Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-19 / 117. szám

A tanulás ■munkaköri kötelesség Ä Finomszerei vény gyár oktatási terveiből | Kapunyitás a tavaszi BNY-n Automata berendezések al­katrészei készülnek nagy pontosságú numerikus ve­zérlésű szerszámgépeken; ke­zelésükhöz gyakran techni­kus tudása szükséges. Álta­lánosan jellemző ez ma már az egri Finomszerelvénygyár szinte mindegyik üzemében, s ilyen színvonalon jól dol­gozni csak korszerű ismere­tek birtokában lehet. Egy 3500 dolgozót foglalkoztató gyárban nem könnyű meg­szervezni a mindenkire ki­terjedő rendszeres oktatást, továbbképzést, pedig a mai követelmények mellett már, erre van szükség, s erre vál­lalkoznak a jövőben a ber- vaiak is. Nemrégiben készült el s már végleges jóváhagyás előtt áll a gyár öt évre szó­ló továbbképzési terve. En­nek alapján hajtják végre a nagyszabású feladatot: 1980- ra a betanított munkástól az igazgatóig mindenki részt vesz valamilyen továbbkép­zésben. Szerződés az egyetemmel Ez a program persze nem kezdődött minden előzmény nélkül. Tóth Gábor, a sze­mélyzeti és oktatási főosz­tály vezetője az előzmé­nyekről így tájékoztatott: — A korábbi években még nem dolgozhattunk ki ilyen széles körű oktatási progra­mot; a vállalati igények na­gyobbak voltak a Kohó- és Gépipari Minisztérium által biztosított lehetőségeknél. A legnagyobb feladatot, a ve­zetők továbbképzését a mis­kolci Műszaki Egyetem se­gítségével igyekeztünk meg­oldani. Szerződést kötöttünk az egyetemmel, s az ő irá­nyításukkal veszteségfelmé- . rések. készültek a gyárban, a tapasztalatokat pedig szerve­zési tanulmányokban össze­gezték. Emellett itt a mun­kahelyen továbbképzéseket is tartottak. Erre a szerződés­re addig volt szükség ,amíg a. felügyeletünk, a miniszté­rium létre nem hozta to­vábbképző módszertani inté­zetét. Ebben az évben már ott tanulnak a gyár vezető beosztású dolgozói; négy-öt évenként mindenki sorra ke- rül. — Mit tanulhatnak eze­ken a tanfolyamokon? — Az üzemszervezés, ter­vezés, irányítás témáiban a legújabb eredményekről sze­reznek ismereteket. Három hétig tartó intenzív munka után esettanulmányokat ké­szítenek, majd egy szak­dolgozati téma kijelölése kö­vetkezik. Egy év alatt kell elkészíteni a szakdolgozatot, amelyet egyetemi tanárok előtt védenek meg. Nagy munka, áldozatvál­lalás ez minden vezetőnek egyéb elfoglaltságuk mellett. Mindezeket hallva önkénte­lenül is adódott a kérdés: hogyan jutalmazzák a részt­vevőket, hogyan ösztönöz­nek a jelentkezésre. A vá­lasz ez volt: sehogy. Mun­kaköri kötelesség. Ä jelenes még inkább a jövő feladatai­nak nem felelhet meg az, aki nem tanul. Verető munkások tanfolyama Kísérleti jellegű volt ta­valy az első csoport Okta­tása, a jövőben viszont rend­szeressé válik a vezető mun­kások továbbképzése. Tulaj­donképpen azok tartoznak ebbe a csoportba, akiken a legtöbb múlik, s akiket a legtöbbet bírálnak „alulról” és „felülről” egyaránt: a mű­vezetők, csoportvezetők, az üzemi munkahelyek közvet­len irányítói. Felkészültsé­gükön, szervezőkészségükön sok múlik a mindennapi munkában. A tavalyi 25 tagú csoport 15 héten át heti tíz órát ta­nult munkaidő után. A tan­anyagban konkrét vállalati feladatok elemzése is szere­pelt. — Ha csak egy mód van rá, munkaidő után szervez­zük — mondta erről a tan­folyamról Máté József, az oktatási osztály vezetője. — A munkából nem maradhat­nak el ennyi időre az em­berek, különösen a közép­vezetők, s ebben a csoport­ban tanulnak tovább a szo­cialista brigádvezetők is. Nagy többletvállalás ez, az eredménytől függően egy­szeri jutalmat is kapnak ér­te a résztvevők, ez benne szerepel a készülő kollektív szerződésben. De egy ilyen továbbképzés lesz a feltéte­le többek között a mester­szakmunkás cím megszerzé­sének is. A címet egyéb­A tanácsok legszélesebb tömegpolitikai bázisai a néofrontbizottságok mi közreműködés lehetősé­geiről. A lakossági észrevé­teleket és javaslatokat mind a tervekkel, mind a megva­lósításukkal kapcsolatban , a népfront közvetíti a tanácsi szervekhez. A lakosság segí­tőkészségét nagyban serken­ti a döntések meghozatalá­ba való ilyen bevonás. Ez a segítőkészség főként a tár­sadalmi munkában kamato­zik: az elmúlt években többszörösére emelkedett a társadalmi munka értéke, esztendőnként elérte a két­milliárd forintot. A városokban, a nagyköz­ségekben az elmúlt években — a Hazafias Népfront leg­utóbbi, V.. kongresszusa óta — számos körzeti népfront­bizottság alakult, s ezek a tanács és a lakosság kap­csolatainak fontos helyi fó­rumaivá váltak. A városok­ban például kialakulóban van az a rendszer, hogy a körzeti pártszervezetek mel­lett körzeti népfrontbizottsá­gok működnek, amelyek 3— 5 tanácstagi körzetet, és 10 —30 lakóbizottságot ölelnek fel. Hasznos munkát végez­nek a körzeti népfrontbi­zottságok a tanácstagok és a Választópolgárok kapcsola­tainak szervezésében és kép­viseletében, valamint a. la­kosság közérdekű feladatok ra mozgósításában, az em . berek szocialista tudatformá­lásában. A tanyákon és a pusztai településeken is ala­kultak szerte az országban körzeti népfrontbizottságok, amelyek más körülmények között ugyan, de hasonló tartalommal működnek. ÖUTI) 1 ként az idén kapják meg el­ső ízben a munkások leg­jobbjai. — Az oktatógárda — s ez minden tanfolyam szervezé­sében nagy előny nekünk — gyári vezetőkből áll. A ko­rábban megszüntetett 15-ös számú gépipari technikum egész tanári kara nálunk dolgozik. Nagy János, a tmk nagy hírű gépjavító szocialista brigádjának vezetője rész­vevője volt a vezető mun­kások első tanfolyamának: — Üzemi felmérés előzte meg ezt a továbbképzést ar­ról, hogy egyes munkahe­lyekről hány embert kell majd beiskolázni. A vállalat vezetői oktattak, de például pszichológiai témákhoz a tanárképző főiskoláról is jött előadó. Munkaszervezés, gyártmányfejlesztés, jogi is­meretek, munkaversény- szervezés szerepelt a tan­anyagban. Úgy érzem, sok hasznosat tanultunk; a- szo­cialista brigádmozgalomról, a csoportirányításról jó lenne, ha több szó esnék ezen a tanfolyamon, egyébként igen magas színvonalúnak tartom. Én nemrégiben végeztem a marxista középiskolát, s sze­reztem a lakatosszakma mellé a hegesztőszakmát. Elég sok elfoglaltsággal jár a tanulás, sokat elvesz a pi­henőidőből, de én azt hi­szem, egyre nagyobb szük­sége lesz rá mindegyikünk­nek. Ha hozzám valamilyen kérdéssel fordulnak a mun­katársaim, ne kelljen elkül­deni őket úgy, hogy nem tudok válaszolni... Kevesebb levelező 130 mérnöki diplomával rendelkező dolgozója van a gyárnak, jelenleg 31 ösztön­díjasuk tanul felsőoktatási intézményben. A negyed- százada alakult gyár ezek­ben az esztendőkben fordu­lat előtt áll a dolgozók képzettségét tekintve is; mu­tatja ezt többek között a le­velező tagozatokon tanulók számának csökkenése. El­érték, hogy minden irányí­tó beosztásban megfelelő képzettségű mérnök, techni­kus dolgozzék, az újaknak a sorból kiesőket kell pótolni­uk. A jövőt megalapozó, utánpótlásról, a fiatal, isko­lából kikerülő szakemberek­ről az ösztöndíjak mellett egyéb kedvezményekkel is gondoskodnak, bizonyítják ezt a lakásépítési támogatá­sok, albérleti hozzájárulások, ösztöndíjak. Nincs már szükség arra, hogy tömegesen tanuljanak levelezőként — a képesítés már megvan. Csak felújítani, frissíteni kell az ismere­teket. Ebben pedig minden­kinek részt kell vállalnia, szintén a jövő érdekében... Hekeli Sándor M |a nyitja meg kapuit Kőbányán a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vá­sár, a beruházási ja­vak kiállítása. S noha ez a bemutató elsősorban a szakembereknek szól, két­ségkívül sok érdeklődő jön majd el a következő napok­ban a vásárvárosba: az idén, akárcsak az elmúlt két év­ben — a mostani, a harma­dik tavaszi BNV — érthető­en nagy várakozás előzi meg a hazai és külföldi vál­lalatok, cégek bemutatkozá­sát. A Hungexponál ebben az esztendőben is több cég jelentkezett, mint amennyi­nek helyet tudtak biztosíta­ni. A jelentkezők számához képest tehát meglehetősen nagy a helyszűke a kőbányai vásárvárosban, annak elle­nére, hogy az elmúlt fél év­ben — az őszi BNV bezárása óta — a Hungexpo csaknem hetven millió forintot fordí­tott a kiállítási terület fej­lesztésére, csinosítására. Dehát úgy tűnik, mindez kevés, az idén „csak” 1828 ki­állító vonultathatja fel ter­mékeit — közülük 128-an érkeztek a szocialista, 927-en a tőkés országokból, a vásá­ron szereplő hazai vállalatok száma pedig 793. A kiállítók nyolc nagy árucsoportban mutatják be gyártmányaikat. Igaz, a szakosítás állandó terméklistáján tulajdonkép­pen kilenc árucsoport szere­pel, de a kereskedelmi, ven­déglátó-, élelmiszer-, faipari és mezőgépgyártási termék- csoport ezúttal kimaradt, ősszel ugyanis ezt az árucso­portot önálló nemzetközi szakkiállításokon mutatják be. Bár sokan — főként a hazai kiállítók közül — a helyhiányra panaszkodnak, több új külföldi cég jelentke­zett az idei bemutatóra, pél­dául Ausztráliából, Finnor­szágból, Norvégiából, Kana­dából. A hazai és a külföldi vál­lalatok effajta seregszemlé­jének sokrétű célja, eredmé­nye lehet. S kétségkívül az eredményességet, a haté­konyságot nem lehet csupán a megkötött üzletek számá­val mérni. A vásár inkább arra jó alkalom, hogy a vál­lalati szakemberek — éppen a szakosított bemutató adta előnyöket élvezve — egy helyütt láthassák egy-egy termékcsoportban, hol tarta­nak a külföldi cégek. A vásár emellett termé­szetesen üzleti fórum is. Ha­zai és külföldi kiállítók egy­aránt azzal a célkitűzéssel jöttek Kőbányára, hogy el­adjanak, együttműködési szerződéseket, kooperációs megállapodásokat írjanak alá. A bemutatón kibonta­kozó versenyben érthetően a hazai vállalatoké a fő sze­rep. S ez érthető is, hiszen az ötödik ötéves tervidőszak első esztendejében kiállító­ink elsősorban azokat a ter­mékeiket hozták el, amelye­ket — véleményük szerint — minden piacon egyaránt jól értékesíthetnek, s amelyek gyártására alapozzák saját ötéves gazdálkodási, tervüket is. A beruházási javak tava­szi seregszemléje ilyenfor­mán hasznos piackutatás színhelye is lehet. Közelebb hozhatja egymáshoz a hazai és külföldi kiállítókat. Meg­eshet persze hogy egy-egy tárgyalás már a vásár ideje alatt a szerződés aláírásával végződik, a kiállítás igazi haszna azonban gyakran he­tek, hónapok, sőt évek múl­va mérhető le, hiszen a kap­csolat létrejöttétől az első áru megrendeléséig többnyi­re nem elegendő a vásár nyitva tartásának nyolc-ki- lenc napja. lm ha a szakemberek jól kihasználják ezt a most következő alig több mint egy hetet, bizonyára sokan mondhatják majd el a tavaszi BNV kapuinak bezá­rásakor: sikeres volt a kiál­lítás. k. ny. j. i A vizsgálat lezárult, ne felejtse el A háztáji a NEB előtt A vizsgálat lezárult, felejt­se el. Ez volt annak az iz­galmas politikai krimifilm­nek a címe, amelyet óriási érdeklődéssel néztek meg jó- néhányan nálunk is. S noha a közelmúltban folytatott vizsgálat, amelyet az Egri Járási—Városi Népi Ellenőr­zési bizottság végzett, ko­rántsem tarthat számot olyan hatalmas közérdeklő­désre, mint az említett film, azt azonban bátran el lehet mondani, hogy a vizsgálat anyaga több mint érdekes. Rámutat ugyanis arra a sar­kalatos kérdésre, hogy hiá­ba látnak napvilágot a jobb­nál jobb, okpsabbnál oko­sabb felső szintű döntések, ezek mit sem érnek, ha nem válnak éppen ott eleven erő­vé, ahová szánták őket. A népi ellenőrök doku­mentuma — a vizsgált idő­szak egyébként a IV. ötéves terv tartamára és a jelenlegi helyzetre is kiterjedt — ál­talánosságban azt állapítot­ta meg, hogy több mezőgaz­dasági üzem terhesnek tart­ja a háztájival való törő­dést, s ha nem is az elsor­vasztására törekednek, „de nem sokat tesznek azért, hogy a háztáji gazdaság szerves és kiegészítő része legyen a közösnek. Az is ki­derül, hogy az állattartók nagy része nem is ismeri megfelelően az állami ked­vezményeket, mivel a „he­lyi tanácsi szervek ennék érdekében nem tettek meg­felelő intézkedéseket.” A háztáji állatállomány táptakarmánnyal való rend­szeres ellátása kívánnivalót hagy maga után, nincs rendszeresen biztosítva. A gabonafelvásárló vállalat, mint központi takarmány­ellátó szerv, igen rendszer­telenül és csak ötven száza­lékban tudta biztosítani az igényeknek megfelelő tápo­kat. Makiáron például 1975. márciusában 1200 mázsa igé­nyelt táp helyett mindössze 680 mázsát szállítottak az áfész elárusítóhelyére. Az idei esztendő februárjában 1250 mázsa helyett 650 má­zsa érkezett. 1 Megoldatlan a háztáji szarvasmarha-állomány ki­egészítő takarmányellátása is. A szarvasmarha-tartók nagy része — főleg, ha nincs jelentősebb kertjük — arra kényszerül, hogy 10—20 kilo­gramm legelőfüvet kerékpá­ron vagy taligával fuvaroz­zon haza. A népi ellenőrök helyesnek tartanák, ha a je­lentősebb szarvasmarha-tar­tó községekben a termelő- szövetkezetek a kiegészítő nyári zöldtakarmányt köz­pontilag termelnék meg és a bejelentett napi igénynek megfelelően házhoz szállíta­nák. Még az állattenyésztésnél maradva: a jelentés megem­lít egy olyan példát, amely­fíf*y fim A%m*%,*&** Mire a nyárfák felnőnek — amelyeket most ültettek l/rwlfa ki a boconádi óvoda udvarára —, a kis lurkók már gyárban, szerelőcsarnokban vagy éppen valamelyik termelőszövetkezetben dolgoznak, netán óvó néni is lesz közülük valaki. Egyelőre azonban gondtalan játékkal telnek ’a napok az ovi udvarán, ahol hús árnyékot adó pihe:iősátrakat állítottak a beköszöntött májusi kánikulában. Hatvannyolc óvodás jár az újjávarázsolt otthonba, és nemcsak a faluból, hanem még a szomszéd községekből is idehozzák a szülők gyermekeiket. A bo­conádi óvodának Tamazsadányból és Tamabodról is van mindennapi vendége (Fotó: Perl) nek a már-már szatírába hajló részén túl van egy ál­talánosítható tapasztalata is. Történetesen az, hogy túl sok az elvi vita és kevesebb a gyakorlati cselekvés. Isten­mezején történt a termelő- szövetkezetben, hogy fél évig arról vitatkoztak, hogy a községben tartott kocák ter­mékenyítésére fogadjanak-e tenyészkant. Hasonló volt a helyzet Egerszóláton, ahol csak hatósági közbejárás után fogadtak tenyészkant. A háztáji állatállomány növeléséhez és cseréjéhez a termelőszövetkezetek csak kis mértékben járultak hoz­zá. Kivéve Kerecsendet, ahol a közös gazdaság 110 te- nyészkocasüldőt bocsátott tagjai részére. Még mindig ehhez a téma­körhöz tartozik, hogy a ház­táji tej felvásárlása nagyon rosszul szervezett és akadoz­va történik. A Tejipari Vál­lalatnak sokkal többet kel­lene tennie az ügy érdeké­ben — mondják a népi el­lenőrök. Valamivel jobb a helyzet a háztáji szőlők területén. Bár csökkent a háztáji sző­lők területe, de a termelő- szövetkezetek közül többen, például az Egri Csillagok és az andornaktályai Egervöl- gye, korszerű nagyüzemi te­lepítést juttatott a háztáji­nak, jelentősen előrelépve ezzel mind a termés meny- nyiségét, mind a végzett munkák könnyebbségét ille­tően. Nagyobb hiba az, hogy a nyári idény előtt nem kapni elég háti porozót, valamint kézi permetezőgépet. A kerti kistraktorok és szállító traktorok szinte tel­jesen hiányoznak a kisegítő és háztáji gazdaságokból. A vizsgálat részletes ja­vaslatokat is terjesztett a háztáji termelést valamikép­pen segíteni tudó vállalatok és szervezetek elé, és állást foglalt a termelés fejlesztése mellett. •Az alapos felmérés, ame­lyet részletes adatokkal, táb­lázatokkal egészítettek ki, rendkívül fontos időpontban került az egri járási-városi NEB testületé elé. A vizsgá­lat rámutatott arra, hogy most, amikor minden fel­sőbb fórumon a nagyüzemek mellett a háztáji épülésére , hoznak intézkedéseket, „oda­lent” még nem járta át az új szellem éppen azt a terü­letet, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Sz. A. 1976. május 19., szerda Négyévi /f népfrontmozgal­mi műnk? sokrétű szám­adásán dolgoznak ezekben a hetekben — a közelgő nép­frontkongresszusra készülőd­ve — a KNF Országos Ta­nácsánál. Itt tájékozódott az MTI munkatársa a népfront közjogi tevékenységének rendkívül sokakat érintő munkaterületéről: a taná­csok és a népfrontbizottsá­gok együttműködésének az utóbbi években elért ered­ményeiről. Szemlátomást fejlődött a népfront—tanács együttmű­ködés — mondták —, an­nak alapján is, hogy a ta­nácstörvény rögzítette: a népfrontmozgalom legyen a tanácsok legszélesebb tö­megpolitikai bázisa. Az együttműködést segítették a HNF Országos Titkárságé- . nak és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának közösen kibocsátott „Irányelvei”, amelynek alapján 1973. nya­ráig a területi és a helyi ta­nácsok, illetve népfrontbi­zottságok konkrét megállapo­dásokat kötöttek az együtt­működésre, munkájuk egy­behangolására. A közös tevékenység jól szolgálja azt a fontos politi­kai feladatot, vállalkozást is, hogy a lakosság minél széle­sebb körét vonják be a ta- - nácsi döntések előkészítésé­be, az ötéves és az éves költ­ségvetési , és fejlesztési ter­vek előzetes megbízatásába. Az érem másik oldala, hogy a lakosság közérthető és konkrét tájékoztatást kap — sokféle népfrontrendezvény keretében — a helyi tervek vésrehai fásáról. a társadal-

Next

/
Thumbnails
Contents