Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-28 / 125. szám

Kis nemzetek és a világgazdaság /. A válság hullámai Hol a helyünk a. világ­ban? Ebben a megtáltoso­dott, száguldó gazdasági ver­senyben, ahol egyre jobban fokozódik a tempó? S a száguldásban versenyző le­gyen a talpán, aki mindig pontosan tudja, hogy a si­ker érdekében mikor kell erősíteni, mikor kell erőt gyűjteni, s mikor kell résen lenni, mert az élboly el akar szakadni a mezőnytől. Lehet, hogy a hasonlat nem a legszerencsésebb, de arra mindenesetre jó, hogy érzékeltesse azt a rendkívül felgyorsult ritmust, amely­ben ma élünk. Természete­sen minket elsősorban az érdekel, hogy saját házunk táján mi történik, hogyan tudjuk magunknak biztosí­tani a gazdasági előrehala­dást nemzetközi téren, szo­cialista gazdasági integráci­ónkban és a nemzeti kere­teken belül. A kérdést — hogyan fo­gunk boldogulni a nagyvi­lágban? — nem az „író­asztal” termelte ki magából, hanem az a világgazdasági helyzet, amelyet a termelő­erők rendkívül gyors fej­lődése és cserélődése jelle­mez, és amelyben egyre ne­hezebb a nemzetgazdasági célokat érvényre juttatni. Mi történt? Ahhoz, hogy helyzetünket reálisan tudjuk értékelni, mindenekelőtt azt kell tudo­másul vennünk, hogy job­ban ki vagyunk téve a vi­lággazdasági tenger hullám­zásának, mint ahogy azt jó néhány esztendővel ezelőtt hittük volna. Az, hogy a 70-es évek elejéig úgy tűnt, kevésbé vagyunk kitéve a külső tényezők változásának, két alapvető okra vezethető vissza. Egyrészt a gazdasági növekedés extenzív szaka­szában mindig a belső té­nyezők játszanak - meghatá­rozóbb szerepet és mi a 70- es évek elejéig ebben a sza­kaszban tartottunk. Más­részt az enyhülési politika — éppen a szocialista or­szágok megfeszített diplo­máciai tevékenysége ered­ményeként gazdasági nyitást jelentett Nyugat felé s ettől kezdve a Kelet—Nyugat gazdasági világa egyre több szálon kötődött egymáshoz. Ez természetesen magával hozta az alapvetően fontos előnyök mellett, hogy a külkereskedelemre érzékeny országok — úgynevezett nyi­tott gazdasági rendszerek — az áttételeken keresztül na­gyon is jól érzékelhették a világgazdaság „földrengése­it”. A tőkés országokban be­következett árrobbanás, az olaj- és nyersanyagárak, a vegyi anyagok, valamint bi­zonyos élelmiszertermékek árai olyan ütemben változ­tak, amelyre még nem volt példa. Ezt követte a tőkés országok 73—74—75-ös gaz­dasági válsága, amely a második világháború óta a legsúlyosabb recesszió volt a nyugati ipari országok tör­ténetében. Az 1958-as válság mindössze 1 százalékos visz- szaesést jelentett a világ­kereskedelemben. A válság először az USA-ban követ­kezett be. majd Japánban és az NSZK-ban ütötte fel a fejét, de a nagy rombolás a gyengébb tőkés országok­ban történt. A három emlí­tett ország tavaly érte él a mélypontot. A munkanélkü­liek száma az OECD-orszá- gokban 14,5 millióra emel­kedett, az infláció virágko­rát élte. A fejlett tőkés or­szágok (OECD) többségében bevezetett termeléskorláto­zások miatt — éppen a pia­ci egyensúlytartás érdeké­ben — a nyersanyagimport tíz százalékkal csökkent 1975-ben 74-hez viszonyítva, s általában a világkereské- delem 6—8 százalékos visz- szaszorulásával lehetett szá­llni Az USA vállalatainak kapacitása 1975 márciusában csak 65,5 százalékban volt kihasználva. (A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Vi­lággazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének ada­ta.) Csupán a Közös Piac országaiban 4,72 millióan váltak munkanélkülivé. Az USA-ban például 1975-ben a bruttó nemzeti termelés há­rom százalékkal csökkent, s tavaly szeptemberben az- ipari termelés értéke 7,5 százalékkal maradt el az előző esztendő ugyanazon hónapjának termelési érté­kétől. Japán ipari termelése annyira visszaesett, hogy csupán 1975-ben érte el az 1972-es esztendő színvonalát. (A Monatsberichte des öster­reichischen Instituts für Wir- techaltsforschung adata.) Az NSZK brutto nemzeti ter­melése 1975-ben négyszáza­lékos visszaesést mutatott. Itt érdemes érdekességként megjegyezni, hogy a tőkés országok közül Svédország­ban nem történt visszaesés, csupán a gazdasági növeke­dés stagnálásáról beszélhe­tünk. Ma már — amikor a tőkés világrendszer három vezető országánál (USA, NSZK, Ja­pán) — ismét a gazdasági fellendülés jelei mutatkoz­nak, a polgári közgazdasági szakírók is elismerik, hogy a válság tipikus, sőt klasz- szikus konjunktúraciklusnak bizonyult. A kérdés az, hogy a már említett okok miatt nem ha­tol-e be a konjunkturális in­gadozás a szocialista gazda­ságokba és nem deformál­ja-e a gazdaság fejlődését? Stabilitás vagy merevség? A magyar népgazdaság 1975-ös nemzeti jövedelmé­ben a külkereskedelem elér­te a 45—46 százalékot, nem kell tehát külön hangsú­lyozni, hogy mennyire fon­tos e nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszere, ame­lyen fenntartjuk népgazda­ságunkat. Ezért alapvetően fontos követelmény, hogy helyesen értékeljük és ér­telmezzük azokat a gazda­sági változásokat, amelyek a világban lezajlanak. Az új világgazdasági viszonyok például élesen rávilágítot­tak néhány sarkalatos hi­bánkra, hogy mást ne em-' lítsünk, csak o lassú dön­tésekhez szokott vezetési stílust. A válság idején be­bizonyosodott, hogy a szo­cialista gazdaság képes volt lefékezni a tomboló infláció betörési hullámát egy mér­sékelt szintre. Gazdasági rendszerünkben nem kelet­kezett munkanélküliség sem a termékszerkezet változta­tása következtében, sem a piacok lanyhulása miatt. Érdemes megvizsgálni a nemzeti jövedelmek növe­kedési ütemét néhány szo­cialista országban az elmúlt esztendő folyamán, s jói látható, hogy a világgazda­sági helyzet nem vonult el viharfelhők nélkül felettünk sem. S igaz, hogy az elmúlt ötéves tervek — a múlt esztendői valamennyi KGST- országban egy tervidőszak lezárásának éve volt — nagy sikereket hoztak, mindvégig egyenletesen fejlődött a szocialista gazdaság, mégis a tavalyi évben ezekben az országokban is kitapintható volt a kedvezőtlen világ­gazdasági helyzet. A nemzeti jövedelem az alábbiak szerint alakult: 1971—74-es 1975-ös évi átl. évi növ. növekedés Lengyelország 10,1 8 Magyarország 6,5 5 NDK 5,5 5 : Románia 11,6 9,8 Szovjetunió 6,0 4 (Világgazdaság 1976. már­cius 12. adata.) Az ipari termelékenység -r ha az előző esztendőt 100 százaléknak vesszük — az európai KGST-államok kö­zül egyedül Magyarországon csökkent 2,5 százalékkal, míg a többi országban, ha az azt megelőző esztendőhöz viszo­nyítva kisebb Mértékben is, de nőtt. Annyi tehát megállapítha­tó, hogy kisebb zavarok je­lentkeztek nálunk is. Rögtön el kell mondani, hogy közvéleményünket túl­ságosan is hozzászoktattuk az úgynevezett harmonikus fejlődés elvéhez, s ez a meg­jelölés — mint azt Kovács Géza a Jövő kritikus elága­zási pontjaiban írja — a kiegyensúlyozott, nyugodt -fejlődés képzetét sugallja. Az ilyen szemlélet nem fe­lel meg a gyorsan változó kornak. Arra kell felkészül­ni, hogy az elkövetkező éveket és évtizedeket uralni fogják a gyors minőségi vál­tozások, amelyek a jelentő­sebb feszültségeket hirtelen kialakítják, s éppen az a kérdés, hogy ezeken a kiéle­zett helyzeteken kell társa­dalmi mértékben úrrá lenni. Az elkövetkezendő időkben éppen emiatt is lesz nagy előnyben a tervgazdálkodást folytató társadalmi rendszer. Nem véletlen, hogy az USA- ban már közvélemény-kuta­tói referációt kért a szená­tus, mit szólna az átlag amerikai ahhoz, ha náluk is bevezetnék a • tervgazdál­kodás bizonyos formáját. Szigethy András (Folytatjuk.) Dűlőről dűlőre Megnézték, megszemlélték, bejárták a határt a gyöngyö­si Mátra Kincse Tsz veze­tői. Arra voltak kíváncsiak, mit mutatnak a táblák, mi­lyen következtetéseket lehet levonni a növények állapo­tából: lesz-e jó termés, ked­vezők-e a körülmények? Az összképről így véleke­dett Szepessy Béla főmező­gazdász: — Az idei terveinkről olyan vélemény is elhang­zott, hogy azok elég meré­szek. A valóság pedig mintha- azokat akarná igazolni, akik ezeket a terveket összeállí­tották. Hallani is jó ezt így. ★ Arányaiban is a legna­gyobb a szántóföldi növény- termesztés, összesen 1600 hektár terjedelemben. Ennek a területnek majdnem a fe­lén díszlenek az ősziek. Igaz, hogy 90 hektáron a vihar el­sodorta a talaj felső részét, de úgy találták jobbnak, ha hagyják úgy beérni a kalá­szosokat, ahogy vannak, nem szántják ki a tavalyi vetést. Ez a terület biztosan rontja majd a tervezett 42 mázsás átlagot. A korábbi években előfor­dult, hogy ugyanazt a nö­vényt, búzát vetettek egy meghatározott területen. Ez a monokultúra megviselte a talajt, és hogy javítsanak rajta, a borsót hívták segít­ségül. A megoldás bevált ed­dig is, az idén is. Egyre job­ban bíznak azonban a csil­lagfürtben, azt mondják ró­la, hogy náluk a jövő növé­nye. A majdnem százhektárnyi burgonya jól fejlődik, ame­lyik részét már meglocsol­ták, kiválik a többi közül. Ez a tény is azt mutatja, hogy száraz volt a talaj. Kertészeti növényeket 68 hektáron termesztenek, és ahogy megítélték a kilátá­sokat, csak elégedettek le- héttek azokkal. Annyit még meg kell je­gyezni, hogy a gazdaság a tavaszi árpát parlagba vetet­te, tulajdonképpen azt vár­ják így, hogy a következő évre előkészítsék a talajt. Jelenleg 310 hektáron te­rem szőlő. Az idén 29 hek­tár telepítése a céljuk, de van még 80 hektár olyan szőlőjük is, ami nagyon fia­tal ahhoz, hogy szüretelni lehessen rajta. A fürtképződés jó, min­den azon múlik, milyen idő­járást kapnak a virágzásra. Most azt állapíthatták mega szőlőről, hogy a tervezett­nek megfelelő mennyiségű termést ígéri. Gyümölcsből ribizli és őszi­barack van nagyobb terüle­ten. A ribizliről csak elége­Pisztrángtenyésztés Szilvásváradon detten beszélhetnek, az őszi­baracknál viszont hozzáfog­tak a ritkításhoz, minden második sort hagynak meg, hogy gépi művelésre alkal­massá tegyék. A megma­radt fáknál pedig a korona kialakítása folyik. A várha­tó termést is csak ilyen szempontok szerint becsül­hették meg. ★ Az idei időjárás nem sok jót hozott a szövetkezetnek. Például a kertészetben le­maradtak három-négy nap­pal, és ezt most kell be­hozni. Az időeltolódás a pa­lántákon is meglátszik, azok­nak1 is utói kell érniük ma­sukat. Gondot okozott az is, hogy kezdetben öntözni sem tudtak úgy, ahogy szerettek volna. Ahhoi, hogy a kertészet korábbi területét meg tud­ják tartani, öt részesművelőt szerződtettek, akik a papri­kát és a dinnyét gondozzák. A szőlőben a családi műve­lés rendszerével enyhítenek azon a gondjukon, hogy év­ről évre fogy a munkáskéz, és bár jönnek fiatalok is, még sincsenek ma már any- nyian, hogy a létszám ne kérdőjeles formában kerül­jön szóba. Két iparszerű termelési rendszerhez csatlakoztak. Az egyik a búza és a kukorica, a másik a burgonya ter­mesztését foglalja magába. Ezek a rendszerek speciális gépekre épülnek. Már min­dennel rendelkeznek, ami a burgonyához kell, de hiány­zik a betakarító gép a má­sikhoz. Ha nem jön meg aratásig, úgy járnak, mint tavaly a burgonyánál: vehe­tik elő az elavult módszert, és ez egyben a többi mun­ka összetorlódását is magá­val vonja. Ma már szinte mosolyog­va szólnak arról, hogy a Becker vetőgépet 1 darabok­ban, ládába csomagolva kap­ták meg, nem kevés fejtö­rést okozott az összeszerelése a gépműhely dolgozóinak. Szó. szerint: beleizzadtak, na­pokig gyötrődtek vele. A határjárás után a kö­vetkezőket mondta Szepessy Béla: — Ha a szőlő virágzásakor jó időnk lesz, utána már csak rajtunk, a szövetkezet dol­gozóin múlik, hogy a jó kö- zepesnek ígérkező termést megóvjuk a betakarításig. Ha ez sikerül, akkor az év ele­jén összeállított terveink va­lóra válnak. Megnyugtató, kedvcsináló vélekedés ez így. (gmf) STOP! TÖBB FIGYELMET, KRESZ-ismeret a gyalogosoknak: önvédelem Szilvásváradon, a Szalajka-patak mentén helyezkedik el a Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság pisztrángtelepe, ahol évente mintegy egymillió ivadékot nevelnek. Áp­rilisban befejeződött az ivadékok előnevelése, s megkezdték elhelyezésüket a Szalajka- patak sebes, oxigéndús vizébe, ahol egyéves korukig nevelkednek. Képünkön: a Szalajka vitnAie helyezik, az ivadékokat, (MTI fövő — Erezi K. Gyula felvétele) Megyénkben tavaly a gya­logosok hibájából 62 sérülés történt: négyen meghaltak, huszonötén súlyos, harminc­hármán könnyű sérülést szenvedtek az utakon. Ha a közvetlen okokat keressük, a legtipikusabb esetek: vigyá­zatlan, hirtelen lelépés a járdáról az úttestre, tiltott helyen való áthaladás, álló jármű „takarásában” való áthaladás, zavaró magatar­tás az úttesten áthaladás közben. A járművezetők felelőssé­ge minden esetben nagy a gyalogosokkal szemben, mert számolniok kell azzal, sokan nincsenek tisztában jogaik­kal, kötelességeikkel, nem is­merik a KRESZ-t, nagy számban vannak olyanok, akik koruk miatt nem tud­nak vigyázni saját testi ép­ségükre, vagy szórakozottak, figyelmetlenek, a fiatalok körében tapasztalni azt is, hogy a gyalogátkelőhelyeken bosszantják a járművezetőket. A motorizáció elterjedése olyan helyzetet teremtett, hogy elképzelhetetlen a bé­kés egymás mellett élés gya­logos és autós-motoros kö­zött, ha nincs mindenki egy­formán tisztában a rá vo­natkozó közlekedési szabá­lyokkal. A gyalogos felelős­ségét nem csökkenti az, ha nem ismeri a KRESZ-t,, ha a törvény előtt bebizonyoso­dik mulasztásuk, ugyanúgy elítélhetik mások életének veszélyeztetéséért. Az új KRESZ védi a járműveze­tőket, de védi a közlekedés valamennyi résztvevőjét, így a gyalogosokat is! Előírja ugyanis számukra a jogokat és tilalmakat. A KRESZ-is­meret a gyalogosoknak: ön­védelem, hiszen balesetnél szinte kivétel nélkül ők sé­rülnek. Nagyon sok városban — Egerben pedig a szűk, kor­szerűtlen utcák szeréhy par- kírozási lehetőség miatt kü­lönösen — gond a közleke­dés, próbára teszik a körül­mények mind a gyalogoso­kat, mind a járművezetőket. Éppen ezért van jelentősége, hogy a gyalogosok csak a részükre kialakított terüle­ten, vagyis a járdán közle­kedjenek és ha az úttesten kívánnak áthaladni, elsősor­ban a számukra kijelölt gya­logátkelőhelyen. vagy útke­reszteződésekben a járda meghosszabbított vonalában haladjanak át. Átmehet a gyalogos máshol is az úttes­ten, ha a járművek forgal­mát nem zavarja, de csak a legrövidebb úton. A kijelölt gyalogátkelőhelyen a gyalo­gosnak előnye van a jármű­vezetőkkel szemben, de té­ves az a felfogás, hogy a zebra kizárólagosan a gyalo­gosoké. A gyalogátkelőhely az úttest szerves része, az­zal a sajátossággal, hogy ott járművek és gyalogosok egy­aránt közlekednek. A gyalo­gos itt sem teremthet ve­szélyhelyzetet, csak akkor léphet le a járdáról, ha nem okoz vele közvetlen bajt, ugyanakkor késedelem nél­kül át kell haladnia és sem­milyen módon nem zavar­hatja a járművek forgalmát, ha elsőbbsége megszűnik. Forgalomirányító lámpák, vagy rendőri karjelzés ese­tén, csak a zöld színű lámpa világításakor, vagy szabad jelzéskor léphet a gyalogos is az úttestre. A kanyarodó járművekkel szemben ugyan­csak előnyt élvez a gyalo­gos, de nem szabad megfe­ledkezni arról, ez csak azon az úttesten illeti meg, ahol halad. Sok tilalom vonatkozik a gyalogosokra, amelyeket jó felidézni: híd, alagút, alul- és felüljáró úttestjén átha­ladni, szabad kilátást gátló akadály közelében az út­testre lépni, lánckorláton, so­rompón átmászni, vagy alát­ta átbújni nem lehet bün­tetlenül. Tilos autópályán, autóúton és annak leálló sávján, útpadkáján közle­kedni gyalogosan. Este, vagy korlátozott látási viszonyok között ajánlatos felhívni ma­gára a figyelmet, ha nagy­méretű tárgyat visz, ki kell világítania magát, úgyszin­tén ha kerékpárt, segédmo­tort, motorkerékpÉftt tol. Az már kézenfekvő, hogy a gya­logos ne szálljon fel vagy le mozgó járműre, autóbuszok, villamosok lépcsőjén ne utaz­zon, ne hajoljon ki a jár­művek ablakán, ajtaján. Az út, veszélyes' üzem, csak körültekintéssel, a sza­bályok betartásával, előzé­keny és udvarias magatar­tással közlekedhetnek bizton­ságosan a gyalogosok is. Dr. Nádas János megyei közlekedési ügyész J$égmMQ lm mÁjw 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents