Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-15 / 90. szám
Harcban az unalommal Rendhagyó tudósítás egy nyelvészeti előadásról Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeinek legújabb Rendszerint így kezdődik: kapunk egy meghívót. Már bepillantás előtt rossz sejtelmek környékeznek, s miután átfutjuk, rájövünk ■arra. hogy előérzetünk sajnos nem csalt. Valahol, valamilyen vitát rendeznek valamiről, s nekünk illik ott lenni, vagy — és ez még kellemetlenebb — kötelességünk megjelenni. Mi mást tehetnénk, elmegyünk. Riadtan nézzük az előadó kezében díszelgő vaskos papírköteget. Egy oldal, kettő, három ... tizenöt perc, harminc, negyven... El- zsongat a semmitmcndás, a sablonos fordulatokkal, tupí- rozott közhelyekkel, nyelvi szeplőkkel agyoncicomázott szellemi üresjárat. A taps a valóságba zökkent. Most már a felkért, s az önként vállalkozó hozzászólók mondatzu- hatagát hallgathatjuk. Közben töprenghetünk azon, hogy milyen kevesen forgatják a magyar nyelv értelmező szótárát. holott nagyon is egyértelműen fogalmazza meg a vita lényegét: „Két vagy több személynek szellemi küzdelme valamely kérdés eldöntésére." Az unalommal egyre reménytelenebből birkózva önkéntelenül is eszünkbe jutnak a költő Képes Géza kifejező sorai. „Frázisok kúsznak rád akár az indák, e a sűrű füst, s a közöny fojtogat.” A poéta egy tröszt-értekezleten szenvedett. Csoda-e, ha végül így összegez: ■ „Aktíva ez? Nem. Inkább passzíva!” L Nem lenne gyógyír ezekre az idegőrlő kínokra? Dehogynem! Erről beszélt, ezt bizonygatta dr. Bakos József kandidátus, az egri tanárképző főiskola tanszékvezető tanára, amikor néhány napja egri előadásában a közéleti vita nyelvi formálásának kérdéseit elemezte. Színesen, szellemesen, tényekkel érvelve, ötletes példákat felsorakoztatva. Türelme dicséretre méltó: egy év alatt száz televíziós, üzemi, tömegszervezeti „vitát” figyelt meg, s az így szerzett élményeket összegezte. Ezt a csokrot nyújtja át most áz újságíró bízva abban, hogy nem hiába kínaija. Valaha lovas r.ép voltunk, s száguldó paripákról nyiiazó harcosaink riogatták Euró- ■ pát. Több mint ezer év után változott a módi: szenvedő- lyesen vitázó nemzetté let- I tünk. Nem lenne baj, ha érte- ' nénk Is a mindenkire kötelező szabályokhoz, fortélyokhoz. az egymás tiszteletét, megbecsülését jelentő mesterségbeli fogásokhoz. Mert hát ez is szakma, s épp ezért nem ártana tanítani. íme néhány, bárhol hasznosítható jó tanács. A vitavezetőnek először ' tisztáznia kell azt, hogy az eszmecserén kik, milyen képzettségű emberek vesznek részt, s miért, milyen alkalomból, milyen szinten dis- putáznak majd. Ez a tervezőmunka a felkészülés első lépése. Ám, ha nincs tisztában az etikai feltételekkel ha megfeledkezik az érthetőség. a beszédfegyelem, az ízes, a világos, a tömör, a magyaros kifejezés követelményeiről, akkor épp a lényeg marad el: a mindkét •fél számára szellemi többletet adó együttgondolkodás. Ilyenkor valódi nézetek helyett üres szavak csapnak j össze, s terjeng a ködösítés, I s álproblémák masíroznak J állogikai köntösben. Ekkor csalt játsszuk a fontosdit, a OäMM 1976. április 15-, csütörtök i lényegesdit, s elsikkad a valódi tartalom. A belső érvek helyett a tekintélyek veszik át az irányítást, s az fecseg legtöbbet, akinek legkevesebb a mondanivalója. A következmény? Eltéko- zolt idő, s Lator László költő szavaival élve: „kocsonyás közöny”. s ő írja — egyáltalán nem túlozva —, hogy száz vita közül csak negyven a valódi. Elgondolkodtató statisztikai adat... X Jó példát mutat a tévé? Sajnos nem mindig. Emlékezzenek csak azokra az esetekre, amikor a karmester szerepét betöltő riporter elfeledkezik dirigensi tennivalóiról. Partnerei beszélnek kitartóan, sorakoznak az idegen szavakkal megspékelt mondatok, s ő önfeledten pihen. A gondolati áramkörből kikapcsolódik, s csak arra vár, amikor „jelenése” következik. S az is előfordul — bármennyire hihetetlennek tűnik — hogy nem készül fel. A Rólad van szó vitavezetőjét joggal bírálta a Köznevelés kritikusa, amikor az egyik műsorban a meghívott szülők és diákok táborát valósággal közelharcba vezényelte. S mindezt azért, mert az egyébként érdekes alaptémát igen felszínesem gondolta végig. Mondhatná valaki: sebaj, a készüléket bármikor kikapcsolhatjuk. Szerencsére, ám, az is igaz, hogy a több milliós nézősereget korunk e nagyszerű vívmánya akarva-akaratlar. is neveli. Jóra, rosszra, helyesre, helytelenre egyaránt... 3o A hivatalos vitát azonban — bármennyire semmitmondó is — nem hagyhatjuk ott Ülünk, bosszankodva nézzük óránkat, s tanúi vagyunk a szavak inflációjának, érzékeljük — egy erdélyi költő kifejezésével élve —, hogy „fáradt gépolaj rajtuk a pátosz". Elkábít bennünket a délceg közhelyek szűnni nem akaró áradata, a terpeszkedő, s ráadásul magyartalan nyelvi szörnyszülöttek tömege. Ezek regimentjével szeretnék leplezni a logikai élményt kínáló szellemi küzdelem teljes hiányát. Reménytelen próbálkozás, mert minden esetben árulkodnak a ködösítésről, a kö- Tülményeskedésről, a fontoskodásról. Említsünk néhány riasztó példát dr. Bakos József gyűjtéséből. „Az utazótér telítve van”. Pedig csak: megtelt a busz. Az emberek nem járnak, mennek, utaznak, hanem közlekednek. Egy kérdést megbeszélhetünk, ám inkább azt halljuk, hogy lereagáltuk. Nálunk minden felfut, ahelyett, hogy fejlődne, emelkedne, növekedne. Nekünk problémáink vannak, s nem gondjaink, bajaink, nehézségeink. Az egyik előadó így fogalmazott: „A nomád népek magukkal vitték szükségleteiket.” S ide kívánkozik még néhány ijesztő szóvirág az újságíró jegyzetfüzetéből is. Bizonyos témákról közelebbről szeretünk beszólni, holott részletesebben szólnánk. A különböző rendezvényeken nem főként, főleg, elsősorban férfiak vesznek részt, hanem zömmel ők jelennek meg. Emlegetjük az alultáplált csirkéket, az egy állatra eső bekerülési költséget. A különböző dolgokat mérlegelés tárgyává tesszük. Az elfoglalt ember leterhelt, el van látva munkával. Mondjuk mindezt a hallgatóság felé. S mit tehetnek fik? Idézhetik — bárcsak sokán szívlelnék meg tanácsát — Cyrar.ót: „Mondhatta volna szebben, kis lovag.. Pécsi István A napokban hagyta el a nyomdát az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeinek XIII. kötete, amelyben a főiskola oktatói tudományos kutatásaik legújabb eredményeiről adnak számot. A vaskos, 554 oldalnyi terjedelmű kiadvány öt fejezetre tagolódik. Az első részben az oktatás és nevelés kérdéséről írott, illetve az oktatás-nevelés céljára készített dolgozatok olvashatók. Budai László, a kontrasztív pedagógiai grammatikának az angol nyelv- oktatásban való alkalmazásáról, Nagy Lajosné, az átalá- nos iskolai új matematikai anyag módszertani jellemzőiről, Szilágyi Aranka (volt hallgató) a földrajzi tanulmányi kirándulásokról írt tanulmányt. Mák Mihály a fiatal nevelők társadalmi és iskolai beilleszkedéséről, Nagy Andor a szocialista ha- zafiságnak és a proletár internacionalizmusnak a tanárképzéssel való kapcsolatáról, Jan Kovacik, a besztercebányai főiskola tanára a kommunista nevelésnek az 'általános iskolai nevelők felkészítésében való érvényesítéséről írt. A forradalmi munkásmozgalom hagyományainak ápolását szolgálja Friedrich Sándorné Kovács Irénnek a megye Horthy- korszak alatti munkásmozgalmával foglalkozó dolgozata. Tóth Vilmos A köznapi tudat ellentmondásos természete. Semperger Tibor Az absztrakció, mint megismerési folyamat néhány problémája, Szilvási Lajos A fizikai mozgásformákról című tanulmánya a filozófiai oktatást szolgálják. A közlemények másodikés harmadik fejezetében a tanárok szaktudományi kutatásait tükröző tanulmányok olvashatók, öt dolgozatban szerzőik nyelvészeti témával foglalkoznak. Bakos József Coménius Orbis Píetus c. műve képanyaga és szövegeinek néhány forrását elemezte, Dobóné Berencsi Margit kötete Szabó Lőrinc Tücsökzene c. kötetének szóképeit vizsgálta. Bihari József orosz nyelvű írásában a ruszisztika hazai helyzetével és feladataival, 5. P. Uljanóv vendég- előadó A. M. Peskovszkij professzor nyelvtani rendszerével foglalkozott. Szóke Lajos Kísérletek egy közös szláv nyelv létrehozására című dolgozatát tette közzé. Az irodalomtudományt három közlemény gazdagítja. Lőkös István Mirosláv Krelezaval kapcsolatos kutatásai eredményeiből közölt. Saiga Attila Bonkáló Sándor orosz irodalommal kapcsolatos munkáit vizsgálta. Cs. Varga István Jeszenyin költészetével foglalkozott. Értékes adalék Eger történelméhez Nagy Miklós Balladák az egri Hós- tyálcon című közleménye. Ez a kötet is bizonyítja, hogy az oktatók a természettudományok több ágát művelik eredményesen. Mátrai Tibor-, Márkus Jenő és Patkó György a fizikát. Szűcs László, Molnár Dezső a kémiát, Szőke Zoltán, Kiss Péter a számítógép-tudományt, Balogh MárS'J AMNIMMK 18.30: ipari kaleidoszkóp Az ipari újdonságaikkal foglalkozó műsor bemutatja azt az integrált gyártó rendszert, amelyet a Csepel Vases Fémművek Szerszámgép- gyárában kívánnak először alkalmazni — Magyarországon. Jurij Gagarin, a Szovjetunió űrhajós pilótája 15 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én hajtotta végre az első Föld körüli űrrepülést a Vosztok űrhajó fedélzetén. Sorozatunkban Jurij Gagarinró! beszélnek hozzáiarto zói, tanítói, barátai, az űrkutatás vezetői, a Vosztok 1. útjának szervezői és részvevői, külföldi írók és újságírók Űt a csillagok felé JEVGEimj KARPOV, orvos: Az 1959 elején lezajlott értekezleten neves tudósok, minisztériumok és hivatalok képviselői vettek részt. Napirendje: az ember első űrrepülésének előkészítése. Az összegyűltek arról beszéltek, milyennek képzelik A SZERGEJ KOROLJOV, akadémikus: Az a remény vonzott a rakétatechnikához, hogy elkezdjük az űrrepülést, fellőjük az első szputnyikot. Sokáig nem volt meg azonban a reális lehetőség ehhez, az első űrsebességről csak álmodozhattunk. A nagy telje- ■ sítményű ballisztikus rakéták létrehozásával egyre közelebb kerültünk leghőbb vágyunk megvalósításához. Figyelemmel kísértük az amerikai szputnyik előkészítéséről szóló híreket, amelyet nem minden célzás nélkül neveztek el Avar.tgarde- nak. Egyeseknek akkor úgy tűnt, hogy ez lesz az első műhold a világűrben. Megkértem, hogy válogassanak nekem össze anyagot erről a leendő szputnyikról. Elém rakták. Számolgattunk és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az amerikai rakétaszakemberek csupán egy narancsnyi szputnyikot küldhetnek fel a röppályára. Számba vettük mi is a lehetőségeinket. Meggyőződtünk, hogy jó százkilós szerkezetet tudunk feljuttatni a röppályára! JURIJ GAGARIN: 1957. november 3-án újabb szovjet műhold szállt az ég felé. Az első után a második! Sokkalta nagyobb és nehezebb volt. Fedélzetén hermetikus fülkében tartózkodott a Lajka kutya... Amikor azokban a napokban a lapokat olvastam, töprengtem: „Ha egyszer élőlény tartózkodik a világűrben, miért ne repülhetne oda fel az ember is?” És akkor jutott először eszembe: „Miért ne lehetnék én ez az ember?” Ahogy erre gondoltam, nyomban meg is ijedtem a vakmerő ötlettől: hiszen hazánkban sok ezer olyan ember él, akit erre jobban kiképeztek, mint engem. A gondolat keresztül- villant az agyamon, kissé meg is rázott, aztán eltűnt. Ha valóra válik is, bizonyára nem egyhamar. V. PAVLOV, professzor: Az első szputnyikok fellövése után a tudósok és mérnökök hozzáfogtak az ember űrrepülésének előkészítéséhez. Ez mindnyájunk számára új, ismeretlen, számos orvosi-biológiai és technikai kérdés még tisztázatlan volt, a világűr is számtalan titkot rejtegetett magában. Olyan fontos és komplex problémákat kellett megoldanunk, mint az űrhajós biztonságának és az éleíievéGagarin Szergej Koroljev kenységhez szükséges körülmények biztosítása a repülés minden szakaszában, visszakozása a Földre, az egész rakéta-kozmikus rendszer megbízhatósága. E problémák megoldását a tudomány és technika különféle szféráiban tevékenykedő neves szakemberek vállalták magukra: hajtóműtervezők, fizikusok, orvosok. Fel sem tudom sorolni valamennyit. Kezdett létrejönni a neves tudósokból álló új ipari csoport, Szergej Korol- jov és Msztyiszlav Keldis akadémikusokkal az élen. akadémikus konstruktőrrel el azt az embert, aki megfelelő kiképzés után sikeresen megbirkózhatna mindazzal, ami az űrrepülés alatt vár rá. Már sok szakember fejtette ki > a véleményét, amikor végre Szergej Koroljov kapott szét Az űrrepülésre legalkalmasabb személyekkel, véleményem szerint a légierő rendelkezik — mondotta. — Ezek a következő pilóták... JURIJ GAGARIN: A bizottság mindenbe belekötött. Amikor az első szakorvos, a szemorvos elé ion. Károlyi Árpád, Pócs Tamás, Suba János, Milkoviis István a botanikát. Vajon Imre az állattant, Tóth Géza, Zétényi Endre és sirbák István a földrajzot. Markos Tibor a testnevelés-tudományi; gazdagította új eredményekkel. A IV Míscallenea c. fejezetben Bihari József két recenziója olvasható. A tudományos közlemények utolsó lapjain a Blas- kó János, Nagy Ernő, Seres János, Katona Zoltán és Kárpáti László festőművész tanárok munkáiról készített reprodukciók láthatók. Amikor elismeréssel adózunk a gazdag anyagú kötet olvasásakor, nem hallgathatjuk e! hiányérzetünket sem. Ebben a kötetben is kevés — 34 közleményből mindössze 6 — megyei témájú anyag van. Szívesen olvastunk volna több történelmi tárgyú közleményt. Változatlanul alacsony a közlemények példányszáma (350!). Dr. Szecskó Károly A Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat kísérleti céllal, még a licenc vásárlása előtt, felépített egy épületet az olasz Bini-Schells technológia alapján. S bár bebizonyosodott — sok célra használható, szép épületeket lehet igen gyorsan felépíteni az említett technológiával — mégsem tudnánk használni, mert hazánkban, nem lenne elég megrendelő, beruházó. Szó esik a műsorban az építészet-gépesítéssel kapcsolatosan a Budapesti Vásárközpontban megrendezett Construma kiállításról, s a 15 éves gépesítési és gépkarban- tartási előkoncepcióról. Épül a Paksi Atomerőmű. Dé a biztonságtechnikai átvételre nincs hazai szabvány —, hisz ez az első atomerőművünk. Most a Budapesti Műszaki Egyetemet bízták meg, hogy dolgozza ki az erőmű biológiai védelmét, s az átvétel normatíváit. I kerültem, nyomban rájöttem, hogy mennyire komoly dolog ez az egész... Belgyógyászok és idegorvosok, sebészek és gégészek végezték a selejtezést. Ke- resztül-kasul lemértek bennünket, végigkopogtatták testünkön az egész Morse- ábécét, speciális készülékeken forgattak, műszerek vizsgáztattak minket... Valamennyi elemzés jó eredménnyel zárult. Az orvosok elégedettek voltak: — A sztratoszféra az ön számára nem jeleni határi. A legkellemesebb szavak voltak, ezek, amelyeket valaha is hallottam. A kiválasztott pilóták, az űrhajósjelöltek között maradtam. Beköltöztünk a Moszkva környéki helységbe, amelyet manapság Csillagvárosnak neveznek. Hamarosan rájöttem, hogy sok munka és tanulás vár itt rám. Már nem sok idő volt hátra: a tudósok és a konstruktőrök az összes szükséges előkészületek befejezéséhez közeledtek. NYIKOLAJ KAMANYIN, repülő vezérezredes: 1960 márciusában Csillagvárosba megérkezett a leendő űrhajósok első csoportja: Jurij Gagarin, G-er- mán Tyitov, Andrian Nyiko- lájev, Pável Popovics, Valeri j Bikovszkij, Vlagyimir Komarov, Pável Beljájev, Alek- szej Leonov, Borisz Volinov, Jevgenyij Hrunov Georgij Sanyin, Viktor Gorba:_-:o. ÍFciytifjuü
