Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
»AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*V\AAAAAAAAAAAAAAAAA^AArtAAA*AAAA*AAAAAAAAAAiWVWN/' FARKAS ANDRAS: NYOLC-SOROSOK 1. Ha a tavasz ennyire késik, Keseredik itt az öröm már, Gyalogosan ugrik az ének. Ha ugyan az élet el is száll, Pedig ez a szív csak azért van, Hogy a rügyek új ütemére Gyerekesen elkiabálja: Gyere, szívem, itt, ami kéne! 2. Ott az a domb is Egyre vakarja Emberi fényben Asszonyi bőrét, Izgalom is jár Ujjai közt, majd Éjszaka — hol nem? — Pattan a bimbó! 3. Hajdanában-danában, Tavaszi szél szavában, Sóhajokkal-súgatlan Sárkányokat fuvattam, Ma a sóhajt fuvattam, De a sárkány fuvatlan, Lesz-e tavasz szavában, Majdaná ban-daná ban ? Bomlik a táj most Új-elevenné, S mintha belém is Áramot ölne, Áramot, újat, És a kipattant Rügy melegét is — Hátha megértem! 5. Most kicsapódik, Majd becsapódik, Most kinyitódik, Majd becsukódi1 Én kicsapódom, Én becsapódom, Én kinyitódom, Én becsukódom. 6. Még a bizalmas Óra kivallja, Mennyi a hűség Egy szeretetben. Még a bizalmas Szó letagadja, Hogy van a hűség Egy szeretetben. Menni, de jókor, Menni mosollyal, Szórni magunkat Szét-szana-széjjel, Hogy ne maradjon Semmi idő sem Kérdeni, mért csak Most, csak utólag? 8. Jönni, de jókor, Jönni, mosollyal Vonni szorosra Azt, amit elszórt Egyszer az élet, Hogy ne maradjon Semmi tudatlan Akkor — utólag — f A világ egyik legfurcsább emléktáblájának történetével találkoztam a minap, mely szerint a malaysiai Perak államban a Telok-Ansonba vezető vasútvonal egyik pontján emléktábla áll f a következő felirattal: i „Itt nyugszik a hímelefánt, amely 1894. szeptember 17- én, csordáját védve, párbajra hívta ki a közelgő gőzmozdonyt és letaszította , a ■ [ sínről.” $>• f A térség állatvilágának is- f merői sokáig értetlenül és ( Iri tétlenkedve olvasták e történetet. A malaysiai hímelefántok ugyanis messze földön „nyúlszívükről”, valamint arról voltak nevezetesek, hogy a veszély leghalványabb jelére készségesen átadták a terepet a csorda hölgytagjainak. Nos, nemrég azután fény derült az emléktábla eredetére: Valaha, a múlt század végén egy masiniszta átmulatott éjszakája után elaludt a mozdonyon és a robogó szerelvény az éles kanyarban kisiklott. Büntetéstől félve ő eszelte ki a mesét a gőzparipát megtámadó hímelefántról. Az eset ezek után úgy vélem, világos: az élénk fantáziájú helyi hatóságok hittek neki és a különös esetet emléktáblával tették hitelessé ... Akadnak embertársaink, ! akik kövérségükre büszkék! ! Ezt igazolja a Daily Mirror- 1 ban megjelent közlemény, 1 miszerint ketten versengtek 1 a minap a f legkövérebb angol büszke címéért. A verseny bonyodalmakat okozott. Salamoni döntésre volt szükség. a súlypróbát ugyanis John Robinson nyerte i 237 kilogrammos testsúllyal. Ve- télytársa, George Macaree négy kilóval maradt el mögötte, tehát a második helyre került. Ám a második próbát Macaree nyerte — derékbősége 193 centiméter, hét centivel nagyobb mint Robinsoné. A derék zsűrit zavarba hozta, hogy döntése nem lehet egyértelműt Aztán úgy határozott, mindkettőjüket győztesnek nyilvánítja: Robinsont a legsúlyosabb, Maca- reet pedig a legtestesebb brit polgárnak. i Ezzel az ügy békésen lezárult ... | Nem lett ily elandalítóan békés egy másik históriának befejezése. Saul Baca- rininak ugyanis nem sike- I r'ült megnyernie a I nemzetközi tangódalversenyt a brazíliai Mendoza vámosban. Bár — szerinte — ő KETTESBEN... Különös krónika énekelte a világon a legszebben, legöblösebben a Ma este leiszom magam című dél-amerikai világslágert, a háromtagú zsűri azonban igazságtalanul lepontozta. Mire a heves vérű Bacari- ni pisztolyt rántott, s a tangóverseny közönsége eszeveszetten menekült. Csak a rendőröknek sikerült megfékezniük a megdühödött dalnokot. Először nem hittem a szememnek, amikor arról olvastam, hogy minő eredeti szokást honosítottak meg a svájci Baselben: könyvkereskedésben női ruhát is árusítanak! Az eset a következő: egy elavult házat lebontásra ítéltek. Eme házban, működött a könyvkereskedés. Mivel tulajdonosa nem akart elköltözni a harminc éve megszokott utcából, megállapodott egy szomszédos női ruhakonfekció üzlet tulajdonosnőjével, hogy ott rendezi be könyvkereskedését. És csodák csodája: mindkét üzlet jól járt... Ha már Svájcnál tartok krónikámban, még egy különös történet kívánkozik ide. A história szerint a svájci Szövetségi Bíróság döntése alapján éjjel nem szólhat a kolomp, mely a tehenek nyakába van akasztva, ha az zavarja bárki nyugodt éjszakáját, álmát. A szokatlan ítélet előzménye a következő: egy ideges természetű svájci beperelte szomszédját, amiért tehéncsordája éjszaka is ko- lompolt, s a „szörnyű lármától” nem tudott aludni. Az alperes viszont arra hivatkozott, hogy ő éjjel is hallani akarja, megvannak-e a tehenei. A helyi bíróság hosszú tárgyalás után úgy döntött, hogy a csordában csak egy kolomp szólhat, s a kisbor- jak közül is csak minden negyedik nyakában lehet csengettyű. Az elégedetlen panaszos ezután a lausanne-i Szövetségi Bírósághoz fellebbezett és megnyerte a pert. . A minap váratlanul bezárták a madridi Casa de Campo szórakoztató parkot, mert néhány kiránduló jelentette a rendőrségnek, hogy oroszlánt látott a parkban. A spanyol rendőrség egész éjjel üldözte az Oroszlánt az ország legnagyobb szórakoztató parkjában. Reggelre a hajsza eredménnyel járt átfogtak — egy hatalmas bernáthegyi kutyát... ................... —'Révész Tibor * A c savargók királya Már 36 éve járja gyalog a világot az amerikai Elzer Dúcét, aki nemrég a Baleá- rok egyik szigetén győzte le kétszázezredik kilométerét. Huszonöt éves ifjúként indult vándorútra és azóta 150 pár cipőt sikerült elnyűnie. Minden szükséges holmiját arra a maga készítette kocsira rakta fel, . melyet állandóan maga után húz. Az amerikai újságírószövetség figyelembe véve a gyalogos most már tiszteletre méltó korát és utazási szenvedélyét, Ducetnek odaítélte „A csavargók királya” aranyérmet és címet, melyet bárkinek is nehéz lenne elvitatni tőle. A nagy riport Kezdő vadászok ur. Hogy pontos legyek, ma éppen nyolc napja. — És csak most jelenti?! Nem gondolja, hogy ez*gyanús? — Lehet, hogy önöknek gyanús, de én még ma sem merem elhinni... VARSÓ A szép Mariella születésnapjára udvarlójától gyönyörű nyakéket kap ajándékba. A lány nézi, nézegeti, majd hálásan rebegi: — Igazán szép tőled, Marcello, hogy megjegyezted: nem szeretem a csokoládét. .. HAMBURG Halpernné rohan a férjéhez, aki gondatlanul sörözget a vendéglőben: — Gustav, az a férfi ott előbb kihúzott a vízből, amikor fulladoztam. Igazán odamehetnél és megköszönhetnéd neki. Halpern legyint: — Felesleges, Use. Az a férfi már kétvwavwwwwuwww szer volt itt, és bocsánatot kért tőlem... ZÜRICH Egy járókelő a késő esti órákban meglát egy ácsorgó kisfiút az utcán és megkérdi tőle: — Mondd, kisfiam, ilyen későn nem kellene már otthon lenned? i — Miért kellene — felel a gyerek —, nem vagyok én nős ember!... PÁRIZS A bíró szigorúan szól a vádlotthoz: — Asszonyom, ön bizonyíthatóan megcsalta a férjét. Tetten érték a kedvesében — Igen, bíró úr — védekezik az asz- szonyka —, csakhogy előbb ő csalt meg engem! — Hogyan? — Azt hazudta, hogy elutazik... MOSZKVA A papa megkérdi a kislányát: — Az édesanyád megy ma valahova, Marina? — Igen, apu, moziba. — S mit hallottál? Vele megyek?... NEW YORK — Mrs. Smith, tegnap láttam a fiát. Teljesen az apjára hasonlít. — Na, ugye, Mrs. Simpson! És mindenki. azt mondta, hogy teljesen olyan, mint a férjem!.., STOCKHOLM — Siw, hallottad, hogy Evanak gyermeke lesz? — Persze. Azt is tudom, hogy kitől. — Mondd meg neki, nagyon fog örülni. .. LIPCSE — Fiacskám, ez kétségbeejtő! Tizenegy hiba egy rövid dolgozatban! — Ez csak a tanár úrnak köszönhető — felel a gyerek. — Direkt keresi a hibákat a dolgozatomban. .. T. J. DNS...(?!) A címbeli mozaikszót á dezoxiribonukleinsav megnevezés rövidítésére használjuk fel. Az olvasó méltán vetheti fel azt a kérdést, miért írunk olyan témáról, amely nem tartozik szorosabb értelemben a nyelvi ismeretterjesztés körébe. Éppen azt akarjuk bizonyítani, cikkünkkel, hogy nagyon is beletartozik. Üjabban sok szakszó, tudományos megnevezés válik egyre gyakrabban közismertté. A DNS-ről pl. az ismeret- terjesztés révén ma már szinte mindenki hallott, vagy olvasott, s azt is tudja, hogy nagy a jelentősége: az átöröklés anyagi hordozója, illetőleg a genetikai információ tárolója. Miért mondtuk el mindezt ? El-’ sősorban azért, hogy igazoljuk: a költők nem véletlenül használják fel egyre gyakrabban versbeli kifejezőeszközként a DNS mozaikszót, illéfőleg a dezoxiribonukleinsav megnevezést. Baranyi Ferenc Jótanácsok című írásában ugyan némi iróniával azt állítja, hogy egy-egy költőnk csak ennek a megnevezésnek versbe emelésével próbál modern- kedni, korszerűsködni: „Ügyelj, hogy a desoxiribo- nukleinsav/ legalább háromszor forduljon előj s lehetőleg rímtelen költeményben.” Vihar Béla A törvényről című versébe azonban nem ilyen meggondolások alapján került be a modern molekuláris biológia e fontos szakszava: „Általuk dicsértessél biológiai kinyilatkoztatás,/ és Anyánk: Fehérje./ Dicsértessél Desoxiribonukleinsav”. Ezeknek az ismereteknek a birtokában nem tartjuk jogosnak annak az olvasónknak elítélő kritikáját, aki Tamkó Sirató Károly verseit éppen a DNS szerepeltetése miatt érthetetlennek, költői- etlennek minősíti. Lássuk a versrészleteket: „Csak azt tudnám,/ hogy mi van/ a DNS kódrendszerén túl” (Tamkó Sirató: A nagy helyzet). — „A fegyelem,/ a rettenet/ és a DNS molekula” (Utcarészlet). — „A DNS pörgetés csodái után” (Ordí- tozás a Holocénből). — „A központi idegrendszer/ rugalmas fegyelme alatt/ maradjon mindenki egészséges/ és/ tökéletes anyagcserével/ automatikusan hárítson el/ sej t-té védést, rossz kód-fogást,/ hibás DNS-forgást” (Egészségszózat). A mozaikszó igésítése is kifejező stíluseszköznek tekintendő a költő e versrészi etében: „önmagunknak/ mámor DNS- pörgetyűkkel/ jobb testet- agyat DNS-elünkJ értjük a kódok kórusát/ unokáink vériramában.” (Világérzés az atomkorban). Dr. Bah Rizsei BELGRAD — Gosa, Gosa, hát te is feladtad az elveidet? Pedig égre- földre esküdöztél, hogy nem nősülsz meg soha.. j. — Tudod, Dusán, olyan magánosnak éreztem magam, mint egy kivert kutya. — És most hogy érzed magad? — Egyre többet vágyódom a magány után... BUKAREST öreg autóbusz cammog a hegyi úton. Utásai már nagyon unják a csigatempót. Egy öreg anyóka végül így szól a vezetőhöz: — Mondja, aranyoskám, nem mehetne valamivel gyorsabban? — Én igen — feléli a vezető —, de nem hagyhatom itt a . kocsit... BECS — Tehát ön azt állítja, Schwere úr, • hogy a felesége több ; mint egy hete eltűnt? ; — Igen, felügyelő '(VWSÁ^
