Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-08 / 84. szám

í Xettéfűrészel! zongora Páskándj Géza komédiájának ősbemutatója Egerben Uj tankönyv­AZT A BIZONYOS és»jel­képet hordozó, de nagyon is valódi, böhöm nagy zongorát a darab végén fűrészelik ketté. Kár. Ha rögtön az­után esik neki , a munkás- osztály két anyagmozgató fia az ütött-kopott és természe- 'tesen polgári létet, sőt kis­polgári státuszt jelentő zon­gorának, amikor a függöny felmegy., egy fiaskóval keve­sebbet jegyezhetett volna fel a színháztörténelem. Vagy az irodalomtörténelem, é A „vagy” nem véletlen; Pás- kándi Géza komédiája —. hogy miért komédia és hogy kcmédia-e egyáltalán, erről majd később — nem szín­padi mű, alig az. Irodalmi munka sokkal inkább. A költő, a próza-, sőt az esz- széiró jegyzetei, még inkább vázlatai válnak dialógussá az egri színpadon. Miről is szól hát e komé­diának nevezett színpadi mű, miről zeng bizony ha­mis hangon alig-alíg kivehe­tő melódiát az a bizonyos zongora? Meglehetősen ne­héz kibogozni ezt a cselek­ményből, nem azért, mert esetleg a cselekmény lenne olyannyira bonyolult, hanem mert oly kevés és erőltetett, hogy önmaga létének fenn­tartása is a legragyobb ne­hézségébe ütközik, nemhogy még lényegi tájékoztatót is tudna nyújtani az a bizo­nyos cselekmény: mit és, mi­ért? Forduljunk hát magá­hoz az íróhoz, mit mond ő A ketté fűrészelt zongoráról? „A komédia . .. amely egy jól szituált házaspárról, il­letve annak válságáról szól. Tulajdonképpen arról van szó. hogy a férj és a fele- .ség, miután elég hosszú ide­ig élt egymás mellett és mindketten hazudtak is so­kat egymásnak — elhatá­rozza, elválik. Csakhogy egy­szer rájönnek: nem lehet mindent elosztani. Az együtt töltött évek emlékeit, azokat a bizonyos lelki javakat pél­dául nem tudják elosztani Összeköti őket ■ a kényelem rabsága is, és emellett még ott az a bizonyos zongora, amely egyszerűen nem fér ki az ajtón... A történél tragikomédiája, vagy gro- teszkje abban rejlik, hogy bár a házaspár szíve szerint elválna, de mert nem sike­rül az osztozkodás, mégis együtt maradnak” — így a leghitelesebb nyilatkozat, az íróé, A kettéfűrészelt zongo­ráról. AZ ALAPGONDOLAT egyaránt szolgálhat maté­riául komédiához vagy tra­gédiához, akár zenés vígjá­tékhoz is: írói alkat és kész­ség, hogy ki miből mit te­remt színpadra. Azt se le­hetne mondani, hogy ez az alapötlet nem valós vilá­gunk napjaiból merített, hogy az anyagi javak féti­se nem jelent-e igen sok esetben olyan cementet, amely ugyan összetart, de alaktalan lesz csak tőle az épület, vagy a példánkhoz közelebb állóan: a családi fészek. Páskándi Géza úgy döntött, hogy ko­médiát ír ebbői a konflik­tusból, s miután a színház dramaturgiája nem akarta, vagy nem tudta lebeszélni erről. Jurka László rendezé­sében. ím bemutatásra is ke­rült Egerben. Nem komédia. Még vélet­lenül sem az. Szatirikus fel­hangok, beleerőltetett komé­diapillanatok. „ melodramati- kus percek, kevés, nagyon kevés mosoly és nagyon- nagyon sok unalom. Már- pedlglen közismert'’dolog a műfajhoz nem értő nagyér­demű közönség színházat leg­ritkábban látogató tagjai előtt is, hogy a komédia: ko­média. Sok bohóság, sok ne­vetés, a valóság olyatén fej­tetőre állítása, hogy «attól a valóság még igazabbnak de­rül ki a végén. Egyszóval jól kinevetjük magunkat a 0 Nemitől, löib. április. 8., csütörtök színházban. Ez a komédia., Isi Elírták a címlapot? Voltaképpen tragédiát akartak írni, csak a nyomda ördöge csintalankodta oda, egyedül téve a komédiát, a nem megfelelő műfaji meg­jelölést? Csakhogy ez a színpadi mű drámának, tra­gédiának is rossz, pontosab­ban színpadi, műnek rossz, egyszerűen azért, mert nem történik benne semmi. A fő­szereplőkön kívül — jósze- rint akar őket is beleért­hetnénk — senkinek semmi­féle dramaturgiai funkciója nincs ebben a darabban. Az a bizonyos harmadik — Pé- va Ibolya küszködik életre lehelésében — akiért a férj hagyná megunt hitvesét, megjelenik a szín elején, az­tán az előadás végén még tapsra se jön ki a függöny elé: egész szerepét egyet­len mondattal elmondhatta volna bárki. A takarítónő — Demeter Hedvig —, aki ugyancsak a darab elején érkezik, iszik és mond há­rom jópofásat, amolyan ta­karítónői mondatot, majd távozik és nem is látjuk többet. És a rokonok, a második részben, akik hosz- szú és sivár perceken ke­resztül nézik egymást telje­sen tanácstalanul motyogva valamit valakikről. Érthető a tanácstalanságuk: fogalmuk sincs, miért írtg meg őket az író, s ha megírta, miért kellett nekik idejönniük, s ha már idejöttek, miért kell olyan maflaságokat monda­niuk, aminek a világon sem­mi értelme sincs. Se mély. se magas értelme. És a sze­rencsétlen feleség — Pécsi Ildikó próbálkozik vele tisz­teletre méltóan —, aki ter­mészetesen tudós fajta, de aki elájulva jön haza Bécs- ből, s olyan ostoba, mintha voltaképpen ő lenne a taka­rítónő, de még a múlt szá­zadból? És ez a szerencsét­len feleség íme a darab vé­gére, ki tudja mitől és mi­ért, mély gondolatú lesz és nagy értelmű: mintha kicse­rélték volna. íróilag, színé- szileg is. A tisztelt férj — CsiSzér András .— szavaiból még igazi gondolat sem te­lik, amolyan egyetlen igazi amiért a színház úristene ta­lán megmentette volna a darabot is, az előadást is. Mindezek ellenére gyakori volt a megye nemessége ré­széről a fejedelem iránti hű­ségnyilatkozat is. Igaz, en­nek volt valóban szép pél­dája is. Ezt fejezte ki Heves vármegye, amikor Eszterhá- zy nádornak József császár­hoz való pártolásra buzdító levelét felbontatlanul hagy­ta és Rákóczi fejedelemhez juttatta el. A fejedelem 1708 nyarát még Egerben töltötte. Ez volt a legutolsó hosszabb tartózkodása itt Rákóczi Fe­rencnek. Ékkor már világo­san látta, „hogy fokozottabb nehézségekkel kell megküz­denie: a katonai helyzet a császáriak javára billentette a mérleget, az ország telje­sen kimerült, s a megyei nemesség magatartása nyil­vánvalóvá tette, hogy a megnehezedett viszonyok közt nem vállalja a ráháruló ter­heket. II. Rákóczi Ferenc 1708. évi egri tartózkodása alatt a szabadságharc ügye már ha­nyatlásban volt, de a fejede­lem mégis újra és újra biza­kodik. A Trencsén yáránál kapott vereség azonban ko­moly csorbát okozott, ketté­vágta, szétszakította a sza­badságért küzdők táborát. Akik eddig ingadozók vol­tak. azok most árulókká let­tek. akiket kedvetlenné tett a hosszú háború, azok most azon gondolkoztak, hogy mi­ként vonják ki magukat a terhek alól. Az egész ország­ban a fásultság, a kétségbe esés lett úrrá az embereken „Csak egyedül az a remény­ségem — írja a fejedelem —. hogy mén talán az országban találkozik négy-ötezer oly igazlelkű magyar, aki inkábbk kézen akar meghalni, mini­program Egyetlen igaz mondatért. Csak panaszkodik, hogy őt nem becsüli a felesége, hogy őt soha nem becsülte a fe­lesége, és hogy őt soha nem is fogja becsülni a felesége. És mindezt mély drámai át­éléssel ! , MÉG NÉHANYAN szere­pelnek a színpadi játékban, teljesen feleslegesen, leszá­mítva a két „trógert”, akik legalább melóztak a színpa­don. Jurka 'László nem sok örömmel nyúlhatott ehhez a sajnálatosan rosszul sike­rült darabhoz. , és ez meg is látszik az előadáson is. öt­lettelenség, kínosan néma percek, merev beállítások, csetlés-botlás a nem éppen sikerült kulisszák, díszletek közö,tt, szöveghibák sora — fegyelmezetlen, éretlen volt az előadás önmaga is. Nem szívesen akasztanám rá a tisztességes mestermunka címkéjét sem. Az író kötelessége, hogy mindent megírjon, amiről az az érzése, hogy meg ’ kell írnia. Az író joga, hogy mindazt, amit meg akar ír­ni világunkról, vagy vilá­gunk ürügyén, úgy írja meg, olyan műfajban, amilyenben úgy véli, hogy legjobban formázhatja mondandóját. A színház kötelessége és joga is egyben, hogy az író mun­kájából, jelesen színpadi alkotásából azt engedje , a színpadra, amely szerinte arra érett. Zöld gyümölcs is sejdítheti ugyan a szakem­ber előtt, hogy milyen lesz a csodás ízű hibrid, de a kísérletek mégis a műhe­lyekbe, laboratóriumokba va­lók, és nem a — képletesen értett — közfogyasztásra. Páskándi Géza — a szín­ház közreműködésével — nem bánt jól darabja színé­szeivel, és azok sem bántak jól öveié. Minden bizony­nyal, a hazai bérletrendszer jellegétől függően, az író da­rabja lefutja az egri köte­lező előadásszámot —, de et­től még nem változott sem­mi. Csak tovább romlott: mert talán úgy tűnhet, hogy megélve mégiscsak egy tu­catnyi estét — életképes a kicsike. PEDIG — és sajnos — nem az. Gyarkó Géza A szocialista köznevelés • féjlődésében, az oktatás kor­szerűsítésében. a nevelés eredményességének növelésé­ben fontos szerepet betöltő tankönyvek kiadásának hely­zetéről és fejlesztésük fel­adatairól tanácskozott szér- dán Ortutay Gyula aka­démikus elnökletével az or­szággyűlés kulturális bizott­sága. A magyar tankönyvki­adás együtt fejlődött a szo­cialista iskolafendszerrel, s a tankönyvek korszerűbb taí- talrhukkal mind több lehető. ' séget adnak arra. hogy az iá- kóla nagyobb mértékben ne­veljen önálló gondolkodásra és munkára. A tankönyvek megújulása minden iskolatí­pusban ma is tartó folyamat. — A szakemberek — mint elhangzott — új tankönyv­Messzire, kék köntösbe öl­tözött dombok, hegyek lá­bánál a nagy tó tükre. Kö­zelebb vízhez ereszkedő vil­lák, nyaralók. Közvetlen sze­münk előtt pedig a kert. Ko­pasz, éppen csak rügyet hozó barackfákkal, keskeny gya­logösvénnyel. amely a nap­fényben fürdő terasztól egy szürke kis kőépülethez fut. Itt-ott füst gomolyog. Ége­tik a gazt, a rosszat. S a fris­sen metszett fák ágait. A csend mérhetetlen. Csak mintha a föld szabadult lé­legzése neszezne. A kis szür­ke házról beszélgetünk. Meg a barackfákról, szőlőlugasról. ami annyi örömet, kedvte­lést jelentett az írónak. S amely immár két esztendeje árván viseli az időt. — Most rajtam ez a gond is. De szívvel csinálom — mondja Ella néni, megtöröl­ve izzadó homlokát. —• Csi­nálom, mert Laci hagyatéka, végső rendelkezése. hogy mindez fennmaradjon. Le­gyen. ahová megtérnek lá­nyaink, unokáink. Legyen, arpi visszavárja őket akár a tengerentúlról is. Legyen ká­p rogram előkészítésén dol­goznak, amelynek lényege, hogy tovább emelkedjék a tankönyvek színvonala, ta- nulhatósága. terjedelme pe­dig csökkenjen. Az új tan­könyvek kimunkálásánál az az alapvető cél, hogy a tan­könyv a legszükségesebb is­mereteket. az alapok elsajá­títását biztosítsa, önálló gon­dolkodásra. az ítéletalkotó képességek kibontakoztatásá­ra neveljen, szakítson a ma- ximalizmussal, és a túlzott lexikalitással. A tervek sze­rint az 1978—79-es tanévben 80 új tankönyvnek kell meg­jelennie a Tankönyvkiadó Vállalatnál: i új tankönyvet kapnak például az általános iskolák, és a szakmunkás- képzési célú szakközépisko­lák első osztályai. (MTI) pocs, kötés a múlthoz, jelen­hez. Leballagunk a nádfedeles. puritán tanyácskához. A fal­ra kúszó növényindákon né­hány napszítta babérkoszo­rú. Változnak, cserélődnek, aszerint, ahogyan újabb és újabb diákcsopqrtok irodal­márok. tisztelők fordulnak meg a tájon. Sajkód tóhoz ereszkedő lankáján. — Bent új jóformán min­den, de én őrzöm a pici szo­ba. konyha valamennyi bú­tordarabját. Fekhelyét, a fa­ragott lócát, öreg szekrényt, könyvespolcot, az olcsó bá doglavórt és kantát, a petró- leumfőzőt. amelyen egyszerű ebédjét készítette. Utóbb há­rom telet*kihúzott itt, jófor­mán teljes magányban, hi­szen a zord idők érkeztével elnéptelenedik a i környék. Innen került ki. a lí. József, a Colbert tenyérnyi fecnikre rótt kéziratkötege, a Sajkódi esték számtalan tanulmánya, ebben az eldugott vityillóban viaskodott. torlódó gondola­taival és a betegséggel, ami legyűrte végül. Hogy mi ma­radt utána publikálatlanul? Három nagyvárosban Vándor Sándor országos énekkari fesztivál Április 28-a és május i-e között három városban. Bu­dapesten. Szolnokon, illetve Veszprémben rendezik meg az országos Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás ének­kari fesztivált. Heves megyét a füzesabo­nyi Erkel Ferenc munkás vegyeskórus képviseli Pósz- thy József karnagy vezetésé­vel. Műsorukban Novikov, Vándor Sándor és Sosztako- vics egy-egy műve szerepel majd. A programot a Magyar T*_ levízió körkiapcsolásos. egye­nes adása nyitja meg. Az esemény két fő hangverse­nye: az április 29-i koncert a kőbányai Pataki István Művelődési Központban és a Zeneakadémia nagytermében tartandó május elsejei hang­verseny. Ha én miniszter lennék cím­mel egy magvas kultúrpoli­tikai eszmefuttatás, amelyre' Aczél György inspirálta. Be­mutatásra vár színműve, a Harc a jólét ellen. S a Mag­vető Könyvkiadó elkérte a Magam helyett folytatását. Ám ki tudja, hol rejtezik még több más munkája, amik különböző megfontolásból kerülték el a nyomdafesté­ket A tuszkulánum, Németh László végvára, menedéke, elárvult barackfáival együtt most a sors tenyerén nyug­szik. Olyan gazdát, gondozót remél, hogy sokáig őrizhesse a múló időben egy nagy író és tiszta jellemű férfiú emlé­két Csak mintha hosszú lenne már ez a várakozás! Nem kedves vendéglátónk, az özvegy mondja. Mi érez­zük akik idelátogattunk ezen a ritkatüzű április délutánon, s találgatjuk: min múlhat, hogy a gyönyörű Balaton-vi- dék újabb irodalmi kegy­hellyel gazdagodjék....? (moldvay) Sajkódi emlék GRŰZ jÁNOS: fi kurucok Vezérlő Fejedelme 14- A harc elbukott - az emléke örök sem inkább nemzetünk gya­lázatát szemlélni." Bercsényinek a szabadság- harc melletti szilárd hitében bízik Rákóczi, katonai ké­pességeit jól ismeri. Ezért is bízza meg a felvidék két kulcsának. Egernek és Kas­sának a védelmével. Eger várában 1708-ban a katona­ság gyengén felszerelt és fe­gyelmezetlen. Tüzérekben ko­moly hiány van, pótlásukról gondoskodni kell. Az élelmi­szer és hadifelszerelés is na­gyon hiányos. Ezeknek ahiá- . nyoknak a pótlásában segí­tett a Sárospatakon megtar­tott országgyűlés, amelynek Rákóczi feladatául tűzte ki a szabadságharcért való küzde­lem összefogását. A vármegyei katonai teendők vezetésére minden mdgyében külön ka­pitányt választottak. Heves vármegye ennek alapján Or­czy Istvánt választotta meg toborzó kapitánynak, aki a hazai haladás szolgálatában álló tarnaörsi Orczy család őse volt. Mindezeknek az in­tézkedéseknek azonban már nem nagy jelentőségük volt mert nem tudták megmen teni a szabadságharc ügyét, amelyet egészen zátonyra vitt a Rákóczi táborában és h felvidéki vármegyékben 1708 végér. kitört pestis. A nép lelkesedését, áldo­zatkészségét a kétségbeesés, a pestistől való rettegés vál­totta föl. Így volt ez Heves megyében is. Ez a félelmetes halál vetett véget Bottyán János tábornok életének is. aki a hatvaniak lázadása le­verése céljából jött Heves megyébe. 1709. szeptember 25-én jelentik, hogy a vén Bottyán a másik szemét is örökbe behunyta, „circa Ka­tán Sántám Laurentii" (Szentlőrinckáta környékén). Bottyán tábornokot Rákóczi is nagyon szerette, aki halá­la után így dicsérte őt: „nem él többé a népszerű férfiú, ki csak puszta neve varázsával is lelkesíteni bírta a népet: ki a hadak terén rettenthe­tetlen vitéz, tapasztalt és örök-tevékenységű vala; ki semmi csapás alatt el nem csüggedett. Reá. míg csak vérét a halál meg nem fagy- lalá. mindén körülmény közt bizton számíthattak.” Az 1708-ban kitört pestis me­gyénk területén is igen sók áldozatot szedett 1709-ben írja Bercsényi: „Az bizony rossz dolog, hogy a pestis már bent van Égerben, ha­za is kellett eresztenem az egri hadat.” Mindenki mene­kült a városból. Eger teljesen kihalt lert A vármegyei tör­vényhatósági bizottsági ülé­seket is a visznekí. káli. gyöngyöstarjáni. gyöngyös- óroszi nyílt mezőn tartották meg. A császári seregek már 1710 táján az országból egyre nagyobb területeket vettek birtokukba, és közeledtek a Tisza menti részek felé. Ezért is sürgette a fejedelem a vármegye és Eger védelmé­nek megszervezését. Az Egerben levő aktákat, ügy­iratokat Gyöngyösre szállí­tották a barátok kolostorába, mert úgy vélték, hogy itt na­gyobb biztonságban lesz. Eger körüli falvakból a nép elvonult, az egri várat élel­miszerekkel és hadianyagok­kal jól ellátták. Április 3-án Rákóczi maga is Egerbe jön, ahol megtekinti a vár erősí­tését szolgáló munkálatokat és különböző hadi intézkedé­seket tesz. Ekkor Heves vármegye még 4000 forint rendkívüli segélyt adott a fejedelemnek, ame­lyet Rákóczi elismerő levél­ben nyugtázott. Heves vár­megyét példaképül állította a többi megye elé és ígérte, hogy „amint a jövőben alka­lom /nyílik az ország rendet összehívására, ezen 4000 Ft segély összegének méltó le­számolására intézkedésünk­kel késni nem fogunkSaj­nos. erre már nem nyílt al­kalom. 1710. október 6-án a Gyöngyösön megtartott utol, só megyei közgyűlésen Heves vármegye is meghódolt. A királyi hadakkal csak az egri .vár állott szemben, amely nek parancsnoka Pirinv Miklós, alparancsnoka Rí dhey Ferenc volt. De maguk­ra maradva nem tarthatták fenn a várat, így december 8-án megadták, magukat s császári hadaknak. A vár megadásáról Rákó. czí úgy emlékezett meg. hogy a várba menekült ka­nonokok megvesztegették az alparancsnokot és az ottani tiszteket, és így megadásra kényszerítették báró Pirinyi brigadérost. Eger várát tehát a reakció aknamunkája jut­tatta a császáriak kezéré. Eger várának elestével He­ves megye egész területe a császáriak kezébe került, Eger kapitulációja tulajdon- képpen az országos helyzet- ' nek is kifejezője volt. A nemzet kifáradt a hosszú harcokban, az osztrák csá­szár minden erejét Magyar- ország ellen fordította. Rá­kóczi hiába fordult a külor­szágok vezetőihez segítségért, csak ígéreteket kapott. Utol­só reménye az orosz cár volt. akivel csak elkésve. 1711. augusztus 21-én találkozott. A remélt megegyezés nem jött létre, mert már június 12-én Szatmáron. gróf Ká­rolyi Sándor áruló módon a békét a császáriakkal megkö­tötte. A szabadságharc elbu­kott. / A Rákóczi-féle szabadsági harc óta évszázadok tel.ejc el. de annak valódi jelentő­ségét csak most. a fe'szaba­dulás után ismerhetjük meg. Csak most látja népünk azoknak a harcoknak az ér­tékét. jelentőségét, .amé.e- ket nagy elődeink, köztük a kurucok is folytattak a sza­badságért. a függetlenségért. Nagy nemzeti és ‘társadalmi vívmányaink megvédéséhez Is továbbiéi'esc tűséhez ad isztönzést II. Rákóczi Fen te példája, aki lángoló, ön fe'ál­dozó hazaszéréte ével örökre beírta a.nevét s magyar ha­ladó mozgalmak. ‘örténelébe. i "Vége.) (

Next

/
Thumbnails
Contents