Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-12 / 61. szám

UM)*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAA*AAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAA» Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: „Tűzoltás” Libanonban A KÉLENCHÖNAPI FOJTÓGATÖ POLGÄRHA- 30RÜ után lélegzethez jutó Libanonnak nem adatott meg, hogy néhány hétnél tovább élvezze a viszonyla­gos nyugalmat A múlt hét végén a hadseregben is­mét föllángolt lázadás újra válságos helyzetet terem­tett az országban. Bejrútban pillanatnyilag lekerültek a napirendről az új kormány megalakításával kapcso­latos kérdések, s a kabinet most „tűzoltással” foglal­kozik, mert a Dél-Libanonban néhány helyőrséget el­lenőrzésük alá vont lázadók akciója sok veszéllyel járhat. Még január közepén Al-Khatib hadnagy vezeté­sével két század katona vált ki — teljes fegyverzetét magával víve — a 16 ezer főnyi libanoni hadsereg­ből A lázadók — többségükben a Maronita keresz­tény vezetésű hadsereg muzulmán katonái — egyenlő | elbánást követelnek a fegyveres erőkön belül a két J> vallás követői számára. Arra hivatkoznak ugyanis t> (ami meg is felel a valóságnak), hogy miként a poli- Jj tikai vezető testületekben, a keresztények a hadsereg- 3 ben is előjogokat élveznek. A magát „libanoni arab hadseregnek” nevező mintegy 800—1000 főre duzzadt \ lázadó alakulat rövid csetepaték után a Tripolitól I északkeletre fekvő Aramanban, valamint Dél-Libá­ja nonban további három laktanyát vett be. Ez utóbbiak I között az izraeli határtól mindössze 5 kilométerre fék- j vő Khiam helyőrségét is. A HADSEREG VEZETÉSE katonaszökevények- Jj nek minősítette az elpártolt egységek tagjait; a tábor- í nokok először „kemény fellépésre” próbálták bírni a í kormányt. Dehát Hasid Karami miniszterelnök inga- 3 tag kormányának ezt kétszer is meg kellett gondol­ja nia. Már csak azért is, mert az esetleges fegyveres 3 harc könnyen elvezethetett volna a hadsereg keresz­< tény és muzulmán részre bomlásához. Az pedig vitat- 5 hatatlanul összhangban van a jobboldal által kinyil­< /ánított azokkal a tendenciákkal, melyek Libanon ket- 3 téosztását célozzák. Egyáltalán nem valószínű, hogy í ebben a helyzetben a polgárháború eddigi főszereplői 3 — a jobboldaliak blokkja és a baloldali front harco- t ?al — lábhoz tett fegyverrel nézték volna végig az 3 események alakulását. Ráadásul a hadsereg vezetése “ sem mutatkozott egységesnek: Gharib ezredes, a légi- ; erő parancsnoka minapi nyilatkozatában amnesztiát | kért a lázadás részvevői számára. EZEK UTÁN HANNA SZAID, a hadsereg (keresz- í ‘ény) vezérkari főnöke jobbnak látta bejelenteni: köz- \ kegyelemben részesítenek minden katonaszökevényt. í Vhmed Al-Khatib, a lázadók parancsnoka azonban jjj 'egfrissebb jelentések szerint visszautasította az am­< íesztiát és a zendülés a hadsereg további egységeire ? terjedt ki. A legújabb libanoni katonai-politikai vál- l ság elmérgesedésé izraeli katonai intervencióval fe­4 nyegethet. (KS) FinMuterü Ford amerikai elnök a chicagói tévétársaságok tu­dósítóinak adott nyiiatokza- tában a köztársasági párt el­nökválasztási küzdelmének kilátásaival foglalkozott. Kérdésére válaszolva ki­fejtette, valós tínűrrk farija, hogy párton belüli fő ve- télyíársa, Ronald Reagan mindvégig kitart az elnökje­löltségért folyó küzdelemben. Cáfolta, hogy bármelyik munkatársát felhatalmazta tfólhá arra, hogy a volt ka­liforniai kormányzónak fel­ajánlja az elnökhelyettesi tisztet, ha az „kiszáll” a vá­lasztási küzdelemből. Az eln'íkj elölő kampány­ban a köztársasági jelöltek legközelebb kedden a chica­gói előválasztáson mérik össze erejüket Köztársasági gyűlés Portugáliában? A portugál alkotmányosé nemzetgyűlés közfelkiáltás­sal, egyhangúlag úgy döntött, hogy az április 25-én meg­választandó törvényhozó nemzetgyűlés neve „köztár­sasági gyűlés” lasz. „Harci nap” A két hónap óta sztrájkoló asztúriai bányászok „harci napot” tartottak. A spanyol karhatalmi erők az Oviedoba vezető utakon torlaszokat emeltek, a tün­tető tömeget riasztólövések­kel oszlatták szét. Mitngy harminc személyt letartóz­tattak. Terjed a katonai lázadás Litereién A libanoni fegyveres erők soraiból az év elején kivált lázadók magukat „libanoni arab hadseregnek” nevezd alaku­latai újabb laktanyákat szálltak meg. A képen; a lázadók egy páncélos alakulata Tripoli közelében. : (Népújság-telefotó — AF— MTI* — KS) Havannában az 1. párt- kongresszus tiszteletére 38 e:er házat festettek át, a legtöbbjét első ízben Batis­ta elmenekülése óta. Utakat javítottak, kicserélték a szállodákban a régi bútoro­kat és megnyitottak újból néhány üzletet, amelyeket természetesen egyre több követ, és ahol szabadon vá­sárolhat majd a lakosság. Tervezik a blokád óta ér­vényben tartott jegyrend­szer felszámolását, a nor­mális gazdasági élet helyre- állítását A kongresszus határoza­tainak ismertetése a leg- szé'esebb körben folyik, és a szocializmus ügye mellet­ti óriási népi demonstráció volt a február 15-i szava­zás, amikor Kuba népe igent mondott a szocializ­musra, és elfogadta új al­kotmányát. A kubaiak — először az ország történetében — sza­vazhattak faji, vallási, va­gyoni megkülönböztetés, és m'nden kényszer nélkül. Teofilo Vazallo, a hetven- esztendős néger nagyköz­ségi párttitkár így beszélt erről néhány nappal a sza­vazás előtt — Lassan megérem a het­ven esztendőt, de szavazati jogommal még csak most élek először. Jól tudjátok ti is, miért? Néger vagyok! Batista alatt., meg azelőtt, nemhogy nem élhettünk ál­lampolgári jogainkkal, de a főváros egyes területeibe sem tehettük be a lábunkat! A tengerparti szállodákban nem kaphattunk helyet, ki- ebrudaltak a vendéglőkből és nem fürödhettünk a ten­gerben ott, ahol a „fehé­rek” fürödtek. — Túl ezen, szerinted mi Ö8TO, ffls&rduí 12., péntek A pálmafák mindig zöldek Milyenek a kubaiak? ad különös jelentőséget en­nek a szavazásnak? — Az ifjúság részvétele a politikában! A tizenhat éves fiatalok már szavaztak... Ahogy beszél, szeme el- nedvesedik és azt mondja: — Gondold csak el! Meg­értem, hogy 150 kilométer­re az Egyesült Államok partjaitól egy ország — az én hazám —, Kuba lakos­sága alkotmányban szente­sítette ezt a mondatot: „A köztársaság a szocia­lista közösség tagja, min­den hatalom a dolgozó né­pé.” Sokáig beszélgetünk még Kubáról, népéről, a kubai emberekről. Milyenek Is a kubaiak? Mindenekelőtt már a ku­baiakkal való találkozás el­ső óráiban kitűnik, hogy őszinte, nyílt, de önérzetes, büszke emberek. Fakad ez talán a Nicolas Guillen ál­tal oly szemléletesen ecse­telt mulatt jellegből, a „ku­bai spanyol” kiejtésből, szín­ből, kultúrából, gondolko­dásból. De fakad abból is, hogy egy maga urává lett ország minden lakosát fel­fokozott nemzeti büszkeség tölti el. Itt mindenki ku­bainak vallja magát! — Valfredo! Azt tartják rólátok, hogy ti nem sze­rettek dolgozni ? Kubai barátunk elmoso­lyodik és kedvesen hátba vereget: —• Tegnap voltunk együtt Havanna egyik külvárosá­ban, Alamárban. Itt -*• amint láttad — új város­rész épül. Százezer lakás! Kizárólag kubaiak építik! Legalább olyan gyorsan, mint Európában! Az építők között tízezér az önkénte- munkí-. Akik a fő-;"rost - iáját r ’ zak'uk r‘ társadalmi munkában épí­tik. Egyetlen pezó fizetség nélkül! — Láttad tegnap a nád­aratókat? Most tél van, és „csak” huszonhat fok volt a meleg. Félmeztelenre vet­kőzve tizenöt percig még ti is kibírtátok a „machetét”, a nádvágó kést. De mi nyá­ron is aratunk! Több száz­ezer ember 35 fokos meleg­ben napi tíz órát dolgozik. Jó mélyen kell ám lehajol­ni — ahogyan mutattam —, mert a nádat a tövénél vágjuk. Ott van, azon a részen a legtöbb cukor... Persze, nem akarom magun­kat a világ legdolgosabb né­pének kikiáltani, de az örö­kös hőség, a néha kibír­hatatlan páratartalom mi­att azt hiszem, az itt „kö­telező” déli sziesztát is meg lehet nekünk bocsátani. Nyá­ron ugyanis déli tizenegytől délután négyig Itt valóban csak a húst adó pálmák alatt heverésző, pihenő em­bereket látsz. Ha úgy tet­szik, lustálkodunk! De tíz órán át azért aratjuk a ná­dat ... Jéggel kevert Matusalem- koktélt hoz a pincér, és miközben szalmaszálon szür­csölgetjük, Valfredo vissza­kérdez: — Két hete Itt vagytok már, jártatok városon, fa­lun, tengerparton, láttatok cukornádaratást, Ceibát, na­rancsszüretet és krokodil­farmot, most már mondjá­tok meg, milyennek ismer­tétek meg ti a kubai em­bereket? Mellbe vág a kérdés, de azért szívesen vállalkozunk az őszinte válaszra: — Büszke, közvetlen és nagyon vidám emberek vagytok, Valfredo! Zene, rit­mus, tánc né'kül élni sem .udr"'~k. A h—or, a vicc, olyan szervesen hozzátarto­zik a kubaiak lényegéhez. hogy az ember sokszor Ma­gyarországon érzi magát. — Mondj rosszat is! Vagy­is... — Túl sokat beszéltek, mindent ráérősen csináltok. Megfigyeltem egy kubait az utcai telefonfülke előtt. Negyedóráig telefonált, pe­dig tízen álltak, sort a háta mögött. A pontosság sem fő erényetek... Valfredo akkorát nevet, hogy majdnem elejti a kok- télos poharat. — Mit nevetsz? — Tudod, miért telefo­nálnak sokáig a kubaiak? Azért, mert nem kell érte fizetni... És tudod miért vagyunk ráérősek? Azért, mert nem félünk a téltől. Mi lehet a legrosszabb? Kolbász helyett narancsot, meg banánt eszünk... Kubában az élet az utcán zajlik. Ajtó, ablak, mindig tárva, hiszen itt a huzat az, ami hoz némi enyhülést Az asszonyok folyton mosnak, és ruhát teregetnek, közben ki­adósán beszélgetnek. A túl­oldali nyolcadik ház har­madik emeleti lakója órá­kon át társalog ötven mé­terre lakó partnerével és előfordul, hogy ezt vele egyidőben még tízen teszik. Egymást túlkiabálva beszélik meg a mozit, vagy a tv- filmet, vagy éppen a politi­kát Azt is, hogy Fidel mit végzett Trudóval... Itt min­denki mindenkit tegez, ked­ves és közvetlen. őszinte emberek lakják-Kubát! Utál­ják - a „protokollt” és nem érzik jól magukat, ha tíz­percenként nem tudnak na­gyokat kacagni. — Tudod miért? — kér­dezi Valfredo. — Azért, mert mi a pálmafák országa va­gyunk és a pálmafák min­dig ' zöldek ... Szalay István A Lisszabon közelében fekvő Cascaií bíróságának végzése értelmében elkoboz­ták az Espirito Santo család vagyonát — közölte az O Diario című napilap. Az államosítási intézkedések előtt az egyik legnagyobb portugál bank is Santo rsa- lád tulajdonában Volt A vagyonelkobzást az Emosol társaság, Santosék egyik hitelezője kérte. A le­foglalt értékek között számos ingatlan, nagy mennyiségű értékpapír és egy turista-re­pülőgép is van. A Santo család —a portu­gál fináncoligarchia más tag­jaihoz hasonlóan — az 1975. március 11-1 job o’dali puccskísérlet után külföldre távozott B maoizmus vészéire A jelenlegi körülmények között a békéért, az imoeria- lizmus ellen folytatott harcot nem lehet különválasztani a maoizmus elleni harctól. — állapítja meg a csütörtöki Pravdában Andrej Krusinsz- kij szemleíró —. ez a gondo­lat kifejezésre jutott a kül­földi testvéroártok kánvise­lőinek az SZKP XXV. kong­resszusán elhangzott felszó­lalásában. Ezt a megállapítást alátá­masztják a szovjet dokumen­tumfilmek anyagai is. Kíná­ban nehéz filmfelvételeket készíteni. E nehézségek el­lenére szovjet forgatócsooor- toknak sikerült több doku­mentumfilmet készíta-jivk, Ezek közül figyelmet érde­mel a „Peking politikai út-; vesztőben”, az „Éjszaka Kí­na felett”, az .. Igazság és igazságtalanság”, a ..Félele n falai mögött’, ás a „Vigyázat maoizmus!” című film. A szovjet dokumentumfil­mesek nem szorítkoznak az ismert igazságok és tán vek bemutatására. Rávezetik a nézőt a maoizmus veszélyes­ségére. A nézők meg smer ’- a mai Kínában uralkodó erköl­csi légkört, a maoizmus ká­ros voltát. Ugyanakkor rokonsze" vet ébresztenek a nézőkben a so­kat szenvedett kínai nép iránt. Egyiptomi-“líbiai konfliktus A kairói lapok szerint az Egyiptomban leleplezett lí­biai ügynökök letartóztatásá­ra válaszképpen Líbia elha­tározta. hogy kiutasít az or­szágban dolgozó mintegy 3000 egyiptomit, s egyes érte­sülések szerint 350-en már meg is érkeztek a ha árra. Az egyiptomi sajtó állítását a líbiai hírügynökség kategori­kusan tagadja. A floridai vesztesek Ford Floridában kapja meg a „kegyelemdöfést” — biza­kodtak Reagan környezetében az előválasztás! sorozat meg­kezdésekor. A. republikánus elnökjelöltséget a párt hiva­talban ülő elnökétől elvitatni vágyé Jobboldali politikus „villámháborúban” remény­kedett: mindjárt a sorozat elején, a konzervatív New Hampshire-ben és Floridában érni el sikert, s akkor legké­sőbb a március J6-1 Illinois! előválasztás válik Ford Wa­terloojává. Most viszont a „menetrend” megvalósulni látszik, csak éppen fordítva, Reagan rovására.. „ Más körülmények között egy párton belüli kihívó si­kernek számítana akárcsak 53:47 arányban kikapni a hi­vatalban lévő elnöktől; Johnson és Truman ennél nagyobb arányú vezetés el­lenére is feladta a versenyt 1968-ban és 1952-ben. Am Ford nem választás útján ke­rült a Fehér Házba, tehát most ő is a szavazatszerző képességét bizonyítja a párt­ján belül. Ráadásul Reagan az előválasztások előtt any- nyira „biztosra ment,,, hogy végül már neki lett veszteni valója, nem az elnöknek! Ha Floridában sem győz, akkor melyik államban nyerhet egyáltalán? — kérdezték a szakértők a múlt héten. Reagan Waterlooja Florida elég nagy állam, egy megyéjében több repub­likánus szavazó van. mint egész New Hampshire-ben. Sok a kubai emigráns, sok az aktív és nyugdíjas katona (és támaszpont), így Reagan jobboldali kampánya sikert ígért, a többi közt Schlesin­ger hadügyminiszter menesz­tését is számon kérve Ford- tól. Am más nyugdíjasból is sok van a napos Floridá­ban, s nyilván megijedt leg­többjük a szélsőkonzervatív Reagan szociálpolitikai ötle­teitől. A szavazatokat majd kielemzik, ma a lényeg Ge­rald Ford fontos győzelme, amelynek nyomán alighanem Reagan Waterloojává válik a jövő heti előválasztás az öt állam egyikében, az ország vegyes összetételét jobban jellemző lllinoisban. Immár az a kérdés hogy a hamarosan ,, célegyenesbe” kerülő, az elnökjelöltség megszerzéséhez kedden nagy lépést tett Ford elnök politi káját milyen és mennyire tartós vesztegetések érték « konzervatív Floridáért f lyő kampányban? Hiszen Ford — sokan remélik, hogy csak taktikából — vöd támadáso­kat intézett Kuba ellen. „ej­tette” a pétente (enyhülés) szót; nagyrészt valóban ki­fogván hát a szelet Reagan vitorlájából, Fordnak immár főleg a demokrata verseny széljárására kell ügyelnie, hiszen abból kerül ki ellen­fele a novemberi elnökvá­lasztásra. Szelek jobbról A demokrataversenyusn viszont egyelőre szintén jobb­ról fújnak a szelek. Floridá­ban Carter győzött, a szom­szédos Georgia volt kor­mányzója az ugyancsak szomszédos Alabama aktív kormányzójával, Wallace- szál szemben. Wallace 1272- ben aratott Floridában, így most ő a nagy vesztes. Tűi­vel azonban belőle aligha le­het demokrata elnökjelölt, ez sem igen tántorítja el a küz­delem folytatásától: az ő cél­ja minél több delegátus meg­szerzése a pártkonvencióra, hogy aztán zsarolhassa a de­mokrata vezetést. Carter be­bizonyította, hogy a novem­beri elnökválasztás megnye­réséhez oly kritikus délen képes Wallace-t is „kiütni”, és ez nagyban előrelendítet­te kampányát. Ha azonban az előválasztások sorozatában és a következő, kevésbé kon­zervatív államokban nem lesz képes az elnökjelölés'.izz szükséges delegátuslétszámot összetoborozni, akkor mai si­kere inkább csak az alelnök- séghez lesz ajánlólevél (ere­detileg Carter amúgy is csofc arra tört). Jackson szenátor 24 száza­léka nem lebecsülendő, a két, szomszédból jött, nála r lolá­dában jóvál aktívabban kor­teskedő politikus mögött, (1972-ben Jackson csak 12 százalékot ért el ebben az ál­lamban). Hogy a belpzli.i.iá- ban eléggé liberális, a külpo­litikában hidegháborús hú­rokat pengető Jackson v ló­ban versenyben marad-e Carter mellett, az nagyrészt az április 6-i, New York ál­lambeli teljesítményétől függ; ott a szenátor hatalmas összegehet költött már el, ami ismeretesen lényeges tényező az amerikai választási harc­ban. Avar János ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents