Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-22 / 120. szám

N MEGNYITÓ MÁJUS 28-ÄN O KÖNYVSÄTRAK EGERBEN, HATVANBAN ÉS GYÖN­GYÖSÖN O ÜZEMI KÖNYVTARAVATAS O RENDHAGYÓ IRODALOMÓRÁK Ünnepi könyvhét megyénkben Pénteken délután, a Me­gyei Könyvtár vezetői tájé­koztatták lapunk munkatár­sát a május 28-tól június 3- ig tartó ünnepi könyvhét megyei programjáról. A rendezvénysorozat nyi­tányaként Boldizsár Iván író rendhagyó földrajzóra ke­retében találkozik diákol­vasóival május 28-án, pénte­ken az egri Dobó István Gimnáziumban és Erdészeti Szakközépiskolában. A megnyitó ünnepségre ugyanezen a napon délután három órakor kerül sor a Megyei Könyvtár olvasóter­mében. Ekkor megjutalmaz­zák a könyvtári törzstago­kat, azokat, akik 15 éve be­iratkozott olvasók. Ezután Boldizsár Iván beszél mun­kásságának állomásairól. Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban könyvsátrakat ál­lítanak fel. A megyeszék­helyen a Bazilika előtti té­ren dedikálnak az alkotók. A könyvhét megyei előkészí­tő bizottsága arról is gon­doskodott, hogy ugyanitt színvonalas kultúrműsor szó­rakoztassa a vásárlókat. Má­jus 29-én az egri helyőrség zenekara lép fel. Ezt követi — Dinnyés József vendég- szereplésével — a Dobó Gimnázium pol-beat együt­tesének bemutatkozása. Má­jus 30-án az Egri Csillagok Tsz pávaköre és az Unió Együttes lép pódiumra. Szí­nesnek ígérkezik a gyöngyö­si „Muzsikus céh” kórus jú­nius 2.-i szereplése, valamint az Egri Szimfonikus Zene­kar június 3,-i hangverse­nye. A könyvhét író- és költő­vendégei: Boldizsár Iván, Iszlai Zoltán, Kántor Zsu­zsa, Soós Zoltán, Hárs Lász­ló, Szakonyi Károly, Kertész Ákos, Utassy József, Czine Mihály, Fehér Klára és Ne­mes László a megye váro­saiban, falvaiban író—olvasó találkozókon, rendhagyó iro­dalomórákon Vesznek részt. Június 1-én avatják a 4-es számú Volán Vállalat egri üzemi könyvtárát, az ün­nepségen megjelenik Szako­nyi Károly író is. Kaktuszkert Az izsáki Sárfehér Tst üvegházában az idei tava­szon már 2000 féle kaktusz pompázik. Némelyik fajta 100—110 virágot is bont tör­zsén. A mexikói, a bolíviai, chilei kaktuszok és az afri­kai növények magot is hoz­nak az izsáki homokon, így a kaktuszkert állandóan gya­rapszik. (MTI Fotó — KS) Válás előtt Amerikai film Meditáció a Bajza-házban A „válásos” asszonyok — talán azok a férfiak is — nagyot bólintanak majd a film lepergése után: bizony így van, a házasság felbomlá­sa kegyetlen folyamat és ad­dig tart, amíg az ítéletet ki nem mondják. Sokszor még azután is. Nem tudni egé­szen pontosan, ki, hol és ho­gyan sír, amikor senki se lát­ja, de az is bizonyos, hogy ebben az érzelmeket sértő, érdekeket felhánytorgató küzdelemben rendszerint a nők a gyengébbek és a ki­szolgáltatottabbak. Ezt az igazságot részlete­zi, meséli el nekünk ez a film, amiről alig hiszem el, hogy férfi, David Seltzer ír­ta a forgatókönyvét, annyira az asszony szemén át láttat­ja a furcsa harcot, a válást. Talán azért is ilyen megértő ezzel az érdekes, alapjában véve finom asszonyi jelen­séggel szemben, mert művé­szettörténetet és filozófiát ta­nult az egyetemen és állító­lag csak annyi volt a vétke, hogy tudós férjének Milton­ról szóló kéziratát tévedés­ből a szemétbe dobta. Ez lenne a bontás oka, ahogyan a férj morcosán odaveti az asszonynak, amikor kiköltö­zik a közös lakásból. A for­gatókönyv szerint tehát az asszony több évi házasság után meglepetésszerűen csöppen ki a társadalom ál­tal is viszonylag tisztelt há­zasság kereteiből, védőöveze­téből és válik magányossá, alkalmasint prédává, vagy küzdő féllé, ahogyan az adott helyzetek kényszerítik, lökik ide-oda őt. Van ebben a filmben min­den, ami a válási sablont a világon mindenütt egyfor­mán tölti ki. A férj fiatal lányt fogott magának, az asszonyt egy ügyes, de nős kolléga szédíti meg; jön az ügyvéd az anyagi zsarolás kancsal egeivel; de nem ma­rad el a tanácsokat osztoga­tó barátnő sem, ezekből ket­tő is van; nem hiányzik a A napokban kerül a köny­vesboltokba Vagyio Nyikola- jevics Szadovszkij műve az általános rendszerelmélet alapjai címmel. Erről tartott sajtótájékoztatót a Szovjet Tudomány és Kultúra Há­zában a magyar nyelvű kia­dás megjelentetője, a Statisz­tikai Kiadó Vállalat. ríMmism 1976. május 22. szombat bírósági tárgyalás előtti agy­gyúrás sem, hogyan is kell kihozni a pénzt a „pasasból”, ha már a házasság felbontá­sát kéri. Amiért ezt a jól fényképe­zett filmet érdemes megnéz­ni, az a bájos asszonyi egyé­niség, amely a film főhősé­ből, Aimee-ből árad, akit Trish Van Devere alakít. Érezzük apró bizonytalanko­dásain, hogy a társadalmilag feloldott szituáció számára rengeteg meglepetést, ve­szélyt tartogat; nem is tudja, hol kezdje el érzelmi életé­nek újraépítését, és ezért természetesen a hazugoknak hisz. Azaz annak, aki ugyan szavakkal nem lódít, de az elhallgatással ejti csapdába őt. Érzékeltetni tudja azt a honvágyat is, amely az elha- gyottságból vágyakozik visz- sza a szeretetbe. Értjük vé­dekezését és bizalmatlansá­gát; csak annak indokait nem fogadjuk el egészen, hogy az öreg zöldséges miért is je­lent Aimee számára annyi emberi közelséget: talán a Lear-előadás miatt, amikor is közösen elsirathatják sze­rencsétlenségüket. A film megoldása sem ere­deti, az, ahogyan lélekben szabadulva a görcsből az el­vált asszony felülemelkedik önmaga korlátain és megmu­tatja, hogy tud újból kezde­ni; sőt egy toronyugrással a szédítő magasba is lendülni. Ez már túlzó poézis és mint­ha kilógna az addigi képsorból. De hát mi nem ismerhetjük az amerikai konvenciókat, ezt a szellemileg jól táplált ame­rikai középosztályt, ahol az illúziók és a mesék bizonyá­ra a színes hétköznapokban is torkollhatnak tragédiába és mennybemenésbe. Mel Stuart rendezte ezt a filmet, amit a női szerepekért érdemes megtekinteni; mert a férfiak itt felfeslő jelleme­ikkel elriasztják maguktól a rokonszenv keresését. Az orosz nyelvű eredeti kiadás 1974-ben jelent meg Moszkvában. Szerzője a rendszerelméletnek nemcsak egyik legjelentékenyebb szovjet teoretikusa, nemzet­közileg is értékelt szaktekin­télye e tudományterületnek. A szovjet szerző műve — filozófiai és matematikai megközelítésben — rendkí­vüli gondolati érzékenység­gel és tudományos egzalt- sággal elemzi a rendszerel­mélet komplex körét és — e tudományterületen elsőként — kidolgozza „metaelméleti” felfogásmódját is. (MTI) 13.45 MEXIKÓI KALANDOS ŰT Amerikai film. Charles T. Barton rendező fordulatos, mulatságos fil­met készített. Két ragyogó színész — Bud Abbot és Lou Castello játékára építi a fil­met, amely bővelkedik jel­lem- és helyzetkomikumok­ban. A történet szerint két szélhámos szerencsét próbál Mexikóban. De kísérletük nem sok sikerrel jár. Minde­nütt nyomukban a rendőr­ség. Csetlenek-botlanak, me­nekülnek. Kitűnő búvóhely­nek ígérkezik egy aréna. De a két ügyefogyott szélhá­mosnak itt a bikákkal és a torreádorokkal gyűlik mega bajuk. A kacagtató, fordulatos al­kotás mint filmtörténeti do­kumentum is érdekes — az amerikai filmburleszk má­sod-harmad virágzásának jellegzetes darabja. 2. A házfelügyelő elmondta később, hogy a virágos em­ber karambolozott. A fele­sége és az anyósa a hely­színen meghalt, őt súlyos sérülésekkel szállították kór­házba. Hónapok múltak el. Az eset, mint a legtöbb rajtunk kívül álló esemény, fele­désbe ment, csak a bódé za­varta a sarkon az utcába kanyarodó járműveket. A napokban ismét megje­lent a virágos ember. Lesöpörte a bódé bádog­pultját, kinyitotta a szek­Bizony, a huszonhetedik tanév, mióta friss oklevéllel megérkeztem Szűcsibe. Ak­kor Patáig járt egy busz, s hegyen átal idős parasztem­berek vezettek ide, könnyítve gyaloglásomat és úti terhei- met. Nehezen szoktam meg Szabolcs után ezt a tájat, de most már elválnom lenne keserűség. Pedig egyedül élek mindmáig. Egyedül és mégis sokad- magammal. Hiszen terebé­lyesedő tantestület vesz kö­rül. Lassacskán a falu ne­gyedét egykori tanítvány­ként köszönthetem. Ezek a hűvös és vastag falak pedig Bajza Józsefet idézik meg gyakorta. Itt született bő százhetven éve, s ha olykor belehallgatok az éjszakába, mintha csak versei, dalai szólanának a sötétből, majd a küzdőtárs Vörösmarty zsörtöl. Hogy többet tehetnénk Bajzáért? , Talán igaza van. Bár hadd mondjam el: a faluban min­den az ő nevét viseli. Iskola, KISZ-szervezet, sportkör, korábban a közös gazdaság. Születésnapjáról is megemlé­kezünk rendesen. S akkor velünk ünnepel a hatvani gimnázium. Más kérdés: itt él-e még közöttünk, ismer­jük-e munkásságát, te­szünk-e valamit azért, hogy rény lakatját, sokáig koto­rászott a mélyben, összedön­tögette az alumínium virág­tartókat, majd kicsomagolt az autóból, összeállította a feszenes kályhát, a rostába ezüst szemű kukoricát szórt, alágyújtott és pattogtatni kezdett. Elveszítette latinos közvetlenségét, sőt elbátor- talanodott, meg se kísérel­te, hogy ismeretséget kössön az új gyümölcsárussal, ügyet sem vetétt az italboltra, és közömbösen nézett el a gesztenyesütő mellett, aki a hideg beálltával váratlanul megjelent a túlsó oldalon. a Szűcsiben megforduló Ide­gen ne csupán holt nevébe ütközzék? Az magában vajmi keveset mond. Akárcsak az egyszerű emléktábla, kint a falon, két dátummal és fonnyadó ba­bérkoszorúkkal. Olyasmit kellene csinálni, ami méltó a reformkor iro­dalmi, politikai életének e kimagasló egyéniségéhez. Felidézi alakját, művésze­tét. Harcairól, s üldöztetésé­ről beszél, amit Kossuth eszméinek vállalása, lapjá­nak szerkesztése miatt kel­lett elszenvednie. S összekö­ti őt a jelennel, mely a múlt olyféle gyökereiből táplálko­zik, mint Bajza hite, forra- dalmisága. Van itt egy kis sós mogyo­ró, vegyen. S rögtön hozom a feketét! Erről jut eszembe: vajon hogyan teltek el az ilyen szombat esték a kis Bajza életében? Ki lovagoltatta a térdén? Mivel játszódott? Kik jártak hozzájuk? Kis- faludyval folytatott levele­zéséből erre is választ kap­nánk. Eléggé összemeleged­tek ők annak idején, s ta­lán néha gondolt a Szűcsiben töltött gyermekéveikre, a ne­mesi udvarház életének ese­ményeire. Utána kellene nézni. Mint ahogyan leszár- mazottairól vajmi keveset A virágos ember ellen­szenves volt. Egy csepp örö­met sem okozott, hogy fel­gyógyult. Csalódottságot éreztem, és ismét tompán fájni kezdett valami. A professzor betáplálná a testmagasságot, az életkort? Politikai neveltetésemet? Kedvenc szóhasználataimat? Anarchiába hajló türelmet­lenségemet és párhuzamo­san működő önfegyelmemet? A virágos ember működési engedélyének a számát? A reggeli torna alatt emelge­tett kilók összsúlyát? Mi mindent még?... És rövid másodpercek alatt megszü­letne az, amit én magam elé képzelni is, csak bonyo­lult áttételekkel tudok. Egy valami azonban hiányozna a professzor komputerművéből. Tudom is, hogy mi, s ez megnyugtat. Tegnap reggelre eltűnt a virágos ember és a bódéja. Nem hiányzik. Az emléke is ellenszen­ves. Nem sajnálom. És mégis... Most, hogy végleg elment, történhetett valami. Nem azonos azzal, aki volt. Az este arra gondoltam, hogy a virágos embert va­lami elkezdte gyötörni itt lent, ezen az utcasarkon. Nem bírta tovább, és más­hol állította fel a bódéját. Vége tudunk. Tavaly nyáron jár! ugyan nálam egy Bajza ne­vű férfiú Budapestről, csak­hogy nem talált itthon. Név-* jegyet hagyott maga után; ami szerencsétlenségemre el­kallódott. S most nem tu4 dóm a fonalat gombolyítani! Pedig ahogyan telnek aa évek, úgy fogynak az emlé­kek, úgy nehezül mindenfé-j le kutatás, gyűjtőmunka. Tudja, mi segítene a legJ jobban? Ha a megye em­lékházzá nyilvánítaná ezt aa épületet. S berendezhetnénk korabeli bútorokkal, kézi­munkákkal, 'öltözékekkel,' használati eszközökkel. Ter­mészetesen ide kívánkoznak legalább másolatban az Iro­dalmi Múzeum legérdekeJ sebb Bajza-dokumentumai, a róla és családjáról készült rajzok, fényképek, antikvád riumokban föllelhető művei; netán valamely példánya az Athenaeumnak, amit Tol« dyval, Vörösmartyval szer­kesztett. Hiú ábrándnak tartjd mindezt? Szerintem együttes aka­rattal megoldható. És hát a községi vezetőknek kellene elsősorban sarkukra állniuk.' Igaztalannak vélem, hogy amíg Kisnánára milliókat költenek, ide sajnálnak pár százezer forintot. Annyi elég.' Mert csak egy másik ház kellene, ahová átköltözzünk. A muzeális gyűjteményt pár hónap alatt előteremtjük; ha Nagy Gyula bácsi szak­mai segítséget nyújt. Haj, mi volt nálunk aa iskolában, amikor a felsza­badulás harmincadik évforr dulóját ünnepeltük! A szülők annyi faragást, népi bútort, pamutra hímzett kenyérruhát, abroszt össze- hordtak, hogy nem győztünk helyet teremteni a kiállí­tásnak. Aztán sok szűcsi háznál van még egykori leány- és asszonyviselet. Laczik Pista bácsi a vőle­gényruháját is őrzi. A rádiós Halkovics János összegyűj­tötte dalainkat. S állítom, ha velem tart Pestre, ne legyen Forrás Etelka a nevem, ne­tán üres kézzel jövünk visz- sza az Irodalmi Múzeum­ból. Hogy mikor kellene elin­dítani az egészet? Holnap. Mert ebben az ügyben az idő éppen úgy ellenünk dol­gozik, miként a szenvtelen^ ség, mint értékeink, hagyo­mányaink lebecsülése. S ha ezt a meditációt papírra ve­ti, attól se félek. Vállalom.1 Élhet vele a felelősségemre. Legfeljebb írja alá még a saját nevét: Moldvay Győző (farkas) Szovjet szerző müve az általános rendszerelmélet alapjairól tmery árpád • i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents