Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-28 / 100. szám

Olioí már a jövőt féltik... Kozmüw&iodé&i térkép Béfapétfatwáróí fi Miskolci Szimfonikus Zenekar egri hangversenyéről A múltat sokan emlege­tik Munkások és vezetők egyaránt. Méghozzá jogos büszkeséggel! Tehetik is, hiszen a gyái építőanyaggal, az emberek pedig társadalmi munkával járultak hozzá a helyi mű­velődési ház bővítéséhez, csi­nosításához S nemhiába, mert ez az intézmény valóban a kultú­ra otthona lett. Erre utal Mező Sándor igazgató, aki hosszú évek óta tiszteletdí­jasként irányítja a szerte­ágazó tevékenységet. —- Diák és felnőtt tánc­csoportunk, irodalmi színpa­dunk, ifjúsági és gyermek­klubunk, népi és tánczene­karunk mindig vonzotta az érdeklődőket. Annak is örül­tünk, hogy az ismeretter-. jesztő előadásokról sem hi­ányzott a közönség. 1970- ben mi hirdettük meg a ce­mentipari seregszemlét. Eze­ken az egyre színvonala­sabbá formálódó vetélkedő­kön igen jól szerepeltünk. Háromszor értünk el első. kétszer második helyezést. A megyei gyermekklubok ver­sengésében is mi kerültünk az élre. Az elképzeléseknek általá­ban nem szabott határt a pénztárca. Az üzem évente 13—20, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa 50, a községi tanács 40 ezer fo­rinttal járult hozzá a költ­ségekhez. Amikor 1973 de­cemberében a körzeti fel­adatokat is vállalták, s szak­mai tanácsokkal segítették a mikófalvi, a mónosbéli, a bükkszentmártoni klub­könyvtárak munkáját, akkor a korábbi támogatást meg- toldották újabb 40 ezerrel. Most már csak az ötletes­ség kellett, s a saját ren­dezvények bevételével együtt összejött a fenntartáshoz szükséges 460 ezer. Bosszúságok? Természete­sen akadtak. íme egy cso­korra való, az igazgató tol­mácsolásában : — Kevés helyiségünk volt a kiscsoportos foglalkozások­ra, s így csak patronálni tudtuk a modellező, a hon­ismereti szakkört, amelyek az iskolában működtek. Mi tagadás, az épület is meg­kopott, elavult. Szerettük volna megoldani a központi fűtést. A vezérigazgatóság Vácról támogatást ígért. 38 ezer forintért elkészültek a tervek, s ekkor derült ki, hogy megvalósításuk más­fél millióba kerülne. ' Mást nem tehettünk, fáztunk to­vább. Gondok persze másutt is vannak, ám a bélapátfalvi kulturális problémák az utóbbi időben hatványozva jelentkeztek. Érthető is: az új cement­gyár építése sajátos hely­zetet teremtett. 1. Jó két éve kezdődött. Meg­jelentek az első munkások s a beruházó és a kivitelező vállalat, valamint a csak­nem hetven alvállalkozó cég képviselői. Indultak az elő­készítő — egyébként ezek is -nagyszabásúak — munkála­tok. Alapozták a kétszáztíz családot fogadó lakótelepet, a leendő szakemberek ott­honát. Pillanatnyilag majd ezer- kétszázan dolgoznak itt, ám létszámuk a fél év végére két és fél ezerre nő. Az el­ső fecskék még albérletben szorongtak, ma viszont mun­kásszállókon élnek. A szakszervezeti intéző bi­zottságra, amelyet Vitányi Imre az öreg üzem egykori szb-titkára vezet, meglehető­sen sok tennivaló várt. CiMmífőff 1978. április ?$., szerda — Kardoskodtunk a meg­felelő színvonalú szociális létesítményekért. Nem volt hiába, mert egyre többen értettek meg bennünket. A dolgozókkal különösképp tö- rcídik a fő kivitelező, a Bu­dapesti 31-es Építőipari Vál­lalat. Idejében megszervez­tük a politikai oktatást, a fiatalok és .az idősebbek sokoldalú tájékoztatását. — Felmérték-e a közmű­velődési igényeket? — Erről is tárgyalunk. Előbb azonban a sürgősebb tennivalókon jutottunk túl. Szóba került a könyvtár ügye. Az SZMT központi bibliotékát akar létesíteni. Mi ezzel nem értünk egyet, mert a gárda folyvást cse­rélődik, s így a kölcsönzött kötetek elkallódnának. He­lyesebb lenne, ha a külön­böző cégek vállalnák a fe­lelősséget. Segítem akartuk a felnőttoktatást, hiszen so­kan még a nyolc osztályt sem végezték el. Megegyez­tünk az általános iskola igazgatójával, toboroztunk jelentkezőket, s amikor ösz- szejött a csoport, tagjainak zömét a-^ ország más ré­szén levő munkahelyre irá­nyították. Szóval, idő kell, amíg rendeződnek a dolgok. 2. Hogyan vélekednek azok, akik itt keresnek átlagosnál jobb kereseti, megélhetési lehetőséget? A szolgáltatóház épí­tőinél álltunk meg, s elő­ször a munkásszállókon — rossz ízeket keltő kifejezés­sel barakkoknak nevezik őket — néztünk szét, Kiss Sándorné gondnok kalauzo­lásával. A szobák háromszemélye­sek. Van mosdó, zuhanyozó, tv-szoba. A klubtermek még berendezésre várnak. — Sajnos, nem megy má­ról holnapra minden. Nap­ról napra többen jönnek, így hát a legfontosabb, hogy fedél alá kerüljenek. Ké­sőbb a könyvtárnak is biz­tosítunk helyiséget, az ér­deklődők azonban máris vá­logathatnak a kötetekből. Valójában azok járnak job­ban. akik később érkeznek. Kétségtelen, csak hát sok százan lassan két éve tele­pedtek meg itt. Ilyenkor reggel fél héttől délután fél négyig dolgoznak, s utána kezdődhet a pihenés, a ki- kapcsolódás. Jámbor János kubikos óz­di, s ritkán jár haza. — Mit csinál munka után? — Jó leheveredni, elbe­szélgetni a sokíelől jött kol­légákkal. Este meg +évét nézünk. — Olvasás? — Néha-néha. Most vi­szont egyáltalán nincs rá mód. mert az a szaktárs, aki kölcsönöz, három hónap­ja betegállományban van. A fiatal Ragó István kő­műves besenyőtelki, ő — akárcsak társai — szintén a szállóhoz kötődik. — Hobbyja? — A tévé, leköti a sza­bad idő jó részét. — Járt a községi műve­lődési házban? — Messzire esik innen, legfeljebb csak vásárolni megyünk a faluba. Igények után érdeklőd­tünk, s azt tapasztaltuk, hogy kevés a kulturális kí­nálat, pedig majd ezerkét- százan töltik itt napjaikat, s ráadásul számuk egyre nő. 3. Számít-e rájuk, törődik-e velük a helyi közművelő­dés? Amikor erről beszélgetünk Mező Sándorral, mindjárt tisztázódik: miért is jelent­keznek az utóbbi időben hatványozva a bélapátfalvi kulturális gondok — Nincs helyünk, ahol fo­gadni tudnánk a dolgozó­kat, pedig hát a munkás­művelődés támogatása ki­emelt feladat, ,s két és fél ezer emberről nem lehet megfeledkezni. Átmeneti vendégek? Igen, de még legalább két évre! A szak­emberek egy része ráadá­sul itt marad, s a korsze­rű lakótelepi lakásokban él majd. Az ő igényeiket sem mellőzhetjük. Tervek? Van­nak, de önmagukban nem sokat érnek. Bővíteni kel­lene a művelődési házat. Amikor megindultak a mun­kálatok, erre ígéretet kap­tunk. Ez sajnos, nem való­sult meg, holott nem mil­liókba kerülő új intézményt kértünk. A gyár igazgatója is egyetért velünk. Igyek­szünk idejében cselekedni, s ezért a Kulturális Minisz­tériumhoz fordulunk segít­ségért, mert tény, ha ké­sőbb mozgolódunk, akkor hiába kopogtatunk bárhol is. Ez a jövőféltés jogos ag­godalom, akárcsak a kjjfán- ság, valóban hiányoznak a kiscsoportos foglalkozásokat szolgáló helyiségek, s a nagyteremben télikabátban is didereg a látogató. A majd ötezer kötetes könyv­tár egy apró szobába szo­rult. Itt nem lehet letele­pedni, újságokat, folyóirato­kat böngészni. A bejárati előteret szük­ségtornateremmé alakítot­ták. Kell ez az áthidaló megoldás, de újabb négy­zetmétereket foglal el. Ráadásul minden feladat egy emberre vár, aki mel­lékállásban tevékenykedik, s lehetőségeihez mérten kere­si a kiutat. Nem vitatjuk: első a munka, a több milliárdos beruházás, a hazai cement­ipar leendő büszkesége. Még­is az emberekről, a mai épí­tőkről, a holnap szakmun­kásairól, tudásuk gyarapítá­sáról, műveltségük fejleszté­séről sem szabad megfeled­kezni. Parinszky Géza elhatá­rozta, hogy állást változtat. Nem a divatos vándorlási hullám ragadta magával, az egészsége kényszerítette, hogy új, kényelmesebb munkahe­lyet keressen. Világéletében a kötetlen munkakör híve volt, úgy tartotta, minél ke­vesebb a főnök, annál sza­badabban mozoghat. Soha nem akarta ezt a szabadsá­got meg nem engedett ma­nipulációkra felhasználni, egyszerűen szerette, ha a maga ura. Ennek a megkö­tésnek a posta nagyszerűen megfelelt, az utóbbi hat évet ott húzta le. Hordta az új­ságot, megvolt a körzete, el­számolt odabenn a központ­ban, de ezen felül senki nem háborgatta. A szabad leve­gőn mozgott, tolta a bicik­lit a nehéz vándorszatyor­ral, rengeteg emberrel be­szélt — mi kell még? Jó egészség, hogy a teleket át­vészelje. De egyre többször érezte, hogy a dereka, a lá­ba lázadozik az ő szabadle- vegő-kívánása ellen. Ügy gondolta, ezt a telet még le­húzza, átdolgozza ott a nya­rat is, aztán ősszel keres va­lami olyan helyet, ahol me­legen van a nyugdíjig. A pénz nem számít, vagy leg­Az Országos Filharmónia bérleti hangversenysorozatá­nak keretében hétfőn este vendégeskedtek Egerben a Miskolci Szimfonikusok. Nem először járnak itt és az ed­digi benyomások jó emléke­ket ébresztettek fel a mos­tani találkozáskor. Ez alkalommal a hang­versenypódiumon ritkábban hallható művekből állítottak össze műsort. Offenbach Or- pheus-nyitánya mintha köny- nyedebb darab lenne, mint amit a komolyabb zene ked­velői megszoktak. Offenbach- nál a zene középpontjában a vidám, a kedélyes, a min­dennapi életet teljes testi energiájával végigélő ember áll, akinek az élet és a sors nagyobb problémáival nem sok törődni valója akad. Itt a test kívánja és dirigálja a ritmust, a táncot a felforró- sodásig, egészen a kánká­nig. Offenbach Orpheusa az alvilágban nem a borongást fedezi fel, mert a zenész­nek egészen máshol járnak a gondolatai. Jóval elmélyültebb zené­lés kellett Debussy szimfo­nikus vázlataihoz. A nagy francia zeneszerző az „A tenger”-ben az időben és Május 1-e tiszteletére, má­sodízben hirdeti meg Az ol­vasó munkásért pályázatot a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT és a Kul­turális Minisztérium. Az ol­vasó népért mozgalom kere­tében ez évben is arra ösz­tönzi a közművelődési, a szakmunkásképző intézeti és szakkönyvtárak dolgozóit, hogy a következő két évben mind több munkást vonja­nak be az olvasók táborába, fejlesszék a munkások olva­sási kultúráját, művelődési készségét. Részt vehetnek a pályázaton az egyedül dolgo­zó, főfoglalkozású könyvtá­rosok, a tiszteletdíjas, vagy társadalmi munkás könyvtá­rosok is. A pályázók — amint a fel­hívásból kitűnik — főleg a beszólt azonban a hirdetés. Nagyvállalat keres egy fő portást — olvasta. Két álló napig gondolkodott, mit csi­náljon. Aztán bement a hir­detőbe. Amikor megkapta az üzem válaszlevelét, kiderült, hogy közel is van a lakhe­lyéhez. Másnap, amikor vég­zett a kézbesítéssel, egyene­sen az üzembe ment. A mun­kaügyön felvilágosították, hogy nem egy fő portásról, hanem egy főportásról van szó. Már majdnem visszaret­tent, de a tisztviselő marasz­talta, legalább a feltételeket hallgassa meg. Ruhát kap­hat, sapkát, igazi portáskül­sőben kellene végeznie a munkát. Fő tennivalója ad­minisztráció lenne. Egy mű­szakban, 6-tól 4-ig, minden második szombat szabad. Ekkor kicsit megint szívta a fogát, hozzá volt szokva, hogy legkésőbb délben ott­hon lehetett. Ezerötszázötve­net mondott a tisztviselő, plusz textilutalványt. Ez már szeget ütött a fejében. Meg­egyeztek, hogy hétfőn be­megy és végleges választ ad. Megtárgyalta a feleségé­vel. Alaposan, minden kö­rülményt mérlegelt. Hétfőn bement és azt mondta: rend­térben megfogható, elérhető apró rianásokat, a történé­seknek hangokban kifejez­hető töredékeit, mozaikrend­szerét rakja egymás mellé, hogy megörökítsen valamit abból az állandó zajlásból és remegésből, amit az élet, a valóság és az abból kiszűr­hető álmodozás jelenthet az ember számára. A két egymástól hangula­tilag és felfogásban is távol álló művet a Miskolci Szim­fonikusok Mura Péter kar­mesteri irányítása mellett hangulatkeltőén szólaltatták meg. Az Orpheus itt-ott le­hetett volna tüzesebb is, de a karmester ezt a lüktetést, ezt a dinamikát találta he­lyesnek és úgy érezte, hogy ennél több pajzánság a pó­diumon nem fér el. A ten­ger könnyed lebegését, • azt a bizonyos hullámveréses já­tékot, a fény cikázását a vi­zek felett, azt a sok-sok érzéki benyomást, amit De­bussy elénk varázsol, az el­ső vázlatban éreztük legin.- kább. A zenekar fegyelmezett, egységes, minden alakzatá­ban érett együttes, tükrözi á karmester komoly szándé­kait és egyéniségét. szocialista brigádok, az ifjú- és a bejáró munkások, a munkásszállók lakóinak mű­velődését segítik elő. Alkal­mazzák az eddigi akciók so­rán bevált irodalmi, szakiro­dalmi totókat, vetélkedőket, élménybeszámolókat, ugyan­akkor keresik az olvasásra nevelés más, hatékony for­máit. ft A könyvtárak szorosan együttműködnek az oktatá­si, közművelődési, tovább­képzési, ismeretterjesztő in­tézményekkel és szerveze­tekkel. Munkájukban hasz­nosítják a szocialista brigá­dok művelődési rendszerének kialakítására folyó kísérle­tek tapasztalatait Elsősor­ban a mai magyar, a szov­jet és a szocialista országok irodalmát ajánlják a mun­ben van. A tisztviselő meg­mondta, mit kell tenni: mondjon fel, és gépeltetett egy igazolást, miszerint er­kölcsi bizonyítvány szüksé­ges munkaköre betöltéséhez. Ott azt mondták, 60 napon belül közvetlenül a vállalat­nak megküldik a bizonyít­ványt. A feleségével tovább la­tolgatta, hogy lesz, mint lesz. Aznap korán lefeküd­tek, mert az óra is korán csörgött minden reggel. Éjjel arra ébredt, hogy valami miatt fél. Először nem is volt vele tisztában, ébren van-e teljesen. Azt^n rádöbbent, hogy mi okozza a félelmét: eszébe jutott a falopás. 1946 februárja volt, akkor született az első gyerek, a Géza. Nem volt tűzifa, pén­zért se. A sógorával, Lajos­sal elhatározták, hogy sze­reznek a föld alól is, nem f ázhat agyon az asszony meg a gyerek. Vették a fű­részt, mentek az ártérre. Mi­re kivágták a füzet, ott volt a gátőr: megvárta, míg kidől a fa. Kérte a fűrészt, „tár­gyi bizonyítéknak”. Príma, vadonatúj fűrész volt. „Nem tudják, hogy ez árvízve­szélyt okoz?” Hiába mond­ták, mi van, a fűrészt oda kellett adni, a fát otthagy­ni. Mire idézést kaptak, el­telt majd egy év. Nemcsak ők, aznapra vagy harmin­cán, akik akkoriban ilyen csipcsup ügybe keveredtek. Három hónapot kapott ő is, meg a Lajos is, felfüggeszt­ve ... Se előtte, se utána nem volt vele semmi hiba. De most! Erkölcsi bizonyít­vány! Biztosan nyoma van a felfüggesztettnek. Fuccs a íő- portásságnak1 Az est szólistája Szenthe­lyi Miklós volt, aki a ki­adott műsortól eltérően nem Lalo Spanyol szimfóniáját, hanem Paganini h-moll he­gedűversenyét játszotta. A fiatal hegedűművész eddigi pályája indokolja az általa választott mű eljátszását, hi­szen egyike azoknak a fiatal hegedűseinknek, aki itthon is, külföldön is sorozatosan aratja sikereit. Itt és most ez a játéka csalódást kel­tett. Nem is a játékbeli egyenetlenségek miatt, ha­nem inkább azért, mert a közönség úgy érezte; a mű­vész indiszponált és a vir­tuozitáshoz, a művészi cse­lekvéshez az a bizonyos bel­ső összpontosítás, a fegyelem maximuma ezúttal hiány­zott. Lehet ennek egyik oka az, hogy a viharos időjárás miatt a bérleti közönség egy része távol maradt, lehet más is. Ebben az igen nagy és szép teljesítményeket fel­mutató évadban ez a Paga- nini-mű így nem telített. A zenetörténeti bevezető­ket Pándi Mariann mondot­ta el. kásolvasók figyelmébe. A té­vé kiemelkedő műsoraihoz röplap-bibliográfiát készíte­nek a kulturális alap támo­gatásával. A tevékeny, sikeresen sze­replő munkásolvasókat meg­jutalmazzák a pályázat hir­detői. Az eredményhirdetés­re 1978. április 4-e előtt ke­rül sor. A kiváló könyvtáro­sokat, illetve kollektívákat összesen 670 ezer forint pá­lyadíjjal, oklevelekkel és plakettekkel jutalmazzák. A személyi díjakon kívül er­kölcsi és anyagi elismerésben részesítik azokat a könyv­tárakat, amelyekben a pá­lyázat időszakában kedvező olvasási feltételeket terem­tettek, meghosszabbították a könyvtári órákat. (MTI) Nem bírt elaludni. Mocor- gására felébredt az asszony is. Mi van veled? Végül el­mondta. Rengeteg éve tör­tént, de akkor is. A fene egye meg! Emiatt vége az egésznek. És még csak ez! De el kell viselnie a szé­gyent, amikor a munkaügy megkapja a bizonyítványt. „Három hónap? Mit csinált? És bizalmi állást akar be­tölteni?” Leég a bőr a ké­péről. Be kell menni és meg­mondani, hogy az egész egy kényszerhelyzet volt, nem hagyhatta a feleségét, meg a gyereket! De ha nincs nyo­ma? Ha pont ő hívja fel a figyelmet? Ha nem szól és a papíron ott lesz a bünte­tés, akkor meg azért lesz baj, hogy elhallgatta. Még tán most is a nyakába sóz­nak valamit, hatóság félre­vezetéséért. Kiverte a verí­ték. Az asszony hüppögött mellette, a hangja elcsuk­lott, amikor' azt nyögdécsel- te: látod, látod, minek kel­lett? Három napig bírta. Aztán bement a munkaügyre. Ami­kor a tisztviselő hellyel kí­nálta, nem fogadta el. Arra gondolt: mindjárt úgyis ki kell innen kotródnia. Állva elmondta egy szuszra, mi volt. S hozzátette. — Lesz ami lesz: — ugye nem indí­tanak eljárást? A tisztviselő erőszakkal nyomta a székbe. Vagy tíz percig nyugtatta, kért neki egy kávét is, csak amikor látta, hogy úgy-ahogy' meg­nyugodott, akkor engedte el. Parinszky Géza két hét óta portás. Annak a munkaügyi tisztviselőnek pedig olyan feszesen tiszteleg, mint an­nak idején Bori százados­nak, a parancsnokának. Mindez kamatozó befekte­tés. Pécsi István M&CM T JOZ-SG-F" alábbis nem elsődleges. Koz­(farkas) Az olvasó munkásért Pályázat könyvtárosoknak

Next

/
Thumbnails
Contents