Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-25 / 98. szám
A válasz nem késett Hatvan egy várospolitikai fórum tükrében A közelgő népfrontkongresszus adott különös aktualitást annak a várospolitikai ankétnak, amelyet csütörtökön este rendeztek meg & hatvani művelődési központban, mégpedig igencsak nagy érdeklődés közepette. Számadásnak, elkövetkező feladatok felvázolásának indult ez a találkozó, amelynek elnökségében ott láttuk a város „vezérkarát”, élen Juhász Ferenc pártbizottsági titkárral, Patkó Imre tanácselnökkel, s a Hazafias Népfront helyi vezetőivel. Tóth János elnökhelyettes körültekintő beszámolója, tervismertetése termékeny eszmecseréhez vezetett, öregek, fiatalok, lányok, asszonyok fűztek megjegyzést az elhangzott ismertetőhöz, s nem maradták el a kritikus kérdésekre -adott válaszok sem. Utóbbi szintén annak köszönhető, hogy a sikeres fórumon részt vettek a tanács szakigazgatási szerveinek vezetői, valamint a helyi fontosabb intézmények, szervezetek irányító munkatársai. ★ Gondolom, nem érdektelen, ha visszapillantásként kiragadunk néhány érdekesebb, szélesebb körben gyűrűző gondot, ami felmerült a találkozón, tájékoztatásra serkentve a legilletékesebbeket! Ketten is szóvá tették például a hallgatók közül a város ipartelepítési koncepcióját, utalva a sok száz ingázóra. Üjabb üzemek letelepítését szorgalmazták, új -iparágak meghonosításáról beszéltek. A válasz mindenképpen meggyőzhette a jelenlevőket: felelőtlenség lenne a város vezetői részéről, ha ilyesféle kalandokba bo- . csátkoznának, amikor dr. .Hangyái Károly főmérnök .megjegyzése szerint pillanatnyilag a meglevő két élelmezési nagyüzem, a cukoréi, konzervgyár is piunka- erőhiánnyal küzd. Annak természetesen nem látják akadályát, hogy magas fokú automatizálással ellátott, kis létszámú műszaki gárdával gazdaságos termelőmunkát kifejtő gyár települjön le Hatvanban. Ilyennek a Mű- anyagipari Vállalat mintegy 140 millió forintos beruházása ígérkezik. E téma kapcsán felmerült a környezetvédelem kérdése, elmarasztalva a cukorgyárat, valamint a Lenin Termelőszövetkezet melléküzemágát, amelyek szennyet, kormot, bűzt juttatnak a város légterébe. A panaszok teljes joggal hangzottak el. S a válasz: amint népgazdaságunk túljut a tüzelőanyag-krízisen, bizonnyal rendeződnek a gondok, s szénről, pakuráról villamos- energia-meghajtásra térhetnek át a helyi üzemek. ★ örömmel hallgatta az ember, mennyien szívükön viselik Hatvan külső képének alakulását, a parkosítást, a városszépítési feladatokat. Legalább öten-hatan „interpelláltak” e népfrontfórumon ilyen kérdésekben. Annak pedig külön örültünk, hogy Tóth János elnökhelyettes válasza többféle megoldást rejtett magában. így a jelenlevők megtudhatták, hogy a helyi tanács éppen a közelmúltban rendeletet alkotott a családi otthonok, lakótelepek rendjének, tisztaságának, szépségének megóvására. Ennek alapján többi között elegendő, ha valamiféle parkrongálást, fapusztítást két tanú „szentesítésével” bejelentenek a tanács szabálysértési előadójánál, s máris következik a felelősségre vonás, ami „pénznyelvre” fordítva háromezer forintig is terjedhet. Fiatalok hangoztatták, hogy a Tabán utcai lakótelepen nincs szórakozási, mozgási lehetőség. A gondot soha jobbkor nem tehették szóvá. Mint a hivatalos válaszból kiderült, a közeli 3- as számú általános iskola a napokban kapja meg az utasítást, miszerint játszóterét, bitumenes pályáit a tanítási idő leteltével meg kell nyitnia a közelben lakó fiatalok, sportkedvelők előtt! ★ Különböző kérdések, tapogatózások kapcsán Sas Gábor, a MÁV-csomópont csúcstitkára például világosságot derített a hatvani állomás felújításának reális terveire is. Az új ötéves terV eszerint nem hoz változást a forgalmi épületen, s elmarad egyelőre a sínek közé vezető alul járók építése is. Viszont mintegy 150 millió forint beruházással olyan biztosító berendezést kap az első nyolc vágány, ami könnyíti a vasutasok munkáját, fokozza az utazók életbiztonságát, s pontossá teszi a közlekedést. Kicsit idevágó téma a Balassi utcát átszelő vaspálya fénysorompójának helyzete. Egy esztendeje csinálták, s azóta rossz egyhuzamban. A kérdést Kovács József rendőrkapitánynak címezték, de az természetes Aranyra váltott évek — Amikor április 4-e előtt ki tették a listát, kik lesznek kiváló dolgozók, a többiek a á brigádból mind azt kérdezgették: Mi az, Margó, te nem leszel kiváló? Pedig mi azt hittük! Valaki aztán megjegyezte: a Margó nagyobb kitüntetést kap. Sejtettem már én is, hogy kapok valamilyen kitüntetést, de ilyen nagyra még gondolni sem mertem ... A ház, ahol Margó, Pálfi Sándorné lakik, a legszebbek közül való Váraszón, ebben a dombok között húzódó, tiszta levegőjű faluban. Csaknem egy évtized munkájával építették: mindig, mindig hozzá egy kicsit, ahogy a pénz engedte. Éppen száz munkanap volt, amit segítségképpen rokonok, ismerősök adtak hozzá. S ezt ,a segítséget alkalomadtán mindenkinek ugyanolyan munkával vissza kellett adni. így emelkednek kalákaépítéssel a mai takaros falusi házak. — Én tizenhárom évvel ezelőtt kerültem ide, ebbe a faluba, Tiszafüredről. Eljöttem meglátogatni a nővéremet, aki ide ment férjhez, s aztán én is itt maradtam. A férjem hengerész Borsod- nádasdon, én pedig éppen tíz esztendeje dolgozom a Mátravidéki Fémműveknél. Lánykoromban a fűztermelőknél dolgoztam, tisztítottuk a fűzfavesszőket, ott mindig kisebesedett a a kezem. Itt sem volt sokkal jobb a munkalehetőség, az erdészetnél, majd a tsz-ben próbálkoztam. Akkor még nem sokat fizettek itt, mi meg kezdtük a házépítést, kellett a pénz, jelentkeztem a Fémművekhez. Nem láttam én gyárat addig belülről. De azért hamar belejöttem ott is a munkába. Pálfi Sándorné 25—30 dolgozótársával naponta felül a munkásbuszra, s indul Váraszóról a nem éppen közel eső siroki gyárba. A nagy üzem még ilyen távolról is vonzó, s munkást nevel a hegyvidéki földek művelőiből. A földdel való küzdelem nagy szorgalmat, töretlen munkabírást nevelt ezekbe az emberekbe, ezt a szorgalmat vitték magukkal a gépek mellé. Hogy a sok évig tartó nehéz évek után a gyárban találják meg a boldogulásukat Fáradt mosolygással invitál befelé a magas tornácra. Az éjszakai műszak nyoma látszik az arcán, s ráadásul éppen ma később, fél nyolc körül értek haza, mert elromlott az autóbusz. így aztán halasztódik a délelőtti pihenés, délután meg már nem sok idő jut a lustálkodásra. Meg kell főzni a vacsorát, jön haza a gyerek az iskolából, utána készülődés egy újabb éjszakai nyolc órára. — Még minden szobát nem tudtunk berendezni új bútorokkal — szabadkozik — a ház nemrég épült meg, elvitte a pénzünket. De most már módon az államvasutaknak továbbította, hiszen ahogyan ezer és ezer hasonló sorompót működtet a MÁV hibátlanul országszerte, úgy Hatvanban is kötelessége lenne zavartalanná tenni a fontos utca forgalmát. S hát a kutyák! Miért s*a- ladgálhatnak még mindig póráz nélkül apró gyermekek között, vagy miért kell tűrniük az észvesztő ugatást egy-egy épülettömb lakóinak? A válasz e tekintetben a helyi tanács által nemrég alkotott ebrendelet- re apellált, ami szankciókat is tartalmaz, s csak élni kell velük a rendbontókkal szemben. Ehhez azonban szükséges, hogy a szabálytalanság, papírra vetve, eljusson a hatósághoz. ★ Hogy pedig mikor lehet Hatvanban földgázzal fűteni? S családi házakba is bevezethető-e? Sokakat izgat. Rövidre fogva e kérdések jj válaszát is átnyújtjuk az olvasónak. A Tabán utcai lakótelepen októbertől nem kell már olajjal, szénnel kínlódniuk a háziasszonyod- • nak. Az OTP-társasházak kivételével hasonlónak ígérkezik a Münnich Ferenc- lakótelep otthonainak . ellátása. S a TIGÁZ később attól sem zárkózik el, hogy kertes családi otthonokba bekössék a gázt. Ehhez azonban telkenként mintegy 80 ezer forintnyi fizetési kötelezettségvállalás, továbbá egy-egy utca lakóinak azonos állásfoglalása szükséges. S hogy a kerekharasztiak annyi ideje fájlalt vízigényéről se feledkezzünk meg, némi kritikával kell illetnünk az elhangzott választ, miszerint: lesz ott is egészséges ivóvíz, csak idő kérdése! Ezt éppen hat esztendeje mondják a városhoz csatolt település lakóinak, mint ahogyan hat esztendeje a benzinkút után jelzi egy „Hatvan” feliratú tábla a város határát, holott további két kilométer még Kerekhafaszt,' vagy ahogyan most divat mondani: Hatvan-külső. Ha a helyi tanácsnak nincs anyagi lehetősége bizonyos kommunális feladatokra Kerekharaszt esetében, a szigorú tényeket tudomásul vesszük. De érdemes figyelni a szóra, a tények „csomagolására”, mert a társalgás emberek közt, emberi gondok megoldása érdekében folyik! Ez pedig a hivatal emberséges hangját prancsolja... Moldva^ Győző nyugodt vagyok, nem volt hiába a sok munka, kikeveredtünk a szegényéletből. A férjem is nehéz sorban nevelkedett, én sem különben, s most itt, ebben a faluban megépítettük az otthonunkat. Szeretek itt élni, jó emberek laknak errefelé. — A gyárban meg ugyancsak sokat számít a jó közösség, az összetartás. A mi brigádunk a _ tubusüzemben lS38-ban alakult. Azóta aztán együtt is vagyunk, mind nők, betanított munkások, csak a két beállítólakatos férfi. Itt van, nézze, sorban az Összes kitüntetésünk: a szocialista cím, aztán a bronz, ezüst arany. Tavaly meg a vállalat kiváló brigádja lett a Nguen Van Troi- brigád. Nekem is nagyon sokat segítettek, .amikor a házunk épült. Egyszer voltam beteg a tíz év alatt, s mindjárt eljöttek: mit kell segíteni? Dehogy segítetek, mondtam, kiíratom én magam, nem maradok én itthon. Persze, olyan előfordul, hogy valaki megharagszik, összekapunk valami miatt. Akkor csend van a mi sorunkon. A munkatársak erről a csendről tudják, hogy valami nincs rendjén közöttünk, de veszekedést, azt nem hallott még senki. Műszak végére persze általában minden rendbe jön. Én ezt a nagy kitüntetést nem is kaptam volna, ha ők nincsenek. Csak Űi gépek B HÓDIKÖTben A Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár 2-es számú gyárának rekonstrukciója befejezéséhez közeledik. 84 új nagy teljesítményű gépet szereltek fel, s ennek eredményeként a termelés az idén a réginek kétszeresére emelkedik. A nagy értékű berendezéseken három műszakban dolgoznak. A gyárban női, férfi- és gyermekpulóvereket, kardigánokat készítenek. A régi, elavult berendezéseket mind lecserélték. (MTI Fotó Tóth Béla) Nemcsak a Volánon múlik Csúcsforgalom a buszokon „Tisztelt Szerkesztőség! Legjobb tudomásom szerint Moszkvában, Londonban, Tokióban és Budapesten már bevezették a lépcsőzetes munkakezdést. Kérdezem: Egerben miért nem lehet? Vagy talán nincs is rá szükség? Ez is elképzelhető. De akkor arra adjanak magyarázatot: a kora reggeli és a délutáni órákban miért csak közelharc árán lehet feljutni a helyi járatú buszokra. Tisztelettel: G. Péter, az egri Fi- nomszerelvénygyár dolgozója.” A következő sorokat a Volán 4-es számú Vállalat' egyik jegyzőkönyvéből másoltuk ki: „A lépcsőzetes munkakezdéssel kapcsolatos tárgyalásokat vállalatunk 1972-ben kezdte el. Első lépésként felmérést végeztünk az érintett munkahelyekről, iskolákról, a dolgozók, a tanulók létszámáról, valamint a műszakok beosztásáról. Ezután ilyen jó társasággal lehet igazán jól dolgozni. Felszabadulásunk évfordulóján Pálfi Sándornét meghívták a Kohó- és Gépipari Minisztériumba. Itt kapta a kitüntetést, a Munka Érdemrend legmagasabb, arany fokozatát. Ilyen magas kitüntetést először adtak át munkásnak a Mátravidéki Fémművekben. Nem kis szorongással utazott hát Budapestre, ahol akkor őt is ünnepelték. — Azóta még nem is volt érkezésem beváltani a hatezer forintról szóló csekket. Annyi az elfoglaltságom itthon. Hogy mire költőm? Lesz annak helye. A férjem évek óta betegeskedik, s bizony jól jön a pénz. Persze, nem verjük el most mindjárt, a gyereknek szeretnék majd bútort venni, ötödik osztályos, hadd legyen neki is egy kis külön szobája. — Erre az arany jelvényre igen büszke vagyok. Szép kiegészítése a többi kitüntetésnek, koronája a munkásként eltöltött évtizednek. De azóta már az foglalkoztat inkább, hogy az angol, meg holland exporttubus, amit most csinálunk, hogyan lehetne jobb minőségű. Mert mindenki bennünket figyel most már és joggal. Nekünk nem lehet lemaradnunk, nekünk ezután csak előbbre lépnünk lehet... Hekeli Sándor — a munkahelyeket és a létszámot figyelembe véve — három változatban készítettük el javaslatainkat a helyi járatú közlekedés új menetrendjének kialakítására. A tervek elkészítése után több esetben folytattunk tárgyalásokat a lépcsőzetes munkakezdés megvalósításában érdekelt vállalatok, munkahelyek képviselőivel. Sajnos a tárgyalások nem vezettek eredményre...” Az elmondottak alapján mindenekelőtt szögezzük le tehát: a régóta dédelgetett elképzelés, vagyis a lépcsőzetes munkakezdés kiterjesztése — bevezetése már megkezdődött, hiszen például levélírónk üzemében is hat, illetve hét órakor kezdődik a reggeli műszak — öt év után is ott tart, hogy az érdekeltek ugyan tárgyalgat- nak, tárgyalgatnak, de a munkába, a hivatalokba, az iskolákba igyekvők többsége változatlanul ugyanúgy tolong a buszokra várva, mint évekkel ezelőtt- A különbség legfeljebb annyiban mérhető, hogy többszörösére nőtt a panaszos, a reklamáló levelek száma, másrészt a nap bizonyos időszakában még jobban kiéleződött a felszállás előtti tolakodás a megállókban, az autóbuszokon. Egerben is zöld út]“e van Nem árt, ha mindenki tudja: a lépcsőzetes munkakezdés kiszélesítésének Egerben is zöld útja van. Ha biztosítottak a feltételei, ha évről évre többen sürgetik, akarják, akkor miért húzódik a megvalósítása? A logikus kérdésre logikus választ illene adni. Ez azonban korántsem egyszerű. A helyzet ugyanis az, hogy a lépcsőzetes munkakezdésért éppen azok tettek keveset, vagy lényegében semmit, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Gondolunk itt elsősorban a különböző hivatalokra, az intézményekre, sőt még az iskolákra is. Ugyanis ne feledjük: Eger iskolaváros, reggelente több ezer diák indul „műszakba”. Ráadásul az iskolák többsége is ugyanazon az útvonalon helyezkedik el.4. Volán, a város helyi közlekedésének első számú felelőse őszintén, s időben megmondta: több busza nincs. a közlekedés kényelme, kulturáltsága így elsősorban azzal javítható, ha a munkahelyek, a hivatalok széthúzzák a reggeli „rajtot”. Ugyancsak a vállalat szakemberei mérték íel és bizonyították be azt is: a környező községekből bejáró dolgozókat — novajiakat, os- iorosiakat, noszvajiakat, sza- lókiakat, baktaiakat, kere- csendieket, — sem érintené hátrányosan az új menetrend bevezetése, hiszen a várakozási és az utazási idő lényegében mit sem változna. Egy 30—60 perces későbbi munkakezdéssel ugyanakkor ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobb pontosságot és kényelmet lehetne garantálni az autóbuszok utasainak. A vállalat a közelmúltban ismét elküldte levelét az üzemeknek, az iskoláknak. Sajnos a válaszok meglehetősen lassan „csordogálnak” a ki tudja hányadik jóindulatú felhívásra. Pedig a Volánnak egymásfél hónap is elegendő lenne az átállásra, a helyijáratok menetrendjének átcsoportosítására. Ne csak szavakban Arra lenne tehát szükség, hogy az egyéni és a kollektív sírás helyett az üzemekben, a hivatalokban, az iskolákban is „lépjenek”, mert amit dolgozóik, tanulóik kényelmesebb utazásáért eddig tettek, az az autóbuszokon alig mérhető. Ne csak elvekben és szavakban értsenek egyet a lépcsőzetes munkakezdési támogató párt- és tanácsi határozatokkal, hanem a gyakorlatban is tegyenek az érdekében. Elsősorban saját dolgozóik, tanulóik látják majd hasznát Az érintettek — a városi pártbizottság, a városi tanács, a Volán kezdeményezésére — rövidesen ismét tárgyalóasztalhoz ülnek. Kizárólag rajtuk múlik, hogy sikerül-e egyezségre jutni. Ha nem: a buszokon tovább fokozódik a zsúfoltság. Ha igen: az utazás pontosabb, kulturáltabb, kényelmesebb lesz. Nem kétséges, hogy melyikért drukkolnak többen. Koós József 1976. április 25-, vasárnap
