Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-29 / 101. szám

A szocialista demokrácia szerepe és jelentősége Sok gyerek kis helyen A fejlett szocialista társa­dalom építését irányítva, pártunk megkülönböztetett figyelmet fordít a szocialis­ta demokrácia fejlesztésére. A gazdasági és kulturális építés egyéb alapvető fel­adataival egyenrangú,egyen­lő fontosságú teendőnek te­kintjük, amely egyben fel­tétele is valamennyi más probléma sikeres megoldá­sának. Pártunk is abból a következtetésből indul ki, amit Leonyid Brezsnyev így fogalmazott meg az SZKP XXV. kongresszusán: „Ma már nemcsak elméletből, ha­nem több évi tapasztalatból is tudjuk: ahogyan valódi demokrácia lehetetlen szo­cializmus nélkül, éppúgy szo­cializmus is lehetetlen a demokrácia szüntelen fej­lesztése nélkül.” * A szocialista demokrácia fejlesztése jelenleg és a to­vábbiakban is állami kere­tek között megy végbe. Nem vallunk olyan nézetet, mint­ha a társadalmi demokratiz­mus elmélyítése a fejlődés­nek ebben a szakaszában az állam szerepének gyengíté­sét kívánná. Ellenkezőleg: meggyőződésünk szerint szo­cialista államunk semmi mással nem helyettesíthető szerepet tölt be a népgazda­ság fejlesztésében, a társa­dalmi szükségletek kielégí­tésében, az emberek életfel­tételeinek gazdagításában, a művelődés, az egészségügyi ellátás, a szociális gondos­kodás területén, a felnövek­vő nemzedék nevelésében és az egész lakosság gondolko­dásmódjának formálásában A XI. kongresszus határo­zata ezért egyértelmű vilá­gossággal leszögezi: „Álla­munk a szocialista építés fő eszköze.” Az állam szerepe Osztálytartalmát tekintve népköztársaságunk — mint ismeretes — a munkásosz­tály hatalma, uralma, más szóval a proletariátus dikta­túrája. Államunk ennélfog­va jelenleg is gyakorolja a proletárdiktatúra elnyomó funkcióját a társadalomel­lenes elemek fékentartása, a szocialista vívmányok vé­delme, a törvényes rend megőrzése érdekében. A le­nini tanításokból kiindulva azt tartjuk, hogy ez nem ellentétes a szocialista de­mokrácia létével, ellenkező­leg: feltétele érvényesülé­sének. Az. hogy nem enge­dünk teret a szocializmus ellenségeinek — meggyőző­désünk szerint nem fogya­tékossága, hanem ereje szo­cialista demokráciánknak. A jelenlegi körülmények között ugyanakkor meg erő­teljesebben kibontakozik an­nak a lenini tanításnak a mély igazsága, hogy „nem egyedül az erőszak a pro­letárdiktatúra lényege és nem is elsősorban az erő­szak.’’ Államunk fő funkció­ja a gazdasági építés szerve­zése és a kulturális neve­lés: szerepe ezeken a terüle­teken növekszik tovább a következő években. Osztály­tartalmát pedig úgy erősít­jük, hogy a munkásosztály, az egész dolgozó nép minél nagyobb részét igyekszünk közvetlenül bevonni az ügyek eldöntésébe, intézé­sébe. irányításába. Ez az ál­lamélet, s egyúttal a szocia­lista demokrácia fejlesztésé­nek fő útja, iránya. Tartalmi kérdés A nemzetközi eszmei harc­nak, ideológiai vitáknak egyik központi kérdése ma a demokrácia értelmezése. A polgári — kispolgári nézetek hívei a demokrácia problé­máit a szervezetek és intéz­mények oldaláról, az egyén formális jogaiból kiindulva közelítik meg. Pártunk ál­láspontja szerint — mint Kádár János is hangsúlyoz­ta a XI. kongresszuson — „egy rendszer demokratiz­musát nem formális szerve­zeti keretei határozzák meg, hanem alapvetően és min­denkor az dönti el, kinek a kezében van a hatalom, és hogy ez a hatalom milyen osztályok számára, milyen kérdésekben biztosít jogot és tényleges lehetőséget a beleszólásra az állam, a társadalom ügyeibe”. Ter­mészetesen nem tagadjuk a formák, a szervezeti kere­tek fontosságát, ezért is for­dítunk állandó figyelmet a társadalmi és állami intéz­mények fejlesztésére, jog­rendszerünk tökéletesítésére. De a szocialista demokrácia érvényesülését, fejlettségét elsősorban mégis tartalmi kérdéseken mérjük. Azon, hogy milyen mértékben jut­nak érvényre a munkásosz­tály alapvető politikai érde­kei, milyen tényleges dönté­si és ellenőrzési lehetőségei vannak a munkásoknak, a dolgozóknak. A szocialista demokrácia fejlesztése nagy erőforráso­kat szabadít fel, a dolgo­zóknak a közügyek eldönté­sébe történő bevonása je­lentékenyen segíti az időszerű gazdasági és kulturális fel­adatok megoldását. Ezért most, amikor a gazdasági építés feladatai bizonyos fokig nehezebbé váltak, a társadalmi demokratizmust nem szűkíteni kívánjuk, ha­nem tovább szélesíteni. El­utasítjuk az olyan felfogást, amely szerint a demokrá­cia valamiféle „luxus” len­ne amit csak akkor enged­hetünk meg magunknak, ha nincsenek különösebb gon­dok, feszültségek Ha nehe­zebbek, bonyolultabbak a problémák, valójában még nagyobb szükség van arra, hogy széles társadalmi ala­pon, együttesen keressük a megoldás legjobb módjait. Egysége» rendszer A demokratizmus termé­szetesen csak akkor szolgál­ja előrehaladásunkat, ha nem tévesztjük össze a fe­gyelmezetlenség „szabadsá­gával”. Lenin előbb idézett gondolatmenetében a mun­káshatalom lényegéről szól­va kiemelte a fegyelmezett­ség és a szervezettség jelen­tőségét. A szocialista de­mokrácia — Kádár János­nak a budapesti pártaktíva- értekezleten mondott szavai­val élve — „egy forradalmi nép forradalmi rendje”, melynek törvényeit mind az állampolgároknak, mind az állami szerveknek fegyelme­zetten meg kell tartaniuk. Társadalmi életünk vala­mennyi területét áthatja a szocialista demokratizmus. Egységes rendszerről van te­hát szó, amelynek külön­böző oldalai kölcsönös ha­tást gyakorolnak egymásra. Ezért az egész rendszert csorbítja, ha bármelyik te­rületen elmaradás mutat­kozik. Ebből kiindulva fordí­tunk most különleges figyel­met a munkahelyi, üzemi demokrácia erősítésére, mert ezen a területen az utóbbi években a fejlődés nem kielégítő. Márpedig a mun­kahelyi demokrácia érvénye­sülése nemcsak a termelést, a gazdálkodást érinti, hanem összefügg a hatalmon levő munkásosztály vezető szere­pének érvényre jutásával is. Társadalmunk politikai rendszerének fejlesztése, a szocialista demokratizmus elmélyítése elválaszthatatlan a párt vezető szerepének to­vábbi erősítésétől. Egyetlen társadalmi folyamat, így az államélet fejlesztése sem le­het a mi viszonyaink között spontán jellegű. A párt tu­datos irányító tevékenysége elengedhetetlen ahhoz, hogy e folyamatok kibontakozza­nak, s szocialista tartalmuk csorbítatlanul érvényre jus­son. Az MSZMP oly módon vezérli és irányítja hazánk­ban az állami élet, a szo­cialista demokrácia fejlő­dését, hogy ennek révén még inkább érvényesüljenek a társadalom, a dolgozó nép átfogó érdekei, s tovább ja­vuljanak a feltételek az em­beri személyiség kibontako­zásához. Egerben, fenn a „sáncban”, az író egykori házából immár emlékmúzeummá lett régi házban — Gárdonyi Géza ég felől megvilágított íróaszta­lán — fakó kis gép pihen. Egy pesti Kertész utcai ke­reskedő valamikori darabja, s az irodalom későbbi reme­keinek szerény, kevésbé is­mert megörökítője. Az utol­só évek hűséges segítőtársa, feltehetően az Ida regénye, a Bixú, vagy más alkotás le- kopogója... Akárcsak az épület, törté­neteket, titkokat őriz ez az Ideál is. Hol az író „zongorá­zott” a billentyűin, hol meg Gárdonyi szolgálatkész gyer­mekei dolgoztak rajta, legin­kább — emlékeznek rá — Sándor úr. Mert — beszélik — az író ceruzával, tintával papírra vetett sokait gyakran a fiainak adta másolásra Kinek mi jutott? Csak a gép tudja. Titkaival az írógép —, hogy a nagy remete elköltö­zött — meglapult a házban. Ott érte a II. világháború I944-es bombatámadása, A közmondás szerint sok jó ember elfér egymás mel­lett. Kissé fanyarabban úgy lehet ezt mondani: akkora a zsúfoltság, hogy alig elvisel­hető. Melyik szemléletmód az igaz? Mielőtt elméletieskedő vi­tába kezdenénk, állapítsuk meg az aranyigazságot: ez az élet nem mindig úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. Mert kinek van a kedvére a kel­lemetlen zsúfoltság? Kivált­képp, ha ez már a gyerme­kek nevelését nehezíti. Tehát most a gyermekin­tézményekről lesz szó, azok közül is a napközi otthonok­ról, méghozzá Gyöngyösön és a környékén. így sem jé, ügy sem jó Mit mond a szülő, ha a gyerekét a napközibe akarja adni? Nem számít, hogy so­kan vannak, majd csak el­férnek egymás mellett. Az a fontos, hogy a gyerek nap­közis legyen. így nyugszik meg igazán a munkába járó szülő. Mit mond ugyanez a szülő három hónap múlva? Rettenetes, milyen állapotok uralkodnak a napköziben! Hát ilyen csekély dolgot sem tudtunk megoldani ennyi idő elteltével? A szegény gyere­kek sem enni. sem tanulni nem tudnak, annyi hely sem jut nekik tisztességesen. Mennyivel másként véle­kedik valaki, ha a kerítésen kívül van és mennyivel másként, ha a kerítésen be­lül. Nem is csodálkozunk rajta, ha nem is értünk egyet ezzel. De hát — ilye­nek vagyunk, mert emberek vagyunk. Mit állapított meg az a gondos vizsgálódás, amelyet a gyöngyösi népi ellenőrök végeztek el? Csak ilyeneket. Az óvodáktól kezdve a kol­légiumokig Gyöngyösön majdnem háromszor annyian étkeznek ezekben az intéz­ményekben, mint amennyire helyet adtak a tervezők. A járásban csak kétszeres a kihasználtság mértéke. Ez az arány a legjobb az üzemélel­mezési vállalat éttermében, mert ott csupán 118 száza­lékot mutat. Emellett azt is elmondhat­juk, hogy az általános isko­lák napközi otthonából több mint száz gyereket kellett visszautasítani a városban, ugyanez nem történt meg egy esetben sem a járásban. Az óvodáknál fordított az arány: a városban csak nyolcvan, a amely kérlelhetetlen volt ve­le szemben is. Összetörve, összeroncsolva talált rá a vi­har elmúltával a kisebbik fiú, Sándor, aki a hű szolgán a legjobb akaratával sem tu­dott segíteni már. Évek múltak el így a rok­kant, rozzant írógép felett — mígnem egyszer a ilyenféle masinák nagy türelmű „or­vosához”, Tavaszy Józsefhez került. Aki aztán, műszak után, rendkívül kitartó, apró­lékos, hozzáértő munkával, sok-sok hegesztéssel, szere­léssel 11 hónapos bibelődés- sel ismét életre keltette a ko­párban kapott limlomot. Úgy. icgy" a német Ideál ismét tö­kéletesen működött s vissza­kerülhetett Gárdonyi Géza asztalára. Ami olyan esemény volt, hogy — újságkivágás őrzi — az Amerikai Magyar Népszava is megemlítette. A gép felélesztője — Roya- lok, Triumphok, Urániák. Haldák, Optimák s más tí­pusok szakembere — legu­tóbb talán valami húsz esz­tendeje javított Ideált, s azó­ta, bár a Heves megyei Ki­járásban viszont 140 gyerek szüleinek kérését kellett el­utasítani. A legkedvezőbb a kép a bölcsődéknél, ahol csak ötven, illetve tíz „nem” hangzott el Gyöngyösön, il­letve a járásban. Ezek a vizsgálati tények, amelyek egyfelől nagyon ör­vendetes helyzetet tükröznek — lám, mennyien kaptak helyet a bölcsődékben és a kollégiumokban —, másfelől azt is jelzik, hogy még csak különleges erőfeszítések árán tudjuk a többséget elhelyez­ni, és ennek ellenére is szép számmal rekednek kint a gyerekek. Jó ez így? Nem jó. De hát — egyelőre — jobb nincs. Mit kell tenni? Panaszkodnak azok, akik kívül maradtak, és panasz­kodnak azok, akik bejutot­tak. Hogy miért? Elég arra hivatkoznunk, amit a .vizsgálat így sűrített egy mondatba: „A város te­rületén nem megoldott a diákok étkeztetése.” Ez elég súlyos ítélet, ami esetleg el­hamarkodottnak is látszód- hat, ha csak a számokat idézzük fel magunkban. De mindjárt más kicsengést kapnak a szavak, ha azt mondjuk: a diákok étkezte­tését szolgáló konyhák nem a serdülőknek megfelelő ét­rendet állítják össze. Felnőt- tesen főznek. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy olyan alapanyagot kell felhasznál­niuk, amilyet kapnak. A má­sik, hogy ott étkeznek a fel­nőtt tanárok is, ahol a diá­kok. A tanár bácsik a pör­költet szívesebben fogyaszt­ják, mint a gyümölcs-szószt. Például. Talán a bölcsődék és óvo­dák a kivételek. Mert ott nincsenek óvó és dajka bá­csik? Nincs egy központi diák­élelmezési konyha Gyöngyö­sön, ahonnan minden nap­közit és kollégiumot el le» hetne látni. Sőt! A kislányok és kisfiúk egy jó része rend­szeresen vendéglőkben, ét­termekben ül délben az asz­talhoz. Már maga a környe­zet sem éppen nevelő jelle­gű. Miután ezek az ifjak túl sok jövedelmmel sem rendelkeznek, nem tartoz­nak a borravalós vendégek közé, tehát unottan és kény­szerből szolgálják ki őket általában. Pedig a vendég akkor is vendég, ha még nommechanikai Vállalat mű­helyében, ahol dolgozik, számtalan írógép megfordul, jószerével nem is találkozott ilyennel. Mindössze egy ilyen régiségről tud a városban, egy idős tanárnál látta vala­mikor. Hírmondó már az is... Tavaszy mester — beszéli — a Royalt szereti, becsüli leginkább, mert megbízható, ügyes, jó gép, hosszú évekig nyerte még a világversenye­ket is. Kivételt csak ez az egyetlen Ideál jelent, amely a csaknem álló évig tartó munka során annyira a szí­néhez nőtt. Oldalakat írt volna vele az együtt töltött időről, elő­toluló érzéseiről, gondolatai­ról, a nagy író őszinte tisz­teletéről, de gépelni — bár harminchat esztendeje mű­veli szeretett szakmáját, a Heves megyei Finommecha­nikai Vállalat részlegének .igyik alapítójaként • csupán Egerben 25 esztendeje javít­ja az írógépeket — sajna, máig sem tudott megtanul­ni..« (—ni) kiskorú. Nem szívességet tesznek neki azzal, hogy. a pénzéért ebédet raknak elé­je. Annyit fizet érte, amsny- nyit kérnek. így kellene ki­szolgálni is, nem pedig va­lami másodosztályú állam­polgárként kezelni. Amíg nem lesz központi­lag kezelt diákélelmezés, ad­dig a sokféleség megmarad, és ez nem mindig a szeren­csés megoldást mutatja. De hát könnyű és olcsó fogás „követelni”. Elmond­hatjuk mi százszor is, hogy — kell, kell! — ha nincs rá pénz. Mielőtt elkeseredetten vagy dühösen legyintenénk, gondoljunk arra, sok min­dent csináltunk már úgy meg, hogy a kezdéskor nem állt a rendelkezésünkre min­den szükséges eszköz. Mégis nekiláttunk, magával ragadt bennünket az optimizmu­sunk, és idővel jóra is for­dult minden. Most is csak ezt mondhat­juk. Addig is csinálnunk kell, amíg minden nem lesz teljes. Csak a már most meglevő lehetőségeinket ne herdáljuk el, ne kényelmes- kedjük el. Az udvariasság­ra, a fiatalosabb étrend ösz- szeállítására nem kell várni holnapig — például. Vonnak jő példák Mielőtt elszaladna velünk a ló, és valamiféle panasz­nappá válna ez a mostani szemlélődésünk, idézzük a jó példákat is a népi ellen­őrök megállapításai szerint. Mindennap ihatnak teiet és ehetnek hozzá péksüte­ményt a 214. sz. szakmun­kásképző, a gyöngyösi IV. sz. általános iskola és az ap- ci iskola diákjai. A^ gyer­mekkornak megfelelő, vá­lasztékos, vitamin- és kaló­riadús' az étel a gyöngyösi X. sz. óvodában, a nagyfü- gedi óvodában és iskolai napköziben, a gyöngyösi IV. sz. és a lőrinci területi böl­csődében. Általánosan érvényes a megállapítás, hogy az ada­gok mennyisége, az étel mi­nősége és hőfoka megfelelő. Örvendetes tény az is, hogy a gyermekek étkeztetéséhez egyre több mirelitkészít­ményt, zöldfélét, szárnyas­húst, belsőséget használnak fel és a főzéskor olajat, mar­garint tesznek a lábasba. Pedig nem is szakembe­rek végzik az étrend össze­állítását, mivel a konyha­főnököknek ilyen képzettsé­gük az óvodákban és isko­lai napközikben nincs is. Mennyivel könnyebb lenne a dolguk, ha bizonyos szak- irodalmat vehetnének a ke­zükbe, ha bevonnák őket a továbbképzésbe. Hiszen egészen más a végeredmény, ha valamit csak ösztönösen csinálunk, és egészen más, ha azt tudato­san, megfelelő ismeretekre építve végezzük. Na hallgassunk el egy na­gyon fontos tényt: hanyag­ságot, nemtörődömséget, sú­lyos szabálytalanságot a vizs­gálat sehol sem tapasztalt. A gyermekintézményekben dol­gozók tehát általában ké­pességeik szerint, lelkiisme­retesen végzik a munkáju­kat, és ha jól meggondol­juk, ez nem is csekélység, olyan alap, sünire bízvást le­het építeni a további fejlő­désre való törekvésünket. G. Molnár Ferenc ÉÖM© 1976. április 29,, csütörtök A kitüntetett Ikarus A Minisztertanács és a SZOT elnöksége Vörös Zászlajá­val tüntették ki az IKARUS Karosszéria- és Járműgyárat. Az IKARUS-ban az ötödik ötéves tervben 60 ezer autóbuszt készítenek; az idén 11400 autóbuszt gyártanak, és csaknem tízezret exportálnak. A gyár fő vásárlója a Szovjetunió és az NDK. (MTI fotó — Bara István felv. — KS) Gyenes László Gép, az asztalon I / * A

Next

/
Thumbnails
Contents