Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-14 / 63. szám

Kismamáknak A csinosan, szépen Öltözőb­en járó kismama hangulata, óérzése rendkívül fontos a születendő gyermek szem­pontjából is. A divattervezők, akár mint gyakorló mamák, akár mint tapasztaltabbak, szívesen terveznek olyan öl­tözékeket. amelyek a kisma­mákat csinossá és célszerű­en öltözötté teszik. Rajzainkon: 1 modell: virágos pamut 1 • anyagból vagy flanellból készülhet a kötényszerű „fel­ső” blúz. Alatta pulóvert, ing­blúzt egyaránt lehet hordani Sok kismama szereti a nad­rágot Fontos, hogy a felső blúz a csípőt eltakaró hosz- szúságú legyen, mert csak így hat esztétikusán az együttes. 2 modell: Ingvállas kö- * tényruhaszerű megoldás, oldalt benyúlós zsebbel és hosszú hasítékkal. Pepita anyagból vagy kockás mű­szál szövetből egyaránt csi­nos, jól illik hozzá a kockás tweed szövetből készült, fél­oldalasán gombo'ódó szok­nya és az egyszínű blúz is. 3 modellünk: huzatruha * stílusban tervezett. Elől a díszítő szegők, megfelelő bőséget adnak a mellnél, az előrehozott oldalvarrásban pedig bővítő szem behajtások vannak. A gallér, a kézelő, a zseb és a hóipánt, színben harmonizáló, de élénkítő pászpolozássa! díszített Az ilyenfajta ruhát lehet blúzokkal vagy pulóverrel hordani. Rajzunkon látható kis ál­latfigurákat az ügyes kezű kismamáknak terveztük, já­tékul a leendő babáknak. Az f* & SOÖS ZOLTÁN: Szerelmes mondáké őrizem a parazsai őrizem a parazsai Parázs őriz engem; csonttá fagyott lobogók csend-iszonyata alatt melenget bitemben. Ha kell. Izzít: láng vágyóik, perzsel, izzít: láng vagyok, holnap tornyos máglya: Vaskatám, csepp asszonyom, Parazsam szikrát kapott titkos boldogsága! TOLDALAGI PÄL: RAINER MARIA RILKE: A m üreg Iák Ml vagyok én az öreg fákhoz képest? Hata'masságuk, nagyságuk elképeszt mintha a bölcsességet képviselnék, törzsük sok ránca mind megannyi emlék, télen alusznak, hogy tavasszal újra az ös'dők-ől a fülünkbe súgja zö’d levelük, amit tud róla; frissen ma kész vagyok, hagy őket dicsőítsem, én a parányi és haT dokió ember, ki tele vagyok máskor gyötrelemmel. Olyan szeretnék lenni, mint azok, kik vad lovakkal vágtatnak az éjbei fáklyák, sörények lobognak kevélyen a szélben, amit hajszáluk csapott Allnék az élen. mintha csónak orrán hatalmasan, zászlóként fel csavartan, sötét mezben s fejem arany sisakba mely izgatottan csillog, és mögöttem tíz férfi zord sötétbe öltözötten, sisakjuk villog, akár az enyém, üvegként cseng, de vaksötét kemény S ki mellettem ál!, tág tért fúj nekür a harsonája villog és kiált, és kerít koránk fekete magányt; de rajta bátran általcsörtctünk, mint az álom: a házak térdre esnek, az utcák görbén felénk kanyarodnak, terek térnek ki és foglyaink lesznek, és paripáink záporként dobognak. Garai Gábor fordítása állatkák mérete kb. 20—30 cm, bármilyen maradék anyagból készülhetnek és legpraktikusabb habgumival kitölteni. — a Csikós: kockás zefÍr­ből készülhet, a sörény és a farka, valamint a szempillá­ja fekete fonalból. — a Kenguru: egyszínű anyagból, fekete öltésekkel belerajzolva a láb, illetve az 'Jőam e n z&lq Pietro éjnek Idején feléb­red és észreveszi, hogy vala­ki kotorászik az asztalfiók­ban. — Mit keres? — kérdi Pietro. — Pénzt — válaszol,a tol­vaj. — Ejha... Keltsen fel, ha talál valamit!' Házassági hirdetés a na- étlapban: „36 éves zongoraművésznő házasságra lépne szolid úri­emberrel Mozartot nem ked­velők, kérem, kíméljenek.”-* Nos. hogy sikerült a ró­mai utazás? — Minden nagyszerű volt. különösen a hotelszoba. — Na és a város? — Jóformán ki sem tettük a lábunkat. A szoba olyan drága volt hogv ostobaság lett volna ha ísem használ­juk reggeltől estig Két hölgy beszélget. — Tudom, nem áz én dol­gom. de észrevetted, mit csi­nál a lányod? — Mit? — Hát gyermekzóknit köt. — Nagyon helyes. Végre- valahára másvalami is ér­dekli. nemcsak az állandó házibulik! Az Afrikából visszatért hl­es vadásztól megkérdi az igvlk tisztelője: — Mondja, kérem, igaz-e 0. hogv a ragadozók soha ;em támadnak rá arra az j. .bérré aki égő fáklyát visz i kezében? — Igaz. feltéve, ha eléggé gyorsan viszi! Hogyan vetemedett ar­ra hogy ellopjon egy kerék­párt a temető kapuja elől? — Azt hittem, hogy a tu- lajdonosa meghalt. Papa. elbuktam — je- ihti Ivánka a tanév végén. — Menj fiacskám, a ma- 1a majd bekötöz! ★ — Georgi és Marija sokáig •gyben jártak, majd elvál­ik, Hosszú évek múltán is­iét találkoznak. — Férjhez mentél’ — I gén. — Megnősültél? — Igen. — Gyereked vn — Igen. Hé1 — Érdekes .ekem i->. -a­HC' **T-» V 'l jsOQrji akkor nem házasodtunk ösz- sze. most összesen tizennégy gyerekünk lenne. •k Feleség a férjhez: „Egy percre átmegyek a szomszéd­nőnkhöz, Légy oly kedve*, és félóránként" keverő meg az' étéit”. /' .. k — .Miiéle romlott lány vagy te. Lujza?” — szidja csemetéjét a felbőszült anya. „Tizenöt éves korban stabil barát, az igen. bezzeg az anyád 23. születésnapjáról megfeledkeztél!” A televízió köztudmásúlag némi gondot okoz a mozik­nak. Ilyen körülmények kö­zött milyen álma van egy jegypénztárosnak? Megcsör- ren a telefon és egy férfi­hang az előadások kezdete után érdeklődik. A pénztá­rosnő visszakérdez: „Mikorra tudna itt lenni, drága uram?”-A­— „Bruno”, szól Otto, „te már hosszú ideje ismered a menyasszonyomat. Gondolod, hogy valóban szeret?” — „Persze, hogy a csudába ne, miért tenne éppen veled kivételt?” — nyugtatja meg Bruno. * Ez a sült hús nagyon pi­ci — így a vendég. — Ez nem jelent semmit. Csodálkozni fog. milyen so­káig rágja rrtájdr — Az ön órájában meg­gyengült a rugó. Naponta kétszer húzza fel. — Étkezés előtt vagy után? — kérdezi a gyógyszerész. — Reggel láttám a felesé­ged az utcán de nem ismert meg. — O Is mesélte. —r Rendőrt hívok, ha azon­nal nem fizeti ki azt az egy liter konyakot, amit még­ivott. — Hívja nyugodtan, de az se fogja kifizetni. — Rudi. ha ásítasz, tedd a kezed a szád elé! — Nem segít. Már meg- próbái*''-1- ‘ -'-kor is ásí­.„uai .lUpoia? s- írja; kibírhatatlaní erszényrész és a pici kengu­rui ej. — a Cica: pepita vagy koc­kás pamut zofír anyagból, a nyakára színes masnit kös­sünk. — a. Teve: csíkos anyagból készülhet, a farka és a söré­nye fekete fonalból, vala­mint az öltésekkel berajzolt szem és orr is. Nádor Vera Vissza az emberhez? Egy amerikai telefongyártó cég olyan régimódi köz­pontokat állított fel, ahol az előfizetőket telefonos . kisasszonyok kapcsolták össze. A lányoknak külön­leges udvariassággal kell 'beszélniük a telefonálók­kal. A ccg vezetője így nyi­latkozott a sajtó meg'epett képviselőinek: „Századunk­ban, az automata készülékek évszázadában mindenkinek jólesik, ha olyan emberi hangot hallhat a kagylóban, amely szívélyesen üdvözli. Mikor lesz az átadás? — Hogy mikor lesz? — nézett rám az építésvezető, aztán belelapozott a jegy­zetfüzeiébe, majd rá­mutatott az egyik gödörre... — Látja, itt emeletes hirdető­oszlop épül, benne óra is, meg naptár is lesz ... Ézt április 4-én adjuk majd át... Az ott, .. .amott kérem... kissé bal­ra — bökött az or­rom, előtt más irány­ba egy más gödörre mutatva — az meg, kérem szépen, egy ezer lakásos sávház lesz. Azt természete­sen május elsején adjuk majd át... És amott.., nem, szaki- kám... a háta mö­gött — peréített meg a sarkamon az épí­tésvezető — az isko­la lesz. Hozzáépített külön napközi ott­honnal. Nos, azt meg november 7-re adjuk át... Hát, szóval, így lesz — nézett rám megelégedett. bár kissé lekezelő mo­sollyal az építésve­zető. látván, milyen szorgalommal jegy­zem szavait. — Hát ez igazán nagyszerű — lelke­sedtem és a jeoyzet- füzetemb en alá is húztam ezt a szót. hogy ..nagyszerű”, ne­hogy véletlenül is kifelejtsem a riport­ból. — Az. Nagyszerű — hagyta helyben Fűben az erő! Don Sutton, a híres baseball-szurkoló szerint a legha­tásosabb erősítő táplálék egy speciális kenyérrevaló, ame­lyet amerikai mogyoróból sajtolt vaj, tiszta méz, citromlé és szójabab hozzáadásával készíthetünk el. Egyetlen falat csodát tesz — mondja Sutton Számos amerikai baseball-játékos és kosárlabdázó ha­gyott fel a hagyományos hús- és szőlőcukortablettsy fo­gyasztással, s helyettük egzotikus növényekből készült ételeket fogyasztanak. Gondosan ügyelnek arra, hogy vegyi adalékanyagot és festékanyagot ezek az ételek ne tartal­mazzanak. Étrendjükön szerepel tengeri algaféle, minden­féle füvek, tigristej, ginseng (kínai gyökér), búzacsíra stb. Az amerikai National Starnak adott nyilatkozatában egyikük kijelentette, hogy: „Mintha rossz álomból ébred­tünk volna fel. Közérzetünk összehasonlíthatatlanul jobb, erőnlétünk kiváló, egész szervezetünk megtisztult a mér­gező anyagoktól. Aki húst fogyaszt, elárulja salát szerve­zetét. Aki nem tud lemondani a húsról, mindennap fo­gyaszt egy adag lassan ölő mérget”. Meoröozött agglegény Immanuel Kantról köztudott, hogy élete végéig ellen­állt a házasság csábításának, sohasem nősült meg. ötvene­dik születésnapját ünnepelte, amikor egy volt iskolatársa megkérdezte: — Mondd, drága barátom, miért nem nősülsz meg? — Tudod — válaszolt Kant, miután egyet kortyolt a boráhól .-r-, őszintén bevallom, hogy. mindig a feleségedre kell gondolnom. — Te szerencsétlen flótás — nézett rá szánakozva a barát, akit nemcsak csúnyácska, de meglehetősen házsár- tos fe'eséagel -'s áldott meg a sors —, tehát szerelmes vagy a feleségembe? — Épp ellenkezőleg, öregem — válaszolta Kant — páni fé'eiem tölt el arra a puszta gondolatra, hogy magam is kifoghatok egy hasonlót! sejére átadjuk a sáv­házat —- oktatott ki ; az építésvezető... — És ha mondjuk I a valamelyik évben! már februárban kész a sávház, vagy janu- I árban a hirdetőosz-! lop, vagy augusztus­ban az új iskola? — Kihúzzuk, ké- { rém a vállalt dátu-! mig! Mi tudjuk, hogy mit vállaltunk. Dől-! gozóink munkaszere-! tete és a fegyelme a \ garancia arra, hogy I amit május elsején! akartunk avatni, azi csakis május elsején avatjuk... És kész.; Ha néhány évei ké- < sik az ember, nem 1 mindegy már az az! egy-két hónap, hogy J mégis csak ünnepé­lyes legyen a dolog, j ha már egyszer fel­ajánlottuk azt a má- j jus elsejét? Nem! igaz? — De igen... Tö- j kéletesen igaz... ■ motyogtam, s nem; tudtam ezt a szót; se leírni, se aláhúz-; ni, mert az építés-; vezető atyai leeresz­kedéssel éppen a vál- ; lámát veregette. — Kis értetlenke < — vigyorgott búcsú-; zóul és hagyta, hogyj belezuhanjak a gö- ; dörbe. A május el- ; sejeibe. (egri) az építésvezető és várakozóan tekintett rám, van-e még kér­dezni valóm. Volt. — És mondja, épí­tésvezető elvtárs... ne haragudjon a ta­pintatlan kérdésért, de hát annyi min­dent hallott, látott és írt az ember már az építőiparról, hogy ugye, belátja, van oka kissé kételked­ni... Szóval, mond­ja, mi a garancia arra, hogy az az emeletes hirdetőosz­lop, az órával ápri­lis 4-re, az ezerlaká­sos sávház május 1- re, az iskola és a hozzá épülő napközi otthon meg novem­ber 7-re átadásra ke­rülhet? — A garanciát kérdi az újságíró elvtárs? — nézett rám szúrós szemmel az építésvezető... — Hát, kérem, azt is megmondhatom, bár csodálkozom, hogy ezt még mondani kell. A dolgozók és a vezetők hozzáál­lása, kérem, a mun­kaverseny, kérem, meg a hatékonyság, s a szervezettség, minden együttvéve k-rorrt a „-/j arra, hogy az ’emlí­tett dátumokon, az említett objektumok átadásra kerüljenek — mért végig a mű­vezető alig leplezett undorral okvetetlen- kedéseméri, hogy csak suttogni mertem az utolsónak szánt kérdésemet: — Nagyszerű... Ez is nagyszerű... Csak még annyit és búcsúzom is, nehogy feltartsam... végtére is melyik május I- én adják át például azt a bizonyos sáv­házat? — Valamelyiken... — jött a lakonikus válasz. — Hogyhogy vala­melyiken? — Hát mit lehet azt még ma tudni, kérem... Anyaghi­ány, munkaerőhiány, időjárás, világpiaci árak ... Sok min­den közbejöhet, ké­rem, de bármi is jön közbe, a vala­melyik év roáiiís eí­j/l/y -ifi w-wim«iimii.'..wiH.i ii —[ ■ —— 1 Brőm A vörösbarna színű, kelle­metlen szagú, erősen maró hatású, könnyen párolgó fo­lyadék, illetőleg a különböző brómvegyületekből készt’ i gyógyszerek megnevezésének eredetéről érdeklődött egy levélírónk A bróm a bűz, a kellemetlen állatszag jelen- tésváltozatoka' hordozó gö­rög bromosz szóból szárma­zik. A latin nyelvben a bűz­lő, kellemetlen szagú minő­sítést a bromosus melléknév­vel fejezték ki. A bróm szó­alak tehát elvonás a görög, illetőleg a latin szóból, s eb­ben az alakjában vált nem­zetközi szakszóvá. A szak­nyelvben a bróm latinosítá- sával jelentkezett a brornium név is Nyelvújítóink az ere­deti jelentésből kiindulva bűzeng s bűzeny hangsorok­kal próbálták az idegen ere­detű megnevezést.helyettesí­teni. Ma inár senki sem gon­dol arra, hogy a bróm hang­sort kiiktassuk nyelvhaszná­latunkból. A bróm szóalak mint gyógyszernév vált szinte köz­szóvá Kosztolányi Dal és gyógyszer című írásában már 1906-ban arról ír, hogy a kór­házaknak „állandó orvossze­re” volt a kinin és az ópium mellett az altatónak használt bróm is. Ilyen értékben gyakran ju­tott versbeli szerepekhez is. Somlyó Zoltán külön vers­ben ír erről az orvossá -ói Bróm címmel: „Az orvos ír­ta — bevettem a brómot... S a zsibbadás most táncba kezd velem. /Már jön az álom... karol és simítgat.. ./Bilincs szorítja a csöndes rabot.. „ /Én bevettem a brómot..én elalszom, ./de sajgó aggyal tovább álmodok...” Versbeli kulcsszóként újabban is gyakran hordoz szavunk tartalmas közlő és kifejező nyeívbeli szerepet. Keresztúry Dezső költemé­nyében az ábrázolt val' ' t és beszédhelyzet kifej eze e is igen alkalmas szavú k: „Sötétben ébredt, háromra felszívódott / az egy adag bróm” (Keresztúry: Emléke­zés apámra). Aprily Lajos két versében ez az orvosság­név elsősorban érzelmi, han­gulati töltésével jellemző forma: „Jól alszom. Nem kell barbiletta, bróm, / Fi­nom esőzsongás az altalőm” (Aprily: Altató). — „Voltál, bróm békessége és halál- követ” (Aprily: Ényedl csend). Hogy egy-egj. szak­szó, köztük több gyóg\ -zer- név mennyire alkalmas a versbeli szerep vállalására, bizonyítja Vas István alábbi versrészlete is: „Nem hasz­nál ellene sem a bróm, "sem a barbitural, / Sem a d lor, a dorlotyn, a ditonal, a de- malgaru, / Az altatóktól el nem alszom” (Vas: A fogfá­jás). ' ür. Ba k ív* ?^zse£

Next

/
Thumbnails
Contents