Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-28 / 100. szám
Olioí már a jövőt féltik... Kozmüw&iodé&i térkép Béfapétfatwáróí fi Miskolci Szimfonikus Zenekar egri hangversenyéről A múltat sokan emlegetik Munkások és vezetők egyaránt. Méghozzá jogos büszkeséggel! Tehetik is, hiszen a gyái építőanyaggal, az emberek pedig társadalmi munkával járultak hozzá a helyi művelődési ház bővítéséhez, csinosításához S nemhiába, mert ez az intézmény valóban a kultúra otthona lett. Erre utal Mező Sándor igazgató, aki hosszú évek óta tiszteletdíjasként irányítja a szerteágazó tevékenységet. —- Diák és felnőtt tánccsoportunk, irodalmi színpadunk, ifjúsági és gyermekklubunk, népi és tánczenekarunk mindig vonzotta az érdeklődőket. Annak is örültünk, hogy az ismeretter-. jesztő előadásokról sem hiányzott a közönség. 1970- ben mi hirdettük meg a cementipari seregszemlét. Ezeken az egyre színvonalasabbá formálódó vetélkedőkön igen jól szerepeltünk. Háromszor értünk el első. kétszer második helyezést. A megyei gyermekklubok versengésében is mi kerültünk az élre. Az elképzeléseknek általában nem szabott határt a pénztárca. Az üzem évente 13—20, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa 50, a községi tanács 40 ezer forinttal járult hozzá a költségekhez. Amikor 1973 decemberében a körzeti feladatokat is vállalták, s szakmai tanácsokkal segítették a mikófalvi, a mónosbéli, a bükkszentmártoni klubkönyvtárak munkáját, akkor a korábbi támogatást meg- toldották újabb 40 ezerrel. Most már csak az ötletesség kellett, s a saját rendezvények bevételével együtt összejött a fenntartáshoz szükséges 460 ezer. Bosszúságok? Természetesen akadtak. íme egy csokorra való, az igazgató tolmácsolásában : — Kevés helyiségünk volt a kiscsoportos foglalkozásokra, s így csak patronálni tudtuk a modellező, a honismereti szakkört, amelyek az iskolában működtek. Mi tagadás, az épület is megkopott, elavult. Szerettük volna megoldani a központi fűtést. A vezérigazgatóság Vácról támogatást ígért. 38 ezer forintért elkészültek a tervek, s ekkor derült ki, hogy megvalósításuk másfél millióba kerülne. ' Mást nem tehettünk, fáztunk tovább. Gondok persze másutt is vannak, ám a bélapátfalvi kulturális problémák az utóbbi időben hatványozva jelentkeztek. Érthető is: az új cementgyár építése sajátos helyzetet teremtett. 1. Jó két éve kezdődött. Megjelentek az első munkások s a beruházó és a kivitelező vállalat, valamint a csaknem hetven alvállalkozó cég képviselői. Indultak az előkészítő — egyébként ezek is -nagyszabásúak — munkálatok. Alapozták a kétszáztíz családot fogadó lakótelepet, a leendő szakemberek otthonát. Pillanatnyilag majd ezer- kétszázan dolgoznak itt, ám létszámuk a fél év végére két és fél ezerre nő. Az első fecskék még albérletben szorongtak, ma viszont munkásszállókon élnek. A szakszervezeti intéző bizottságra, amelyet Vitányi Imre az öreg üzem egykori szb-titkára vezet, meglehetősen sok tennivaló várt. CiMmífőff 1978. április ?$., szerda — Kardoskodtunk a megfelelő színvonalú szociális létesítményekért. Nem volt hiába, mert egyre többen értettek meg bennünket. A dolgozókkal különösképp tö- rcídik a fő kivitelező, a Budapesti 31-es Építőipari Vállalat. Idejében megszerveztük a politikai oktatást, a fiatalok és .az idősebbek sokoldalú tájékoztatását. — Felmérték-e a közművelődési igényeket? — Erről is tárgyalunk. Előbb azonban a sürgősebb tennivalókon jutottunk túl. Szóba került a könyvtár ügye. Az SZMT központi bibliotékát akar létesíteni. Mi ezzel nem értünk egyet, mert a gárda folyvást cserélődik, s így a kölcsönzött kötetek elkallódnának. Helyesebb lenne, ha a különböző cégek vállalnák a felelősséget. Segítem akartuk a felnőttoktatást, hiszen sokan még a nyolc osztályt sem végezték el. Megegyeztünk az általános iskola igazgatójával, toboroztunk jelentkezőket, s amikor ösz- szejött a csoport, tagjainak zömét a-^ ország más részén levő munkahelyre irányították. Szóval, idő kell, amíg rendeződnek a dolgok. 2. Hogyan vélekednek azok, akik itt keresnek átlagosnál jobb kereseti, megélhetési lehetőséget? A szolgáltatóház építőinél álltunk meg, s először a munkásszállókon — rossz ízeket keltő kifejezéssel barakkoknak nevezik őket — néztünk szét, Kiss Sándorné gondnok kalauzolásával. A szobák háromszemélyesek. Van mosdó, zuhanyozó, tv-szoba. A klubtermek még berendezésre várnak. — Sajnos, nem megy máról holnapra minden. Napról napra többen jönnek, így hát a legfontosabb, hogy fedél alá kerüljenek. Később a könyvtárnak is biztosítunk helyiséget, az érdeklődők azonban máris válogathatnak a kötetekből. Valójában azok járnak jobban. akik később érkeznek. Kétségtelen, csak hát sok százan lassan két éve telepedtek meg itt. Ilyenkor reggel fél héttől délután fél négyig dolgoznak, s utána kezdődhet a pihenés, a ki- kapcsolódás. Jámbor János kubikos ózdi, s ritkán jár haza. — Mit csinál munka után? — Jó leheveredni, elbeszélgetni a sokíelől jött kollégákkal. Este meg +évét nézünk. — Olvasás? — Néha-néha. Most viszont egyáltalán nincs rá mód. mert az a szaktárs, aki kölcsönöz, három hónapja betegállományban van. A fiatal Ragó István kőműves besenyőtelki, ő — akárcsak társai — szintén a szállóhoz kötődik. — Hobbyja? — A tévé, leköti a szabad idő jó részét. — Járt a községi művelődési házban? — Messzire esik innen, legfeljebb csak vásárolni megyünk a faluba. Igények után érdeklődtünk, s azt tapasztaltuk, hogy kevés a kulturális kínálat, pedig majd ezerkét- százan töltik itt napjaikat, s ráadásul számuk egyre nő. 3. Számít-e rájuk, törődik-e velük a helyi közművelődés? Amikor erről beszélgetünk Mező Sándorral, mindjárt tisztázódik: miért is jelentkeznek az utóbbi időben hatványozva a bélapátfalvi kulturális gondok — Nincs helyünk, ahol fogadni tudnánk a dolgozókat, pedig hát a munkásművelődés támogatása kiemelt feladat, ,s két és fél ezer emberről nem lehet megfeledkezni. Átmeneti vendégek? Igen, de még legalább két évre! A szakemberek egy része ráadásul itt marad, s a korszerű lakótelepi lakásokban él majd. Az ő igényeiket sem mellőzhetjük. Tervek? Vannak, de önmagukban nem sokat érnek. Bővíteni kellene a művelődési házat. Amikor megindultak a munkálatok, erre ígéretet kaptunk. Ez sajnos, nem valósult meg, holott nem milliókba kerülő új intézményt kértünk. A gyár igazgatója is egyetért velünk. Igyekszünk idejében cselekedni, s ezért a Kulturális Minisztériumhoz fordulunk segítségért, mert tény, ha később mozgolódunk, akkor hiába kopogtatunk bárhol is. Ez a jövőféltés jogos aggodalom, akárcsak a kjjfán- ság, valóban hiányoznak a kiscsoportos foglalkozásokat szolgáló helyiségek, s a nagyteremben télikabátban is didereg a látogató. A majd ötezer kötetes könyvtár egy apró szobába szorult. Itt nem lehet letelepedni, újságokat, folyóiratokat böngészni. A bejárati előteret szükségtornateremmé alakították. Kell ez az áthidaló megoldás, de újabb négyzetmétereket foglal el. Ráadásul minden feladat egy emberre vár, aki mellékállásban tevékenykedik, s lehetőségeihez mérten keresi a kiutat. Nem vitatjuk: első a munka, a több milliárdos beruházás, a hazai cementipar leendő büszkesége. Mégis az emberekről, a mai építőkről, a holnap szakmunkásairól, tudásuk gyarapításáról, műveltségük fejlesztéséről sem szabad megfeledkezni. Parinszky Géza elhatározta, hogy állást változtat. Nem a divatos vándorlási hullám ragadta magával, az egészsége kényszerítette, hogy új, kényelmesebb munkahelyet keressen. Világéletében a kötetlen munkakör híve volt, úgy tartotta, minél kevesebb a főnök, annál szabadabban mozoghat. Soha nem akarta ezt a szabadságot meg nem engedett manipulációkra felhasználni, egyszerűen szerette, ha a maga ura. Ennek a megkötésnek a posta nagyszerűen megfelelt, az utóbbi hat évet ott húzta le. Hordta az újságot, megvolt a körzete, elszámolt odabenn a központban, de ezen felül senki nem háborgatta. A szabad levegőn mozgott, tolta a biciklit a nehéz vándorszatyorral, rengeteg emberrel beszélt — mi kell még? Jó egészség, hogy a teleket átvészelje. De egyre többször érezte, hogy a dereka, a lába lázadozik az ő szabadle- vegő-kívánása ellen. Ügy gondolta, ezt a telet még lehúzza, átdolgozza ott a nyarat is, aztán ősszel keres valami olyan helyet, ahol melegen van a nyugdíjig. A pénz nem számít, vagy legAz Országos Filharmónia bérleti hangversenysorozatának keretében hétfőn este vendégeskedtek Egerben a Miskolci Szimfonikusok. Nem először járnak itt és az eddigi benyomások jó emlékeket ébresztettek fel a mostani találkozáskor. Ez alkalommal a hangversenypódiumon ritkábban hallható művekből állítottak össze műsort. Offenbach Or- pheus-nyitánya mintha köny- nyedebb darab lenne, mint amit a komolyabb zene kedvelői megszoktak. Offenbach- nál a zene középpontjában a vidám, a kedélyes, a mindennapi életet teljes testi energiájával végigélő ember áll, akinek az élet és a sors nagyobb problémáival nem sok törődni valója akad. Itt a test kívánja és dirigálja a ritmust, a táncot a felforró- sodásig, egészen a kánkánig. Offenbach Orpheusa az alvilágban nem a borongást fedezi fel, mert a zenésznek egészen máshol járnak a gondolatai. Jóval elmélyültebb zenélés kellett Debussy szimfonikus vázlataihoz. A nagy francia zeneszerző az „A tenger”-ben az időben és Május 1-e tiszteletére, másodízben hirdeti meg Az olvasó munkásért pályázatot a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT és a Kulturális Minisztérium. Az olvasó népért mozgalom keretében ez évben is arra ösztönzi a közművelődési, a szakmunkásképző intézeti és szakkönyvtárak dolgozóit, hogy a következő két évben mind több munkást vonjanak be az olvasók táborába, fejlesszék a munkások olvasási kultúráját, művelődési készségét. Részt vehetnek a pályázaton az egyedül dolgozó, főfoglalkozású könyvtárosok, a tiszteletdíjas, vagy társadalmi munkás könyvtárosok is. A pályázók — amint a felhívásból kitűnik — főleg a beszólt azonban a hirdetés. Nagyvállalat keres egy fő portást — olvasta. Két álló napig gondolkodott, mit csináljon. Aztán bement a hirdetőbe. Amikor megkapta az üzem válaszlevelét, kiderült, hogy közel is van a lakhelyéhez. Másnap, amikor végzett a kézbesítéssel, egyenesen az üzembe ment. A munkaügyön felvilágosították, hogy nem egy fő portásról, hanem egy főportásról van szó. Már majdnem visszarettent, de a tisztviselő marasztalta, legalább a feltételeket hallgassa meg. Ruhát kaphat, sapkát, igazi portáskülsőben kellene végeznie a munkát. Fő tennivalója adminisztráció lenne. Egy műszakban, 6-tól 4-ig, minden második szombat szabad. Ekkor kicsit megint szívta a fogát, hozzá volt szokva, hogy legkésőbb délben otthon lehetett. Ezerötszázötvenet mondott a tisztviselő, plusz textilutalványt. Ez már szeget ütött a fejében. Megegyeztek, hogy hétfőn bemegy és végleges választ ad. Megtárgyalta a feleségével. Alaposan, minden körülményt mérlegelt. Hétfőn bement és azt mondta: rendtérben megfogható, elérhető apró rianásokat, a történéseknek hangokban kifejezhető töredékeit, mozaikrendszerét rakja egymás mellé, hogy megörökítsen valamit abból az állandó zajlásból és remegésből, amit az élet, a valóság és az abból kiszűrhető álmodozás jelenthet az ember számára. A két egymástól hangulatilag és felfogásban is távol álló művet a Miskolci Szimfonikusok Mura Péter karmesteri irányítása mellett hangulatkeltőén szólaltatták meg. Az Orpheus itt-ott lehetett volna tüzesebb is, de a karmester ezt a lüktetést, ezt a dinamikát találta helyesnek és úgy érezte, hogy ennél több pajzánság a pódiumon nem fér el. A tenger könnyed lebegését, • azt a bizonyos hullámveréses játékot, a fény cikázását a vizek felett, azt a sok-sok érzéki benyomást, amit Debussy elénk varázsol, az első vázlatban éreztük legin.- kább. A zenekar fegyelmezett, egységes, minden alakzatában érett együttes, tükrözi á karmester komoly szándékait és egyéniségét. szocialista brigádok, az ifjú- és a bejáró munkások, a munkásszállók lakóinak művelődését segítik elő. Alkalmazzák az eddigi akciók során bevált irodalmi, szakirodalmi totókat, vetélkedőket, élménybeszámolókat, ugyanakkor keresik az olvasásra nevelés más, hatékony formáit. ft A könyvtárak szorosan együttműködnek az oktatási, közművelődési, továbbképzési, ismeretterjesztő intézményekkel és szervezetekkel. Munkájukban hasznosítják a szocialista brigádok művelődési rendszerének kialakítására folyó kísérletek tapasztalatait Elsősorban a mai magyar, a szovjet és a szocialista országok irodalmát ajánlják a munben van. A tisztviselő megmondta, mit kell tenni: mondjon fel, és gépeltetett egy igazolást, miszerint erkölcsi bizonyítvány szükséges munkaköre betöltéséhez. Ott azt mondták, 60 napon belül közvetlenül a vállalatnak megküldik a bizonyítványt. A feleségével tovább latolgatta, hogy lesz, mint lesz. Aznap korán lefeküdtek, mert az óra is korán csörgött minden reggel. Éjjel arra ébredt, hogy valami miatt fél. Először nem is volt vele tisztában, ébren van-e teljesen. Azt^n rádöbbent, hogy mi okozza a félelmét: eszébe jutott a falopás. 1946 februárja volt, akkor született az első gyerek, a Géza. Nem volt tűzifa, pénzért se. A sógorával, Lajossal elhatározták, hogy szereznek a föld alól is, nem f ázhat agyon az asszony meg a gyerek. Vették a fűrészt, mentek az ártérre. Mire kivágták a füzet, ott volt a gátőr: megvárta, míg kidől a fa. Kérte a fűrészt, „tárgyi bizonyítéknak”. Príma, vadonatúj fűrész volt. „Nem tudják, hogy ez árvízveszélyt okoz?” Hiába mondták, mi van, a fűrészt oda kellett adni, a fát otthagyni. Mire idézést kaptak, eltelt majd egy év. Nemcsak ők, aznapra vagy harmincán, akik akkoriban ilyen csipcsup ügybe keveredtek. Három hónapot kapott ő is, meg a Lajos is, felfüggesztve ... Se előtte, se utána nem volt vele semmi hiba. De most! Erkölcsi bizonyítvány! Biztosan nyoma van a felfüggesztettnek. Fuccs a íő- portásságnak1 Az est szólistája Szenthelyi Miklós volt, aki a kiadott műsortól eltérően nem Lalo Spanyol szimfóniáját, hanem Paganini h-moll hegedűversenyét játszotta. A fiatal hegedűművész eddigi pályája indokolja az általa választott mű eljátszását, hiszen egyike azoknak a fiatal hegedűseinknek, aki itthon is, külföldön is sorozatosan aratja sikereit. Itt és most ez a játéka csalódást keltett. Nem is a játékbeli egyenetlenségek miatt, hanem inkább azért, mert a közönség úgy érezte; a művész indiszponált és a virtuozitáshoz, a művészi cselekvéshez az a bizonyos belső összpontosítás, a fegyelem maximuma ezúttal hiányzott. Lehet ennek egyik oka az, hogy a viharos időjárás miatt a bérleti közönség egy része távol maradt, lehet más is. Ebben az igen nagy és szép teljesítményeket felmutató évadban ez a Paga- nini-mű így nem telített. A zenetörténeti bevezetőket Pándi Mariann mondotta el. kásolvasók figyelmébe. A tévé kiemelkedő műsoraihoz röplap-bibliográfiát készítenek a kulturális alap támogatásával. A tevékeny, sikeresen szereplő munkásolvasókat megjutalmazzák a pályázat hirdetői. Az eredményhirdetésre 1978. április 4-e előtt kerül sor. A kiváló könyvtárosokat, illetve kollektívákat összesen 670 ezer forint pályadíjjal, oklevelekkel és plakettekkel jutalmazzák. A személyi díjakon kívül erkölcsi és anyagi elismerésben részesítik azokat a könyvtárakat, amelyekben a pályázat időszakában kedvező olvasási feltételeket teremtettek, meghosszabbították a könyvtári órákat. (MTI) Nem bírt elaludni. Mocor- gására felébredt az asszony is. Mi van veled? Végül elmondta. Rengeteg éve történt, de akkor is. A fene egye meg! Emiatt vége az egésznek. És még csak ez! De el kell viselnie a szégyent, amikor a munkaügy megkapja a bizonyítványt. „Három hónap? Mit csinált? És bizalmi állást akar betölteni?” Leég a bőr a képéről. Be kell menni és megmondani, hogy az egész egy kényszerhelyzet volt, nem hagyhatta a feleségét, meg a gyereket! De ha nincs nyoma? Ha pont ő hívja fel a figyelmet? Ha nem szól és a papíron ott lesz a büntetés, akkor meg azért lesz baj, hogy elhallgatta. Még tán most is a nyakába sóznak valamit, hatóság félrevezetéséért. Kiverte a veríték. Az asszony hüppögött mellette, a hangja elcsuklott, amikor' azt nyögdécsel- te: látod, látod, minek kellett? Három napig bírta. Aztán bement a munkaügyre. Amikor a tisztviselő hellyel kínálta, nem fogadta el. Arra gondolt: mindjárt úgyis ki kell innen kotródnia. Állva elmondta egy szuszra, mi volt. S hozzátette. — Lesz ami lesz: — ugye nem indítanak eljárást? A tisztviselő erőszakkal nyomta a székbe. Vagy tíz percig nyugtatta, kért neki egy kávét is, csak amikor látta, hogy úgy-ahogy' megnyugodott, akkor engedte el. Parinszky Géza két hét óta portás. Annak a munkaügyi tisztviselőnek pedig olyan feszesen tiszteleg, mint annak idején Bori századosnak, a parancsnokának. Mindez kamatozó befektetés. Pécsi István M&CM T JOZ-SG-F" alábbis nem elsődleges. Koz(farkas) Az olvasó munkásért Pályázat könyvtárosoknak
