Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-10 / 86. szám
Mi van a kút mélyén? Az egri \ vér kútja mellett tábor áll most, s nem is akármilyen! Izgalmat, kalandot kereső, ugyanekkor pedig hasznos munkát is végző, jó kötésű fiatalok tanyája. A kis csapat — fiúk, lányok, középiskolások, egyetemisták, ifjúmunkások, pályakezdő szakemberek együttese — az Alföldről kirándult a Bükk alá. legendás korok, kemény csatározások színhe- 1; éré. hogy maga is megmérkőzzék ... No. nem a po- gánnyal hanem az idővel. Évekkel, múlttal, feledéssel.... — Az MHSZ debreceni klubjának barlangkutató bú- vúrszakosztályához tartozunk — magyarázza Czakó László titkár, a titokzatos mélységbe bámészkodó csőriónéi —. s a Heves megyei Beruházási Vállalat megrendelését teljesítjük. Február óta. hónapról hónapra visszatérünk egy- egy hétre a szabadságunk idején, amikor leginkább megtehetjük. Amatőrök lévén ugyanis, csak ráérésünkben hódolhatunk szenvedélyünknek. A mi csoportunk éppen nemrégiben érkezett és vasárnap estig marad. Harminc esztendő után utoljára belenyúlni az asztal fiókjába, utoljára aláíratni a leltárt, — jelezve, hogy minden rendben átadatott az utódnak, — utoljára körülnézni a hivatali szobában, melyet tucatnyi cserép virág tesz meghitté, bizony nem könnyű. Minthogy a búcsú , pillanata soha sem könnyű, Négy évtized. Tulajdonképpen ennyi munkás esztendő telt el, amióta kezében a bizonyítvánnyal, melyen alig száradt fel a tinta, kilépett a védőnőképző épület öreg falai közül, hogy egy Tisza pientt- .. kubikosközség asszonyainak gondjaiban osz- -tozzék. — Negyven évvel ezelőtt egészen más volt a védőnői munka — réved vissza a múltra Gizi néni, Drahos Jó- Esefné, Eger város fővédőnője. — Volt abban a gyermekgondozásra való tanítástól a gyermekek legalább napi egyszeri étkeztetésének biztosításáig, minden. Tizenháromezer lelket számlált a kubikosközség. Mindszent, 13 ezernyi nyomorgó lelket, mert az apák a tavasz nyílásával elmentek a legnehezebb munkákra, dolgoztak, míg le nem esett az őszi eső, s mégsem tudtak annyit keresni, hogy a család megéljen belőle. A negyven munkában töltött esztendő két részre oszlik, tíz év Mindszenten, és harminc Egerben. Három év-r tized már önmagában is szép és sok. S a kezdet, a háború után bizony ismét csak nem volt könnyű. Visszapergetjük — emlékezve — az éveket, amikor még csak kétszobányi volt a gyermekorvosi rendelő, amikor még négy védőnő rótta a város utcáit, s még a 'környékbeli községek kismamái is tőlük várták a segítséget, a tanácsot. — Az utolsó évek voltak talán a legszebbek, ekkor kerültem a legszorosabb emberi kapcsolatba az anyákkal. Mert most azoknak a kisgyermekét emelhettem a karomra, akiket harminc esztendővel ezelőtt szinte születésük pillanatától ismertem. Egy generáció nőtt fel a szemem előtt, ismerem őket, ahogy cseperedtek, ahogy fiatal lánnyá serdültek, s anyává értek. így aztán nincs abban semmi csodálatos, hogy legbensőbb emberi problémáikkal is megkeresnek, Sőt, volt már rá példa, hogy nem is az anya, hanem a férj, keresett fel, hogy segítsek a családi gondon. A munkával jól megfért a társadalmi munka is. ElOMMáM 3976. április 10., szombat Segíteni a rászorulókon Legjobbak között a füzesabonyi nyugdíjas vasutasok önálló csoportja Beszélik, hogy a szakosztály 1962-től, a megalakulásától sokfelé megfordult már. rengeteget passziózott és dolgozott víz alatt, föld alatt. Tagjai úszkáltak, versenyeztek strandokon, tavakban, folyózsilipeket tisztogattak, ba, ráti meghívásra túráztak még Csehszlovákiában is. S jár- tukban-keltükben — Bánkút közelében, miskolci és pesti társakkal közösen — felfedeztek egy érdekes, szép, nagy, meglehetősen értékes diabáz barlangot, amelynek jó vizéből remélhetően megoldódhat végre a népszerű pihenőhely ellátása. — Mind között azonban valószínűleg az egri portya 1/ •• •• • •• 1 n • • / • t iloszonmk. Gizi nemi mondhatja, sok olyan bébit tologatnak a kocsikban, akik annak is köszönhetik az életüket, hogy' meg tudta győzni a szülőket, — az Á. B. bizottság tagjaként arról, hadd jöjjön világra a kicsi. Amikor ilyen ismerősökkel találkozik, restelkedő büszkeséggel mutatják neki, milyen aranyos és milyen nagyra nőtt már. Dolgozott a Vöröskeresztnél, szb-tag volt éveken át. — Nehéz mindenkitől elszakadni, — mondja s a hangjában érződnek a köny- nyek. — Nehéz a búcsúzkodás. — Búcsúról szó sincs, Gizi néni! — mondja az egyik doktornő, akivel huszonhárom éve osztoznak a csecsemő- és anya védelem gondjain. — Továbbra is számítunk rád. y Amit tett, amire negyven esztendővel ezelőtt annyi hivatástudattal vállalkozott: köszönjük, Gizi néni! — deák — lesz a legnagyobb, a legmaradandóbb élmény — mondják. rövid pihenőt tartva munkájukban —. hiszen erről a vén kútról annyi mindent hallottunk már. oly sokat meséltek. Eddig, sajnos, csak abban a törmelékben, szemétben „turkáltunk”, amit a városból ide hordtak. S a tisztítás során néhány XVlll —XIX. századi cserépdarab- Uál egyebet alig találtunk. Ám bízunk abban, hogy később mellénk szegődik a szerencse, s mire a 30 vagy talán 60 méteres kutat teljesen feltárjuk, feltétlenül akad valami komolyabb zsákmány is a „horogra”! A sajátos módon — hegymászó. barlangkutató technikával — dolgozó „békaemberek”. a Debrecenből jött „kutászok” napi 12 órát, sőt néha még többet is töltenek kemény munkával Egerben. A pihenésre azonban a legkevésbé gondolnak. Legszí- sebben — halljuk tőlük — még éjszakára sem mennének be a szállodába, hanem itt maradnának a mászkálás helyett, hogy több idejük jusson a feladatra. Jellemző rájuk, hogy az öreg kút miatt. még az oly híres kazamaták megismerésére is csupán e hét végén szakítottak egy kis időt, s már a munkájuk májusi folytatását emlegetik. — Várjuk a májust — vágyakoznak —, miután május 20-ra kellene befejeznünk a vállalkozásunkat. Meg aztán, mi tagadás, a pénz. a munkabér is izgat már bennünket, mert nem kevésről van szó! S szükségünk van az összegre. hiszen eléggé költséges a mi hobbynk. Csupán egyetlen neoprinruha. amit a könnyűbúvár egyetlen esztendő alatt elnyű. 10 ezer forintba kerül. Abból pedig. amit Egerben ígértek: jó néhány ilyen öltözetet, felszerelést, s mást is vehetünk majd... (—ni) Ezen a vidéken. Heves tájain bizonyára kevesen hallották hírét Vonyarcvashegy községnek. Nem így persze, a vasutasok, akik hivatásuknál fogva sok olyan helyre eljutnak. amiről mások még nem is nagyon hallanak. így van ez Vonyarcvasheggyel is. Pontosabban: majdnem így. Mert ez a kis dunántúli falu — Keszthelytől úgy hat kilométernyi távolságra — lényegében híres és közkedvelt a vasúti dolgozók körében, mert van itt egy szép. ské- nyelmes. minden szempontból kényelmes MÁV-üdülő. Az üdülőtől távol, a füzesabonyi állomás épületében található egy alaposan meg nyújtott téglalaphoz hasonló szűkös kis helyiség, a helybeli nyugdíjas vasutasok központja. Itt szokott tanácskozni a nyugdíjasok szakszervezetének elnöksége is. id. Szigetvári József vezetésével. Munkájuk bőven akad. nem ritka, hogy a heti kétszeri fogadónap is kevésnek bizonyul. Ebből már kézenfekvőnek tűnik, hogy igen sok MÁV- nyugdíjas lehet. Valóban: oz országban napjainkban 103 ezret tartanak nyilván, köztük 25—26 ezer özvegy. A szakszervezet egyik fontos feladata, hogy valamennyiükkel törődjön, különösen pedig a 39 ezer nyugdíjas szakszervezeti taggal. Közvetlen kapcsolatot a nyugdíjas önálló csoportok tartanak fenn, melyekből 54 működik az országban, s közöttük egy a füzesabonyi. — Mi a miskolci területi bizottsághoz tartozunk, és 401 tagunk van — tájékoztat id. Szigetváry József. — Füzesabony mellett Sziha- lom, Dormánd. Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Ernőd és néhány csatolt község tartozik hozzánk, a tagok ügyes-bajos dolgai mellett 426 özvegyi nyugdíjas szociális ügyeit intézzük és állandóan figyelemmel kísérjük további 420 nyugdíjasunk sorsát, akik nem tagjai ugyan a nyugdíjas szakszervezetnek, de ennek ellenére a mi nagy családunkhoz tartoznak, olyan idős emberek, akik gyakori — főleg egészségügyi — segítségre szorulnak. Amire van pénz, s amire nincs Hányféle gondja-baja lehet ennek a mintegy 1200 nyugdíjasnak? Bizony, nem könnyű kiszámítani. A legfontosabbak összeszedéséért azonban nem kell a szomszédba menni, a füzesabonyi vezetőség tagjai is betéve tudják: arcképes igazolványok, tüzelőutalványok, betegség. szociális segélyek... — Kik kaphatnak szociális segélyt? — Természetesen a leginkább rászorulók, tehát azok. akiknek nagyon alacsony a nyugdíjuk. Ugyanakkor azt is meg kell hogy mondjuk őszintén: van, akit nem javasolunk segélyre. mert tudjuk, hogy egyből a kocsmába viszi. Márpedig erre nekünk nincsen pénzünk, inkább adjuk azoknak, akikről tudjuk, hogy élelemre, ruhára, hasznos dologra költik. Ha pedig már itt tartunk, szólni kell arról, hogy a nyugdíj összege általában 1500 és 2500 forint között van. Ez nem különösebben kevés és nem is nagyon sok. Nagyobb gond, hogy a nyugdíjba vonulás körülményei már lényegesen rosszabbak az átlagosnál. A legutóbbi 400 nyugdíjasból csak 155-en dolgoztak a korhatárig. a többiek rokkantság, betegség miatt fiatalabb korban ke. rültek nyugdíjba. Gond és megoldásra váró feladat tehát akad bőven. A legutóbbi elnöki beszámolóban mégis a legjobbak között említették a füzesabonyiakat a miskolci értekezleten. Kétségtelen: rászolgáltak az elismerésre. Anyagi lehetőségeiknek megfelelően évente átlagosan 40 nyugdíjast részesítenek évi két alkalommal 200—200 forint szociális segélyben. További 14 vasutas nyugdíjas közt azt az 5200 forintot, amelyet a tényleges dolgozók központi alapjából kapnak. Munkájuk egyetlen és legfőbb célja: segíteni a rászorulókon. Ha a pótlék nem érkezik... Ennek jegyében, szeretnék elintézni, hogy a most épülő szociális létesítményben a nyugdíjasok is igénybe vehessék majd a kedvezményes étkezést, a régi épületben megüresedő helyiségben pedig klubot rendeznek be. Re. mélik. ez a terv már 1977-re valóra válik, és akkor a jelenleginél is sokkal jobb szervezeti életet élhetnek majd. Feladat addig is marad bőven. Mert gyakran bekopognak hozzájuk azzal, hogy nagyon kevés a nyugdíj, nem érkezik a házastársi pótlék„ gyógyszer, szemüveg, gyógyászati segédeszközök kellenének, vagy éppenséggel gyógyszer-visszatérítés ügyében segítsen a vasutasok szakszervezetének nyugdíjas csoportja. Hogy mit jelent ez a sok intézkedés, azt csak azok tudják igazán, akik már 5— 6 évvel ezelőtt is nyugdíjasok voltak, de gondjaikat- bajaikat nemigen orvosolta senki. A helyzet azóta jelentősen megváltozott, és Adács, a „vasutas község” és Kara. csönd után a legtöbb vasutasnak otthont adó Füzesabonyban egyre kevesebb a nyugdíjasok panasza. S ez nem utolsósorban köszönhető Molnár Lászlónak, aki nyugdíjazásáig az igazgatóságon dolgozott, most a csoportban ő tölti be a gazdasági vezetői tisztet. „Haza" az üdülőbe A kedvezményes üdültetés kérdéséről természetesen szintén a nyugdíjasok csoportja elnöksége dönt. így jutnak el évről évre nyugdíjasok a MÁV központi szakszervezeti üdülőjébe. Nemrégiben ott töltött egy emlékezetes hónapot a 76 éves Nagy László is, aki nem győzött csodálkozni rajta, hogy a beutalón feltüntették: csak ruhát vigyen magával, semmi mást, minden egyébről gondoskodnak az üdülőben. Nem csoda, hogy sokan küldenek üdvözletét a nyugdíjaselnökségnek a vonyarc. vashegyi üdülőből. A rövid, kusza sorokból kitűnik: „szép és jó minden, jó koszt van." S természetesen nem hiányzik a sorok végéről a rövidke mondat, hogy — köszönet érte. B. Kun Tibor Hailama Erzsébet: ii. A sofőr először meg akarja kérdezni, miért nem ötven, aztán mégis hallgat. A fiatalabbik előadó bebújik az újságokba, az öregebbik a sörébe. A sofőr is az újságokat nézi. Ott fekszik egy ember a földön, törülközővel letakarták a fejét. Nem lehet tudni biztosan, futó-e vagy sem, de a sofőr reméli, hogy egy futó, aki beért a célba és lefeküdt a fűbe pihenni. Lehet látni a füvet, az ember ujjai belelógnak a fűszálak közé. Lehetne éppen halott is, amilyen mozdulatlan. Nemsokára negyven éve fekszik itt belemeredve a fűbe. A fiatalabbik előadó lapoz. Már megint Hitler. Egy npvel, aki magasabb nála, és hatalmas fogsorát szinte klvi- csorítja, valamilyen aggodalmas arckifejezéssel. Az előadó böngész a szövegben, úgy látszik, kezd belejönni, mert diadalmasan bejelenti: ez a nő autogramot kér a führertől. A führernek csak az arcéle látszik, a nagy orr az alá ja ragadt bajusz- szal, a lejtős áll, ami tokába megy át, úgy tűnik el a fehér ingnyakban. Óriási sapkája van a führernek és óriási karszalagja. A sofőr tárgyilagosan nézegeti a képet, de egyszerre csak megindul valami a gyomra felől. A führer nyers májat tart a bal kezében. Meg merne rá esküdni. Ügy fogja, mint valami kesztyűt. Közvetlenül a nyers máj alatt egy másik képen nyurga néger srác áll a legfelső dobogón. Rémesek ezek a négerek, azzal a szomorú szemükkel. A hosszú fekete fiú úgy áll ott, mintha kapott volna egy pofont és várná a következőt. Pedig csak az a ronda fényes máj csuroghatna rá, ha... A sofőr elfordul és meglátja a két pasast maga előtt» Ezek még várnak. — Na! — mondja a rekedt és közelebb lép. — Hát lesz üzlet? Az öregebbik előadó váratlanul föléled, lármázni kezd. — Honnét fújták meg maguk ezeket? Mit üzletelnek itten? — Mink, kérem? — a svájcisapkás hörög a felháborodástól. — Én, kérem, bizonyítani tudom, hogy ezek az enyimek! — Megnézni ingyér — szólal meg a szalonkabátos mély Utálattal. A rekedt kikapja a fiatal előadó kezéből az újságokat. 'Az utolsó lapon a sofőr még egyszer meglátja a führert, fehér dresszes lányokat karol át, lottyadt arcán fityeg a bajusz, a lányok meghatottan néznek. Ügy látszik, megnyerték a versenyt. Győztesek, egy sorban. — Megmondtam neked, ugye, megmondtam — hallják még a szalonkabátos dohogását. Az öregebbik előadó fölemeli a sörösüveget, átnéz rajta, át is lát, mert üres. Szitkokat motyog és előhúzza a tárcáját. . A sofőr is kifizeti a számláját, vesz egy csomag cigarettát is. Bánatosan konstatálja, hogy újból szomjas. A vitorlák megsokasodtak a távolban. Az utakat ellepik á szalmakalapos nők, fürdő- gatyás urak, sok a hájas has is. A fiatalabb előadó forgolódik egy darabig, aztán maguk mögött hagyják a Balatont. Este a sofőr megissza a behűtött sörét, megnézi a tévéhíradót, felhúzza az órát. Még bemegy a fürdőszobába, megnézi, elzárta-e a csapokat. A felesége éjszakás, reggel talán I találkoznak az ajtóban egy percre, de lehet, hogy nem. A sofőr sóhajt, mert másnap újra messze megy, ezúttal, sajnos, nem a Balaton felé. A sofőr élvezi a hűvösséget, ledobja a trikóját és félmeztelen mászik be az ágyba. Elalszik, aztán döngölt padlós, meszelt kis házban ébred. Ott van mellette az anyja meg a nagynénje. Két apró öregasszony sötét fejkendőben. Félhomály, fojtott hangok, sikált faasztal sarka, konyhaszék. A nyitott ajtón derengés és langyos levegő érkezik be, zöld kert- illat. Látni is a kertet. Fehér margaréták, aztán hosz- szú sorban végig a duzzadó paradicsomtövek. Vonzza kert, hívja a melegkék holdfény. De valami jeges marok szorítja, nem tudja mi az. A neszek betöltik a házat, nem lehet bent maradni, menekülnek kifelé, az öregasszonyok majd letapossák, hárman egyszerre nyomatodnak ki a szűk ajtón, a kertben fémes, sikoltó hang hallatszik. Látja a kertet, most teljes hosszában, az ágyások végében kardok villannak, hullik a feszes piros paradicsom. Levelek, száldarabok _ repkednek a levegőben, szállnak, mint a libatoll, pedig nem fúj a szél. A két öregasszony o- kog. Oda akar rohanni, ahol a karok villogna!?, de az anyja belékapasz..' iáik, iszonyú súllyal nehezedik rá. A kardok közelednek. Haldoklik a kert, a paradicsomok sikoltoznak. Közelednek a kardok. Az anyja kiabál: nem, nem! ö is ordít. Már nem akar menni. De a kardok közelednek. A kardok csattognak, a paradicsomtövek nyüszítve hullanak darabokra, de mégis furcsa csönd van. Akkor látja meg a vért. Úszik a kert a vérben. Fekszenek a lekaszált paradicsomok a vérben. Nyers fanyar illatuk alámerül a vérszagban. Szeme elé kapja a kezét, mert tudja, hogy a kertnek vége van. És neki is. Süt a holdvilág, mindent beborít a csönd vattatakarója. És mégis, végük van, mindnyájuknak. A sofőr dulakodva fölébred, viaskodik a takaróval. Szeme belekapaszkodik az ablak világos foltjába. Föláll, álom és ébrenlét határán botorkálva eléri az ablakot. Párolog a bőréből a verejték és a rémület. Va- lahonnét egy kétütemű motor hangja oszlatja el a csendet. A sofőr megkapaszkodik az ablakpárkányban és kihajol. A közeli kereszt- útón akkor halad at az autó. A sofőr megkönnyebbülve hallgatja a távolodó motorzajt. Nézi a nádakat, a fákat. Üres hinta lóg a kihalt játszótéren, az útszéli lámpa fénye megcsillan a láncon. Az egyik házfal mellett árny suhan el. Vagy tévedett? Kimeresztett szemmel figyeli, feltűnik-e az árny a ház végénél. Nem, elenyészett. .De ez még nem jelent semmit. A sofőr az eget kémleli. Az ég mozdulatlan. A sofőr áll, fázik, szorongatja a párkányt. Míg a szemközti házban kivilágosodik egy ablak. Hálóinges nő megy át a szobában és lehajol. Talán egy gyerekhez. Akkor; a sofőr lassan elereszti az ablakpárkányt és visszafekszik az ágyába, (VÉGE)
