tudtak megegyezni. Csak vitáztak, mintha éhesek se lettek volna Az ember képes lett volna éhgyomorra rá is gyújtani; tömködte a pipáját, nyúlt a parázsért, de olyan ügyetlenül csinálta, hogy föl- döntötte a lábast kolbászostul. Persze, hogy megijedt az asszony, kapkodott mindjárt, hogy kirántsa a kolbászt a tűz közül, és szidta az urát: — Nőtt volna inkább az orrodra, mint a tűzbe fordítod ezt a kolbászt! Na hiszen, ez kellett csak! A kolbász már ott is lógott az ember orrán, le egészen a térdéig. Először meg se ijedt az asszony, próbálta, hogy leszakítja a kolbászt a férje orráról, de az úgy odanptt, hogy azt onnan le nem lehetett szakítani. Most már megijedt a szegény kis asz- szony, el is sírta magát. Tudták már mind a ketten, ha valami vagyont kívánnak harmadikra, az meglesz, de hát mi lesz akkor a kolbász- szál? — Majd levágjuk — mondta az asszony. — De én nem engedem — feleselt az ember —, most már, ha így van, kívánjuk vissza a lábasba, aztán kész! — De hát a tinó, a ló meg a malac! — így az asszony. Az ember erre azt felelte: — De hát ilyen bajusszal csak nem járhatok, te se csókolsz meg, ha kolbász lóg le az orromról! Na, végül csakugyan az lett, az volt a harmadik kívánság, hogy a kolbász menjen vissza a lábasba. M őst láthattak csak va- ■ * csorához, de nem nagyon ízlet szegényeknek a jó falat, még mindig azon zsörtölődtek, ki volt az oka, hogy ezután is már csak olyan szegények lesznek, mint voltakRigókórus ébredjetek! fenn a fán Várnak már nektek énekel a játszóterek. talán? Vidámparkban Gyermeknapra autók, zengenek ÁUatkertben ünnepi mackók, karéneket? sürgönydróton Ébresztő ez, fecskék hajnali. frakkban, Vidám hangjuk erdőben hallani gombák mindenfelől, kalapban. minden fáról, Vár a pitypang nyírfaágról, bóbitája. nyárfaágról. Repítsétek Ébredjetek, messzi tájra! Imporíliumor ILLYÉS GYULA: Iniarkíus „..(?!) Gyermek Puskin igen korán elismerésben részesült. Amikor éppen 17 éves volt, egy pétervári bálon megpillantott egy szép hercegnőt, aki megtetszett neki. Azonnal aszta- , Iához sietett, bemutatkozott * és felkérte a következő táncra. A körülrajongott hercegnő mulátvá végigmérte, majd elutasítóan így válaszolt: „Gyerekkel nem táncolok!” — „Bocsánat —, hajtotta meg magát a fiatalos külsejű Puskin és talpraesetten visszavágott —, nem tudtam, hogy gyermeket vár!” A cégfőnök hívatja az ifjú és csinos titkárnőt: — Kérem, keresse meg a telefonkönyvben John Roberte számát. Eltelik két óra, de a titkárnő csak nem jön. A főnök áttelefonál: — Mondja kérem, hajlandó végül megkeresni Roberts telefonját? — Igen uram: a J-betűt már végigolvastam! o o o A házasságközvetítő irodában a fiatalembernek megmutatják több menyasszonyjelölt fényképét. Az igazgató, amikor látja, hogy egyik sem tesz rá nagy hatást, megkérdi : — Van még egy lány, akinek másfél millió frank a hozománya. — De hol a fényképe? — Az olyan ügyfeleinktől, akiknek a hozománya több mint ötszázezer frank, fényképet nem kérünk! o o o — Signor Rocco, ön kimerültnek látszik, az idegei megviseltek, a vérnyomása is felszökött. A legfontosabb: a pihenés és az alvás. Feküdjék le minél hamarabb, a tyúkokkal. .. — Hány tyúkkal, doktor úr? o o o — Hiszen kértelek, hogy ne zavarj, Johnny! Miattad leejtettem a szakácskönyvet, becsukódott — és most nem tewloin, mit főztem neked ebédre! o o o Egy előkelő társaságbeli hölgy így mesél befolyásos hódolóiról: — Ha tudnák, hány királyt tartottam már ebben a kézban! — ön kártyázik, asszonyom? o o o — Semmi rosszat nem akarok mondani arról, ahogyan a menyem főz, csak egyvalamit szeretnék... — Ugyan mit? — Hogy a gyerekei, ha jól viselkednek, vacsora nélkül fekhessenek le... o o o — Én is elhatároztam, hogy zenét szerzek — közli a híres zeneszerzővel egy magabiztos hölgy. — Mellesleg szólva, mit tanácsol mester, hogyan írjam a muzsikát? — Balról jobbra, kedves asszonyom! Sajnos, az utóbbi időben egyre gyakrabban halljuk-és olvassuk a címbeli szót.* Mi a megnevezés eredete? Mielőtt a kérdésre adandó vá-, laszt megfogalmaznánk, néz-, zük, milyen fogalmi értékben kap szerepet az infark- tus szóalak. Az első értelmezés: valamely szervnek elhalása az ezt tápláló verőér elzáródásának következtében. A második: a belső szervet tápláló verőér elzáródása miatt létrejövő, többnyire ékalakú elhalás. Ez az orvosi műszó egyre szélesebb körben jut nyelvi szerephez, tehát lassan köz- szóvá válik. Mint nemzetközi szó, több nemzeti nyelvben nyert polgárjogot az általa- , nosabb használatra. Latin eredetű: az újlatin infarctus került be az orvosi szaknyelvbe. Jelentéstartalma és használati értéke megegyezik az ókori, a klasszikus latin infartus szóalakéval. , A latin infarcit igével ezeket a jelentés változatokat nevezték meg: teletölt, kitölt, betölt, teletöm, elzár stb. Ebből. a rövid származtató elemzésből is kitűnik, hogy miért kapta ez a súlyos betegség éppen az infarktus nevet. A inf arctus cordis latin terminológia magyar megfelelőjeként. gyakran halljuk és olvassuk a szívinfarktus összetételt is. Éppen napjainkban vagyunk tanúi annak a jelenségnek, hogy egyre több szakszó, köztük sok orvosi műszó vállal a szépirodalmi alkotásokban is nyelvbeli szerepet. Az infarktus szóalak megnevező szerepén -túl. sajátos stílusértékével, hangulatteremtő erejével is kulcsszavává válik a napjainkban megalkotott költeményeknek. A például idézett versrészletekben azt' is érzékeltetni kívántuk, • hogy még egy szakszó, tudományos műszó is. alkalmas nagyon ‘is személyes gondolatok kifejezésére: „Szirénaszó: egy infarktusost visz a mentő” (Rónay György: Esteledik). — „S a szíved is úgy dobog, ! rosszul veri a dobot, / infarktussal mit akar?” (Gellert Oszkár: Amíg eljár ez a század). — „Túl két infarktuson, / túl a klinikai halálon, / azóta itt bolyong..(Zellt Zoltán: Mert. nincs föl ámadás). Sajátos közlő, kifejező értéke mellett többet is vállal magára szavunk ak alábbi versrészletekben: ..Mindegy, melyik ágyba esek. / csak lehessek szívkamrám őre, / hogy az infarktus fél ne tör-' je” (Hatvani Dániai: Szopetf a testi nyavalyákról). i— „Hogyha infarktusod lenne, / ellenséged is széretne. ! Óvja a sors egészséged ! ne szeressen ellem' (Vihar. Béla: Kösz öntőiéi e). Emberileg hiteles, költői megformálásában igen kifejező erejű mondanivalót fogalmaz meg a költő ebben a vers- részletében is: „Az infarktus érdemrendjének hegével szívemben" (Vihar Béla: Szamárhaton). Dr. Buko ’«íscí a gyilkos között. Tudnia, hogyan lehet ölni szadizmus nélkül, egyszerűen a szükséges rosszból... Higyje el, sohasem öltem volna, ha majdani áldozatom, áldozataim odajönnek hozzám és azt mondják: „Kedves Uram, itt hozom a talcarék- betétkönyvemet, meg az anyósom ékszereit. .. Vegye el, tegye el” .. .Riporterkém és kedves nézőim, kijelenthetem, hogy soha nem gyilkoltam volna meg Maflics Amáliát sem például. így azonban kénytelen voltam négy gyors csapással először megszabadítani a. kettőnk közötti ellentmondástól, mármint az életétől, hogy ezt az ellentmondást így feloldva, hozzájussak az ékszereihez. .. Ha még egyet, feleslegeset ütök, akkor szadista lettem volna uram és kedves nézőim... így azonban, nevetséges vád lenne ezt rámsütni. Csak annyit, és oda ütöttem., pontosan annyit, ameny- nyit kellett. És ahová. De ezek már £ mesterségbeli dolgok. ? Műhelytitkok, hogy \ úgy mondjam... < — Hát nagyon ér- < dekes volt, amit el- z mondott... És nem < sértődik meg, ha kér- < dek valamit... De < őszintén válaszoljon, < kérdezhetek-e, ne- < hogy úgy tűnjék itt a < nézők előtt, kihasz- < nálom a szorult hely- \ zetát, lebilincselő ? modorát, és kényei- $ metlen kérdéseket te- < szék fel. .. Megsért- < ve ezzel... hm... az i ember természetes | szabadságjogát... < — Kérdezzen csak s fiam, nyugodtan... < — Bűnösnek érzi $ magát? < — Már vártam ezt < a provokatív, sértő < kérdést... Már vár- < tarn. De kijelentbe- s tem, hogy nem. Maf- < lies Amália a bűnös. > Ha ideadja első szó- s ra a brilliánsgyürűt. > akkor nem hajszol s bele engem ebbe az S enyhén szólva, is ki- S nos helyzetbe... A 5 televízió nagy nyíl- > vánossága előtt vá- > dolom őt gyilkosság- > ra való felbujtással... | — Köszönöm, ked- > vés rablógyilkos ? uram..., ugye most ? jól mondtam?.. . Kö- ? szőnöm ezt az élve- z zetes interjút. > (Lila fény a nézők i arcán.) > (egri) I Kék fény avagy lila illemtanéra Laza pá-beszéd képernyő nélkül — A gyilkoshoz van szerencsém? — Igen. Az vagyok. Maga meg? Ja, a kéklő fénytől? Jó műsor, jó a fazonja, jó szabója van... Ha van időm, meg szoktam nézni a műsorukat. .. A legutóbbit is, azt hiszem van annak vagy négy éve és hat hónapja, igen, szóval a legutóbbit, amit láttam, az is nagyon tetszett... — Ö, ez is tetszeni fog majd önnek, kedves gyilkos szaktárs, illetőleg kedves interjú alanyom. Állítom, hogy tetszeni fog... Dehát miért nem foglal helyet... Izé, rendőr elvtárs, azt a karperecét, ha lehetne... Nem lehet? Látja, nem rajtam múlik uram... Kényelmesen ül? Cigaretta, konyak... Hogy konyakot sem... Akkor colát, mint a Vitray... Hogy nem hétszemközt vagyunk? Értem rendőr elvtárs. .. Hát akkor beszélgessünk egy kicsit, ha van kedve. .. — Kedvem éppen van... Időm is álcád, mert hol van még a főtárgyalás... Csak ami, nem tetszik az az, hogy maga itt engem egyszerűen csak legyükosoz... Én kérem rablógyilkos vagyok. .. A gyilkostól undorodom kedves riporterkém..., undorodom. A gyilkos csak úgy ukmukfukk öl... De én... — De ön?... — .. .de én céltudatos munkát végzek. .. Én azért ölök, hogy raboljak. Hogy az áldozatom holmija, vagyona, cucca az én birtokomba kerüljön.. Világos? Semmi öncélúság, semmi szadizmus, helyette... — Már megbocsásson, kedves gyilkos. .. — Rablógyilkos! — Igen, elnézést, szóval már megbocsásson, hogy közbeszólok, kedves rabló- gyilkos úr, de nézőink jobb tájékoztatása és az információs hálózat szálainak megerősítése is azt követeli, hogy megkérdezzem, mit ért az alatt, hogy semmi szadizmus? Utóvégre, valakit megölni, talán. .. hogyis mondjam. .. talán mégsem eviki-puszi két gyengéd lelkű barátnő között? — Tökéletesen igaza van fiacskám. Tökéletesen igaza van. Mondhatnám, hogy a kérdés nemcsak okos, de jogos is... A nézőnek tudnia kell, hogy mi a különbség a rablógyilkos és > WMWMWkMAMMMAMMWAMMMMAAMMMMWA OSVÁT ERZSÉBET: Zenés ébresztő WEÖRES SÁNDOR: Bújócska Keskeny út, széles út, kettő közt egy csorba kút. Ha benéznél, jól vigyázz, rése száz és odva száz, ha sokáig kandikálsz, virradóra megtalálsz. Kis dió, nagy dió, kettő közt egy mogyoró. Épült benn egy cifra ház, terme száz és tornya száz, ha sokáig benne jársz, esztendőre megtalálsz. A J A T É K O R Ö M E /
