Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-09 / 85. szám

(ttörő színjátszók országos találkozója

A magyar úttörőmozgalom megszületésének 30. évfordulójához kapcsolódva országos találkozót rendeznek Pécsett, az úttörő színjátszók részére.

Heves megyében is folynak a járási, városi selejtezők. ahol szakzsüri dönti el, hagy melyik hét irodalmi színpad vesz részt április 25-' én a megyei versenyen Egerben. a Hámán Kató Űttörő- házban.

Ezen a vetélkedőn dől el, hogy megyénket kik képviselik majd a Mecsok-alji városban június lo—14-e között az országos seregszemlén.

A Maci bútortól

a feleltetőgépig

A Tanért Vállalat kiállítása a Megyei Művelődési Központban

A gyerekek örülnek a tavaszba szökött nyárnak. a szünidei pihenésnek, tanáraik viszont — a megyei pedagógiai napokon — azt vitatják meg, hogy az óvodákban. az általános, a középiskolákban, a szakmunkásképző intézetekben és a kollégiumokban hol tart a világnézeti nevelés, összege, zik az eredményeket, s beszélnek a tennivalókról is.

Az egyhetes programsorozat egyik szervezője a budapesti Tanért Vállalat, amely igen sok érdeklődőt

Növekvő létszám, új formák, új tartalom a dolgozók

általános Iskoláiban

Megkezdődtek az év végi vizsgák a dolgozók — mező- gazdasági településeken működő — általános iskoláiban; másutt május végén, június elején adnak számot ismereteikről a tanulók. Átmeneti hullámvölgy után az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az igény a munka melletti tanulás iránt, öt évvel ezelőtt még csupán 21 ezren tanultak és hétezren szerezték meg az általános iskolai végzettséget, az idén már 70 ezren járnak a dolgozók általános iskoláiba és mintegy 30 ezren fejezik be tanulmányaikat. 92 százalékuk fizikai dolgozó.

A legnépszerűbb az öthó- fiapos munkástovábbképzési forma; 36 ezren szerzik meg ezen az úton az általános iskolai ismereteket. 68 százalékuk harminc éven felüli, ez tehát elsősorban az idősebbek oktatási formája. A tanulók hetenként kétszer öt órát töltenek az iskolában, egyik nap az ismereteket sajátítják el. — a részvétel ezen kötelező —. a másik alkalommal fakultatív konzultációk keretében rögzítik azokat. E formában egy év alatt két általános iskolai osztály is elvégezhető.

Azok részére, akik vállal- Í3ák az egyéni tanulást és a velejáró nehézségeket, osztá. lyozó vizsgára előkészítő tanfolyamokat indítanak. A sikeresen vizsgázók mintegy 7 százáléka szerzi meg ismereteit ezen az úton.

Évről évre több üzemben, gazdaságban szerveznek az iskolák kihelyezett osztályokat. Jelenleg mintegy 20 ezren vesznek részt ezeken. A felnőttoktatás történetében ennyien még soha nem tanultak a kihelyezett osztályokban.

Számottevően fejlődött az .elmúlt években a dolgozók általános iskoláiban a tartalmi munka. 1966-tól külön tanterv és minden tantárgyból külön tankönyv áll rendelkezésre. A kötelező tantárgyaknál több oktatási formában bevezették a feladatlapokat és az ellenőrző feladatlapokat ezzel párhuzamosan eltörlik a vizsgákon. Az oktatás és a közművelődés kapcsolatának erősítésére ugyancsak bevezették az esti tagozatokon az úgynevezett közművelődési program fakultatív tantárgyát. A tanulók kéthetenként háromhárom órában a tantervi anyaghoz kapcsolódóan szín. házba mennek, könyvtárakban. múzeumokban tartják a foglalkozásokat, ismeretterjesztő előadásokat hallgatnak. Hozzájárult a kedvező tanulmányi eredményekhez a tantárgyak egy részének „tömbösítése” is: a tanulók az első félévben öt. a második félévben négy tantárgyat tanulnak.

Az idén szeptemberben megkezdik a dolgozók általános iskoláiban az új tanterv és az új tankönyvek fokozatos bevezetését. Az új tantervben megújult tartalommal szerepel a családi nevelés. a jogi ismeretek. az egészségvédelmi ismeretek, valamint a rajz és a rajzoktatás. A négy tantárgy közül egy kötelezően választható. A képzést a jövőben a rádió és televízió külön műsorral segíti.

Jelenleg megközelítően

mintegy 900 iskolában folyik felnőttoktatás. A számottevő

eredmények ellenére még

mindig körülbelül egymillió olyan keresőképest tartanak nyilván, aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, igaz. többségük 45

éven felüli. A szakemberek tovább keresik azokat a lehetőségeket — a jelenlegi formák kiszélesítésével, újak kialakításával —. amelyekkel az eddiginél is nagyobb tömegek vonhatók be a felnőttoktatásba. Az új formákat és a tartalmat az 1976. szeptember 1-én életbe lépő új általános iskolai rendtartás fogja keretbe. (MTI)

vonzó kiállítást rendezett az egri Megyei Művelődési Központban, az általa gyártott, forgalmazott, a korszerű oktatást szolgáló berendezésekből, bútorukból, a különböző szemléltető és kísérleti eszközökből.

Mindez nem áll távol az ifjúság javát szolgáló sokoldalú eszmecsere alaptémájától. hiszen a tanításnak is lépést kell tartania az idővel. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt úgyszólván minden á tana? rátermettségén, színes előadókészségén múlt. A szegény diák ült. a behemót, az agyonkoptatott padokban, s több-kevesebb sikerrel birkózott a matematika, a fizika, a kémia, a biológia rejtelmeivel. Ha szorgalmas volt, megtanulta a világ anyagi- ságát igazoló érveket, de nem lehetett részese a kutatás, az egyéni felfedezés örömének, holott csak ez a járható útja az ismeretek tartós rögzítésének.

Aki emlékszik erre a korszakra. az értékeli igazán , a fejlődést, azt a folyamatot, amelynek még csak a kezdetén tartunk. Ezt sugallja, bizonyítja a Tanért dicséretre méltó vállalkozása. Az ésszerűen csoportosított anyag ugyanis nemcsak a jelen lehetőségeiből ad ízelítőt, hanem érzékelteti a jövő perspektíváját is.

De sok óvoda fogadná el az ízléses, az apróságok kényelmét szolgáló Maci bútorgarnitúrát. Itt sorakoznak a szebbnél szebb játékok, s az iskolai munkát megalapozó szép kivitelű. ötletes szemléltetőeszközök is.

Érdemes elidőzni a természettudományos részlegnél. Kis helyet foglalnak el. s rendkívül praktikusak a jói felszerelt, mutatós, a tanulói kísérleteket szolgáló asztalok. Ha a diák ezen dolgozik, akkor saját maga általánosíthatja fizikai—kémiai megfigyeléseit. Ez bizony jóval több a legkifejezőbb magyarázatnál is, mert tényekkel éfvel, s igazolja a természeti törvények létjogosultságát.

Emitt egy másik, tőbbszög- letű asztaltípus. körülötte forgószékekkel: rendkívül ötletes megoldás, s nagysze- . rűen hasznosítható i minden iskolában.

Tetszetős a feleltetőgép, a hozzá csatlakozó apparátussal. Alkalmazása feltétlenül megkönnyíti a tanár ellenőr, ző tevékenységét.

Köztudomású, hogy az idegen nyelvek oktatása terén bőven akad tennivaló. A hagyományos módszereknél jóval hatásosabbak a korszerűek. Ezek zöme csak a nyelvi laboratórium révén valósítható meg. Egy ilyen felszerelést is láthatunk a kiállításon. Ma még kevés oktatási intézményben találkozunk vele. Az itt bemutatott berendezés előnye az, hogy kis teret igényel, s az ára is elfogadható. .

Arrébb egy komplett könyvtárszoba: irodalom-történelem órákat tarthatnak, s ilyen környezetben az általános és középiskolások ideális körülmények között ismerkedhetnek meg a kézikönyvek, a forrásmunkák használatával.

A biológiarészleg is tartogat számos kellemes meglepetést: a tágas vitrinben ugyanis meglelhető,k a legújabb szemléltetőeszközök.

A jövőre utal az a kiegészítő, anyag, amelyet a pedagógiái tudományos napok egyik rendezője: a megyei művelődésügyi osztály állított össze. Makett, illetve tervrajzok, magyarázó szövegek formájában mutatják be a helyi kezdeményezésnek számító — a népművelést, az oktatást, a sportot egyaránt szolgáló — nevelési központra vonatkozó dokumentumo. kát.

Ma nemcsak az érdeklődőket. hanem a megrendelőket is várják, azokat, akik lehetőségeikhez mérten a mind eredményesebb nevelőmunka szolgálatába kívánják állítani a korszerű oktatás egyre gazdagodó technikai arzenálját.

(pécsi)

A gépirónö

Az írógép kétszáz éves. Az első írógépet 1775-ben Kempe-í len Farkas, hazánkfia szerkesztette és ajándékozta Mária Terézia vak unokahúgának. A múlt század második felében három fiatalember Amerikában tökéletesítette a mechanikus írószerkezetet. Hogy munkájuknak társadalmi hátteret is biztosítsanak, kiáltványt intéztek Amerika népéhez: „Szabadítsátok fel a nőket a nehéz gyári munka alól”.

Egy Remington nevű pénzember egyszer meglátott egy írógépet barátja feleségénél, és óriási ötlete támadt: Gépesíteni kell a kézírást az egész világon! Elkezdődött az író- gépgyártás. Mindez 1880-ban és ma már..,

— Mióta gépírónő?

— Tizenhét esztendeje. Egyfolytában ezen a munkahe# lyen.

— Gyorsírni is tud?

— Természetesen.

— Szerintem ez nem Is olyan természetes.

Nehezen indul a beszélgetés, de miután kiderül, hogy nem vagyok munkaerő-csábító, és csupán beszélgetni szeretnék, oldódik a hangulat Ügyannyira, hogy Jucika, Katikat Mancika is bekapcsolódik a diskurzusba.

— Kevés-e a gépírónő?

— A „jó” gépírónő kevés! Hazánkban évente úgy lt>J dóm 12 ezren tanulják szervezett formában a gépírást Dúl jól, helyesen gépírni, sajnos csak kevesen tamilnak meg.

— A többiek?

Egymás szavába vágva válaszolnak.

—- Pötyögtetnek! Tele helyesírási hibával. Nem is cső» da, hiszen a gyors- és gépíróiskola jelenleg nem tartozik iskolarendszerünk szervezetébe. Néni ad végzettséget, továbbtanulás esetén sehol sem számít Csoda-e, ha...

Csökkenteni kell az adminisztrációt! Harc indult a sd§ papír ellen.

— Tudjuk! De precíz, pontos, helyesírásilag is kifogás^ tálán levelekre, ügyiratokra ezután is szükség lesz.

— Kell-e ennyi gépírónő?

Többen rágyújtanak, a vállukat rándítják.

— Még töt?b jó, kifogástalan munkát végző gyors- és( gépírónő kellene, akik élethivatásuknak tekintik ezit a munkát. Azokat pedig, akik a gépíró-bizonyítványt fiatalságuk és csinosságuk mellett csak ugródeszkának tekintik, hogy úgy mondjam...

— Igen! Becsüljék meg jobban a szakmát. Vannak or# szágok, ahol igazán csak azokat a gépírónőket fizetik, akik nyolc óra alatt 70—80 ezer betűt ütnek le. Ez nálunk nagy; teljesítmény, de a mostaninál jobban el kellene ismerni a minőségi munkát.

Mancika a legbuzgóbb a beszélgetésben, ezért 5 kapjá az utolsó kérdést:

— Mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó gépíró legyen? j

Mintha készült volna a’ válaszra:

— öt dolog szükséges! Mindenekelőtt kitűnő alapképzés, intelligencia, jó idegrendszer, rendszeres gyakorlás és nem utolsósorban jó írógép.

Annyira sikerült a válasz, hogy Mancika még egy juta# lomkérdést kap.

— Ha magán múlna, mit tenne a gépíróképzés érdeké# ben?

— Megszüntetném azt a gyakorlatot, hogy a gépírói?- kólába jelentkezettek nagy többsége a középiskolákból eltanácsolt diák legyen. A felvételnél a hivatást, a szakma szeretetét venném a legelső helyre.

Lehet, hogy igaza van?

Szalay István

Hallania Erzsébet:

Oüs®dkt

1&16. április 9., péntek

Messze, ahol sötét csík a tó, vitorlák villannak. Badacsony masszív tömege átlátszik a csillogó párán. Emitt a sekély vízben zajlik az élet.

Ülnek hárman az asztalnál és nyelnek. A vászonernyő alatt ugyanolyan meleg van, mint kívül. Reménykednek, hogy a sör hideg lesz. A sofőr magába roskadva ül a széken, már bánja, hogy kólát kért. Hideg szódát kellett volna jégkockákkal. Sört este, ha időben hazaér. Reméli, hogy időben hazaér. A két előadó talán nem sörözi el az egész napot. A sofőrnek megint eszébe jut, hogy átmegy buszosnak. Ha a gyomra egészen rendbe jön, azonnal átmegy.

Az úton két fürdőruhás nő közeledik. Az egyiknek irdatlan combjai vannak.

— Életemben nem láttam ilyen combokat — suttogja az egyik előadó, a fiatalabbik.

Megjön a sör, hideg, párás az üveg oldala. A kóla természetesen meleg. A sofőr elsavanyodott képpel tölt.

— Vissza kéne küldeni — véli az öregebbik előadó — az anyjuk istenít.

— Fantasztikus combok — nyeldekli a sörét a fiatalabbik és derékból » imdáruhás után fordul. El van bűvölve.

A sofőr nézegeti a vizet, a teraszról látni az egész ezüst ragyogást. A sofőrnek eszébe jut, hogy ez a magyar tenger. Meg hogy sokszor a katicabogarak és a szitakötők messze berepülnek a víz fölé, aztán belezuhannak. Amikor életében először, még az ötvenes évek elején itt nyaralt egy úttörőtáborban, összeszedte a fuldokló bogarakat és kiszállította őket a partra. Volt, amelyik mindjárt megszáradt és elrepült. Jó lenne megmártózni. Persze, lehetetlen.

— Nézzétek, a svábok pezsgőznek! — mondja valaki. — Ebben a hőségben!

A terasz túlfelén a nyugatnémetek tényleg pezsgőznek.

A sofőr most látja, milyen nagy a forgalom az ernyők alatt. 1 Lobogó hajú, farmeregyenruhás sereg raj1- zik az asztalok közt. Keresnek .ezek valamit? A nyugatnémeteken kilométerről látszik, hogy nyugatnémetek. Érdekes.

Mind a hárman a nyugatnémeteket nézik, mert van egy attrakció is, egy bojtos farkú fekete kutya, azt is itatják. A röhögések megremegtetik a levegőt. Két lerobbant eggéa közeledik %

nyugatnémetek asztalához, nem határozottan, inkább szimatolva. Az egyiken kifakult piros svájcisapka, a másikon, a dögmeleg ellenére, fényes fekete szalonkabát.

— Várják, hogy leesik nekik valami — mondja ütál- kozva az öregebbik előadó. Habosra tölti a‘poharát, és egy slukkra issza ki. A sofőr akaratlanul is odanéz, és maga is nyel hozzá.

— Nem, ezek valamit akarnak — véli a fiatalabbik előadó. Jól látják, hogy a két pasas újságköteget helyez a nyugatnémetek asztalára. Egy fehér kalapos nő sikítozva nevetni kezd, a kutya kinyújtja a nyakát és három kicsit vakkant. Kis idő múlva megint hármat. Éles, ütemes ugatása fülszaggató. A nyugatnémetek asztalánál zúgnak, mint a méhek. A piros svájcisapkás nyitogatja az újságokat, magyaráz. A szalonkabátos szétterpesztett ujjakkal mutatja: ötven. A nyugatnémetek főnöke, egy kövér, aranyszemüveges férfi valamit a szalonkabátos kezébe nyom, egy újság marad, a többit a svájcisapkás begöngyöli a hóna alá. A kutya kiesik az előbbi ritmusból és folyamatosan ugatni kezd. A fehér kalapos nő visítozva beszél & kutyához a atfugatt;

németek főnöke odainti a pincért, a társaság mozgolódik. Az aranyszemüveges góré ötszázast tesz az asztalra. A sofőr, eminnen, kiguvadt szemmel nézi a mozielőadást. A jelenetben szerepel egy világoskék farmeres ifjú is, hosszú lábára most egyensúlyozza vissza az emeletes talpú fapapucsot. Lába magasan az asztal fölött imbolyog. Az aranyszemüveges tanulmányozza a számlát, és, uram- atyám, megszámolja a visz- szajáró pénzt. Csak utána ad borravalót, szedegetve a fémpénzt, mint tyúk a magot. A bojtos farkú kutya meg a nő egymást vonszolva távoznak, utánuk a menet. Az újságot az aranyszemüveges elvitte.

— Gyönyörű — dörmög maga elé az öregebb előadó — muszáj még egy sört innom.

A két rozzantkülsejű ott őgyeleg a teraszon, talán asztalt keresnek vagy ügyfelet. A sofőr nem bír a kíváncsiságával, odainti őket.

— Tetszik parancsolni? — udvariaskodik a svájcisapkás, akinek szinte nincs is hangja, annyira rekedt. Igazi alvilági pofa, a bőre gyűrött. A másik inkább konfliskocsisra emlékeztet, rezes orr, a tartás bizonyos előkelősége, de a szalonkabát alatt nincs ing. Kérni se kell, kiteregetik az újságjaikat.

Rengeteg kép. Távolugrás, gerelyhajítás, lovaglás. Pályák, épületek, emelvények, dobogók. Kézfogások. Egy úr a színházban, mosolyog, karját; óriási horogkereszt Hit-;

ler, más urak társaságába«.) mosolyog. Hitler a páholyában, szintén mosolyog. Mindenki mosolyog. Egy úszó vizesen, fürdőköpenyben mosolyog, kinyújtott karral,

—1 Mi ez? — kérdi tátotí szájjal a fiatalabb előadó, mert ezt a kézmozdulatot ismeri a filmekből.

— Ez kérem, ritkaság mondja lelkesen a rekedt. —* Ezek, kérem, a harminchatos berlini olimpia újságjai,, olimpia cejtung, rá is van írva. Tetszik emlékezni...

— En bajosan — vigyorog az előadó —, mert még meg se születtem.

A sofőr egy pillanatig irigyli az előadót, mert ó alighanem már élt akkor Attól függ, mikor volt as olimpia, melyik hónapban, Itt van: augusztus. Igen, ő élt már akkor. Kéthónapos volt, szent isten.

Valami Herr Oberleutnant lovon. Egyenruhák a pályákon és a pályák körül. Hitler egy öregemberrel szemben, aki ódon skót testőrnek néz ki, de az öregebbik előadó kibetűzi, hogy ő as 1876-os olimpia maratoni bajnoka és görög.

— Tényleg, te tudsz németül — örvendezik a fiatalabbik előadó. — Mi ez a gaz itt a kezében?

— Olajág — mondja undorral az öregebbik és elfordul. — Kislány, halló, hozzon nekem még egy sört!

Most megszólal a szalon#

kabátos is.

— Darabja egy tízes. ,

(Folytatjuk^. _]