Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
'ifj m A harminc hónap gondja Kell majd aki folytassa, amit elkezdtünk Egy füzetecske akadt a kezembe, címe: „Harminc hónap öröme és gondja”. 1937-ben adták ki azoknak az édesanyáknak, akik úgy döntöttek, igénybe veszik a gyermek- gondozási segélyt. Szól a könyvecske a kisgyermek első nagy felfedezéseiről, az első tipegő lépések öröméről. Én most a gondokról szólnék. Arról, hogyan fordulhat visszájára a jó. ha a tör- vényéiklceket összességükből kiemelve, az összefüggés értésének igénye nélkül olvassák. A gondokról, melyektől Időnként keserű lesz a kismamák szájíze. „1975. november 17-től folyósított terhességi, gyermekágyi segélyezése ideje alatt, 930 forint túlfizetés keletkezett. A túlfizetés oka az irányadó időszakban téves kereset közlése. A fenti túlfizetés (930 Ft) az 1976. április 17-én esedékes gyermekgondozási segély összegéből kerül levonásra.” • így szól a hivatalos levél, melyet P. Ferencné. recski lakos letesz elénk az asztalra. Még előkerül az irat, körülnézünk a szemre tágas, de egy öttagú családnak mégis szűk szobában. A szoba egyik falánál emeletes gyerekágy. felső részén négyhónapos fiúcska szendereg. — Oda kellett feltenni, hogy ne bántsa a nagyobbik — mondja az asszony. A „nagyobbik” most két esztendős. Még övé a rácsos ágy a sarokban. Azután, ha a pici jobban mozogni kezd, helycsere következik, a hatéves felkerül az „emeletre”, a középső a „földszintre”, a legkisebb a rácsos ágyba. A fiatalasszony a második gyerekkel volt gyermekgondozási segélyen, amikor megérkezett a harmadik. — A lakásgondunk megoldódik — válaszként szánja ezt a nézgelődésre —. anyó- somékk&l cserélünk. Nekik kétszobás a lakásuk. — Milyen túlfizetésről van szó? — Magam sem értem egészen. Amikor a középső fiammal szülési szabadságra mentem. 2100 forint volt az átlagfizetésem. Most azt közölték velem, nem ez jár. hanem az az átlag, amit most elérnek azok. akik a munkahelyemen dolgoznak. Ez pedig jóval kevesebb. 1630 forint. Ezt a túlfizetést vonják le a gyermekgondozási segélyemből. A szülési szabadságom ugyan nem járt még le. de azt mondják, ha továbbra is szülési szabadságon leszek, én járok rosz- szabbul. mert van rá rendelet. hogy ha az asszony keresete kevesebb a gyermekgondozási segélynél, ez utóbbit is kérheti. Azt mondják, jót akarnak ezzel, és én mégis úgy érzem. valahol becsaptak. Lehet az igazságos, hogy 400 forinttal kevesebb jövedelmet számítsanak7 A szűk irodában az sztk- ügyintéző letesz elénk egy jogszabálygyűjteményt. Évente jelennek meg újabb és újabb kiegészítések a gyermekgondozási segélyről szóló rendelethez, s minden kiegészítés azt szolgálja, ne kerüljön a kismama hátrányos helyzetbe. Most mégis ez történt. A társadalombiztosításról szóló II-es törvény egyik kiegészítése: „He e biztosítottnak az 1. bekezdésben említett időszak alatt nem volt keresete, azt a keresetet kell figyelembe venni, melyet a keresőképtelenség be. következtekor vele azonos, vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak átlagosan elértek annál a munkáltató, nál, ahol á biztosított utoljára dolgozott...” A jogszabály nyilvánvalóan az anyáknak akart kedvezni. hiszen időközben mindenütt fizetésemelések voltak, s a gyermekgondozás alatt ismét gyermeket világra hozó anya. régi fizetése az újaknál nyilván kevesebb. A rendelkezés ezt elOMwsm l 1*78. április ÍR, vasán»? lensúlyozná, hiszen az anya nem károsulhat. Hogy menynyire egyértelműen erről van szó, azt egy másik rendelet is aláhúzza: „ha a gyermekgondozási segélyezés időtartama alatt a dolgozó nő — újabb gyermekére tekintettel — további gyermekgondozási segélyre válik jogosulttá, a gyermekgondozási segély megállapítását a terhességi, gyermekágyi segély helyett a szülési szabadság tartamára is kérheti.” Egészen leegyszerűsítve. ha az anya fizetése alacsonyabb, mint a két. netán három gyerek után járó gyermekgondozási segély, akkor jogában áll a számára kedvezőbbet kérni. És mindezek elenére P. Ferencné. aki világra hozta a harmadik gyereket is. most hátrányos helyzetbe került. Mert az a bizonyos átlag kevesebb. hiszén a munkahelyén most nála jóval fiatalabb és rövidebb munkaviszonnyal rendelkezők vannak. A jogszabályban foglaltatik. mondják a varázsigét. megfeledkezve arról, hogy az a jogszabály, amit az anyák érdekében hoznak. soha nem fordítható az anyák ellen. Aki harmadik gyermek világra hozatalára is vállalkozik. talán mégsem büntethető?! •k De akad más ügy is. Egyik északi községünkből érkezett a tanácsot kérő levél. Az anya a község óvodájának felsőfokú óvónői képzettséggel rendelkező vezetője volt. Igen. kérem. volt. Mert a gyermekgondozási segély ideje alatt visszaminősítették óvónővé, mondván, nem lehet egy óvodának egyszerre két vezetője. Ez utóbbi ugyan igaz. de miért a gyermekes anya rovására? Mint visszaminősített vezető, a második gyermek születése idejére természetesen a csökkentett fizetést kapta. Alacsonyabb beosztásba helyezni egy dolgozót csak vétkesség esetén lehet, fegyelmi eljárással. De vétkességnek számít az. hogy a gyermekgondozási segély ide. je alatt még egy gyermeket szült7 Az óvónőnek a munkaügyi döntőbizottsághoz kell fordulnia. annál is inkább, mert a papírok meglehetősen furcsa ügyintézésről adnak tanúságot. Az elsőt, melyen a visszaminősítést közölték, egy évvel korábbi dátummal akkor kapta kézhez, amikor megszületett a második gyermeke. A második papír ugyanakkor érkezett az idén esedékes fizetésemelésről, mely lényegében nem jelentett emelést, hiszen a vezetői pótlék eltörlése miatt, 300 forintos emelés után annyi a fizetése, amennyi azelőtt vezetőként megillette. Elgondolkodtató papírok és a tanulságot a tanácsnak illendő lenne levonni. ik Arra is akad példatárunkban eset, hogyan lehet egy dolgozó nőt hátrányos helyzetbe hozni, jogszabály adta lehetőségekkel. V. Istvánné 1970 májusában ment először szülési szabadságra. Második gyermekét két évre rá hozta világra és 1975-ben a harmadikat. A harmadik gyerek megszületése után. meglepetésére. levelet kapott munkahelyéről. hogy a továbbiakban nem tartanak igényt munkájára, szerződéses munkaviszonyát a szerződés lejártakor megszüntetik. V.-né sok mindent nem értett. s a népi ellénőrzéshez fordult, tanácsukra most, a munkaügyi döntőbizottsághoz. A népi ellenőrök keresték a munkaszerződéseket. Találtak egyet 1969-ből. mely december 15-én járt le. A következő szerződés kelte 1970. június 1. De közben mi volt? A szerződés első meg hosszabbításáról papír nincs. V.-né pedig dolgozott, hiszen itt szerzett jogai alapján ment először szülési szabadságra. majd gyermekgondo. zási segélyre. 1970-től kezdve a vállalat évente meghosszabbította a szerződést, azonban egyetlen munkaszerződést sem íratott alá a dolgozóval. Becsületére legyen mondva a munkahelynek, hétszer hosszabbította a szerződést. de az már kevésbé, hogy amikor tudomást szereztek a harmadik gyermek születéséről, feleslegessé vált V.-né, aki ez esetben már nem is akart három éven át otthon maradni, miután ekkora család mellé kell a két kereset. Igaz ugyan, és a teljesség kedvéért ezt is hozzá kell tenni, a vállalattól az idén megkeresték, hogy végezze el az előírt szaktanfolyamot, de erre pillanatnyilag V.-né a három, hat évesnél fiatalabb gyermek mellett nem vállalkozhatott.-k Csak mutatóba három példa, hányféleképpen érheti sérelem a kisgyermekes anyát. Mert arra is lehetne sorolni nem egyet, hogyan értelmezik a jogszabályokat, amikor az anya a gyermekgondozási segélyről visszatér. A kisgyermekes anyákkal rengeteg baj van — mondják a munkahelyek elég tetemes részében, s így is bánnak velük. Három gyermek az ideális családtipus — mondjuk A három kisgyermeket nevelő anya minden, csak nem ideális munkaerő — mondják. Nemcsak ma élünk. Generációnkat újabb generációnak kell felváltani és erről csalt az anyák gondoskodhat, nak. A törvény mögött jobban meg kellene látni azokat is, akikért ezeket a törvényeket hozták. Nem elég beszélni az anyák megbecsüléséről, ezt mindennapi tettekkel is kell bizonyítani, hogy legyen következő generáció, amely amit mi elkezdA Hazafias Népfront új kezdeményezése „Téli” tábor - olvasóknak folytatja. tünk. Deák Rózsi A HAZAFIAS NÉPFRONT szervezésében létrejött olvasótábor-mozgalom négy éve indult. A kezdeményezés elterjedt, az első nyár kísérleteit évről évre több tábor nyitása követte. Legutóbb, 1975-ben 44 működött, 1976 nyarán pedig már 66 olvasótábort terveznek. Eddig többnyire iskolás fiatalok (általános iskolások, középiskolások, szakmunkástanulók) táboroztak azzal a céllal, hogy 1—2 héten át műkedvelő közösségekben éljenek, és másként kóstoljanak bele a kultúra kincseibe, miként az az iskolában szokásos. Hiszen az olvasótáborokban nincs osztályzat, nincs felelés, se dolgozatírás, ellenben van beszélgetés olvasott művekről; versek és hangulatukhoz illő zeneművek hallgatása; vetített képeken képzőművészeti alkotások szemlélése. A sokoldalú, „integrált” művelődés összekapcsolódik a jelenlevők személyes gondjaival, tapasztalataival és elképzeléseivel. A beszélgetéseket kirándulások szakítják meg, sportfoglalkozások, közös éneklés vidám órái, nyáron rendszerint tábortűz zárja a napot. Ez a mostani azonban :— amelyet a KISZ bakonyoszlo- pi vezetőképző iskolájának segítségével szervezett a Hazafias Népfront — téli tábor. Pontosabban: kora tavaszi lenne, ha az idő nem volna olyan harapós. Megrendezésre azért került sor ilyenkor, hogy a fiatal tsz-tagok —, akiknek számára létrehozták — részt vehessenek. A tsz-ek így sem lelkesedtek túlzottan ezért az új kezdeményezésért. A 35 helyre csupán 17 dolgozót küldtek el Veszprém megyéből, a megmaradt 18 helyet viszont annál készségesebben töltötte be a zirci szakmunkásképző és a balatonfüredi szőlészeti szakközépiskola legjobb diákjaival. A tábort négy fiatal Író (Benke István, Czakó Gábor, Mózsi Ferenc, Varga Csaba) vezette, segítette munkájukat a hasonlóképp ifjú zeneszerző, Selmeci György. Időnként meghívott művészek élénkítették a programot. A NAGY KÉRDÉS: miből álljon össze a meghallgatott, megnézett, megvitatott anyag? Alapelv, hogy a foglalkozások ne legyenek iskolásak, és hogy ne féljünk a nehezebb művektől, merjünk előre lépni magasabb fokra — csakhogy meddig lehet előrelépni a meg nem értés veszélye nélkül? Amíg Sánta Ferenc és Sütő András könyvei (a Húsz óra és Anyám könnyű álmot ígér) kerülnek terítékre, nincs is baj; a tematika az élet tapasztalataiból, családi elbeszélésekből ismerős. Követhetők, olykor más szeretettek, Vörösmarty, Ady, Nagy László és az erdélyi Kányádi Sándor versei is, szintúgy az üdítő, pihentető népdalok. Viszont veszedelmesen nagy vállalkozás Bartók megszerettetése végett lejátszott Kékszakállú herceg várát érthetővé tenni. A fiatalok magát az önállóan felolvasott szöveget sem értik. Ahol pedig az értelem nem tart lépést, fellép az ernyedt álmosság — kivált azoknál, akik már kilométereket futottak az erdőben —; szimbolikus mű jelentését alapozó ismeretek hiányában oly nehéz magyarázni, hogy aki megpróbálja, maga is menthetetlenül belebonyolódik. Hasonlóképpen: lehetetlen egyetlen háromórás előadás keretében az összes festői stílusokat bemutatni, hozzátéve még a „miért szép” kérdését is. Ilyenkor a birtokba vevő szándék elevenségét követi a kápráztató látvány kavargása az emlékezetben, végül pedig a szempillák lecsukódása. A „sokat markolás” önmagában hordja büntetését. Szerencsére ritkán fordul elő. Annál eredményesebbek a beszélgetések, ha az élettapasztalatok felől közelítenek a műalkotásokhoz. Ezért legnépszerűbb program az esti „bírósági tárgyalás” Nem más ez, mint játékos etikai vita, ahol az „ügyész” adja elő a tényállást, a „védő” a mentő körülményeket, aztán indul meg a tanúk vitája, s az érvek úgy csapnak össze, hogy az elnök gyakran kényszerül csendre inteni a részvevőket. Nem kisebb kérdések kerülnek elő az ilyen viták során, mint az, hogy mennyiben meghatározott a körülményektől az emberi akarat, szabadok-e döntéseink, mitől lesz boldog az ember, és hogyan alakítsa életét? Nyíltak, őszinték ezek a fiatalok, szigorú kritikusai a már megfigyelt visszásságoknak, határozott véleményük van, de a városi kortársaiknál olykor észrevehető nemzedéki előítéletek nyoma sincs bennük. A HAZAFIAS NÉPFRONT új kezdeményezésé — az ifjú olvasók „téli” tábora — sikeresnek, követendőnek bizonyult. Jó alkalom volt a tsz- íiatalok, szakmunkástanulók összeszokására, az eszmecserére és a barátkozásra, hogy azután a szétrebbenők magukkal vigyék a tábor emlékét, s az együtt töltött napok során elinditott gondolatok további műkedvelésre ösztönözzenek. Boíóky Éva JOZEF A. TALLO: A locsolkodás problémái Nőnap után, amikor munkatársnőink az ajándékba adott csokoládésdobozainkat illő módon díszesnek, ám a bennük levő csokoládét avasnak, dohosnak és olcsó fajtának találták, összehívtam osztályunk férfi dolgozóit Férfiak csak hárman vagyunk, ugyanennyien vannak a nók is, ami persze jelentős aránytalanság a dolgozó férfiak kárára. — Regrútová azt mondta — panaszkodott Mastrojano —, hogy a férfiak semmit sem tudnak rendesen csinálni, mert születésüktől fogva imbecillisek. — Egyes dolgozó nőkből — jelentette ki Fucsini, a sofőr váratlanul a környezetükre veszélyes, arcátlan és agresz- szív teremtmények bújnak elő. Kiszagolták a férfiak gyenge oldalait és most úgy bánnak velük, akár a rongy- gyal. — Az asszonyok a bűn edényei — kezdett jaj vészé - kelni Mastrojano. — De dolgozó férfi elvtársaim — igyekeztem megállítani a panaszáradatot —, mindez a mi hibánk! Mi tettük ellenségünkké és bőszí- tettük fel a nőket tapintatlanságunkkal és otromba viselkedésünkkel. Olyan óvatosan kell velük bánni, mint a hímes tojással, ügyes manőverezést, válogatott eszközöket igényelnek. Közeledik a húsvét, most helyrehozhatjuk, amit a nőnapon elrontottunk. Húzzunk tiszta zoknit és menjünk locsolkodni! Én már meg is vettem a kölnit. Előhúztam három üveget és az asztalra tettem. — Ha-ha-ha — kacagott fel Mastrojano —, ezekkel az üvegekkel fogunk öntözköd- ni? Maga nem ismeri a nőket, főnök! Én tudom, mire van szükségük. Le kell őket hűteni, de alaposan ! Hálóingben a patakba dobni, és pontosan oda, ahol a legmélyebb a víz. — Vagy nyakon zúdítani egy vödör jó hideg vízzel — bólogatott Fucsini —, egyenest a forrásból vagy a víztárolóból. — Megöntözni, mint egy tam ajándékba. — Egyelőre én vagyok itt a főnök, még ha formálisan ‘ isi' Elmegyünk locsolni, tz parancs és punktum! — De azért vah egy kis bökkenő — jegyezte meg ekkor Fucsini. — Micsoda? — A feleségeink, főnök! Egyelőre beleegyeznek abba, hogy munkába járjunk. Muszájból eltűrik azt is, hogy itt nők is vannak. De már nőnapkor is azt nehezméveteményeskertet, megfürdetni. mint egy állatseregletet! — indítványozták beosztottjaim. — Na, elég! — csaptam az asztalra. — Ki itt a főnök? Tudomásom szerint én. — De már nem sokáig — fenyegetett meg az ujjával Mastrojano —, a nők már fenik a fogukat a magá helyére. — Hallgasson, mert elveszítem a gondolataim fonalát! — kiáltottam rá. — Egyelőre még én vagyok a főnök. Formálisan — nyerített fel Fucsini —, ténylegesen a szoknyák parancsolnak magának, ez a meztelen igazság. A lányok csak Rittyentenek egyet és maga máris hajdutáncot jár. — Csönd legyen! — ugrottam fel és megragadtam egy fokost, amit külföldről kapnyezték, hogy sokáig maradtunk bent, és amikor hazamentünk, nem mertünk volna szondába fújni. Ez a hiba még egyszer nem ismétlődhet meg! Ezért nem mehetünk idegen telepre locsolni. Mindenki locsoljon odahaza, ez az egyetlen bölcs megoldás. Mindenki seperjen a saját portáján! — Egy pillanat — emelt óvást Mastrojano —, de hol van tulajdonképpen a mi igaZi munkahelyünk? Mi férjek is, kollégák is vagyunk, csakhogy különböző asszonyok férjéi és kollégái. Otthon porszívózunk, kihordjuk a szemetet, krumplit hámozunk, egyesek mosnak is. A falba szöget verni, vízvezetéket javítani, a lámpát kicserélni — ez a munkánk. De mi nemcsak háztartási alkalmazottak vagyupk. Van rendes foglalkozásunk, munkahelyünk is, ahol Jelen vagyunk, csattogunk a számológéppel, ahová bejárunk és ahonnan a munka végeztével hazamegyünk. — Te könnyen beszélsz —í vágott a szavába Fucsini —, a te feleséged üdülni vah» neked nem kell ügyelni a családi békére. Ml a főnökkel azonban nem nagyon gondolhatunk más nőkre, mivel a mi oldalbordánk odahaza van. Hiába, ez az ábra. — Én nem bánom, döntsön a főnöki — mondta re- zignáltan Mastrojano. — Az előbb már tulajdonképpen döntöttem — szóltam energikusan —, csakhogy helytelenül. Fucsinlnab igaza van: otthon kell maradnunk. De nem pusztán azért, mert nem szabad idegen asszonyok — nóta bene: férjes nők! — után járnánk. Töviről hegyire végiggondoltam mindent — erre való i főnöki agyam. Elsősorban azért kell Otthon maradnunk, mert a feleségünkhöz eljönnek az ő kollégát a munkahelyükről. Kollégák és kolléganők a hagyományos húsvéti szokások szerint akarnak szórakozni. Ez rendben is van! Csakhogy ki fogja a feleségünket kiszolgálni, körülugrálni, aráig drágalátOtí kollegáival cseveg és cigáret* tázgat? Mi, férjek! Mi készítjük el a hidegtálakat, pingál- juk a hímes tojást és főzünk sonkát tormával. — A tormát nem szokták főzni — jegyezte meg Mas- troj&no, a messze földön híres szakács. — Nem a tormáról van itt szó, hanem a mai idők dolgozó féfijáról. Mit tegyen szegény, hogy a háztartásban is, meg a munkahelyén a társadalmi porondon is becsülettel helyt álljon?! Így hát idén mindannyian odahaza maradunk: elkészítjük a húsvéti ételekét, Cipeljük a beVásáflósíatyrot, sonkát főzünk, tormát reszelünk, festjük a tojásokat, hogy ai- után ünnep múltával dólgó- Zó asszonyaink kritikai megjegyzéseik és szemrehányásaik öiönét zúdíthassák ránk. Szlovákból fordította: Zákemsj&y László 1
