Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-21 / 94. szám
stratégia nélkül? Emelték a felvásárlási árat Ez az olaj is fontos Taktika, Megtörtént, változtatni már nem lehet rajta, de tanulni illik belőle. A vállalat nagymennyiségű import alkatrészt adott el a legutóbbi készletbörzén, persze, a beszerzési árhoz mérten veszteséggel. Amikor vásárolták a holmit, azt hitték, jó taktikai húzást csinálnak. A.z ár az utóbbi évek legalacsonyabb szintjén állt — szakemberek úgy mondják: tartósan nyomott volt —, tehát ha sokat vesznek a portékából, szép summát nyernek az ügyleten, hiszen később az ár bizonyára ismét emelkedni fog. Három éve elegendő alkatrészt halmoztak fel, s elégedetten dörzsölték a tenyerüket. Pusztán egyvalamivel nem számoltak. Azzal, hogy rövid tíz hónap múltán a termék iránt rohamosan csökkent mind idehaza, mind külföldön a kereslet, majd teljesen megszűnt. Derült égből a villámcsapás? Prózaibb okok adnak magyarázatot. Elsőként az, hogy a vállalat üzletpolitikáját — s vele párhuzamosan természetesen termékfejlesztő tevékenységét is — mindenfajta stratégia nélkül folytatta. Nem ttekintett hosz- szabb távra előre, tartós állapotként fogta fel azt, ami folytonos változás. Emiatt el- siklott afölött, hogy az alkatrészek nyomott ára lényegében egy csendes kiárusítás következménye, mert a gyártók „megszagolták” a kereslet új irányba fordulását, korszerűbb végtermék megjelenését. Ha egyetlen vállalatot —s még inkább: ha egyetlen terméket sodorna ingoványos talajra a stratégia nélküli taktika, nyugodt lelkiismerettel rámondhatnánk, hogy olyan kivétel, mely erősíti a szabályt. Csakhogy a tapasztalatok arra intenek, általánosabb jelenséggel van dolKÖZHEIAYÉ váltak már a tanulságok, amiket egy-egy beruházás csúszásakor mindig mindenki elmond. Ezt majd máskor így kell, ezt amúgy, amazt emígy ... És akkor nem lesz semmi baj. S legközelebb aztán mégis halasztani kell a határidőt. Egyáltalán nem szándékoztunk tanulságokat keresni, amikor Eger Csebokszá- ri-lakótelepének második óvodája ügyében érdeklődtünk. Az új lakótelepen néhány éve épült az első, a 160 kisgyermeket befogadó óvoda—bölcsőde, s a szép, korszerű létesítmény hasonmásának építéséhez is hozzáfogtak már 1974 őszén. Százával költöznek a túlnyomó- részt fiatal, gyermekeket vállaló családok a lakótelepre minden évben, így az új óvodára, bölcsődére tehát égetően nagy szükség van. S erre az új óvodára, bölcsődére 1975 decembere óta egyre türelmetlenebbül várnak a szülők és a kisgyerekek, A kérdést először Mányoki Péternek, a kivitelező Heves megyei Állami Építőipari Vállalat létesítményi főmérnökének tettük fel: mikor lesz kész a lakótelep új óvodája? — A szerződéses határidő december 20-a volt. A műszaki átadás december 18-án megtörtént, a hiánypótlási határidőt január 30-ra tűzték ki. Még az átadás előtt kivették a szerződésünkből a közműépítés munkáit, s ezeket a Közmű- és Mélyépítő Vállalat végezte, vállalva a befejezést a már említett határidőre. Pótvállalásként az átadáskor vállaltuk, hogy a külső útépítést, park- és tereprendezést elvégezzük március 30-ra. Ennyi röviden a „történet”, önkritikusan meg kell mondanom, hogy részben szervezési hibáinkból s létszámgondok miatt nem tudtuk tartani a hiánypótlás és a pótmunkák' határidejét. Emellett azonban adódott számos olyan körülmény, amely szintén akadályozta a gunk. A vállalati tevékenység gyakran a taktikai lépések lazán összefüggő, vagy éppen ellentmondásos sorozatából épül fel, anélkül, hogy lenne egy központi, vezérlő mag, amely meghatározná a célokat és a főbb irányokat, azaz logikát adna a részletek összeillesztéséhez. Emiatt sok minden kedvezőnek tűnik pillanatnyilag, ami végső soron hátrányos, s miközben a vállalat úgy érzi, hogy előre halad, valójában gondjai, megoldandó feladatai, ismétlődő önértékelése elől menekül. Lép, s mi tagadás, halad is, csak azt nem tudni, milyen irányban, milyen célok felé. A taktikai lépésekből persze kialakulhat — s a gyakorlat tanúsítja, ki is alakul — bizonyos rendszer, ami a szervezettség, céltudatosság látszatát kelti, a felületes szemlélőre megnyugtatóan hat, ténylegesen azonban a vállalat hajója sodródik, újra meg újra váratlan áramlatok, szelek, viharok érik, homok- ' padok, sziklák veszélyeztetik. Kárhoztathatjuk-e mindezekért kizárólag a vállalatot? Hiszen végül is a vállalat dolga saját stratégiájának kimunkálása, ha tehát ez elmarad, akkor a vállalat mulasztott. Igaz, de azért nem ilyen egyszerű. Ahhoz ugyanis, hogy a vállalat használható — azaz ne pusztán a papír meglétéért kidolgozott — stratégiával rendelkezzék, nem elegendő saját határozottsága. A gazdasági környezet viszonylagos stabilitása — ami korántsem egyenlő a merev állandósággal! — éppúgy szükségeltetik hozzá, mint a vállalattal kapcsolatban álló szervek nyújtotta információ s így tovább. Ha most ennek ismeretében vizsgáljuk a helyzetet, akkor könnyen felfedezhetjük, hogy a taktikai elemek túlsúlya a gazdálkohatáridő betartását: a víz-, gáz-, csatornabekötés késett, a közműépítők nem tudták tartani a határidőt, későn kaptak terveket. Emiatt például nem tudtuk építeni a gyermekkocsi-tárolót, mert alatta vezet el a szennyvíz- csatorna. Nem tudtuk építeni a kerítést, mert a tanácsi építő vállalatnak a területen levő későn lebontott felvonulási épülete akadályozott ebben. Saját szervezési nehézségeink? Az igazság az, hogy az év végére öt új létesítmény átadása jött nekünk össze, s a hiánypótlásokra ennyi helyen nincs meg a megfelelő szakember- gárdánk. Ez számunkra is tanulság. MEGNÉZTÜK az építkezést is. Az udvar, a környezet egyelőre nem úgy néz ki, hogy ide a közeli napokban beköltözhetnek a kis „birtokosok”. Belül társadalmi munkát végző takarító brigádokkal találkoztunk, segítenek az építő vállalatnak. Itt már biztatóbb a látvány, a takarítás befejeztével kész épület. — Nem tudjuk beszerelni az ételfelvonót, s a beruházónak nem tetszik a homlokzatvakolat színe. Április 30-ra minden munkával készen leszünk, ezektől eltekintve — tájékoztatott Lő- rincz György építésvezető. Május 1-től már jöhetnek az óvodások. Az újabb határidő megerősítése érdekében kérdeztük meg a Heves megyei Beruházási Vállalatnál Király Lajos osztályvezetőt. — Nem hibáztatjuk mi mindenért az építőket, több olyan ok is adódott, ami akadályozta a munkájuk befejezését. A közműépítéshez nem volt elég embérünk, átadtuk más vállalatnak. Igyekeztünk kompromisszumokat kötni, csakhogy kész legyen az óvoda. A január 30-i határidő módosítását nem fogadtuk el, azóta kötbérezünk. De a kötbér összege nem lehet olyan nagy, hogy azvadásban nem más, mint tükörképe a középirányííás és | a vállalati irányítás átlagos S színvonalának. Korántsem arról van szó, tehát, hogy néhány intézkedéssel, rendelkezéssel egy csapásra megváltoztathatóak a mai jellemzők. Ennél jóval bonyolultabb a teendő. Amint arra a párt XI. kongresszusa megkülönböztetett hangsúllyal rámutatott, a tervezés tudományos megalapozottságának elmélyítése, a tervezési módszerek korszerűsítése legfőbb feladataink között áll, értve ezen a gazdaság makro- és mikro- szintjét egyaránt. Az ebben elért eredmények alkotják a szilárd lépcsőfokot ahhoz, hogy a vállalati stratégia megléte ne puszta kívánalom, hanem rendszeresen számon kért követelmény lehessen. Ezek szerint amellett törnénk lándzsát, hogy addig a gazdálkodó egységek érjék be a taktikai lépések hol vigasztaló, hol lehangoló következményeivel, s ne törekedjenek többre, szélesebb látóhatárra? Erről szó sincsen. Számon kérni azonban csak azt lehet, amihez a feltételek adottak. Ezt szem előtt tartva kell tehát mérle- g'elni. Kétségtelen ugyanis, hogy a népgazdaság jó néhány területén már ma kialakultak a feltételek a hosszú távú célok megjelöléséhez, s hasonló a helyzet a vállalatok bizonyos csoportjánál is. Ha ilyen esetben beérik a csupasz taktika kínálta kétes üdvösséggel, akkor valóban mulasztanak, s elmarasztalhatok. Másutt azonban az az első lépés, hogy fokozatosan megteremtsék stratégia és taktika közös folyammedrét, amihez bizony e medret mélyíteni is, tisztítani is kell. Nemcsak vállalati erőkkel! lami nagyon gyors befejezésre ösztönözzön. A. jeltételek már adottak, csak az állami építőkön múlik, május 1-re beköliözhetnek-e a kicsik. Ahhoz viszont nem járulhatunk hozzá, hogy a kerítés és az út építését akkor végezzék, amikor már ott vannak a gyerekek. ★ LÄM-LÄM, mondhatnánk; a tanulság az, hogy az ösz- szetorlódott átadások nehéz helyzetbe hozzák az építőket, hogy a kötbérek nem elég ösztönzők. De nem tanulságokat keresünk, nem vádaskodunk. A tény az, hogy még nincs kész az óvoda, s minden erőre szükség van az április végi befejezésre. Egy dolog azonban nem hagy nyugton: ez az óvoda, bölcsőde szinte tükörképe egy korábban ugyanazon a lakótelepen épült létesítménynek. Mi lett volna, ha teljesen új beruházásról van szó? Hekeli Sándor Az utóbbi években jelentősen növekedett a növényi olajok és zsírok iránti igény mind a hazai, mind a külföldi piacokon. A kereslet ugrásszerűen emelkedett, ami maga után vonta — főként a tőkés országokban — a nö- vényólajipari termékek árának rohamos növekedését. Ez önmagában is indokolttá teszi, hogy fokozódjék az olajnövények termelése, hiszen a belföldi igények mellett az export is cél. A korszerű táplálkozással, illetve a táplálkozási szokások megváltozásával az utóbbi években nálunk is 50 százalékkal nőtt a növényiolaj- és 90 százalékkal a margarinfogyasztás. Ezzel mégsem tartott lépést a termelés, pedig a növekvő fogyasztás miatt a feldolgozóipar egyre több nyersanyagot igényel. Kedverő eredmények Korácsondon, Mezőtárkánybcm Ha például összehasonlítjuk az utóbbi 15 esztendő napraforgótermelését, megállapíthatjuk, hogy csupán az elmúlt évben kapott megfelelő rangot a többi mellett ez a fontos olaj növény. Tavaly közös gazdaságaink már 5613 hektáron termeltek olajos magú növényeket, és ebből 2879 hektár jutott a napraforgónak. Korábban nem volt ennyi, mert a kalászosok, a kukorica- és a cukorrépatermelés korszerűsítése elvonta a figyelmet a napraforgóról. Sok gazdaságban a tápanyagszegény, alacsony termőképességű táblákba került azzal a meggondolással, hogy igénytelen. Így nem is adott kellő termést és nem hozott elegendő jövedelmet sem. Az is gondot okozott, hogy nem volt megfelelő fajta és vetőmag sem, elavult a termelés technológiája is. A helyzet javítására nemrég kedvező együttműködés alakult ki a növényolajipar és a Bácsalmási Állami GazdaA XXV. kongresszusra — a küldöttek tájékoztatására — a Szovjetunió minden részéből érkeztek munkasikereket bemutató termékek. A küldöttek és a vendégek e bemutatón a sok értékes tárgy között talán mégis a Kámai Autógyár tehergépkocsijait szemlélték a legnagyobb érdeklődéssel, hiszen bennük jó! tükröződött az elmúlt öt esztendő gazdaságépítési munkájának eredménye. A XXV. kongresszuson hozták nyilvánosságra a nagy beruházás programját és nem egészen fél évtized alatt a tervekből valóság lett. Olyan sikert ért el a szovjet ság között, ahol nagy olajhozamú szovjet napraforgó- fajtákat termelnek, a napraforgó előnyét csak fokozza, hogy kiválóan beilleszthető társnövényként a kukoricatermelési rendszerbe is. Heves megyében a harmadik ötéves tervben átlagosan 2200 hektáron termeltek napraforgót gazdaságaink. A negyedik ötéves terv végére 2879 hektárra emelkedett a vetésterület, amely még mindig kevés. Három szövetkezet: a mezőszemerei, a kerecsenül és a nagyfügedi tavaly már iparszei-űen termelte, a napraforgót. A többi gazdaságban viszont hagyományos műveléssel is kedvező eredményeket értek el. Karácsondon például 16,4, Mezőtárkányban 15,4 és Kál- Kápolnán 13,8 mázsa volt az átlagtermés 1975-ben. Állami gazdaságaink közül egyedül a gyöngyös-domoszlói foglalkozik napraforgóval, ahol 20,4 mázsát takarítottak be hektáronként. Szőjatermelés a rákőczifalvi rendszerben A napraforgó mellett gazdaságainkban fontos helyet kapott a repce, az olajlen és a szója is. Ez utóbbit tavaly már félezer hektáron termelték nagyüzemeink. Annak ellenére, hogy megyénkben korábban nem foglalkoztak e nagy jelentőségű fehérjenövénnyel, mégis érdemesnek bizonyult. Tavaly a gyöngyöspataiak, a poroszlóiak, a kisköreiek, a kömlőiek és a tiszanánaiak iparszerűen termelték a szóját és kedvező tapasztalatokat szereztek. Az olajipari növényeknek az V. ötéves tervben is nagy jelentőségük lesz. Az egészségesebb táplálkozásra való törekvéssel növekszik az olaj- és margarintermelés. A nagy hozamú fajtákban és az iparszerű termelésben még sok tartalék rejlik. Éppen ezért az országoshoz hasonlóan Heves megyében az idén tovább növelik az olaau tóipar — Id tudja, hányadszor —, amire világszerte felfigyeltek. Ma már csak történelem: amikor az autókirály Ford unokája Moszkvában tárgyalt és megmutatták neki a Kámai Autógyár tervét, elképzelhetetlennek tartotta, hogy ilyen rövid idő alatt megvalósítsák. A Kámai Autógyár főkon- vejorsora már programszerűen működik — mondotta Lev Boriszovics Vasziljev vezérigazgató. — Egyelőre naponta három 20 tonnás tehergépkocsi gördül le a futószalagról, vagyis teljesítettük a feladatot: öt év alatt megkezdtük a termelést — húzta alá a vezető. jós magú növények területét, amely megközelíti a 6000 hektárt. Ezek közül is nő a repce, az olajlen és a szója vetés- területe. Érdekességnek számít, hogy nádudvari rendszer mellett az idén a vá- mosgyörki Egyesült Barátság Termelőszövetkezet 200 hektáron kapcsolódik be a rákő- czifalvi szójatermelési rendszerbe. Ezt az indokolja, hogy Atkár és Adács melegebb talajai ideálisak e növény termelésére. Segít a feldolgozó kombinát Gazdaságaink célkitűzései között szerepel az olajipari növények agrotechnikájának tökéletesítése és a termésátlagok növelése. 1980-ig hektáronként 10—17 mázsára emelik a napraforgó és a szója hozamát. A termelést kedvezően ösztönzik a január 1- én életbe lépett közgazdasági szabályzók. Emelték a fel- vásárlási árakat. A napraforgót mázsánként 860, az olajlent 870 forintért veszik át. Változatlan 1100 forint maradt a szója felvásárlási ára, amely elég magas, és a termelés további fokozására serkenti a nagyüzemeket. A jobb eredmények érdekében tovább javítják a növényolajipar és a mezőgazda- sági nagyüzemek kapcsolatát. A várhatóan növekvő termésmennyiség elhelyezési gondjain segít majd az V. ötéves tervben a Szolnokon felépülő növényolaj-feldolgozó kombinát. Ez megyénkből is átveszi a napraforgót, a repcét és az olajlent. A fejlesztés tehát a búzához, a kukoricához és a cukorrépához hasonlóan fontos gazdaságpolitikai feladat. Ez megköveteli a szervező és és irányító munka színvonalának javítását”, az ésszerű elképzelések megvalósítását a termelés és feldolgozás érdekében. Meatasz Károly Á kombinát egyik sajátossága, hogy a hárommillió hektárnyi területen összpontosul az autógyártás egész folyamata. A KamAZ csak nyersanyagokat kap az ország más vidékeiről, itt dolgozzák fel acéllá, s itt készülnek a tehergépkocsik alkatrészei, tartozékai is. A termelési cél évente 150 ezer tehergépkocsi és 250 ezer motor kibocsátása. — Ekkora mennyiséget a világon egyetlen autógyár sem produkál egy esztendő alatt — hangsúlyozta Lev Vasziljev. A beruházási munkálatokban részt vett a Szovjetunió valamennyi autógyára. A moszkvai ZIL-gyár készítette pl. a KamAZ modelljét, sőt a prototípust is ott gyártották. A moszkvai testvérüzem a szakemberek kiképzésében is sokat segített. Bekapcsolódtak a programba a szocialista országok vállalatai is. — Magyarországról pl. több mint száz automata próbapadot vásároltunk a tehergépkocsik minőségellenőrzésére. A nyugati cégek is sok berendezést szállítottak a beruházáshoz -— mondotta B. Vasziljev —, de az ő közreműködésük csak a tervek gyorsabb megvalósítását tette lehetővé. A Kámai Autógyár célkitűzése a termalés mielőbbi bővítése: 1930-ban már naponta 600 tehergépkocsit gyártanak majd. Faragó András 1976. április 21., szerda WP náttfWWWÉ&WH Az E9Vesült Izzó váci fényforrás és alkatH&SfW"**** rérzgyár&ban petcenként 40 fénycsövei állítanak elő. A folyamatos beruházás és műszaki fejlesztés eredményeként, 1980-ra a percenkénti termelés, a tervek szerint eléri a 100 darabot■ A világszerte ismert fénycső-1 veket mintegy 60 országba exportálják, (MTI fotó _ KS) { Més záros Ottó A szülők s a kisgyerekek már türelmetlenek Még várni kell az óvodára»*. Termel a Kárnál Autógyár
