Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-29 / 126. szám
Kis nemzetek és a világgazdaság 2. Cápák, vagy csak nagy halak? Hús — a lefolyóban Kiaknázatlan tartalék a sertéshiz aiáshan Jelenleg 7300 olyan mam- mutvállalat működik a tőkés világban, amely nemzetközinek mondható. Ezek az úgynevezett multinacionális vállalatok bonyolítják le a világkereskedelem több mint égyharmadát (!), s ez az arány valószítű még tovább fog nőni. Van kétszáz olyan multinacionális — tehát nemzetközi — vállalat, amely több mint húsz országban érdekelt és néhány szupermonopólium körülbelül 100 más országban rendelkezik le- ' ányvállalattal. A multinacionálisokkal tehát érdemes gazdaságilag „jóba” lenni, hiszen óriási tapasztalatuk, üzlethálózatuk, kitűnő piaci pozíciójuk és nem utolsósorban világszínvonalú technikájuk, technológiájuk van. Tavalyelőtt mintegy 150 megállapodás volt érvényben a szocialista országok és a multinacionálisok között, amelynek értelmében 2900 gyár, illetve azzal kapcsolatos berendezés építésében, illetve szállításában vesznek részt. (V. G. 1976. április 23.) A szocialista országok egyik legnagyobb gondja éppen az, hogy a konvertibilis piacokra igen nehéz bejutni, vagy ha már bejutottak, éppen gyengébb piaci pozíciójuk miatt nem tudják exportáraikat olyan mértékben emelni, hogy azok a nagyobb importköltségeket fedezzék. Az is kétségtelen tény, hogy a kisebb szocialista országok feldolgozóipari termékei a nyugati piacokon általában csak alacsonyabb munkabérszinten versenyképesek. A multinacionálisoktól megvásárolt licencek, a kooperációs termékek mindmegannyi előnyt jelentenek, de van azért árnyoldala is az ügynek. A világ száz legnagyobb monopoltársaságából a hatvanas évek elején 67 amerikai volt, 9 nyugatnémet és 8 japán, s egyedül a General Motors termelése nagyobb mint Pgy-egy fejlett ipari országban az összes termelés volumene. Ez- pedig már mesz- sze nemcsak egyszerűen gazdasági kérdés. A Dow Chemical amerikai cég és a jugoszláv Industria Nafte állami olajvállalat ebben a hónapban 700 millió dolláros szerződést kötött, de a Dow olyan koncessziókat kér, amelyeket még nyugati cég soha nem kapott szocialista országokban. Például önálló eladási apparátust kíván fenntartani Belgrádban amerikai személyzettel, ami azt jelenti, hogy kizárólag amerikaiak diszponálnak az eladás felett. Szóval, a helyzet nem olyan egyszerű. A mérleg másik serpenyőjében viszont az is ott van, hogy éppen a multinacionálisoktól vásárolt licencek, know-how-k, és a piacszervezésben szerzett tapasztalatok átvétele segíti hozzá a szocialista országokat, hogy megtörjék a tőkés cégek technikai egyeduralmát a fejlődő országok piacain. ARANY KENT ÉS CHINZANO • Azt ma már nehéz lenne megkérdőjelezni, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok fenntartása és állandó bővítése népgazdasági létérdek. Itt a következő jelenti a nagy problémát. A szocialista rendszerek — az európai kis nemzetek — a gazdaságilag fejletlenebb szférákban alakultak ki, s ennek még ma is jól érzékelhető következményei vannak. (Fölösleges lenne most bizonygatni, hogy az elmúlt harminc év alatt milyen hatalmas utat tettünk meg a fejlődésben, hiszen ez kézzelfogható valóság, másrészt pedig már számunkra sem elfogadható hivatkozási alap. Ezen éppen gyors fejlődésünk következtében túljutottunk.) A szocialista kis nemzetek éppen ebből a helyzetükből fakadóan — a gyors növekedés miatt — erősen importigényesek, s az import fokozott megterhelést ró a fizetési mérlegre. Ezért importcsökkentő beruházások sokaságát hajtják végre, amelyeket még mindig nem hangolnak össze egymás között megfelelően, s így alkalomadtán növekedhet az ellentmondás a KGST-orszá- gok gazdasági struktúrái között. Ez az úgynevezett szükséghelyzet motívuma. A hazai fogyasztók előtt jól ismert, hogy az elmúlt esztendő óta jelentős import- korlátozás történt. Egyesek helyeslik, mások kevésbé, hogy eltűnt a pultokról a Chinzano és a Whisky, nincs a trafikban Wilkinson, vagy arany Kent. Az importkorlátozásra szükség volt, népgazdasági szinten jelentős összegeket tudtunk vele megtakarítani. Más kérdés, hogy ha a fogyasztókat hozzászoktatjuk valamilyen színvonalhoz, helyes-e arról visszalépni? Most sokakban ott mocorog a kérdés, hogy miért éppen a Chinzanohoz kell hozzászoktatni valakit? Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy éppen az ilyen árukon befolyt „luxusadó” teszi lehetővé sok egyéb közszükségleti, fogyasztási cikk alacsonyabb árát. NEMZETI KERET Nemzetközi méretekben a legsúlyosabb gondot jelentette és még jelenti, hogy a gazdasági növekedés haszna legtöbb esetben azokban a fejlett ipari országokban csapódik le, ahol a végterméket előállítják. Ha ez így folytatódik tovább, akkor törvényszerűen oda kellene eljutni, hogy a szegény országok még szegényebbek, a gazdagok pedig még gazdagabbak legyenek. Dr. Simái Mihály, az ENSZ Társaságok Világszövetségének elnöke egy közelmúltban megjelent interjúban azt hangsúlyozta, hogy az 1974-ben elfogadott, az államok gazdasági jogairól és kötelességeiről szóló charta egy új, igazságosabb típusú, világméretű nemzetközi munkamegosztás kialakítását segíti. Az árrobbanás egyik oka éppen az volt, hogy az újra nem termelhető erőforrásokkal (nyersanyagokkal) rendelkező országok igazságosabb árarányokat alakítottak ki a világpiacon. Ez a helyzet pedig hosszú távú. Nem csupán a végterméket előállító fejlett ipari országokat illeti meg a haszon. Ebben az új típusú nemzetközi munkamegosztásban kell majd nekünk is megállni a helyünket. Ehhez elsődlegesen a szocialista integrációt kell tökéletesíteni. A KGST keretén belül még mindig nem tudtuk ugyanis érvényre juttatni kellőképpen azokat az előnyöket, amelyeket a szocialista világ- rendszer közössége biztosít számunkra. „Nehézséget jelent például, hogy a legtöbb KGST-ország árrendszere, s a köl tségek számításának módszere eltérő és csak kevésbé összehasonlítható.” (Magyar Nemzet: Technikai kultúrák 1976. április 11.) A komplex program megvalósításában, a műszaki kutatásokban, a számítástechnikai kooperációban azonban már megcsillannak azok a lehetőségek, amelyek benne rejlenek az integrációban. Az európai szocialista országok úgy tudnak versenyben maradni hosszú távon, ha nem kizárólagosan termékekkel jelennek meg a világpiacokon, hanem úgynevezett rendszerekkel. A szocialista integráción belül minden országnak ki kell választania azt a területet, amelyhez legkedvezőbbek a nemzetközi adottságai és ezt kifejleszteni a többi szocialista országra támaszkodva, ez a jövő egyik járható útja. Dr. Kozma Ferenc Gazdasági integráció és stratégia című új könyvében azt írja, hogy a Magyarország méretű gazdaságban általában 3— 4 technikai kultúra kifejlesztése indokolt. Példaként említi a hazai járműgyártást, amely ha kellő mértékben támaszkodik a szocialista integrációból származó előnyökre, a jövő közlekedési kultúrájában fontos és meghatározó szerepet játszhat. A gazdasági horizontot tehát már ideje most a jövő század felé tágítani. JÖL JÖTT A ROSSZ Miért éppen napjainkban sűrűsödnek a közgazdasági viták?. Miért éppen most foglalkozik annyit a közvélemény is a gazdaságpolitikával? Egyrészt, mert az életszínvonal mérsékeltebb ütemű növelése — ez a legszélesebb közvélemény nyilvánossága elé került' konkrét számokban, adatokban — élénk visszhangot váltott ki. Másrészt, a kialakult világgazdasági helyzetben jól megmutatkoztak termék- és ter- melésszerkezetbeni gyengeségeink. Átcsoportosításokra került sor több helyen, megszüntettünk és még meg fogjuk szüntetni jó néhány gazdaságtalan, piacképtelen termék gyártását. Gazdasági struktúránk változik. Ez adandó alkalommal komoly és bizony fájdalmas személyes problémákat jelentett, amelyet csupán a szocialista környezet hatása tudott ellensúlyozni. Mégis azt kell mondani, hogy a világgazdasági válság — a betörő, de tompított infláció, a tőkés árrobbanás, a piacok megbolydulása — az összes káros hatásával, minden nehézségével együtt, furcsa ezt kimondani, de közgazdasági szellemünkben előrelépést jelentett. Feketén, fehéren kimutatta, hogy mit csinálunk rosz- szul, hibáink még erőteljesebben jelentkeztek, s még jobban kiemelték azt, amire sokkal, de sokkal jobban figyelnünk kell a következőkben. Arra, amiben már most meg tudjuk előzni tőkés versenytársainkat. Mert. ilyen is van, s lehet, hogy talán éppen ez a lényeg. Szigethy András (Folytatjuk) Meglehetősen sok szó esik napjainkban a háztáji gazdaságokról, amelyeknek jelentősége, szerepe — mint köztudott — vitathatatlan a lakosság ellátásában. S amikor szükségességükről beszélünk, a velük szemben támasztott igényeket újra meg újra megfogalmazzuk, lépten-nyo- mon a gondokat is emlegetjük. Mert probléma, sajnos — a legjobb szándék, akarat ellenére — e területeken is akad. Többi között — mondják — nem könnyű az állattartás, s hízó jószágok takarmányozása, például a sertések szemes terményen való nevelése. Ami — meg kell vallani — igaz is. Viszont a valósághoz tartozik az is, hogy húst „termelni” — más eleséggel is lehet ... 8 b i a Tejüzemben magyarázták, hogy — egyebek mellett — kitűnő kiegészítő sertéstakarmány a feldolgozási folyamatban keletkező egyik melléktermék, a savó is. Miután ez értékes fehérjeanyagokat — albumint, globulint —, tejcukrot, vitaminokat, zsírt tartalmaz, összehasonlításul pedig mindjárt érdekes, meglepő számadatokat is közöltek: hat liternyi savó ugyanolyan tápértékű mint az ismertebb, a kedveltebb szemes takarmányból egy kilogramm. " Ennek ellenére a savó iránt mégis alig érdeklődnek ... ■ H ■ A Borsod megyei Tejipari Vállalat egri üzemében — mint Vass Péter üzemigazgatótól hallottuk — akár csak másutt is, jobb híján a lefolyóba, a csatornába engedik a savót. Május 1. óta, amikortól az ellátás fokozására, nyomasztó létszámgondjaink ellenére is kiterjesztették korábbi' körzetüket, hozzávetőlegesen 25 százalékkal növelték felvásárlásukat, feldolgozásukat, naponta legalább 40 ezer liter savó megy így veszendőbe a túrógyártásnál. Amit természetesen roppant sajnálnak. — Tudjuk, hogy a sajnálkozással mit sem érünk — folytatta mindjárt az üzemHUNGAROCOOP — Gardenfast 220 ezer font értékű export ez évben További 105 ezer angol font értékű kötéssel tetézték a HUNGAROCOOP Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat és a londoni Gardenfast cég 1976 első félévi szállításokról szóló szerződését. Ennek megfelelően, a HUNGAROCOOP ez évben csaknem 220 000 fontért exportál angol partnerének alumíniumból öntött kerti bútorokat. igazgató — ezért inkább a veszteségek csökkentésével, az említett fontos melléktermék hasznosításával próbálkozunk. Még március közepén körlevelet intéztünk a működési területünkön levő tsz-ekhez, amelyeknek ez úton is felhívtuk figyelmét a lehetőségre, s értesítvén erről a szövetkezetek megyei szövetségéi illetve az állattenyésztési felügyelőséget is, támogatást kértünk az értékesítéshez. Ezen túlmenően, szinte valamennyi hivatalos kiszállásunk alkalmával szóba hoztuk a gazdaságokban a savóval való hizlalás előnyeit, iparkodtunk meggyőzni az „illetékeseket” az ilyenféle módszer gazdaságosságáról. Utóbb pedig az ÁFÉSZ-eket kerestük fel hasonló szándékkal ... ■ n a ■ Az egri tejüzem — ahogyan értesültünk — a helyszínen literenként mindössze 10 fillérért hajlandó értékesíteni az egyébként 80 filléres termelői árú savót, de kész arra is, hogy literenként 20 fillérért a háztáji gazdákat kiszolgáló^ elosztóhelyekre szállítsa. Sőt! Megfelelő bérleti díj ellenében akár tároló tartályokról is gondoskodik! Mégis azt tapasztalni, hogy lassan nő a kíváncsiság. Még a megyeszékhelyen is, mindössze hat-nyolcezer liternyi savó talál gazdára a heti három értékesítő napon, s a Füzesabonyi Állami GazdaA közúti balesetek 97 százaléka a közlekedő ember hibája miatt történik. Ezek között első helyen a figyelmetlenség szerepel, de gyakori az agresszív magatartás és a nem megfelelő helyzetfelismerés is. Szakemberek rendszeresen feltüntetik a baleseteket megyénk közúti, térképen és ez a baleseti ponttérkép egy pillanat alatt megmutatja hol volt halálos baleset, de figyelmezteti is az arra illetékeseket, ha egy útszakaszon túl sok a baleset, valami baj van, a veszély- helyzet okát fel kell deríteni és gondoskodni a megszüntetéséről is. A megyei Közlekedésbiztonsági Tanács kiadásában rendszeresen megjelenő baleseti térkép hasznos segítője az autósoknak, motorosoknak is, figyelmeztet a veszélyes útszakaszokra és közúti csomópontokra, a fokozott figyelemmel közlekedők hamar rájönnek így a célszerű közlekedési módra, taktikára. Tavaly, a második félévben a 31. számú országos főút 118 kilométeres szelvényében, Heves—Tenk között megszaporodtak a kisodródásos balesetek. A helyszíni vizsgálatok eredménye: a burkolat megsüllyedt és az út külső oldalán a túlemelés szakaszosan megszűnt. Egy sebesség- korlátozó tábla megtette a hatását, az út hibájának kijavításáig is biztonságosan halad a forgalom, nincs baleset. A Hatvani Cukorgyár előtti csomópont évek óta kiemelkedő helyet foglal el a megyei baleseti statisztikában. Tavaly is nem kevesebb, mint 12 baleset okozott sérülést, szerencsére emberéletet még nem követelt. A baleseti okok között felfigyeltek arra, hogy a nagy területű csomópontot nem lehet áttekinteni, figyelmetlenségből adódtak a bajok. Megoldást kínált a forgalomirányító jelzőlámpák felszerelése, de a vasúti felüljáró közelsége miatt még újabb veszélyeket okozott volna. Olyan útburkolati jelekkel szabályozzák a forgalmat, ami a megfigyelések alapján a legkevesebb veszélyt jelenti a közlekedők számára. A kerékpárosok sokat segíthetnek azzal, ha nem állítják le a forgalmat tétovázásukkal. hanem a kijelölt gyalogátkelőhelyen áttolják törékeny járművüket, nem súgón kívül csak a kerecsenül tsz és a komlói ÁFÉSZ igényli a szallílasokat. Annak ellenére, hogy például Kerecsend és Kömlő mellett akár Sarudon vagy éppen Besenyőtelken is sok a háztáji hízósertés, Poroszlón és Tiszanánán egyaránt legalább három és fél ezer körüli állatot táplálhatnának a „folyékony takarmánnyal”. a a a a Nem kell különösebben számolni ahhoz, hogy megállapítsa az ember a felkínált lehetőség hasznát. Ennélfogva szinte teljesen érthetetlen a megmutatkozó közöny, az el- záikózás. Meglepő, hogy veszni hagyják, amin nyerni lehet. Takarmánygondokat emlegetnek s közben a ialán legpraktikusabb állatéledelre, „hizlaló szerre”, - ügyet sem vetnek. Hazánkban — úgy mondják — minden második kilogramm sertéshúst a háztáji gazdaságok „termelik’’. Nagy mennyiség ez, rendkívül jelentős részarány, semmiképpen sem lehet tehát közömbös, hogy mennyibe kerül. S alighanem jó lenne ezt itt is, ott is az eddiginél komolyabban mérlegelni, hiszen az elveszett savó — bármilyen furcsán, különösen hangzik is — voltaképpen: hús a lefolyóban, a csatornában. Ami pazarlás, megengedhetetlen luxus. Gyóni Gyula vállalkoznak az el kanyarodási manőverre és nem teszik kockára testi épségüket. Jellemző baleseti okot derítettek ki a felsőtárkányi es andornaktályai baleseteknél. Mindkét községben nagy . a kerékpáros, forgalom és sajnos nagyon gyakori az ittas kerékpáros, a kivilágítatlan kerékpár. Amíg ennek a felelőtlen italozásnak nem tudnak gátat vetni és a sok bírságra kifizetett pénz arra nem készteti a kerékpározókat, hogy a szabályoknak megfelelően első-hátsó világítást szereljenek fel, valamennyi járművezetőnek fokozott óvatosságra van szüksége ezeken a szakaszokon. A közlekedés biztonsága itt a sebesség csökkentésével, fokozott figyelemmel érhető el. Az utóbbi időben megnövekedőit az egri Kertész és Münnich Ferenc utak baleseteinek száma. A belváros telítődésével mind nagyobb ezeknek az utcáknak a forgalma, ugyanakkor nem változott az út burkolatának szélessége. A kerékpárosok és segéd-motorkerékpárosok igénybe veszik az úttest két oldalát, a folyamatos haladásra maradt út egyértelműen szűk. A járművezetők sajnos nem számolnak ezzel és így a legkisebb hibázás, váratlan forgalmi körülmény is balesettel jár. A 3. számú országos főért 94. kilométeres szelvényében van a detki elágazás és egy újabb probléma forrása. Húr a forgalmi rendezés nem hagy kívánni valót maga után — megfelelő a jelzőtábla és burkolati jel alkalmazása — számolni kell a veszéllyel éspedig azért, mert a főúton közlekedők a keresztező forgalomban kerékpárosokkal. vagy gyalogosokkal találkoznak, akik nem elég jártasak, a gyors járművek közötti áthaladási időt nem jól érzékelik. Itt sem lehet más a tanács: fokozott figyelem, a sebesség helyes megválasztása a váratlan helyzetek biztonságos elhárításához. Tesléry László, a KBT technikai szakbizottságának vezetője 1976. május 29., szombat Gyorsítva épül A halhórtapos gyorsítási programnak megfelelő ütemben épül az cgymilliárd-kct- százmillió forintos beruházású Gyulai Húskombinát. Képünkön a húskombinát központi épülete. iMTI fotó — Ilovszky Béla — KS) STOP! TÖBB FIGYELMET, ELŐZÉKENYSÉGET! Utak, csomópontok, balesetek
