Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-22 / 95. szám

Ms wBto premier Diáknyelv A Három nővér, Egerben' Zseboroszlán és társai A három nővér: Meszléry Judit, Gyöngyössy Katalin é; kincsé Sarolta. A Három nővért Csehov — immár ugyancsak klasszikus­ként tisztelt — kortársaitó) a mostani alkotókig és kriti­kusokig mindenki remekmű­nek tartja. A dráma — mint műfaj — kitűnő alkalmat adott Csehovnak, hogy az életben megfigyelt, ezerszer megírt jelenségeket és folya­matokat egyetlen ponton, egyetlen szituációban­megragadva kiemelhes­se a bűvös körből, az általános emberi szintjére emelje. Az „élénk, ideges, ér­zékeny úrilányok" élettörté­netét sok orosz író, sok vál­tozatban elmondta, már Cse­hov előtt és Csehov óta is. Csehovot nem maga a tör­ténet érdekli, hanem csupán egyetlen lélektani motívum, egyetlen drámai pillanat: amikor ez a törékeny, elké­nyeztetett úrilány a reázúdu- ló sorscsapásokat felfogva és megértve elhatározza, hogy elébe megy a sorsának, hogy új életet kezd. Ennek a drá­ma: lélektani helyzetnek a lehr t ségeit, általános embe­ri, ha úgy tetszik — törté­nelmi érvényességét keresi, puhatolja a szerző. Olga le­mondott már róla, hogy vál­toztasson az életén, a két fi­atalabb testvér azonban egy- egy férfiba kapaszkodva megkísérli ezt: Másának Versenyin, Irinának Tuzen- bach jelenti ezt a lehetősé­get Ez a két szerelem tart­ja állandó mozgásban a drá­mát. ez sodorja a cselek­ményt feltartóztathatatlanul a tragikus végkifejlet felé. A darab modern rendezői közül csak kevesen értenék meg ezt. Az évtized filozó­fiai divatjának, az egziszten­cialistáknak és az abszurdok­nak engedve el akarták vá­lasztani a nővéreket egymás­tól, hagyták, hogy külön-kü- lön teperje le őket a sors. A nyugati Csehov-reneszánsz csaknem ugyanarról a tőrő! fakad, mint a régi automo­bilok és a régi énekesek di­vatja : romantikus, szenti­mentális elvágyódás a gépi világból, nosztalgia a séta- pálcás, cvikkeres és cilinde- res századforduló, a „régi jó békeidők" után. A nyugati polgár, aki- belefáradt 3e- ckettbe, Csehovhoz fordul egy kis emberi melegségért, vagy ennek pótlékáért legalább. Nálunk fordított a hely­zet. .. „A Három nővér szá­munkra ma már nem lehet a szebb jövő és a szerelem utá­ni csendes vágyakozások lírai komédiája — fogalmazta meg Karol Novak, neves prágai rendező —-, hanem kegyetlen tragikomédia az értelmiségről, amely hazug­ságban él." A miskolci—egri színház a legnagyobb tisztelettel adó­zik a Csehovot, mint dráma­írót felfedező Sztanyiszlavsz- kijnak, mégis — engedelmes- kedve korunk követelmé­nyeinek — új utat keres Cse­hovhoz. S ez az út minden bizonnyal a varsói Erwin Axer és a prágai Karol No­vak, meg a leningrádi Tovsz- tonogov csapásai mentén ha­lad majd, nem a romantikus, szentimentális ösvények kö­zelében. A nővérek egy megálmo­dott és meg is szenvedett új élet, egy birtokba vett törté­nelem nevében mondanak búcsút gyermeki álmaiknak és naiv elképzeléseiknek. Megőrzik, meg kell, hogy őrizzék egészséges életvágyu­kat és életerejüket. Irinának el lehet hinnünk, hogy Tu- zenbach halála után egyedül is elmegy a téglagyári telep­re tanítani a munkásgyere­keket. És nem válik ettől ro­mantikus hősnővé. El kell fo­gadnunk és fogadtatnunk a három nővér legfőbb erényét, tudniillik azt, hogy ők egy értelmetlen és embertelen életen át is meg tudják őriz­ni legbelső tisztaságukat, vá­gyódásukat egy szebb, értel­mesebb élet után. Ez az a vonás, amelyért minden ki­szolgáltatottságuk és törté­nelmi korlátozottságuk elle­nére is őszintén irigyelhetjük őket. A három nővér mindig fia­tal marad, soha nem lesznek kiégett, hisztériás némberek, és az új nemzedékek is az első találkozás boldog izgal­mával nézik majd szép, tisz­ta, büszke alakjukat. A színmű szereplői: Slaskó Péter, Nagy Mari, Gyöngyös­sy Katalin, Meszléry Judit, Jancsó Sarolta, Paláncz Se­rene Jászai-díjas, -: Vár day Zoltán, Maszlay István, Ve­rebes István, Fehér Tibor Já- szai-díjas, Csapó János, Márffy Vera, Somló István és Szikre József. Rendezte: Il­lés István. Bemutató ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. így) — Nézd azt a topis zseb- oroezlánt a koli előtt. Már egy hete le nem venné a bagóle- sőjét az ablakunkról. Pedig almás az ügy. Most eszem ágában sincs behapsizni, van egy csomó kampóm logartan-. ból. Hé, hapsikám, szemfel­szedést nem vállalok! Elhangzott-e így ez a né­hány mondat? Talán igen, ta­lán nem. De az biztos, hogy elhangozhatott volna. Mert az almás, a topis, & hapsi és a többiek a mai fiatalok elég gyakran használt szavai közé tartoznak. Honnan, hogyan, s miért kerültek be a diáksző tárba? Milyen és milyennek kellene lennie az ifjúság nyelvének? Ezekről a kérdésekről tartott előadást a magyar nyelv he­tén dr. Hais Rózsa főiskolai adjunktus, az egri Szilágyi Gimnáziumban. A KISZ-klubba ez alkalom­ból csupa olyan gimnazista látogatott el, akit különösen érdekel az anyanyelv, s ezért szabad idejében vagy szakkö­rön is foglalkozik vele. De még közülük is kevesen tud­ták, hogy az imént idézett, nap, mint nap hallható sza­vak valamikor az alvilág né­pének; betörőknek, rablók­nak, hamiskártyásoknak tol­vajnyelvét alkották. Az egy­kor a pandúrok, csendőrök árejtésére használt jiddis, ci­gány és német elemeket ve­gyítő szókincset a romantikát kedvelő ifjúság fokozatosan átvette, majd beillesztette a saját maga alkotta kifejezé­sek közé. így ma már — ha csak be­szédben is —, de a tinik is lejmolnak, hepajókai rendez­nek, s ott vannak a legkóse- rebb banzájoknál. Persze, az idők során sokat változtak, szelídültek az egykor homlok- ráneoltató, indulatokat keltő szavak. Az ,átejtést például vagy a más erdetű difit, bu­lit most 4pp úgy használják a nagymamák, mint tizen­évesek, sőt azt is értik, ha egy bélást (kétforintost) kér a kisunoka. Mint az előadásból megtud­tuk, az ifjúság nyelvének jó néhány hajtását maguk a nyelvészek is elfogadhatónak tartják. Hiszen esetenként já­tékosságukkal, szellemessé­gükkel, színesítik, frissítik a hétköznapi mondatokat. A semmittevésnek például öt­letes kifejezései a Következő szólások: fűtő a napnál, sín­váltó a reptéren, csavargyár­ban dolgozik. Igen szemléle­tes a hangoskodóval, nagy- mellényűvel egyenértékű zseboroszlán, zsebcirkáló, a könnyen megtéveszthető vei rokon értelmű palimadár vagy az iskolából az egyes szinonimájaként ismert szavak tucatja, a fa, c du­gó, a szálka, a kampó, a balegyenes stb. Az ifjúsági nyelv egyik-másik sajátossá­ga azonban — például a ki- j csinyítés, a negatív torzítás, | — már kevésbé szerencsés. A náci, fari, töd, foci, koli, suli, illetve, hogy a szép ruhából, a csinos nőből, az érdekes filmből egyaránt jó ruha, jó film, jó nő lesz, elszürkitik a társalgást. Az pedig már komoly gon­dot jelent, ha a diák iépten- nyomon akaratlanul is argó szavakkal fejezi ki mondani­valóját. S nem is azért, mert nyegle, vagy cinikus, hanem mert egyszerűen nem tudja megkülönböztetni a stílusré­tegeket. Nem tudja eldönteni, egy adott téma, egy bizonyos helyzet milyen nyelvet kíván. Néhány iskolai baki Rais Ró­zsa példatárából: „Bánk kezdetben pipogya alaknak bizonyult; Az eposz az egy menő műfaj volt. Tóth Árpádnak zűrös volt az éle­re.” És még lehetne folytat­ni tovább. Persze a diáknyelvben nemcsak az argó szavak sűrű használatát lehet kárhoztat­ni. Nem kevésbé kifogásolha­tó az sem, amikor a gimna­zisták az iskolában tanultak hatására hétköznapi monda­taikba oda nem illő szakkife­jezéseket kevernek. Nem mű­veltnek, inkább nagyképű­nek tűnik az, aki a lízórais zsömle, vagy kifli között is differenciál, esetleg a zcld csíkosnál jobban ked/eli a kékpöttyös matériát. Mi az ellenszere a lapos, színtelen, pongyola, Közhely- szerű beszédnek? Receptet nemigen lehet adni. De ha az iskolában nemcsak a ma- gyarórákon osztályoznák a pontos mondatszerkesztést, a szép és kifejező hangsúlyo­zást, talán könnyebbéi! elér- hető volna, hogy „suli" után se legyen a diákok nyelve „ciki". Németi Zsuzsa 21.40: „A legfényesebb zászló’1 Irodalmi műsor Zalka Má­ié születésének S0. évfordu­lóján. A Fáklya Klubból közvetített műsor soron kö­veti Zalka Máté mozgalmas életútját. Részlet hangzik el Zalka Doberdó című regé­nyéből — idézve pályájának kezdetét. Majd a hadifog­ságról szóló rész következik — Zalka Hadifogoly című színjátékának részletével, s a téma köré csoportosuló té­nyekkel, dokumentumokkal. Érdekességként felsorolják egy Zalka Máté által kitöl­tött kérdőívről munkahelyeit, amelyek: hadifogolytábor, partizánegység, I. lovashad­sereg, a Vörös Hadsereg, dip­lomáciai futár, a párt köz­ponti bizottságának appará­tusa. A harmadik rész a spa­nyolországi eseményekkel foglalkozik, Zalka Máté — azaz Lukács tábornok levelei, dokumentumok, harcostársai­nak feljegyzései alapján; A műsorban Ehrenburg, Ady Endre, Gyóni Géza, József Attila, Pablo Neruda, Bálint György, Illyés Gyula, Luigi Longo írásait szólaltatják- meg kiváló előadók. Űt a csillagok felé {halóit sslík A Balaton-vidék 42 part­menti településén a nyári szezonban esténként — a becslések szerint — csaknem százezer nyaraló és kirándu­ló akar szórakozni. Szerte a partvidéken az idén is több mint száz tánc- és népize­nekar gondoskodik majd a jó hangulatról. A nagyobb idegenforgalmi központok­ban külföldi zenekarokat is szerződtetnek a nyári fő- idényre. A nagy forgalmú bá­rokban és éttermekben a legnépszerűbb fővárosi együttesek szolgáltatják a ze­nét. O MBäMM ISIS- április ZZ., ssütórtók 9. JURIJ GAGARIN: A rajthelyen megláttam az űrhajózás teoretikusát ‘és a főkonstruktőrt. Nem messze álltak tőlem. Itt voltak az Állami Bizottság tagjai is ... Odamentem a bizottság el­nökéhez és jelentettem: — Gagarin repülő főhad­nagy a Vosztok űrhajón tör­ténő első repülésre készen áll! — Kellemes utat, sok si­kert! — felelte az elnök, és keményen megszorította a kezem. Mielőtt liften az űrhajó kabinjába indultam volna, nyilatkoztam a sajtónak és rádiónak: — Kedves barátaim, isme rősök és ismeretlenek, hón fitársaim, minden ország és minden földrész lakói! — Né hány perc múlva ez a hata más űrhajó elvisz engem világegyetem távoli térsége be. Mit mondhatok önökne az indulás előtti utolsó pei cekben? Egész életem egye: len gyönyörű pillanatnak lát szik. Mindazt, amit korábban átéltem és tettem, e perc kedvéért éltem át, ezért á percért tettem ... Aligha kell beszélnem azokról az érzésekről, ame lyeket átéltem, amikor er gem bíztak meg azzal, hős az emberiség történetében a első űrrepülést hajtsam vég­re. Örömet éreztem? Ez nem­csak öröm volt. Büszkeséget' Nem, ez nemcsak büszkeség volt. Határtalan boldogságot éreztem. Elsőként repülni a világűrbe, egyedülálló párvi­adalra kelni a természettel — álmodhat-e az ember en­nél nagyszerűbbet? Észrevettem, hogy a fő­konstruktőr az órájára pil­lant. Be kellett fejeznem. — Az indulásig már csak néhány perc van hátra — mondtam. — Viszontlátásra, drága barátaim! És már az űrhajó kabinjá­ba beszállás előtt, a rakéta felső pihenőjén földön mara­dó barátaimtól búcsúzva, mindkét kezem felemeltem és azt mondtam: — A mielőbbi viszontlátás­ra! Beléptem a kabinba, beül­tettek egy karosszékbe, zaj­talanul bezárták a kabin aj­taját Egyedül maradtam a műszerekkel, amelyekei már rém nappali, hanem mester­séges fény világított meg. Iindent hallottam, ami az rhajón kívül történt. A kül­világgal, a repülős vezetőjé­vel, űrhajós társaimmal most nár csak rádión keresztül ártottam kapcsolatot. A Föld lívójele a szép és hangzatos Hajnal” volt. Engem „Céd- •usnak” neveztek. PA VÉL POPÓ VICE: Emlékszem, a rajtkor be­ccsel tam az összeköttetést űrhajóval, és megkérdez­em: — Júra, hogy vagy? Feleletül egy vidám, élet­iemtől teli hang szolalt meg: — Ahogy tanultuk. Lena — Gagarin legidő­sebb leánya. Ezután Jura tudtára ad­tam, hogy elrendelték az órás készenlétet. Megerősítet­te, hogy értett engem, hogy minden rendben van, köz­érzete jó, hangulata vidám Életemnek talán egyik leg­hosszabb órája volt az. JURIJ GAGARIN: Az összeköttetés a Hajnal­lal kitűnő volt. Pavel Papo- vics, hozám hasonlóan, igye­kezett vidáman és fesztele­nül beszélni. Ám, ha az em­ber arra ügyel, hogy hangja természetesnek hasson, ezzel elárulja izgalmát Ez érző­dött. Hirtelen meghallottam, hogy nyitják a kabin ajtaját. „Mi történt?”. — csodálkoz­tam. Azonnal hallottam Szer- gej Pavlovics hangját: — Jurij Alekszejevies, ne izguljon, kérem! Egy kontak­tus nem működik. Azonnal kijavítjuk, és minden rend­ben lesz... SZ. GAVRILOV, mérnök: ... Gagarin az űrhajós­székben fekszik, pontosan fe­lel a kérdésekre, és igyek­szik felvidítani a földön le­vő izguló embereket. Hang­jában semmi idegesség nem érződik. A mikrofonnál Szergej Pavlovics Koroljov. — „Cédrus”, érvénybe lé­pett a tízperces készültség! Zárja le a sisakját! A rajthelyen egyetlen lé­lek sem maradt. Minden megdermedt. Csak a hang­szórókból hallok még siví- tást. Torkom kiszárad, de nem merek köhögni, bor­zasztó lenne, ha nem halla­nám a soron kővetkező ve­zényszót. Perces készenlét! Az utasítás villámgyorsan repül a földi irányító mérő­pontokon keresztül. Perces készenlét! — Perces készenlét, hall engem? — kérdezi Gagariní Koroljov. — Érzettem. Perces -ké­szenlét. Elfoglaltam a kiindu­lóhelyzetet — felel a „Haj­nalinak „Cédrus”. Hangula­tom vidám, közérzetem ki­tűnő, kész vagyok a rajtra! Szí várta Koroljov. — Begyújtani! A kapcsolót indításra állí­tani! Csend köszöntőre be. Mint a vihar előtt. Az űrhajós egyetlen figyelem volt. Vár­ja az uto'só parancsot — Felszállás! A sztyeppére, az otíl evők­re és az űrhajóban levő em­berre zajóceán zúdul. A föld megremeg. Ebben a pillanat­ban felhangzik Koroljov hangja: — Felszállás! JURIJ GAGARIN: A repülés műszaki vezető­je parancsot adott „Felszál­lás”. Azt feleltem: — Hát elindultunk?! Tekintetem órámra tévedt. A mutatók 9 óra 07 percet mutattak moszkvai idő sze­rint JEVGENYIJ KARPOV, orvos: A kilövőberendezés dübör­gésén keresztül Gagar n el­kiáltotta magát: Hát elindul­tunk! Egy percig úgy tűni, hogy a rakétának nincs ereje és nem képes elszakadni a rajt­állványtól. Ám a rakéta elő­ször határozottan, majd egy­re gyorsabban és gyorsabban megkezdte a földi vonzóerő legyőzését. Nehéz elmondani, mi történt ezekben a rövid másodpercekben a földön. Kiabáltunk, integettünk ke­zünkkel, ugráltunk és nert szégyelltük egymás előtt az örömkönnyeket. (Folytatjuk) i » 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents